Pangea

Minden, ami földtudomány

Kismartonok

2018. október 17. 21:35 - Tranquillius

Kismarton jelenleg az Ausztriához tartozó Burgenland tartomány székhelye. Soprontól északra található, legnagyobb nevezetessége a város közepén álló Esterházy kastély és annak parkja. Kismarton azonban nem mindig volt 14200 lakosával Burgenland messze legnépesebb települése, az egységes város csak 1920 után alakult ki hat település összeolvasztásából, ugyanis Magyarország leggazdagabb földesurai nem csupán anyagilag gyarapították a Kismartont, hanem a Kismarton nevű települések számát is négyszeresére emelték.

kismarton_georg_hoefnagel.JPG

Először a Pallas nagylexikon Gönczy Pál által szerkesztett Sopron vármegye térképén csodálkoztam rá erre a különös település-konglomerátumra amely ott alakult ki, ahol a Lajta hegység erdős mészkőtömbje találkozik a Fertő-tóba ömlő Vulka-patak völgyével (lásd alábbi kép). A két szélső pont, Kishöflány és Lajtaszentgyörgy között alig 4,5 kilométeres távolságon hat település látható. Egy rendezett tanácsú város; Kismarton (Eisenstadt), egy nagyközség: Alsókismartonhegy (Eisenstadt-Unterberg) és négy kisközség: Kishöflány (Kleinhöflein), Felsőkismartonhegy (Eisenstadt-Oberberg), Kismartonváralja (Eisenstadt-Schlossgrund) valamint Lajtaszentgyörgy (Sankt Georgen am Leithagebirge). Mostani bejegyzésünkben azt kutatjuk, hogy milyen hatások miatt jöhetett létre ilyen sűrű településhálózat a Lajta hegység tövében. 

sopron_gonczy.JPG

A városfejlődés kezdeti szakaszában tipikus telepítő tényezők játszottak szerepet Kismarton kialakulásában, úgymint a domborzat, úthálózat, vízrajz. De a XVII. század elején történt egy komoly változás a város életében; az Esterházy-család egy királyi adomány nyomán kvázi székhelyévé tette a helyi várkastélyt. Ez a mozzanat döntő hatással volt nemcsak a későbbi településfejlődésre, de a településhálózatra is. De ne szaladjunk ennyire előre.  Ennek a bejegyzésnek szűkös keretei miatt csupán kiemelünk néhány mozzanatot, amely a rendkívül sűrű településhálózatot eredményezte. (Aki a város történetéről szeretne bővebben olvasni megteheti a mapire.eu honlapon, ahol a legjobb kismartoni várostérképek találhatók!) 

Kismarton és környéke az újkőkor óta lakott terület volt. A római korban a Borostyánút közelsége miatt kiterjedt villagazdaság jött létre a területen, nyomait a mai településtől keletre tárta fel 1903-ban Wolf Sándor helyi műgyűjtő és borkereskedő. Egykori birtokosa a carnuntumi illetőségű Flavius Seianus volt, aki a II. században élt errefelé.

Kismarton település neve elválaszthatatlan a szomszéd vártól, a 15 kilométerre található Nagymartontól. Mindkét település a Vulka völgyében fekszik Sopron vármegyében, Nem csak a névadó szentjük Márton, hanem az erődítésük, birtokosaik, zsidó lakosságuk sőt a településszerkezetük is hasonlóan alakult a történelem folyamán. A Nagy- és Kis- előtag sem véletlen, Nagymarton a XX. század elejéig népesebb település volt a városi rangú Kismartonnál. 1910-ben Nagymartonban 3772 fő, míg Kismartonban csupán 3072 fő élt. A középkor folyamán Kismarton nem sokban különbözött a többi szomszédos falutól, a környéken átlagosnak számító népességszáma 28-30 jobbágycsalád lehetett. Az épületek három kelet-nyugati irányú utcában helyezkedtek el, ez a szerkezet mind a mai napig fennmaradt.

