A közelmúlt történéseivel kapcsolatban megfogalmazódhat bennünk a kérdés: hány muzulmán él Franciaországban? Fogós kérdés. Csupán becslések vannak a valós számukról, ugyanis a francia népszámlálások 1872-től kezdve nem kérdezhetnek rá az állampolgár vallására. Sok értelme nincs ennek a szabályozásnak, hiszen a közvéleménykutatások és más felmérések simán feltehetnek erre vonatkozó kérdéseket, így gyakorlatilag bárkinek lehet erről adata, kivéve az államot. A rendelkezésünkre álló adatok korántsem teljeskörűek csupán találgatások és becslések.
Egy ötlet az "integrációra": tiltakozás a burkák betiltása ellen Franciaországban (forrás)
A francia állam igencsak megnehezíti a dolgunkat, kevés a fellelhető igényes ábra és táblázat a kérdés körüljárásához. Így nem lehet például tematikus térképeket készíteni az iszlám földrajzi eloszlásáról Franciaországon belül. Jobbára más adatsorokból kell levonni a megfelelő következtetéseket. Ilyen adatsor például a bevándorlók születési helyének vizsgálata, vagy pl. a felépült mecsetek száma départmentenként.
Az iszlám térhódítás nem érintette olyan súlyosan Franciapországot, mint déli szomszédját. Ha az ideiglenes mór hódítást - amely Martell Károlynak hála kudarcba fulladt Poitiers-nél - és Toulon rövid török megszállását nem számítjuk a franciaországi muzulmán bevándorlás az észak-afrikai gyarmatbirodalommal egyidős. Az I. világháború nyugati frontján francia gyarmati hadtestek is harcoltak jelentős számú moszlim (=önmagát Isten akaratának alávető) katonával soraikban. Érdemeik elismeréséül 1922-ben Párizsban felépíthették első mecsetjüket. A mecsetek száma azóta döbbenetes mértékben nőtt és nagyon úgy néz ki Marseille lesz az első európai város, ahol az unión kívülről érkezett bevándorlók többségbe kerülhetnek.
Bevándorlók száma és arányuk a teljes lakossághoz viszonyítva (év, teljes lakosság száma, bevándorlók száma, bevándorlók aránya - forrás)
A II. világháborús emberveszteség következtében munkaerőhiány lépett fel Franciaországban. A múlt század '60-as éveinek közepéig a szükséges munkaerő elsősorban Európából származott. A fő kibocsátó országok a háborúból kimaradt Spanyolország, valamint Belgium és Olaszország voltak. A francia gyarmatbirodalom felbomlása után tömegével érkeztek migránsok elsősorban a Magreb államokból: Marokkóból, Algériából, Tunéziából, kisebb mértékben Fekete-Afrikából és Indokínából. Miután Algéria 1962-ben elnyerte függetlenségét körülbelül 900 ezer ember menekült vissza Franciaországba, akik elsősorban fehér gyarmatosítók, vagy azok leszármazottaik voltak (ún. pied noirs, azaz feketelábúak), de akadtak köztük francia oldalon harcoló arabok és berberek is. Ugyanez lejátszódott Indokínában amikor Pol Pot elvette a telepesek földjeit (gyakran az életüket is). Mivel ők születésüktől fogva francia állampolgárok voltak, kérdéses, hogy nevezhetjük-e őket bevándorlóknak. Franciaországban jelenleg azokat nevezik bevándorlóknak, akik az országban letelepedtek, de más országban születtek.
A menekültek nyomán a Magreb országokból érkező bevándorlók főként gazdasági okokból, munkavállalás céljából érkeztek Franciaországba. Elsősorban munkaképes korú férfiakról van szó. A '70-es évektől kezdődően fordult a trend, a letelepedett és megállapodott munkavállalók nyomában - a francia állam hozzájárulásával - családegyesítés címén megérkeztek a rokonok és családtagok. Erre a korszakra jellemző, hogy a nemek aránya kezdett kiegyenlítődni. 1974-től Franciaország korlátozta a bevándorlást, leállította a külföldi munkaerő-toborzásokat és a letelepedési engedélyt iskolázottsághoz és a francia nyelv ismeretéhez kötötte. A szigorodó feltételek mellett megváltozott a migránsok összetétele, első helyre ugrottak a családegesítés címén érkezők, utánuk következtek a cserediákok, harmadik helyen a gazdasági migránsok, azaz a vendégmunkások előzték meg a menekültek átlag tízezer fős tömegét. A szigorodás némi törést okozott az európai eredetű bevándorlók számának alakulásában, ettől kezdve főként európán kívüliek érkeztek nagyobb arányban. Tovább nőtt tehát a gyarmatokról származó, franciául beszélő, legalább alapfokú szinten iskolázott bevándorlók száma. A még mindig első helyen álló portugálok mögött az algériaiak és a marokkóiak képviseltettek magukat legnagyobb arányban (lásd alábbi táblázat).
