Kanada kapcsán már áttekintettük egy viszonylag fiatal ország közigazgatási határainak változását. Most a világ második legnagyobb állama után megvizsgáljuk hogyan történt mindez Ausztrália esetében. Első ránézésre elegendő volt hozzá egy vonalzó és egy ceruza, de a bejegyzés végére kiderül, hogy ennél többről van szó. Az is kederül, hogy Ausztrália második legnagyobb városa miért cserélte le a Batmantól származó nevét.

Az első flotta megérkezik a Botanika-öbölbe, 1788-ban

Kanadához hasonlóan Ausztrália is brit birtok volt és Kanadához hasonlóan máig megtartotta az anyaországhoz kapcsolódó köldökzsinórt az angol uralkodó személyében. Ausztrália jelenleg a Föld hatodik legnagyobb területű államszövetsége, Kanada területének háromnegyede.

A kontinensnyi Ausztrál Államszövetség (Commonwealth of Australia) hat szövetségi államból áll, közülük öt található a "szárazföldi" Ausztráliában, egyet pedig a tőle délre található Tasmán-szigeten találjuk. Ha esetleg közigazgatási egységet számolnánk össze első ránézésre, nem kell kétségbe esni, a szövetségi államok mellett található további három (belső, vagyis szárazföldi) szövetségi terület, közülük a legközismertebb Canberra főváros területe, a legnagyobb az Északi Terület, a legismeretlenebb pedig a Jervis-öböl területe, amely egykor Canberrához tartozott, de mára önálló területként tartják nyilván. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, az Ausztrál Államszövetségnek vannak külső (tengerentúli) territóriumai is. Ezekből összesen hét van, köztük lakatlan szigetcsoportok és egy olyan antarktiszi terület, ami csak igény szintjén jelenik meg a nemzetközi jogban. 

Ausztrália közigazgatása (forrás: wikpédia)

Ausztrália történelme az őslakosainak révén több tízezer évre megy vissza. Feltételezések szerint a gyarmatosítás hajnalán a helyi törzsek körülbelül 250 nyelvet beszéltek a kontinensen, de arról nem maradt fenn adat, hogy ezek a törzsek kialakítottak-e bármiféle kezdetleges államszervezetet, vagy közigazgatást. A közigazgatás szempontjából nem érdemes tárgyalni, hogy 1642 novemberében Abel Tasman németalföldi tengerész volt az első európai aki megpillantotta Ausztráliát, jobban mondva a később róla elnevezett Tasmániát. Ugyanő bukkant rá Új-Zélandra is, de annak már egy holland térképész adott nevet. Földrajzilag érdekes történet James Cook kapitány 1770-es útja is, amelyből számunkra most csupán az első partraszállásának helye, a Botanika-öböl (Botany bay), valamint a kapitányt Walesre emlékeztető táj szerepe fontos. Szinte napra pontosan 230 évet megyünk vissza az időben, bejegyzésünk kezdő dátuma 1788. január 26-a, azaz "The Australia Day" lesz. 

Nagyon leegyszerűsítve a világtörténelmet, Ausztrália gyarmatosítása az amerikai függetlenségi háború következménye volt. A brit részről elvesztett háború azt eredményezte, hogy a királynak új fegyenctelepek után kellett néznie, hiszen egészen addig Észak-Amerikába szállították a brit gonosztevőket, de érthető módon a függetlenné váló Egyesült Államok a fegyenc-importot már nem tette lehetővé (a rabszolgatartást igen).

1787. május 13-án 11 hajó hagyta el Portsmouth kikötőjét Arthur Philipp kapitány vezetésével, köztük a királyi haditengerészet két hajója, három teherszállító és hat utasszállító hajó, amelyek a fegyencek mellett telepeseket és polgári hivatalnokokat is szállítottak, (forrástól függően) kb. 1044-1483 főt. Összesen 250 napba telt, míg a flotta Rio de Janeirón, és Fokvároson keresztül, Ausztráliát délről megkerülve kikötött ugyanott, ahol James Cook kapitány unokaöccse, a 18 éves Isaac első britként a szárazföldre lépett. 

