Pangea

Minden, ami földtudomány

Hazatérés a nagy háborúból

2018. január 29. 11:12 - lezlidzsi84

Karácsony előtti, a második világháborút követő, Egyesült  Államokat érintő "katonai népvándorlást" feldolgozó írásunkhoz kapcsolódó ötletelés nyomán merült fel, hogy hogy is történt mindez egyéb emblematikus, nagy embertömegeket kontinensek között megmozgató konfliktusok esetén? Mai írásunkban megvizsgáljuk, hogy  milyen békeidőben szokatlan volumenű és irányú népmozgásokra került sor, hogy sikerült megküzdeni az érintetteknek az elébük kerülő földrajzi (és politikai) akadályokkal az első világégést követően.

72sbpphj4wsbeo9is.pngHazatérés a frontról 1918-ban - (forrás)

Alapvetően két, a rendelkezésre álló infrastruktúrát igencsak megterhelő "mozgástípusra" koncentrálunk:

- A hazatérő katonák kontinensek közötti mozgására.

- A hadifoglyok (és bizonyos esetekben a menekültek) hazatérésére. Ez ugyanis még kontinensen belül is jellemzően hirtelen, lökésszerűen terheli meg a szállítókapacitásokat. (Igaz nem minden esetben, mint arról szó lesz az írásban.)

Persze röviden szó lesz arról, hogy is kerültek az érintettek a frontra vagy a hadifogoly (esetleg menekült-)táborba, hogy jobban látható legyen a mozgások intenzitásának különbsége.

Az első világháborúban mozgósított mintegy 60 millió ember természetesen soha nem harcolt egyszerre a fronton, a korábban sosem látott méretű hadseregek viszonylag fokozatosan érték el legnagyobb létszámukat és komoly veszteségek is érték őket.  Az 1914-es mozgósításkor azonban így is hirtelen többmilliós katonatömegek kezdtek el áramlani a leendő frontok felé, ugyanakkor a megnövekedett forgalom lebonyolítására az egymással összecsapó kontinentális hatalmak (Német Birodalom, Osztrák-Magyar-Monarchia, Franciaország, Orosz Birodalom) vasúthálózata - a civil forgalom néhány napos korlátozása (csaknem teljes leállítása) mellett - alkalmas volt. Nagy Britannia és domíniumai csak lassan építették ki tömeghadseregeiket, így a hajón szállított csapatok beérkezése jóval  "egyenletesebb" volt - a háborús körülmények (a katonai szállítókapacitásigény és a tengeralattjáróveszély) persze komolyan korlátozták a civil hajóforgalmat is. A háború alatt az európai hatalmak vasúthálózata csúcsra járatva működött, de az 1914-es forgalomkorlátozásokra jellemzően nem volt példa, egészen a fegyverszünetig. Ennek alapvetően két oka volt: a háború alatti csapatmozgások általában kisebb volumenűek voltak mint a mozgósításkor, illetve a civil forgalom korlátozását eredetileg csak a pár hetesre tervezett háború idejére tervezték alkalmazni - vagyis az elhúzódó háború alatt valahogy fent kellett tartani a civil forgalmat is.

hadi3.jpg1914-es magyar hadimenetrendrészlet - nagyjából az eredeti vonatszám harmada-negyede közlekedett csak (ráadásul igen lassan) az akkoriban alapvető szolgáltatásnak számító postaforgalom és a legszükségesebb személyforgalom fenntartása érdekében - (forrás)

Azonban 1918 novemberétől hirtelen iszonyatos mennyiségű ember akart hirtelen hazatérni: többen mint ahányan az 1914-es mozgósításkor útra keltek, ráadásul a konfliktus világméretűvé válásával területileg jóval szétszórtabban helyezkedtek el. A konfliktus főbb európai arcvonalairól való visszavonulás viszonylag problémamentesen zajlott: A győztes hatalmak hadseregeit fokozatosan demobilizálták, az európai (brit, francia, olasz, görög) katonák hazaszállítása így viszonylag problémamentesen és tervszerűen zajlott, a szerb hadsereg pedig gyakorlatilag "hazaharcolta" magát. A német alakulatok viszonylag rendezetten, vonaton vagy gyalog tették meg az utat helyőrségeikbe, komoly gondokkal csak a Balkánról és különösen a Közel-Keletről visszatérő katonák szembesültek. A felbomló Monarchia seregeinek hazatérése kevésbé volt rendezett, de az olaszok által őrizetbe vett katonák kivételével elég gyors volt, ugyanis az "egykori" ország vasúthálózata a létrejövő államkezdeményektől függetlenül továbbra is fegyelmezetten működött tovább. A felbomló központi hatalmaknál tehát lett némi - pár nap, esetleg hét alatt lecsengő - forgalmi káosz, de a fronttól távolodva a tömegek viszonylag egyenletesebben vették igénybe a közlekedési hálózatot.

Más volt a helyzet a hadifoglyok és az interkontinentális dimenziókban mozgatandó katonák esetében: ők (különösen a foglyok) jellemzően lökésszerűen szerették volna igénybe venni a közlekedési hálózat bizonyos elemeit (többnyire a legrövidebb - és gyakran egyetlen - hazavezető utat). Hogy milyen tömegekről volt szó, azt a lenti táblázat talán jobban segít megérteni.

 "Távoli hadszintereken" tartózkodó csapatok 1918 október-novemberében - egyes esetekben csak az alakulatok  becsült létszáma (+ a kiszolgálóalakulatok becsült létszáma) alapján tudtam hozzávetőleges léátszámot becsülni

Viszonylag egyszerű volt a helyzet a kanadaiak és főleg az Egyesült Államok katonái esetében: az 1918 nyarára-őszére csúcsra járatott atlanti szállítási útvonal, amely a hadianyagok mellett legalább heti 25000 katonát is szállított Európába, visszafelé még hatékonyabban működött:  1919 júliusára az amerikai katonák 2/3-a hazatért, év végére pedig a megszállási feladatokból kiszálló katonák is áthajóztak az óceánon. Ezzel párhuzamosan a civil hajózási forgalom is szép lassan helyreállt az Atlanti-óceánon - a háború előtt (és után) körülbelül heti 15 nagy utasszállító kelt át az Atlanti-óceán északi és középső részén, általában ezek a hajók képezték a csapatszállító flotta gerincét.

pb0246.jpgAz Ausztrália és Egyiptom között ingázó HMAT Benalla (eredetileg a P&O társaság személyhajója) 1914-ben - (forrás)

