Pangea

Minden, ami földtudomány

Sárkányok a Medúza-öbölben

2015. január 21. 21:36 - Tranquillius

Jég-, Zöld-, Laposkő-, Erdő- és végül Szőlőföld. Ezek a földrajzi nevek sorjáztak 1000 táján a norvég viking hajósok fejében, miközben nyugat felé kalandoztak. Közérhetőbb formában Izland, Grönland, Baffin-sziget, Labrador és végül Új-Fundland északi csücske. Ha következetesen ragaszkodnánk a földrajzi felfedezők elsőbbségéhez ma az Egyesült Államokban nem Colombus, hanem Bjarni Herjólfsson napot ünnepelnének és a folyók, hegyek, iskolák, könyvtárak egyetemek is az ónorvég felfedező nevét viselnék.

bike-trip-newfoundland-sept-7-094.jpgItt éltek 1000 éve a Medúza-öböl telepesei (forrás)

Összeesküvés-elméletek rajongói számára nagyszerű csemegét nyújthat a Vinland térkép és annak 1957-es felbukkanása. Irving Davis könyvkereskedő ekkor ajánlotta megvételre a British Mueseum számára a Hystoria Tartarorum nevű vékony kötetet, melybe bele volt fűzve egy kétrét hajtott XV. századi világtérkép. A térkép azonnal felkeltette a kutatók érdeklődését, hiszen nagy valószínűséggel ez az első térkép, melyen szerepel az amerikai kontinens Vinlanda Insula néven. A középkorosok számára nem lehetett ismeretlen ez a viking név, mely az Erik-sagában is leírt, régen elveszett legnyugatibb norvég telepet jelölte. 

vinland_color.jpgA Vinland-térkép (forrás

Ugyan a térképről az 1965-ös nyilvános bemutatása után bebizonyosodott, hogy XIX. századi tintával rajzolták, de ekkor már öt éve felfedezte egy norvég régész házaspár, Helge és Anne Stina Ingstad L'Anse aux Meadows mellett az amerikai viking jelenlét mindmáig egyetlen bizonyítékát. Ezért akár véletlen egybeesés, akár nem, de rövid időn belül másodszor bizonyosodott be, hogy Kolombusz Kristóf és később John Cabot egy feledésbe merült kontinenst fedezett fel újra Európa számára. 

Az Új-Fundland legészakibb csücskén élő George Decker nem is sejthette mekkora jelentősége van az általa "indián tábor" halmainak nevezett helynek, amikor odavezette a két norvég régészt. Akik eztán kiásták azt a települést, melyről a 800 évvel korábban írt Erik-saga (Eiríks saga rauða) és a Grönlandi saga (Grænlendinga saga) is megemlékezett. A felfedezés átírta egész Amerika történetét, és bizonyította, hogy a skandináv sagák nem is annyira mesék. Arra azonban a sagák sem találtak magyarázatot, miért nevezték ezt a helyet Vinlandnak, amikor szőlőnek itt nyoma sincs és a legközelebbi szőlőtőke valahol Boston közelében senyved.

middle-voyages-map-21.jpgA viking kolonizáció az Észak-Atlanti térségben (forrás

Ezt az etimológiai kérdést a IX-XI. században tapasztalt sokkal enyhébb éghajlat sem magyarázza meg kellőképpen. Két feltételezés lehetséges, az egyik szerint valami más bogyós növény, mint például az áfonya adta a hely nevét, a másik szerint a viking hajósok jóval délebbre is eljuthattak. Maine államban találtak ugyan egy korabeli norvég pénzérmét, ez azonban önmagában nem bizonyít semmit. További szerencsés leletekre lenne szükség ennek tisztázására.

oseberg-ship.jpgAz újjáépített osebergi hajó mása egy tipikus jég csiszolta skär előtt horgonyoz. (forrás

