Az elmúlt napokban nagy hullámokat kavart Lázár János elhíresült kampányvideója, amelyben lényegében  Bécs bevándorlók miatti élhetetlenné válásáról értekezett, helyenként kifejezetten meredek állításokat megfogalmazva ("a 700.000 ausztriai bevándorló java része ebben a kerületben - Favoritenben - él" illetve "senki sem beszél közülük németül". Szerencsére a szomszéd főváros bevándorlási helyzetéről meglehetősen könnyű számokkal is alátámasztható információkat szerezni, úgyhogy mi most ezt megtesszük a miniszterelnökséget vezető miniszter helyett. Megvizsgáljuk, hány bevándorló is él Bécsben, kik ők, mikor kerültek ide, és mekkora részét is teszik ki az egyes kerületek népességének.

Először is tegyünk rendet az osztrák statisztika különböző bevándorlófogalmai között, ugyanis ezek között igen nagy különbség van, ami komoly félreértésekhez vezethet. Ausztria lakosait állampolgárság, születési hely és migrációs háttér alapján tartják nyilván a statisztikák. Az első kettő tiszta sor: vannak az osztrák állampolgárok és az osztrák állampolgársággal nem rendelkezők, illetve vannak az Ausztriában születettek és a külföldön születettek. Természetesen ezek nem igazán írják le jól, hogy ki rendelkezik osztrák "kulturális háttérrel", hiszen a bevándorlók is kaphatnak idővel állampolgárságot, illetve gyermekeik jellemzően már osztrák állampolgárok, ahogy persze teljesen osztrák kulturális hátterű osztrák állampolgár is születhet külföldön. Ezért vezették be a harmadik kategóriát, amelybe az állampolgársággal nem rendelkező, illetve a külföldön született helyi lakosok automatikusan beletartoznak, a többiek közül pedig azok, akiknek mindkét szülője külföldön született. Bécsben ezt a szabályt kicsit szigorították, a helyi statisztikában elég ehhez a kategóriához, ha csak egyik szülő született külföldön. (Megdöbbentően magas szám is jött ki a migrációs háttérrel rendelkezők arányára.) Természetesen a rokonságra vonatkozó adatok nem mindenkinél állnak rendelkezésre, ezért ez a harmadik kategória inkább csak közelítő értékekkel rendelkezik.

A Favoritenstrasse - a 10. kerület szívében - (forrás)

Látható, hogy nem annyira egyszerű meghatározni a miniszter által bevándorlókként jellemzett társadalmi csoport nagyságát, ennek pedig régi "hagyományai" vannak az egykori császárvárosban, mely az egykori Habsburg Birodalom olvasztótégelye volt, és 1919-ben lakosságának igen tekintélyes része vált hirtelen külföldön születetté. (Az anekdota szerint a 20. század elején a bécsi  és a prágai telefonkönyv nevei meglehetősen nagy átfedést mutattak, csak az arányok különböztek valamennyire...)

Ausztriában (és ezen belül Bécsben) a vendégmunkások illetve egyéb modern bevándorlók tömegesebb megjelenésére Németországhoz képest csak bizonyos késéssel, a 60-as évek második felétől került sor, és összetételük is jelentősen eltérő volt. Ennek alapvetően két oka volt:

- Az osztrák "gazdasági csodára" némi késéssel került sor, különösen az északkeleti,  1955-ig szovjet megszállás alatt alá került területen.

- Ausztria az NSZK-hoz képest jóval több belső perifériával rendelkezett, a fejletlenebb keleti országrész ingázói (illetve az oda történő iparkitelepítések) hosszú ideig fedezték a munkaerőszükségletet, különösen Bécsben.

Emiatt Ausztria jóval kevesebb országgal kötött munkaerőpiaci egyezményeket: 1964-ben Törökországgal és 1966-ban Jugoszláviával. Tehát a törökök és a délszlávok tekinthetőek viszonylag régebbi bevándorlóknak, akiknél már megjelent a második Ausztriában született generáció. (Ők már nem számítanak bevándorlóhátterűeknek a statisztikában.) Emellett Bécs kiemelkedő nemzetközi szerepe miatt sokan érkeztek a világ minden tájáról (jellemzően fejlett országokból, magasan kvalifikált szakemberek). A délszlávok számát természetesen növelt a 90-es évek menekülthulláma, melynek kiemelt célja volt Ausztria és Bécs, a 2011-as munkaerőpiaci nyitás pedig nagyon megnövelte az "új" EU tagállamokból érkezők számát. A legújabb csoportot a 2015-ös menekültkrízis keretében érkező közel-keletiek alkotják, persze Ausztria nem volt híve az ellenőrizetlen beengedésnek, számuk lakosságarányosan is kisebb, mint a Németországban befogadottaké.

Bécs lakosságának változása állampolgárság szerint - (forrás)

Mindez elég jól követhető Bécs lakosságának belső arányváltozásaiban: lényegében azt láthatjuk, hogy a kezdetben az agglomerációba költözés miatt csökkenő lakosságú város népességszámának kiegyensúlyozása a külföldiekkel történt (ők ugyanis nagyrészt a fővárosba érkeztek), az újabb keletű növekedés pedig a növekvő ütemű bevándorlásnak köszönhető, az osztrák állampolgárok száma stagnál. Erre mondhatjuk, hogy az osztrák állampolgárok növekvő számban migrációs háttérrel rendelkezők, tehát az "osztrákok" száma valójában csökkenhet, de ha részletesebben megvizsgáljuk a számokat, láthatjuk, hogy nem egészen ez a helyzet. 

Ehhez vizsgáljuk meg, kik is a bécsi bevándorlók, és hogyan változott a számuk az elmúlt időben. Ezt viszonylag jól tükrözi a migrációs háttérrel rendelkezők statisztikája, bár a harmadik generációs törökök és délszlávok már nem szerepelnek benne:

 Bécs lakosságának összetétele migrációs háttér alapján, származási területenként - (forrás)

Az első észrevételünk az lehet, hogy a Lázár János által emlegetett 700 ezres szám valójában nem Ausztriára, hanem Bécsre áll, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a migrációs háttérrel nem rendelkező osztrákok száma alig fogyott a városban. Ugyanakkor a bécsi lakosságon belül növekvő a bevándorlók részesedése, és meglehetősen magas is, 2017-ben már csaknem elérte a 40%-ot. Ugyanakkor nagyjából 70%-uk európai vagy "közel-európai" (az osztrák statisztika a törököket is európaiként tartja nyilván, függetlenül attól, hogy melyik országrészből érkeztek), tehát alapvetően az osztrákhoz viszonylag közeli kultúrkörből érkezett, jellemzően pedig beszél németül. A bécsi lakosság közel 90%-a tehát európai vagy viszonylag fejlett országból érkezett, jellemzően keresztény kultúrkörben felnevelkedett ember.

Az egyes csoportok közül feltűnő az "új" EU tagállamokból érkezők nagy növekedése, és növekvő részaránya a népességen belül. Szintén nem meglepő, az "egyéb Európából" érkezők (törökök, szerbek) viszonylagos stagnálása, igaz, leszármazottaik egy része már nem szerepel a statisztikában. És természetesen feltűnő az afgánok és egyéb ázsiaiak számának igen erőteljes növekedése, bár arányuk még viszonylag kicsi. Az afgánok egyébként a vizsgált időszakban nagyjából folyamatosan érkeztek, míg az "egyéb ázsiai" kategória növekményére nagyrészt 2015-16-ban került sor: nagyjából 30.000 közel-keleti menekült érkezett Bécsbe. (Ez a hasonló méretű német városok által befogadott menekültek számának fele-harmada.) Ez azért fontos, mert ők a nagyon eltérő kultúrkörből érkező bevándorlók/menekültek, akik integrálása a korábban érkezettekhez képest jóval problémásabbnak (konfliktusosabbnak) és költségesebbnek igérkezik, és a miniszter is érezhetően inkább rájuk koncentrált.

