Pangea

Minden, ami földtudomány

Anglia tengerbefúlt erdői

2018. augusztus 20. 20:00 - Tranquillius

Politikailag Nagy-Britannia 1066 óta minden jelentős inváziónak ellen tudott állni. Földrajzilag azonban vesztésre áll egy olyan invázióval szemben, amely a legutolsó glaciális maximum óta tart. Ez pedig nem más, mint a Pangea blog által egyik legjobban körüljárt téma; a tenger előrenyomulása a szigetek rovására. 2018. augusztus 13-án a szokatlanul alacsony apály felszínre hozta ennek a húszezer éves háborúnak az egyik csataterét Lincolnshire partjainál. 

article-2564285-1baa8cf800000578-776_964x640.jpgBorth (Wales) elsüllyedt erdeje (forrás)

Tulajdonképpen Anglia és Wales partvidékének zöme ilyen csatatér, ezért ha valaki alacsony apály idején, vagy heves téli viharok után a tengerpartra kirándul nagy valószínűséggel belebotlik majd valami egészen különleges dologba. 

Korábbi cikkeink a témában:

article-2564285-1baa8d2300000578-111_964x639.jpgTölgyfa és tiszafa maradványai Borth mellett (forrás)

Tulajdonképpen egyáltalán nem is különleges dolgok ezek, egy hegyoldalban az ember nem csodálkozik, ha átesik egy tuskón a tarvágás kellős közepén. Ha valakivel ugyanez a sekély tengerben történik meg, pár száz méterre az aktuális partvonaltól már nem olyan könnyű magyarázatot találni a jelenségre. Kivéve akkor, ha az ember ősei már évezredek óta ugyanott éltek és apáról-fiúra hagyományozódott az özönvíz története. Nagy-Britannia sem a Bibliából hallott először az özönvízről, bár Walesben elsősorban az itallal magyarázták a tengerbefúlt erdők kialakulását: 

Cantre'r Gwaelod (körülbelül Mélyföld vármegyének fordítható) egy legendás elsüllyedt uradalom volt a walesi Cardigan-öbölben. Fővárosa Caer Wyddno volt, ahol Gwyddno Garanhir uralkodott. A termékeny mélyföldet egy töltés védte, rajta zsilipekkel, melyek ura Seithennin volt, aki nem vetette meg az italt. Egy sötét viharos (és alaposan átmulatott) éjszakán a zsilipkapuk nyitva maradtak, a dagály betört rajtuk és elárasztotta az egész területet.  

Később, a kereszténység elterjedése után a "Noé erdeje" kifejezés is meghonosodott.

2018. augusztus 13-án, Lincolnshire keleti partjainál — a Humber és a Wash között — az alacsony apály idején egy elsüllyedt erdő több ezer éves tuskói kezdtek előbukkanni a vízből. Az alacsony vízállás csak az egyik ok, a másik az, hogy a visszahúzódó víztömeg magával viszi a lazább üledékeket a mélyebb tenger felé. Képletesen szólva leporszívóz róla minden mozdíthatót. Ezért lehet, hogy a különösen erős téli viharok idején Anglia- és Wales-szerte tömegével bukkannak elő hasonló letarolt erdők. A felkavarodott homok és agyag a mélyebb rétegekben zátonyokat alkot, majd amikor elcsendesedik az időjárás a dagály szépen visszatemet mindent. 

1280px-submerged_forest_at_ynyslas_ceredigion.jpgTengerbefúlt erdő maradványa Ynslas mellett, Wales (forrás: wikipédia) 