Jóval nagyobb gondot okozott az ausztrál és új-zélandi csapatok hazaszállítása: többségük ekkor már a nyugati fronton szolgált, és az igen nagy távolság (vagyis a nagyon hosszú hajófordulók) miatt egyszerűen nem volt elegendő kapacitás gyors transzportjukra. (A háború előtt Európából Ausztrália valamint a Távol-Kelet felé a nagyobb hajóstársaságok jellemzően hetente indítottak hajójáratokat, amik együtt jellemzően heti 4-5 járatot tettek ki.)  A dolgot nehezítette, hogy a katonai hatóságok igyekeztek azokat először hazaküldeni, akik a legrégebben jöttek el otthonról, ami emberileg érthető volt, logisztikailag viszont nem feltétlenül volt jó ötlet - gyakran a könnyen hazaszállítható katonák ácsorogtak a távolabbról érkező veteránokra váró hajók mellett, ami a katonai lázadás egyik biztos receptje. A robbanás be is következett 1919 márciusában az egyiptomi Iszmailijában, ahol a nagy mennyiségű alkohol társaságában unatkozó új-zélandiak erős kísérletet tettek a városkép átalakítására, valamint a bazár tulajdonviszonyainak megváltoztatására.

De miért Egyiptomban robbant a lőporoshordó? A megoldás a hazaszállításra kialakított logisztikai rendszerben rejlett. A hazainduló ANZAC katonák legnagyobb része a hazafelé vezető út végső állomása előtt a Szuezi-csatorna körzetében volt kénytelen várakozni, mivel az Indiai-óceánon közlekedő csapatszállítók többsége Szuezből indult.  A megoldás a következő logisztikai előnyöket kínálta:

- A Közel-Keleten és Nyugat-Európa számos pontján szétszóródott csapatokat egyszerűbb volt kisebb hajókkal Port Szaidba szállítani majd innen vasúton Szuezba vinni, ahol nagyobb óceáni traszportokat lehetett belőlük összeállítani.

- A Nyugat-Európából Egyiptomba szállított csapatok ráadásul ellenirányban használhatták azokat a hajókat, amellyekkel a közel-keleti (és balkáni) brit és francia csapatokat szállították haza. A nyugaton és Közel-Keleten szolgáló indiaiakat hasonló módon szállították haza, így a közel félmillió nyugat felé mozgatott katona "visszfuvarjaként" mintegy 300.000 ANZAC és indiai katona is utazott.

- A Szuezi-csatorna kapacitását így nem kötötték le a csapatszállító hajók.

Persze mindez azzal járt, hogy a keletre tartó hazatérők egy részének Nyugat-Európában vagy Egyiptomban (esetleg mindkét helyen) várakoznia kellett, így a folyamatos szállítás ellenére csak 1920 januárjában értek haza az utolsó ANZAC katonák, akik "lefoglalására" a hatóságok komoly oktatási és szociális programokat szerveztek.

australian_soldiers_weymouth_1919.jpgAz angliai átmeneti táborba tartó ausztrál katonák Weymouthban 1919-ben - (forrás)

Még egy "egzotikus" háborús szinteret kell megemlítenünk: az afrikai frontot, ahol tulajdonképpen befejeződött az I. világháború. A portugálokat szanaszéjjel szivató Paul von Lettow-Vorbeck parancsnoksága alatt álló német-kelet-afrikai haderő ugyanis csak 1918. november 25-én kapitulált a mai Észak-Zambiában. Bár a hadjáratban 1917-től már leginkább helyben toborzott katonák (illetve dél-afrikaiak) vettek részt, a harcok végeztével tízezres nagyságrendben kellett például indiai katonákat hazaszállítani.

olympic_wwi.jpgA Titanic testvérhajója, az Olympic csapatszállítóként, álcafestéssel - (forrás)

A hadseregek aktív tagjainak hazaszállításához képest jóval kaotikusabb volt a hadifoglyok hazatérése: a hadviselő felek a nyugati fronton jellemzően a fegyverszüneti megállapodást követően pár napon belül megnyitották a táborok kapuit, és lehetővé vált a foglyok szervezett vagy egyéni hazatérése. Mivel a katasztrofális német élelmezési helyzet miatt a német fogolytáborokban őrzött foglyok többsége erősen legyengült, a németek igykeztek szervezetten, vonatokkal, illetve hajókkal (a franciák 20%-át tengeri úton evakuálták) hazaindítani őket, amihez gyakran az egykori ellenfelektől kértek segítséget. A britek ezt viszonylag jó hatékonysággal meg is oldották (az első foglyok már 1918. november 15-én estefelé a Doveri-sziklákhoz közeledtek), a jóval nagyobb létszámú francia és olasz fogoly esetében már adódtak gondok. A franciák a nyugat-németországi, az olaszok az ausztriai és bajorországi táborokból csaknem minden eszközzel igyekeztek hazajutni, meglehetősen nehéz feladat elé állítva saját hatóságaikat. Azok ugyanis jellemzően átmeneti táborokba irányították a foglyokat, aminek volt némi közegészségügyi jogosultsága a spanyolnátha-járvány közepén, ugyanakkor a gyorsan összedobott táborokban gyakran a németországinál is rosszabb viszonyok uralkodtak. Ugyan a francia táborokból az orvosi vizsgálat és az esetleges rossz német bánásmódra vonatkozó kikérdezést követően gyorsan továbbengedték a hazatérőket, olasz oldalon viszont gyakorlatilag internálták a volt foglyokat. Ennek oka az volt, hogy az I. világháborús olasz hadsereg volt talán a legkegyetlenebb a katonáival: a dezertálást, tömeges megadást utólag is igyekeztek büntetni, és szerették volna tisztázni, kik és milyen mértékben felelősek az 1917-es caporettoi blamázsért. Persze az is szerepet játszott, hogy a katonák a forradalmi lázban úszó Németországból és a felbomló Monarchiából tértek haza, így a lázító elemeket is ki akarták szűrni soraik közül.

Hadifogságban lévők a fegyverszünetek megkötésekor (keleten 1918 márciusában, nyugaton 1918 novemberében)

Valamivel bonyolultabb volt a német foglyok hazatérése Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból (igaz itt csak náhány ezren voltak), de az igazi nehézsséget a Franciaországból való hazatérés jelentette: a helyi hatóságok ugyanis gyakran visszatartották a foglyokat némi "jóvátételi munkára".

