Pangea

Minden, ami földtudomány

Szerb törekvések és Jovan Cvijić etnikai térképei

2019. augusztus 13. 16:00 - DSegyevy

Jovan  Cvijić (1865-1927) az egyik legismertebb szerb geográfus volt, ő volt az egységes délszláv állam és a szerb területi törekvések egyik legfőbb képviselője. Cvijić számos etnikai térképet szerkesztett, illetve számos etnikai jellegű elemzést, tanulmányt publikált az első világháborút megelőző évektől kezdve, de az ilyen irányú munkássága az első világháborút követő béketárgyalások idején tett szert igazán nagy jelentőségre. A béketárgyalásokon ő volt a "szerb-kérdés" legfontosabb szakértője, munkássága alapvető fontossággal bírt a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) megszületésében. Ebben a bejegyzésben az általa készített etnikai térképeket tekintjük át.

jugoszlavia.jpg

Antun Jiroušek: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

A szerző saját példánya

A háttér jobb megértéshez érdemes a térség szereplőit két csoportra osztani: a helyi szereplőkre és a (mögöttük álló) nagyhatalmakra. "Európa lőporos hordója", a Balkán Európa nemzetiségileg, nyelvileg és vallásilag egyik legkevertebb területe, emellett három regionális nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és Oroszország politikai versengésének színtere, ütközőzónája volt az első világháborút megelőző időszakban. Míg az Oszmán Birodalom folyamatos visszaszorulásban volt ebben az időszakban, az oroszok a pánszláv eszme mentén igyekeztek befolyásukat balkáni területekre is kiterjeszteni, az Osztrák-Magyar Monarchia  vezetése pedig a kiegyezést követően, minthogy a tengeren túli gyarmatosításba érdemben nem tudott bekapcsolódni, a német egységből pedig kiszorult, a Balkánon próbált területeket szerezni.

Az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró 1878-as San Stefanó-i béke létrehozta az önálló Nagy-Bulgáriát, Szerbiát és Romániát, jelentősen megnövelte Montenegró területét, és Oroszország nagymértékű befolyását vonta maga után a Balkánon. Ezt a többi nagyhatalom nem nézte jó szemmel, így a pár hónappal későbbi Berlini Kongresszuson (1878) újrarajzolták a határokat. Ennek keretében az Európában szinte a mai területére visszaszorult Oszmán Birodalom egészen a Novi Pazar-i Szandzsákig nyúlóan kapott vissza területeket, ugyanakkor Szerbia, Románia és Bulgária önállósága megmaradt. Az Osztrák-Magyar Monarchia ekkor szállta meg Boszniát és Hercegovinát, valamint az éppen a kongresszus döntése nyomán de jure az Oszmán Birodalomhoz tartozó Szandzsákot. Boszniát és Hercegovinát a monarchia hivatalosan csak 1908-ban csatolta magához, ekkor a Szandzsák területéről kivonult, visszaadva azt a törököknek.

Az Első Balkán-háború (1912-1913) nyomán a Londoni Egyezményben (1913) a nagyhatalmak felosztották Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország között az Oszmán Birodalom európai területeit (leszámítva Isztambul környékét). Ekkor vált függetlenné Albánia. A területváltozások nyomán Bulgária járt a legjobban (alább egy korabeli bolgár etnikai térképen láthatjuk a bolgár érvelés szerinti bolgár népességű területeket), a többi balkáni ország azonban nem volt elégedett a kialakult helyzettel, így még 1913 folyamán kitört a Második Balkán-háború, amely Bulgária vereségével és jelentős területveszteségével zárult.

bulgaria.jpg

Anastas Ischirkoff: Das Bulgarentum auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Ethnographische Karte des bulgarentums auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1915. 339-343. p. 1:1 500 000.

A szerző saját példánya

Szerbia ellenben jelentős területnövekedést könyvelhetett el ekkor, a háborút lezáró Bukaresti egyezmény (1913) nyomán övé lett Makedónia északi része. Azonban a békét nem sokáig élvezhette a régió, kevesebb mint egy év elteltével éppen Szerbiának az Osztrák-Magyar Monarchia általi megtámadásával vette kezdetét az első világháború, amelyből Szerbia, noha területüket a háború során elfoglalták a monarchia és Bulgária csapatai, szintén győztesen került ki.

A különböző háborúk és békekötések nyomán az egyes balkáni államok államhatárai folyamatos változásban voltak, ugyanakkor láthatjuk, hogy az időszak első részében még a függetlenségéért küzdő Szerbia nemcsak hogy önálló lett, de jelentős területgyarapodáson is átment, sőt az időszak végére a korábban legerősebb balkáni államnak számító Bulgáriával legalább azonos súlycsoportba került.

Az Osztrák-Magyar Monarchia, és benne Magyarország az 1878-1914 közötti időszakban jobbára a háttérben lévő nagyhatalomként viselkedett, sőt kifejezetten kolonizációs törekvések mentén leírható magyar anyagokat, tájleírásokat is találunk ebből az időszakból, például a Földrajzi Közleményekben.

Az első világháború végére, a katonai összeomlást követően már a monarchia területének délszlávok által lakott részét is közvetlenül érintették a délszláv területi követelések, így a háttérből "szemlélődő", esetleges területi igényekkel felvértezett nagyhatalomból közvetlenül is érintett, lokális szereplőkké váltak az egykori monarchia részei, köztük elsősorban Magyarország.

slavs.jpg

B. C. Wallis: Southern Hungary. Nationalities. In: B. C. Wallis: The Slavs of Southern Hungary. In: The Geographical Review, vol. 6, n° 4,1918. 341-353. p. 1:3 000 000.