A hazai figyelmet szintén felkeltő muzulmánok aránya 10% körüli lehet, igaz, körülbelül ötödük boszniai muszlim (nem minden bosznia-hercegovinai bevándorló muszlim).

Természetesen ettől még előfordulhatnak olyan zárványok, olyan szintű gettósodás, ami egyrészt hazai szemmel igen feltűnő és szokatlan utcaképet eredményezhet, elősegítve a "migránsinvázió" benyomásának kialakulását. Nézzük meg, pontosan hogyan is helyezkednek el a bevándorlók a városon belül.

 Bécs kerületei - (források) 

 A migrációs háttérrel rendelkező lakosság kerületenkénti eloszlása a következőképpen alakult 2017. január elsején:

A bevándorlók kerületenkénti megoszlása 2017-ben - (forrás)

Első ránézésre is láthatjuk, hogy a Bécsen belüli eloszlás nagyjából a más németajkú városok (Frankfurt és részben Berlin) esetében már megismert modellt követi: mivel a társadalmi mobilitás viszonylag széleskörű (és a legtöbb bevándorlócsoportra is kiterjed), viszonylag egyenletes a bevándorlók városon belüli eloszlása (akár az EU-n belülről, akár a kívülről érkezőket nézzük), és kerületi szinten nézve nem annyira nagy a szegregáció. (Persze Bécs kerületei meglehetősen nagyok és gyakran nem túl homogén területeket egyesítenek.) Ez nagyjából azt jelenti, hogy az újonnan érkezők jellemzően a 19-20. század fordulóján épült épületállományú, viszonylag olcsóbb, jellemzően közlekedési csomópontok közelében található területekre (illetve alacsonyabb presztizsű lakótelepekre) érkeznek, amit meg tudnak fizetni és ahol ki tudják használni a már korábban érkezettek kapcsolati hálóját, de beilleszkedésükkel idővel megengedhetővé válik számukra a drágább, magasabb presztizsű városrészekbe költözés is. Minél fejletlenebb országból érkeznek és minél alacsonyabb képzettségűek a bevándorlók annál jellemzőbb és tartósabb ez az "összetömörülés", a kapuvárosrészek kialakulása.

Bécsben sincs ez másképp: a legmagasabb bevándorlóaránnyal (és egyben az EU-n kívüliek magasabb arányával) jellemezhető városrészek a Gürtel középső és déli részének külső oldalán helyezkednek el (Ottakring, Rudolfsheim-Fünfhaus, és a Lázár János által vizsgált Favoriten). Bécs egyetlen "bevándorlótöbbségű" kerülete a 15. gyakorlatilag a Westbahnhof környéke, a legjellemzőbb "kapukerület". (Frankfurtban ugyanilyen szerepet tölt be a főpályaudvar környéki Westend kerület.) Természetesen a leírt séma a világ szinte minden nagyvárosára jellemző, csak a bevándorlók forrása különbözik: gondoljunk bele, hogy Budapesten milyen szerepe van a nagykörút és a III. valamint a XI. kerület "albérlőnegyedeinek", illetve Józsefvárosnak és Kőbányának...

 Tehát nem beszélhetünk "bevándorlóktól ellepett" kerületekről, és a nem EU országokból származó bevándorlók aránya a rekorderkerületekben is épp csak meghaladja a lakosság harmadát. Szűkebb területeket vizsgálva viszont már más lehet a helyzet, amit kiválóan tanulmányozhatunk a Bécs városa által kiadott választóköri részletességű térképeken. Aki részletesebben böngészné őket, innen letöltheti ezeket. (További felhasználás előtt a felhasználási feltételek elolvasandóak.)