Zászlófelvonás a fegyenctelepen

Mindössze 8 nap telt el azóta, hogy az első flotta első hajója befutott a Botanika-öbölbe. Ez idő alatt bebizonyosodott, hogy a hajók számára nem megfelelő a túlságosan védtelen és nyitott öböl, ezért úgy döntöttek, hogy másik kikötőt keresnek. 12 kilométerrel északabbra a fjord-szerű Jackson-öböl már alkalmasabb volt kikötésre és megtelepedésre. Itt alapították meg Port Jackson erődöt a Sydney Cove-nak elnevezett öbölben. Odahaza Nagy-Britanniában még úgy tervezték, hogy a (fegyenc)telep neve Új-Albion lesz, de a flotta vezetője másként döntött, tiszteletből (vagy ironikusan) inkább az aktuális belügyminiszterről, Lord Sydney-ről nevezte el. 

Egészen Cook kapitány megérkezéséig Ausztrália az Új-Hollandia nevet viselte. 1770-ben, felfedezése pillanatában először az Új-Wales nevet kapta a kontinens keleti partvidéke, de az otthon leadott naplóban már az Új-Dél-Wales szerepelt. 1788-ban ezen a néven hozták létre az első brit gyarmatot, amelynek az első kormányzója az első flotta parancsnoka, Arthur Philipp lett. Ekkoriban az Új-Dél-Wales elnevezés a szárazföldi Ausztrália keleti felére terjedt ki, az 135. keleti hosszúságtól nyugatra még megmaradt az Új-Hollandia elnevezés. A 135-ös keleti hosszúságot a britek úgy határozták meg, hogy az ne sértse a portugál érdekeket, amelyet még a Tordesillas-i szerződés rögzített. Új-Dél-Waleshez tartozott kezdetben a Van Diemen-föld (Tasmánia), Új-Zéland északi része a déli szélesség 42 fokától északra és a Norfolk-sziget. Van Diemen földje és a Norfolk-sziget is fegyenctelepként funkcionált kezdetben. Később egy híján valamennyi ausztrál szövetségi állam Új-Dél-Wales földjéből szökkent szárba.

1810. július 11-én egy ausztrál-brit hajó fókavadásztelep keresés közben rábukkant egy ismeretlen szigetre, amelyet Új-Dél-Wales éppen regnáló kormányzójáról nevezett el Macquaire-szigetnek. Azonmód hozzá is csatolta az anyagyarmathoz a lakatlan szigetet. 1825. július 16-án a Új-Dél-Wales újból gyarapodott, immár a portugál ellenérzésekkel nem törődve a nyugati határt további hat hosszúsági fokkal tolták ki, a 129. keleti hosszúságig. A területnyereséget némiképpen ellensúlyozta, hogy a csendes-óceáni szigetekre vonatkozó határt a 39º 12'-ig tolták észak felé, így Új-Zélandnak már csupán a legészakabbi csücske maradt meg Új-Dél-Wales birtokában. 

Hobart település és környéke 1837. (forrás:wikipédia)

Még ugyanebben az évben a Van Diemen-föld függetlenedett és egy önálló brit gyarmat jött létre a Tasmán-szigeten, valamint a hozzá tartozó és tőle délre elterülő Macquaire-szigeten. Székhelye Hobart lett. Tasmánia volt az egyik legnagyobb ausztrál fegyenctelep, kis területe ellenére 40%-al részesedett a kontinensre szállított fegyenc-létszámból. 1853-ig folyamatosan érkezett utánpótlás a Brit-szigetekről, az utolsó telepet csak 1877-ben zárták be. A létszámnak köszönhetően Tasmánia egy idő után telepes-kibocsátó gyarmattá vált. A sziget ugyanis hírhedten rosszul bánt a fegyencekkel, akiknek a helyi szabad telepesekkel is gyakran meggyűlt a baja. Éppen ezért fordulhatott elő, hogyha az itteni fegyencek letöltötték büntetésüket, örökre elhagyták Van Diemen földjét. Többnyire telepes-szervező vállalkozások segítségével költöztek át Ausztráliába. 1835-ben Melbourne városát is a Van Diemen-földről érkezett szabadult fegyencek alapították. Ezt a tényt gyakran dörgölik a melbourniek az "igazi" fegyencek által alapított Sydney orra alá (miközben Adelaide csak mosolyog ezen — de erről majd később). Ez az egyik gyökere a két város rivalizálásának, amelynek közigazgatási okaira a későbbiekben kitérünk majd. A 40% később is felbukkant Tasmánia történetében, jelenleg ennyi százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, 20%-a pedig a Világörökség része. 1844-ben a gyarmathoz csatolták a Norfolk-szigetet, amely talán még rosszabb hírű hely volt, mint a tasmán ördög szigete. Ide papíron olyanokat hoztak, akiknek az akasztófa mellett hagytak némi alternatívát, azaz a norfolk-szigeti rabságot. Gyakorlatban azonban alig 3 évre elítélt tolvajokat is áthajóztak ide a fél világon keresztül.

