Pangea

Minden, ami földtudomány

Hol maradtok, magyar régiók?

2018. március 08. 16:12 - lezlidzsi84

Mai írásunkban annak fogunk utánajárni, hogy valóban leszakadóban vannak-e a magyar régiók tágabb környezetükhöz képest? Tényleg lehagyta Kelet-Magyarországot Nyugat-Románia (azaz Erdély és a Havasalföld java része)? Ha igen, van-e jele a kedvezőtlen trend megváltozásának? Tágabb értelemben pedig a hazai és az európai regionális politika illetve a területfejlesztés területére fogunk egy kicsit kalandozni, egyelőre inkább csak kérdéseket feltéve: valóban megfelelően mérjük és interpretáljuk az EU-n belüli területi különbségeket? Valóban megfelelőek a felzárkózást elősegítő eszközök, módszerek?

Eredetileg egész másról kezdtem el írni ezt a bejegyzést. A magyar régiók helyzetével foglalkozó, későbbre tervezett írás bevezetőjeként szerettem volna megvizsgálni egy "pozitív" és igen közeli példát a többé-kevésbé sikeres regionális gazdasági felzárkózásra: Burgenlandot. A kutakodás során viszont egyre több érdekességre bukkantam, és rájöttem, hogy előbb illene valamennyire elhelyeznem gazdasági fejlettség szempontjából Burgenlandot a tágabb régióban - legalább egy keretes írásban. A keret azonban egyre bővült, és már kezdte elérni egy önálló blogbejegyzés terjedelmét - úgyhogy a bevezető bevezetőjeként előrevettem mai témánkat: Magyarország uniós szomszádai (valamint Lengyelország) regionális fejlettségét.

kivagas2_2015_piaci.pngEgy főre jutó GDP (piaci áron számolva, euróban) a közép-európai régiókban 2015-ben - markáns különbségek tapasztalhatóak... (Adatforrás: EUROSTAT)

Ha a regionális GDP EU-n belüli különbségeit kezdjük el vizsgálgatni, rögtön egy módszertani problémába ütközhetünk: vásárlóerőparitáson, vagy piaci áron mérjük a hozzáadott értéket?

Az EUROSTAT által megadott régiós GDP/fő adatok általában vásárlóerőparitáson értendők. Ez azt jelenti, hogy az adott terület GDP-jét az adott ország általános árszínvonala alapján korrigálják. Ennek alapvetően a következő az értelme:

- Egyrészt ez sokkal jobban mutatja az adott területen élők életszínvonalát, magyarul, hogy egy átlaglakos az egy főre jutó átlag GDP-ből mennyi mindent tud vásárolni/fogyasztani a HELYI piacon.

- Jórészt kiküszöböli a nagy hozzáadott értéket előállító gazdaságokban tapasztalható, jellemzően a szolgáltatásokat érintő "árnövekedést". (Pl. hogy miért kerül egy hajvágás nyugaton háromszorosába, mint Magyarországon, holott a fodrász pont ugyanúgy dolgozik - mondani sem kell, hogy ugye ez a GDP-t is tovább növeli a gazdagabb ország javára - ennek okairól bővebben itt.) Persze ez eléggé kétélű fegyver, mert - ahogy ezt hamarosan látni fogjuk - bizonyos gazdasági különbségeket bizony el is fed.

- Kiküszöbölheti az egyes valuták árfolyamingadozásának hatását, persze az Eurozónában erről a hatásról nem lehet szó, de a vizsgált régiónagyobb részén igen. Ez különösen Magyarország esetében fontos a vizsgált időszakban a forint viszonylag nagyobb arányú leértékelődése miatt, de megfigyelhető, hogy a térképeinken a vásárlóerőparitásosos módszer az egész régióban "kisimította" valamennyire a regionális növekedési különbségeket (lásd a 2004-15-ös időszakra vonatkozó, százalékpontos növekedést mutató térképeket).

1280px-hungarian_grey_cattle10.jpgA "pannon puma" eddig a valóságban sajnos egy valamivel lomhább, de emblematikusabb állatnak bizonyult... (forrás)

Ezzel a módszer ugyanakkor szintén nem problémamentes: nem minden termék és szolgáltatás esetén van lényeges különbség az egyes országok árai között.  Gondoljunk például arra, hogy mondjuk egy repülőjegy vagy egy globálisan forgalmazott műszaki cikk esetében a "nyugati fodrász" előnyben lesz: jövedelme jóval kisebb részét fordítja ezek megvételére (vagy jóval többet vehet belőlük), mint egy magyar, ami természetesen már önmagában is tovább pörgetheti a "nyugati" ország (nevezzük most Ausztriának) gazdaságát. Természetesen mindez a sima fogyasztásra, de a "pénzt hozó" eszközökre is vonatkozik: az osztrák fodrász jóval több részvényt, korszerű műszaki berendezést vehet (melyek persze tovább növelhetik jövedelmét), mint magyar kollégája. (Ugye, ha a "szegényebb" magyarok kevesebb repjegyet, korszerű energiatakarékos kütyüt vesznek, úgy a hazai árszínvonal is inkább kisebb lesz a vásárlóerőparitásos módszernél a fogyasztási kosarak eltérése miatt...)

Magyarország és Ausztria között például a vásárlóerőparitáson mért GDP különbség nagyjából kétszeres, ugyanakkor nominálisan (piaci áron) csaknem négyszeres (!), ami nem árt, ha elgondolkoztat minket bármilyen kelet-nyugat összehasonlítás helyességéről, illetve az uniós területfejlesztési mechanizmus működésének helyességéről. (Mivel a bázis az inkább a nyugati GDP szinthez közeli EU átlag, nincs nagy különbség Ausztria vásárlóerőparitáson és "piaci áron" mért GDP-je között.)

A vásárlóerőparitáson számolt GDP tehát ápol és eltakar, aminek különösen az uniós támogatási rendszerben lehet szomorú következménye. 

Ugyanis a regionális és kohéziós pénzeszközök akkor kezdenek el "kivezetődni", ha a vásárlóerőparitáson mért GDP értékek elérik az EU átlag 75 illetve 90%-át.  Csakhogy a vásáróerőparitásos számítási módszer miatt ez korántsem ugyanazt a fejlettséget és gazdasági erőt takarja az egyes országok esetében, Ausztria és Magyarország viszonylatában pl. most épp csaknem kétszeres különbséget. Persze a valós gazdasági fejlettséget, gazdasági erőt, illetve ezek országon belüli különbségét nehéz ezekből a mutatókból pontosan leszűrni, többek között azért, mert a már említett szolgáltatások egy részénél az előállított érték nem jelent valós fejlettségi különbséget. A fodrász illetve egy kocsmáros például nagyjából ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel dolgozik mind Ausztriában mind Magyarországon, persze nyugatabbra több pénze lesz a hajvágónak vagy a pultosnak, ami természetesen visszafolyhat a gazdaság más szektoraiba. Ugyanakkor jópár olyan szolgáltatástípus van, ahol a látszólag hasonló jellegű munkavégzés ellenére is óriási tőke- és tudásbeli (illetve színvonalbeli) különbség lehet a két ország cégei között. Ilyen például a pénzügyi szektor, vagy a személyszállítás, de gondoljunk csak arra, hogy mekkora technológiai, jövedelmezőségi különbség van egy holland és egy magyar tulajdonú élelmiszerlánc között, holott nagyjából hasonló árakon, hasonló termékeket kínálnak az érintett országokban. Tehát a valós gazdasági fejlettségbeli különbség valahol a vásárlóerőparitásos és a nominál GDP-ben mérhető különbség között lehet

Az uniós támogatások szempontjából, ez azért rossz hír, mert eszerint KIZÁRÓLAG az uniós regionális és kohéziós fejlesztési eszközökkel nem megvalósítható az új tagállamok valós gazdasági felzárkózása. Persze az egyes régiók felzárkózásával az EU-s átlag is kúszhat felfelé, tehát csökken a "szakadék", de ez a rendszer egyértelműen a kevés fejletlen régióval rendelkező gazdagabb országoknak kedvez - mint amilyen Ausztria. Alapvetően erre is lett kitalálva: magasan fejlett országok EGYES rosszabb helyzetű régióinak felzárkóztatására, kevésbé pedig teljes országok "felemelésére".

Azt hiszem így már jobban érthető, miért is próbálja például a magyar kormány (illetve más politikai csoportosulások) minden erre alkalmas és alkalmatlan eszközzel szűkíteni a bérszakadékot...

 

kivagas2_2015ppp.pngEgy főre jutó GDP (vásárlóerőparitásos módszerrel számolva, euróban) a közép-európai régiókban 2015-ben - a különbségek némileg kisimultak, de  a nagyobb fejlettségi tömbök között nem tűntek el (Adatforrás: EUROSTAT)

Hogy jobban érzékelhessük, miről is van szó, érdemes egy kicsit tágabb regionális összehasonlítást végezni a fenti térképek összehasonlításával. Az első az egyes régiók egy főre jutó nominális GDP-jét ábrázolja Euróban, a második ugyanezt vásárlóerőparitáson mérve. Mi tűnhet fel?

- Vásárlóerőparitáson mérve jóval kisebbek a keleti és a nyugati országok régiójai közötti különbségek: míg Ausztria esetében a vásárlóerőparitásos értékek jellemzően valamivel kisebbek mint a nominális értékek. Az összes többi ábrázolt ország esetében komolyan megdobta a GDP-t a vásárlóerőparitásos módszer a nominálishoz képest. (Persze ez nem tükrözi a valódi gazdasági erőviszonyokat. Különösen feltűnő lehet, hogy a Pozsonyi régió és Prága értéke vásárlóerőparitáson számolva nagyobb, mint Bécs értéke, a Bukarest-Ilfov régióé pedig erősen megközelíti azt az alacsonyabb árszínvonal miatt.)

view_from_the_palace_of_parliament_in_bucharest.jpgA román főváros bárhogy is nézzük, elég szép növekedést könyvelhetett el - (forrás)

- Országon belül a hasonló árszínvonal miatt mindkét módszerrel hasonló mértékű belső különbségeket figyelhetünk meg.

- Az egyes országok határain az eltérő árszínvonal miatt a vásárlóerőparitásos módszernél furcsa ugrások tapasztalhatóak. Különösen két helyen nagyon feltűnő ez: a magyar-román viszonylatban hiába hasonló értékű a határ két oldalán a nominális GDP/fő érték, az olcsóbb Románia nyugati régiói vásárlóerőparitáson számolva fejlettebbeknek tűnnek magyar régióknál. (Részben innen is eredeztethetőek a "Románia lehagyott minket" típusú hírek.) Szintén érdekes Nyugat-Szovákia és Nyugat-Dunántúl összehasonlítása. A nominális GDP a szlovák régióban valamivel magasabb, viszont Magyarország "olcsósága" miatt vásárlóerőparitáson már fordított a helyzet.

- Feltűnő lehet, hogy mennyivel magasabbak a GDP értékek Csehország, Szlovákia és Románia központi régiójában, mint Közép-Magyarországon, illetve Lengyelország központi régiójában. Ennek elsősorban adminisztratív oka van: Magyarországon és Lengyelországban a legnagyobb és a népesség legnagyobb részét tömörítő a központi régió, nemcsak a fővárost és szűkebb körzetét, de széles vidékies területeket is magában foglal. (Ez mondjuk az uniós pénzek elosztási mechanizmusát figyelembe véve igen nagy baklövés...) Említett szomszédainknál a népesség 11-12%-a él a központi régiókban, nálunk közel 30, Lengyelországban 14.

- A nominális GDP/fő értékeket tanulmányozva három markáns zónát különíthetünk el a vizsgált területen: a kiemelkedően gazdag Ausztria mellett van egy viszonylag széles "közepesen fejlett" zóna, mely Szlovénián, Csehországon Szlovákián kívül magában foglalja Magyarország északnyugati és központi részét is, valamint Lengyelország nagyobb részét. Ettől keletre, délkeletre ismét egy markáns fejlettségi töréssel találkozhatunk: négy magyar régió és a Bukarest-Ilfov régión kívüli Románia jóval kisebb egy főre jutó össztermékkel rendelkezik.

- Szintén feltűnő lehet Ausztria "háromosztatúsága": Nyugat-Ausztria (és Bécs) magasabb GDP/fő értékekkel rendelkezik, mint Kelet-Ausztria (Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia), Burgenland pedig még mindig külön kategóriát képez az országon belül. Ausztria keleti részének "gyengesége" több okra vezethető vissza: egyes részeken még mindig érződik az egykori szovjet megszállás halovány árnyéka: ezekre a területekre alig jutott a Marshall-segélyből, így a gazdasági csodába is csak késve kapcsolódhattak be. Másrészt Stájerország és Karintia természetföldrajzi okokból némileg nehezebben tud kapcsolódni Európa legfejlettebb térségeihez. Harmadrészt az osztrák nehézipar és bányászat strukturális válsága elsősorban a keleti területeket érintette.

- Az országon belüli területi különbségek különösen egy esetben igen szembetűnőek: Magyarországnál. A térség egyetlen országánál sem tapasztalható akkora fejlettségi lépcső országon belül, mint nálunk az ország északnyugati és középső része, valamint a többi országrész között. (Egy román és 3-4 lengyel régiónál láthatunk hasonló különbségeket, de ezek az említett országok viszonylag kis részét teszik ki, tehát nem annyira feltűnő, s kiterjedt jelenségről van szó.) Különösen aggasztó, hogy a korábban igen gyenge gazdasági teljesítményt nyújtó közép- és kelet-szlovákiai régiók is jóval markánsabb teljesítményre képesek, mint  az érintett négy magyar régió, sőt, a nyugat-romániai régiók is beérték vagy lehagyták őket. Mindez bizonyos történelmi tényezők hatásán kívül igen komoly (több évtizedes) gondokra, hiányosságokra utal mind az ország gazdaságának menedzselésében, illetve a területfejlesztés cél- és eszközrendszerében, mind a helyi fejlődési képességekben és a problémák helyi menedzselésében...

Ha az egyes régiók elmúlt évekbeli fejlődési ütemét vizsgáljuk, igen érdekes dolgokra lehetünk figyelmesek. Az alábbi térképeken a 2004-2015 közötti fejlődési ütem látszik, a 2004-es nominális GDP értéket 100%-nak véve. (A 92%-os növekedés tehát azt jelenti, hogy az adott régió 2015-ös értéke 192%-a a 2004-esnek - másképp megfogalmazva 92 százalékponttal nőtt az érték.)

kivagas2_2004_15.pngA GDP /fő értékének növekedési üteme 2004-2015 között, a piaci áron, euróban számolt értéket alapul véve (a 2004-es érték=100% - azaz lényegében százalékpontos növekedésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT

- Nagyon jól látható, hogy a vizsgált országok régiói országonként nagyjából hasonló ütemben fejlődtek - ez az ütem ugyanakkor nagy különbséget mutat az egyes országok viszonylatában. Ebből arra következtethetünk, hogy  a gazdasági fejlődés szempontjából sokkal fontosabbak  az országos adottságok, intézmények, döntések, mint a regionális politika, a regionális fejlesztések. (Persze ne feledjük, Ausztria kivételével alapvetően központosított igazgatású országokról van szó.) Tulajdonképpen a vizsgált időszakban a területfejlesztési politika annyit tudott elérni, hogy az egyes országon belüli gazdasági fejlettségi különbségeket konzerválta. Ennek oka lehet, hogy a történelmileg kialakult gazdasági adottságbeli különbségeket jelen gazdasági rendszerben nehezen lehet meghaladni, másrészt az is, hogy a regionális politika hatása elhanyagolható (ami következhet az előbbiből).

kivagas2_ppp_2004_15.pngA GDP /fő értékének növekedési üteme 2004-2015 között, a vásárlóerőparitásos módszerrel számolva euróban számolt értéket alapul véve (a 2004-es érték=100% azaz lényegében százalékpontos növekedésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT

- Nagyon feltűnő a magyar régiók (és így az ország) alacsonyabb fejlődési üteme 2004-2015 között. Haloványan  felzárkózásra utaló jeleket egyedül a nyugat-dunántúli régió volt képes produkálni, de ez is csak arra volt elég, hogy ne hagyják le látványosan a gyorsabban fejlődő szlovák régiók. Amennyiben a vásárlóerőparitásoso módszert alkalmazzuk jóval kisebb  a különbség, nagyjából a csehek növekedési ütemét hozzuk (persze ők magasabb bázisról indultak).  Sokszor találkozhatunk azzal az állásponttal, hogy a válság vagy 2010 után már sokkal jobb a helyzet. Nézzük meg, mi is az igazság:

 kivagas2_2010-15.pngA GDP /fő értékének növekedési üteme 2010-2015 között, a piaci áron, euróban számolt értéket alapul véve (a 2010-es érték=100% azaz lényegében százalékpontos növekedésről /csökkenésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT

A kép valóban kedvezőbb, ha 2010 és 2015 közötti időszakot vizsgáljuk: az ország és a magyar régiók fejlődési üteme régiós összehasonlításban kifejezetten jónak mondható, ugyanakkor nem árt ha óvatosan kezeljük a vizsgált időszakot - a bázisévben a legtöbb érintett országban még tartott a válság, a beruházások erősen visszaestek (erről tanúskodik a fővárosi területek igen alacsony fejlődési üteme), tehát egy hanyatló/stagnáló periódusból indulunk - azaz a 2010-15-ös idősor valójában 1-2 év felpörgő (a környező régióknál épp gyorsabb vagy előbb bekövetkező) növekedését tartalmazza - amit a lenti két, néhány kiválasztott régió fejlődési pályáját tartalmazó ábra is alátámaszt. Részben ez is az oka a magyar régiók nagyon eltérő fejlődési ütemének - néhány nagyberuházás (pl. Audi, Mercedes) már komolyabban meglódította egyes régiók értéktermelését. A megalapozottabb összehasonlításhoz mindenesetre még szükség lenne újabb adatokra.

A fővárosi régiók piaci áron számolt GDP/fő értékeinek növekedése  (2004-es érték=100%). Jól látható a válság elhúzódó hatása - Adatforrás: EUROSTAT

Egyes nem fővárosi régiók piaci áron számolt GDP/fő értékeinek növekedése  (2004-es érték=100%). Itt is jól látható a válság elhúzódó hatása - Adatforrás: EUROSTAT

A fenti ábrákat tanulmányozva egyben jól követhető, hogy a 2004-2008-as időszakban már komoly "növekedési hátralékot" halmoztak fel a magyar régiók, de a szerény növekmény is csaknem semmivé vált a gazdasági válság nyomán, hogy további stagnálást és kisebb visszaesést követően csak 2013-től induljon el egy nagyobb mérvű, régiós vetélytársainknál valamivel nagyobb mérvő fejlődés. (Látható, hogy például Csehországban a stagnáló periódus még tovább tartott, ezért is rendelkeznek a cseh régiók igen rossz növekedéei adatokkal a 201-15-ös periódusra.) Az is feltűnő, hogy nyugat-Dunántúl jobb értékei kizárólag a 2013-15-ös komolyabb gazdasági fellendülésnek köszönhetőek. (Ne feledjük, ez az ország kevés olyan területének egyike, ahol  viszonylag fejlettebb ellátási láncok megtelepedésére van példa...)

Írássorozatunk további részeiben kísérletet teszünk arra, hogy jobban megértsük, hogyan is jutottunk el odáig, hogy egyes magyar régiók képtelenek kitörni az unió szegényházából (sőt, mintha csak lejjebb kerültek volna) illetve, hogy mi okozza az országon belüli, szomszédainkál csaknem példa nélküli fejlettségi lépcsőt. 

Vajon valóban a gyakran hangoztatott történelmi okok állnak a magyar fejlettségi lépcső hátterében? Vagy esetleg az 1990 utáni  időszakban  rontottunk valamit el nagyon? Netán túlzottan (vagy szomszádainknál jobban) bíztunk az uniós "pénzeső" mindent megoldó hatásában, és ezért elhanyagoltuk a regionális adottságokkal valós gazdasági problémákkal való őszinte és alapos szembenézést? Nehéz és nehezen megválaszolható kérdések, a válaszokat gyakran inkább csak sejthetjük, mint tudhatjuk.

A minél teljesebb véleményalkotás érdekében először viszont megvizsgálunk egy olyan régiót, mely keletről indult (hiszen Magyarország része volt), de mégis a vasfüggöny nyugati oldalán kötött ki így nyugati közegben tudott fejlődni, és ma némileg köztes helyzetben található mind földrajzilag, mind gazdaságilag, amellett, hogy rengeteg speciális terület- és vidékfejlesztési problémát is felmutat. Hamarosan Burgenlanddal ismerkedünk meg

 Köszönöm Szilágyi Dánielnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta az alaptérképet.

 

Felhasznált források:

EUROSTAT

http://kamaraonline.hu/cikk/egy-fore-eso-gdp-es-fogyasztas-harmatgyengek-a-magyar-mutatok

https://444.hu/2015/12/14/a-ksh-bemutatja-a-vilag-legatverosebb-grafikonja

 

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr3813717356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gandosz 2018.03.09. 17:21:58

"gondoljunk csak arra, hogy mekkora technológiai, jövedelmezőségi különbség van egy holland és egy magyar élelmiszerlánc között"

Mekkora?
Milyen technológia különbség van a magyar és német Aldi között pl? Semekkora.
Az Aldi jövedelmezősége meg Magyarországon nagyobb lehet, mert alacsonyabbak a munkabérek.