A legrosszabb helyzetbe az I. világháború keleti frontjának hadifoglyai kerültek. Egyrészt az ő halálozási rátájuk a legmagasabbak között volt: az orosz kézre jutott németek 40%-a, az osztrák-magyar hadifoglyok 25%-a sohasem tért haza a rossz ellátás, a járványok és a zavaros politikai helyzettel járó erőszak miatt. A központi hatalmak kezébe került orosz hadifoglyok halálozási aránya azért jóval kisebb volt - de főleg a háború elején a táborok zsúfoltsága és a járványok miatt nem volt elhanyagolható.  (A központi hatalmak olasz hadifoglyainak is magas, 10-15% körüli halálozási aránya volt, elsősorban azért mert többségük szinte egyszerre, ráadásul a tél beköszöntekor került komoly ellátási gondokkal küzdő hatalmak fogságba.) Másrészt mindkét oldalról nehéz volt hazatérni, holott már 1918. március 3-án aláírták a békeszerződést, ami alapján el is lehetett volna engedni a hadifoglyokat. Mondanom sem kell, hogy egyik oldalon sem siettek ezzel nagyon. Orosz oldalon a kialakult politikai káoszban a békét aláíró bolsevikok nem uralták az ország egész területét és az orosz politikai szereplőknek nem a hadifoglyok hazaszállítása volt a prioritása. Egész pontosan a táborok megnyíltak, de a hatalmas ország távolabbi területein a foglyok sokszor nem számolhattak reálisan azzal, hogy vonatot is tudnak szerezni a hazajutáshoz. A vontatott szállítás ellenére a hazatelepítés áprilisban már kezdett némi lendületet venni, az októberi összeomlásig közel 700.000 hadifogoly került haza a Monarchiába, útjuk jellemzően gyűjtőtáboron keresztül vezetett, ahol a hatóságok igyekeztek kiszűrni a "bolsevik agitátorokat", majd visszairányítani az embereket a csapatokhoz (ez legyengült állapotuk miatt kezdetben nem volt túl sikeres). A többiek hazaérése viszont sok esetben jelentős késedelmet szenvedett. 1918/19 telén a magyar kormány például nem merte újabb transzportok indítását szorgalmazni, mivel az átlagos "orosz gondosságot" feltételezve attól tartottak, hogy a marhavagonokban hazaszállított katonák tömegesen fagytak volna halálra. Az ezt követően érkezőknek pedig számos akadályt kellett leküzdeniük:

- A magyarországi illetőségűeknek illetve magyar nemzetiségűeknek komoly akadályt jelentett a Magyarország és Románia, valamint Csehszlovákia között kirobbant fegyveres konfliktus, mivel utóbbiak nem szívesen engedték át az ellenfelüknek esetleg katonai utánpótlást jelentő katonaviselt férfiakat.

- Az Oroszország belsejében egyre nagyobb intenzitással dúló polgárháború (illetve a szovjet-lengyel háború) sokak hazatérési útját elvágta, egyesek ezért a Távol-Kelet felé igyekeztek hazajutni, amely nemcsak hosszú volt, de nagyon bizonytalan is.

- A külpolitikailag elszigetelt szovjet kormány gyakorlatilag csak egyetlen ürüggyel tudott kapcsolatba lépni az európai hatalmakkal: az országban rekedt hadifoglyok sorsának kapcsán, így kezdetben érdeke volt, hogy minél több fogoly maradjon az országban (mindez a polgárháború során ejtett antant foglyokra is vonatkozott), hogy legalább minimális tárgyalási alappal rendelkezzen.

- Egyesek esetében időközben bizonytalanná vált, melyik országba is kellene hazatérniük, ami nem feltétlenül segítette az idegen országban való érdekérvényesítést.

Az utolsó német és monarchiabeli foglyok ezért csak 1922-ben érkeztek haza, jellmzően hajón, a fél világot megkerülve, igaz az illetékes hatóságok becslései alapján még legalább 6-7000, egykor a császári és királyi egyenruhát viseli katona maradhatott a Szovjetunióban.

Ellenkező irányba sem volt túlzottan könnyű az egykori hadifoglyok hazatérése. Az óriási munkaerőhiánnyal küzdő központi hatalmak ugyanis nem nagyon igyekeztek hazaengedni 1918 márciusában orosz foglyaikat, főleg, hogy ez az orosz/szovjet kormánynak sem volt épp prioritása. Inkább tovább foglalkoztatták őket korábbi munkahelyeiken, csak már bérmunkásokként. (Persze minimális bérért.) 1918 októberéig csak mintegy 80.000 fogoly tért haza, és bár ezután hazaszállításuk felgyorsult, az első lendületet követően itt is számos akadályba ütköztek a hazatérni kívánók:

- Egyrészt ebben az esetben sem volt egyértelmű, hogy ki melyik országba is fog visszatérni, egyes úticélok pedig kifejezetten nem kívánatosak voltak a "köztes hatalmak" számára. Például a lengyelek nem nagyon igyekeztek a velük ellenséges szovjet kormány területére visszajuttatni az egykori foglyokat, és időnként a csehek illetve a németek sem voltak lelkesek a lengyel területekre való hazajutattás ügyében.

- Volt aki politikai okokból nem szívesen tért volna haza.

- Úgy általában az utódállamok közötti fegyveres konfliktusok széles tárháza zárta el időről-időre az Orszországba vezető utat 1919-22 között: ekkor sem a rendelkezésre álló határátkelőpontok, sem az utazásra használható vasúti szerelvények nem bővelkedtek. Emiatt az utolsó orosz foglyok is csak 1922-ben jutottak haza.

Ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy a katonák/hadifoglyok java része Európa keleti részében is haza tudott térni 1918 novemberében-decemberében, a legnagyobb mozgás 1918 novemberének első felében volt, ekkor folyamatosan áramlottak a frontról hazatérők, valamint a hadifoglyok mindkét irányba, november 7-től pedig - az 1914-es mozgosításhoz hasonlóan - Magyarországon pár napig korlátozni is kellett a civil vasúti forgalmat.

Nem szóltunk eddig a menekültekről. Az I. világháború legtöbb arcvonala csak viszonylag kis területen okozott nagyarányú pusztítást, ugyanakkor a frontok mozgása korábban ismeretelen méretű (és gyakran óriási káosszal járó) menekülthullámokat indított el - igaz korántsem akkorákat mint a következő világégés. A kitelepítettek és menekültek összlétszámát a kutatók 10 millió körülire teszik, igaz egy részüknek "csak" ideiglenesen kellett elhagyni lakóhelyeiket és anyaországukon belül mozogtak - ami valamennyire megkönnyíthette ellátásukat.