A szerző saját példánya

Leginkább ezek a súlypont-eltolódások vezethettek el ahhoz, hogy az egységes délszláv állam koncepciója a szerb elgondolások mentén, szerb túlsúllyal fogalmazódhatott meg az első világháború végére.

Mint minden, a korszakban megerősödő területváltoztatásokat célzó politikai törekvés megfogalmazói, a szerb vezetés is igyekezett tudományos érvekkel legitimálni a területi igényeit. Ezek legfőképpen történeti, földrajzi és demográfiai érvek voltak. Szerb részről a legtekintélyesebb tudósnak Jovan Cvijić számított a kérdést illetően.

_1865-1927.jpg

Jovan Cvijić (1865-1927) (forrás)

Cvijić Loznicában, Nyugat-Szerbiában született. Tanulmányait Belgrádban, majd Bécsben végezte. Bécsben Albrecht Penck (aki egyébként az első világháborút követően Berlinben maga is tervezett etnikai térképeket) volt rá nagy hatással, akitől geomorfológiát tanult. A doktori disszertációját is a Bécsi Egyetemen védte meg 1893-ban, karsztmorfológiai témában, amely Das Karstphänomen címmel jelent meg nyomtatásban. Pályája első szakaszában is hasonló témákkal foglalkozott.

A humángeográfia felé a századfordulót megelőző években fordult, ekkor több utazást is tett, főleg a Balkán akkor még osztrák-magyar- és török uralom alatt lévő területein.

Az első ismertebb etnikai térképe 1909-ből származik.

cvijic1909.jpg

Jovan Cvijić: Carte ethnographique de la nation Serbe. In: L'annexion de Bosnie et la question Serbe. Párizs, Hachette, 1909. 70. p. 1:2 750 000.

A szerző saját példánya

Ez a térkép a L'annexion de Bosnie et la question Serbe című művének térkép-melléklete. A kiadvány Bosznia és Hercegovina 1908-ban történt, az Osztrák Magyar Monarchiába való betagolásával összefüggésben született. A térkép, akárcsak Cvijić későbbi térképei, egyszerű felületszínezéses módszert követett, az adott terület az ott többségben lévő nemzetiség színét kapta. A térkép a lakatlan területekre nem volt tekintettel. Megfigyelhetjük, hogy mivel a térkép az Osztrák-Magyar Monarchiával összefüggésben született, a térkép által ábrázolt területek nagyjából egybeesnek a későbbi délszláv államot ábrázoló térképek kivágataival. A Magyarország-megnevezést kerülte a szerző, inkább a kisebb szomszédos régiók elnevezéseit (Szlavónia, Bácska, Bánát) használta, látens módon ezzel is előrevetítve a területi aspirációkat. A térkép jelentős hiányossága, hogy a bosnyák (muszlimán) etnikumot nem különböztette meg a szerbtől, így a szerbek településterülete, valamint a horvátokhoz viszonyított aránya nagyobbnak tűnik. A Balkán etnikai szempontból rendkívül összetett térségnek számít, a terület belső tagolódásához egyszerre szükséges vizsgálni az etnikai, a vallási és az anyanyelvi összetételt, mivel az etnikai kategóriák hivatalos definíciói nagy változékonyságot mutattak, nyelvileg pedig sokszor nagyon hasonlóak voltak a különböző csoportok, így sokszor csak a vallás segít elkülöníteni a különböző csoportokat, tökéletes táptalaját adva az ilyen jellegű adatokkal való térképi manipulációnak.

1909jm.jpg

Jovan Cvijić Carte ethnographique de la nation Serbe c. térképének jelmagyarázata.

A jelmagyarázat a szerbeket és a horvátokat összevonja, de valójában a horvátok nagy része az 50%-nál magasabb arányú katolikus népességet jelző szürke területen éltek. Ez a megoldás a térképi elnevezésekkel történő manipuláció egyik érdekes példája, hiszen etnikum szintjén a horvátokat igyekszik összemosni a szerbekkel, ami első ránézésre a valóban szerb területek értelmezését árnyalja a horvát szó betoldásával, ugyanakkor a valóban horvátok nagy részét egy vallási elnevezés mögé rejti a térkép szerkesztője.

cvijic1913jpg.jpg

Jovan Cvijić: Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel. In: Jovan Cvijić: Die ethnographische Abgrenzung der Völker auf der Balkanhalbinsel. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1913. 113-118; 185-189; 244-246. p. 1:1 500 000. 

Lelőhely: UWM-American Geographical Society Library Maps 660-C-1913

Ez a térkép az egyik vezető német földrajzi szakfolyóiratban, a Petermanns Geographische Mitteilungen-ben jelent meg. Itt is megfigyelhetjük a geopolitikai környezetet: a térkép az első balkán háború idején született, és a térkép kivágata is ezt követi. A térkép szerkesztőjének érdeklődése a monarchia területeiről átkerült a háború sújtotta területekre, és megpróbált egy egyértelmű határvonalat húzni a szerbek és a bolgárok közé. A térkép még a háború előtti államhatárokat ábrázolja. Érdekességként megfigyelhető, hogy a bejegyzés elején szereplő, a bolgárságot ábrázoló etnikai térkép nagymérvű hasonlóságot mutat ezzel a térképpel, így nagy az esélye annak, hogy az a térkép ebből a térképből is inspirálódott.

1913jm.jpg

Jovan Cvijić Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel c. 1913-as térképének jelmagyarázata

A térkép jelmagyarázata a a szerbeket és a horvátokat nem veszi külön, a délszláv népességet színezéssel szerb-horvát, bolgár és makededón népességre osztja, ezeket pedig különböző jelekkel a felekezetek mentén osztja tovább. Külön érdekesség, hogy a térkép nagy létszámú, a rovátkázás alapján körülbelül 50 százalékra tehető albanizált szerb (arnautok) népességet jelez a mai Albánia északi harmadára. 

cvijic1918a.jpg

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. In: Jovan Cvijić: The Geographical Distribution of the Balkan Peoples In: The Geographical Review, vol. 5, n° 5,1918. 345-361. p. 1:3 000 000.

Lelőhely: UWM-AGS Library Maps 660-C-1918b

A következő térkép-szerkesztési időszak az első világháború végének időszakára, 1918-ra tehető, ekkor Cvijić megpróbálta a lehető legtöbb vezető antant-hatalmának vezető földrajzi szakfolyóirataiban megjelentetni a Balkánt (és benne a szerb területi aspirációkat) ábrázoló etnikai térképeit. Cvijić ekkoriban, Emmanuel de Martonne meghívására Párizsban élt, és a Sorbonne Egyetemen tanított. 

A térkép az Amerikai Földrajzi Társaság folyóiratában jelent meg. Ezen már a teljes Balkán-félsziget, illetve a teljes későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területe látható. Cvijić ekkoriban nagyon aktív volt, már a folyóirat áprilisi számába is publikált egy hasonló témájú, térképpel ellátott cikket, amely a Balkán kultúrzónáit járta körül.

1918jm.jpg

Jovan Cvijić Ethnographical map of the Balkan Peninsula c. 1918-as térképének jelmagyarázata

A jelmagyarázatban itt is csoportosításra kerültek a különböző etnikumok, a hangsúly egyértelműen a délszláv etnikumok összetartozásán van. Ezt erősíti az a megoldás, hogy ezek az etnikumok (a szlovéneken kívül) egymáshoz hasonló tónusú színeket kaptak.

cvijic1918b_1.jpg

Jovan Cvijić: Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans. In: Jovan Cvijić: La péninsule balkanique. Géographie humaine. Párizs, Armand Colin. 1918. 528. p. 1:3 000 000.

A szerző saját példánya Maps 660-C-1918

A következő térkép Cvijić La péninsule balkanique. Géographie humaine című monográfiájának mellékleteként jelent meg. A francia nyelvű kiadvány tulajdonképpen a jugoszláv állam megteremtését célzó földrajzi érveik szintézisének tekinthető. Maga a térkép, hasonlóan az előző térképhez a teljes Balkán-félszigetet ábrázolja, beleértve a görög szigetvilágot is, valamint a későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság teljes területét. 

1918bjm.jpg

Jovan Cvijić Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans c. 1918-as térképének jelmagyarázata

A jelmagyarázat hasonló az előző térképéhez, annyi különbséggel, hogy itt már a szlovének is a többbi délszláv csoporthoz hasonló színezést kaptak.

c1919.jpg

Jovan Cvijić: Carte ethnographique des régions septentrionales Yugoslaves. In: Jovan Cvijić: Frontiére  septentrionale des Yugoslaves. Párizs, 1919. 30. p. 1:1 000 000.

Lelőhely: UWM AGS Library D456 .T8 1919 (Milwaukee)

A következő felületszínezéses térkép kifejezetten a későbbi magyar-jugoszláv, illetve részben az osztrák jugoszláv határvidékre koncentrál. Ezen a térképen - a bemutatottak közül egyedüliként - a délszlávok szerepelnek pirossal, ráadásul a "jugoszláv" kategórián belül semmiféle különbségtétel nem szerepelt a szerbek, horvátok, szlovének és a többi délszláv etnikum között. Ez a térképi megoldás nagyon erőteljes torzítás a szerb törekvések javára. Cvijić a térképet és a hozzá tartozó vékony kiadványt már a béketárgyalásokon felállított, Emmanuel de Martonne által elnökölt Földrajzi Bizottság keretében készítette.

 

cvijic1920a.jpg

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. London, Estates Gazette Lithographers, 1920. 1:3 000 000.

Lelőhely: UWM AGS Library (Milwaukee) Maps 660-C-1918c 1920

Az alábbi térkép nagyjából megegyezik a fentebb bemutatott francia nyelvű térképpel, csak a nyelve tér el, illetve a színek kevésbé élénkek. Azt nem tudjuk, hogy ez a térkép milyen kiadvány mellékleteként jelenhetett meg, de találtunk belőle példányt az Amerikai Földrajzi Társaság Könyvtárában, illetve a British Library-ben is. A szegélyfelirat alapján ("Ethnographical Map reproduced from "The Balkan Peninsula" by Prof. Jovan  Cvijić Patrons Gold Medal Royal Geographical Society. 1920.") valószínűbbnek tűnik, hogy ez a kiadás Nagy-Britanniához köthető, önálló, kis példányszámban elkészült változat lehetett.

1920jm.jpg

Jovan Cvijić Ethnographical map of the Balkan Peninsula c. 1920-as térképének jelmagyarázata

Lelőhely: UWM AGS Library (Milwaukee)

Összességében tehát láthatjuk, hogy Cvijić már az első világháború előtt intenzíven foglalkozott a délszláv gondolat földrajzi hátterével, és ehhez számtalan térképet is szerkesztett. Megfigyelhető, hogy térképei különösebb módszertani újítást nem tartalmaztak, kivétel nélkül egyszerű felületszínezést használtak, ráadásul többnyire viszonylag kis méretarányúak is voltak. Ugyanakkor felismerhető az a publikációs stratégia, hogy a sokszor nagyon hasonló tartalmú etnikai térképeit az aktuális időszak vezető nagyhatalmainak nyelvén és az adott országok vezető szakfolyóirataiban jelentesse meg (ahelyett, hogy idegennyelvű szerb kiadványokban jelentette volna meg őket). Az első világháború előtt még a németeket és a franciákat célozta meg a Balkán-háborúk körüli területi kérdésekkel, míg az első világháború végétől egyértelműen kizárólag az antant-hatalmak tudományos közegében próbált érvényesülni, így a béketárgyalások idejére brit, amerikai és francia összeköttetésekkel is rendelkezett, ráadásul szakértőként részt vett a béketárgyalások során felállított Földrajzi Bizottság munkálataiban is, ahol szintén szerkesztett térképeket. Cvijić ezzel a nemzetközi beágyazottság és kapcsolatrendszer tekintetében a korabeli geográfusok között a legjobb és legkiegyensúlyozottabb mutatókkal rendelkezett, amelynek nem kis szerepe volt a szerb törekvések sikerre vitelében.