A tízéves rossz trendet meg annak köszönhetjük, hogy Medgyessy-Gyurcsány féle fogyasztásösztönzés hitelekből valósult meg, nem pedig a termelékenység növekedése révén.

KissGecihuszár 2018.03.09. 17:34:35

hol rontottuk el?? Nos, '90-óta folyamatosan elrontottuk, elrontjuk és amennyiben nem lesz végre real RENDSZERVÁLTÁS, akkor az elrontás prolongálódni fog a jövőben is, sőt rosszabb lesz, mert a népesség ezen leszart régiókban tovább fog mind összetételében, mind pedig számarányában romlani, így tehát a legfontosabb összetevő, a humánerőforrás fog végképp és visszavonhatatlanul devalválódni! A legnagyobb szeget a Kelet és Dél-Magyar megyék, régiók koporsójába az antall kormány verte bele, mikor is -engedve a komcsizsidó ex mszmp-s véglény rablóbandának- az ÁVÜ révén szarér-húgyér szétlophatták, elmutyizhatták a térség egykor több 1000, sőt a Borsodi kohászat esetében több 10ezer embernek melót, s ezzel megélhetést adó iparát,majd abból kicsipegetve az értékesebb részeket, azokat számos esetben a nyugati konkurenciának továbbpasszolva, a megmaradt értéktelen gyáróriásokat nemes egyszerűséggel lelakatolták, felrobbantották, beszántották, majd beszórták sóval,oszt jónapot! Eközben az összes, valamirevaló,az országba akkoriban betelepülni szándékozó tőkeerős zöldmezős nyugati céget a Győr-Tatabánya-vízfej tengelybe kísérték,ahelyett, hogy Salgótarján-Eger-Miskolc-Ózd-Nyíregy-Békéscsaba-Szeged-Baja-Pécs-Kaposvár-Nagykanizsa tengelyre kísérték volna őket. Persze, ehhez az is kellett volna, hogy "szeretett" antall józsink ne mondja '91-ben kohl kancellárnak, amikor felajánlotta az NSZK felé fennálló államadósságunk !50%-nak! eltörlését,a másik 50% 2/3-nak átütemezését, tehát ne böffentse ki, hogy "köszönjük, de egy "úr" mindig visszafizeti minden adósságát", majd ha ez még nem lett volna elég, akkor nem sokkal ezután nem mondja azt Tokioban a legnagyobb Japán bankok vezéreinek, amikor azok 1, azaz egy % USD kamatra adtak volna 10MRD USD hitelt, melyből -egyebek mellett- igen gyors ütemben kiépíthetőek lettek volna azok az autópályák, 2x2 sávos autóutak, melyek akkoriban még fájóan hiányoztak a fentebbi területekről, megnehezítve azok fejlődését, magas hozzáadott értékű cégek odatelepülését. Aztán jött az 1. mszp-szdsz nihilista bűnbanda, na ők aztán végképp eltörölték pl. a Borsodi kohászatot, mely a XVIII.századtól jelen volt a térségben, s csak Ózdon, Miskolcon kb. 40 ezer embert foglalkoztatott. Ezen régióknak az 1. fidesz éra sem adott érdemben semmit, bár B.A.Z. megyébe végre elért az M3, de multiplikátor hatása önmagában akkorra már kevés volt. Mint számos egyéb témában, a régiók közti szakadék csökkentése terén is -amúgy logikusan- sokat vártunk az EU csatlakozástól, mely azért nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ugyanis az akkor regnáló fletó kormány nem a gazdaságfejlesztésre, hanem a színváltós reflektorokkal megbolondított díszkutakra, díszburkolatokra fordította a támogatások 2/3-dát! mire a 2. fidesz kormány regnálni kezdett, addigra ezen régiók 1000sebből vérző, mély társadalmi és gazdasági depressziótól szenvedve, képtelenek voltak gyorsan kilábalni a gazdasági válságból, így a már a 2010-ben is nyomasztó lemaradásuk tovább nőtt, mely az elmúlt 8 év során ha némileg csökkent is, további jelentős érdemi csökkenés csak abban az esetben lesz várható, ha végre egy olyan FELELŐS kormánya lesz Hazánknak, amelyik vigyázó szemét első sorban ezen régiókra veti, akár úgy, hogy a vzfejet és agglomerációját egy csöppöt elfelejti, diszpreferálja, különben az ördögi kör bezárul és csak a közmelóra fogható, zömében iskolázatlan cigányok, egyéb inaktívak, nyuggerek maradnak, akikből nem lesz ezen vidékeken gyarapodás!