Komoly menekülthullámmal járt a németek 1914-es és 1918-as nyugati hadjárata: 1914-15-ben 400 ezer belga menekült Hollandiába, egészen addig amíg a német megszállók egy "haláldrótnak" nevezett elektromos kerítést nem létesítettek a határon (természetesen egyéb védőberendezésekkel, határsávval és tűzparanccsal, mintegy első európai vasfüggönyként) Közel ugyanennyien Franciaországba és Nagy-Britanniába menekültek. Nagy-Britanniában jellemzően normális lakásokban, szállodákban helyezték el őket, és igyekeztek képzettségüknek megfelelő munkát is adni nekik, Hollandiában viszont többnyire félig zárt táborokban végeztek segédmunkákat. A francia menekültek száma 1915-re elérte a 900 ezret, az 1918-as német tavaszi támadás nyomán pedig 1918 kora őszére 1,85 millióra nőtt. A németek által visszavonulásaikkor alkalmazott felperzselt föld taktika miatt csak fokozatosan térhettek vissza lakhelyeikre - már ha volt hová.

hochspannungszaun_belgien-holland_2.jpgA németek által emelt "haláldrót" a belga-holland határon - (forrás

A következő nagyobb csoportot az Osztrák-Magyar-Monarchia menekültjei jelentették, főként az oroszok által 1914-15-ben (illetve kisebb részben 1917-ig) megszállt Galícia és Bukovina lakosai. A beáramló oroszoktól legtöbb félnivalója a helyi zsidóknak, valamint a lengyel elitnek volt, ők, valamint az államapparátus egyéb tagjai tették ki a mintegy 400.000 menekült többségét, akik leginkább a nagyvárosokba (pl. Bécsbe) áramlottak.

Sokkal komolyabb méretű menekülthullámot indított el a cári orosz hadsereg 1915-ös nagy visszavonulása. A körülbelül másfél-két milliós menekülthullám résztvevői nagyrészt az alábbi csoportokba voltak sorolhatóak:

- Az orosz hadsereg által a megszállt területekről elhurcolt emberek, főleg azok, akikről feltételezték, hogy "felszabadulásukat" követően az oroszok ellen fordulnának. (Mondhatnánk, hogy ők is hadifoglyok voltak, de más volt a státuszuk és jellemzően szabadabban mozoghattak.)

- Az orosz hadsereggel együtt a megszállt területekről önként távozók (akik együttműködtek az oroszokkal vagy nem kívántak ismét osztrák vagy német uralom alatt élni).

- A németek és a Monarchia által megszállt területekről távozó hivatalos személyek és családjaik.

- A legnagyobb csoportot a front közeledte miatt az életüket mentő civilek alkották, közülük is sokan olyanok, akik lakóhelye közelében szilárdult meg az új frontvonal.

Mivel az új frontvonal többé-kevésbé a zsidók számára kijelölt "letelepedési körzet" kellős közepén húzódott, ezért ők erősen felülreprezentáltak  voltak a menekültek között. Ennek két igen markáns következménye lett:

- Egyrészt nem volt tovább "fenntartható" a zsidók számára 1791-ben kijelölt "letelepedési körzet", azaz az a terület ami (Orosz-Lengyelország kivételével) engedélyezett volt a zsidók számára. Ezen kívül csak kivételes esetben és jellemzően ideiglenesen lakhattak csak. A haborús viszonyok közepette viszont ez a rendszer tarthatatlanná vált, sok százezer zsidó menekülhetett az orosz nagyvárosokba. (A zsidók nagy menekülési hajlandóságának fő oka az volt, hogy az Orosz Birodalomban szélsőséges helyzetben rendszerint rajtuk vertek le mindent, tehát a front közeledtével igen megnőtt az esély a kifosztásukra vagy legyilkolásukra.)

map_showing_percentage_of_jews_in_the_pale_of_settlement_in_the_russian_empire_c_1905.pngA zsidók letelepedési övezete és a zsidó vallásúak aránya 1905 körül - (forrás

- A zsidó menekültek nagy száma tovább szította az antiszemita érzelmeket. Az első világháborúban korábban sohasem látott tömegeknek kellett menekülniük, miközben a hátországbeliek nem feltétlenül rendelkeztek reális képpel a modern háború pusztításairól - ezért a menekülteket sokhelyütt élősködőknek és gyáváknak tartották. Ha ehhez hozzávesszük a meglévő előítéleteket és azt a tényt, hogy a hirtelen nagy számban megjelenő zsidók java jiddisül (azaz az orosz fülnek kb. németül) beszélt, el tudjuk képzelni a végeredményt. (Hasonló jelenségek a Monarchiában is tapasztalhatóak voltak.)

A menekültek visszatérése az 1918 márciusában megkötött békeszerződést követően ugyanolyan vontatott volt, mint a hadifoglyoké: novemberig csak mintegy 400.000 ember tért haza: egyrészt ahogy már említésre került, a korabeli Oroszország viszonyai között szinte senkinek nem jelentett prioritást a hazatérők ügye, másrészt sokaknak valószínűleg nem is volt hová hazatérniük, vagy (pl. hivatalnokként) nem kívántak német megszállás alatt élni. Az ezt követően hazatérni törekvők előtt pedig 1919-től ugyanúgy bezárult a kapu a polgárháborúk és a szovjet-lengyel háború miatt, mint a hadifoglyok előtt. A becslések szerint mintegy 1,3 millió lengyel (vagy lengyelországi) menekült csak 1921-ben térhetett haza.

Szintén nagy, komoly feltűnést keltő és tragikus következményekkel járó menekülthullámot okozott Szerbia 1915 őszi osztrák-magyar-német-bolgár inváziója. Közel 1,5 millió ember (Szerbia korabeli népességének harmada) kelt útra, akik közül mintegy 140.000-en veszhettek oda a beköszöntő télben a kegyetlen balkáni hegyi utakon. Az óriási menekülthullám elsősorban az alábbiakkal magyarázható:

- A szerbek korábbi sikeres hadműveleteik (és még korábbi balkáni háborús tapasztalataik) miatt féltek a Monarchia bosszújától. Nem is teljesen alaptalanul, a megszállók elég kemény eszközöket alkalmaztak, ennek azonban részben a szerbek "félpartizán" módszerei voltak a kiváltó okai, azaz a civil férfiak jelentős része hordott magával valamilyen fegyvert és eléggé elmosódtak a szerb hadsereg és a civil társadalom határai.

