Vannak városok, melyek a helyi nyersanyagoknak, jó közlekedésföldrajzi adottságaiknak, vagy bizonyos közvetlen adminisztratív intézkedéseknek köszönhetik virágzásukat. Azonban viszonylag kevés olyan településről beszélhetünk, melynek népessége az adórendszer kiskapuinak kihasználása miatt nőtt meg jelentős mértékben.

Ezek egyike az USA Washington államában fekvő Vancouver városa. Nem, nem tévedés, nem a kanadai nagyvárosról van szó, hanem a mintegy 170 ezer lakosú, a Columbia folyam partján elterülő kistestvéréről. Hogy még egy kicsit összekuszáljam a dolgokat: ez a város az "igazi" Vancouver, alapítása csaknem három évtizeddel megelőzte a hasonló nevű kanadai városét. Ráadásul a két, egymástól néhány száz kilométerre fekvő város között vonat is közlekedik, így a jegyünkön akár az is állhat, hogy Vancouverből utazunk Vancouverbe.

Vancouver, háttérben a Mount Hooddal - (forrás)

Hogy miért is alakult ki ez a fura helyzet, érdemes röviden megismerkedni a környék történelmével. A környéken a halászó-vadászó-kereskedő chinook törzs faházakból álló kisebb-nagyobb falvai álltak, amikor az első fehérek 1775-ben felkeresték a vidéket. Az ennek következtében végigsöprő himlőjárvány erősen megtizedelte az indiánokat, mire 1805 őszén keletről közelítve Lewis és Clark elérte a vidéket. Lewis a mai város helyét úgy jellemezte, hogy az egyetlen olyan hely a Sziklás-hegységtől nyugatra, ahol érdemes letelepedni. Ebben volt némi túlzás, azonban ez visszhangozhatott a Hudson-öböl Társaság később erre vetődő embereinek fejében, amikor 1824-ben megalapították Fort Vancouvert. Hálából a várost magában foglaló megye Clark nevét viseli, a városból a hegyek közé kanyargózó vasútvonalat pedig a két felfedezőről együttesen nevezték el.

Az USA-beli Vancouver - csillaggal jelölve (forrás)

De hogy adhatták egy egyesült államokbeli erődnek egy brit felfedező (Vancouver) nevét alig több mint egy évtizeddel az utolsó angol-amerikai konfliktus után? Úgy, hogy a terület hovatartozása ekkor még vitatott volt, hivatalosan sem Brit-Észak-Amerikához (Kanadához), sem az USA-hoz  nem tartozott, így a kanadai prémvadászok gond nélkül adhattak az erődnek brit kötődésű nevet. Egy rövid, közös angol-amerikai megszállási időszakot követően azonban 1846-ban az Oregon egyezmény aláírásával végleg amerikai kézbe került a mai Oregon és Washington állam területe, az angolok pedig kénytelenek voltak északabbra húzódni, az új, kanadai Vancouverbe. Fort Vancouver egyébként számos nagy amerikai hadvezért nevelt ki: Ulysses Grant és Geogre Marshall is hosszabb ideig szolgált itt. (Grant alkoholfogyasztásának megugrása és az erőd világvégi elhelyezkedése közt lehetett némi összefüggés.)

Fort Vancouver - itt még nem az adókulcsokkal spekuláltak, csak a prémekkel meg a whisky-vel - (forrás)

Az amerikai területszervezők a Columbia folyó mentén osztották ketté új szerzeményüket, így Fort Vancouver a Washington terület (később állam) része lett. Mivel az új telepesek California felől érkeztek, kezdetben Oregon fejlődött gyorsan, így korántsem meglepő, hogy az oregoni oldalon létrejött Portland városa gyorsabban fejlődött, mint az erőd és környéke.

