Pangea

Minden, ami földtudomány

Orbán Viktor földgömbje

2019. november 20. 16:05 - DSegyevy

Nemrégiben jelent meg az Indexen egy poszt az Orbán Viktor várbéli irodájában található földgömbről, amiből azonban nem derül ki, hogy milyen glóbuszról van szó. Idő közben Kolozsi Ádám tollából egy másik cikk is született az Indexen a földgömbről, amelyben a Pangea szerkesztői is közreműködtek. Az alábbi posztban annak próbáltunk utánajárni, hogy pontosan milyen földgömbről is van szó, hogyan rekonstruálták, illetve újították fel digitálisan azt az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén, illetve körbejárjuk a különböző glóbusz-ábrázolások kérdését, továbbá bemutatunk pár magyar és nemzetközi vonatkozású föld- (és ég)gömböt, amelyek méretüknél fogva meglehetősen kilógnak a szokásos kivitelű glóbuszok sorából.

perczelmti.jpgOrbán Viktor és vendégei a Perczel-glóbusz rekonstrukciójának társaságában (forrás)

A képen szereplő földgömb Perczel László 1862-es, mára meglehetősen rossz állapotba került és némileg hiányos földgömbjének az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének és az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárának együttműködésével megvalósult digitális felújítás, illetve kiegészítés nyomán előállott, fizikailag 2019-ben legyártott változata.

Az első rövid cikk viszonylag sok reakciót váltott ki, amelyet részben a kontextus érzékeny politikai természete, részben pedig az váltott ki, hogy a földgömb a cikkben nem volt azonosítva, így érdemes megvizsgálni a konkrét földgömböt, általánosságban a földgömböket, és külön a róluk készült képi ábrázolásokat, és mindenekelőtt a földgömböt mint szimbólumot.

A földgömb mint jelkép, földgömb-ábrázolások a politikában, a tudományban és a művészetekben

A földgömbök politikai szerepe meglehetősen szerteágazó. Egyrészt szerepelhetnek politikai vezetők, uralkodók, elnökök reprezentációs berendezési tárgyaként, vagy éppen az adott személyiségeket ábrázoló beállított portrék, képi ábrázolások fontos háttereként. Másrészt a politikai propagandának és karikatúráknak is fontos eszköze lehet a földgömbök képi ábrázolása. Harmadrészt pedig különösen a nagyméretű földgömbök lehetnek az általános emberi haladás, vagy éppen az egyes nemzetek tudományos és/vagy területi törekvéseinek kifejező szimbólumai is, elég csak a különböző világkiállításokra készült egyre nagyobb föld- (és ég)gömböket megnézni (erről lesz szó később). Esetenként pedig, ahogy azt F. D. Roosevelt és Churchill földgömbje esetében láthatjuk, politikai gesztust is szimbolizálhat a földgömb. A különböző funkciókban tehát az a közös, hogy a földgömbök, illetve a róluk készült képi ábrázolások egyértelműen önmagukon túl mutató reprezentációs eszköznek tekinthetők: maguk a földgömbök a Földről szerzett térképi ismereteket, illetve elképzeléseket reprezentálják igen plasztikusan, míg a róluk készült politikai jellegű képi ábrázolások a tulajdonos/ábrázolt személy tájékozottságát, műveltségét, érdeklődését és mindenekelőtt a róla saját maga, vagy mások által kialakított politikai képet igyekeznek erősíteni.

A földgömb, illetve a glóbusz mint szimbólum használata a földrajz-tudományon belül annyira nem meglepő, számos, zömében a 19. században alakult földrajzi társaság logójában is szerepel (jellemzően  egyszerűbb, sematikus formában). A földrajztudomány szerepe annak 19. századi intézményesülése idején kettős: egyrészt jelzi a Föld különböző régiói és egésze iránti egyéni tudományos érdeklődés növekedését, amely számos tudományos felfedezést eredményezett ebben az időszakban, másrészt a földrajztudomány korabeli intézményesülése nehezen elválasztható a politikai vezetés azon törekvéseitől, hogy gyarmatosító/nemzetiesítő/területi politikájukat tudományosan is igyekezzenek legitimálni a lakosság, illetve a többi ország előtt. A 19. századi, 20. század eleji földrajzi társaságok például rengeteg expedíciót szerveztek a gyarmatosítandó (pl. Afrika belseje, vagy Délkelet-Ázsia), vagy éppen közlekedésföldrajzi (Északnyugati átjáró keresése), vagy éppen a nemzeti versengés szempontjából fontos (Északi- és Déli-sark) területekre, meghatározó mértékben hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a címerükben is gyakran használt földgömbökön minél kevesebb fehér folt maradjon.

agsl.jpgAz Amerikai Földrajzi Társaság könyvtárának berendezése (forrás)

A vezető politikai személyiségek közül számosan maguk is birtokolnak egy-egy dekoratívabb kivitelű földgömböt. Bonaparte Napóleon nagyméretű földgömbje például ma is megtekinthető a Fontainebleau-i palotában. Napóleonnak volt azonban egy kisebb, 15-16 hüvelyk átmérőjű föld- és éggömbje is Szent Ilona szigetérén.

napoleonft.jpgNapóleon földgömbje a Fontainebleau-i palotában (forrás)

Napóleon földgömbje azonban a területi aspirációkkal összefüggésben a karikatúrák készítőit is megmozgatta.

napoleon_postcard.jpgNapóleon fiával a földgömbnél (forrás)

Képi ábrázolások esetén, ha a képet maguk a képen szereplő politikusok, vagy a környezetük készítette, akkor a földgömböknek jellemzően imázs-szerepe van. Theodore Roosevelt különösen gyakran élt a földgömbök társaságában felvett portrék megoldásával, a világhálón számos ilyen képet találunk. Az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke elnökségének idején leginkább a külpolitikára koncentrált:  újraértelmezte az USA külpolitikáját meghatározó Monroe-elvet, így országa ettől az időszaktól kezdve aktívabb külpolitikát folytatott, és az USA ekkortól valódi világpolitikát befolyásoló szereplővé vált. Roosevelt aktív közvetítő-szerepet vállat az 1904-05-ös orosz-japán háborút lezáró béke és az 1908-as német-francia szembenállás nyomán kialakult marokkói konfliktus rendezésében, utóbb ezen tevékenységek miatt Nobel-békedíjat is kapott. Ugyanakkor ez a határozottabb politikai fellépés eredményezte a panamai, vagy a Fülöp-szigeteki eseményekbe való beavatkozást, és a Panama-csatorna fölötti ellenőrzés (semleges Csatorna-övezet) megszerzését is.

teddyroosevelt.jpgTheodore Roosevelt földgömbbel (forrás)

Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök földgömbjeinek egészen érdekes története van. A földgömböt (The President's Globe) ugyanis George C. Marshall, az Amerikai Egyesült Államok haderejének vezérkari főnöke, a Marshall-segély későbbi névadója ajándékozta Rooseveltnek 1942 karácsonyán, amikortól a földgömb folyamatosan az ovális irodában, Roosevelt asztala mellett állt. George C. Marshall azonban nem csak Rooseveltnek, hanem a vele szövetséges Nagy-Britannia miniszterelnökének, Winston Churchillnek is ajándékozott egy ugyanilyen kivitelű földgömböt. A 127 cm (50 hüvelyk) átmérőjű, 750 font (kb. 340 kg) súlyú földgömböt Arthur Robinson tervezte (állítólag azt követően jött az elhatározás, hogy valaki meglátott Sztálinnál egy óriási földgömböt). Egy forrás szerint összesen öt darab készült belőle a gyártó a Weber Costello Company of Chicago Heights, Illinois volt. Ebből egy-egy Roosevelthez és Churchillhez került, egy a légierőhöz, egy a katonai hírszerzéshez, egy pedig a Weber Costello-nál volt, amelyet azonban később továbbadtak a Bloom High School of Chicago Heights-nek. A földgömb tervezője, Arthur Robinson cikke szerint később, 1942 és 1955 között (Roosevelt és Churchill példányához, illetve a harmadik, Marshall példányához képest) további 12-15 darabot készített a kivitelező cég. Roosevelt példánya New Yorkban, a F. D. Roosevelt Könyvtár és Múzeumban van kiállítva, Churchill példánya pedig Chartwellben, Londontól délre, a családi birtokon látható. Ezeken felül egy példány a Kongresszusi könyvtár térképtárában, egy pedig az Amerikai Földrajzi Társaság könyvtárában van kiállítva. (A brit miniszterelnöki rezidencia, a Downing street 10. sem maradt földgömb nélkül, a lépcsőházban a mai napig látható az a nagyméretű glóbusz, amelyet Margaret Thatcher kapott ajándékba Francois Mitterrand francia államfőtől.)

froosevelt.jpgFranklin Delano Rooselvelt földgömbbel (forrás)

Rooseveltnek az alábbi írással küldte el a levelet George C. Marshall 1942. december 18-án:

"The battles now in progress make a most important introduction to the New Year because I am confident that they foreshadow great victories. That you may be better able the follow the course of these battles we wish to install a special globe in your office, the duplicate of which is being delivered to 10 Downing Street." (részlet)

Roosevelt a következőt válaszolta 1942 december 30-án:

"I am made very happy by your letter and by the special Globe which I have set up in my office directly behind my chair. I can swing around and figure the distance to my great statisfaction. The newspaper men were much interested in it at the conference yesterday." (részlet)

 

George C. Marshall az alábbi levéllel küldte el a földgömböt Churchillnek 1942. december 10-én:

"December twelfth

My dear Mr. Churchill,

We approach Christmas with much to be thankful for. The skies have cleared considerably since those dark weeks when you and your Chiefs of Staff first met with us a year ago. Today the enemy faces our powerful companionship in arms which dooms his hopes and guarantees our victory.

In order that the great leaders of this crusade may better follow the road to victory, the War Department has had two 50-inch globes specially made for presentation on Christmas day to the Prime Minister and the President of the United States. I hope that you find a place at 10 Downing Street for this globe, so that you may accurately chart the progress of the global struggle of 1943 to free the world of terror and bondage.

With great respect,

Faithfully yours,
G.C. Marshall

The Right Honorable Winston Churchill
Prime Minister
London, England"

churchill_1.jpgWinston Churchill F. D. Roosevelt földgömbjének párjával (forrás)

Adolf Hitlerhez, a náci Németország vezetőjéhez is köthetők földgömbök. Egy nagyméretű, 1938-ban Albert Speer által Hitlernek rendelt egyedi készítésű földgömb például birodalmi kancellárián volt kiállítva 1939-től. Ezt a Columbia Kiadó gyártotta kis példánysázmban, direkt náci funkcionáriusoknak. Egy ilyen földgömböt pár évvel később a Német Történeti Múzeumban, Berlinben állítottak ki, mint Hitler óriás földgömbjét, ennek eredetisége azonban kétséges, ugyanis egyes vélemények szerint az eredetit a szovjetek magukkal vitték, feltehetőleg Moszkvába.

Egy másik földgömböt, amely a "Sasfészek" berendezését képezte, például egy amerikai katona vitte magával Kaliforniába 1945 tavaszán. Azonban azt, hogy a glóbusz tényleg Hitler személyes tulajdonában volt-e, nem lehet egyértelműen eldönteni. A Welt egy 2007-es tudósítása az eszközök használati értéke helyett sokkal inkább a földgömbök és még inkább térképek imázsépítő szerepére hívta fel a figyelmet:

"Bei seinen Kriegsplanungen haben die Globen übrigens Hitler nie gedient. Im Gegenteil legte der Diktator größten Wert darauf, als militärischer Autodidakt seinen umfassend ausgebildeten Generalstabsoffizieren vorzuführen, dass er der eigentliche Stratege Deutschlands sei. Und deshalb gab es in jeder Residenz Hitlers, in jedem seiner Arbeitszimmer neben dem unvermeidlichen Globus ein viel wichtigeres Utensil: einen ausladenden Kartentisch."

