Pangea

Minden, ami földtudomány

Humor a tudományban

2018. április 01. 09:12 - Hágen András

Beck Mihály tiszteletére

A tavaly, 2017-ben egy jellegzetes kémikussal lett kevesebb a magyar tudomány. Beck Mihály Tibor elismert kémikus, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2017. július 31-én elhalálozott. Számos kémiai- és fizikai kémiai cikket, könyvet publikált. Emellett azonban a tudománytörténeti munkái is kiemelkedők. Olyan könyveket szerzett, mint például a „Parajelenségek és paratudományok”, de véleményem szerint a legérdekesebb könyve az Akadémiai Kiadó jóvoltából megjelenő „Humor a tudományban” volt. Nagyon színesen írja le, hogy a szürkének és egyhangúnak beállított tudomány világa valójában, milyen színpompás is, mintha egy hétköznapi emberrel történne meg a tudomány rózsaszín színfalai mögött.

A következő cikk nem idézet lesz a könyvéből, de még csak nem is kiemelés, hanem egy általam összeállított-, és válogatott humorbonbon Beck Mihály tiszteletére. Őszintén remélem sikerül lerántanom a leplet a földtudósok sötétnek és zordnak beállított tudományvilágáról.

Bevezetés

Sokan azt gondolják, hogy a tudomány humoráról beszélni felér egy vétekkel, hiszen a tudomány komoly dolog. Akik ezt gondolják, azok nem fogták fel, hogy a tudomány művelői is kifinomult tulajdonságokkal rendelkező emberek, és ebből következően sajátságos, szarkasztikus és humoros történések forrásai lehetnek.

 1.JPG1. ábra A végét járja a jégkorszak

Mielőtt belemennék a tárgyalásba, nem ártana vetnünk egy pillantást arra, hogy valójában mi is az a humor és mit is válthat ki belőlünk. A különböző humoros dolgok, különböző fiziológiai reakciókat váltanak ki belőlünk. Van, amin halkan, vagy harsányan nevetünk, van, amin kacagunk, vagy éppenséggel kacarászunk, vagy csak mosolygunk. A tudományos humor megnyilvánulásai általában mosolygást, kuncogást, legfeljebb nevetést eredményeznek. A fiziológiai tulajdonságok ismerete után nézzük is meg, hogy a humornak milyen válfajai lehetnek. A leggyakoribb a tudománnyal, ill. művelőivel foglalkozó az anekdota. Ez önmagában is nagy családot jelent a tudományos abszurd humor, a koholmányoktól a versben írt, sőt megzenésített tudományos dolgozatokig. Hosszú múltra tekint vissza a tudomány világa fonákságainak szatirikus vagy ironikus bemutatása. Humoros elemet jelentenek a tudományos vonatkozású szó- és képrejtvények, továbbá a velős mondások, aforizmák.

 

Anekdoták

Az anekdota görög szó, eredeti jelentése: kiadatlan. Valójában olyan jelentős személyiségekkel megtörtént, de történelmileg nem nyilvántartott, humoros jellegű esemény, amely szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Léteznek kitalált anekdoták, vagy éppen vándor anekdotákkal. A tudósi szórakozottság gyakran vezet furcsa, komikus helyzetekhez, most ezek közül kerül egy-kettő bemutatásra, hála Dr. Kaszap András nyugdíjas geológus szakadatlan gyűjtésének:

 

Szabó József (1822-1894)

A budapesti tudományegyetem egykori geológusprofesszora rendkívül alacsony termetű volt. Deák Ferenc társasága egy ízben nagyon ugratta a törpesége miatt, mire Szabó ingerülten vetette közbe: „Láttam én már nálamnál kisebb embert is.” „De nem ingyen” – jegyezte meg csendesen Deák.

Lambrecht & Varró, 1922

 

Semsey Andor (1833-1923)

A Kálvin téren lakott inasával egy kétszobás lakásban. A reggelijét az inas hozta fel, azután kétszer 12 fillért tett a zsebébe, újságpapírba csomagolva – ez volt két villamosjegy ára – és elment a Királyi Földtani Intézetbe (ma Magyar Állami Földtani Intézet). Ott külön szobája volt.