Brix 2018.03.09. 18:27:17

Hogy hol rontottuk el , erre nehéz választ adni, de a talán a fentebbi hozzászólónak igaza van abban, hogy a rendszerváltáskor a gyors , sokkszerű privatizáció és az állami vagyon szétlopása , teljesen elvesztegetett évtizeddé tette a 90-es éveket. Utána , meg a 2000-es években, a kormányok kénytelenek voltak a jóléti intézkedések meglépésére, mert még a rendszerváltozás 12 évvel is kb a 70-es évek szintjén mozgott a reálbér ( így lett a 40%-os közalkalmazotti béremelés, és eladósodás...)
Utána jött a gazdasági válság, 2009, egy újabb pofon a kicsi és nyitott gazdaságnak...Valahogy mégis fennmaradtunk , óriási megszorítások és adóemelések sorozatra árán, és a forint is a 30%-al kevesebbet éri, mint 2008 -ban...
Kb úgy négy éve azért lassan elindultunk felfelé, de még nagyon az út elején vagyunk...Ahogy a többi volt kommunista ország is... Lengyelország és Románia a méretökonómia miatt jobban tudott fejlődni. Szlovákiát az euró már önmagában segítette, hiszen nem 30%-al kevesebbet érnek , mint mi, amikor euróban mért GDP-t számítunk...
A jövő azért biztató, hiszen kiváló helyzeti energiánk van- közel Bajorország - és az infrastruktúra is fejlettebb mint Romániában, vagy Lengyelországban... A cseheket nem fogjuk elérni soha, mert Csehország mindig nyugatabbra volt és az egyik, ha nem a legjobb ipar Európában. Pozsony Bécs mellett....Szerintem reális sajnos a mostani helyzetünk, de a lényeg , hogy azért lassan csak "felfelé " fejlődünk már....Csak a migránsokat nem szabad hagyni , hogy bejöjjenek , mert a jövőben ez súlyos pénzekre váltható érték lesz!

lezlidzsi84 2018.03.09. 18:39:07

@Gandosz: Ott valóban kicsi, vagy semekkora, a mondat a magyar és nyugati tulajdonú láncokra vonatkozott. Azaz nem az Aldi különböző országbeli technológiája és jövedelmezősége között értendő, hanem mondjuk a SPAR (Aldi) és mondjuk a CBA vagy a Coop közti különbségre. Ott azért akad...

Bocs, ha félreérthető volt, kicsit egyértelműsítettem.

Gandosz 2018.03.09. 19:03:23

@lezlidzsi84: A CBA és a Coop nem egy tulajdonban lévő boltláncok, hanem önálló kisboltok szövetkezése. Azokat a német, holland önálló vagy szövetkezeti kisboltokkal kellene összehasonlítani.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2018.03.09. 19:03:32

Kemény egy téma, belecsaptatok. A végigolvasásra is rá kell készülni..

lezlidzsi84 2018.03.09. 19:24:54

@Gandosz: Mondjuk a SPAR hálózatának jelentős része is partnerségen alapuló rendszer, tehát nem annyira rossz a párhuzam. De tegyük ezt félre: hol vannak a pöpec, komoly jövedelmezőségi és versenyelőnyt jelentő beszerzési rendszert használó magyar alapítású/tulajdonú ellenpárok? Fejlődésünk és gazdasági erőnk még nem igazán tudta ezeket megalapozni.

Gandosz 2018.03.09. 19:36:18

"Az országon belüli területi különbségek különösen egy esetben igen szembetűnőek: Magyarországnál. A térség egyetlen országánál sem tapasztalható akkora fejlettségi lépcső országon belül, mint nálunk az ország északnyugati és középső része, valamint a többi országrész között."

Szlovákia max/min különbsége: 35571/10119=3,515
Magyarország: 17212/7027=2,449

Vagyis Szlovákiában sokkal nagyobbak az országon belüli különbségek, pedig az ország feleakkora.

lezlidzsi84 2018.03.09. 19:38:42

@KissGecihuszár: Részben igen, erről még lesz majd szó a folytatásban. Rossz gazdaságpolitikai elképzelések, az unióhoz illetve az állami beavatkozásokhoz fűződő csodavárás mind-mind szerepet játszhattak. Egyébként a téves fejlesztési elképzeléseket igen jól mutatják a "melyik tengelyre csatornázták be a cégeket" felvetésed, csak kicsit más hangsúllyal. Ebben az is benne volt, hogy északnyugaton jópár város az "államnál" (politikusoknál, területfejlesztőknél) jóval előbb "kapcsolt", hogy valójában mivel is lehet "becsatornázni" a nagyobb nyugati cégeket, és persze, kedvező volt a fekvésük, de többnyire elég sokat is tettek a siker érdekében. (Lásd a győri ipari park alapításának vagy az Audi megtelepedésének történetét, amit jórészt a város intézett, az államnak KEZDETBEN kis szerepe volt, vagy pl. a 90-es évek idegennyelvtanulási boomját, ami északnyugaton korábban jött és erőteljesebb is volt.) Az államnak az lett volna a feladata, hogy a hasonló változásokat elősegítse az egyébként épp általa rossz irányba fejlesztett válságrégiókban, de ezt baromira nem tette meg, ment a szédítés a kamu ipari parkokkal meg az autópályákkal, hogy azzal majd minden frankó lesz. Szerencsére azért újabban vannak kedvező jelek a leszakadó részeken, csak elég nagy a lemaradás sajnos.