Talán a legismertebb képi karikaturisztikus földgömb-ábrázolás is Hitlerhez kötődik. Charlie Chaplin A Diktátor (The Great Dictator, 1940)  című filmjében látható egy jelenet, ahol a Hitlerről mintázott diktátor (Hynkel) egy nagyméretű, felfújható földgömbbel játszik, ami azonban a jelenet végén kidurran. A megalomán diktatórikus törekvéseket kifigurázó jelenet később valóságos pop-kulturális ikonná vált. A filmet megnézve Hitler állítólag dührohamot kapott, és likvidáltatni akarta Chaplint.

dictator_charlie5.jpgCharlie Chaplin a híres földgömb-jelenetben a Diktátor című filmben (forrás)

A fentieken túl a föld- és éggömbök sokszor feltűnnek a művészetekben, főleg festményeken, illetve sok földgömb maga is műalkotásnak tekinthető, művészettörténeti szempontból is elemezhető. A művészeti tematikájú éggömb-ábrázolások leggyakrabban Atlaszhoz kötődnek. Atlasz egy ógörög mitológiai alak, aki részt vett a titánok istenek elleni lázadásában, amiért Zeusz azzal büntette, hogy örökké a hátán kell tartania az égboltot. Ezt számos művészeti alkotás, főleg szobrok is megörökítették, sokszor azonban éggömb helyett földgömb szerepel az ábrázolásokon.

man_atlante_fronte_1040572.jpg

Atlasz szobra a hátán tartott égbolttal a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban. (forrás)

Atlasz alakja a politikai karikatúrát is megmozgatta, ahogy azt a korabeli, Tisza Kálmán magyar miniszterelnököt kifigurázó karikatúra esetében is láthatjuk. 

borsszem_janko_1883_0418.jpg

Tisza Kálmán Atlaszként, hátán a "magyar glóbusszal". 1883. (forrás)

A "magyar glóbusz" kultúrtörténeti háttere

A "magyar glóbusz"-kifejezés a 19. és a 20. század fordulójának meglehetősen elterjedt toposza volt, melynek mibenlétéről a Pallas nagy lexikona így ír: "Magyar glóbusz, a magyar sovinizmust gúnyoló szálló ige, melyet 1861. a bécsi Donau-Zeitung egy névtelen tárcairója hozott forgalomba, ráfogva egy magyar emberre, hogy a könyvesboltban azt mondta; Geben Sie mir Globus von Ungarn. V.ö. Tóth B. Szájrul szájra, 346. old."

A "magyar glóbusz" toposzára az irodalom és a publicisztika területén is számos utalást találunk, általában negatív,  vádló, ironikus, vagy önironikus felhanggal:

"Néha úgy képzeljük, ebben van a ti életetek, véreink, magyarok. Hogy megálltok, s kemény koponyátokat előre szegzitek, nem csalóka, tarka ideálok befogadására, de – döfésre. 

Hiszen álljatok meg, maradjatok meg, tartsátok meg koponyáitok kerekségét és keménységét, éljetek a magyar glóbus nagyszerűen ostoba hitében. De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk, és minket elbolondítottatok. 

Meséljük el: Európa ámulására ezelőtt valami negyven és pár évvel újra fölbukkantatok én véreim. Nem akartátok, hogy Európa állattenyésztő legyen miattatok: mert teste közepében benneteket tenyészt. Már akkor Petőfitek is volt, valami csodálatos kultúrcsiklandozás borzongó kéjére emlékeztetek. 

Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza."

 
"A vajda egyik lábával okvetlenül a "magyar glóbusz"-on állott. Azok, akik hírhedté tették a "magyar glóbusz"-t, az elméjükkel hittek benne. Eötvös Károly csak a szívével hitt benne.  Ő nem hirdette - mint a magyar glóbusz vakbuzgói -, hogy Ádám magyar ember volt, de Ádámtól mindenesetre elég vastag tapintatlanságnak tartotta, hogy nem volt az, és hasonló hibáját nem is tudta megbocsátani sem Wagnernek, sem Hindenburgnak."
 
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim. (szerk. Réz Pál, részlet)
 
Rákosi Jenő azonban, aki a korszak ismert publicistája, később a revizionista mozgalom egyik vezéregyénisége lett, eképpen látta a kérdést:
 
"A magyar glóbusz.
(1882.)
Olvasóim azt kérdezik: mi az? Az egy bécsi találmány s magyarul annyit jelent, hogy „az úrhatnám magyar”. A magyar, aki nem fér meg a bőrében. A magyar, akinek szűk a világ. A magyar, aki, ereje még nem levén arra, hogy meghódítsa magának a földgömböt, legalább csináltat magának törvényhozásilag „magyar glóbuszt”. Persze arról volt csak annak idején szó, hogy a magyar iskolák használatára szánt papiros-pépglóbuszok - magyar felírásokkal készíttessenek. Ez épp oly természetes volt, mint az, hogy ezért a német roppantul megharagudott, mivel hogy azelőtt a glóbusz is csak németül járta nálunk. A németek tehát, minthogy egyebet sem tehettek azzal a szesszel nevettek német-világszerte rajtunk, hogy mi úrhatnám hóbortunkban már az egész glóbuszt Magyarországgal akarjuk telepingálni. Annyival könnyeb­ben nevethettek, mert hiszen számunkra csakúgy ők liferálják most a magyar glóbuszt, mint liferálták annak előtte a németet. Övék a haszon és a nevetés, mienk csak a glóbusz. Régen németül, most magyarul verik egy kicsit a fejünkbe és egy kicsit a fejünkhöz. (...)"
 
Rákosi Jenő: A magyarságért. (részlet)

A fent bemutatott filmművészeti előfordulás mellett gyakran találkozhatunk glóbuszokkal különböző festményeken is. Ezeken jellemzően csendélet részeként, vagy különböző allegorikus képeket megtestesítő eszközök gyűjteményének részeként szerepelnek.

antonio_de_pereda_y_salgado_allegory_wga17166.jpg

Antonio de Pereda: A hiúság allegóriája. 1654 körül (forrás)

boel.jpeg

Pieter Boel: Csendélet földgömbbel és kakaduval. 1658. (forrás)

800px-j_vermeer_el_geografo_museo_st_del_francfort_del_meno_1669.jpg

Johannes Vermeer: A Geográfus. 1668-1669. (forrás)

vermeer.jpg

Johannes Vermeer: A hit allegóriája. 1670 körül (forrás)

A Perczel-glóbusz

Az Orbán Viktor irodájában látható földgömb Perczel László 1862-es földgömbjének reprodukciója. Az eredeti földgömb az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában található, TG 19 / Térképtár, ST, 66 jelzet alatt (a térképtári kutatóteremben van kiállítva). A földgömb digitális rekonstruálása az ELTE Térképészeti és Geoinformatikai Tanszéke és az OSZK Térképtárának közös projektje keretében valósult meg. A vállalkozás az elmúlt időszak egyik legfontosabb magyar térkép-történeti vonatkozású projektje volt, jellegét tekintve leginkább a Rónai András-féle 1945-ös Közép-Európa Atlasz digitális felújításához hasonlatos.

Perczel László (1827-1897) - az 1848-49-es szabadságharcban tevékeny részt vállalt Perczel Mór testvére - kömlődi birtokán szerkesztette meg a földgömböt, amellyel a feliratok tanúsága szerint 1862-ben készült el. Perczel 1827-ben született Bonyhád mellett, később a bécsi K. u. K. Militärtechnische Hochschule-n tanult. Ezt követően a császári seregben szolgált, 1850-ben szerelt le, mint főhadnagy, ezt követően pedig felesége birtokán, Kömlődön élt. 

A földgömb 1:10 000 000 méretarányú, 132 cm átmérőjű. Az egyetlen példányban készült földgömb úgynevezett kéziratos földgömb, a gömb alapját favázra felvitt papírmasé képezi, erre pedig pergamenlapokat ragasztottak, amelyekre kézzel vitték fel az adatokat. Márton Mátyás becslése szerint a mintegy 547 dm² felületű földgömb elkészítése legalább 9 évet vehetett igénybe.  A felhasznált forrásokról nincs információ, a különböző források azt valószínűsítik, hogy Perczel egyedül dolgozott. Márton Mátyás  szerint a földgömb mintegy negyven évvel megelőzte az első hasonló méretű világtérkép elkészültét.

A földgömb névírása - csatlakozva a reformkori törekvésekhez - törekedett a magyaros írásmód használatára, így például azon települések esetében, amelyeknek magyar neve is volt, ott azt tüntették fel. Ez alapján érdekes kutatási irány lehet egy kritikai elemzés a földgömb névanyagáról és a korszak nemzetiesítő törekvéseinek összevetéséről, hiszen Márton Mátyás 2008-as becslése szerint a tízmilliós méretarányú földgömbön körülbelül 16-18 ezer földrajzi név olvasható.

A földgömb a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került, akik elküldték az 1881-ben Velencében megrendezett III. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus kiállítására, ahol - nagy mérete miatt - nem fért be a kiállítótér ajtaján illetve ablakian, így azt a nagyteremben állították fel. A Nemzeti Múzeum a kiállításon aranyérmet kapott. A glóbusz később a Nemzeti Múzeumból kiváló Országos Széchényi Könyvtár állományának része lett, azóta is ott van. A második világháborús ostrom során a földgömb jelentős sérüléseket szenvedett, egyes részei olvashatatlanná váltak. A hetvenes években Stegena Lajos vezetésével megkísérelték restaurálni a gömböt, azonban a restaurálást elrontották. A restaurálás során a korábban megsérült részeket új papírréteggel fedték be, amelyek azonban a térképi tartalmat nem, csak a fokhálózatot tartalmazzák, továbbá valószínűsíthetően a keretből történő kiemelés során a meridiángyűrű annyira eldeformálódott, hogy a gömböt nem lehet forgatni. Emellett a restaurálás során felvitt lakkréteg elszíneződése nagy mértékben rontotta a földgömb egyes részeinek olvashatóságát.

perczeldanku.pngAz eredeti Perczel-glóbusz Danku Györggyel, az OSZK Térképtárának munkatársával (forrás)

A glóbusz fizikai restaurálását, illetve a digitális fakszimile kiadás elkészítését Márton Mátyás javasolta 2008-ban megjelent cikkében. Ezzel párhuzamosan elindították a Virtuális Glóbuszok Múzeuma nevű weboldalt is (alapja egy 2007-es OTKA-projekt), amelyen jelenleg mintegy 150 magyar, vagy magyar vonatkozású föld- ég- hold- és marsgömböt láthatunk a legrégebbi időktől napjainkig. A Perczel-glóbusz digitális hasonmás kiadása (amelyet - az eredetivel együtt - Google Earth-ben is meg lehet nézni) is ide került fel. A projektben az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék számos hallgatója is részt vett, illetve számos diplomamunka, TDK-dolgozat és cikk is született (egy 2012-ig terjedő listát a bejegyzés végén adtunk közre). 2012-ben, a földgömb elkészültének 150. évfordulóján, amikor a digitális hasonmás kiadás elkészült, külön konferenciát is szerveztek a földgömb különböző aspektusairól.

perczelgearth.jpgA Perczel-glóbusz digitális fakszimile kiadásának képe Googel Earth-ben (forrás)

Tudomásunk szerint 2012-t, a digitális fakszimile kiadás elkészültét követően a hiányzó névanyag más térképek alapján történő pótlása nem állt le, és az így továbbdolgozott virtuális földgömböt készítették el fizikailag is, 2019-ben (a fizikai kivitelezés ötlete már korábban felmerült, de csak ekkor lett rá pénz). A földgömb három példányban készült el, melyek közül az egyik látható a miniszterelnök várbéli rezidenciáján, egy másik pedig az OSZK-ba kerül. A harmadik glóbusz fellelhetőségi helyéről, illetve arról, hogy hogyan került a nyitóképen szereplő példány a miniszterelnöki rezidenciára, további információval nem rendelkezünk.

Az ELTE 1965-ös földgömbje

Mint azt Füsi Lajos 1966-os doktori értekezésében írja, a Perczel-glóbusz Magyarországon méretét tekintve egészen 1965-ig egyedülálló volt. Ekkor azonban az ELTE Térképtudományi Tanszékén készült egy még nagyobb méretű, mintegy 212 cm átmérőjű, a föld közlekedési hálózatait bemutató domborművű óriásföldgömb, amelynek nemzetközi térkép-történeti jelentősége is volt. A Füsi Lajos vezetésével készült földgömb papírmasé helyett műanyagból készült. Ez a földgömb 1969-ben a Közlekedési Múzeum gyűjteményének részét képezte, ma pedig az ELTE TTK Északi Tömbjében (ahol az egyik emeleten a tanszék is található) látható. Az 1:6 000 000-ós méretarányú, átvilágítható földgömböt fényáteresztő, hőre lágyuló polimetakrilátból (plexilapokból) készítették, melyeket gipszből készült negatív-formák segítségével formáztak meg. Az elkészült gömbszeleteket fémálványra szerelték, majd a külső gömbfelületet festékszóróval színezték ki. Ez a földgömb ma is Magyarország legnagyobb méretű földgömbje.

fodgombelte.jpgAz ELTE TTK északi tömbjében kiállított földgömb Magyarország legnagyobb földgömbje (forrás)

Karta Mira Okinawán

A magyar vonatkozású térképtörténet egyik érdekes epizódja a 2,5 milliós világtérképhez, a Karta Mirához kötődik, Ez a térképsorozat eredetileg nem földgömbnek készült, hanem egy több mint kétszáz szelvényből álló, igen részletes topográfiai térkép-sorozatnak. A nemzetközi tudományos közösség már a 19. század vége óta törekedett egy, a teljes bolygót lefedő, minél részletesebb térkép-sorozat nemzetközi együttműködésen alapuló kiadására. Sokáig az Albrecht Penck által még 1891-ben a Nemzetközi Geográfuskongresszuson elhangzott javaslata alapján egy egymilliós méretarányú, csak a kontinensek területét lefedő, azonban még így is rengeteg lapból álló térképművet készítettek ,azonban a nemzetközi együttműködést a történelmi események jelentősen hátráltatták, így végül nem is készült el teljesen a térképsorozat (csak kb. 800 lap készült el). Az '50-es években Radó Sándor, a meglehetősen ellentmondásos életű magyar kartográfus javasolta egy új világtérkép megszerkesztését 2,5 milliós méretarányban. A térkép-sorozat végül a szocialista tábor országainak együttműködésében készült el 1956 és 1976 között. A nyugati országok különösen a Szovjetunió területét ábrázoló szelvényeket várták, azokat azonban a szovjetek több helyen torzítva jelentették meg. 

A teljes, elkészült térképművet csak egyetlen egyszer állították ki, Okinawán, a világkiállításon, 1975-ben, ahol össze is illesztették a lapokat. Papp-Váry Árpád, aki maga is részt vett a szerkesztésben, cikkében úgy emlékszik, hogy egy nagyméretű hengerre illesztették a lapokat, később azonban jelen sorok írójának egy földgömbről tett említést, amelyről a visszaemlékezés szerint a Magyar Televízió is készített felvételt Baló György részvételével. Sajnos képi ábrázolás nem áll rendelkezésre, azonban ha az összerakott makett kimerítené a földgömb definícióját, úgy valószínűleg ez volt a valaha készült legrészletesebb ilyen méretű földgömb. 

kartamirasofia.jpgA Karta Mira Szófia-szelvénye (a szerző saját példánya)

Óriásföldgömbök

A legnagyobb forgatható földgömböt 1998-ban készítették az amerikai Maine államban található Yarmouthban. Körülbelül 2,5 tonnát nyom és 12,5 méter az átmérője, 1:1 000 000 a méretaránya, ezzel pedig a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült.

eartha1998.jpegGlobe Eartha (1998) (forrás)

Az 1999-ben átadott Shanghai-i International Convention Center (Oriental Riverside Hotel) nevű hatalmas szálloda- és konferencia-központot kívülről két darab óriási beépített üvegföldgömb dísztíti, melyek azonban meglehetősen sematikus kidolgozásúak.

sanhai.jpgAz International Convention Center Shanghai-ban (forrás)

Már korábban is készültek azonban hasonló, vagy akár jóval nagyobb földgömbök is a történelem folyamán. 1823-ban Párizsban felállítottak egy 12 méter átmérőjű földgömböt (Géorama). Ezt követte az 1851-es londoni világkiállításon James Wyld 18 méteres átmérőjű Georama-ja, amely 1862-ig volt kiállítva a Leichester Square-en. A földgömb egyes részeit lépcsőkön feljutva lehetett megközelíteni.

greatglobe_sectional1851.png James Wyld földgömbje Londonban 1851 és 1862 között. (forrás)

Elisee Réclus javasolta egy 160 méteres átmérőjű földgömb felállítását is az 1900-as párizsi világkiállításra, ez végül azonban a várható hatalmas költségek miatt nem készült el, ugyanakkor készítettek egy kisebb, mintegy 40 méter átmérőjű éggömböt (Globe Céleste), amely közvetlenül az Eiffel-torony mellett kapott helyet. Később azonban ezt is elbontották.

tour_eiffel_et_le_globe_celeste.jpgAz 1900-as párizsi világkiállításon kiállított éggömb (forrás)

Összességében tehát láthatjuk, hogy a földgömbök, különösen ha politikusok környezetében bukkannak fel, jellemzően önmagukon túli szimbólumként szerepelnek, ugyanakkor gyakorlati hasznuk az egyes személyek számára a legtöbb esetben viszonylag csekély. Mindazonáltal kiemelkedő szerepe lehet a földgömböknek a politikai imázsépítésben, ugyanakkor a karikatúrák hangsúlyos eszköze is lehet, hiszen egy földgömbön keresztül nagyon szemléletesen lehet megjeleníteni az adott személynek a világhoz való viszonyát. Az Orbán Viktor szobájában kiállított földgömb a Perczel-glóbusz digitálisan felújított fakszimile változata, amelyhez az elmúlt évek egyik legkomolyabb magyar térkép-történeti vonatkozású projektje kapcsolódik. Noha a munka már évek óta zajlott, magát a földgömböt csak idén készítették el. A magyar földgömbök közül ez az egyik legnagyobb méretű és legadatgazdagabb példány, ugyanakkor a magyar és nemzetközi mezőnyben is készültek hasonló, vagy akár nagyobb glóbuszok is.

A földgömb és a hozzá kötődő projekt szakmai jelentősége vitathatatlan, ugyanakkor érdekes további kutatási irány lehet a földgömb kritikai kartográfiai vizsgálata, hosszabb távon pedig - amikor az aktuálpolitikai felhangok már a háttérbe szorultak - bizonyára a Perczel-glóbusz utóéletének kutatásra érdemes tudománytörténeti fejezetévé válik a miniszterelnök és a glóbusz kapcsolata is.

Ui.: Köszönet az információkért az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék munkatársainak, Gede Mátyásnak és Ungvári Zsuzsannának. Köszönet illeti továbbá az Arcanum Adatbázis Kft-t, akik adatbázisukban digitálisan elérhetővé tették a cikk megírásához elengedhetetlen Geodézia és Kartográfia c. szakfolyóirat lapszámait.

Ui.2: Ha bárki rendelkezik fényképpel az Okinawán kiállított Karta Mira "földgömbről", vagy esetleg ismeri a Papp-Váry Árpád által említett televíziós felvételek lelőhelyét, kérjük, hogy jelezze a pangea.geography@gmail.com e-mail címen, vagy facebook-üzenetben!

Felhasznált irodalom

  • Ambrus-Fallenbüchl Zoltán: Magyarország legnagyobb földgömbje száz éves. In: Geodézia és Kartográfia, 1963. 1. sz. 61-62.
  • Erdődi Béla: Jelentés a velenczei nemzetközi földrajzi kiállításról. In: Földrajzi Közlemények, 1881. 268-283.
  • Gede, Mátyás - Ungvári, Zsuzsanna - Zentai, László: Virtual Globes Museum 2.0 – Adding the Power of Community
  • Gede, Mátyás - Ungvári, Zsuzsanna - Zentai, László: Virtuális Glóbuszok Múzeuma 2.0 - Új lehetőségekkel bővült az internetes tárlat. 2013.
  • Gercsák Gábor: Egy óriásföldgömb és rekonstrukciója - a Perczel-glóbusz. In: Geodézia és Kartográfia, 2013. 1-2. sz. 23-24.
  • Klinghammer István: A magyar földgömbkészítés történetéből. In: Geodézia és Kartográfia, 1969. 3. sz. 208-211.
  • Márton Mátyás: A Virtuális Glóbuszok Múzeuma - interneten elérhető szemléltetőeszköz. In: Változó Föld, változó társadalom, változó ismeretszerzés. Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, Eger. 2009. 396-404.
  • Márton Mátyás: Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje - az első "világtérképmű"? In: Geodézia és Kartográfia, 2008. 3. sz. 9-16.
  • Papp-Váry Árpád: Az 1:2 500 000 méretarányú világtérkép. In: Földrajzi Közlemények. 1998. 3-4. sz. 154-166.
  • Robinson, Arthur H.: The President's Globe. In: Imago Mundi, 1997. 143-152.
  • Sebők László: Legendából valóság. Közép-Európa Atlasz. Szerkesztette: Dr. Rónai András, Balatonfüred, Államtudományi Intézet, 1945. Digitális fakszimile változatban újra kiadja a Szent István Társulat és a Püski Kiadó, Budapest, 1993. 411 p., 134 térkép. In: Regio, 1994. 1. sz. 200-204.
  • Segyevy Dániel Zoltán: A 2,5 milliós világtérkép története. Interjú Papp-Váry Árpáddal. In: Geodézia és Kartográfia. 2018. 4. sz. 12-18.
  • Török Zsolt Győző: A legnagyobb magyar glóbusz. A 212 centiméter átmérőjű, műanyag domborművű óriásföldgömb kartográfiatörténeti jelentősége. (absztrakt)
  • Török Zsolt Győző: Glóbuszóriások és térképtörpék. In: Élet és Tudomány, 2015. 51-52. sz. 1632-1635.
  • Ungvári Zsuzsanna: Földgömbtérképek készítése digitális vetületi transzformációval. ELTE TTK Térképtudományi  és Geoinformatikai Tanszék, Budapest. BSc. szakdolgozat. 2009. 54.
  • Ungvári, Zsuzsanna - Tokai, Tibor: The interactive gazetteer of a 150-year-old-globe. 2013.

Egyéb

 

Ajánlott irodalom a Perczel-glóbuszhoz (Márton Mátyás 2012-es előadása nyomán)

Diplomamunkák:

  • Czombos Edit (2009): Adalékok a Perczel-glóbusz 3D-s újraalkotásához
  • Mészáros Evelin (2010): Tanulmányok a földgömbkészítés témaköréből – Adalékok a Perczel-glóbusz újraalkotásához
  • Kirisics Judit (2010): A Perczel-glóbusz rekonstrukciójának jelen állapota Észak-Amerika és az Északi-Csendes-óceán példáján
  • Kacsándi László (2012): A Perczel-glóbusz teljes újraalkotása a már elkészült munkarészek integrálásával és kiegészítésével
  • Zubán Diána Erzsébet (2012): A Perczel-glóbusz dél-amerikai és ázsiai névanyagának komplex feldolgozása

Szakdolgozatok:

  • Nyuli Éva (2009): Európa településneveinek térinformatikai adatbázisa a Perczel-gömb alapján
  • Tóth Bettina (2009): Dél-Amerika településneveinek geoadatbázisa a Perczel-gömb alapján
  • Való Adrienn (2009): Afrika településneveinek geoadatbázisa a Perczel-gömb alapján
  • Botyánszki Mariann (2012): A Perczel-glóbusz újraalkotása Ausztrália példáján
  • Kiss Bettina (2012): A Perczel-glóbusz újraalkotása az Indiai-óceán példáján
  • Németh Krisztina Katalin (2012): A Perczel-glóbusz újraalkotása a Déli-Csendes-óceán példáján

Diákköri dolgozatok:

  • Tóth Bettina és Való Adrienn: Geoinformatika a kulturálisérték-mentés szolgálatában (Régi térképek földrajzi neveinek adatbázisépítése). 2009.
  • Kirisics Judit: A Perczel-glóbusz rekonstrukciójának jelen állapota Észak-Amerika és az Északi-Csendes-óceán példáján. 2011.

TDK-dolgozatok:

  • Tóth Bettina és Való Adrienn (2009): Geoinformatika a kulturálisérték-mentés szolgálatában (Régi térképek földrajzi neveinek adatbázis-építése)
  • Kirisics Judit (2011) : A Perczel-glóbusz rekonstrukciójának jelen állapota Észak-Amerika és az Északi-Csendes-óceán példáján Az újraalkotás további résztvevői (rajzi előtervek): Koncz Géza (Ausztrália); Agárdi Norbert (Európa). Egy-egy részlet erejéig még sokan mások: Berger Viola, Duna Gábor, Imre Réka, Kovács Márk, Nagy Lajos, Simon Dávid, Szuhi Attila, Takács Kata, Tikk Anikó és Torma Szabina; Sziládi József

Publikációk:

  • Márton M., Gercsák G. (2011): The present state of reconstructing a 150 year old globe. In: Ruas A (szerk.): Proceedings of the XXV International Cartographic Conference: Enlightened view on Cartography and GIS. Paris, Franciaország, 2011.07.03–2011.07.08. (International Cartographic Association).
  • Gede M., Márton M., Ungvári Zs. (2011): Digital reconstruction of Perczel’s globe E-PERIMETRON 6:(2) pp. 68–76.
  • Gercsák G., Márton M. (2010): New terminology of differentiating digital facsimiles In: Livieratos Evangelos, Gartner Georg (szerk.): Poceedings of the 5th International Workshop on Digital Approaches in Cartographic Heritage. Vienna, Ausztria, 2010.02.22–2010.02.24. pp. 197–202.
  • Gede M., Márton M., Ungvári Zs. (2010): Digital Reconstruction of Perczel’s Globe In: Livieratos Evangelos, Gartner Georg (szerk.): Poceedings of the 5th International Workshop on Digital Approaches in Cartographic Heritage. Vienna, Ausztria, 2010.02.22–2010.02.24. pp. 189–196.
  • Márton M. (2008): Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje – az első „világtérképmű”? Geodézia és Kartográfia. 60:(3) pp. 9–16.
1 komment

Kurdok etnikai térképeken

2019. november 09. 04:01 - DSegyevy

Jelen bejegyzés apropóját a néhány hete indított, a Szíria észak-keleti részén található kurd ellenőrzés alatt lévő területeket (Rojava) célzó katonai offenzíva kapcsán igyekszik körbejárni a kurd kérdés hátterét, különös tekintettel az etnikai viszonyokra. A bejegyzésben egyrészt összegyűjtöttünk néhány olyan etnikai/néprajzi/anyanyelvi térképet, amelyek a kurd etnikumú népesség elterjedését - részben vagy egészben - ábrázolták, másrészt alaposabban körüljárjuk a régió első világháború utáni történelmét, különös tekintettel a Moszul-bizottságra, amelyben földrajztudósként - lehetőséget kapva a trianoni területvesztést követő magyar területi érvelés tudományos eszközrendszerének  nemzetközi keretek között történő demonstrálására - Teleki Pál is jelentős szerephez jutott, ennek kapcsán pedig a lehetséges magyar párhuzamok és különbségek kérdését is megkíséreljük körüljárni. A bejegyzésben nagy hangsúly került a különböző, elsősorban hazai interpretációk összehasonlítására is. Ezekhez, mivel az aktuális kérdés megítélésében számos anomáliát tapasztalhatunk, rengeteg rövidebb idézetet is közöltünk, melyekhez azonban mindig érdemes elolvasni a forrásként megadott írások teljes szövegét is, emellett érdemes figyelni az adott írás eredeti megjelenésének helyére és dátumára is, hiszen az sok esetben jelentős magyarázó erővel bírhat annak tartalmára.

A 2011-es Arab Tavasz után kezdődő szíriai polgárháború szinte megszámlálhatatlanul sok, ugyanakkor rendkívül változékony összetételű, célú és szövetségi rendszerű háborús fél megjelenését hozta el a régióban az elmúlt években, amelyekkel már mi is foglalkoztunk egy 2017-es bejegyzésben itt, a Pangeán. A 2017-es bejegyzés óta az Iszlám Állam territoriális értelemben megszűnni látszott, fegyvereseinek nagy része kurd fogságba került, a még szabadon lévő tagjai pedig alapvetően gerillaharcra rendezkedtek be. A kurdok Szíria északkeleti részén kiterjedt területeket vontak az ellenőrzésük alá, elsősorban az Iszlám Állam rovására, ellenőrizve annak egykori "fővárosát", Rakkát is. A kurdokról is írtunk már a Pangeán egy részletes bejegyzést az iraki kurd népszavazás kapcsán, szintén 2017-ben.

szerdogan.jpg

Recep Tayyip Erdoğan török elnök egy térképen mutatja be a tervezett biztonsági zóna határait az ENSZ ülésén, New Yorkban, 2019. szeptember 24-én.

forrás

Ahogyan majd látni fogjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ezek a Szíriában található  területek egységesen kurd etnikumú lakossággal is bírnak, illetve hogy a területen belül egyenletes lenne a kurd népesség eloszlása, sem pedig azt, hogy a terület földrajzi adottságai, (részben) ebből kifolyólag pedig a népsűrűségi viszonyok egyformák volnának a török offenzíva megindításának pillanatában kurd ellenőrzés alatt álló területek minden pontján.

A törökök viszont, akik maguk is jelentős kurd kisebbséggel bírnak, biztonságpolitikai veszélyforrást látnak a szíriai kurdokban, akiket az általuk terrorista csoportnak minősített törökországi kurd hátterű Öcalan-féle szervezettel való kapcsolattartással vádolnak, ezért előbb a legnyugatabbi szíriai kurd területeket képező Afrin tartományt foglalták el szövetségeseikkel együtt 2018-ban, 2019. októberében pedig egy, a török határtól számított 20 mérföldes (32 kilométeres) körzetben létrehozandó biztonsági sáv ürügyén offenzívát indítottak az észak-kelet-szíriai kurd területek ellen (jelenleg az amerikaikkal kötött fegyverszünet lejártával az oroszok és a törökök közösen járőrőznek a területen), ahova a Törökország által befogadott szíriai (elsősorban arab) menekülteket kívánják betelepíteni, míg a szíriai kurdok helyzetére egyelőre nem született hosszú távú megoldás (Donald Trump amerikai elnök egyébként egy twitter-bejegyzésben azt javasolta, hogy a kurdok költözzenek délebbre, az olajmezőkhöz). Ahogy a bejegyzésből látni fogjuk, ez a régió etnikai arculatának jelentős átrendezését jelentené.

nov7isis.jpg

A különböző csoportok által uralt területek Szíriában és Irak északi részén.

forrás

A kurdok létszámát a különböző becslések 30 és 40 millió fő közé teszik, sokak szerint ők ma a világ legnagyobb létszámú, saját állammal nem rendelkező etnikai kisebbsége. Ebből a létszámból mintegy 15 millióan élnek Törökországban (az ország népességének 15-20%-a), 6-8 millióan Irakban (az ország népességének 15-20%-a), ugyanennyien Iránban (az ország népességének 10%-a), illetve Szíriában 1-2 millió fő, az ország népességének 5-10%-a. Ezen kívül jelentős a diaszpóra létszáma is, Németországban mintegy 6-800 ezer kurd él. Más források a kurdok (a polgárháború előtti) Szírián belüli népességarányát inkább 10%-ra, és 2,4 millió főre teszik. A kurdok Szírián belül elsősorban az ország északi, észak-keleti részén élnek, azonban eloszlásuk - a természeti adottságok és az éghajlati viszonyok függvényében - koránt sem egyenletes: legnagyobb létszámban közvetlenül a török határ közelében élnek, itt található legnépesebb városaik nagy része is. A kurdok muzulmán vallásúak, azon belül mintegy 75%-uk szunnita, de síita kurdok is élnek Törökország, Irak és Irán egyes részein. Vannak keresztény, jazidi és zoroasztrianus kurdok is. A kurdok nyelvileg nem teljesen egységesek, az indoeurópai nyelvcsalád részét képező kurd nyelv három eltérő dialektusát beszélik, a törökországi kurdok latin betűket, míg a többi kurd csoport arab írást használ
sznepeloszlas.jpg

A népesség eloszlása Szíriában.

forrás

sznyelv.jpg

Szíria nyelvi viszonyai.

forrás

A kurdok összetartozás-tudatának és a többi néptől való elkülönülésének már a 12. században is voltak jelei, a 16. századtól kezdve azonban a kurd területek az Oszmán Birodalom és Perzsia között lettek felosztva, ami elhúzódó határharcokhoz vezetett. A Közel-Keleten az európai értelemben vett nemzeti kisebbség fogalma sokáig nem volt ismert, mivel a kisebbségek alapvetően vallási alapon szerveződtek a régióban uralkodó vallásnak tekinthető iszlám irányzatai, illetve a régióban jelenlévő többi vallás alapján. Az iszlám talaján álló arab és török politikai vezetés a keresztényeket és a zsidókat mint "könyves népeket" (mint monoteista felekezeteket, amelyek szintén Ábrahámtól származtatják magukat) védelemben részesítette, így a vizsgált időszak nagy részében többé-kevésbé békésen éltek egymás mellett ezen világvallások hívői (ezt mutatják a közel-keleti történelmi városokban látható felekezeti alapon szerveződő városnegyedek is).

Az önálló kurd állam gondolata először Obajdalláh sejk idején merült fel, a 19. század végén, az ő mozgalma tekinthető az első európai értelemben vett nacionalista mozgalomnak, amely mind a török, mind a perzsa uralom alatt lévő kurd területek függetlenségét és egyesítését tűzte ki célul, a mozgalmat azonban az Oszmán Birodalom 1881-ben leverte.

Ugyanakkor a kurdok a törökök oldalán vettek részt az első világháborúban, majd az azt követő harcokban is, és részt vettek az örmény népritásban is. A különböző becslések mintegy 300 ezer és másfél millió közé teszik az népirtás áldozatainak a számát. A török csendőrség és felfegyverzett kurd törzsek katonái sok örményt gyalogosan tereltek a mai Irak és Szíria határvidékén lévő sivatagi táborokba, részben éppen a mai Rojava területére, ahol részben az élelmiszerhiány és az elégtelen körülmények, részben az őrök brutalitása miatt rengetegen vesztették életüket. A népirtás tényét mintegy két tucat ország ismeri el hivatalosan (legutóbb a napokban - nem függetlenül a török-kurd diplomáciai bonyodalmaktól - éppen az USA ismerte el), azonban azt a török fél a mai napig tagadja, de, noha az örmény közösségek jelentős ismeretterjesztő kampányt folytatnak az ügyben, számos másik ország, köztük Magyarország sem ismeri el. 

A kurdok a fentiekben ismertetett nemzetté válása és önállósodási törekvései igazán a világháború után kaptak lendületet. Az első világháború után Törökország a Sèvres-i békeszerződés értelmében elveszítette a területeinek egy jelentős részét, azonban Kemal Atatürk csapatainak - szovjet támogatással - sikerült jelentős területeket visszafoglalnia, és új békeszerződést kiharcolnia. Ezt követően Törökországban a kemalizmus vált a meghatározó ideológiává, ami egy francia mintán alapuló, erősen etatista szemléletű államberendezkedést eredményezett. Az államnemzeti felfogás nyomán (amelyet Románia is ekkortól alkalmazott, szintén francia mintára) aki Törökország területén élt, az töröknek számított. Ez a körülmény azonban jelentős mértékben katalizálta a kurdok elszakadási törekvéseit.

A Sèvres-i békeszerződés, noha azt a Lausanne-i békeszerződés felülírta, máig hatóan a kurd önállósodási törekvések egyik legtöbbet hivatkozott dokumentuma, hiszen először mondta ki a kurd autonómia, sőt az önállósodás lehetőségét.

Sèvres-i békeszerződés, 1920. augusztus 10.

"SECTION III.
KURDISTAN.
ARTICLE 62.
A Commission sitting at Constantinople and composed of three members appointed by the British, French and Italian Governments respectively shall draft within six months from the coming into force of the present Treaty a scheme of local autonomy for the predominantly Kurdish areas lying east of the Euphrates, south of the southern boundary of Armenia as it may be hereafter determined, and north of the frontier of Turkey with Syria and Mesopotamia, as defined in Article 27, II (2) and (3). If unanimity cannot be secured on any question, it will be referred by the members of the Commission to their respective Governments. The scheme shall contain full safeguards for the protection of the Assyro-Chaldeans and other racial or religious minorities within these areas, and with this object a Commission composed of British, French, Italian, Persian and Kurdish representatives shall visit the spot to examine and decide what rectifications, if any, should be made in the Turkish frontier where, under the provisions of the present Treaty, that frontier coincides with that of Persia.