- A menekültek nagy számában szerepet játszottak az 1912-13-as balkáni háborúk el nem varrott szálai. A mai Macedóniát megszálló bolgárok elől nem csak a helyi (kis létszámú) szerbség menekült, de a jóval nagyobb görög kolónia is.

A szerbiai menekültek eléggé szétszóródtak a Balkánon valamint Dél- és Nyugat-Európában. Legtöbbjük a végül a szaloniki frontra telepített szerb hadsereg közelében maradt, és nyomukban tért vissza 1918 őszén, de több tízezres szerb kolóniák jöttek létre Dél-Franciaországban, és egyesek egészen Angliáig jutottak, jellemzően mezőgazdasági munkásként. Jelenlétüket sokhelyütt értetlenség kísérte, a szerbek harcos imidzsébe sehogy sem fértek bele a felnőtt férfi menekültek, az őket a katonai szolgálat alól elmenekülőknek tartók nem voltak azzal tisztába, hogy őket sem a szerb kormány, sem más hatalmak nem tudták megfelelően felszerelni és harcba állítani.

pec.jpgA nehéz terepen Albánia felé menekülő szerb hadsereggel tartó civilek közül sokan odavesztek a balkáni télben - (forrás)

Szintén jelentős - mintegy 400.000 fős menekülthullámmal járt a caporettói áttörés 1917-ben - az ekkor elmenekültek 1918 végén 1919 elején térhettek haza.

Az I. világháború egyik legtragikusabb fejezete az örmények sorsa: bár rengetegen estek az oszmán népírtás áldozatául, nagyjából 350-400.000-en sikeresen menekültek orosz vagy oroszok által megszállt területre, akár 1915-ben akár az 1918-as orosz összeomláskor ami egyben nagyarányú török előrenyomulással is járt. Mivel a tervezett Nagy-Örményország területe volt az egyetlen, ahol a törökök területnyereséget (Karst és környékét) könyvelhettek el a háborúban, az örmények soha nem térhettek haza, többségük pedig még a 20-as években is a Szovjetunió területén található menekülttáborokban volt kénytelen meghúzni magát...

nansen_in_armenia_1.jpgNansen örmény menekült gyerekekkel 1925-ben - (forrás)

Talán kevésbé ismert, hogy az 1914-15-ben az akkori Magyarország területén folyó hadműveletek nyomán számos terület kiürítését rendelték el: 1914 szeptemberében-októberében ez volt a helyzet Máramaros megye egészében és még jópár északkeleti, határmenti járásban. A kiürítés ebben az esetben leginkább a civil és katonai közigazgatás evakuációját, a vasúti gördülőanyag és a hadianyagok eltávolítását jelentette, de természetesen a harcoktól félve sokan indultak útnak, ha tudtak. Bár a legtöbb ilyen nagyszabású kiürítés csak ideiglenes volt, az év végére megmerevedő kárpáti arcvonal közvetlen közeléből azért jellemzően elmenekült a lakosság, az utolsó érintett falvakba csak 1915 áprilisát-májusát (azaz az oroszok visszaszorítását) követően térhettek haza. Egy kisebb szerb betörés miatt 1914 őszén Szerém megye kiürítését is elrendelték egy rövid időre.

Jóval nagyobb felfordulást okozott a román hadsereg erdélyi betörése 1916 augusztusának végén. A hadvezetés számolt ennek lehetőségével, és a magyar kormány is elkezdett terveket kidolgozni a Maros vonaláig történő kitelepítésre, amely a közigazgatás és az egyéb állami intézmények (pl. iskolák, múzeumok), a jelentős értékek (bankbetétek, köz- és magángyűjtemények) valamint a lakosság mozgásra képes és menekülni hajlandó (azaz magyar és szász)  részének kitelepítését foglalta magában, igaz az ott élők menekítésére nem nagyon tervezték a megfelelő eszközök biztosítását, inkább csak "forgalomirányításban" gondolkodtak. Azonban még az elnagyolt kiürítési tervek végrehajtására sem készültek fel megfelelően a hatóságok. Ennek több oka volt:

- Egyrészt az elég nehéz katonai helyzetben (komoly olasz támadások délnyugaton, a keleti front majdnem teljes összeomlása) a hadvezetés nem  állomásoztatott komolyabb egységeket a román határ mellett, egy esetleg be sem következő támadás miatt. Ez persze a román készülődéssel párhuzamosan feltűnt a helyieknek is, ezért a hatóságok (az előkészületek hiányával is) igyekeztek mindenkit megnyugtatni, hogy nem lesz "gond".

- Ebben erősítette a bécsi hadvezetést, hogy ismert volt a román hadsereg gyengesége, ezért részben azzal számoltak, hogy a románok nem merik megkísérelni a kockázatos és csaknem biztos kudarccal járó akciót. Másrészt azzal számoltak, hogy egy esetleges betörés esetén a Monarchia csapatai a terepedottságokat kihasználva lassan visszavonulnak legfeljebb a Maros vonaláig, ahonnan a kialakult helyzetnek megfelelő erősítéseket összpontosítva majd visszaszorítják a betolakodókat.

Ennek megfelelően a hatóságok nagy részét és a lakosságot teljesen készületlenül érte a román invázió, illetve az, hogy a Monarchia meg sem próbálja komolyabban megvédeni a határmenti területeket. Az evakuáció ezért nagy káosz közepette leginkább gyalog zajlott, így magától értetődően a kimenekíteni tervezett értékek nagy részét hátrahagyták. Hozzá kell tenni, hogy a káosz kialakulásában szerepet játszott a Székelyföld meglehetősen fejletlen vasúthálózata: a határral többnyire párhuzamosan futó székely körvasút gyorsan használhatatlanná vált. A becslések különböznek az elmenekültek számáról a területileg illetékes hadseregparancsnokság szerint 200.000 ember menekült el, ami kevesebb, mint az érintett megyék (Hunyad, Szeben, Fogaras, Brassó, Háromszék, Csík, Udvarhely, Nagy-Küküllő) magyar és szász lakossága. A belügyminisztérium mintegy 4-500.000-re tette a menekülők számát, a felelős kormánybiztos (hibái súlyát kisebbítendő) már 1 millió emberről beszélt. A reális szám valahol 3-400.000 körül lehetett, a nagy felfordulás, valamint a kirobbanó harcok között való menekülés valószínűleg több száz áldozatot követelt (ahogy a bevonuló román hadsereg túlkapásai, túszejtései valamint a kibontakozó ellentámadás is több száz civil áldozattal járt - a fogságba esett katonák és civilek közül közel 10 ezren vesztették életülket román táborokban).

