A regionális imázs illetve identitástudat megalkotásban a hagyományos tényezők, például a táj jellege és a népi szokások mellett hosszú évszázadok óta az írók és költők nagy szerepet vállalnak munkásságukkal. Az alföldi tájat olyannyira megkapóan megjelenítő Petőfi is sokat hozzá tett az alföldi ember identitásának erősítéséhez. Sorai az ország bármely tájáról ide érkező vándor szeme előtt is felvillannak, majd fáradtsága miatt lepihen, s elmerül az alföldi táj gyönyörűségében. Valahogy így van ezzel az alföldi ember is, de mégis néha útra kel, hogy az oly ritkán látott hegyek és völgyek csodájára járjon, de szíve, s hona mégsem engedi el hosszan. A Dél-nyugat angliai "Wessex" lakói is ehhez hasonló érzéseket táplálnak szülőföldjük iránt és hasonló sorok jutnak eszükbe a tájat szemlélve.
Thomas Hardy és a Wessex-i táj
Egy régió annyira megragadhatja az írók és újabban a filmesek fantáziáját, hogy történeteiket abba a tájba helyezik el. A keletkezett műalkotást olvasók és a filmnézők érdeklődését felkeltik ezek a helyek, hiszen ők maguk is elképzelik, s a szereplőkkel együtt élik meg a cselekményt. Nem meglepő módon erre a „marketingre” épít a helyi turizmus is. Szicílián már Keresztapa túrát is tehet az ember, ha nagy rajongó, de az új-zélandi hobbit lakások is igen közkedvelt turista célpontok.
Hobbiton, a Gyűrűk Urából jól ismert hobbit lakások helyszíne, Új-Zéland
Irodalmi művek irányították a figyelmet az angol Tóvidék (Lake District) felé vagy épp a Kelet-Midlands-i bányavidékre. Ez utóbbit a maga is bányász családból származó és kortársai által megbélyegzett D. H. Lawrence jelenítette meg, kinek apja írni-olvasni is alig tudott. Napjaink írói közül J. K. Rowling kiemelkedő hatást gyakorolt a világra gyerekeknek szánt könyveivel. A Harry Potter könyvek nagyrészt „valahol” Skóciában játszódnak, habár a könyvekben szereplő helyek legtöbbje kitalált (London kivételével szinte mind), mégis a tájleírások egyértelműen erre engednek következtetni. Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd detektív regényírók Stockholmot választották cselekményeik helyszínévé, valószínűleg Arthur Conan Doyle hatására.
A londoni rejtélyeket megoldó detektív páros „lakhelyét”, a Baker Street 221b-t rengeteg rajongó keresi fel. Nem rég múzeum nyílt egy néhány számmal feljebb lévő épületben, mely nem kis zavart okozott az igazi 221b házszámot kereső „fanok” között. Conan Doyle írásai alapján egy általános képet állíthatunk fel a századforduló Londonjáról, annak minden negatív vonásával együtt, a rossz lakhatási körülményektől kezdve a társadalmi devianciákon át a romló közbiztonságig.
London, Baker Street Sherlock Holmes Museum
Az irodalmi művekben megálmodott „régiók” közül a legemlékezetesebb Thomas Hardy „wessexi” regényeinek helyszínei. Wessex eredetileg Anglia magterülete volt, Winchester az első főváros is itt helyezkedik el. A régió területe az évszázadok alatt sokat változott, növekedett. Nyugati irányba Cornwallt, Anglia legnyugatabbi részét is magába foglalja, északon pedig egészen a Temzéig tart. Az 1888 óta fennálló brit megyerendszert alapul véve központi megyéi Dorset, Somerset, Wiltshire és Hampshire. Miután London lett Anglia fővárosa, a térség elhelyezkedéséből adódóan fél-periféria helyzetbe került, fokozatosan elvesztve korábbi jelentőségét. Az egykori főváros Winchester is már csak árnyéka egykori önmagának mindössze 40 ezres népességével. Ennek ellenére a térség leértékelődésének, lemaradásának nem csak árnyoldala van. A vidék megtarthatta kivételes hangulatát, a tájat sem csúfította el az ipar, egy idilli rurális térségként maradt vissza már rég letűnt századokból. Ezért ma a vidéki táj szerelmeseinek kedvelt úti célja.