A bevándorlók megoszlása kibocsátó ország szerint (1946-2008 forrás)
A kilencvenes évek elején számos rendelkezést hozott a konzervatív kormány, hogy tovább korlátozták a bevándorlást. A családegyesítés várakozási ideje egyről két évre nőtt, a francia egyetemen végzett külföldieknek megtiltották, hogy Franciaországban vállaljanak munkát. 1997-től ezeket az intézkedéseket visszavonta a szocialista kormány és kidolgoztak egy külön kategóriát a magasan képzett külföldiek letelepedésének megkönnyítésére.
Mivel a bevándorlási hivatal sem vezet arról kimutatást, hogy a bevándorlók közül kinek milyen a vallása, az egyes migránsok születési helyéből próbálnak következtetni több-kevesebb sikerrel. Hiszen ki mondja meg, hogy egy adott algériai bevándorló keresztény francia gyarmati katona, vagy egy muzulmán berber hegyi törzs tagja. Az alábbi térkép alapján mégis jó közelítéssel alkothatunk képet a Franciaországot célállomásként választó migránsok származási országairól.
Külföldön született franciák megoszlása születési hely szerint (forrás: wikipédia)
2004 és 2012 között átlagosan évi 200 ezer bevándorló érkezett Franciaországba. A közvélekedés ellenére nem Afrikából érkezik többségük, hanem éppenhogy Európából. Ez köszönhető a belső határok átjárhatóságának, a munkavállalók szabad mozgásának, valamint annak, hogy az utóbbi időkben megnőtt az orosz bevándorlók száma. 2012-ben az európai származású bevándorlók alkották a relatív többséget (46%), őket követték az afrikaiak 30%-al. Utóbbi csoportba tartozik a muzulmánok jelentős része, kiegészülve a Közel-Keletről (Szíria, Libanon és főleg Törökország) származókkal, valamint a pakisztáni és iráni migránsokkal. Pillanatnyilag 12 millió főt tesznek ki a bevándorlók és azok leszármazottai.
Az sem túlságosan köztudott, hogy a legtöbb bevándorló Portugáliából érkezik Franciaországba, 2012-es adatok szerint az összes bevándorló 8%-át adják. Utánuk következnek az egykori gyarmatok, Marokkó és Algéria lakói (7-7%), őket követik a spanyolok és az angolok (5-5%), majd az olaszok és a németek (4-4%) és következnek a belgák, románok és tunéziaiak (3-3%). A legnagyobb arányban a kínai bevándorlók száma növekedett, ők elsősorban cserediákként érkeznek, évente 10000 kínai hallgató végez francia felsőoktatási intézményekben. Franciaország migrációs egyenlege pozitív, évente körülbelül 100 ezerrel több ember érkezik, mint amennyi kivándorol.
Franciaország a világon a negyedik helyen áll a bevándorlók célországainak rangsorában. Csak az Egyesült Államok, Németország és az Egyesült Királyság előzi meg.
Bevándorlók származási ország szerint rangsorolva 1999-2005 (forrás INSEE 2006.)
Franciaországon belül meglehetősen egyenlőtlen a bevándorlók térbeli eloszlása. Messze az átlag fölé emelkednek a nagyvárosi és ipari térségek, mint például Párizs és Île-de-France, ahol a bevándorlók 40%-a koncentrálódik, valamint Lyon és Marseille. Tájegységek szerint kiemelkedik a határokmente, Provence, Lyon és a svájci határ közti terület, keleten pedig Elzász. A migránsok számára legkevésbé vonzó Bretagne, Vendée és Normandia (ahol a munkalehetőségek és az éghajlat egyaránt mostohák), valamint a rurális mezőgazdasági vidékek, Limousin, Aquitánia és Auvergne, ahol nem találhatók nagyobb városok vagy ipartelepek.
Az Európai Unión kívüli bevándorlók aránya Franciaországban (forrás)
Az iszlám államokból érkező nagy tömegű bevándorlás éles ellentéteket szült Franciaországban. A '60-as és '70-es években érkezett első generációs bevándorlók után felnőtt még egy nemzedék, akik nem találják meg a helyüket a francia társadalomban. Ez a két (néha több) generáció együttesen már meghaladja a népesség 10%-át. Őket sújtja legjobban a munkanélküliség, a szegregáció, a többségi társadalom egyes részeiből feléjük áradó diszkrimináció. Ezek a folyamatok elindítottak egy befelé fordulást köreikben, amely sokukat az iszlám szélsőséges eszmék felé fordították. Az európai trendekhez hasonlóan a francia mecsetekben is egy mérsékelt és egy szélsőségesebb irányzat vetélkedik az imahely és a vallásos moszlimok feletti ellenőrzésért. A vetélkedés kimenetele nagyban befolyásolhatja a környékbeli moszlimok viselkedését. A szekularizált francia állam pedig nem szólhat bele, hogy az adott mecsetben mi hangzik el.
