Északnyugat-afrikai Mauritánia a francia gyarmatbirodalom részeként létező terület volt egészen 1960 őszéig, amikor kivívta szuverenitását Franciaországgal szemben. Mauritánia nevének jelentése nem más, mint a maurik, vagyis mórok földje. A közel Egyiptom méretű ország 90%-a sivatag, vagyis a Szahara részét képezi. Ironikus módon a sivatagi körülményekhez adaptálódott berber lakosságnak esélye sem volt felfedezni a Szahara szemét, annak tekintélyes méreteiből adódóan egyike azon kevés geológiai képződményeknek, amik közvetlenül a helyszínen alig kivehetők. A felfedezéséig tehát az űrverseny beköszöntéig várnunk kellett. A Szahara szemét, vagyis ezt a hatalmas koncentrikus körökből álló geológiai képződményt 1965-ben a Gemini 4 asztronautái, James McDivitt és Edward White pillantották meg először. Még Chris Hadfield kanadai asztronauta is megörökítette a Nemzetközi Űrállomás kupolájából a Szahara szemét. Az asztronauta több, mint 45000 képet készített a Földről, melyből csak 150 kép került nyomtatásba a nem is olyan régen megjelent albumába, természetesen a Richat-struktúra az album legszebb képei között szerepel.

Impozáns kép a Szahara szeméről (link)

Ray Bradbury Kaleidoszkóp című novellájában Illinois poros egén lehulló fénylő fehér csillag jutott az eszembe, amikor a héten megtörtént egy kisebb fajta csoda. Bradbury odafenn előredőlt karosszékében és lélegzet-fojtva nézte, ahogy a hűtőszekrény méterű Philae nevű leszállóegység 10 évnyi utazás, 6,5 milliárd kilométer megtétele után a Földtől 515 millió kilométerre földet üstököst ért. 

Jules Verne hőse, Phileas Fogg magabiztosan állította a londoni Reform Club hitetlenkedő közönségének, hogy a Föld nyolcvan nap alatt megkerülhető. A 80 nap alatt a Föld körül című regényből aztán kiderül, hogy Fogg csak nagy nehézségek árán tudta teljesíteni fogadását, a 80 nap 1872-ben igencsak szűkre szabottnak bizonyult. A kortársak számára nyaktörő tempójú utazás ma már döbbenetesen hosszúnak tűnik, ugyanakkor Verne regénye talán először tudatosította bolygónk lakosságában, hogy a földrajzi tér korábban ismeretlen gyorsasággal "zsugorodik", mind a távoli térségekbe való eljutás, mind az azokkal való kommunikáció terén.

Ha jobban megvizsgáljuk azt, hogy az egyes időszakokban milyen gyorsan lehetett eljutni Földünk távoli vidékeire, azt találjuk, hogy a jelentős utazási sebességet növelő változások viszonylag hirtelen zajlanak le, hogy aztán hosszabb ideig csak kis növekedés történjen. Az ugrásszerű fejlődés általában valamilyen technológiai újításnak köszönhető, az azt követő hosszabb időszak pedig az újítás elterjedésével és az általa nyújtott lehetőségek maximális kihasználásával jár. 

Phileas Fogg - tervezett - útvonala a regény szerint (forrás)

1918. november 9-én a Kárpátok hágói között megbúvó vasútállomások személyzete egyfajta déjà vu érzéssel szemlélte a Románia felől beszivárgó fegyvereseket. Talán még nem is tudták, hogy ezen a napon Románia újból hadat üzent Németországnak, hogy hadviselő félként fejezhessék be a háborút. Még annyi ellenállásba sem ütköztek, mint két éve. Az általuk átlépett határ azonban már nem egyezett az 1916. évi Nagy Magyarország határaival, ugyanis ez év tavaszán a bukaresti különbéke során - alig fél évvel az összeomlás előtt - Magyarország elérte legnagyobb kiterjedését. Mostani bejegyzésünkben végigjárjuk Legnagyobb Magyarország új határait a Dunától Bukovináig.