Kismarton életében az első jelentős változás a várkastély megépítése volt, melyről sokáig azt gondolták, hogy a Kanizsai család nevéhez fűződik a XIV. század harmadik harmadában. Azonban osztrák régészeti feltátások ennél korábbra datálják az építkezést, elképzelhető, hogy már az Árpád-kor végén állt itt valamiféle erődítmény,  melyet az évszázadok során többször átalakítottak. 

image.jpgKismarton látképe dél felől (balra a várkastély, a Vörös kapuval)

Ez az erődítmény pedig egészen pontosan ott állt, ahol ma az Esterházy kastély, sőt annak néhány szárnya mind a mai napig őrzi az ősi felmenő falakat. A kismartoniak már a középkorban is bizonyos fokú szabadságot élvezhettek, ez nem csupán a vásártartásban nyilvánult meg, hanem a település neve is erre utalhatott; „Mortunzzabou (1296), Zabemortun (1300) Zabamartum (1371)”, ahol a zaba-, -zabou tag nem a szabókra, sokkal inkább a szabad-ra utal. 

1371-ben a Kanizsai család engedélyt kapott I. Lajos királytól, hogy megerősíthessék Kismartont. A három utcás település körül alig 2 év alatt megépült a tornyokkal ellátott, 7,5 méter magasságú városfal. Két kapuja volt az átmenő út tengelyében; egy barbakán keleten és a Vörös kapu nyugaton, a várkastélytól kissé délebbre. A fal teljes kerülete alig volt 1,5 kilométer. A várfalat várárok övezte minden oldalról, valószínűleg az északnyugati sarokban lévő kastélyt külön árok és felvonóhíd védte a falakon belül is. Mivel a város északi szomszédja a Lajta-hegység, a domborzat sokszor okozott problémát ezen az oldalon. A várárok nagyobb esőzések alkalmával gyakran feltöltődött a szőlőművelés alatt álló déli lankáról lehordott talajjal. Az északról érkező vizek az északi, majd nyugati városfal mentén, míg a Kishöflány felől érkező vízfolyás a déli fal mentén talált lefolyást. 

kismartonrajzok2.jpgKismarton városfalai (forrás)

Ugyanabban az évben, amikor a városfal elkészült a település szabadságlevelet kapott. Polgármestert, bírót, 12 fős városi tanácsot választhatott, évi két vásárt tarthatott valamint pallosjoggal is felruházták. A város gazdaságának alapját a szőlőművelés jelentette, a Lajta-hegység déli lejtőin már a XIV. században 170 hektáron folyt szőlőtermesztés. Az előbbi mesterséggel szorosan egybefüggött a borkereskedés; ezt a mesterséget Kismartonban részben zsidók mívelték, akikről már a XIII. századbeli oklevelek is megemlékeztek. A zsidók elkülönülve éltek Kismarton várkastélya tövében a nyugati városrészben. Ez az alig néhány háztömbnyi gettó rendelkezett némi önkormányzattal, saját iskolával, imaházzal, zsidó temetővel és rituális fürdővel. Ez a kicsiny gettó képezte a későbbi Alsó-Kismartonhegy magját. 

4673983.jpgA zsidó népességű Alsókismartonhegy határát képező rácsos kapu (forrás)

Egy másik magot a kismartoni várkastély képezett, amely egy vár volt a városon belül; egy földesúri birtok a szabadságjogokkal rendelkező városban. Ez az együttélés évszázadokon átívelő konfliktust generált az uraság és a polgárok között, amely az Esterházy család felbukkanása után (1622) éri el a tetőpontját. 1560-ban Kismarton még nyögi az "osztrák elnyomás" másfél évszázadát (1491-1647), hiszen Mátyás elzálogosította a várost III. Frigyesnek a Szent Koronáért cserébe. Ugyan később visszafoglalta, de halála után újra osztrák birtokba került (1491). A későbbi urak a város rovására terjeszkedtek az északi fal előterében. Kialakult itt egy várkastélyhoz tartozó kert, halastóval, malommal, vadaskerttel, amely a vár lakóinak ellátását szolgálta. Ez a terület a mai Esterházy park déli felére terjedt ki és a földesúr birtokában volt mélyen beékelődve Kismarton területébe. A várkastély és a kert képezte a későbbi Kismarton-Váralja magját. 

A Kanizsai-család uralma jelentette Kismarton első aranykorát, a második aranykor pedig az Esterházy-család megjelenéséhez köthető, akik közel 400 éve folyamatosan vannak jelen a város életében. Pedig az együttélés nem indult zökkenőmentesen... 

fortepan_83318_2.jpgHercegi kisközség: Kismarton-Váralja (Eisenstadt-Schlossgrund)

1622-ben galántai herceg Esterházy Miklós nádor a munkácsi uradalomért cserében megkapta Fraknó várát és Kismartont. Ekkoriban Kismarton elvileg Magyarországhoz tartozott, de ügyeit még Ausztriából intézték (időszakonként csorbult a város önrendelkezése), az adók oda folytak be. A helyzet 1648-ban rendeződött, amikor Kismartont III. Ferdinánd király visszaadta Magyarországnak. Ugyanebben az évben Kismarton városa 16000 aranyforint és 3000 mérő (~186 ezer liter) bor ellenében elnyerte a szabad királyi város címet, azaz a település maga ura lett. Azaz csak majdnem, hiszen a város falain belül a kastély Magyarország leghatalmasabb és leggazdagabb családjának birtokában maradt. 

Város és földesúr között számtalan súrlódás keserítette az együttélést. Az első és talán a legfontosabb a kismartoni zsidók helyzete volt, akik a várkastély közvetlen szomszédságában éltek. A polgárok erős ellenszenvvel viseltettek a velük amúgy évszázadok óta egy falon belül élő zsidókkal szemben. Mindeközben az Esterházy család gazdaságának igazgatója a bécsi főrabbi, Samson Wertheimer volt. Amikor I. Lipót császár elrendelte az alsó-ausztriai zsidók kiűzését 1669-ben, sokuk Esterházy birtokon, pl. Kismartonban kapott menedéket. A kismartoni gettó házai is legkésőbb 1671-ben már hercegi birtokban voltak. Ugyanilyen gettó létezett Nagymartonban is, ugyancsak Esterházy birtokon a település keleti részében. 

2180.jpgKismarton város címere

(A Magyar Országos Levéltár ablakán)

Ugyancsak ellentéteket szült a vásárok kérdése, ugyanis az Esterházy család vásárai a kastély előterében komoly konkurenciát jelentettek a szabad királyi városi vásárok forgalmának, de ugyanez igaz volt a borkereskedésre, az italkimérésre, sőt még a várkastélyban felépülő kápolna és az Esterházyak által behívott szerzetesrendek kérdése is ellentéteket szült a városi egyházi hivatalokkal. Feketevárosból közben fokozatosan telepedtek át az Esterházy-féle céhek.

A földesúri térfoglalás szimbolikus mozzanata volt a régi várkastély lerombolása 1663-ban. Az új várkastély francia építészek tervei alapján készült és szinte teljesen felforgatta a szőlőműves kereskedőváros életét. Nem csak az tíz éven keresztül zajló építkezés következtében duzzadt fel a lakosságszám, ebben szerepe volt az Esterházy uradalmi központ kialakulásának is. Nem csak kétkezi munkások, de jószágigazgatókon kívül szobrászok, festők, hivatalnokok, egyházi emberek tódultak Kismartonba, akik számára hamarosan szűknek bizonyultak a városfalak. A jövevények nem csak a várfalakon kívül létrejövő Szent Antal (kelet) és Szent Rókus (dél) külvárosokat lakták be, de a Kishöflány felé tartó út mellett is házsorok nőttek ki a földből. Itt alakultak ki Alsó- és Felsőkismartonhegy települések. Az építkezések következtében a nyugati várfalon található Vörös kaput is délebbre helyezték át, a Fő utca tengelyébe. 

kataszteri_kismarton.JPGKismarton-Váralja és Kismarton szabad királyi város határa (piros vonal).

Bécs 1683-as ostroma alatt a város hatalmas károkat szenvedett, az újjáépítés során a város és az Esterházy-család próbálta a vitás kérdéseket rendezni. Már 1671-ben kitelepítették a zsidókat a nyugati városfalon kívülre. A kiköltöző helyi és az Alsó-Ausztriából menekülő zsidók önkormányzatot kaptak a herceg birtokában lévő kismartoni földeken. Alsókismartonhegy beceneve hamarosan a Kis-Jeruzsálem lett és az is maradt egészen 1938-ig. Nyugaton Felsőkismartonhegy, keleten pedig Kismarton-Várhely határolta. Termőföldek, erdők nem tartoztak hozzá, gyakorlatilag utcák és házsorok hátsó kerítései határolták. 1732-ben területe majdnem megduplázódott az Esterházy-majorság hozzácsatolásával. 