Kilátás a Norfolk-szigetről, (előtérben a Nepean-szigeten, háttérben a Philipp-sziget (forrás: wikipédia)

12 évig állt fenn az együttlét. Miután az összes fegyencet átszállították a Tasmániába, a Norfolk-szigetet önálló közigazgatási egységgé szervezték. A Van Diemen-földi gyarmat elnevezés 1856-ig volt használatban, amikor átnevezték a ma is használatos Tasmániára. Hogy mi szükség volt arra, hogy az egyik holland helyett a másik hollandról nevezzék el? Egyrészt szabadulni akartak a fegyenctelep rossz emlékétől, másrészt pedig a Diemen-ről sokan a "démon"-ra asszociáltak. Talán nem véletlenül…

Mindeközben Nyugat-Ausztráliában is megkezdődött az angol megtelepedés, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalmas lakatlan területre esetleg beteszik a lábukat a franciák. Nyugat-Ausztrália első állandó (fegyenc)telepe a III. György király-öböl partján jött létre, 1827-ben Új-Dél-Wales-ből származó elítéltekből. Ez a telep nem a mai Perth környékén jött létre, hanem a déli parton, a mai Albany település helyén. Önálló gyarmattá csak 2 évvel később szervezték, akkor is név nélkül. Amikor mégis emlegetni kellett valahogy, úgy hívták, hogy "a kikötő Új-Hollandia nyugati partján, a Hattyú-folyó torkolatában, a környező területekkel". Ezért fordulhatott elő, hogy ugyan az alapítók a Nyugat-Ausztráliai Gyarmat nevet szánták neki, a területet mégis Swan River Colony-ként emlegették 1832-ig, amikor hivatalossá vált a Nyugat-Ausztrália elnevezés. Ezzel az aktussal kizárólagossá vált a brit fennhatóság az ausztrál szárazföldön.

A Hattyú-folyó gyarmat Nyugat-Ausztráliában (Perth és környéke)

A többi ausztrál gyarmattal ellentétben Nyugat-Ausztráliát szabad telepesekkel próbálták betelepíteni, de a körülmények nem voltak kedvezőek. A föld nem volt alkalmas a mezőgazdasági művelésre és az elsők hamar az éhhalál szélén találták magukat. Nyugat-Ausztrália a második legritkábban lakott ausztrál állam (1 fő/km²), ahol a lakók 92%-a Perth és vonzáskörzetében élnek. Nem mellesleg Nyugat-Ausztrália a világ második legnagyobb közigazgatási egysége, de az önálló országok listáján is az előkelő 10. helyezést érné el. 

Dél-Ausztrália székhelye, Adelaide 1876-ban (forrás: wikipédia)

Egészen más elvek alapján létesült a sorban következő ausztráliai gyarmat. 1834-ben a brit parlament elfogadta a Dél-Ausztrália törvényt, mely kihasított egy jelentős darabot az Ausztrália 2/3-át kitevő Új-Dél-Wales gyarmatból. A brit korona feltehetőleg orvosolni kívánta a korábban tapasztalt összes helybéli problémát; az őslakosság kisemmizését, a szabad telepesek panaszait, akiket szökött fegyencek fosztogattak rendszeresen (lásd: Verne: Grant kapitány gyermekei). Éppen ezért a törvény garantálta a helybéli őslakosság magántulajdonhoz (földhöz) való jogát, szavatolta a vallásszabadságot, az egyéni szabadságjogokat és Dél-Ausztrália gyarmatot kizárólag szabad telepesekkel kívánta felvirágoztatni. Az őslakosság érdekeinek figyelembe vételén kívül a többi elv viszonylag jól megvalósult.