Nagy-Britannia keleti partvidéke Scarboroughtól délre a Csatornáig, valamint kisebb mértékben a déli és nyugati parton lapos és sekély tengerfenékkel szomszédos. Anglia és Dánia között a Dogger-pad a legnagyobb ilyen terület ahol több száz kilométeren keresztül a tenger mindössze 13 méter mély. Itt többször előfordult, hogy a halászok hal helyett mamutagyart, tőzeget, vagy éppen emberi csontokat fogtak. De például Walesben, a Cardigan-öbölben is 10 tengeri mérföldet (18,5 km) kell egy hajónak megtennie, hogy elérje a 20 méteres mélységet. Bizonyára sok halászhálót szétszaggathattak a víz alatti erdő tuskói és gyökerei is, nem véletlen, hogy a XVIII. századi hajózási térképek is feltüntették a víz alatti erdőket "islet" azaz szigetecske néven. Az elnevezés találó, ugyanis az árapály helyenként csatornákat vágott az erdőkbe, ezáltal részekre tagolta azt. A tőzegben nem csak tuskókat látni, hanem faágakat, bokormaradványokat, töménytelen mennyiségű rothadt avart, haszon- (tehén, kecske, birka) és vadállatok (medve, őstulok, gímszarvas) láblenyomatait, sőt akár még emberi lábnyomokkal is találkozhatunk! 

Ha ezeken a szigetecskéken járunk az első szembeötlő dolog természetesen a tarvágás; mintha minden tuskó szakavatott erdészek keze munkáját dicsérné. Holott erről szó sincs, nem az ember, hanem az előrenyomuló tenger vágta ki ezt az erdőt. A fák körül található üledékek mesélnek az erdő pusztulásának fázisairól. A tenger által mozgatott homok alól előmeredő tuskók, gyökerek többsége kemény, kötött tőzegbe ágyazódott, ez alatt található az egykori agyagos talaj, melyen az erő felnőtt.

doggerland2_2.jpgNagy Britannia területe a transzgresszió függvényében (forrás: National Geographic)

Az utolsó glaciális maximum, azaz a szárazföldi jégtakarók legnagyobb kiterjedése óta eltelt mintegy 20 ezer évben a tengerszint kb. 120 méternyit emelkedett. Az emelkedés üteme nem volt állandó, a legdrasztikusabb özönvíz a 15 és 7 ezer évvel ezelőtti intervallumban zajlott. Anglia partjainak tengerbefúlt erdei (már csak a helyzetükből adódóan is) a transzgresszió utolsó fázisában, a középső kőkorszak és a bronzkor között pusztultak el. Az utolsó glaciális maximum után a jégtakarók elkezdtek visszahúzódni észak felé, a felszínre bukkanó területeken pedig óriási versenyfutásba kezdett a bioszféra, hogy betöltse a keletkezett űrt. Azonban nem csak a bioszféra vetett szemet a jégmentessé váló hol morénákkal, hol pedig csupasz sziklafelszínnel borított földre, hanem az édesvízzel alaposan felduzzasztott tenger is. Az első megtelepedett fák fenyőfélék voltak, később az éghajlat további enyhülésével megjelentek a lombhullató fák; éger, nyír, tölgy, mogyoró és hárs. A bioszféra és a tenger versenyfutásából jobbára a szárazföldi élővilág került ki vesztesen. 6000 éve elsüllyedt az Anglia és Dánia közötti Dogger-pad, átszakadt az Európát a Brit-szigetekkel összekötő földhíd. Több százezer négyzetkilométernyi dimbes-dombos erdő, mező, folyóvölgy került a tenger fenekére.

post-glacial_sea_level_1.pngAz utolsó glaciális maximum óta lezajlott tengerszint-emelkedés üteme (forrás: wikipédia)

Az erdők fáit az előrenyomuló sós, vagy legalábbis csökkent sósvíz (brakkvíz) pusztította el. Ekkor az erdő még lábon állt, valahogy úgy festhetett ekkoriban az Északi-tenger és az Atlanti-óceán több ezer kilométer hosszúságú partvidéke mint amikor a Gyilkos-tó kialakult Erdélyben. Csak éppen a nagyságrend volt más, A Brit-szigeteket övező erdők gyilkosa nem egy tó, hanem egy egész óceán volt. Az elpusztult fákat aztán a hullámzás "fűrészelte el" és a viharok döntötték ki. De hogyan maradhatott meg ennyi tuskó a víz alatt? A megoldás kulcsa a tőzeg. A már elpusztult erdőben tengervíz hatására az erdő szerves anyaga tőzeggé alakult át. Ez a lúgos, oxigénmentes és kellően vastag környezet őrizte meg a fák tuskóit és gyökérzetét. Fontos leszögezni, hogy nem "megkövült erdőről" van szó; a fákat nem kovasav tartósította, hanem az oxigénhiányos környezet. 