Felhasznált források

Térképek

Cvijić, Jovan: Carte ethnographique de la nation Serbe. In: L'annexion de Bosnie et la question Serbe. Párizs, Hachette, 1909. 70. p. 1:2 750 000.

Cvijić, Jovan: Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel. In: Jovan Cvijić: Die ethnographische Abgrenzung der Völker auf der Balkanhalbinsel. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1913. 113-118; 185-189; 244-246. p. 1:1 500 000. 

Cvijić, Jovan: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. In: Jovan Cvijić: The Geographical Distribution of the Balkan Peoples In: The Geographical Review, vol. 5, n° 5,1918. 345-361. p. 1:3 000 000.

Cvijić, Jovan: Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans. In: Jovan Cvijić: La péninsule balkanique. Géographie humaine. Párizs, Armand Colin. 1918. 528. p. 1:3 000 000.

Jovan Cvijić: Carte ethnographique des régions septentrionales Yugoslaves. In: Jovan Cvijić: Frontiére  septentrionale des Yugoslaves. Párizs, 1919. 30. p. 1:1 000 000.

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. London, Estates Gazette Lithographers, 1920. 1:3 000 000.

Ischirkoff, Anastas: Das Bulgarentum auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Ethnographische Karte des bulgarentums auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1915. 339-343. p. 1:1 500 000.

Jiroušek, Antun: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

Wallis, B. C.: Southern Hungary. Nationalities. In: B. C. Wallis: The Slavs of Southern Hungary. In: The Geographical Review, vol. 6, n° 4,1918. 341-353. p. 1:3 000 000.

Irodalom

Demeter Gábor: A modernizációtól az expanziós törekvésekig, a liberalizmustól a turanizmusig. A balkáni behatolás gazdasági és ideológiai alapjai. Institut za Istoricheski Izsledvane, BAN
MTA BTK Történettudományi Intézet, Szófia-Budapest. 2018. 164. p.

Segyevy Dániel Zoltán: A Szandzsák etnikai földrajzi vizsgálata - Egy újabb feszültséggóc kialakulásának lehetőségei a Balkánon. Földrajz BSc. szakdolgozat. ELTE. 2013. 51. p.

Wilkinson, Henry Roberts: Maps and politics. a review of the ethnographic cartography of Macedonia. 1951. 366. p.

19 komment

A megfordított folyó

2019. augusztus 04. 16:25 - lezlidzsi84

Meglehetősen sokhelyütt - blogunkon is - olvashatunk a szovjetek 20. század közepi, folyamokat, folyókat "megfordítani" vagy "elterelni" kívánó tervekről, általában a szovjet/orosz mérnököket tudósok ötletelését, vagy az ember természet átalakításába vetett túlzott bizodalmát elítélő kommentárokkal. Ugyanakkor  a legtöbb ilyen írás hajlamos elhanyagolni azt a tényt, hogy hasonló elképzelések bizony "nyugaton" is léteztek, sőt, közülük többet is viszonylag nagy léptékben sikerült megvalósítani. Ezek közül talán a legkomplexebb, legnagyobb szabású az ausztrál Snowy-terv volt, mely az Ausztrál-Alpok több folyójának a vízválasztó túlsó oldalára terelését tartalmazta.

800px-tumut3generatingstation.jpgAz ausztrál "folyómegfordítás" befejező eleme, a Tumut-3 erőmű - (forrás)

Hogy miért pont a "szabadon" felhasználható területekkel és különféle természeti erőforrásokkal bőven megáldott Ausztráliában került sor erre, annak magyarázatához érdemes dióhéjban megismerkednünk a kontinens éghajlatával és az Ausztrál-Alpok tágabb régiójának földrajzával. Ausztrália meglehetősen sajátos csapadékeloszlási viszonyokkal rendelkezik, a kontinens belseje óriási területen száraz, félszáraz, jelentősebb mennyiségű csapadékhoz csak az északi valamint a keleti, délkeleti része jut. Ennek fő felelőse a földi légkörzés által kialakított Baktérítő környéki magasnyomású övezet, mely az ausztrál kontinens középső és nyugati részén erősen korlátozza a magasabb és az alacsonyabb szélességekről jövő, potenciálisan csapadékot hozó légtömegek betörését. A magas légnyomású övezet elhelyezkedése évszakos változást mutat: a déli félteke nyarán a déli területek nagyobb arányú felmelegedése miatt délebbre vándorol: északon utat adva a passzátszelek által hozott nedvesebb légtömegeknek, ezért hullik ekkor Észak-Ausztráliában viszonylag jelentősebb mennyiségű csapadék, míg délen különösebb csapadék nélküli kánikula uralkodik. A magas légnyomású zóna ekkor blokkolja a délen és különösen délkeleten egyébként csapadékot hozó nyugati szeleket, az óceán felől elvétve érkező légtömegek pedig jellemzően csak a Nagy-Vízválasztó-hegység lejtőit öntözik. A kontinens belsejének extrém szárazságához egyébként még komolyan hozzájárul a földrész tagolatlansága, a komolyabb hegyvonulatok hiánya, valamint a nyugati partok előtti hidegáramlás is.