Dél-Ausztrália törvényben rögzített területe kivágott egy több mint 800 ezer négyzetkilométeres cikket Új-Dél-Walesből, úgy, hogy az új gyarmatot minden oldalról a régi vette körül. Határait nem a természet, hanem a földrajzi fokhálózat határozza meg, alapításkor északon a 26. déli szélesség, keleten a 141., nyugaton a 132. keleti hosszúság. Az alapítás hivatalos dátuma 1836. december 28-a volt, amikor az addig a Kenguru-szigeten veszteglő 636 telepest áthajózták a szárazföldre. Ott megalapították Adelaide városát, melyet később a legmodernebb várostervezési elvek alapján építettek föl. Névadója IV. Vilmos brit király felesége volt, Szász-Meiningeni Adelaide királyné. Benépesítését a Dél-Ausztrál Társaság végezte, elsősorban szegény angol, ír és skót munkásosztálybéliekkel, akik munkájukkal váltották volna meg a saját földjüket. Adelaide és Dél-Ausztrália éppen ezért különleges helyzetben van mind a mai napig Ausztrálián belül, hiszen története és gazda(g)sága független a behurcolt fegyencektől.  

Dél-Ausztrália területe 1861-ben vált véglegessé, amikor hozzá csatolták Új-Dél-Wales gyarmat déli nyúlványát, amely addig beékelődött Nyugat- és Dél-Ausztrália közé. Ez a terület Queensland gyarmat megalakulása óta egy exklávé volt, de ne szaladjunk annyira előre, Queensland előtt még szólnunk kell egy Batman által alapított gyarmatról is!

1839-40-ben Új-Dél-Wales egyetlen év alatt megkapta és el is veszítette egész Új-Zélandot, mely 1840-től önálló gyarmatként elvált Ausztráliától. Ez az időszak volt a legmozgalmasabb Ausztrália határainak tekintetében, de a legtöbb határmódosítás nem volt hosszú életű. 1846-ban például létrejött a 26. déli szélességtől északra Észak-Ausztrália gyarmat, de ezt a határozatot 1847-ben visszavonta Viktória királynő (a korabeli információáramlást jól érzékelteti, hogy ezt csak 1849-ben hirdették ki Ausztráliában).

1851-ben meglepő dolog történt a kontinensen, létrejött az első természetes határokkal (is) rendelkező közigazgatási egység, Victoria gyarmat. 

Viktória királynőről elnevezett Victoria állam

Annak ellenére, hogy a területen már 1803-ban létrejöttek az első brit (fegyenc)telepek, 1851-ig ez a föld teljes egészében Új-Dél-Wales fennhatósága alá tartozott. Későbbi székhelye, Melbourne már 1836-ban létrejött, habár kevesen tudják, hogy eredetileg Batmania néven alapították. A névnek semmi köze a denevéremberhez, annál inkább egy tasmániai John Batmannek, aki telepeseket szervezett és számukra földet vásárolt a Port Philipp-öböl partján élő bennszülöttektől. 

Victoria gyarmat alapítása 1851. július 1-én történt. Nyugaton Dél-Ausztráliával lett határos, Új-Dél-Wales gyarmattól pedig a Murray-folyó, annak mellékfolyói válaszották el. Napokkal az önállóság elnyerése után aranyat fedeztek fel az állam területén, Melbourne-től 10 kilométernyire nyugatra és északnyugatra. A hatalmas mennyiségű arany hatalmas népvándorlást generált, amely hatalmas gazdasági fejlődéssel végződött. Ekkoriban Victoria állam adta a világtermelés harmadát, itt találták meg a legnagyobb aranyrögöt (Welcome Stranger: 97,14 kg). 1851-61 között a lakosság 76 ezer főről félmillió fölé emelkedett, Melbourne-ből pedig nagyon rövid időn belül Ausztrália gazdasági és pénzügyi központja vált, amely pozícióját minden korábbi viszontagság ellenére a mai napig megőrizte. 

A Nagy-Korallzátony Queensland partjainál, jelenleg külső szövetségi terület

Mint láttuk, Ausztráliának először a keleti partja népesült be, de annak is csak a déli része, aztán következett Tasmánia, majd lassan Nyugat- és Dél-Ausztrália. Az Északi területek azonban sokáig lakatlanok maradtak, főként a megtelepedés számára alkalmatlan éghajlat miatt, de voltak egyéb gátló tényezők is, pl. a Nagy-Korallzátony. Ám a betelepülés előrehaladtával várható volt, hogy előbb-utóbb északon is megjelennek az európaiak. Láttuk már az 1846-os sikertelen kísérletet Észak-Ausztrália megalapítására, de a következő próbálkozásra még 13 évet kellett várni. 