Elsősorban nyír, jegenyefenyő és tölgy alkotta az erdőket, de találtak itt magyal, tiszafa, sőt közönséges nád lenyomatait is a tőzegben. A különböző fák különböző módon korhadtak el a vízben. A nyír például különösen jól átvészelte a tőzegben és tengerben eltöltött pár ezer évet, helyenként még a kérgére oly jellemző fehér foltok is megmaradtak, miközben a jegenyefenyő és más fenyőfélék tuskói jobban lebomlottak és felszínüket kerekre csiszolták a hullámok által szállított üledékszemcsék. 

Felmerülhet a kérdés, hogy mikor süllyedtek el ezek az erdők? Röviden megválaszolva a kérdést: az elmúlt 20 ezer évben fokozatosan és folyamatosan. Értelemszerűen az Északi-tenger közepén lévő Dogger-pad mélyen fekvő erdeivel ritkábban találkozunk, míg az árapály zónában magasabb helyzetben lévőkkel gyakrabban. Ez utóbbiak jóval később süllyedtek el, helyzetük megkönnyíti a tudományos kutatásukat. Először is meghatározhatjuk a tuskók tengerszinthez viszonyított magasságát (mélységét) és a kapott eredményt összevetjük a transzgresszió ütemével. Minél mélyebb helyzetben van egy tuskó, annál régebben öntötte el a tengervíz. Csakhogy ez nem teljesen pontos, sok más tényezőt is figyelembe kell venni. Nem csak Skandináviában, hanem a Brit-szigeteken is lejátszódik az ún. izosztatikus kiemelkedés. Skóciában, ahol a pleisztocén jégárak benyomták a kérget az asztenoszférába a kiemelkedés értéke magasabb, dél felé haladva, ahol vékonyabb volt a jég, vagy egyáltalán nem is volt ez az érték a nullához közelít. Lincolnshire és Wales esetében ezzel számolni kell, de például Cornwall tengerbefúlt erdeinél (Penzance, Portreath) már kevésbé.

mapsubforests.jpgWales elsüllyedt erdei: 

1 Abergele, 2 Amroth, 3 Borth/Ynyslas, 4 Formby, 5 Goldcliff, 6 Lydstep, 7 Newgale, 8 Rhyl, 9 Whitesands Bay (forrás)

Ennél létezik két egyszerűbb módszer; az egyik a szénizotópos kormeghatározás, a másik pedig a dendrokronológia, azaz az évgyűrűk vizsgálata. A két eljárás módszertanába nem belemenve fontos tudni, hogy mindkettő abszolút módszer, tehát nem csak egymásutániságot, hanem konkrét évszámokat is ad a minták keletkezésével kapcsolatban. Az erdők sorsát két dátum határozza meg; a fa pusztulásának időpontja és a tőzegbe temetődése. Mindkét időpont helyszínről helyszínre különbözik Anglia partjai mentén. Észak-Lincolnshire partjainál, Immingham és Theddlethorpe között idősebb (5840-5373 ill. 6205-6012 év) fákat találni a tengerben, míg délebbre, Anderby Creek és Cleethorpes környékén valamivel fiatalabb erdőket találni (3514-3349 és 2912-2299 év). A Cardigan-öböl erdei Borth és Aberystwyth között 6000 - 3500 éve pusztultak el, de itt 18,5 méteres mélységből hoztak már fel 8740 éves tőzeget. Cornwall partjainál az apály 6000 - 4000 éves erdőket hoz a felszínre. Anglia legidősebb tengerbefúlt erdeit Norfolk partjainál búvárok találták, ezek kora 10 ezer év. 

