Idén február elején indult útnak a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció magyar geográfusokból álló kutatócsoportja a chilei-argentin határon emelkedő 6893 méter magas Ojos del Salado hegyhez, mely a Föld legmagasabb működő vulkánja. A Pangea blog élve az expedíció által felkínált lehetőséggel interjút készít a helyszínen tartózkodó klímakutatókkal. Arra gondoltunk azonban, hogy a kérdéseket nem mi tennénk fel, hanem a földrajz, a geomorfológia, a hegymászás, vagy éppen a magashegységi sivatagok túlélési esélyeire kíváncsi olvasóinkra bíznánk. Lássuk a részleteket!

Az expedíció részvevői: b-j.: Mari László, Heiling Zsolt, Nemerkényi Zsombor, Nagy Balázs

Magyarországon sajnos sokak számára túl jól ismert jelenség az elszegényedés, a középosztály gyengülése. Míg a kiváltságos csoportok csak tovább gazdagodnak addig e két társadalmi osztály helyzete tovább romlik, a legszegényebbek helyzete egyre kilátástalanabbá válik. A nagyvárosokat járva a jelenség még szembeötlőbb, a korábban rossz hírű vagy rossz lakásállományú, ellenben jó elhelyezkedésű kerületek mind fel vannak újítva, míg a leszakadó városrészekbe nem hogy a befektető nem megy, de az állam sem lép közbe, hogy a leromlást lassítja, a megállításáról meg már nem is álmodoznak. A gazdagok által lakott és a leromló városrészek között egyre nyilvánvalóbb a különbség, a társadalomban pedig egyre nagyobb a feszültség a joggal igazságtalannak vélt jövedelem eloszlás miatt. E folyamat a '70-es évek kapitalista országaiban indult útjára, viszont a szocialista blokkot a rendszerváltásig megkímélte, ugyanis itt az állam a társadalmi kiegyenlítésre törekedett, vagyis a relatíve igazságosabb, egyenlőbb jövedelem eloszlás biztosítására. Sajnos e társadalmi és jövedelmi polarizációs folyamat a 2000-es években kapott erőre, így mi sem menekültünk meg előle. A továbbiakban a jövedelem szintek közötti különbség növekedését szeretném bemutatni Torontó példáján keresztül. A változás szinte hihetetlen.

A központi üzleti negyed fényűzése (forrás)

Anglia keleti partjainál fedezték fel az Afrikán kívüli legkorábbi emberi lábnyomokat. Az angliai Norfolk közelében felfedezett lábnyomok közvetlenül bizonyítják a Brit-szigetek első emberi telepeseit. Körülbelül 50 lábnyom őrződött meg, amit történelem előtti ősemberek hagytak maguk után. A lábnyomok körülbelül egy millió évvel ezelőtti folyóparton bóklászó előemberek mindennapjaiba enged egy nagyon rövid bepillantást, ami a viharos tenger háborgásainak köszönhetően kerültek elő a fedőüledékek elmosódása után.

A Brit-szigetek ősi telepeseinek lábnyoma (forrás)

Salgótarjántól nem messze, néhány kilométerre délkeleti irányban, a Medves-fennsík és a Mátra közti dombok rejtekében fekszik Kazár települése. A nógrádi falu könnyedén ismertté válhatott volna, akár a területén feltárt, leletekben igen gazdag bronzkori településről, vagy akár a község elnevezésének eredete kapcsán. Mégis országos hírnevét a határában fellelhető egyedülálló felszíni formakinccsel rendelkező riolittufa mező alapozta meg, amely miatt méltán viseli a nógrádi falucska a "Magyar Kappadókia" elnevezést.

Az erdő rejtekében megbúvó Magyar Kappadókia (forrás)

Régi közhely, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Nem tudom forgattak-e már valaha filmet a Monacói Hercegség első uralkodóiról, ha értenék hozzá valószínűleg vállalkoznék rá. Az egykor szerencselovag Grimaldiak, ma már független ország élén uralkodó hercegek történelme ugyanis bővelkedik a fordulatokban. Ennek a mindenki által ismert ország senki által nem ismert történetének egy izgalmas részletét kiragadva bemutatjuk, hogyan zajlott a világtörténelem egyik legnagyobb mértékű országcsonkítása, hogyan veszett el a hercegség területének 95%-a.

Régen lezárult a nagy földrajzi felfedezések időszaka. A Földön már nem maradt olyan hely, amelyet ne járt volna be ember. Ha akadna is ilyen egészen biztos, hogy műholdak már feltérképezték. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, lejutottunk az óceánok mélyére, meghódítottuk a legforróbb és legdermesztőbb zugokat is. Felmerülhet a kérdés, van-e szükség a harmadik évezredben földrajzi expedíciókra? A válasz lakonikus: van.  

Sós szemek, Ojos del Salado (6893 m)

A lengyelországi ukránság helyzetével egy személyes kapcsolat révén sikerült megismerkednem Gdańskban. Meglepően tapasztaltam, hogy a legközelebbi ukrán határtól legkevesebb 12 órányi autóútra egy ukrán fiatalokból álló élettel teli közösség rejlik. Gdańsk-Gdynia-Sopot, vagyis Tricity különböző egyetemein tanuló diákok egy saját lakást tartanak fenn Gdańsk óvárosában, ahol találkozókat rendeznek, de nem olyan régen az ukrajnai helyzetre tekintettel gyűjtést, Sopotban pedig szimpátiatüntetést szerveztek. A továbbiakban arra keresem a választ, hogy e közösség miért és hogyan kerülhetett ilyen távol anyaországától. A válasz összetett, de megér egy misét!

Akár a tragédia szimbóluma is lehetne (forrás)

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak. A semleges Dánia által megszerzett területek után következzen egy apró, még járásnak sem nevezhető terület sorsa Felső-Sziléziából.

Németország I. világháború utáni megnyirbálásából az újonnan alakult Csehszlovákia is kivette a részét. Ennek az országnak már a neve is megtévesztő, sokkal inkább Csehnémetszlovákmagyarruténiának kellett volna elnevezni az ott lakó népek aránya alapján. Csehszlovákia megalakulásakor ugyanis körülbelül kétszer annyi német élt az országban, mint "államalkotó" szlovák.

A Vértes-hegység déli nyúlványai között megbújó Gánt községtől néhány kilométerre délre fekvő Bagoly-hegyen tárták fel a mai Magyarország első művelésre alkalmas bauxittelepét. A bauxit fejtését 1920-as években kezdték meg, és egészen az 1980-as évekig művelték, míg a bauxitvagyon kimerülésével a kitermelés meg nem szűnt a területen. Fénykorában a gánti bányát Európa legnagyobb bauxitbányájaként tartották számon. A bauxit külszíni művelése következtében az egykori ércvagyon helyén most hatalmas méretű bányagödör éktelenkedik. A rekultiválási munkálatok végeztével az ország egyik leggyönyörűbb és egyben legvalószerűtlenebb geológiai bemutatóhelyét nyitották meg az aktív pihenés szerelmeseinek. A tanösvény kialakítása során tökéletesen kihasználták a bányagödör adottságait, ugyanis egy kellemes séta erejéig úgy érezhetjük, mintha a Curiosity elnevezésű marsjáró nyomdokain járó asztronauták volnánk. Ami viszont tényleg meglepő, hogy az ember valóban egy marsbeli környezetbe csöppen, mikor erre a csodálatos tájra vezeti az útja...

Az egykori bauxitbánya tanösvénye a Marsra kalauzolja a geo-szerelmeseit... (forrás: wikipédia) 

A regionális imázs illetve identitástudat megalkotásban a hagyományos tényezők, például a táj jellege és a népi szokások mellett hosszú évszázadok óta az írók és költők nagy szerepet vállalnak munkásságukkal. Az alföldi tájat olyannyira megkapóan megjelenítő Petőfi is sokat hozzá tett az alföldi ember identitásának erősítéséhez. Sorai az ország bármely tájáról ide érkező vándor szeme előtt is felvillannak, majd fáradtsága miatt lepihen, s elmerül az alföldi táj gyönyörűségében. Valahogy így van ezzel az alföldi ember is, de mégis néha útra kel, hogy az oly ritkán látott hegyek és völgyek csodájára járjon, de szíve, s hona mégsem engedi el hosszan. A Dél-nyugat angliai "Wessex" lakói is ehhez hasonló érzéseket táplálnak szülőföldjük iránt és hasonló sorok jutnak eszükbe a tájat szemlélve.

Thomas Hardy és a Wessex-i táj