August von Mackensen vezértábornagy, a megszállt Románia katonai kormányzója. Bukarest, 1916. december.  (forrás)

Keresve sem találhattak volna filmjükhöz jobb helyszínt az Alien vs. Predator c. film rendezői. Ez a sziget a világ legeldugottabb helye, 1600 kilométerre található a legközelebbi szárazföldtől. Ekkora sugarú körön belül nincs is más csak óceán. Ha valaki meg is tenné ezt az utat még mindig csak a lakatlan Antarktiszon járna, annak ellenére, hogy tulajdonképpen Norvégiából indult útnak.  Ember csak kivételes esetben került a közelébe, viszont igencsak különös dolgokat tapasztaltak itt.

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban semleges Dánia által megszerzett Schleswigről után következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után részletesen tárgyaltuk az Memel-vidék sorsát a litván határon majd visszatértünk a belga határra Eupen-Malmédy vasúttörténetéhez. Most ismét keletnek vesszük utunkat, Danzig, mai nevén Gdańsk irányába.

Európa egyik legszebb, legjobb állapotában megőrződött, a közel száz km-en elnyúló partszakaszát a portugáliai Délnyugat Alentejo és Vicentine Coast Természetvédelmi Terület foglalja magában. A Természetvédelmi Terület számos védett, egyedül itt élő növény- és állatfajjal büszkélkedhet, emiatt méltán híres a nemzetközi zoológusok és botanikusok között. Viszont az Atlanti-óceán szűnni nem akaró, tomboló hullámai változatos formájú, gyakran a tengerből kimagasló sziklaszirtekkel csipkézett tájjá változtatta a partvidéket, mely méltán lett híres a földtudományokat kedvelők körében egyaránt. Lássuk, mit rejteget számunkra ez az elképesztő partvidék!

A Portugália Atlanti-partvidéke elképesztő formájú sziklaszirteket, az óceánból éppen csak kibukkanó aprócska szigeteket rejteget (link)

2014 nyarán Kiribati állam megvásárolt egy 20 négyzetkilométernyi területet a Fidzsi-szigetekhez tartozó Vanua Levu szigeten. A tengerszint-emelkedés által fenyegetett állam 110000 lakosa arra készül, hogy ha a helyzet tovább romlik kénytelen lesz elhagyni a süllyedő hazáját. Természetesen lehet vitatni, hogy a globális tengerszint emelkedésnek emberi, avagy természetes okai vannak (a legvalószínűbb, hogy is-is), de kétségtelen, hogy a jelenség már nem csak emberéleteket, de államok létét is fenyegeti.

Bikini-atoll, 1946 (forrás)

11 700 év után vége lehet az aktuális földtörténeti kornak, a holocénnek, ha a geológusok, klímatudósok és ökológusok megszavazzák az erről szóló indítványt. Könnyen meglehet, hogy a Föld egy új, a "jelenkort" felváltó geológiai korba lép, mégpedig az antropocénbe, vagyis az "Ember korába".

A mezőgazdasági művelés környezetalakító hatása "felülnézetből" (link)

Tényleg, miért nem? A világban sokan tehették föl ezt a kérdést szeptember 19-én: hogyan fordulhat elő, hogy a rettenthetetlen skót nemzet nemet mond a függetlenségre?

A magyar lakosság még egy harmadosztályú vietnámi gyeplapdamérkőzésen is képes két egymással acsarkodó táborra oszlani és ez nem volt másként a skóciai függetlenségi népszavazással sem. Valószínűleg ha rajtunk, magyarokon múlt volna létezne már a független Skócia, éppen ezért sokak számára meglepetés volt a szavazás kimenetele. Érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy hazánkban milyen társadalmi háttér mentén voksoltunk volna a skótok helyében igennel vagy nemmel. De mivel a szavazást a skóciai lakhellyel rendelkezők döntötték el inkább az ottani megosztottságot vennénk górcső alá. 

1. ábra Skócia közigazgatási beosztása és a függetlenségi szavazás végeredménye (kép)