Egészen biztos, hogy nem volt egyedüli jelenség az erdők ilyen mértékű pusztulása. A jégkorszakok közötti felmelegedések, az interglaciálisok során többször is létrejöhettek hasonló tőzeges területek elsüllyedt erdőkkel. Happisburgh mellett ugyancsak a tengerparti üledékekben találtak már 850-950 ezer éves emberi lábnyomokat

borth2.jpgTengerparti védmű építése során eltávolított fa (forrás

Anglia partjainál a hatalmas téli viharok és a feltáruló hatalmas tengerbefúlt erdőségek időről időre felhívják a helyi lakosság figyelmét arra a földrajzi tényre, hogy a tengerszint állandó változásban van. És egyelőre nem nekünk áll a zászló ebben a küzdelemben. 

 

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr414187633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2018.08.20. 23:01:50

A C-14 nem abszolút módszer. Pont hogy dendrokronológiával kell helyről helyre kalibrálni.

Tranquillius 2018.08.21. 09:56:51

@David Bowman: Akkor ezt át kell majd írni: One of the most widely used and well-known absolute dating techniques is carbon-14 (or radiocarbon) dating. en.wikipedia.org/wiki/Absolute_dating

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.08.21. 10:47:20

A C14 ugyan abszolút kormeghatározó módszer, de a kalibrációs görbe állandó finomításra szorul.

www.termeszetvilaga.hu/interjuk/banffy.html

A kulcs szó, amit a szövegben keresni kell, már persze Bánnfy Eszter-en kívül: "Oross Krisztián"

Amúgy a cikk sok további érdekességet ír, így a KM-e korai neolitikus fontosságáról, de az már off.

David Bowman 2018.08.21. 11:59:18

Nem tudhatod, a szén14 hogy került a fába (vagy az emberbe). Pl a földben levő karbonátokból is származhat. Ezért pl ahol több az eső, rendre lefelé csal. Sztonhendzset korábbinak mérték a piramisoknál. gy magyar faszi mutatott rá a hibára még a hatvanas években, de persze rá se basztak. A világ összes régésze tiltakozására kezdték el dendrológiailag kalibrálni helyről helyre.
Semmilyen 1adatot ne vegyetek készpénznek, ha nincs odaírva, hogy kalibrált. Stonehenge (Kőhenger) esetében kb 1200 évet téved.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.08.21. 16:17:26

@David Bowman: Igazad lehet. Egyik számomra új szerző is a dendrokronológiailag kalibrált C14-et fogadja el. Idézem.

"A radiokarbon módszerrel meghatározott koroknak két féle adatrendszere ismert. Az egyik a nyers adat, amit a mérésből közvetlenül kiszámítanak, a másik azonban az, amit hosszú életű
fák évgyűrűinek az alapján (dendrokronológia) a nyers adathoz, mint valódit rendelnek (kalibrált adatok). A nyers mérés kb. i.e. XV. évszázadig eléggé jól követi az évgyűrűkkel kalibrált értékeket, azt megelőzően azonban a valódi kor egyre növekvőmértékben öregebb, mint a meghatározott."

Forrásom:
www.leventevezer.extra.hu/gyokerek.pdf

David Bowman 2018.08.21. 19:44:11

@rdos: Ez még mindig nem jó. A kalibrált adat is helyről helyre más. A Szaharában (Egyiptomban) pl pontos. Különböző korokból de egyazon helyről származó fáknak az összepasszoló évgyűrűsorozatait egymás mellé téve akár 6000 éves kalibrációs adatsor is nyerhető. A képen kiemelt fának is ez lessz a szerepe. a C14 módszer is kb 6000 évre jó. Régebbre más izotópokat mérnek.