1859 nyarán újabb nagyobb terület szakadt ki Új-Dél-Wales gyarmatból, amikor immár a második Viktória királynőről elnevezett közigazgatási egység, Queensland is felkerült a kontinens térképére. Queensland megalapítása azzal is járt, hogy Új-Dél-Wales két, egymással nem határos területre szakadt, magyarán, létrejött egy exklávéja. Az új gyarmat déli határa a 29. északi szélesség lett, néhány kivétellel keleten, ahol az emberek által ismert és lakott területen vízfolyásokhoz igazították. Nyugaton pedig a 141. keleti hosszúság, amely gyakorlatilag Dél-Ausztrália keleti határának a meghosszabbítása. Ez a határvonal három év múlva módosult (véglegesült) az exklávé rovására, ekkora nyugati határt áttették a 138. keleti hosszúság vonalához. Székhelyét, Brisbane-t 1824-ben alapították Moreton-öböl büntetőtelep néven, ahová a visszaeső fegyenceket szállították délről. 1839-ig szállítottak a területre fegyenceket, szabad telepesek 1842 óta léphettek a későbbi Queensland területére, de csak hat évvel később, 1848-ban érkezett meg az első csoportjuk. A gyarmat nem csak a fegyenctelepeiről volt hírhedt, hanem az őslakosokkal vívott szakadatlan háborúkról is. Bennszülöttek tízezrei hullottak el az összecsapások során, az európai áldozatok száma kb. 1500 fő volt. 1883-ban a gyarmat kezdeményezte a Brit kormánynál, hogy az ismerje el Queensland fennhatóságát Új-Guinea felett, de ezt az igényt Németországra tekintettel elutasították.

1863-ban az illetékesek érzékelhették, hogy közigazgatásilag kezdeni kellene valamit a Nyugat-Ausztrália és Queensland gyarmatok közé ékelődött Új-Dél-Wales exklávéval. Jobb ötlet híján Dél-Ausztráliához csatolták és a keresztségben a földrajzilag kifejezetten érdekes "Dél-Ausztrália Északi Területei" nevet kapta. 

1901-ben Ausztrália hat gyarmata államszövetségben egyesült. Innetől kezdve a tagállamok nevében szereplő "gyarmat "utótagot felváltotta a szövetségi állam titulus. A kormány székhelye ideiglenesen Melbourne lett, a parlament csak addig ülésezett itt, amíg az új főváros el nem készült. Mivel hat egyenrangú terület alkotta az új államszövetséget úgy döntöttek, hogy ne azok székhelye, hanem egy teljesen új, semleges település legyen az új főváros. 1898-ban a készülő új alkotmányba belekerült, hogy az új főváros Új-Dél-Wales területén álljon majd, azzal a kitétellel, hogy Sydney-től mért 100 mérföldes (160,9 km) körön belül legyen.

Ez a kitétel nagyon tág keretet szabott a fantáziának, 1902-től két éven keresztül delegációk járták a vidéket alkalmas fővárosnak való hely után kutatva. 1904-ben már úgy tűnt, hogy a szövetségi kormány rálelt a helyszínre Dalgety mellett, ezt azonban Új-Dél-Wales nem támogatta, és át sem adta volna a területet. 1906-ban került szóba először Canberra környéke, végül 11 helyszín közül kilenc fordulónyi szavazást kellet lebonyolítani, hogy meglegyen az Ausztrál Államszövetség jövőbeli fővárosának helyszíne. 1911. január elsejétől a szövetségi kormány fennhatósága alá került mint a Szövetségi Főváros Területe, de a Parlament csak 1927-ben költözött át ide. Területe 2358 négyzetkilométer, amellyel jelenleg utolsó előtti a kontinentális Ausztrália szövetségi államai és területei közül. Ez az egyetlen területi székhely, amelynek nincs tengerpartja. 1938-ban átnevezték, azóta a hivatalos neve Ausztrál Fővárosi Terület. 