ARTICLE 63.
The Turkish Government hereby agrees to accept and execute the decisions of both the Commissions mentioned in Article 62 within three months from their communication to the said Government.

ARTICLE 64.
If within one year from the coming into force of the present Treaty the Kurdish peoples within the areas defined in Article 62 shall address themselves to the Council of the League of Nations in such a manner as to show that a majority of the population of these areas desires independence from Turkey, and if the Council then considers that these peoples are capable of such independence and recommends that it should be granted to them, Turkey hereby agrees to execute such a recommendation, and to renounce all rights and title over these areas. The detailed provisions for such renunciation will form the subject of a separate agreement between the Principal Allied Powers and Turkey. If and when such renunciation takes place, no objection will be raised by the Principal Allied Powers to the voluntary adhesion to such an independent Kurdish State of the Kurds inhabiting that part of Kurdistan which has hitherto been included in the Mosul vilayet."

Az első világháború alapvető politikai változásokat hozott a tágabb régióban is. Az Oszmán Birodalom keleti területeit az antant-hatalmak (a franciák és a britek - az oroszok hallgatólagos beleegyezésével)  már 1916-ban egy titkos megállapodásban, a Sykes-Picot egyezményben felosztották egymás között.

sykes_picot_agreement_map.jpg

A Sykes-Picot egyezményben rögzített felosztás.

forrás

Az egyezmény ugyan első körben nem valósult meg, később azonban a népszövetségi döntések nyomán nagy vonalakban mégis az egyezményben tapasztalható logika rendezte máig hatóan a térség határait. Az egyezmény nyomán fogalmazódtak meg azok a nyílegyenes határszakaszok is, amelyekkel a mai napig találkozhatunk a térségben. Az araboknak ma is fájó pont, a "nagyhatalmi árulás" jelképe. A britek, hogy expedíciós seregeikkel legyőzzék a törököket, az akkor még oszmán fennhatóság alatt élő arabokat is rábírták a törökök megtámadására, egy nagy, egységes arab állam létrehozását ígérve cserébe. Az arabok fellázadtak a törökök ellen, azonban az egyezmény szövege a szovjetek révén kikerült a sajtóba. A britek ezt követően újra megígérték az egységes arab államot az araboknak, akik végül támogatták őket, azonban a világháborút követően a franciák és a britek továbbra is a fenti egyezményhez tartották magukat. Az egyezményben szereplő A és B zónát elválasztó nyílegyenes határszakasz, ahogyan azt a bejegyzés későbbi részeiben láthatjuk majd, csak a Moszuli vilajet tekintetében tért el lényegesen az eredeti koncepciótól. Ezek azok a határok, amelyek a nyugati diplomáciatörténet elmúlt száz évének két nagy rendezőelve (a népek önrendelkezési joga és a határok sérthetetlensége) közül az utóbbi folyamatos hivatkozási alapjául szolgál, sokszor az előbbi rovására, és ez az az állapot, amely számos régióbeli felkelést, és/vagy fundamentalista mozgalmat (pl. az Iszlám Állam felemelkedése) legalábbis katalizált az elmúlt száz évben (és persze a deklarált külpolitikai elvek mellett a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek elhelyezkedése is alapvető magyarázóerővel bír a mai napig). Az egyezmény eredeti szövegéhez csatolt, Sykes és Picot aláírásával ellátott kéziratos térkép (lásd fent) tulajdonképpen a térség elmúlt száz évének diplomáciatörténeti szempontból az egyik legfontosabb kartográfiai dokumentuma.

irakolaj.jpg

Irak (és Szíria) olaj- és földgáz-infrastruktúrája

forrás

A kurdok végül nem nyerték el a függetlenségüket, sőt az utódállamok között szétszabdalt kurd területek némileg a történeti szétfejlődés jegyeit is mutatják. Noha van egységes kurd nemzettudat, egészen más perspektívái voltak a különböző területeken élő kurd kisebbségeknek. Míg Iránban a második világháborút követően egy rövid ideig - szovjet támogatással - egy független kurd államalakulat is létezett (Mahabádi Köztársaság) amelyet azonban a központi kormányzat hamar felszámolt, addig Irakban például az öböl-háború után először de facto, majd a 2003-as iraki háború után a de jure autonómiát is sikerült kivívniuk, azonban a 2017-es függetlenségi népszavazás politikai értelemben elbukott, és az önállósodásnak továbbra sincsenek túl jó esélyei.

A törökországi kurdok története megint másképp alakult. Az Atatürk által visszafoglalt anatóliai területek kurd népessége egy francia modellen alapuló etatista szemléletű török nacionalizmussal találta szemben magát, ahol az állampolgárok nemzeti hovatartozását az határozza meg, hogy mely ország állampolgárai (államnemzeti felfogás), nem pedig az, hogy nyelvileg, kulturálisan, vallásilag mely közösséghez tartozónak érzik magukat (kultúrnemzeti felfogás). Ez az alapállás a törökországi kurdok lehetőségeit jelentősen beszűkítette. A legjelentősebb, máig ható ellenállás mozgalmat az Abdullah Öcalan vezette Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) által 1984-ben kezdődő felkelés jelentette. Öcalan a PKK-t eredetileg ideológiailag marxista-leninista ideológiai alapokra helyezte. Ebben az a reálpolitikai megfontolás is vezette, hogy elnyerje a Szovjetunió támogatását. A katonai felkelés mintegy 30-40 ezer áldozattal járt 1984 óta, a NATO-tag Törökország pedig terrorszervezetté nyilvánította a PKK-t, amiben több szövetséges NATO-tagállam is követte. Ennek számos gyakorlati következménye van, és ez a momentum az alapja annak a török állításnak, miszerint a szíriai kurd területek elleni offenzíva, noha a kurdok oroszlánrészt vállaltak az Iszlám Állam megtörésében, a terrorizmus elleni harc része. A Szovjetunió összeomlása után a PKK fegyveres harca is elbukott, később Öcalant is bebörtönözték. Ekkorra tehető a PKK ideológiai átalakulása. A marxista-leninista ideológia helyett egyfajta baloldali radikális demokráciafelfogást kezdtek el követni, amelynek célja már nem (egyértelműen) a nemzeti függetlenség kivívása, hanem egyfajta demokratikus autonómia, továbbá egy kisközösségeken és a feminizmuson alapuló alternatív társadalmi berendezkedés létrehozása volt. Ez egyrészt segítette a PKK és Öcalan politikai túlélését a vesztes felkelés után, másrészt segített új támogatókat nyerni a nyugati világ baloldali érzelmű közösségeiből. 

Szíriában, ahol a törökországihoz képest jóval kevesebb, mintegy tizede annyi kurd él, szintén hatottak, hatnak Öcalan politikai gondolatai, sőt korábban az Aszad-rezsim és a PKK közötti egyezség alapján a PKK a szíriai kurd területeket is bázisként használhatta. Öcalant eleinte csak a törökországi kurdok helyzete érdekelte, a szíriaiaké nem. Így eshetett meg, hogy az Aszad-rezsim, miközben a PKK-t támogatta, a szíriai kurdokat elnyomta. Az Arab Tavaszt és a szíriai polgárháború kirobbanását követően, 2012 nyarán számos Észak-kelet-szíriai városban átvette a hatalmat az YPG, és kezdetét vette a magát a kapitalizmus ellenében pozicionáló demokratikus konföderalizmus, melynek célkitűzései között szerepel, hogy a nemzetállammal és a kapitalizmussal szembeni, szövetkezeti gazdaságon és a termelőeszközök demokratikus kontrollján, a helyi közösségek, kommunák, tanácsok döntéshozatalán és a női és nemzetiségi szervezetek önrendelkezésén alapuló alternatívát mutassanak fel. A területen több ezer kommuna szerveződött, továbbá a női politikai képviseletre is nagy hangsúlyt fektetnek. A szíriai kurdokkal kapcsolatos szolidaritásnak tehát főleg nyugati baloldali körökben van egy ilyen vonatkozása is.

Eltérő interpretációk

A mostani török offenzíva kapcsán az elmúlt hetek egyik vezető témája lett a kurdok helyzete a hazai közéletben is. Ennek kapcsán két pont körül bontakoztak ki (szélsőségesen) eltérő vélemények: a szíriai kurd területeken létrejött ökoszocialista berendezkedés, illetve a kurd nép nemzetté válása és az önálló államhoz való joguk kapcsán. Hogy a valóságban a ökoszocialista társadalmi berendezkedés megvalósítása Rojavában mennyire sikeres, és mennyire eltérő a megítélése az egyes körökben, összegyűjtöttünk néhány olyan idézetet, amelyek szerintünk a lehető legplasztikusabban fogalmazzák meg az adott megközelítés lényegét.

"Rojava forradalmát a fasizmus támadja, és nekünk nem csak segítenünk kell Rojavát, hanem részt kell vennünk a küzdelmükben is. A rendszerkritikus mozgalmak feladata, hogy kiálljanak azon eszmék mellett, amelyek létrehozták Rojavát. Hiszen szerintük (és szerintünk ugyebár) nem a kurd nemzetet kell megvédeni, hanem a rojavai forradalom eszmeiségét és a társadalmi átalakulás eddigi eredményeit. Nem elég megállítani a török hadsereget, hanem a forradalmi csapatoknak kell szétzúznia a fasiszta megszállást. A mi felelősségünk, hogy ezt az eseményt ne a reálpolitika vagy az egyszerű morális felháborodás szűrőjén át lássuk itt Európában, vagy máshol a világon, hanem a forradalmi-demokratikus föderáció és az imperialista-fasiszta rendszerek harcaként, egy olyan harcként, amely régi, és amely minket is érint."

Szatmári Áron: Rise up for Rojava! A szem. 2019. november 7. 

"A kurdok azonban mindenek, csak nem nyugatiak, pláne nem a Nyugat védelmezői. A szíriai kurd területeken amerikai pénzből létrehozott „Rojava project” a maga feminista és már-már anarchista vonásaival valójában teljesen idegen a tradicionális, patriarchális kurd kultúrától. Érdemes megjegyezni azt is, hogy éppen ezek a rojavai értékek azok, amik Európa jelenkori kulturális és demográfiai hanyatlását okozzák."

Rojava felszámolása. (vélemény). demokrata.hu 2019. október 25.

"Nem véletlen, hogy Rojava különösen népszerű a balos európai körökben. Mintha Rojava világító fáklyaként mutatná az utat a globális kapitalizmus és az ökológiai válság sötétjében, mert élő példája (lehetne) annak, hogy igenis lehetséges egy alapvetően más elveken nyugvó rendszer megvalósítása. Kétséges azonban, hogy Rojavában ezek az elvek mennyiben valósulnak meg. Ez az értékelés akaratlanul is torzító hatású, mert elvonatkoztat attól a konkrét szituációtól, a történelmi előzményektől, a geopolitikai adottságoktól, melyek Rojava sorsát meghatározzák, és inkább csak a politikai-társadalmi-etnikai kontextusából kiragadott, deklarált elveket nézik."

Szabó Dániel: A kurdok, Rojava és az ökoszocializmus: a túlélés stragiái. Zöld Csillag blog. 2019. november 3.

Ennek mintájára összevetettük a kurdok helyzete, nemzetté válása, államiságuk kérdése és esélyei kapcsán a közelmúltban felmerült jellemző magyarországi interpretációkat is.

"Tehát itt Irakról, Iránról, Szíriáról van most szó, ez a kurd nemzetiség, bármennyire is különböző mozgalmakat, társadalmi érdekeket képviseljen egy széles diaszpóra létezésével, van bennük egy elkötelezett igény arra, hogy nemzetállamot hozzanak létre. Egyelőre azonban nem tud létrejönni konkrétan, mert az sem az USA-nak, sem Oroszországnak nem áll most érdekében."

Melegh Attila: „A kurdok önigazgatói kísérlete kevés eséllyel bír a túlélésre, mégis az egész emberiség számára tapasztalat” Interjú Krausz Tamással. mérce.hu, 2019. november 7.

"A kurd a világ legtárstalanabb nemzete. Csak magukra számíthatnak, pártfogójuk nincsen, a világpolitikában jobbára sakkoznak velük, és nem bástyák, nem vezérek, leginkább gyalogok. A történelem azonban nem ismeri a sajnálkozás fogalmát: ha 30 millió embernek máig nincs állama, annak bizonyosan oka van. Vagy az államszervezői képességek hiányoznak, vagy a szükséges nemzeti minimumot nem sikerül kialakítaniuk a több országban szétszórt nemzetrészek között."

Szentesi Zöldi László: Kurdisztán hasznos hülyéi. 888.hu, 2019. október 28.

"A kurdok – az iszlám mellett és ellenére – európai értelemben véve is nemzeti/etnikai kisebbség. Az Oszmán-Török Birodalomban etnikai másságuk nem volt értelmezhető, hiszen maguk is muszlimok lévén, identitásuk első és legfontosabb eleme, az iszlám a többséghez kapcsolta őket. Az európai nacionalizmus, illetve az első világháború alatt és után kialakult európai kisebbségpolitikai gyakorlat azonban éppen a kurdok esetében az „egyedfejlődés” és nemzetté válás folyamatának példája."

N. Rózsa Erzsébet: A kisebbség fogalma a Közel-Keleten. Egy esettanulmány: a kurdok. Regio, 2018/1. 13.

A bejegyzés második felében közreadunk néhány etnikai térképet a régióról. A térképek listája meglehetősen vegyes, mivel aránylag kevés térkép készült kifejezetten a kurdok lakta területekről, vagy éppen a mai Szíria területéről. Mivel magyar szempontból ez a legfontosabb, Teleki Moszul-bizottságbeli térképét alaposabban is körüljárjuk, míg más térképeket mélyebben nem interpretálunk. A listába bevettünk néhány olyan korabeli Európa-etnikai térképet is, amelyeknek éppen csak a sarkán tűntek fel a kurd területek, azonban több olyan esettel is találkozhatunk, ahol az Európát ábrázoló térképre ugyan ráfértek volna ezek a területek is, azonban például oda helyezték a jelmagyarázatot, vagy egyéb szöveges tartalmakat. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen a terület semmilyen földrajzi koncepció szerint sem része Európának, ugyanakkor érdekes látni, hogy ahol mégis ábrázolták ezeket a területeket, ott a legtöbb esetben mennyire elnagyolt, és egymástól is mennyire különböző képet kapunk.

kezirat1917.jpg

Meyer, E.: Ethnographic map og Turkey in Asia showing distribution of races. 1917.

forrás

A kéziratos térkép a Rockefeller Foundation jelentéséhez készülhetett a felirat szerint, 1917-ben. 

german.png

Subject nationalities of the German alliance. 1917?

forrás

Az első világháború utolsó éveiben készült térkép az antant nézőpontjából mutatja be a központi hatalmak területének etnikai viszonyait. A különböző etnikumok csoportosítása némileg szokatlan: a fekete színnel jelölt etnikumok az államalkotó etnikumok, amelyeket egymástól sem különítettek el, a fekete szín alkalmazásával pedig egyértelműen negatív jelentésréteget adtak nekik. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a kiegyezés nyomán a magyarokat is államalkotó nemzetnek vették. Ezzel szemben a kisebbségeket egymástól is jól elkülöníthető módon ábrázolták, így az egész térkép legfőbb üzenete az, hogy a központi hatalmak etnikailag mennyire sokszínűek voltak, és hogy az államalkotó nemzeteken kívül milyen nagy területen és nagy létszámban élnek etnikai kisebbségek, akik, sugallja a színezés és a táblázatok, nem feltétlenül értenek egyet országuk háborús céljaival. Így kerültek fel a térképre a kurdok is, mint a kései Oszmán-birodalom egyik legnagyobb létszámú kisebbsége. Látható, hogy ezen és az előző térképen az ábrázolt etnikai határok gyakorlatilag annak ellenére is teljesen egybeesnek, hogy a térképek felületszínezéses módszert alkalmaznak, ahol nem lehet mindig egyértelmű határt vonni, kivált ritkán lakott és/vagy nagyon kevert népességű területeken, így feltehető, hogy az egyik térképet felhasználták a másik elkészítésénél.

gabrys.jpg

Gabrys, J: Carte ethnographique l'Europe. 1918. (részlet)

forrás

1918kurd.jpg

Schwabe, Ernst: Völkerkarte von Europa. 1919. (részlet)

magángyűjtemény

kurd3.jpg

Map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia (ethnographical). 1919.

forrás

A fenti térkép már az első világháborút követő béke-előkészületek keretében készült. A térképet a brit béke-előkészületek földrajzi munkálatait összefogó Naval Intelligence Division Geograpical Section készítette. A szervezeti egység az Oxfordi és a Cambridge-i egyetem mellett működött, legfőbb tevékenysége egy, az egyes országokat, gyarmatokat végigvevő földrajzi-statisztikai szemléletű, számos térképpel ellátott kézikönyv-sorozat összeállítása volt. A nagyobb méretű térképeket azonban külön mappában jelentették meg. A fenti térkép egy 1919 áprilisára datált, tematikus, etnikai térképeket tartalmazó mappában (Ethnographic maps of Central & South Eastern Europe and Western Asia) kapott helyet, éppen a Közép-Európa etnikai viszonyait ábrázoló négyszelvényes térkép mellé került be ötödik lapként, ezzel is jelezve, hogy a britek elsősorban ezen két, egymástól távol eső régió esetében mutattak fokozott érdeklődést az adott terület etnikai viszonyai iránt. A jelmagyarázat szerint a kurdok a sárgával és világosbarnával jelölt területeken éltek, ahol a sárga a fő településterületet, a világosbarna szín pedig a ritkán lakott területeket jelöli.

m4.jpg

4. Map compiled according to the ethnographical map submitted by the British goverment to the Leauge of Nations in September 1924. 1925.

Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-345 (Budapest)

m5.jpg

5. Map compiled according to the Ethnographical map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia, published by the Royal Geographical Society in 1910.

Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-346 (Budapest)

6.jpg

6. Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory compiled by the Commission according to the latest statistics dran up by the Government of Iraq. 1925. 

Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-347 (Budapest)

Magyar szempontból tulajdonképpen a fenti három térkép, különösen az utolsó a legfontosabb kurd vonatkozású kartográfiai dokumentumok. A kérdéskörben Klinghammer István térképész, egykori felsőoktatási államtitkár publikált több cikket. Teleki Pál 1924-ben felkérést kapott, hogy vegyen részt a Népszövetség által felállított három tagú Moszul-bizottságban, amely a török-iraki határ kérdését volt hivatott rendezni a Moszuli-vilajet tárgyában. Ahogy a fentebbi szövegrészekben már írtunk róla, az Oszmán-Birodalom a központi hatalmak oldalán vesztesként került ki az első világháborúból, aminek következményeként a Sèvres-i békeszerződésben nagymértékű területvesztést szenvedett el. Kemal Atatürk csapatai azonban - kivált az anatóliai részeken - nagy kiterjedésű területeket szereztek vissza, ami miatt a Lausanne-i békeszerződés keretében az ország számos területet visszakapott. Ettől függetlenül Törökország az egykori arab területeit elveszítette, azonban az etnikai szempontból rendkívül kevert oszmán közigazgatási egység, a Moszuli-vilajet hovatartozásának eldöntését a Moszul-bizottságra bízták. A kérdés az volt, hogy a régió Törökországhoz vagy a brit uralom alatt álló Irakhoz tartozzon-e, esetleg osszák meg a két ország között. Itt jutott szerephez Teleki Pál, aki a bizottság földrajzi háttéranyagait állította össze, részben személyes terepbejárás alapján. Teleki igyekezett a már a trianoni békeszerződés előtt kialakuló magyar területi érvelés nagyrészt általa összeállított tudományos hátterét a nemzetközi porondon is demonstrálni, így kezdeményezésére a bizottság végső jelentésébe számos etnikai, közlekedésföldrajzi, népsűrűségi, illetve történelmi érv és térkép is bekerült. A jelentéshez mellékelt tíz térképből három volt etnikai, a 4.; 5. és a 6. sorszámú. A 4. számú térkép eredetijét kifejezetten a bizottság számára készítették a britek. Az ötödik sorszámú térkép tulajdonképpen a fentebb már bemutatott, a brit Naval Intelligence Division Geographical Section által 1919-ben a béketárgyalásokra kiadott térképének a kivágata, csak a színek vannak módosítva. Ezt a térképet, mivel náluk saját térkép nem állt rendelkezésre, a török fél juttatta el a bizottsághoz, ezzel pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy ugyanazt a térképet adták be a törökök saját álláspontjukat alátámasztandó, amelynek az eredeti, még etnikai dimenzió nélküli kiadására a Sykes-Picot egyezmény felosztását berajzolták. Teleki ezeket a térképeket átrajzolta, színeiket egységesítette, hogy láthatóvá váljanak a két térkép közötti hangsúlybeli különbségek. A felületszínezéses módszerű térképek a népsűrűségre nem voltak tekintettel, és mivel a terület nagy része ritkán lakott, ezért emellett a módszer mellett a térkép-szerkesztőnek nagy szabadsága adódott az etnikai határvonalak meghúzása terén.

Teleki munkája azonban nem merült ki ebben, hanem a személyes terepbejárása nyomán mintegy konklúzióként  maga is készített egy térképet a régióról, a tematikus tartalom kontúrjait pedig a másik két térképre is rávetítette. Ez a térkép ábrázolási módszerét tekintve teljes egészében Teleki korábbi etnikai térképén, az 1919-es vörös térképen alapult. Az egy négyzetmilliméternyi beszínezett terület ugyanakkora népességszámot jelölt, mint a vörös térképen, és ugyanúgy egymilliós méretarányban készült, de a terület nagy részének rendkívül alacsony népsűrűsége miatt a vörös térképen még nagyjából összefüggő színes területek itt már jobbára a településközpontok köré rendelt foltokká estek szét. Ez a megoldás egyébként a vörös térképen is előállhatott volna, Teleki az első kiadáshoz mellékelt magyarázó füzetben - annak kapcsán, hogy a korabeli Budapest adatait hogyan lehetne a saját közigazgatási határai között ábrázolni - maga is bemutatta, hogy hogyan nézne ki a térkép, ha más arányt választana.

magyarazat.jpg

 A vörös térkép angol kiadásának magyarázó füzetében szereplő összehasonlító ábrák

forrás

A bizottság végül a régió felosztására tett javaslatot oly módon, hogy a kurd területek egyben maradjanak, és javaslatot tettek arra is, hogy ezeken a területeken a kurd nyelv legyen a közigazgatás nyelve. Itt az önálló Kurdisztán lehetőségéről már nem volt szó, a bizottság kizárólag a Moszuli-vilajet kérdésében járt el. A bizottság javaslatáról szóló döntést végül a Népszövetség elodázta (a kérdéskörben az olaj-lelőhelyek is szerephez jutottak), és majd csak 1926-ban, az Ankarai-szerződésben alakul ki a végleges határ.

Kurdok és Trianon

Noha a mostani eset kapcsán számos magyarországi megszólalás a kurdok elleni török offenzívát szinte kizárólag a migrációs kérdések keretrendszerében vagy éppen elsődlegesen a Rojavában kibontakozó ökoszocialista társadalmi berendezkedéssel való szolidaritás mentén interpretálja, Klinghammer István éppen Teleki térképei és Moszul-bizottságbeli szerepe kapcsán köti össze a kurdok korabeli helyzetét és a korabeli magyar területi törekvéseket, a "Záró gondolat" című fejezetben pedig az alábbi, jelen idejű tanulságnak is szánt véleményt fogalmazza meg 2015-ös cikkében:

"Telekinek a Moszul-bizottságban végzett munkája és a teljes tudományos tevékenysége ma is érvényes és meggyőző üzenetet hordoz: területi vitákban a problémák és a konfliktusok semmiképpen sem a politikai erők pillanatnyi helyzete és gazdasági érdeke alapján oldhatók meg. Hosszú távra érvényes megoldások akkor születnek, ha azok a történelmi múlt és a földrajzi környezet (domborzat, klíma, hidrológia), a közlekedési útvonalak, a természeti erőforrások, a kereskedelmi kapcsolatok, a népsűrűség és az etnikai csoportok tényleges eloszlásának ismeretén alapulnak. A határok bármiféle megváltoztatása nem „csupán” az érintett terület politikai sorsát határozza meg, hanem az életfeltételeket, az ott élő népesség jövőjét is."