Flashy7 · http://flashy.blog.hu 2018.08.22. 22:18:57

szerintem itt máshol van a hangsúly az eredeti cikkben, rossz dolgon vitatkoztok :) az abszolút módszer itt azt jelenti, hogy (még ha pontatlan is, de) évszámot ad, MIKOR történt (most hogy év, vagy ezer év pontosságú, az mindegy) a mához képest. a relatív módszer lenne a párja, ami két eseményt hasonlít össze egymással (leegyszerűsítve "fölötte helyezkedik el, tehát utána kerül oda"), de ahhoz nem visz lényegesen közelebb, hogy mikor (hány évvel ez előtt) történt. nem a pontosság volt a kérdés, hanem a módszer kategóriája.

gigabursch 2018.09.03. 10:07:54

Halkan jegyzem meg, hogy a dendrokronológiával szemben meglehetősen kemény fenntartásaim vannak.

Korábban már írtam itt, de csak a webarchív örzi meg, de az is hiányosan.
(web.archive.org/web/20130316132052/http://maghreb.blog.hu/2012/12/12/kristof_zoltan_egy_informatikus_atirja_a_kozepkor_tortenelmet)

"gigabursch 2013.02.15. 10:19:44
@Nyitray Szabolcs:
Aki tisztában van azzal, hogy nem vágásos üzemmódú erdőben lévő belső szociális állapotok és azok időszakos változása miatt hogyan alakul a fény és az élettér dinamikus rendszere, az azzal is tisztában van, hogy az évgyűrűk növekedését ezt érdemben befolyásolja (különösen a fellépő változások - közeli lékesedés), szemben az időjárás változásainak hatással.
Ehhez még adalék, hogy a fatest kénytelen megfelelni az (ismert) fizika szabályainak, jelesül annak, hogy az egyes elemi szeletek terhelési viszonyai nem változhatnak, és tartóképességben a fa belső szöveteikhez igazolódnak, illetve a szél oldalirányú hatásainak meg kell feleljen a fa egyidejűleg.
A fentiekből következően a fa növekedés és vastagodása során alulról nézve (kontúrját tekintve) egy hiperboloidként írható le, felülről meg egy negyed fokú paraboloidként.
Értelemszerűen van egy szakasz, amely inflexiós szakasznak fogható fel. Namost ez a szakasz a fa magassági és vastagsági növekedésével együtt szintén elmozdul fölfelé, és kifelé.
(az alak levezetése. Dr. Szalay József: Statika, ill. dr. Horváth Jenő: Matematika, egyetemi jegyzetek, Sopron).

A fentiekből következően úgy vizsgálgatni fadarabokat (fafajtól, származási helytől, saját életkorától, a saját életkorán belül a fatestben eltöltött korától, az inflexiós szakasz nem ismeretével, ráadásul nem tudva azt, hogy az elmúlt 1-200 évben az adott fa milyen szociális változásokon esett át) és ex-catedra kijelenteni dolgokat - alsó hangon nettó baromság. Természetesen ha ez az okfejtés egy "dendrokronológus" elé kerül, rögtön mellébeszélésbe kezd.

Csak a fák növekedését, vágásos üzemmódban, 100% elegyarány mellett (aminek a természetességéről ne beszéljünk) negyedfokú polinom függvényekkel lehet jó közelítéssel leírni, záros időszakon (0-140 év).

S egy nem vágásos üzemmódú erdőben, évtizedekig erősen tipródó, egy-egy megugrási szakasz után évtizedekig stagnáló fák növekedési sajátosságai alig-alig vannak részlegesen leírva, nincs róla egzakt adat.
Mégis az egyik legszemléletesebb kép Roth Gyula erdőművelés II. c. könyvében van (1934, Sopron), amely a vágásos és a szálaló üzemmódban kezelt erdőben lévő fák évgyűrűmetszeteit mutatja.
A kép önmagában tanulságos és rámutat arra, hogy nem ismert kellőképp a szálaló üzemmódú erdő egyes fáinak növekedése.
Ma sem ismert alaposabban, holott azóta lassan 8 évtized telt el és nem unatkoztak a kérdést vizsgáló tudósok."