Gandosz 2018.03.09. 19:39:40

@lezlidzsi84: És hol vannak a magyar tulajdonú autógyárak, gyógyszergyárak stb? Hát ott, hogy a kommunizmus alatt nem volt mód a tőkefelhalmozásra, a bejövő tőkeerős külföldiek pedig elszipkázták a lehetséges piacot a magyar cégek növekedése elől.
Vagyis igazad van, de az okokat kellene megemlíteni, nem pedig amiatt toporzékolni, hogy miért nincsenek magyar tulajdonú kiskereskedelmi láncok.

lezlidzsi84 2018.03.09. 20:31:56

@Gandosz: Ahogy írtam is, ez kizárólag a fővárosi régiók lehatárolásán múlik. Minél szűkebben határolják le a fővárost egy régióként, annál nagyobbak lehetnek a látszólagos területi különbségek - persze ez az adott ország centralizáltsági fokától is függ - lásd Bécs esetét. Ha a Közép-Magyarországi régió csak Budapestből állna, vagy a lengyel központi régió csak Varsóból, sokkal élesebben ugranának ki környezetükből. (Mint pl. Prága, Pozsony és Bukarest.) Ha a fővároson kívüli régiókat nézzük mindenhol máshol viszonylag fokozatos az értékek átmenete, nálunk viszont van egy éles választóvonal.

lezlidzsi84 2018.03.09. 20:37:24

@Gandosz: Ez az írás a gazdasági fejlettségi különbségek bemutatásáról és értelmezéséről szól, egy hosszabb írássorozat részeként, ami - reményeim szerint - kitér az okokra is. A kiskereskedelmi láncok említése egy példa volt, hogy igen komoly értéktermelési, gazdasági erőbeli különbségek lehetnek a szolgáltatások terén is, hiába hasonló két ország árszínvonala. (A vásárlóerőparitásos GDP számításhoz kapcsolódóan.) A "toporzékolás" pedig egy költői kérdés volt, amivel az eredeti téma felé próbáltam visszatérni :)

Gandosz 2018.03.09. 21:22:37

@lezlidzsi84: Ha Budapest önálló régió lenne, akkor sem lenne 3,515-ös, szlovák szintű a különbség. Ráadásul Pozsonyhoz hozzátartozik a környező három szlovákiai járás is, vagyis nem városrégió, mint Prága vagy Bukarest, vagy mint Budapest lenne Pest megye nélkül.

lezlidzsi84 2018.03.09. 21:43:02

@Gandosz: Pozsony nem határos Kelet-Szlovákiával? Mert te a kettő közötti különbségről beszélsz, én meg a szomszédos régiók közötti "fejlettségi" lépcsőről. Ebből a szempontból a fővárosok környéke problémás terület (a lépcső nagysága a szokásosnál jóval nagyobb mértékben függ a lehatárolástól).

De igazad van, Pozsony és közeli agglomerációja nagyon kiemelkedik a többi, nagyjából hasonló fejlettségű (kelet felé fokozatosan romló) szlovák régió közül, viszont Magyarországon a nem "központi" régiók között is megvan a lépcső. Illetve gondolj bele, hányszoros különbség lenne egy Budapest+agglomeráció régió esetén keleti irányban. Ebben természetesen a magyar régiólehatárolás is szerepet játszik, a lemaradó régióink rengeteg belső és külső perifériát tartalmaznak, de a nagy lépcső akkor is meglenne, csak vsz. kicsit máshol.

lezlidzsi84 2018.03.09. 21:43:51

@lezlidzsi84: Pozsony nem határos Kelet-Szlovákiával. Akartam írni. :)

pitcairn2 2018.03.09. 23:38:44

@lezlidzsi84:

a GDP-s problematika nem a vásárlóparitással kezdődik, hanem magával a GDP-vel

pl. a GDP lényegében semmit sem mond a mögöttes folyamatokról, pl. (egy ideig) ugyanolyan szépen szárnyalhat egy fogyasztói hitelekre alapozott buborék mentén is a gazdaság mintha valódi szerves fejlődés lenne mögötte

de vannak egyéb problémák is pl. a GDP túldimenzionálja a fogyasztást és alul-értékeli a kereskedelmet, a beruházásokat pedig lényegében "költség alapon" számolja el, azaz abszolút nem tesz különbséget aközött, hogy vmi értelmes beruházás jön létre vagy egy veszteséget termelő pénznyelő

mindkettőt ugyanúgy a beruházási költségek mentén számolja el, ez különösen a forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes állami beruházások esetében problematikus

a különböző hedonisztikus és egyéb kiigazításokról pedig inkább szót se ejtsünk...

summa summarum

az utóbbi évek lanyha GDP növekedése elsősorban a 2000-es években összegründolt - jórészt devizahitelekre alapozott - fogyasztási hitelbuborék utóhatása (a lakás is tartós fogyasztási cikk)

teljesen értelmetlen a GDP növekedésről beszélni pl. a mögöttes hitelexpanzió nélkül (a "bezzegnek" beállított szomszéd államokban sokkal gyorsabban nőtt az utóbbi években az állami a lakossági és az egyéb magán eladósodottság mint nálunk), és persze az sem mindegy, hogy milyen inflációs ráta mentén deflálják a GDP-t

ezzel persze nem állítom azt, hogy teljesen értelmetlen lenne ez a megközelítés, de a mai GDP fetisizálás vhogy nem túlzottan jó irány

lezlidzsi84 2018.03.10. 00:05:05

@pitcairn2: Persze, de hosszútávon azért "kijönnek" és a GDP-vel is megfoghatóan megmutatkoznak az értelmes beruházások eredményei. A vizsgált időtáv valóban nem túl hosszú, de azért ahhoz elég tág, hogy a legtöbb vizsgált országban ne csak egyféle "gazdasági irányvonalat" öleljen fel.