eves_csapadek.pngAz éves átlagos csapadékmennyiség Ausztráliában - (forrás)

De mivel is jár mindez Délkelet-Ausztráliában? Azzal a nem éppen kedvező fejleménnyel, hogy a Murray és a Darling vízrendszere menti - egyébként igen termékeny földterületekkel rendelkező - belső területek csak a téli hónapokban kapnak kiadósabb csapadékot, a nyári forróságban (azaz a fő tenyészidőszakban) kiszáradnak, öntözésük pedig a leapadó folyókból csak korlátozottan lehetséges, ráadásul a Nagy-Artézi-medence erre a területre már nem terjed ki. Ezzel szemben az Ausztrál-Alpok partvidék felé eső oldalán elterülő Kelet-Gippsland többnyire rossz minőségű termőterületein jóval kiegyenlítettebb a csapadékeloszlás illetve a folyók vízjárása: a tavaszi, kora nyári hónapokban a 2228 méteres Mount Kosciuszko környéki kiterjedt hómezők olvadása kiadós áradásokkal táplálja az óceán felé tartó folyókat, ráadásul ez a terület még a nyári hónapokban is viszonylag bőséges csapadékot kap. 

teli_csapadek.pngA téli csapadék mennyisége Ausztráliában. Jól látható, hogy a délkeleti országrész belső területei a csapadék javát télen kapják  - (forrás)

Emiatt viszonylag kézenfekvő gondolat volt, hogy az Ausztrália legmagasabb területén eredő, mezőgazdasági szempontból kevéssé hasznosított folyók vízét valahogy át kellene vezetni a hegyvonulat túloldalára, illetve a hóolvadás kiadós áradásait is meg kellene fogni valahogy, hogy a tenyészidőszakban épp kiszáradó, az ausztrál mezőgazdasági termelés gerincét adó Murray-Darling medence öntözésére használják. Nem meglepő, hogy az ötlet az öntözésben leginkább érdekelt Új-Dél-Wales kormányzatától jött, és az sem meglepő, hogy éppen 1945-46-ban merült fel: Ausztrália az 1930-as évek nehézségeit követően gazdaságilag megizmosodva jött ki a második világháborúból, a mérnöki tudás is megvolt már a hasonló nagyszabású tervekhez, és a "tudomány segítségével az ember uralhatja a természetet" felfogás is épp a csúcson volt, miközben a mélyebb környezetvédelmi gondolatok még a kanyarban sem. 

mount_kosciuszko_snowy_river.jpgA Mount Kosciuszko hómezői és a Snowy forrásvidéke – (forrás)

Egy bökkenő volt: az "elterelésre" kiszemelt folyók vízgyűjtőjének jelentős része Victoria állam területére esett,  viszont az egyébként csapadékkal és kiegyenlítettebb vízjárású hegyvidéki folyókkal jobban megáldott tagállam kevésbé volt érdekelt a nagy öntözési tervekben, és azt az álláspontot képviselte, hogy ha már odaadja vizei egy részét, akkor mi lenne, ha a kiépítendő rendszer az energiatermelést is szolgálná, amelynek hasznából ő is részesülhetne. Bonyolította a helyzetet, hogy minderre az Ausztrál Szövetségi Terület (azaz Canberra környéke) közvetlen közelében került volna sor, ami a szövetségi kormányt is érdekeltté tette az álláspontok közelítésében, különösen, hogy egy jól sikerült közös projekttel az akkoriban még meglehetősen gyenge hatáskörökkel rendelkező szövetségi kormányzat is erősíthette pozícióit. A tárgyalóasztalhoz ültetett felek 1948-ra egy, az eredeti elképzelésnél jóval nagyszabásúbb tervet dolgoztak ki, mely 16 nagyobb gát, 7 vízierőmű, 145 kilométer alagút és 80 kilométernyi vízvezeték megépítését foglalta magában, a felvonuláshoz szükséges utak, vasútvonalak, valamint az építőket kiszolgáló létesítmények mellett. A projektet összefoglaló néven Snowy-tervként vagy Snowy Mountains Systemként emlegették, ami okozott némi névadási kalamajkát.

tantangara-gat.JPGA Tantangara-gát és -víztározó, a rendszer legmagasabban fekvő tározója – (forrás)

A zavar oka, hogy a korabeli magyar (és külföldi) tudósítások nem igazán voltak tudatában annak, hogy egy hegységet és egy ott eredő folyót is Snowynak hívnak, és jellemzően azt emelték ki, hogy Ausztrália legmagasabban eredő folyója, a Snowy megfordítása állt a középpontban, ugyanakkor a terv ennél jóval komplexebb volt: a Snowy Mountains télen kiadós hómennyiséget elraktározó legmagasabb lejtőin eredő forráságakat a víztározó létesítésére a lehető legmagasabban alkalmas helyen rekesztették el, a víztározókból pedig a kontinens belseje felé lejtő alagutakon és vízvezetékeken vezették el a vizet a Murray-Darling hektikusabb vízjárású mellékfolyóiba.  Ennek során nem kizárólag a Snowyt és mellékfolyóit csapolták meg (bár a terv legnagyobb hatással kétségtelenül a Snowyra volt), de a Murray mellékfolyójának a Murrumbidgee-nek felső szakaszát is, hiszen az alapvető cél az olvadékvizek és a hegység csapadékosabb részein összegyűlő vízmennyiség elraktározása és a viszonylag egyenletes energiatermelés és öntözés számára való biztosítása volt. A rendszer nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a Murrumbidgee magasan fekvő felső szakaszán létesített tározóból kiinduló (vízválasztó alatti) alagút a Snowy és felső mellékfolyóinak vízét begyűjtő tározóba vezet, innen pedig két alagútrendszer viszi le a vizet a vízválasztó alatt a nyugati oldal folyóiba, ahol szintén vannak  a hegyi forráságak vízét összegyűjtő tározók. Mivel a leírt útvonalon  a víztömegek esése mintegy 800 méter, mind az alagutakhoz, mind a tározók egy részéhez kapcsolódóan kiváló lehetőség nyílt erőművek létesítésére, amit az eredeti elképzeléseken túlmutatóan használtak ki a mérnökök.