ujszo_14353493379153_39.jpgMenekülés Brassóból - (forrás)

A románok többsége nem menekült, reakcióikról nagyon eltérőek a beszámolók. A román források szerint üdvözölték és segítették a bevonuló román hadsereget, a magyar és osztrák beszámolók szerint többségük semlegesen (vagy a körülményekhez képest korrekt módon) viszonyult az invázióhoz, a fosztogatásban csak egy kisebb részük vett részt.. Vélhetően mindegyik narratívában van igazság, amit talán legjobban a Monarchia nehéz helyzetbe kerülő román katonáinak magatartása illusztrál. A román hadbalépésig a besorozott erdélyi románok többségében lojálisak voltak a Monarchiához, közülük számosan magas rangú kitüntetéseket is kaptak (például a híres erdélyi román regényíró, Liviu Rebreanu testvére, a később dezertálásért kivégzett Emil), azonban a román támadás után az Erdélybe érkező, az inváziót visszaverni készülő alakulatok román katonái közül érthető módon sokan megtagadták, hogy nemzettársaikra lőjenek, és sokan megpróbáltak átállni. (Más frontokon viszont erre nem nagyon volt lehetőség, így általában nem került sor tömeges lázadásra, dezertálásra.) A románokat végül 1916 októberének végére sikerült visszaszorítani, bár a front bizonyos helyeken (pl. Gyergyóban) továbbra is a határon húzódott. (A hadműveletekről bővebben itt lehet olvasni.) A visszatérés csak ezt követően, fokozatosan volt lehetséges, és a nagyobb károkat szenvedett városokba (pl. Brassóba, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredára) igencsak elhúzódott, és a károk helyreállítása is nehézkesen haladt. (A román hadsereg gyakorlatilag kirabolta a megszállt területek köz- és egyéb üzemeit.)

Látható, hogy az I. világháborút követő nagy hazatérés időben igencsak elhúzódott, nem utolsósorban a Közép- és Kelet-Európában előálló zavaros helyzetnek köszönhetően. Ebben a régióban összekeveredett az aktív szolgálatban lévő katonák a volt hadifoglyok, a háború menekültjei és az ezt követő zavaros időszak menekültjeinek, illetve az új határok miatt földönfutóvá válók hazatérése, új hazát keresése. Az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy nagyon sok emberről nem lehetett biztosan tudni, mely ország polgára is? Egyesek nem rendelkeztek papírokkal, mások papírjait már nem létező, vagy megszűnőfélben lévő államok adták ki, az új államok meg még nem tudták elérni újdonsült állampolgáraikat (illetve ha nemkívánatos nemzetiségről volt szó, sokszor meg sem próbálták ezt.) Mindez nem csak az esetleges határátlépéseket nehezítette meg, de a határ rossz oldalán rekedt emberek ellátását és érdekérvényesítését. A sok esetben humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetet sok esetben csak a jellemzően az Egyesült Államok segítségével létrehozott segélyszervezetek, illetve a formálódó Népszövetség révén sikerült megakadályozni. A hontalanok hazatéréséhez 1922-től "hontalan útleveleket" bocsátott ki a nemzetközi szervezet, melyeket a köznyelvben a népszövetségi megállapodást tető alá hozó norvég sarkkutatóról csak Nansen útlevélként emlegettek. Alapvetően ezzel az okmánnyal sikerült hazajuttatni az utolsó Szovjetunióban rekedteket illetve lehetővé tenni az örmény menekültek továbbutazását harmadik országba.

Mindez azonban csak szerény főpróbája volt annak a gigantikus és sokszor tragikus népvándorlásnak, amire a második világégést követően került sor.

 

Felhasznált források:

  • http://www.mylearning.org/demobilisation-after-the-first-world-war/p-4744/
  • http://nagyhaboru.blog.hu/2014/05/01/orosz_hadifogsag_kutatasi_lehetosegek_becsben
  • https://en.wikipedia.org/wiki/World_War_I_prisoners_of_war_in_Germany
  • http://nagyhaboru.blog.hu/2015/11/21/hadifoglyok_az_osztrak_magyar_monarchia_teruleten_az_elso_vilaghaboru_idejen
  • http://nagyhaboru.blog.hu/2017/05/25/olasz_hadifoglyok_a_nagy_haboruban
  • https://tortenelem.444.hu/2017/08/13/az-orosz-hadifoglyok-hazaterese-magyarorszagrol-az-elso-vilaghaboru-utan
  • http://ww1.habsburger.net/de/kapitel/ruecktransport-aus-der-gefangenschaft
  • https://www.merkur.de/bayern/erster-weltkrieg-kriegsgefangenschaft-modernes-sklaventum-3622148.html
  • https://www.bl.uk/world-war-one/articles/refugees-europe-on-the-move
  • https://encyclopedia.1914-1918-online.net/article/refugees
  • http://www.e-nepujsag.ro/op/article/menek%C3%BCl%C3%A9s-1916-%C5%91sz%C3%A9n-0
  • http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2012/ProMino12-2-04-Tutusko.pdf
  • http://www.e-nepujsag.ro/op/article/menek%C3%BCl%C3%A9s-1916-%C5%91sz%C3%A9n
  • http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/SzaboJonnek_3.pdf
  • http://timelord.blog.hu/2012/04/05/hogyan_nezett_ki_egy_hadimenetrend
  • http://www.murphyswar.com.au/ww1-troop-ships-across-the-indian-ocean/
  • http://mek.oszk.hu/14600/14661/html/
34 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr7013585699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pitcairn2 2018.01.29. 14:35:40

az Oroszországban fogságba esett katonák kiugró halálozásában valószínűleg a polgárháború is közrejátszhatott, amiben egyébként gyakran aktívan is részt vettek az egykori hadifoglyok, még 1920-ban is több mint fél millió hadifogoly volt ott

egyes kontingenseik különben kiemelkedő szerepet kaptak az orosz polgárháborúban

en.wikipedia.org/wiki/Czechoslovak_Legion

ez különösen izgalmas rész:)

en.wikipedia.org/wiki/Czechoslovak_Legion#Capture_of_Imperial_Gold_Reserve

en.wikipedia.org/wiki/Czechoslovak_Legion#Involvement_in_the_Russian_Civil_War,_1918%E2%80%931919

pitcairn2 2018.01.29. 14:39:57

@pitcairn2:

úgy cirka 500 tonna aranyba botlottak a derék legionáriusok, akik egyébként bónuszként még a transzibériai vasutat is elfoglalták maguknak:)

www.renegadetribune.com/tsars-gold/

lezlidzsi84 2018.01.29. 15:06:47

@pitcairn2: Ha már lúd, legyen kövér :)

pitcairn2 2018.01.29. 15:26:13

@lezlidzsi84:

kicsit zavaros (vagy inkább túlságosan spekulatív) cikket linkeltem a témában mindenesetre a sztori kapcsán annyi mindenképpen valós, hogy 1915-ben még az Orosz Állami Banknak voltak a legnagyobb aranytartalékai a világon (kb kétszeresen múlták fel a Bank of England aranytartalékait...) és ezek 1918 után lényegében eltűntek...

jelentős részben a csehszlovák legionáriusok közreműködésével

GOLD RESERVES OF PRINCIPAL COUNTRIES, 1913-1925
fraser.stlouisfed.org/files/docs/publications/FRB/pages/1925-1929/26253_1925-1929.pdf

az se semmi, hogy a cári Oroszországban állami bank volt, ami akkoriban a félig meddig magánbankként részvénytársasági formában működő központi bankok korában kuriózumnak számított

en.wikipedia.org/wiki/Central_Bank_of_Russia#State_Bank_of_the_Russian_Empire

lezlidzsi84 2018.01.30. 09:26:52

@pitcairn2: Alapvetően csak az I. világháborúhoz közvetlenül köthető mozgásokkal foglalkoztam, az azt követő (vagy abból következő) határmegvonások illetve konfliktusok menekülthullámaival nem - az még egy külön poszt lenne. Persze nem minden esetben különíthető el jól ez a két kategória egymástól.

pitcairn2 2018.01.30. 09:50:50

ez is érdekes fejezetnek tűnik

Nationalizing the Russian Empire
The Campaign against Enemy Aliens during World War I

www.hup.harvard.edu/catalog.php?isbn=9780674010413

lezlidzsi84 2018.01.30. 11:07:48

@pitcairn2: Igen a francia gyarmati logisztika sem volt semmi, viszont az 1918-as létszámokra vonatkozóan nem találtam pontos adatokat. Amennyire össze tudtam rakni a dolgot, a hazaszállításuk valamivel kevésbé volt látványos logisztikai probléma, mint az amerikaiaké vagy az ANZAC csapatoké:
- Kisebb részük (pl. a hadimunkások) Európában maradt.
- A melegebb égövből érkező csapatok között elég nagy volt a lemorzsolódás az európai télben, a túlélők közül sokan már korábban hazatértek.
- Az aktív állomány nagyobb részét úgy tűnik, hogy az észak-afrikaiak tették ki, akiket azért viszonylag könnyebben haza lehetett szállítani.

pitcairn2 2018.01.30. 13:38:54

@lezlidzsi84:

az orosz polgárháború alatt is óriási migrációs folyamatok voltak

Pétervár lakossága pl. 2,5 millióról 700 ezerre zuhant

pdfs.semanticscholar.org/a1cf/70a811ee6fb18ed3760bb999ab3867980e65.pdf

a polgárháborúhoz kapcsolódó emberáldozat pedig a világháborúéval vetekedett

en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_War

igaz ezek leginkább az elmebeteg hadikommunizmusnak áldozatul esett polgári lakosok voltak

lezlidzsi84 2018.01.30. 15:25:52

@pitcairn2: Igen, a polgárháború nagyon valószínű, hogy több áldozatot követelt orosz oldalon, mint a világháború maga. (Sőt, mivel az összlakossághoz képest viszonylag kevés embert vonultattak be, a világháború elejét a többiekhez képest nem érezték annyira meg az oroszok.)

Egy elég "oroszos" történet az éhezésről, aldozatokról és segélyezésről:
en.wikipedia.org/wiki/American_Relief_Administration

pitcairn2 2018.01.30. 16:17:30

@lezlidzsi84:

egész pontosan a polgárháborúhoz kapcsolódó hadikommunizmus

magában a háborúban pedig egészen furcsa kontingensek tűnnek fel

jóval egzotikusabbak mint a csehszlovák légió

Chinese in the Russian Revolution and in the Russian Civil War
en.wikipedia.org/wiki/Chinese_in_the_Russian_Revolution_and_in_the_Russian_Civil_War

gigabursch 2018.01.31. 12:48:26

@pitcairn2:
Összességében belinkeltél még három önálló + 1 konteó témát.
Berogyok rajtad...

pitcairn2 2018.01.31. 13:45:36

@gigabursch:

az "önálló" témák masszívan a világháborús népességmozgáshoz kapcsolódtak és a "konteo" téma sem állt messze attól...

és mit mondjunk rólad?

mi lenne itten a te "produkciód"?:)

pitcairn2 2018.01.31. 14:00:04

@gigabursch:

megjegyzem az "önálló" témák egyik sem él túlzottan a köztudatban, pl. a világháború alatti amerikai, ausztrál, brit internálótáborokról viszonylag szép irodalom van, a közel 1 millió embert érintő Oroszországi internálásokról (1914-ben az Orosz Birodalom tele volt hirtelen ellenséges állammá váló országokból érkezett külföldiekkel) azonban alig hallani...

az örmény népirtás is benne van a köztudatban - a fenti poszt is kitért rá - az ezzel párhuzamosan kibontakozott görögök illetve asszír keresztények ellen elkövetett népirtás azonban jóformán mindig elsikkad...

ami pedig az orosz polgárháborút illeti, igen kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez a történet úgy alaphangon 10 millió áldozattal (1,5 millió katona és több mint 8 millió civil) és kolosszális népmozgással járt együtt

pl. több mint 1,5 millió ember hagyta el Oroszországot és a városi lakosság jó része is vidékre menekült az éhezés elől...

Pétervár lakossága pl. 2,5 millióról 700 ezerre zuhant

az I világháborúhoz tartozik ez?

bizonyos tekintetben igen

ami pedig a "konteó-témát" illeti hallottál már egyáltalán a csehszlovák légióról?

mert szerintem ez sincsen benne a köztudatban pedig nem "lábjegyzet" szerepet játszottak a világtörténelemben, pl. Kolcsak tábornokot is ők adták át a bolsevikoknak

a hazaszállításuk pedig a világháború egyik legvadabb logisztika feladata volt ugyanis világ körüli út keretében jöttek haza Vlagyivosztokon és az USÁ-n keresztül...

ami a franciák fekete és vietnami katonáit illeti bocsásd meg a lelkesedésemet de szerintem érdekes téma ez is

de ha nem érdekel akkor ne klikkelj rá

pitcairn2 2018.01.31. 14:11:20

szép kis Föld körüli út...