Plusz regionális összehasonlításra nem nagyon van más mutatónk.

lezlidzsi84 2018.03.10. 00:13:58

@pitcairn2: Szerintem az is eléggé problémás, hogy uniós szinten elég sok pénz (fejlesztési forrás) sorsa függ a (vásárlóerőparitásos) GDP-től, ami nem biztos, hogy annyira jó megoldás az unió mostani összetétele mellett.

pitcairn2 2018.03.10. 09:35:59

@lezlidzsi84:

a vizsgált időtáv szerintem túlzottan rövid és a GDP adatokon kívül más mutatók is vannak, pl. az alábbi tanulmány

www.independent.org/pdf/tir/tir_16_03_1_bragues.pdf

a következőket használja:

GDP arányos állami adósságállomány, állami kiadások a GDP arányában, a GDP növekedés 10 éves mozgóátlaga, egy főre vetített reál GDP a legfejlettebb nyugat-európai államok százalékában kifejezve, bruttó állóeszköz felhalmozás éves növekedési ütemének 10 éves mozgóátlaga, munkaórára vetített reál GDP növekedés, háztartások megtakarítása a GDP százalékában, GDP arányos költségvetési hiány, többlet,

de lehet még egyebeket is használni, pl. a háztartások eladósodottsága és a magánvállalkozások eladósodottsága is felettébb érdekes

pitcairn2 2018.03.10. 09:39:14

@lezlidzsi84:

Persze azt nem állítom, hogy ezek regionális szinten is könnyen elérhetőek lennének a GDP értékek mögött meghúzódó folyamatokat azonban csak efféle megközelítésben lehet érdemben elemezni.

Gandosz 2018.03.10. 09:50:30

@pitcairn2:
Igazad van, pl. a magyar növekedés 2002-2008 között a felvett hitelek elfogyasztása miatti látszatnövekedés volt
"a lakás is tartós fogyasztási cikk"
A lakás tőkeként van figyelembe véve a nemzeti számlákban, nem fogyasztási cikként.

-JzK- 2018.03.10. 11:04:31

Ugye az a 2002-2010 közti időszak, amikor a baloldal tönkretette az országot.

lezlidzsi84 2018.03.10. 11:10:30

@Gandosz: És még jó gyenge is volt az a látszatnövekedés.

pitcairn2 2018.03.10. 12:14:17

@Gandosz:

és mivel a hitelre alapozott fogyasztás a jövő felélése, ez az epizód hosszú távú következményekkel járt

a lakás kapcsán a valódi funkcióra gondoltam, fő profilban az inkább fogyasztás mint tőkefelhalmozás

gigabursch 2018.03.12. 04:44:42

Érdekes az írás, mindebképpen elgonfolkodtató ránk nézve a bázis adatok gyebgesége és az, hogy Fletóék mennyire semmit nem csináltak, vagy inkább csak tisztán ártottak.

Érdekes elemzêy lenne az öröm szájkarate kérdésköre is.
Melyik régió nettó befizető a valóságban.

gigabursch 2018.03.12. 07:39:28

@gigabursch:
"elemzêy lenne az öröm szájkarate" => "elemzés lenne az örök szájkarate"

lezlidzsi84 2018.03.22. 10:37:50

@gigabursch: Ezt régióra megállapítani még az országosnál is sokkal nehezebb, egyrészt a ki és befizetés a legtöbb országban országos szinten történik, illetve vannak az országon belüli transzferek, amelyekben így vagy úgy tetten érhetők lehetnek az EU-s pénzek is. A Magyarországhoz hasonló mértékben (túl)centralizált országokban pl. igen komoly (de gyakran nehezen számszerűsíthető) tőke és pénztranszfer irányul a főváros felé, ellenkező irányban meg mondjuk a szociális transzferek is jelentősek lehetnek. Egy kissé szélsőséges példa: az EU pénzt ad mondjuk a szociális vagy egészségügyi ellátórendszer bizonyos elemeinek fejlesztésére, mondván, hogy szar a helyzet mondjuk Nógrádban. A beruházást és a szervezetfejlesztést végrehajtják, kész az új intézmény, de a beruházók, a mérnökök, a "szakértők" a pályázatírók, a minisztériumban a támogatást kezelők 90%-ban Budapesten voltak, tehát a pénz jelentős része a fővárosban marad. Ezt követően fenn kell tartani az intézményt, amire a helyi források lehet, hogy nem elegendőek, ezért a többi országrész (beleértve a fővárost) által befizetett pénzek kezdenek a fejletlenebb rész felé áramlani. Ebben a példában tehát a főváros haszna igen nagy, az eredetileg a támogatással célzott területé is számottevő, az ország fejlettebb, de nem fővárosi részei meg jó eséllyel negatívan jönnek ki belőle "befizetés" szempontjából.

lezlidzsi84 2018.03.22. 10:48:56

@pitcairn2: @Gandosz: A hozzászólásaitok révén még jobban kidomborodott a fejlesztések és a regionális politika felé kacsingató földrajzosok/területfejlesztők egyik legnagyobb problémája: gyenge az elemzések alapjául szolgáló adatbázis és az interpretálásával kapcsolatban is komoly gondok lehetnek. (Főleg, ha az egyes régiókat önmagukban vizsgálják, ami elég gyakori hiba.) A legrosszabb egyébként az, amikor ennek az elemzéseket végzők nincsenek is tudatában és így készítenek bevatkozási vagy növekedési tervet, aztán csodálkoznak, hogy mennyire nem sikerült célt érni a fejlesztési programokkal. (Vagy azon, hogy miért röhögik ki mások a nagy gonddal elkészített programokat...)