Igazi, idei testhezálló példa:
Idén a Kárpát-medencében tobzódott a fatömegnövekedés.
Volt eső, pára, meleg, napsütés.
Ezzel szemben már az osztrákoknál, cseheknél meg az aszály verte ki a biztosítékot, hátmég ÉNY-i irányban szerte Európában.
Erre tessenek dendrokronológiát alapozni.
Egyébként ez egy Göcsej - Balaton-felvidék - Börzsöny vonalban is brutális eltéréseket mutat.

EZ elképzelés jó, de a statisztikai megalapozás ökológiai ismeretek nélkül: erősen visszás.

David Bowman 2018.09.03. 13:00:33

@Flashy7: Hát, ez igaz.
@gigabursch: Ezért van helyről helyre más adatsor. Akik ezt csinálják, azok se hülyék. Ha van egy húsz évgyűrűs fadarabod, akkor a leltárból olyat keresel ki, ami egy nagyobb fán (pl azon, amit a cikkben épp egy daruval emelnek ki) megfeleltethető neki. Ha radiokarbon, a tapasztalat és az évgyűrűk összeillő adatokat adnak, akkor megvan a kor. Az egy helyen talált különböző korban élt nagyobb fákat egymás mellé passzintva fasza sokezer éves évgyűrűsorokat lehet kapni. Ha elég sok ilyen adatsorod van, és tapasztalatod is bőven, akkor már meg tudod mondani egy viking hajó maradványáról, hogy a fáját hol és mikor vágták ki. Ez szerintem tiszta sor, nem úgy mint a radiokarbon, ami bizonytalan előfeltételekből indul ki.

gigabursch 2018.09.03. 13:27:45

@David Bowman:
Nagyon szívesen megnézem azt az embert, aki megmondja az adott fáról, hogy az adott faelemet (mondjuk hordódonga, gerenda, stb) ugyan melyik részéből emelték ki az eredeti fának.
Nyilván utána azt is megmondják hogy a fentebb levezetett infelxiós görbesor hol fut végig, érinti-e az adott fatestet.
S persze azt is szívesen megnézem, hogy hogyan alakul az évgyűrá sor, ha mondjuk a fa koronájának az 1/3-a leszakad (ami egyébiránt teljesen "normális", de az itt keletkező léket más fák növik be. Ugyanis az évgyűrű szerkezet azonnal(!) "torzul", de nem is tehet mást, mert a statika az statika. Tehát a fa relatív koncentrikus szerkezete eltolódik. De minden törzsszakaszban másképp,

Az a helyzet, hogy nem ok nélkül mondom, hogy nagyon szép a dolog, de nem veszi figyelmbe az erdőben az egyes fák ökoszociális helyzetét, az ebből fakadó növedékváltozásokat és korlátozásokat.
S magunk közt szólva a kérdéssel egyáltalán valamilyen szinten érdőklődést nyújtó erdőmérnökök tábora meglehetősen szkeptikus . Nem ok nélkül.
Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk a kérdéssel, hanem azt, hogy azért ez nem egy "hurrá, kész a vacsora" c. egyismeretlenes egyenlet. Sőt.
Továbbá az adatsorokat sem vonom kétségbe, de nem tudok szó nélkül elmenni a dolog mellett, mert nem egzakt.
Egyébiránt először ezzel a kérdéssel egy 70/80-as évek fordulóján keletkezett IPM-ben olvastam (jó tíz évvel később), ráadásul ez még hátsó címlapon fent is van/volt.

Tranquillius 2018.09.03. 13:35:09

@gigabursch: Nem ígérem, hogy cikk lesz belőle, de megpróbálok utánanézni, vagy keríteni valamilyen szakit dendrokronológia témában. A héten úgyis megyek egy ásatásra.