fortepan_120404_fkmrtnh2.jpgHaydn sírja. Felsőkismartonhegy, Kálváriatemplom

1700-1707 között rendeződött a kishöflányi földeken kialakult, a semmiből hercegi engedéllyel felnőtt Felsőkismartonhegynek nevezett városrész kérdése. A település központja a Kálváriahegy körül alakult ki, határai ugyancsak a hátsó kertek vonalában futott. A XVIII. század során az Esterházy-család hatalmas fejlesztéseket végzett a hegyoldalban, kolostort, templomot, kórházat, kaszárnyát, munkáslakásokat emeltek, sőt itt kaptak lakást a kastélyban szolgáló zenészek, énekesek, többek között Josef Haydn is 1761-ben, mielőtt beköltözött volna a falakon belülre. Miután földi pályafutását befejezte, méltatlan huzavona után a Felsőkismartonhegyi templomban helyezték örök nyugalomra. 

kataszteri_kismarton2.JPGKataszteri térképen a Bach-korszakban egybeolvasztott három nyugat-kismartoni település (Berg Eisenstadt)

Széttagoltsága miatt Kismarton Magyarország kisebb városai közé tartozott. Terjeszkedni csak kelet és dél felé tudott. Ehhez meg kellett nyitni a városfalat, elsősorban az észak-dél irányú sikátorok vonalában. 1853-ban keleten megépült a hatalmas kadétiskola, melynek képeit a Fortepanon is megcsodálhatjuk. 1854-ben, a Bach korszakban rövid időre megszűnt a városi széttagoltság. A közigazgatás egyszerűsítése érdekében Váralja, Alsó- és Felsőhegy egyesítésével létrejött Kismartonhegy (Berg Eisenstadt)  település a szabad királyi várostól nyugatra. Ezt az állapotot megörökítette az alábbi kataszteri térkép. A racionális döntés nem sokkal élte túl a kiegyezést, 1871-ben visszaállították a régi városrészek önkormányzatát. 1876-ban Kismarton szabad királyi város rangja puszta címmé változott, törvényhatóságát elvette a közigazgatási reform, ekkortól kezdve 1920-ig rendezett tanácsú városként Sopron vármegye részévé vált, a róla elnevezett járás székhelyeként. 

nepesseg1910.JPG

1910-ben mindössze 3073 lakója volt a városnak. Ha a jelenlegi kiterjedését nézzük a lakosság 7073 főre emelkedik, amelynek csak 43,44 százalékát képezte Kismarton rendezett tanácsú város. A legkisebb városrész Váralja volt. Anyanyelv szerint a teljes népesség háromnegyede német, kevesebb mint ötöde magyar volt. Rajtuk kívül mintegy 200 horvát lakott a hat településen. Az utolsó "magyar évtizedben" a lakosság száma csökkenő tendenciát mutatott a németek kivándorlása és a csökkenő gyerekszám miatt. 

1920-ban Kismartont a Trianoni béke népszavazás nélkül Ausztriának ítélte. A Soproni helyzet ismeretében talán nem túlzás azt állítani, hogy Kismartonban (ekkor már Eisenstadt) is arányaiban többen szavaztak volna Magyarországra mint az a magyar lakosság arányából következett volna (18,5%).

eisenstadt4.JPGKismarton története egy képen (nagyítható eredeti innen)

Végül az osztrák (német) fennhatóság számolta fel fokozatosan a magyar feudális széttagoltság örökségét. Először 1924-ben Váralját csatolták Kismartonhoz, amellyel háromszáz év után újra egységes város jött létre az egykori falakon belül. 1925-ben Burgenland tartomány székhelyének nevezték ki az egyesített várost. Alsókismartonhegy 1938-ban nem csak az önállóságát, de a lakosságát is elveszette a bevonuló német hadsereg és az új világrend keze munkájának köszönhetően. A zsidók elmenekültek, vagy koncentrációs táborban végezték, zsinagógájukat a nagymartonihoz hasonlóan lerombolták. Néhány nap alatt megszűnt a legalább 600 éves zsidó jelenlét Kismartonban. 1939-ben Felső-Kismartonhegyet is Kismartonhoz csatolták. A közigazgatási változásokat 1945-ben már nem tették semmissé. 1970-ben Kishöflánnyal és Lajtaszentgyörggyel növekedett a tartományi székhely területe. E két falu legalább némi autonómiát meg tudott tartani, mint Eisenstadt két kerülete. 

Az egyesítésnek hála Eisenstadt ma Ausztria 41. legnépesebb települése. 