Semsey egyik alkalommal arra kérte a nagy szaktekintélyű báró Eötvös Lorándot, hogyha van használaton kívüli télikabátja, ajándékozza neki, mert szüksége lenne a kabátra az inasának. Eötvös néhány nap múlva elküldte a kabátot. Egyszer aztán szemközt találkozik az utcán Semseyvel, és megdöbbenve látja, hogy kabátját Semsey hordja. Menten szóvá is tette, amire Semsey így válaszolt.

„- Ez a kabát olyan jó állapotban volt, hogy a magamét adtam az inasnak és ezt megtartottam.”

In: Bisztray Gyula: Jó kedvű magyar tudósok

 

Krenner József (1839-1920)

Ősi budai német családból származott; s bűr itthon, hazájában töltötte egész életét, s negyven éven át tanított az egyetemen, nem tudott kifogástalanul megtanulni magyarul. Magyar beszédének fogyatékossága miatt néha egészen furcsa dolgokat mondott előadásain.

A híres knyahinyai meteorról ezt mondta:

„- Hát tudjonak: durranásszerű dörrenéssel ért a földre.”

Ásványtanból:

„- Tudjon, ha a kalcit leöntök sósavval, elkezd pezsgőzni.” (pezsegni helyett)

Vagy:

„- Ha a piritet acéllal ütögettök, az szikra csahol.” (csihol helyett)

Megnyilvánulása egy gyászjelentés alkalmával:

„- Fogadd őszinte részvényemet.” (részvétem helyett)

 

Emellett elterjedt hallgatói között, hogy a professzornál nem lehet megbukni. Egyszer egy hallgató fogadott társával, hogy Ő mégis megfog bukni. Krenner folyamatosan adogatta felismerés céljából az ásványokat a hallgatónak, de a vizsgázó mindegyikre azt mondta, hogy nem ismeri. Utolsóként Krenner átnyújtotta a konyhasót:

„- Na, ezt csak felismeri? – kérdezte.

A hallgató forgatja, nézegeti, aztán szomorúan mondja:

- Nem ismerem ezt sem, professzor úr.

- Nyalja meg! – mondja Krenner.

A jelölt megnyalja.

- No, most már csak tudja? – kérdezi Krenner.

A válasz:

- Nem tudom, kérem.

Erre Krenner:

  • Hát ez só!
  • Dehogy só! – mondja a hallgató, és ezzel megnyerte a fogadást.”

 

Vadász Elemér (1885-1970)

Az anekdoták közül nem lehet kihagyni 20. század második felének geocézárjának, Vadász Elemér aranymondását sem, amely így hangzott:

Az ötvenes évek elején Vadász folyamatosan unszolta Bogsch Lászlót és Meisel Jánost, hogy magyarosítsák meg nevüket. Egyszer aztán Meisel bement hozzá, és jellegzetes mosolyával közölte:

- Professzor úr, magyarosítunk Bogsch Lacival!

- Na végre! És milyen nevet választottatok?

- Bogsch lesz Halász, én meg Madarász, így lesz a tanszéken halász, vadász, madarász!

A téma végleg lekerült a napirendről.

 

Karikatúrák

A sort még lehetne folytatni anekdotákkal, de félő, hogy az olvasók elunják magukat, ezért nem ártana körülnézni, hogy milyen képregények, karikatúrás készültek a geológia berkein belül.

A karikatúrák poénjait Papp Gábor, az MTM Ásvány- és Kőzettárának munkatársa ötlötte ki. Az ötleteket Budai Éva, a Növénytár – többek között dekoratőri képzettségű – preparátora varázsolta rajzba. A fekete-fehér grafikák végső digitalizált formába öntését, színezése és feliratozása Katus Magdolna érdeme.