David Bowman 2018.09.03. 15:37:54

@gigabursch:
" melyik részéből emelték ki az eredeti fának."
Ez mindegy is. Elég ha megtalálják egy komplementerét, akkor a két fa együtt élt valahol.
" statika az statika."
A statisztika meg statisztika. Höhö. Nem tudtam kihagyni. Az egymásra következő évek bármilyen időjárási aránya ugyanaz marad. Amúgy se mondta mindenki, hogy minden fadarab alkalmas ilyen elemzésre. Nekünk csak az kell, hogy legyen elég egy stabil kronológiai sor felállítására. Ezt a sort megrádiokarbonozzák, és a rádikarbon kort dendrokronológiailag kalibrálják. Utána ha találnak bármilyen szerves anyagot, és megradiokarbonozzák, akkor az így kapott radiokarbon értéket Összevetik az évgyűrűsoron mért radiokarbon értékkel.
www.brown.edu/Departments/Joukowsky_Institute/courses/greekpast/files/3149857.JPG
Nem értem, mit nem lehet ezen érteni.
Ha találsz egy bölényszarvat, megradiokarbonozod. Kapsz egy nyers értéket. megnézed, hogy az ott érvényes évgyűrűsor melyik radiokarbon értékével egyezik. Utána az évgyűrűsorról leolvasod a pontos évet.

David Bowman 2018.09.03. 15:48:11

@gigabursch: A hordódongán te nem nézel semmit. Elégeted. Utána ugyanúgy jársz el, mint a bölényszarvnál.

gigabursch 2018.09.04. 09:38:54

@Tranquillius:
OK, köszi. Anno dacu ezt még hallgató koromban tettem föl először kérdésként Sopronban egy, a témát érintő előadáson egy ezzel foglalkozó embernek (Ha jól rémlik a Liszt Ferenc Művelődési Házban volt az esemény). Azóta is várom a választ.
Még le is rajzoltam neki a problémát, sőt meghívtam az egyetem E-épületébe, ahol nagyon jó fametszetek tömege van, hogy kézzelfoghatóan szemléltessem a problémát, nem beszélve a még Selmecről hozott témához passzoló famateszet rajzokról. Azóta is jön...

@David Bowman:
Nem fogok parttalan vitába menni, mert tök fölösleges.
Személy szerint engem nem győz meg a módszer. Jelenleg. UFF.
Természetesen nem tartom hiábavalónak sem.
Szerintem tök érthető amit leírtam. Nem először írtam le és mindig akad valaki, aki amit leírok nem akarja megérteni.
Ezt tudomásul veszem, de van egy sanda gyanúm, hogy blog rendszeres olvasói közül az egyike vagyok azoknak, akik erdőhöz talán a legtöbb értelmeset tudnak hozzászólni.
(végülis erdőmérnök is meg faipari mérnök is vagyok, mindezeken felül kíváncsi és érdeklődő a történelem és a régészet iránt (is))
S mint ilyen - talán nem szégyen, ha azt mondom, hogy van néhány fenntartásom a dolgot illetően.
Ennyi.

gigabursch 2018.09.04. 09:47:42

@David Bowman:
Pedig érdekes volt megnézni, amikor valami diplomamunka kapcsán a Faanyagtudományi Intézteben vizsgáltak régi dongákat.
Hogy mit vizsgáltak, már nem tudom, de vizsgáltak. S nem mai dongák voltak.

David Bowman 2018.09.04. 16:41:24

@gigabursch: Értem én amit írsz, de nem a problémát taglalod.
Te a dendrokronológiáról beszélsz. Minden álításoddal egyetértek.
Én meg a dendrokronológíalag pontosított radiokarbon kormeghatározásról.
Nem sok fadarabot lehet évgyűrűk alapján kronologizálni. Sőt, valószinűleg nagyon keveset.
De ebből a kevés, nagyon is jól kronologizálható, és összehsonlítható fatörzsdarabból évszakra pontos adatsort lehet felállítani. Minket most csak ez a kevés kiválasztott fadarab érdekel.
Ennek az évgyűrűs adatsornak minden pillanatához tartozik egy radiokarbon koradat is. Ennyi.

Ettől még bármilyen hordódongát lehet külön vizsgálni. Évgyűrűk alapján vagy meg lehet mondani a korát, vagy inkább nem. De ez minket nem is érdekel.