Így alakult ki tehát a ma ismert Kismarton városa, ahol az Esterházy-család keze nyoma nem csupán a településrészek eltérő arculatában maradt fenn, hanem az alapítványuk révén ma is komoly befolyással rendelkeznek a város életében. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • http://staedteatlas.mapire.eu/oesterreichischer-staedteatlas/eisenstadt/#OV_11_3
  • https://taj-kert.blog.hu/2012/02/04/az_egyik_elso_magyar_angolkert_kismarton_esterhazy_kastely_es_park
  • https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_nemzetisegi_Burgenland_1880-1991/?pg=0&layout=s
  • http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2005/01/wgyemant.pdf
  • http://acta.bibl.u-szeged.hu/10413/1/fold_007_003_004_129-152.pdf
24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr3214294865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Albu 2018.10.18. 01:28:14

85 éve tartományi főváros Kismarton
85 évvel ezelőtt, 1925. október 19-én lett hivatalosan Burgenland tartományi fővárosa Kismarton. Azonban csak 1981-ben kapta meg a város a tartományi székhely alkotmányos rangját.
1921-ben Savanyúkútra települtek
Miután 1921-ben Burgenland Ausztria részévé vált és Sopron népszavazás útján úgy döntött, hogy magyar marad, elvesztette a régió a fővárosát. A hivatali apparátus Savanyúkútra/Sauerbrunn települt át.
Kismarton eredetileg átmeneti megoldás volt
A tartományi főváros rangjáért négy település is vetélkedett, Savanyúkút, Nagymarton, Kismarton és Pinkafő/Pinkafeld. Kismarton eredetileg átmeneti megoldás volt, mivel sokan bíztak abban, hogy Sopront visszakapja a régió.
Idézet:
Így például az 1926-os tartományi alkotmányban ez áll: "A tartományi tanács székhelye Kismarton, a tartományi tanács e székhelyen ülésezik." Egy tartományi főváros nem kerül említésre.
Jogilag 1981-ben lett főváros
Még 1945 után is megmaradt az átmeneti státusz, végül jogilag 1981-ben kapta meg Kismarton a tartományi főváros kinevezést és ez rögzítésre került az alkotmányban.
Forrás: volksgruppenv1.orf.at/magyarok/aktualis/stories/135483.html

Amúgy érdekes volt olvasni, köszi

Tranquillius 2018.10.18. 06:16:10

@Albu: Kösz a kiegészítést!

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2018.10.18. 20:14:10

Jó cikk lett megint, a "környékemről", kösz.

vg123 2018.10.18. 21:49:38

Esetleges népszavazás esetén a többség Magyarországra szavazott volna Trianon utan, csakúgy mint Sopronban?
Úgy mint Sopronban? Aha.
Ha jól tudom a soproni népszavazást elcsalták, bunda volt. Csak csalással került vissza.

Arslab 2018.10.19. 02:30:45

@vg123: rosszul tudod. voltak válaszrási visszaélések, de a lényegen nem változtatott.

lezlidzsi84 2018.10.19. 10:56:41

@vg123: Vélhetően a lakosság töredékét kitevő kisvárosokban, járásszékhelyeken inkább Magyarországra szavaztak volna a helyiek, a többséget kitevő falvakban meg Ausztriára, persze a "határzónában" születhettek volna meglepetések. Alapvetően a soproni eredmények alapján gondolom ezt: az egzisztenciálisan Magyarországtól függő Sopronban inkább szavaztak a maradásra, a környező falvakban viszont már a nemzetiségi hovatartozás dominált, a legtöbb helyen az Ausztriához csatlakozás mellett volt a többség.

pitcairn2 2018.10.19. 11:01:01

@vg123:

azért ez bonyolultabb ennél, még a német wiki szócikk is elismeri, hogy mindkét oldal cinkelt lapokkal játszott, a helyiek meg úgy összességében jól érezték magukat Magyarországon nem volt olyan "mindenképpen ki kell válni!" hangulat...

de.wikipedia.org/wiki/Volksabstimmung_in_%C3%96denburg

a soproni németek is megosztottak voltak a kérdésben

mi több a "magyarok" jelentős része is asszimilálódott német volt...

pitcairn2 2018.10.19. 11:04:07

@vg123:

"Viele Deutsche traten aber für den Verbleib der Stadt bei Ungarn ein oder waren Verfechter einer Autonomie:

„Zieht es den einen Teil unserer Deutschen nach Deutschösterreich, so hat der andere Teil berechtigtes Interesse bei Ungarn zu bleiben, und es gilt jedes Für und Wider in dieser Beziehung genau zu erwägen“

schrieb die Ödenburger Halbmonatsschrift „Die Lupe“ im Jänner 1919 in ihrem Editorial.