A Long Way From Home – The Czech Legion’s Amazing Trek Across Siberia
militaryhistorynow.com/2013/06/02/a-long-way-from-home-the-czech-legions-amazing-trek-across-siberia/

Studiolum · http://wangfolyo.blogspot.com 2018.02.01. 08:55:57

@pitcairn2:
Az arany beszerzése olyan jól sikerült, hogy hazatérve külön bankot kellett alapítani számára: ez a ma is álló prágai Légiósbank a Na Pořící utca 24. szám alatt (1921-22). (A bank cseh történetei többnyire szemérmesen azt írják, hogy a tőke „a legionáriusok hazautalt zsoldjából” származott.) Építészettörténetileg is fontos, reprezentatív alkotás, Josef Gocár tervezte, az ún. cseh kubizmus (más néven cseh art deco) atyja. Ezt a stílust Masaryk különösen pártfogolta mint az új csehszlovák köztársaság nemzeti stílusát, ami mutatja a bank kiemelt jellegét. A tőke nagy mértékben hozzájárult a nagyrészt volt legionáriusokból álló új csehszlovák „nemzeti burzsoázia” kialakulásához.

gigabursch 2018.02.01. 08:57:36

@pitcairn2:
Totál félreértettél.

Mindre ráklikkeltem és csak pislogok, mert igazában még csak nyomokban sem hallottam róla, pedig történelemben és földrajban a jártasabb emberek körébe tartozom - minden nagyképűség nélkül (pl. a nickneved nekem rögön két dolgot hozott fel mikor először láttam: Bounty és Kon-Tiki, s ezt szerintem sokan nem is tudják, vagy csak néznek, hogy "ej, de fura nicked van...).
Sőt, ez a csehszlovák légió, meg "arany-szublimáció" szabályosan falhoz szegezett.

Úgyhogy - ahogy azt a RLT-n is írtam már -, folytasd nyugodtan, mert érdekel.

gigabursch 2018.02.01. 11:40:42

@Studiolum:
S arról van valami hír, hogy 1945-ben, ill. 1968-ban a népi szovjetúnió ezt a vagyont vajon rendezte-e a maga irányába?

pitcairn2 2018.02.01. 19:15:27

@gigabursch:

bocs félreértettelek:)

az aranykészletek - ha voltak ilyenek - különben szerintem végül a Cseh Nemzeti Banknál landoltak, az meg még 1938-ban ezeket jórészt kimenekítette a Bank of England-be, ahol egy BIS (Bank for International Settlements) számlán tartották őket

ami nem bizonyult túlzottan jó ötletnek...

www.theguardian.com/business/2013/jul/31/bank-of-england-and-nazis-stolen-gold

pitcairn2 2018.02.01. 19:22:26

@gigabursch:

BBC feldolgozás:)

youtu.be/veQfroRUWdM?t=671

a BIS kapcsán van mit magyaráznia a BBC-nek

igen bizarr belegondolni abba, hogy a hadviselő felek - és a legnagyobb Wall Street-i bankok - közös bankot működtetnek még a háború alatt is, ahová egészen 1944 végéig érkeznek a német törlesztőrészletek - színaranyban...

a Wall Street-i bankok az USA szövetségi kormány helyett kerültek be ebbe a klubba és egészen 2002-ig tulajdonosként voltak ott, igaz a II vh alatt még a többi központi bank is félig meddig magánbankként működött részvénytársaság formában ezért tértem ki fent külön az egyetlen kakukktojásra a cár atyuska állami bankjára... elismerem ez tényleg off-olás volt a témához képest, de én nagyon érdekesnek találtam ezt a részletet, ill. a cári állam kolosszális aranykészleteit is

pitcairn2 2018.02.01. 19:37:09

@Studiolum:

hát elég nehéz elhinni, hogy nem tartottak meg néhány tonnát belőle

mondjuk úgy "közvetítési díjként":)

nem lepődnék meg azon ha szegény Kolcsakot is vmi ilyen ügylet keretében adták volna ki a bolsevikoknak az biztos megért nekik néhány tonna aranyat

pitcairn2 2018.02.01. 22:20:17

no de ez se rossz kuriózum:)

Switzerland's forgotten role in saving World War One lives
www.bbc.com/news/world-europe-36391241

még Leninék is itt üdültek...

Studiolum · http://wangfolyo.blogspot.com 2018.02.02. 00:18:46

@pitcairn2:
Hogy Kolcsakot ilyen ügylet keretében, szabad elvonulásért és az arany szabad elviteléért adták ki a vörösöknek, azt konkrétan lehet tudni. A bolsevikok alapvetően ellenségmentességre törekedtek, hogy befelé koncentrálhassanak, ezért mindenkinek odadobtak mindent, amit kért, a cseheknek ezt, a törököknek a karsi hódítást, a németeknek a breszti békét. Tudták, hogy idővel majd úgyis mindent visszaszereznek, és nagyot nem tévedtek.

Az évek alatt jó nagy anyagom gyűlt fel a cseh légióról, könyvek és fotóalbumok cseh, orosz és más nyelveken, pro és kontra, sok képpel is, most már tényleg megírom valamikor a blogon.

pitcairn2 2018.02.05. 09:15:15

@Studiolum:

jó ötlet! voltak egyébként még a tágabb térségben egyéb "egzotikus" egységek is:)

Persian Cossack Brigade
en.wikipedia.org/wiki/Persian_Cossack_Brigade

Studiolum · http://wangfolyo.blogspot.com 2018.02.05. 09:41:36

@pitcairn2:
Őket egyszer már futólag említettem: wangfolyo.blogspot.com/2008/07/kis-herceg.html , de mint iranista sokat olvastam utánuk, róluk is jó lenne írni.

Untermensch4 2018.02.05. 21:13:57

@pitcairn2: Sztem a cári állami bank nem off volt hanem mellékszál ami nagyon érdekes. Azért mellékszál mert a népmozgással együtt mozgott vmennyi arany is... :)

pitcairn2 2018.02.06. 13:58:41

Az I világháború végén kolosszális aranymozgás volt, fentebb belinkeltem egy korabeli FED anyagot a témában... nagyon tanulságos...

pitcairn2 2018.02.07. 10:42:32

@Studiolum:

még az is lehet, hogy egy szép napon Mickey Kadjar is újra feltűnik az iráni politikában:)

en.wikipedia.org/wiki/Mohammad_Hassan_Mirza_II

érdekes lehet perzsa trónkövetelőként nyomulni Dallasban:)