Ha már szóba került a méret és a tengerpart, a legkisebb ausztrál szövetségi terület 1915-ben jött létre, de csak 1989 óta számít a legkisebbnek. Létrejötte szorosan összefügg a főváros helyének kitűzésével. Új-Dél-Wales ugyanis 1915-ben "megszánta" a tengertől elzárt Canberrát és felajánlott számára egy kikötőt és a hozzá tartozó területet a Jervis-öböl déli partján. Az így létrejövő 68 négyzetkilométeres Jervis-öböl Terület a szövetségi belügyminisztérium igazgatása alatt állt, az Ausztrál Fővárosi Terület törvényei vannak érvényben. Nem volt nehéz dolga, a 10 négyzetkilométeres területen két településen összesen 377 fő él jelenleg, a félszigeten van ezen kívül egy kemping, egy botanikus kert, egy repülőtér és egy világítótorony. Tervben volt egy Canberrába vezető vasút megépítése, de a tervnek komoly megtérülésbeli problémái lettek volna, így az sohasem épült meg. Mint ahogy a félszigetre tervezett atomerőműről is kénytelenek voltak lemondani a helybéliek. Ehhez képest a terület 1989-ben saját önkormányzatot kapott, mint a legkisebb ausztrál államszövetségi terület. 

1911-ben a szövetségi főváros mellett létrejött egy újabb szövetségi terület; a már korábban említett furcsa nevű "Dél-Ausztrália Északi Területe" kettévált. Az északi rész nem kapta meg a szövetségi állam státuszt, államszövetségi igazgatás alá került "Északi Terület" néven. Ez talán még a korábbi Észak-Ausztrália névnél is egyszerűbbre sikerült. A semmitmondó név problémáját a nem túl népes helyi lakosság is érzékelte, három javaslatot tettek az új névre, úgymint Kingsland (Queensland szomszédságában), Centralia, vagy Territoria. Közülük az első volt a favorit, de ennek ellenére sohasem került sor a névváltoztatásra. 1927-1931 között rövid négy évre az új területet is kettéosztották a 20. déli szélesség mentén Észak-Ausztráliára és Közép-Ausztráliára, Alice Springs központtal. Jelenleg az Északi Területek népsűrűsége 0,18 fő/négyzetkilométer, az egykori Közép-Ausztráliáé pedig 0,075 fő/négyzetkilométer, így érthető, hogy a két gyakorlatilag lakatlan területet gyorsan újból összevonták.   

Észak-Ausztrália (Alden atlasz 1888.)

Ausztrália közigazgatási területeinek evolúciója 1989-ben lezárult. A kontinentális területek határmódosulásai mellett azonban érdemes szólni az Ausztrália külső területeiről is. 

1920-ban, az I. világháború lezárásakor Ausztrália Új-Zélanddal és az Egyesült Királysággal együtt megkapta mandátumterületként a foszfátbányáiról elhíresült Naurut. Három év Japán megszállást leszámítva az 1968-as függetlenségig Nauru Ausztrál fennhatóság alatt állt. Ugyancsak 1920-ban Ausztrália megkapta Németországtól Új-Guineát, 1949-től hivatalos ausztrál nevén a Pápua-Új Guineiai Területet. Északi része volt az egykori Német Új-Guinea, déli partja pedig Pápua, Port Moresby fővárossal. Ez a terület végül 1975-ben vált függetlenné. 

Ausztrália számos szigetet kapott az Egyesült Királyságtól, amelyek jelenleg Ausztrália külső területei közé tartoznak.

• A Timor-tengeren található lakatlan Ashmore és Cartier szigetek (1934), amelyek jelentőségét a 12 tengeri mérföldes gazdasági zóna jelenti. 1978-ig az Északi Területhez tartoztak, ekkortól államszövetségi fennhatóság alá került, mint Ausztrália egyik külső területe. 
• Heard és MacDonald-szigetek (1947). A két vulkanikus sziget ugyancsak lakatlan, az Antarktiszhoz közel fekszenek. 
• Kókusz (Keeling)-szigetek (1955). Az Indiai-óceánon található szigetek lakossága kb. 600 fő.
• Karácsony-sziget (1958). Jáva-sziget déli partjainál található, lakossága 1800 fő.

1969-ben a Korall-szigetek is önálló külső területté vált Queenslandtól, annak ellenére, hogy mindössze 4 fő lakja a 780 ezer négyzetkilométeres (korall)szigetvilágot. 1997-ben további két zátonnyal bővült a területe. Ez volt ezidáig a legutolsó közigazgatási határ-változás Ausztráliában. 

Búcsúzóul álljon itt a fenti bejegyzés összefoglalója egyetlen ábrán.