Muzulmánok aránya Franciaországban, tartományok szerint
1976-ban 150 muszlim mecset és imahely létezett Franciaországban. 1985-ben már 900, 2001-ben 1555, majd tíz évvel később 2368. A növekedés nem állt meg, ugyanebben az évben 150 mecseten és imahelyen zajlott építkezés. A Francia Muszlim Tanács elnöke szerint még ez a szám is alacsony, a megnövekedett igényeket körülbelül négyezer ilyen hely tudná kielégíteni. Álláspontjuk: "nyiss meg egy mecsetet és zárj be egy börtönt" arra utal, hogy a mecsetekben olyan szociális munkát tudnak végezni, amellyel a fiatalokat jobb irányba tudják terelni.
Mindeközben az utóbbi évtizedben a katolikus egyház 20 templomot épített, és hatvanat kénytelen volt bezárni, többségük mecsetként funkcionál majd a jövőben. Ezáltal megoldható lesz annak a több tízezer bevándorlónak a problémája, akik kénytelenek rendszeresen a nyílt utcán imádkozni, ezzel akár forgalmi dugókat is okozva. A francia rendőrség nem meri ezeket a nyilvános eseményeket felszámolni, ugyanis félnek tőle, hogy megismétlődhetnek a 2005-ös külvárosi zavargások. A Francia Nemzeti Front kissé konkrétabban fogalmaz a tömeges utcai imádkozásról; a párt a náci megszálláshoz hasonlítja ezeket az eseményeket.
A mecsetek száma Franciaország egyes departmentjeire lebontva
Franciaország lakosságának 64%-a saját bevallása szerint római katolikus, ez 41,6 millió hívőt jelent(ene), különböző felmérések szerint közülük mindössze két millióan gyakorolják aktívan hitüket. Eközben a Franciaországban élő (eltérő becslések szerint) 4,7-6,5 millió muszlim (a lakosság 7-10%-a) közül 75% számít hívőnek, akik közül 2,5 millióan gyakorolják aktívan hitüket. A Ramadán böjti hónapot az össze s muszlim 70%-a tartja meg. Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy Franciaországban az iszlám vált az első számú vallássá a hitüket aktívan gyakorlók körében. Közben azt is érdemes szem előtt tartani, hogy Nyugat-Európában a francia muszlimok a leginkább szekularizáltak.
Integrációra elköltött pénzek Franciaországban, 2005-ben (Csiki Tamás forrás)
Egy 2014-es kutatás szerint (Why Muslim Integration Fails: an inquiry in Christian-heritage societies) egyazon országból érkező különböző vallású bevándorlók eltérő módon és ütemben integrálódnak a társadalomba. A kutatás is leszögezi, hogy ilyen csoportokat nagyon nehéz találni, mert a muszlim bevándorlók általában homogén muszlim országokból érkeznek. Végül szenegáli keresztény és muszlim bevándorlók között sikerült elvégezniük a felmérést, amely megdöbbentő eredménnyel zárult.
- Egy kereszény bevándorlót két és félszer valószínűbb, hogy visszahívják állásinterjúra.
- A keresztény bevándorlók átlagosan 400 euróval több fizetést kapnak havonta, mint muszlim honfitársaik
- Egy muszlim jóval szorosabb kapcsolatokat ápol Szenegállal, házat tart fenn Afrikában, tartja a kapcsolatot a rokonsággal és utal haza pénzt, mint a keresztények.
- A keresztények 43%-a szeretné, ha Szenegálban temetnék el, a muszlimok 77%-a
- A keresztények sokkal inkább bíznak a francia államban, annak intézményeiben, a hivatalos szervekben és oktatási rendszerében.
A kutatás legmegdöbbentőbb eredménye az, hogy a mérőszámok nem javulnak idővel, sok tekintetben pedig romlás is tapasztalható. Kérdés tehát, hogy az integrációra fordított euró milliárdok elérik-e a kívánt hatást?
Az integráció másféle olvasata (itt éppen ausztrál szemszögből)
A katolikus egyház iszlámmal szembeni visszaszorulására reflektálva Giuseppe Bernardini szmirnai (Törökország) érsek - aki negyvenkét éven keresztül élt keresztény kisebbségként az iszlám világban - felidézett egy muszlim vezetővel folytatott beszélgetést: Hála a demokratikus törvényeiteknek meghódítunk benneteket és köszönhetően a mi vallási törvényeinknek uralkodni fogunk felettetek.
"Thanks to your democratic laws, we will invade you. Thanks to our religious laws, we will dominate you."
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Focus migration: France
- Csiki Tamás: Franciaország megtelt? I./II.
- Number of mosques in France has doubled in 20 years
- Fábián Éva: A francia külvárosok lángjai /Hadtudományi Szemle
- Michaël Orand: Combien d'immigrés en France?
- John L. Allen: Europe's Muslims worry bishops
- Claire Adida, David Laitin, Marie-Anne Valfort: The Muslim effect on immigrant integration in France
- Stéphane Kovacs: France: 12 millions d'immigrés et d'enfants d'immigrés
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: