Rögtön az elején pontosítanék, a bejegyzés címe kissé cinikusra sikerült. Talán szerencsésebb lenne azt írni: Települések, ahol nem a vasárnapi boltbezárás a legnagyobb gond. Amíg az ország jóllakottabb része elmélyül a vasárnapi boltbezárás keltette vitában, addig a "másik" Magyarország számára ez csupán "first world problem" marad. Mai bejegyzésünkben a magyarországi kiskereskedelem térben egyre táguló fekete lyukát vesszük górcső alá. 

Mozgóbolt Kisecseten (forrás: index.hu)

Az ország kiskereskedelmi egységeiről a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vezet nyilvántartást különböző kategóriákban. A legfrissebb adatok 2013-ból származnak, mi ezeket vettük figyelembe, némi módosítással. Csak és kizárólag az önálló közigazgatási egységeket vettünk figyelembe, településrészekkel, tanyákkal, nyaralótelepekkel nem foglalkoztunk. Első gondolat az volt, hogy az olyan településeket vizsgáljuk meg, ahol az "Élelmiszer vegyesüzletek és áruházak" KSH kategória nem volt jelen. Ilyen településből 2013-ban 235 volt.

Ez a szám nem tűnhet olyan soknak, az összes, 3154 magyar település település mindössze 7,45%-a. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 10 éve 2003-ban ez az arány még 2% alatt volt, a helyzetet akár elkeserítőnek is mondhatjuk.

 Élelmiszer vegyesüzletek és áruházak nélküli települések számának alakulása 2000-2013 (forrás: KSH)

Mivel ezek között olyan települések is szerepeltek, ahol az azt megelőző évben még két bolt is volt (pl.: Fertőszéplak), jobb ötletnek tűnt kibővíteni a kategóriákat az alábbiakkal:

• Kiskereskedelmi üzletek
• Használtcikk szaküzletek
• Vegyesiparcikk-üzletek
• Egyéb élelmiszer szaküzletek

Leszűkítés után megkaptuk azokat a településeket, ahol gyakorlatilag helyhez kötött legális kiskereskedelmi tevékenység egyáltalán nem folyik. Közülük néhányban van némi szolgáltatás, de ezek jobbára vendégházakhoz kapcsolódnak. Azon települések száma, ahol ebből az öt bolt-kategóriából egy sem volt megtalálható 2013-ban 179 volt, az összes település 5,7%-a. Ha esetleg 20-30 ilyen falu lenne talán érdemes lenne felsorolni őket, de ennyit semmiképpen sem fogunk. Főleg azért sem, mert a kistelepüléseken a boltok nem hosszú életűek. Az egyik településen bezár egy, a másikon nyílik, csődbe mennek, elköltöznek. Ami a települések számát illeti sokkal fontosabb a tendencia, miszerint egyre több olyan település lesz, ahol nem lesz bolt. Hogy megvizsgálhassuk, mutat-e elhelyezkedésük földrajzi szabályszerűséget lássuk az alábbi térképet:

Kiskereskedelem nélküli települések 2013-ban Magyarországon (forrás: KSH) 

A bolt nélküli települések jelentős része a Dunántúlon helyezkedik el, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye csereháti részén. Csupán öt olyan megye van, ahol nem találunk ilyen jellegű falvakat, úgymint Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Békés és Csongrád. Az összes többi megyében legalább egy ilyen település található. Közülük öt emelkedik ki, ahol a bolt nélküli települések aránya meghaladja az öt százalékot. 

1. Zala 46 település, az összes 17,8%-a
2. Baranya 40; 13,3%
3. Borsod-Abaúj-Zemplén 34; 9,5%
4. Vas 20; 9,3%
5. Veszprém 12; 5,5%

A legnagyobb összefüggő terület a Cserehátban található, ahol tíz kilométereket autózhatunk tucatnyi településen keresztül anélkül, hogy egyetlen boltba botlanánk. Kissé mozaikosabb a helyzet Dél-Zalában, Vas megye zsákfaluiban, vagy éppen az Ormánságban.

 Aprófalvak (<500 fő) Magyarországon (forrás:váti)

A bolt nélküli települések földrajzi elhelyezkedése leginkább a lakosságszámukkal van összefüggésben. A 179 vizsgált település lakossága a legutóbbi népszámlálás szerint 25300 fő volt. Közülük mindössze négy haladta meg az 500 fős határt. 86 olyan település volt, ahol 100 ember sem élt. És nincsen bolt az ország legkisebb falujában, a Zala megyei Iborfián, ahol valószínűleg 8 fő kedvéért nincs az az ember aki boltot nyitna. De hasonló a helyzet az Észak-Cserehátban (Gagyapáti 10 fő, Tornabarakony 14 fő, Tornakápolna 14 fő, Debréte 17 fő). Egészen döbbenetes ezeket a számokat összehasonlítani a száz évvel ezelőttiekkel. Ekkor ugyanezen a 179 településen még 69 ezer ember élt, az átlagos lakosságszám két és félszerese volt a mainak. A pusztulás azóta egészen elkeserítő méreteket öltött, a Somogy megyei Libickozmán az 1910-es lakosságszám 2,95% maradt meg: 914 ember helyett már csak 27-en laktak a faluban. Íme néhány más dobogós:

1. Libickozma 914 fő (1910.) 27 fő (2011.) csökkenés 97,05%
2. Lendvajakabfa 363; 18; 95,04%
3. Tornabarakony 266; 14; 94,74%
4. Kány 797; 45; 94,35%
5. Iborfia 127; 8; 93,7%

Összesen 5 olyan település volt a 179-ből, ahol az elmúlt 100 év alatt nőtt a lakosság száma.

Mivel a hátrányos helyzetű települések egyik jellemzője a fogyatkozó népesség, így a boltok elhelyezkedése ezzel is mutat némi hasonlóságot. Lásd a fenti ábrát, melyen pirossal a bolt nélküli falvakat, kékkel pedig két tényezőt, a társadalmi gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, valamint az országos átlagot legalább 1,75-szörösen meghaladó munkanélküliségű településeket ábrázoltuk. Szembetűnő, hogy rengeteg hátrányos helyzetű településen van bolt, és van sok olyan bolt nélküli falu, amelyik nem hátrányos helyzetű. Utóbbiakban egyértelműen a lakosságszám határozza meg, hogy van-e kiskereskedelmi egység. Különösen igaz ez Vas megyére. 

Azokon a településeken, ahol nincsenek boltok a helybéliek többnyire a szomszédos faluban vásárolnak be, de népszerűek a mozgóárusok is. Volt arra is példa, hogy a mozgóárusok konkurenciája miatt kellett bezárni boltokat. Ezek a mikrobuszok ugyanis frissebb árukészlettel dolgoztak, mint a kisboltok.

Piacgazdasági szempontból a boltnyitást meghatározza a vásárlóerő nagysága. A bejegyzésben vizsgált 179 település többsége a legalsó jövedelmi kategóriába esik az éves nettó jövedelem alapján. Ez fejenként évi 200-400 ezer forintot jelent. Keletről nyugat felé a helyzet valamelyest javul, köszönhetően az ausztriai vendégmunkának. Hogy teljesebb legyen a kép bolt nélküli gazdag települések is vannak Magyarországon. Fejér megye egyetlen bolttalan településén, Bakonykútiban az elnéptelenedő falut gazdagabb fehérváriak és környékbeliek vásárolták fel, de a meglévő vásárlóerő sem generált boltnyitást, hiszen legtöbben csak nyaralni járnak ide. Mindenesetre a vásárlóerő nagysága egyenes arányban van egy térség hátrányos helyzetével, azaz minél alacsonyabb a vásárlóerő, annál valószínűbb, hogy az adott térség hátrányos helyzetű. 

Települési vásárlóerő 2012-ben Magyarországon (kép forrása: geox.hu)

Az eltűnő és már nem létező kisboltok csupán a jéghegy csúcsát jelentik ma Magyarországon. Szomorú, hogy Budapesten és az agglomerációban a vasárnapi boltbezárás miatt háborodnak fel az emberek, és nem például amiatt, ami Magyarország peremvidékein zajlik. Mert ezek a folyamatok egyre jobban közelítenek mindnyájunkhoz.

Hogy teljesebb legyen a kapott kép, megkérdeztem a témában Bereczky Örsöt, az ormánsági Kovácshida egykori református lelkészét, aki alá 9 falu tartozott.

Az Ormánság és sok más magyar térség gettó. Falai nincsenek, de idővel lesznek. 

A térségeket csak komplex módon szabad fejleszteni, de jelenleg otrombán a legnagyobb pénzeket a süllyedő vidékek nyelik el, teljesen értelmetlenül. Egy-egy katasztrófa megjavítása mit sem ér. Pl. nincs tömegközlekedés, iskola, óvoda, tanoda, biztos kezdet házak, egyházak, nincsenek szabad földek de nincs is munkaképes ember, stb, stb.

A közösségek felbomlása már lezajlott, ez egy másik fázis. A közösség elemeit díszként őrzik a falvak (természeti és kulturális örökség), de úgy élnek, mint egy vad, posztszocialista munkanélküli lakótelep emberei. A legjobb tapasztalatok, amik segíthetik a fejlődést, azok amelyek működnek az amerikai néger-negyedekben, Bronxban például. Ezeket a példákat kell alkalmazni.

A sok eszetlen természetvédőt, romantikust és sóhajtozó értelmiségit pedig el kellene hajtani a környékről. Az utolsó utáni kérdések közé tartozik, hogy mi lesz a Drávával, a holtágakkal, a fokokkal, az ártéri erdőkkel és a régi templomokkal. A nyomor elsöpri ezeket az apróságokat. Olyan közösségben élünk (Magyarország), amely jelenleg 3 millió emberrel nem tud elszámolni. Ők nem élnek velünk. Nem tudjuk őket felemelni. Ez nagy dráma. 

 

Düledező gazdasági épületek. Vejti, Ormánság (fotó: Biczó Dezső)

     

A boltok léte vagy nemléte azonban csak sokadrangú probléma ezeken a vidékeken. Az elvándorlás, az elöregedés, a munkanélküliség, az iskolák, intézmények, infrastruktúra hiánya, az összedőlő elhagyott épületek, a közösségek felbomlása sokkal látványosabb. Elmenni sem nagyon lehet már ilyen helyekről, hiszen a busz is csak naponta egyszer jár ezeken a településeken. Ebből a lefelé tartó spirálból egyelőre nem látszik kiút. Ha ez így megy tovább nem a hátrányos helyzetű területekről kell majd írni, hanem arról, hogyan lehet majd rekultiválni a kihalt falvainkat.

 

Ajánlott és felhasznált irodalom, valamint további olvasnivalók a témában:

• http://www.kemkh.hu/files/11-Munka%C3%BCgyi%20K%C3%B6zpont/2013/P%C3%A1ly%C3%A1zatok/02/hatranyostelepules.pdf
• http://mno.hu/migr_1834/bolt-nelkul-maradt-telepulesek-401317 
• http://www.esrihu.hu/blog/vasarnap-nyitva-tarto-uzletek-terkepes-alkalmazas
• http://www.tarki.hu/hu/publications/WP/regionalis/201401_regionalis_muhely.pdf
• http://www.origo.hu/itthon/20130524-szorvanylelkeszek-az-ormansagban-del-baranyaban.html