snowy-rendszer.pngA Snowy-rendszer víztározói, alagútjai és erőművei – (forrás)

A rendszer kiépítése természetesen hatalmas munka volt: 1949-től 1974-ig tartott, és csodával határos módon a megszabott határidőre, az előre eltervezett költségkereten belül sikerült befejezni az amerikai technológiai segítséggel és részben világbanki hitellel folyó építkezést, melyen többnyire a második világháború után frissen érkezett bevándorlók ezrei dolgoztak - az építkezés már csak ezért is a modern Ausztrália egyik mintaprojektjeként vonult be a történelemkönyvekbe. A munkálatok egy átlagos nagyságú magyar megyényi területen jártak jelentős természetátalakító munkálatokkal, ugyanakkor a terület meglehetősen ritkán lakott volt: az új víztározók miatt csak két kisebb települést kellett arrébb költöztetni, és a nagy kiterjedésű vadonban dolgozó munkásoknak számos kisebb telepet létrehoztak, melyek egy része azóta is lakott - például Ausztrália legmagasabban fekvő települése, az 1488 méterrel a tengerszint felett fekvő Cabramurra, mely az ausztrál és az alpesi építészet meglehetősen bizarr keverékét vonultatja fel.  Az építkezésnek néhány nem várt hozadéka is lett: a néptelen erdővidéken tevékenykedő munkások megtalálták egy, az 1930-as években nyomtalanul eltűnt utasszállító repülőgép roncsát, illetve a fokozott mértékű természetátalakításra adott reakciókánt 1967-ben létrehozták a Kosciuszko Nemzeti Parkot. 

cabramurra.jpgCabramurra „ausztrál-alpesi” házai télen – (forrás

A végeredmény egy vízierőművekkel és víztározókkal és helyenként távvezetékekkel tarkított,  nagyrészt nemzeti parkká nyilvánított,  Sydney és Canberra hátországában fekvő, télen-nyáron sok turistát vonzó  erdőterület lett. A beruházássorozat hozadékaként sikerült megoldani az Új-Dél-Wales déli részein elterülő mezőgazdasági területek kiegyenlítettebb öntözését, és az Egyesült Államokbeli Tennessee Valley Authority mintájára a műszaki létesítményeket tulajdonló két tagállam és a szövetségi kormány egy üzemeltető szervezetet (Snowy Hydro) hozott létre mely bevételeit az összesen 5195 MW (kb, két és fél "paksnyi") beépített teljesítménnyel rendelkező villamoserőműveiből nyeri. A kapacitásból mintegy 3200 MW tartozik a 10 vízierőműhöz, az egyébként csúcsidei áramtermelésre használt turbináik mellett a cég több gáz és dízelüzemű erőművel rendelkezik a kiegyenlítettebb villamosenergiatermelés érdekében. A cég erőművei egyébként az ausztrál megújuló energiatermelés 67%-át adják, ami elég tekintélyes mennyiség, és meglehetősen jól mutat a Snowy-terv "mérlegében" a környezetvédelem elmúlt évtizedekbeli előtérbe kerülésével. 

snowy_alagut.jpgAz építkezés jelentős része a föld alatt zajlott – (forrás)

Ugyanakkor a környezetvédelem fejlődése másra is rávilágított: magára a Snowy folyó sorsára: ugyanis a felső szakasz vízhozamának 99%-át a rendszerbe táplálták, az eredeti mederben csak a víz 1%-a folytatta útját az óceán felé, ami a gátak alatti szakaszon a meder és környezete komoly degradációjával járt: a folyómederbe mosódó hordalékot nem volt mi elszállítsa, a vízmosás nagy részén helyén pedig növények kezdtek megtelepedni. - az egykori tisztavízű hegyi folyóból benőtt patakocska lett. A legsúlyosabb helyzet az amúgy is száraz (de ritkán lakott) Monaro-fennsíkon alakult ki, a Jindabyne tározótól a Delegate folyó torkolatáig tartó mintegy 80 kilométeres szakaszon, ezt követően a beömlő viszonylag bővízű mellékfolyók miatt kevésbé volt drámai a folyó degradációja, de azért az a Snowy alsó, victoriai szakaszán sem nézték jó szemmel a vízmennyiség csökkenését. A Snowyt érintő negatív változásokról részben helyi származású szakértők és tudósok bevonásával 1995-ben készült egy átfogó tanulmány, mely szerint ha a folyó által szállított eredeti vízmennyiség 28%-át hagynák eredeti medrében lefolyni, nagyrészt helyreállna a Snowy meder és a környező ökoszisztéma eredeti állapota. 

Persze egy ilyen tanulmánytól önmagában nehéz változást várni, ehhez egy különösen szoros tartományi választásra volt szükség. 1999-ben a Snowy  középső és alsó szakaszát is magában foglaló Kelet-gippslandi választókörzetben nyertes független törvényhozási képviselő, Craig Ingram ugyanis épp a folyó rehabilitációját tűzte zászlajára. Mivel az új victoriai kormány csak a függetlenek támogatásával tudott megalakulni, követeléseik meglehetősen nagy súllyal estek latba, így viszonylag gyorsan (2000 decemberére) sikerült összehozni egy megállapodást az érdekelt és ellenérdekelt felek között. Ennek lényege, hogy a Snowy 10 éven belül "visszakapja" korábbi vízmennyiségének 21%-át, és ha az adott év csapadékviszonyai lehetővé teszik, még további hét százalékot, míg a tavaszi hóolvadáskor egy kisebb árhullámot is elindítanak a folyón, elősegítendő a meder tisztulását. A megállapodás betartása meglehetősen nyögvenyelősen ment, ehhez ugyanis egy a korábbinál jóval szofisztikáltabb előrejelzési és vízgazdálkodási rendszert kellett beüzemelni, az ígért 21%-os értéket végül először csak 2017-ben sikerült elérni. Ebben ugyanakkor már szerepet játszott az is, hogy a klímaváltozás hatásai miatt nem állt rendelkezésre a Snowy vízgyűjtőjén az "eredeti" vízmennyiség, ami hosszabb távon az egész Snowy-rendszer jövőjét komolyan befolyásolhatja.

csapadek_trendek.jpgAz elmúlt 5 évtized csapadékeloszlási trendjei nem túl kedvezőek a rendszer jövőjére nézve – (forrás

A kontinens nagyobb része ugyanis 1970 óta szárazabbá vált: bár az éves csapadékmennyiség csökkenése épp az Ausztrál-Alpokban viszonylag csekély (10% alatti, és elsősorban a téli időszakban érvényesül), a rendszer által öntözött területeken már 15-20% körüli, ami komoly nyomás helyezhet a "fenntartható" vízgazdálkodásra, illetve a Snowy folyóra vonatkozó egyezség betartására. Utóbbi hosszútávú jövője már csak azért is kétséges, mert Ausztrália növekvő "megújulóerőforrás-igénye" miatt tervezik a Snowy-rendszer bővítését, a "Snowy 2.0-át".

snowy2_0.jpgA Snowy 2.0 rendszer koncepciója – (forrás)

Ez tulajdonképpen a rendszer energiatermelési lehetőségeinek jobb kihasználását takarja egy új, a Tantangara és a Talbingo víztározókat összekötő a korábbiaknál nagyobb esésű alagúttal, és az ehhez kapcsolódó erőművekkel, melyek révén a beépített energiatermelési kapacitás további 2000 MW-tal nőne. Ehhez nem kell feltétlenül több víz, ugyanakkor a csökkenő vízkészletből várhatóan minél többet igyekeznek majd felhasználni, amivel végsősoron épp a klímaváltozást kiváltó okok ellen kívánnának fellépni. Hogy a tervek mennyire fognak működni, és hogy fog mindez a Snowy folyóra hatni - az a jövő zenéje. 

Az írás eredetileg az ÉLET ÉS TUDOMÁNY 2019/27. számában jelent meg

Felhasznált források:

https://web.archive.org/web/20170419165147/http://www.weeklytimesnow.com.au/news/national/snowy-river-deal-delivers-on-its-target-18-years-on/news-story/14cd66c654cbaf1e7a211a6498814a62

https://web.archive.org/web/20130521200408/http://www.australiangeographic.com.au/journal/fighting-for-the-snowy-river.htm

https://en.wikipedia.org/wiki/Snowy_Mountains_Scheme

https://www.snowyhydro.com.au/our-scheme/snowy20/

 

 

 

 

 

 

 

 

11 komment

Eltűnt vármegyék — "Sötét" Zaránd

2019. július 21. 22:10 - Tranquillius

Az egykori Zaránd vármegye 1009-1876 között állt fenn és megszűnésekor Magyarország egyik legkisebb és legelmaradottabb vármegyéje volt, ahol a megszűnés előtti utolsó népszámlálás alkalmával a lakosság 97 százaléka se írni se olvasni nem tudott.

zarand_brad.jpgZaránd vármegye: Brád és a Fehér-Kőrös völgye (forrás)

Tovább
15 komment

A globális éghajlatváltozás vörös vonalai

2019. július 07. 22:29 - Tranquillius

Ed Hawkins a Readingi Egyetem klímakutatója az adatvizualizáció nagymestere is egyben. Pofonegyszerű ábráival olykor sokkal jobban fel tudja hívni a szélesebb nagyközönség figyelmét az éghajlatváltozás trendjeire, mint akármekkora "impact factor"-os cikkekkel. Egy korábbi ábráját már bemutattuk itt a blogon, a mostaniak azonban egyszerűségükben és népszerűségében is túlszárnyalták a globális éghajlatváltozás spirálját. Tudományos kutatómunka tudtunkkal eddig még nem jelent meg koncerten háttérként, Ed Hawkins vörös vonalainak még ez a bravúr is összejött. 

KépEd Hawkins vörös vonalai Európában (forrás)

Tovább
12 komment

A választási térképekről

2019. június 10. 19:00 - DSegyevy

(frissítve 2019. június 12-én)

Nemrégiben jelent meg egy írás a legutóbbi európai parlamenti választás magyarországi eredményei kapcsán a választási térképekről, Bátorfy Attila tollából (aki a napokban egyébként egy nagyon érdekes térképet is készített a trianoni menekültekről, a Trianon 100 MTA Lendület Kutatócsoport honlapján megjelent adatbázis alapján). A szerző a választási térképekkel kapcsolatos írásában áttételes példaként a etnikai térképeket is felhozott. Ez alapján merült fel, hogy érdemes lehet továbbgondolni a kérdéskört, sok szempontból hasznos lehet összevetni a választási térképeket az etnikai térképészet tárgykörébe eső dilemmákkal. Jelen írásban alapvetően a téma történeti előzményeire és általános, kritikai szemléletű körüljárására törekszünk, de igyekszünk az eredeti cikk felvetéseire is reflektálni, továbbá lehetséges megoldásokat is felvázolni, ugyanakkor nem elemezzük a térképkészítés technikai hátterét, az egyes térképszerkesztő programok nyújtotta lehetőségeket.

ke_pernyo_foto_-2019-05-27-15_21_22.png

1. ábra: Az EP-választások eredményei (2019) Budapest nélkül, felületszínezéses módszerű térképen. (forrás)

Tovább
14 komment

Pehm József, az országgyarapító

2019. június 04. 01:00 - Tranquillius

"Furcsa ember ez a zalaegerszegi plébános!"