Klinghammer István: Tudomány - politika - diplomácia. Teleki Pál, a Moszul-bizottság tagja. In: Külügyi Szemle, 2015. ősz. 147.

Vannak azonban más, az etnikai megközelítésen alapuló vélemények is:

"A magyar konzervatív emberek általában szimpátiával tekintenek a kurdokra. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy párhuzamokat vélnek felfedezni a bátor közel-keleti nemzet, valamint a történelem során a nagyhatalmak által ugyancsak számtalanszor kizsákmányolt, majd magára hagyott magyarság között, Trianon okán pedig mélyen együttéreznek az idegen országok területén élő jogfosztott kisebbségekkel. (...) A határon túli magyarok (a csángók kivételével) egy történelmileg folytonos és elismert államiságnak a kifosztott örökösei. A kurdoknak viszont jóformán sosem volt saját államuk, és ennek megvalósítására konkrét tervük sincs. Emellett míg a magyarság európai értelemben egységes népnek tekinthető, addig a kurdokról ez nem mondható el. (...) Nem tudatosan ugyan, de a Trianont megalapozó wilsoni logikát veszi át a magyar konzervatív oldal is, amikor a kurdok nemzeti jogaiért száll síkra."

Rojava felszámolása. (vélemény). Demokrata. 2019. október 25.

Ennek kapcsán érdemes lehet alaposabban megvizsgálni a magyar területi érvelés és a kurd-török viszony párhuzamait és különbségeit is. Míg a kurdoknak nincs államuk, és - a helyi sajátosságokat és politikai viszonyokat is figyelembe véve - a kérdés alapvetően mégis leírható egyfajta tisztán etnikai alapú autonómia/önállósodási törekvés szempontrendszere mentén, addig a Magyarország első világháborús területvesztesége után kifejtett magyar törekvések egyfajta kettősséget mutattak Teleki idejében: mind a béketárgyalásokkal kapcsolatban képviselt politikai megszólalások, mind pedig az elkövetkezendő huszonöt év politikai megszólalásai (melyek leginkább különböző, a mindenkori magyar kormányzat bujtatott támogatásával működő társadalmi szervezeteken keresztül kerültek kifejezésre) alapvetően az integrális szemlélet alapján álltak, tehát azt az álláspontot képviselték, hogy a területi revízió keretében a teljes elveszített területet vissza kell szerezni, addig - különösen a Teleki körül csoportosuló tudományos háttérintézmények leginkább egyfajta (a Klinghammer-idézetben is olvasható szempontrendszerrel kibővült) etnikai revízióra készültek. A teljes, integrális revízió, noha történeti realitása nem volt, mégis alapvető szerepet játszott a Horthy-rendszer megszilárdulásában, illetve legitimációjában, így az időszakban a hivatalos állami propaganda alapját képezte, e tekintetben pedig felfedezhetünk némi párhuzamot az Atatürkhöz köthető török törekvésekkel is (bár azok leginkább a francia mintájú etatizmuson alapultak, míg a magyar elképzelés ideológiai háttere a Szent István-i állameszme volt). Az államnemzeti felfogáson alapuló propaganda-tevékenység erősen épített az történeti Magyarország képi megjelenítésére, így válhattak a különböző térképi ábrázolások a revíziós propaganda egyik legalapvetőbb és leggyakrabban használt eszközévé. Az érvelés morális szempontokat sem nélkülözött, sőt a békeszerződés igazságtalan voltának bemutatásában gyakorta használt propagandaelemek voltak a bibliai párhuzamok is, különös tekintettel a keresztre feszített történelmi Magyarország-ábrázolásokra, melyekkel például korabeli plakátokon, vagy éppen könyvborítón is lehetett találkozni.

igazsagot_mo.jpg

Légrády Ottó: "Igazságot Magyarországnak!" Trianon kegyetlen tévedései c. könyv borítója 1931-ből.

forrás

Az etnikai szemlélet ezzel szemben az állam által támogatott társadalmi szervezetek propagandájában, noha a határon túl rekedt magyarság száma mindig fontos hivatkozási alapot képezett, alárendelt szerepet játszott, a propaganda szintjén a teljes revízió volt az egyetlen vállalható cél. Ettől függetlenül a tudományos háttér-intézetekben (főleg az Államtudományi Intézetben) számos etnikai alapú anyag készült, melyeket aztán  a revíziós célok részleges megvalósulásának idején, az első és második bécsi döntésnél igyekeztek is felhasználni, azonban erről a korabeli nagyközönségnek nem nagyon volt tudomása. Az integrális revízióhoz képest kisebb területek visszaszerzését célozta Gömbös Gyula 1934-es revíziós terve is, ez azonban nem annyira az etnikai megoszláson, sokkal inkább földrajzi és nyersanyag-eloszlási szempontokon alapult. Az etnikai szemlélet viszont, szemben az integrális szemlélettel, sokkal inkább a kurdok nemzeti törekvéseivel rokonítható, ugyanakkor a wilsoni elvek mentén sok román és a szlovák is azonosul a kurdokkal. Noha a magyar fél a PKK-hoz hasonló, elhúzódó felkelést és gerillaharcot nem folytatott, azért a korabeli Magyarországon is volt példa destruktív lépésekre, ilyen például az 1925-ös frankhamisítási botrány, ahol bizonyos, feltehetőleg a kormányzatig felnyúló körök úgy akartak bosszút állni Franciaországon, hogy 1000 frankos bankjegyeket hamisítottak ipari méretekben (ennek az epizódnak szintén van térkép-történeti vonatkozása: a hamisított bankjegyeket, hogy használtnak tűnjenek, az Államtudományi Intézet pincéjében taposták).

Abban az időben integrális és az etnikai szemlélet a nyilvános térben csak nagyon ritkán került egymással ellentmondásba, akkor viszont a szembenállás annál látványosabb volt. Ennek egyik legjobb példáját éppen az etnikai térképészet területéről hozhatjuk Kogutowicz Károly 1927-es néprajzi térképe kapcsán. A három kiadásban megjelent térképet Kogutowicz a nagyközönségnek szánta, ez az egyik legismertebb magyar etnikai térkép. Az 1927-es Földrajzi Közleményekben jelent meg egy meglehetősen kritikus recenzió, amelyben Kéz Andor a módszertani bonyolultság mellett az ellen emel kifogást, hogy Kogutowicz térképe a területek összefüggő színezése (és élénk kontúrjai) révén "szétosztja" a történeti Magyarország területét a nemzetiségek között, ahelyett, hogy a magyarságra vonatkozó ismeretek átadására koncentrálna:

"A szerző a nemzetiségek színében tartott, raszterozott alapszínnel, a nemzetiségek többsége alapján Magyarországot szétosztja a nemzetiségek között és azokat ezzel az eljárással a tájékozatlan szemlélő előtt túlságosan nagy előnyhöz juttatja. (...) Az I. és II. kiadású térképeken szerző még fokozza ezt azzal is, hogy pl. az oláhok színét messze kirajzolja a határokon túlra is. (...) Az ilyen kísérletnek egy tudományos intézet zárt fiókjában van a helye és nem a külföld kezén. Nagyon nagy kár, hogy a külföldre szánt hasonló felvilágosító iratok megelőzőleg nem kerülnek a mérleg serpenyőjébe és vele vámsorompó elé, mert sokkal több kárt okoznak, mint hasznot."

dr. Kéz Andor: Dr. Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1:1,000.000. Budapest, 1927. I-III.  kiadás. Kókai Lajos kiadása. In: Földrajzi Közlemények. 1927. 266-269.

kogutowicz_karoly_magyarorszag_neprajzi_terkepe.jpg

Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1927. (első kiadás)

forrás

800px-population_map_syria_liban_1935.jpg

Institut français du Proche-Orient: Syrie & Liban. 1935.

forrás

kurd1935_1.JPG

Services Spéciaux du Levant: Syrie et Liban. Repartition par races et religions des divers groupements habitant les etats sous mandat francais. 1935 körül. (részlet)

forrás

lands-of-the-kurds-1946.png

Foreign Affairs: Areas inhabited by the kurds. 1946.

forrás

1_near-east-ethnography-rus.jpg

Narodü Perednej Azii. 1960.

forrás

A kurdokról magukról tulajdonképpen alig készült értékelhető etnikai térkép, a legtöbbször nagyobb területeket ábrázoló térképek perifériáján jelentek meg, rendkívül elnagyolt, változatos határvonalú területi kiterjedéssel ábrázolva. A területről olyan kevés etnikai térkép készült 1924-ig, hogy a török fél is egy brit térképet küldött be az elsősorban a britekkel fennálló területi vitája rendezésére felállított Moszul-bizottság elé. A későbbi, a szűkebb régióra támaszkodó etnikai térképek szinte kivétel nélkül a Sykes-Picot egyezményre, illetve az annak nyomán létrejött utódállamokon alapul. Részletességével kiemelkedik a mezőnyből Teleki 1924/5-ös, a Moszul-bizottság számára készített etnikai térképe, amely azonban csak a Moszuli-vilajet területét ábrázolta. A kifejezetten a kurdok területi elterjedésének bemutatásra fókuszáló néhány térkép viszont általában rendkívül egyszerű kivitelű, hiszen territoriális értelemben - történelmi előzmények híján - a kurdok lakta régiók a mai napig nem határolhatók le egyértelműen, de az igény már megfogalmazódott az ilyen térképi ábrázolásokra is, így például facebook-profilképre helyezhető keret formájában egyre több Kurdisztán-, illetve Rojava sematikus térképi ábrázolás bukkant fel az elmúlt hetekben, jelezve a kurd törekvések territoriális vonatkozásainak erősödését a nyilvános térben.

Összességében tehát láthatjuk, hogy a kurdok nemzetté válásának és önállósodási lehetőségeinek kérdése, társadalmi berendezkedése meglehetősen összetett kérdés. A nemrégiben megindított török offenzíva  rendkívül szomorú fejezete ennek a történetnek, azonban az események interpretálása meglehetősen széles skálán mozog, és nagymértékben átpolitizált, és mint ilyen, kiváló megfigyelési terepe a pro és kontra is kifejtett politikai (háborús) propaganda jellemző tulajdonságainak, illetve annak, hogy az egyes eszmerendszerek, amelyek érdekében jellemzően az adott propaganda-tevékenységet kifejtik, sokszor mennyire nem alkot koherens egészet, hanem inkább egyfajta retorikai érvkészletként szolgál, amelyet az adott szituációhoz és a pillanatnyi érdekhez lehet hajlítani.  A különböző interpretációk egymás mellé rakása azonban rámutat arra is, hogy ugyanaz a szituáció az egyes szempontokat kiragadva hányféleképpen értelmezhető, így érdemes a kérdéskör lehető legtöbb aspektusát kibontani, hogy árnyaltabb képet kaphassunk.

A kurdokkal és tágabban a Közel-Kelettel kapcsolatban bőségesen találunk további térképeket az edmaps.com oldalon, illetve kifejezetten modern etnikai térképeket a Michael Izady-hoz köthető The Gulf/2000 projekt oldalán.

Felhasznált irodalom

Térképek

4. Map compiled according to the ethnographical map submitted by the British goverment to the Leauge of Nations in September 1924. 1925.

5. Map compiled according to the Ethnographical map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia, published by the Royal Geographical Society in 1910.

6. Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory compiled by the Commission according to the latest statistics dran up by the Government of Iraq. 1925. 

Foreign Affairs: Areas inhabited by the kurds. 1946.

Gabrys, J: Carte ethnographique l'Europe. 1918.

Institut français du Proche-Orient: Syrie & Liban. 1935.

https://isis.liveuamap.com/

Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1927.

Map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia

Meyer, E.: Ethnographic map og Turkey in Asia showing distribution of races. 1917.

Narodü Perednej Azii. 1960.

Naval Intelligence Division Geographical Section: Ethnographic maps of Central & South Eastern Europe and Western Asia. 1919.

Népességeloszlás Szíriában

Schwabe, Ernst: Völkerkarte von Europa. 1919.

Services Spéciaux du Levant: Syrie et Liban. Repartition par races et religions des divers groupements habitant les etats sous mandat francais. 1935 körül.