Az észak-atlanti térségben lezajlott viking expanzió egyetlen ok miatt sokkal békésebb volt, mint az Anglia és Dél-Európa felé irányuló portyázások; errefelé nem élt más remetéken és eszkimókon kívül, akiktől nem nagyon lehetett elrabolni semmit, sőt településeik sem nagyon voltak, amit fel lehetett volna égetni. Hogy végül is mi vette rá a norvégokat, hogy nyugatra hajózzanak az ismeretlenbe sokféleképpen magyarázható. Van aki az életmódját szerette volna megőrizni a terjeszkedő kereszténységgel és a norvég királyok központosító törekvéseivel szemben. Volt aki a szegénység és a földínség elől menekült. Voltak akik kaland- és dicsvágyból fordították nyugatnak a hajóikat, és voltak olyanok is, akiknek nem volt más választása, mert a helyi közösség valamilyen bűn miatt örökre száműzte őket. Utóbbi kategóriába tartozott a gyilkosságért elítélt Vörös Erik is, aki még szerepet kap történetünkben. 

Egy geográfus érdeklődéssel is megáldott ír szerzetes, név szerint Dicuil volt az első, aki hírt adott az Északi-Atlanti-óceán szigetvilágáról. 825-ben Frankföldön írt Liber de orbis mensura terrae (a földgolyó felmérésének könyve) c. művében megemlíti, hogy ezek a szigetek lakottak. A 700-as évek elejétől vált szokássá, hogy egyes Brit-szigeteken élő szerzetesek lélekvesztőiken nekivágtak a tengernek és kerestek maguknak egy lakatlan szigetet, ahol a világtól elvonulva Istennek szentelhették életüket. Ezek a főként ír származású "földrajzi felfedezők" egészen biztos, hogy a Juh-szigeteken meg is előzték a vikingeket.

"Brittanniából északra sok más sziget is van az óceánban, amelyeket a legészakabbra fekvő brit szigetekről kétnapi, kétéjszakányi vitorlázással meg lehet közelíteni, már ha a vitorla kibontva, és jó szelek fújnak... Egy bizonyos szent ember elmondta nekem, hogy ... az egyiken kikötött. Ezeken a szigeteken remeték voltak, akik Skóciából (Írországból) vitorláztak oda, s talán százéves korukig eléltek. De ... manapság a norvég kalózok miatt már egyetlen remete sincs a szigeteken, viszont rengeteg a juh és a tengeri madár."

És nagyon valószínű, hogy Izlandon is ők voltak az elsők, bár erre kevés régészeti bizonyítékot találtak a néhány homályos eredetű földrajzi néven kívül. Egy biztos, az ír szerzetesek magányát 860-870 körül alaposan megzavarták a norvég telepesek, akik utólag példásan dokumentálták ezt a honfoglalást a Faereyinga sagában. Még azt is feljegyezték ki volt a legelső telepes:

"Volt ott egy Grím Kamban nevű ember; ő volt az első, aki letelepedett a Föroyar-szigeteken. Ám Széphajú Harald király uralkodása alatt, zsarnoksága elől nagyszámú ember menekült oda. Néhányan megtelepedtek ott, mások továbbmentek más lakatlan földet keresni maguknak."

Ilyen más, lakatlan föld volt Izland, ahol ugyancsak élt néhány szerzetes, akiket a vikingek "papar"-nak neveztek. Nagy szerencsénkre a vikingek Izlandon is felírták a felfedezők nevét. Érdemes megjegyezni a nevüket, a svéd Gardar Svavarson mellett két norvég, Naddod és Floki volt az, aki skandináv kalózként először megpillantotta a szigetet. A legenda azt tartja, hogy Floki nevezte el a szigetet Izlandnak a körülötte úszkáló jégtáblákról, de az is lehet, hogy egy barátságtalan télen ért ide hajójuk. Ugyancsak feljegyezték az első telepes nevét, sőt még kb. 430 másikét is, akik őt követték. A magyar honfoglalás előtt két évtizeddel lezajlott eseményt alaposan dokumentálta a Landnámabók, azaz a Honfoglalás könyve. Nem csupán az első telepesek nevét, de még azok életrajzát is tartalmazza ez a könyv. Most csukjuk be a szemünket és képzeljünk el egy hasonló könyvet a magyar honfoglalásról. 