 2.gif2. ábra Intelligens biológiához, intelligens földrajz párosul

 

A megzenésített tudományos szerelem

A sort pedig egy megzenésített „szerelemmel” zárom, amely a Természet Világa 2008-es a „Föld éve” alkalmából megjelentetett II. különszámában volt olvasható. A geológus dal, dallama a „Volt egyszer egy hadnagyocska” zenéjére íródott. Íme:

 

„Északkelet messzi táján, hol a tokaji terem,

Ott született meg ez a nagy földrengető szerelem.

 

Élt egyszer egy lakkolitka, bájos riolitleány,

Nem ismerte a szerelmet, boldog volt ő igazán.

 

Ám egyszer egy szarmatában megjelent egy szép legény,

Nótás hangú, vidám kedvű, andezit-láva legény.

 

Nem adott ő szerenádot, esténként nem hegeült,

Hanem a kis lakkolitra csendesen rátelepült.

 

És azóta állandóan nyitva áll a hasadék,

Be is hatolt rendszeresen a híg lávamaradék.

 

Ám a sok magmaömléstől a magmakamra kiürült,

S két erupció közt hosszas pihenésre kényszeült.

 

Lakkolitunk formás teste lassanként átalakult,

Domborodó belsejében vulkánembrió lapult.

 

Ám ekkor úgy határozott a családi nagy tanács,

Nem kell bébi, legyen inkább metamagma-elhajítás.

 

De az idő gyorsan elszállt, megvénült a lakkolit,

Ráncosbőre alatt kaolin volt s bentonit.

 

Andezitlepény barátunk róla lassan lekopott,

S meg-megtisztelt görgetegként egy-egy pannon homokot.

 

Lakkolitunk szomorú lett, más hátra már nem maradt,

Elváltak hát oszloposan, néhány ezer év alatt.

 

Bús özvegyünk a negyedkort hévizekkel sírta át,

Könnyes szerelmüket őrzik a végardói pocsolyák.”

 3_1.jpg3. ábra Robban a bomba andezitlegénynél

 

A következőkben pedig egy kis földtudós képregény, a Természet Világa 2008-as különszámából:

beolvasas0001.jpg

Remélem ezen cikkel sikerült eloszlatnom azt a téveszmét, hogy a tudósok nem is emberek és nincsenek érzéseik, mert a tudósok is emberek, magas intellektuális jellemmel!

 

Irodalom:

  • Beck Mihály 2010: Humor a tudományban. - Akadémiai Kiadó, 206 p.
  • Bisztray Gyula 1972: Jó kedvű magyar tudósok. - Gondolat Kiadó, 621 p.
  • Feleki László 1984: Mindenféle híres emberek. - Magvető, 648 p.
  • Természet Világa különszáma: A Föld Éve 2008
4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr6113753080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2018.04.01. 10:05:52

Aranyosak.

Egy sztori:
Mérnöki kamarás tanulmányúton jó sok féle mérnök a hazai vasútfejlesztésről vitázik, mindenki a saját szemüvegén keresztül mondha a magáét.
A hangulat jó, s persze be bejön egy-egy mosoly is.
A vita hevében egyik mérnökünk nagyon hevesen védi a maga szempontjait. Erre a mellette ülő rákérdez:
- Mond csak, te milyen mérnök vagy?
- Én? Villamosmérnök.
Mire egy harmadik:
- De hisz a villamos meg a vasút között nincs is nagy különbség...

David Bowman 2018.04.01. 19:55:17

A Képregén c. könyv a genetikáról.

David Bowman 2018.04.01. 20:04:58

@gigabursch: Marozsám főtörzs: Mi maga, fiam? -Villamosmérnök. -Na, arra a villamosra se ülnék fel..

Untermensch4 2018.04.03. 13:23:01

Egy ízben a Wigner koleszba érkeztem vendégségbe (=ivászat). Két ottani haver közül mondja az egyik:
Először egyvalaki vett egy ilyen tamagocsit. Utána egy hét múlva ketten, következő héten még négy ember. A hülyeség exponenciálisan terjed.