Syria: Linguistic Composition.

Subject nationalities of the German alliance. 1917?

Teleki, Paul: Ethnographical map of Hungary based on density of population. 1919.

Ismeretterjesztő- és szakcikkek

Ablonczy Balázs: Revízió és nemzetiségpolitika.

Arany Anett - N. Rózsa Erzsébet - Szalai Máté: Az Iszlám Állam - következmények. In: KKI-tanulmányok. A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa. 2015/1 3-32.

Csicsmann László: A kurd államiság esélyei a Közel–Keleten a geopolitikai rivalizálás tükrében. In: Regio. 2018/1. pp. 24-51.

Gercsák Gábor - Klinghammer István :Der ungarische Geograph Pál Teleki als Mitglied der Mossul-Kommission. In: Cartographica Helvetica. 1999. 17-25.

dr. Kéz Andor: Dr. Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1:1,000.000. Budapest, 1927. I-III.  kiadás. Kókai Lajos kiadása. In: Földrajzi Közlemények. 1927. 266-269.

Klinghammer István: Tudomány - politika - diplomácia. Teleki Pál, a Moszul-bizottság tagja. In: Külügyi Szemle, 2015. ősz. 142-152.

Leezenberg, Michael: The ambiguities of democratic autonomy: the Kurdish movement in Turkey and Rojava. In: Southeast European and Black Sea Studies. 2016/4 671-690.

N. Rózsa Erzsébet: A kisebbség fogalma a Közel-Keleten. Egy esettanulmány: a kurdok. Regio, 2018/1. 4-23.

Pénzváltó Nikolett: Álomból rémálom? Az iraki kurd függetlenségi népszavazás margójára. In: NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont. Elemzések. 2017/27 1-13.

Tarján M. Tamás: 1925. december 19. | Kirobban a frankhamisítási botrány.

Zeidler Miklós: Magyar revíziós külpolitika a két világháború között. In: Korall. 2012/11. 26-36.

Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga.

Történelmi dokumentumok

Sèvres-i-békeszerződés szövege

A Moszul-bizottság végső jelentésének szövege

Internetes sajtó

https://444.hu/2016/05/16/100-eve-szuletett-a-titkos-megallapodas-ami-a-mai-napig-guzsba-koti-a-kozel-keletet

https://888.hu/piszkostizenketto/kurdisztan-hasznos-hulyei-4211362/

https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-10-09/turkey-says-its-military-will-cross-syrian-border-shortly?srnd=premium-europe

https://demokrata.hu/velemeny/rojava-felszamolasa-172583/

https://edition.cnn.com/2019/10/24/politics/trump-kurds-oil-tanks/index.html

https://index.hu/kulfold/2019/10/17/tuzszunetrol_allapodott_meg_erdogan_es_pence

https://index.hu/belfold/2019/10/18/erdogan_tuntetes_budapest_sziria_kurdok_torokorszag/

https://index.hu/kulfold/2019/10/29/hatarozatban_ismerte_el_az_ormeny_nepirtast_az_amerikai_kepviselohaz/

https://kitekinto.hu/2019/10/30/europan-kivul/lejart-az-ido-indul-a-torok-orosz-ellenorzes-eszakkelet-sziriaban/176628/

https://merce.hu/2019/11/07/a-kurdok-onigazgatoi-kiserlete-keves-esellyel-bir-a-tulelesre-megis-az-egesz-emberiseg-szamara-tapasztalat/

https://merce.hu/2019/07/19/7-eves-az-emberek-forradalma-rodzsavaban-amely-megszabaditotta-a-vilagot-az-iszlam-allamtol/

https://www.rudaw.net/english/middleeast/syria/27092019

http://valasz.hu/itthon/kiderult-ezert-nem-ismeri-el-a-magyar-kormany-az-ormeny-nepirtast-111945

https://vilagterkep.atlatszo.hu/2019/11/07/ahol-a-kurd-almok-veget-ernek-avagy-kinek-az-erdeke-erdogan-haboruja/

Blogbejegyzések

https://aszem.info/2019/11/rise-up-for-rojava/

https://pangea.blog.hu/2019/02/21/szaz_eves_a_voros_terkep

https://pangea.blog.hu/2017/09/20/magyar_zaszlo_arany_nappal

https://pangea.blog.hu/2017/05/28/szethullo_kalifatus

https://zoldcsillag.blog.hu/2019/11/03/a_kurdok_rojava_es_az_okoszocializmus_a_tuleles_strategiai

Egyéb

https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sy.html

http://edmaps.com/html/kurdistan.html

http://gulf2000.columbia.edu/maps.shtml#ethno

https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/buntetheto-e-a-kurd-terroristavezernek-tekintett-ocalan-velemenyenek-meghallgatasara-buzdito-nyilatkozat/

https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_Intelligence_Handbooks

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=345:az-oermeny-nepirtas-1915&catid=42:nepirtasok&Itemid=210

https://wwi.lib.byu.edu/index.php/Sykes-Picot_Agreement

https://www.spglobal.com/platts/en/market-insights/latest-news/oil/062119-middle-east-attacks-intensify-iraq-eyes-vital-oil-gateway

Légrády Ottó: "Igazságot Magyarországnak!" Trianon kegyetlen tévedései. 1931.

http://www.ormenygenocidium.hu/

http://www.oxfordislamicstudies.com/print/opr/t236/e0440

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lausanne-i_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s

158 komment

Gátrombolók

2019. október 22. 13:55 - lezlidzsi84

Ez év júniusában szokatlan eseményre kaphattuk fel a fejünket: megkezdődött a nyugat-franciaországi Sélune folyón létesített gátak (és vízerőművek) bontása, mely eddig a legnagyobb ilyen léptékű beavatkozás Európában. A folyók természetes állapotának visszaállítása érdekében tett emblematikus lépést számos zöldszervezet üdvözölte. Ezzel párhuzamosan egyes tudományos szervezetek is jó alkalmat látnak a bontásban, hogy tanulmányozhassák a várt pozitív hatások bekövetkeztét.

1_kep_1.jpgA bontásra ítélt Vezins-gát az 1982-ben épp leeresztett tározó felől - (forrás)

Tovább
5 komment

Zöld Ukrajna

2019. október 15. 14:28 - lezlidzsi84

A közelmúltbeli (és részben jelenleg is folyó) ukrajnai események során számos kísérlet történt arra, hogy új vagy újra életre keltett földrajzi entitásokkal próbálja meg a nagy keleti szomszéd "fazonírozni" az ország kiterjedését. Ugyanakkor van egy meglehetősen távoli "ukrán" terület Oroszországon belül is, amely már kezd feledésbe merülni, de egy különleges történelmi pillanatban majdnem önálló életre kelt: "Zöld Ukrajna" a Csendes-óceán partjainál terült el, és bár szinte sohasem volt komolyan vehető politikai entitás, de tanulságos emléke az orosz/szovjet Távol-Kelet belső kolonizációjának.

800px-sikhote.jpgA Szihote-Aliny hegység, "Zöld-Ukrajna" (nyáron) még zöldebb háttere - (forrás

Tovább
34 komment

Saint-Germain 100

2019. szeptember 10. 19:00 - DSegyevy

Egy osztrák etnikai térkép 1919-ből

Éppen száz éve a mai napon írták alá a saint-germaini békeszerződést, amely a Párizs környéki békék sorába illeszkedve zárta le az első világháborút az antant-hatalmak és Ausztria között. Az első világháború utolsó napjaiban a különböző nemzetiségek egymás után deklarálták elszakadásukat a háborúból vesztesen kikerülő Osztrák-Magyar Monarchiától, ennek nyomán az államalakulat 1918. október végére megszűnt létezni. Ezt követően Ausztria német nyelvű területei kísérletet tettek egy egy önálló, ám mielőbb Németországgal egyesülni óhajtó, etnikai alapon szerveződő államalakulat megszervezésére. Ezen törekvések keretében született az a kevesek által ismert, hatalmas méretű etnikai térkép is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia Német-Ausztria nevű utódállamának területi követeléseit volt hivatott alátámasztani az első világháborút követő béketárgyalásokon, különösen (a későbbi) Burgenlanddal kapcsolatban.

Tovább
57 komment

Tűzgömb a tajga felett

2019. szeptember 06. 22:15 - Tranquillius

Száztizenegy éve egy mindmáig azonosítatlan égi objektum mintegy 8 millió fát döntött ki Szibéria szívében, a Köves-Tunguzka folyótól északra. Csodával határos módon csupán az élővilág sínylette meg az eseményt, belegondolni is rossz, mi lett volna ha lakott terület felett robban fel ez a tűzgömb. A terület elszigeteltsége azonban azt is eredményezte, hogy a helyszín felderítésére szervezett első expedícióra 12 évet kellett várni, de további hét év kellett, hogy a kutatók a robbanás helyszínére is eljuthassanak.  

tass_tunguzka_blast.JPG

Tovább
10 komment

Szerb törekvések és Jovan Cvijić etnikai térképei

2019. augusztus 13. 16:00 - DSegyevy

Jovan  Cvijić (1865-1927) az egyik legismertebb szerb geográfus volt, ő volt az egységes délszláv állam és a szerb területi törekvések egyik legfőbb képviselője. Cvijić számos etnikai térképet szerkesztett, illetve számos etnikai jellegű elemzést, tanulmányt publikált az első világháborút megelőző évektől kezdve, de az ilyen irányú munkássága az első világháborút követő béketárgyalások idején tett szert igazán nagy jelentőségre. A béketárgyalásokon ő volt a "szerb-kérdés" legfontosabb szakértője, munkássága alapvető fontossággal bírt a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) megszületésében. Ebben a bejegyzésben az általa készített etnikai térképeket tekintjük át.

jugoszlavia.jpg

Antun Jiroušek: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

A szerző saját példánya

Tovább
30 komment

A megfordított folyó

2019. augusztus 04. 16:25 - lezlidzsi84

Meglehetősen sokhelyütt - blogunkon is - olvashatunk a szovjetek 20. század közepi, folyamokat, folyókat "megfordítani" vagy "elterelni" kívánó tervekről, általában a szovjet/orosz mérnököket tudósok ötletelését, vagy az ember természet átalakításába vetett túlzott bizodalmát elítélő kommentárokkal. Ugyanakkor  a legtöbb ilyen írás hajlamos elhanyagolni azt a tényt, hogy hasonló elképzelések bizony "nyugaton" is léteztek, sőt, közülük többet is viszonylag nagy léptékben sikerült megvalósítani. Ezek közül talán a legkomplexebb, legnagyobb szabású az ausztrál Snowy-terv volt, mely az Ausztrál-Alpok több folyójának a vízválasztó túlsó oldalára terelését tartalmazta.

800px-tumut3generatingstation.jpgAz ausztrál "folyómegfordítás" befejező eleme, a Tumut-3 erőmű - (forrás)

Tovább
11 komment

Eltűnt vármegyék — "Sötét" Zaránd

2019. július 21. 22:10 - Tranquillius

Az egykori Zaránd vármegye 1009-1876 között állt fenn és megszűnésekor Magyarország egyik legkisebb és legelmaradottabb vármegyéje volt, ahol a megszűnés előtti utolsó népszámlálás alkalmával a lakosság 97 százaléka se írni se olvasni nem tudott.

zarand_brad.jpgZaránd vármegye: Brád és a Fehér-Kőrös völgye (forrás)

Tovább
15 komment

A globális éghajlatváltozás vörös vonalai

2019. július 07. 22:29 - Tranquillius

Ed Hawkins a Readingi Egyetem klímakutatója az adatvizualizáció nagymestere is egyben. Pofonegyszerű ábráival olykor sokkal jobban fel tudja hívni a szélesebb nagyközönség figyelmét az éghajlatváltozás trendjeire, mint akármekkora "impact factor"-os cikkekkel. Egy korábbi ábráját már bemutattuk itt a blogon, a mostaniak azonban egyszerűségükben és népszerűségében is túlszárnyalták a globális éghajlatváltozás spirálját. Tudományos kutatómunka tudtunkkal eddig még nem jelent meg koncerten háttérként, Ed Hawkins vörös vonalainak még ez a bravúr is összejött. 

KépEd Hawkins vörös vonalai Európában (forrás)

Tovább
12 komment