(Bárdossy László, miniszterelnök)

Kétségkívül a revízió egyik legfurcsább párbeszéde Pehm József és Bárdossy László között zajlott le 1941. június 17-én, amikor a későbbi esztergomi érsek távoztában nemes egyszerűséggel rávágta a miniszterelnökre az ajtót majd elviharzott, miután az kijelentette, hogy a Muraközben nem élnek magyarok. De hol is van ez a Muraköz, és mit keresett ezzel kapcsolatban a Sándor palotában a felbőszült zalaegerszegi plébános?

murakoz1.PNG

Még a legelején érdemes leszögezni, hogy ha Pehm József zalaegerszegi apátplébánost nem is ismerik sokan, az 1942 februári névváltoztatása után felvett Mindszenty név talán már ismerősebben csenghet. Ebben a bejegyzésben, a címhez hasonlóan a III. Károly által 1733-ban nemesi rangra emelt Pehm családnevet használjuk, mint ahogy a Mindszentyről szóló más monográfiák is hasonlóképpen tesznek.  

Tovább
25 komment

A leggyorsabban növő magyar település

2019. június 02. 11:14 - lezlidzsi84

Magyarország legnagyobb arányú valós lakosságnövekedését produkáló települése 8 év alatt 1562 főről 3225 főre növelte a lakosságát, mely részben egy a településmagtól 4 kilométerre megépített, szomszéd városhoz csatlakozó lakóparknak köszönhető. A Győr melletti Vámosszabadiról illetve a Pacsirta-(vagy Szitásdomb) lakóparkról van szó, mely egyre inkább az agglomerációs fejlesztések állatorvosi lovának számít a különleges fekvése miatti közlekedési és intézményellátási problémák miatt.

20190526_144817_fileminimizer.jpgA vámosszabadi Pacsirta-lakópark Sárás felől nézve - a házak előtti zöld "domb" a Győrt védő körtöltés - a lakónegyed ezen kívül fekszik, a játszótér Győr része

Tovább
110 komment

Carte Rouge 100

2019. május 29. 23:30 - DSegyevy

(The Hungarian version of this blog post is available at the following link. Additionally, an extended Hungarian version of this post can be accessed at the Hungarian Academy of Sciences, Centre for Social Sciences, Institute for Minority Studies journal: 'Regio'.)

Perhaps the most renowned ethnic map, the "Carte Rouge" was one of the most referenced Hungarian cartographic documents of the Paris Peace Conference.  First published 100 years ago, this map came to fruition on the 21st of February in 1919. Hungary, as part of the Austro-Hungarian Monarchy lost the First World War in the latter part of 1918. From October of 1918 onwards, Hungarian representatives from various scientific disciplines expeditiously tried to organize the scientific background of the Hungarian territorial argumentations for the peace-negotiations. This period was one of the most intensive times of joint collaboration between the realms of science and politics. Pál Teleki (1879-1941), who was the contemporary chief secretary of the Hungarian Geographical Society led this uprise, along with other Hungarian geographers. Teleki edited various materials himself, which he began when he was recovering from the Spanish flu. From these, his best known work to date is the „Carte Rouge”, the „Ethnographical map of Hungary based on the density of population”, which he edited with the help of Ferenc Nopcsa (1877-1933). The reputation of the map was principally based on its career as per the peace-negotiations. Moreover, this map was the only map which the leading politicians of the entente-powers most definitely looked at. At the request of Lloyd George (1863-1945), British prime minister, Albert Apponyi (1846-1933), leader of the Hungarian delegation, showed a copy of the map to the members of the Supreme Council of the Paris Peace Conference following his speech.

Fig.1. Paul Teleki: The ethnographical map of Hungary based on the density of population, 1919. (first edition) 

from the author's private collection

Tovább
Szólj hozzá!

5 perc geológia - Négymillió éves műtrágya

2019. május 12. 20:00 - Tranquillius

Akár hungarikum is lehetne ez a talajjavító anyag, amely 2017-ben az év ásványkincse megtisztelő címet is elnyerte. Nem mindennapi képződési körülményei és összetétele felkeltette a geológusok és bányászok érdeklődését. Sőt a paleontológusokét is, hiszen — vigyázat! — nyomokban rinocéroszt is tartalmazhat!

die-maare-von-oben.jpegA schalkenmehreni maarok az Eifel hegységben (forrás)

Tovább
3 komment

Nem sok maradna Belizéből

2019. április 28. 20:00 - Tranquillius

Feltehetően az eredetileg április 10-re tervezett, majd május 8-ra elhalasztott belizei referendum nem kerül be a hazai média vezető hírei közé, azonban a népszavazáson feltett kérdés érdekes történelmi és geopolitikai helyzetre világít rá. Guatemala közel két évszázada képtelen belenyugodni Belize, korábbi nevén Brit Honduras létezésébe, holott már néhány gyenge pillanatában elismerte a brit szuverenitást, ill. az új állam létezését. Napjainkban egy soha meg nem épült útra hivatkozva próbálják a hágai Nemzetközi Bíróság elé vinni a kérdést. 

guatemala_relief.jpgGuatemala (+Belize) kertméretű domborzati makettje (forrás)

Tovább
23 komment