A külföldön születettek aránya 2017-ben - (forrás)

A térkép szürke részei ne tévesszenek meg, azok a lakatlan területek. A térképen kiválóan tanulmányozható a bevándorlók Gürtel körüli koncentrációja, itt jópár területen magasabb az arányuk 55%-nál. (Ráadásul itt a külföldön születettekről van szó, a migrációs hátterűek száma mintegy 10-15%-kal magasabb). De mi a helyzet az EU-n kívülről érkezettek esetében? Ennek érzékeltetésére tesz kísérletet, a következő, elsőre kicsit talán nehezen értelmezhető térkép:

 Az EU-n belüli és kívüli külföldi állampolgárok megoszlása Bécsen belül - (forrás)

A  különböző színek a két csoport különböző arányú kombinációit jelentik, a sötétkék jelenti azt, hogy mindkét csoport erősen reprezentált, a zöld a az EU-n kívüliek túlsúlyát mutatja, a sötétnarancs pedig az EU-n belüliekét. Jól látható, hogy a Gürtel környékénmindkét csoport "honos", az EU-n kívüliek jellemzően a kapcsolódó külsőbb (sokszor lakótelepi) részeken felülreprezentáltak, az  EU-n belüliek pedig a magasabb presztizsű külsőbb részeken. Nagyobb mértékű szegregációról - a németajkú területek nagyvárosaihoz hasonlóan - csak kisebb léptékben van szó - de természetesen itt sem ismeretlen a jelenség, csak valamivel később jelentkezett, és később is kezdték kezelni (elsősorban a lakáspolitikával). A 2000-es években figyelt fel arra a városvezetés, hogy a (képzettebb és idővel módosabb) közép- és kelet-európaiak a törököknél jóval nagyobb arányban hagyják el a Gürtel környékét (ennek eredménye a sok narancsszínű folt a fenti térképen), ami természetesen az integráció sikerességének kérdését is felvetette.

Mindez azért is fontos, mert a legtöbb osztrák kiadvány hangsúlyozza a bevándorlás hasznait, azt, hogy Bécs mennyivel fejletlenebb (és kisebb népességű) lenne a bevándorlás nélkül, ami azért némileg érthető azt figyelembe véve, hogy az újonnan érkezettek többsége eddig európai vagy európai kultúrkörhöz kötődő, viszonylag képzett, németül jellemzően beszélő ember volt. Az osztrák sajtó (illetve a politikai elit) ugyanakkor a németnél jobban felismerni látszik a 2015-os krízis nyomán nagyobb számban érkező menekültek különbözőségét, integrációjának nehezebb voltát - ők ugyanis sokszor nem beszélnek németül, tehát ha Lázár János épp rossz utcát fogott ki, előfordulhatott, hogy nem nagyon tudott a járókelőkkel szóba elegyedni - igaz, ez Bécs legnagyobb részére nem igaz.

Összefoglalva mit is állapíthatunk meg Béccsel kapcsolatban? A miniszter szavainak volt némi igazságmagva, a bevándorlók összlétszámát például még alá is becsülte, a legutóbbi menekülthullám pedig valóban erősen növelte a közel-keletiek létszámát, azonban a Bécsről festett kép számokkal igazolható része erősen túlzó: a közel-keletiek, iszlámhívők aránya még nem túl magas, a bevándorlók zöme pedig európai származású, arányuk pedig egyetlen kerületben haladja meg az 50%-ot. A közállapotokról pedig remélem majd a kint élők kommentben beszámolnak.

Felhasznált források:

• https://diepresse.com/home/panorama/wien/5107501/In-Wien-wohnen-Menschen-aus-183-Laendern
• https://www.wien.gv.at/statistik/pdf/menschen2017.pdf
• https://www.wien.gv.at/statistik/publikationen/wien-in-zahlen.html
• http://migration.wfokafka.it/?page_id=131
• https://kurier.at/chronik/wien/wie-waere-wien-eigentlich-ohne-migration/188.779.290
• https://de.wikipedia.org/wiki/Demografie_Wiens
• https://diepresse.com/home/panorama/wien/4593929/49-Prozent-der-Wiener-haben-Migrationshintergrund
• https://www.wien.gv.at/menschen/integration/daten-fakten/bevoelkerung-migration.html
• https://diepresse.com/home/politik/innenpolitik/399541/Polen-Kroaten-und-Rumaenen-verlassen-den-Wiener-Guertel
• https://www.wien.gv.at/stadtentwicklung/grundlagen/stadtforschung/karten/bevoelkerung.html