Bei der Volksabstimmung wurde evident, wie sehr die Deutschen Ödenburgs zu dieser Zeit gespalten und keineswegs politisch einheitlich orientiert waren. "

de.wikipedia.org/wiki/Volksabstimmung_in_%C3%96denburg#Historische_Beurteilungen

vg123 2018.10.19. 12:43:17

@pitcairn2:
Was makox?
The press/people at that time did not necessarily know the truth about the referendum. In Hungary it is a rightist national issue to stick to the belief of a fair referendum. I truly respect the Ausria for the chance of a referendum. Hungary would never give anybody a chance like this. There was a ruling rigtist goverment that time and so is there now. So there is now chance to admit any "smart way" (mutyi"). It is usual in our days.

pitcairn2 2018.10.19. 12:56:56

@vg123:

mindössze a német wikipediából idéztem amit valószínűleg az osztrákok dobtak össze...

megjegyzem ez a wikipediának a legnagyobb előnye, hogy pillanatok alatt át lehet ugrani az egyik nemzeti verzióból a másikba...

mint fentebb láthatod, a német szócikk is elismeri, hogy a német lakosság is megosztott volt a kérdésben...

Sopronban is nagyon sok német végül a maradás mellett voksolt, mondjuk jól elcseszték...

www.kisalfold.hu/soproni_hirek/kitelepites_a_nemetek_nelkul_kihalt_lett_sopron_-_fotok/2484819/

PS. az aktuálpolitikai lózungoktól meg ha lehet kímélj meg...

pitcairn2 2018.10.19. 12:59:57

@vg123:

a jelek szerint különben szövegértési problémáid vannak, mivel fentebb __magyarul__ kitértem arra, hogy mindkét oldal __cinkelt lapokkal__ játszott

ergo

szó sem volt "fair" népszavazásról

mindkét - jóval távolabbról menedzselt - "oldal" ott csalt ahol tudott...

a helyiek meg csak pislogtak szépen...

pitcairn2 2018.10.19. 13:05:38

@vg123:

a német wiki-szócikk elismeri, hogy az osztrák oldal is lábbal tiporta az előzetesen lefektetett szabályokat…

„Trotz des ausdrücklichen Verbots jeder Form von Agitation in den Venediger Protokollen kam es im Vorfeld der Abstimmung auf beiden Seiten zu einer wahren Propagandaschlacht. Für den Anschluss der Stadt an Österreich agitierte der nach dem Muster des Kärntner Abwehrkampfes eingerichtete „Ödenburger Heimatdienst“, der mittels Flug- und Streuzetteln, Gerüchten, Drohungen, Irreführung, Polemik und Humor Propaganda betrieb.”

de.wikipedia.org/wiki/Volksabstimmung_in_%C3%96denburg#Vorbereitung_und_Verlauf

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2018.10.20. 14:42:30

@vg123: " Ha jól tudom a soproni népszavazást elcsalták, bunda volt. Csak csalással került vissza. "

Hát, rosszul tudod. Voltak stiklik, MO párti diákok szétvertek több AU párti borozót, meg hasonló csúfságok, de nézd meg a szavazás eredményének arányait te jól értesült.

65,1 MO/34,9AU. Ennyit nem lehet elcsalni.

hu.wikipedia.org/wiki/Soproni_n%C3%A9pszavaz%C3%A1s

Kassa András 2018.10.20. 21:42:18

A MARTON az NEM MÁRTON!

Kassa András 2018.10.20. 22:01:42

Az ismeretlen szerző 1358-ban kezdte írni ezt a hatalmas értékű munkáját, melyet ma Képes Krónika címen ismerünk, korábbi írások ismeretében.

A 44. fejezetben, a befogadott idegenek felsorolása között említi:

„Kuguinus és Renaldus Yspaniából származnak. Margaretha királynéval, Zaar László fiának, Béla királynak feleségével jöttek Pannóniába.”

Az 51. fejezetben ezt írja:

„SIMONRÓL ÉS MIHÁLYRÓL
Simonnak és öccsének, Mihálynak nemzetsége, melyet Martonfalvainak hívnak, III. Béla fiának, András királynak idejében jött be Spanyolországból. Ennek a nemzetségnek sok vára volt Spanyolországban, egyiket pedig, a legjobbat, Bojótnak hívták. E Simon nagyapja sok esztendeig viszálykodott az aragón királlyal, végre a király elfogta, és börtönbe vetette. Simon gróf és Bertram megijedt, eljöttek hát Magyarországba az előbb említett András király második feleségével, aki Campaniából származott. Spanyolországban egyetlen nemzetség sem merészel sast hordani címerében, csak Simon és Mihály: éspedig azért, mert a tuniszi szultán seregét, mikor az Majorca és Minorca szigeteit hajókkal megtámadta és a hajóhadat elfogta, az aragón király többi lovagja pedig nem bírt vele, hír szerint az nemzetségük verte ki. Ezért a király és a lovagok gyülekezete elhatározta és elrendelte, hogy korábbi címerpajzsuk helyett, amely addig csak piros volt, minden ábrázolat nélkül, sast hordjanak.”

Kassa András 2018.10.20. 22:05:37

A Marton családnevet mind a mai napig őrzik az Árpád- kor óta. (nem márton!) Antropológus vizsgálat kimutatta, hogy nagy százalékban mai napig ibér jegyeket mutatnak!.

gigabursch 2018.10.22. 17:55:08

@lezlidzsi84:
Neked is szívből ajánlom ifj. (Missuray) Krúg Lajos: Tüzek a Végeken C. művét. Minden, a Sopron környéki harcok és népszavazás kútforrása.

.@pitcairn2: Neked már régebben is ajánlottam. Ezek szerint még nem olvastad el, de nem is beszéltél a kérdésről Sopronban ifj. Sarkady Sándorral.

gigabursch 2018.10.22. 17:58:27

@vg123:
Elég keveset tudsz.
Ahogy alighanem semmi ismereted nincs azoknak az osztrák és cseh állampolgárságú ügynökök számáról sem, akiket a Selmeci akadémia diákjai hatástalanítottak. De a lehetőség adott. Aki nem hiszi, járjon utána.

gigabursch 2018.10.22. 18:00:47

Nem tudom megállni: A mai Nagymarton mellett is van egy Kismarton itt Fejér megyében. Tegye fel a kezét aki tudta?

.
.
.
.
Hát, ez nem túl sok...

pitcairn2 2018.10.22. 20:57:19

@gigabursch:

némi közöm nekem is van a soproni felsőoktatáshoz, mivel a közgazdász másoddiplomám odakötődik, egyszer szóba került az egyik soproni oktatónkkal ez a téma és neki nagyon cifra véleménye volt róla...

kb. úgy vélte, hogy anno a soproniak ezt nagyon "elcseszték", azaz szerinte még a németek többsége is maradás mellett voksolt és 1946 után szívtak mint a torkos borz...

ami az előzetesen lefektetett alapelvek lábbal tiprását illeti az valószínűleg mindkét oldal esetében igaz lehetett, szóval ez a "fair" népszavazás mém vhogy nekem nem tűnik hihetőnek, de az sem hogy teljes mértékben elcsalták a népszavazást...

gigabursch 2018.10.25. 10:00:28

@pitcairn2:
OK, de nem az volt a kérdés, hogy egyik-másik oktatónak vagy honpolgárnak mi a saját privát véleménye, hanem az, hogy sikerült-e olvasnod a fent említett művet?

Itt jegyzem meg, hogy holnap épp Sopronban lesz dolgom, utánajárok, van-e még belőle.
Hozzak?

Másoknak?
Valami 2000 Ft/db környékén volt az ára, ha jól emlékszem.

Aztán jövő héten 30-án leszek Budapesten, akár át is adhatom...

Feltéve, hogy van még belőle...

pitcairn2 2018.10.30. 20:31:04

@gigabursch:

utólag is köszönöm a felajánlást!

az álláspontom egyébként leginkább szkepticizmuson és logikai következtetésen alapul:)

plusz az osztrák és a magyar oldal "mainstream" verziójának a tanulmányozásából

pitcairn2 2018.10.30. 20:32:06

@gigabursch:

ha online elérhető lenne különben szívesen belenéznék, de papír alapú könyvet már nem nagyon veszek