Dél-nyugat Anglia és Wessex központi megyéi (forrás)
Wessex újjáéledése és Angliában elterjedt pozitív imázsa Hardynak köszönhető. Thomas Hardy a 19. századvég legnagyobb angol írója, gyakran a legtehetségesebb tragédiaírók között is emlegetik. Regényei és munkássága csak halála előtt kaptak elismerést. Mint sokan másokat, a kor társadalma őt sem értette meg, művei felháborította őket. Hardy folyton a vidéki élet erényeit magasztalta. Dicsőítette a vidéket az általa mélyen megvetett modernitással és modern városokkal szemben. Könyveiből kitűnik pesszimizmusa, mely a kapitalizmus és az ipar áldozatául esett vidéki életből fakad. Hardy maga is e tájon született Higher Bockhamptonban, amely ma Stinsford része. Gyermekkorában alaposan megismerkedett környezetével, élményeit és tapasztalatait később művei írása során kamatoztatta. 1874-ben megjelent „Távol a nyüzsgő tömegtől” című regényében mutatja be először Wessexet, mely azonnal közismertté tette. Művei Wessex számos tájára kalauzolja el az érdeklődő olvasót.
Thomas Hardy háza Dorchester külvárosában (forrás)
Clifford Darby a Cambridge Egyetem professzora először kísérelte meg egy író által bemutatott, úgynevezett irodalmi régiót összehasonlítani a valós régióval (Darby, 1948). A történeti földrajzzal foglalkozó kutató Hardy regényeit és egyéb írásait felhasználva térképen azonosította a régiókat. Ő 5 régiót különített el: a Mészkődombokat, Vale of Blackmoore-t, Hangafüves síkság és völgyeket, Nyugat-Dorsetet és Isle of Purbecket. Látható, hogy Hardy a tájakat alapvetően természetföldrajzuk alapján különítette el, melyre a régiók nevének többsége is utal. Ő maga egyébként csak Külső-, Belső-, Északi-, Déli- és Alsó-, illetve Felső-Wessexnek nevezi a régiókat. A településneveket szintén a valóság ihlette, azok általában az eredeti nevek finom torzítása révén kapott álnevek. Ennek egyik szemléletes példája Bridport, melynek Hardy-féle álneve Port Bredy, de emellett több tucat településnevet kreált.
Clifford Darby által rajzolt térkép Hardy Wessex-éről a fontosabb településekkel és azok Hardy-féle álnevükkel (Peter Haggett – Geográfia, 2006)
Szülőfaluját örökíti meg „A zöldellő fa alatt” című könyvében. Felnevelkedésének helye a már említett Higher Bockhampton. Aki egy kicsit is beszél angolul, az rögtön gondolhatja, hogy ha van Higher Bockhampton, akkor kell lennie egy Lower Bockhamptonnak. Nos, aki ezt gondolta az bizony helyesen tette. Regényének színhelyéül szolgáló Mellstock-ot is egy alsó (lower) és egy felső (higher) település részre osztotta. Hardy így ír róla: „Mellstock jókora egyházközösségnek mondhatta magát, így a hozzá tartozó falvak jóval távolabb estek egymástól, mint általában. (…) Ott volt Alsó-Mellstock, a központi falu, ahonnan egy kilométerre feküdt a templom, a parókia és még néhány ház. Elég elhagyatott hely lett immár, pedig az elmúlt évszázadok során ez a környék képezte az egyházmegye legsűrűbben lakott részét. Csaknem két kilométerre északkeleti irányban terült el Felső-Mellstock, ahol a fuvaros is élt; aztán a magányosan álló tanyák és tehenészetek mellett volt még néhány különálló házcsoport.”
A Lower-Bockhampton-i (Stinsford-i) St. Michael’s templom (forrás)
„A weydoni asszonyvásár” című művében Dorchester (a könyvben Casterbridge) történetét és vidékének részletes földrajzi leírásával találkozhatunk. Weydon (valóságban Weyhill) egy néhány házból álló kis falu a dombok és a síkvidék találkozásánál, nem messze Dorchestertől. Thomas Hardy ezt írja róla: „A dombok alján állt a falu, róla kapta a nevét az egész dombvidék, s a környék nagyvásárát is itt tartották évente. A dombok pettyezte síkságlenyúlt a hegyvölgyes vidék lábáig, ahol a történelem előtti földvárak kezdődtek...”.
Egy 1912-ben kiadott kalauz a képzeletbeli Wessexhez (forrás)
E páratlan részletességgel bíró tájleírások segítik az olvasót a cselekmények térbeli elhelyezésében, de a térrel foglalkozó kutatót is abban, hogy egy adott terület történelmi múltjával, fejlődési történetével, földrajzával, és természeti állapotával megismerkedjen és a szubjektív szempontból megörökített „képeket” tanulmányozza.
Az irodalmi műalkotásoknak és filmeknek tehát nagy szerepe van egy régióról kialakult képünk formálásában, identitás és imázs képző erejük van. A könyvek és filmek olyan benyomásokat tesznek az olvasóra és a nézőre, hogy egy-egy tájról akaratlanul is pozitív vagy negatív véleményt alkotunk.
Darby, H.C. (1948) ‘The regional geography of Thomas Hardy’s Wessex’, Geographical Review, 38: 426–443.