Az első telepes, Ingólf nem akárhogy érkezett. Amikor meglátta Izlandot, a tengerbe dobta díszesen faragott karosszékét, mert ott szeretett volna partra szállni, ahol az is földet ér. A széket alaposan elragadták a hullámok, darabjait csak három év múlva tudta összeszedni a sziget délnyugati részén, valahol ott, ahol ma egy Reykjavík nevű város áll. Az izlandi honfoglalás 870 és 930 között zajlott, kutatások szerint a mainál kedvezőbb éghajlatú szigeten már ekkor 60 ezren élhettek. 

canada-norsted-meadows_71328_600x450.jpgViking stílusú fogadóépület L'Anse aux Meadows-ban (forrás)

Mégpedig a korabeli Európához képest meglehetősen demokratikus viszonyok között. Bizonyára hallottunk már a világtörténelem legelső parlamentjéről, az Althingről, ami mellesleg egy Þingvellir nevű vulkanikus hasadékvölgyben ülésezett. Itt döntöttek a telepesek olyan ügyes-bajos dolgokban, mint például 1000-ben (milyen ismerős dátum...) a kereszténység felvételéről, miközben meglepő érzékenységgel a pogányok vallásgyakorlását is garantálták. A fő gyűlés mellett voltak Izlandon országrészenkénti gyűlések is. Egy ilyen gyűlés száműzte Vörös Eriket a szigetről, ami végül is egész komoly hírnevet hozott számára. 

397524.jpgHvalsey temploma Grönland Keleti Településén. 1408-ban itt íródott az utolsó grönlandi norvég nyelvű dokumentum. (forrás)

Ugyan nem Vörös Erik fedezte fel a világ legnagyobb szigetét, hanem egy eltévedt norvég hajós, Varju-Ulf fia Gunnbjörn 920 környékén, de a száműzött gyilkos volt az, aki benépesítette. 25 hajónyi norvég és izlandi telepes indult el a zöld ígéret földje felé, de csak 14 hajó érkezett meg. A zöld jelző még akkor is túlzásnak tűnhet, ha akkoriban még gabonatermesztés és istállózó állattartás is folyt Grönlandon. Az 1200-as évektől romlottak meg úgy a körülmények, hogy folyamatosan néptelenedett el a három viking településterület. A Keleti (amúgy déli, 190 tanya), a Nyugati (kb. 90 tanya) és a Középső telepek (20 tanya) lakói együtt éltek az ún. Dorset kultúra népével, azaz a mai eszkimók őseivel.

985-ben Vörös Erikkel érkeztek Bjarni Herjólfsson szülei is Grönlandra. A fiú a következő évben, 986-ban szeretett volna csatlakozni szüleihez, a viharok eltérítették egy ismeretlen partvidékre. A Marklandnak elnevezett erdős-dombos vidék semmiképpen sem emlékeztetett Grönlandra. Északi irányban próbált valahogy hazavergődni, itt még talált egy lapos kövekkel borított partszakaszt, ezt el is nevezte Hellulandnak. Markland valószínűleg Labrador, míg Helluland a Baffin-szigettel azonosítható. A Davis-szoroson átkelve kelet felé végül elérte Grönlandot és itt beszámolhatott az új földről. Vörös Erik fia, Szerencsés Leif (Eriksson) érdeklődését felkeltette az erdős part, ugyanis Grönlandon nem nagyon éltek ilyen típusú növények. Meg is szervezett egy néhány hajóból álló expedíciót, melyen helyet kapott egy német is, név szerint Tyrkir. Ő volt az, aki Markland erdeiben elkóborolva felfedezte a fákra felfutó szőlőt, aminek annyira megörültek, hogy az egész területet Vinlandnak nevezték el. Egy telet töltöttek a szőlőről, vagy egyéb más bogyókról elnevezett Vinlandon, ahol ráadásul hemzsegtek a lazacok is, majd faáruval, füstölt hallal és mazsolával megrakott hajóikkal vidáman hazahajóztak Grönlandra. 

aerial.jpgL'Anse aux Meadows viking telep légifotón (forrás)

A következő években a grönlandiak többször próbálkoztak sikertelenül telep létrehozásával. Az egyik ilyen akció során Thorvald, Szerencsés Erik bátyja is odaveszett a skrælingeknek nevezett helybéliekkkel (=csenevészek) vívott összecsapásban. Később egy izlandi kereskedő, Thorfinn Karlsefni Grönlandról szervezett egy nagyobb expedíciót Vinlandra. A hajókon 135 férfi és 15 nő kapott helyet, valamint élőállatok és egyéb létfontosságú felszerelés. Valószínűleg ők építették fel Leif tábora helyén L'Anse aux Meadows települését.

Az, hogy végül nem a norvégok, hanem más európai népek hódították meg Amerikát a legenda szerint egy csupor tejen múlott. Az indiánokkal közösen szervezett barátkozós lakomán ugyanis a laktózérzékeny indiánok megittak több csupor tejet, amitől állítólag olyan rosszul lettek, hogy mérgezésre gyanakodtak. Ettől kezdve irtották a vikingeket, valószínűleg egy ilyen bosszúhadjáratnak esett áldozatul a rekord ideig, azaz 4 évig fennállt L'Anse aux Meadows telep is.

lanseauxmeadowsa.gifA Fekete Kacsa-patak partján épült első európai település helyszínrajza (forrás).

A telep fennállása idején, valamikor 1000 körül 160 fő élhetett itt nőkkel együtt. Házaikat helyben bányászott tőzegből építették. Házakon kívül álltak itt raktárak és kovácsműhelyek is, ahol a hajóikat tudták javítani. Egy helyen nagy mennyiségű fahulladékra és felhalmozott deszkára leltek, ami azt valószínűsíti, hogy innen látták el fával a grönlandi és talán az izlandi telepeket is. A házak alaprajza és az itt talált leletek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy itt valóban vikingek éltek addig, amíg az őslakosok ezt meg nem elégelték. Jelenleg füves mező terül itt el, de 1000 körül valószínűleg még erdős terület lehetett Új-Fundland legészakibb csücske. 

16282.jpgEgy helyreállított viking lakóépület a régészeti parkban (forrás)

L'Anse aux Meadows 1978 óta a Világörökség része, mint a legelső európai telep az amerikai kontinensen. Régészeti park mutatja be újjáépített viking házakban a terület történetét az ide látogatókak. A legtöbb régészeti helyet gyep és homok alá temették, hogy ezzel is óvják a létesítményeket. 

Mindenképpen érdemes megtanulni a régész Ingstad házaspár nevét. Valószínűleg ugyanakkora felfedezés volt számukra ez a néhány beomlott ónorvég épület, mint Trója megtalálása Heinrich Schliemann számára. Fáradhatatlanul hittek abban, hogy a viking sagák nem tévednek és a valóságot írták le bennük. Áldozatvállalásukat végül teljes siker koronázta, munkásságuk révén a mi földrajzi és történelmi ismereteink is nagyban bővültek. 

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr127094165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.01.23. 00:41:42

Vikingek <3 Nagyon szivesen utanuk jarnam az osszes helyet ahol csak megfordultak, Thingvellirrel kezdenem megint, az egy magikus hely, csupa boldog emlek... koszi ezt az irast :D

JitterAee 2015.01.23. 06:45:15

A magyar nép nem volt buta a honfoglalás idején sem. Biztos hogy vannak feljegyzések csak azok nem illenek a mai "mesébe".
Ugymond nem a korra jellemző emlék.
A pozsonyi csatának is van 5 idöpontja 800-1100 ig attól függ mit olvasol.

David Bowman 2015.06.22. 14:21:23

A Gesta Hungarorum pont erről szól. Hogy aztán voltak-e régebbi könyvek a honfoglalásról, azt nem tudjuk. Izlandhoz képest itt elég hányatott volt a történelem.