Az alapvetően a hadsereg által dominált Vancouver csak az 1940-es években kezdett gyorsabban fejlődni a közeli vízierőmű okán létesített alumíniumkohó és a második-világháborús igényeket kiszolgáló hajógyár miatt. A lakosság megkétszereződve több mint 40 ezer fősre nőtt a 40-es évek végére, új lakónegyedek nőttek ki a földből. A későbbi évtizedekben azonban a város fejlődése megtorpant, 1990-ben 46 ezren lakták. Emögött több tényező állt:  a háborús konjunktúra elmúltával visszaesett a nehéziparban foglalkoztatottak száma, majd maga a nehézipar is eltűnt. Ezen felül a város területe meglehetősen kicsiny volt, így a kertvárosok Amerikára oly jellemző terjeszkedésére főleg a közigazgatási határokon kívül került sor. A kertvárosok zömét 1999-ben a városhoz csatolták, közel 60 ezer fővel növelve a népességét. De hogyan tett szert Vancouver további 60 ezer lakosra alig 20 év alatt?

Az alumíniumipar csak átmeneti fellendülést hozott - (forrás)

A megoldás kulcsát a város fekvése és az amerikai adórendszer bizonyos sajátosságai jelentik. A város a közel 600 ezer lakosú Portlanddel átellenben fekszik, így a nagyváros szuburbanizációs folyamatai rá is kiterjednek, mégha a közlekedést némileg nehézkessé is teszi a Columbia folyamon átívelő hidak korlátos kapacitása. Másrészről, Portland már egy másik szövetségi államban van és emiatt igen sok embernek "anyagilag" is megéri Vancouverben élni.

Hogy ezt megértsük, érdemes egy kicsit jobban megismerkedni az Egyesült Államok adórendszerével. Az adókat három szinten hajtják be: a szövetségi adókat az egész országban egységesen fizetik (ezek tipikusan jövedelemadó jellegűek), míg az adók egy sokkal szélesebb körét az egyes tagállamok önállóan szabályozzák és hajtják be. Ezen felül még a magyar rendszerhez hasonlóan vannak települési adók is. A nagy különbségeket a szövetségi állami adók okozzák: Oregonban nagyon alacsony a vagyonadó mértéke, áfa nincs, ellenben igen magasak a jövedelemadó kulcsok. Washingtonban ellenben a viszonylag alacsony vagyonadó mellett nincs jövedelem és társaságiadó, ellenben az áfa viszonylag magas. Ja, és legalizált a marihuána árusítása, így a Vancouverbe szívni átjáró portlandiek csak "Vansterdamnak" nevezik a várost. Fontos adalék, hogy az aktívaknál a munkajövedelem utáni adó számításakor a munkahely telephelyére vonatkozó szabályozást kell alkalmazni. (Vagyis egy Portlandben dolgozó vancouveri az oregoni magas jövedelemadót fizeti.)

Vancouveri utcakép - főként nem kávét árulnak - (forrás)

Mindez azzal jár, hogy nemcsak egyes társadalmi csoportoknak, de a portlandi cégeknek is megéri Vancouverbe költözni (mivel nincs állami társaságiadó). A viszonylag bőséges munkahelykínálat révén meglehetősen jó kombináció Vancouverben élni és Portlandben vásárolni. A város ezen felül főleg a magasabb jövedelműek számára vonzó, mivel számukra az áfa viszonylag kis tétel, azonban az erősen progresszív (a nagyobb jövedelműeket keményebben adóztató) jövedelemadórendszer miatt jobb, ha Washington államban élnek és dolgoznak. A szegényebbek (és a még alacsonyabb jövedelmű fiatalok) számára épp ezért kevésbé vonzó Vancouver - csekélyebb jövedelmük nagyobb részét viszi el a magas áfa, csekély szintű megtakarításaik utáni adónyereségük pedig nem teszik kifizetődővé a vancouveri létet. Az áfa eltérő mértéke azzal is jár, hogy Vancouver kereskedelmi hálózata némileg visszamaradt Portlandé mögött.

A portlandi agglomeráció népessége 1990 és 2010 között körülbelül 45%-os növekedést produkált, míg Vancouver lélekszáma több, mint 60%-kal gyarapodott. Ez a különbség nem kis részben a számunkra furcsa adózási szabályok adta lehetőségek kihasználásából eredt.

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: