Pangea

Minden, ami földtudomány

Gyárvárosból regionális központ: Győr városföldrajza az 1970-es évektől

2015. március 18. 19:27 - lezlidzsi84

Győr a 70-es évekre újabb szerepkörváltás küszöbére érkezett. Az első részben felvázolt, az iparváros lét kiteljesedéséig bemutatott fejlődéstörténet nagyjából a 100 ezer fős lélekszám 1970-es elérését követően új irányt vett: A lakótelepek építésével megváltoztak a népességi arányok a városon belül, a történelmi városrészek jelentősége csökkent, hogy aztán később a kertvárosi részek, majd pedig a városkörnyéki falvak értékelődjenek fel. A 70-es években vett nagyobb lendületet a város tercierizálódása, a Belváros felújítása, és funkcióváltása, de ezzel együtt komoly tényező maradt a sikeresen megújuló ipar is, melynek "uszályában" komolyan nőtt a város felsőoktatásban betöltött szerepe is, ami elengedhetetlen feltétele egy regionális központ létrejöttének.

Győrött a 70-es évek elején tetőzött az ipari foglalkoztatottak aránya, amellett, hogy a négy község (Bácsa, Gyirmót, Győrszentiván, Ménfőcsanak) idecsatolása miatt átmenetileg még a mezőgazdaságban dolgozók aránya is növekedett.

Ugyanakkor a hetvenes évek elején komoly fejlődésnek indultak a különféle szolgáltatások is. Közülük kiemelkedik a kereskedelem, az oktatás és az idegenforgalom. Győrött a város gyors növekedésével a kereskedelem megkésve tudott lépést tartani, de a 70-es évektől nőtt az üzletek száma, kezdetben főleg a lakótelepeken, majd a 80-as évektől a megújuló Belvárosban is. Igen erőteljesen fejlődött a város oktatási szerepköre is. A 80-as években jelentősen bővült a helyi idegenforgalom, különösen a külföldiek látogatók miatt.

Ezzel együtt az iparban az extenzív fejlődést az intenzív váltotta fel, a helyi üzemek az élen jártak a nyugati termelési módszerek átvételében és a nyugati partnerekkel való kooperációban, ráadásul emiatt számos nagyvállalatnál (Rába, Graboplast) már ekkor kezdett kialakulni a menedzserszemlélet. A mezőgazdaságban hasonló folyamat tette máig sikeressé a bácsai Kossuth TSz-t.

A felsorolt humántényezők, valamint az, hogy Győrben a vállalatok a 60-as, 70-es években modernizáláson estek át, és nagyrészt itt volt központjuk, lehetővé tették, hogy a helyi nagyipar kisebb veszteségekkel megússza a 90-es évek első felét, és csak akkor induljon hanyatlásnak az ezredfordulón, mikor az új, modern ipar (gépgyártás, elektronika) már megerősödött. Ez azért is fontos volt, mert a 60-as, 70-es években a városba betelepült fiatalok gyermekei ekkor jelentek meg nagy tömegben a munkaerőpiacon. Bár a rendszerváltáskor a legtöbb üzem létszámcsökkentésre kényszerült, de az állásukat elvesztőket felszívta a gyorsan fejlődő tercier szektor, illetve a külföldi tőke által létrehozott új ipari üzemek, melyek főleg a város jó fekvése, a képzett munkaerő, a jó ipari infrastruktúra, és az előrelátó városi iparpolitika miatt települtek ide.

vagongyar.jpgTúl a csúcson - a Vagongyár központi tömbje a 90-es években - ma az Árkád bevásárlóközpont és az ország második közlekedési lámpás körforgalma található a helyén - (forrás)

A város vezetése már 1987-ben tárgyalásokat folytatott az ipari park létrehozásáról, és az 1991-ben osztrák tőkével létre is jött. Ma 6000-nél többen dolgoznak itt, és több mint 10000-en találtak munkát az Audi helyi gyárában,valamint a jelentős kedvezmények, kooperációs lehetőségek más üzemeket is ide vonzottak. Bár egyes véleményekkel ellentétben a város gazdasága nem kizárólag az Audin nyugszik, a gyár súlya és a város életébe való mély beágyazottsága hosszútávon kockázatokat is rejthet magában. (Igaz, ha jobban megnézzük, nem történt más, mint hogy a vagongyár szerepét és súlyát az Audi vette át.)

audigyar.jpg       Az "utód": az egykori Rába üzemcsarnokból óriássá nőtt Audi-gyár - (forrás)

2001-ben 33 ezren dolgoztak a helyi iparban és építőiparban, melynek területi elhelyezkedésére jellemző, hogy a korábban a városban elszórtan található üzemek felszámolódtak, és a működő létesítmények java a várostól keletre koncentrálódik. (A 2011-es adatok nem ismertek, de az iparban foglalkoztatottak száma vélhetően nőtt.) Nagyrészt megszűnt az ipari termelés Szigetben, és a Rába Belváros közeli telephelyén, jelentős teret adva a távoli jövő ingatlanfejlesztőinek. Sajnos ez a visszaesés a Rába, és a hagyományos textil és élelmiszeripar hanyatlásának köszönhető.

kekszgyar.jpgÍgy fest ma a Győri Keksz "csodabirodalma" - a Jedlik híd tereprendezését követően óriási lyuk tátong Sziget kellős közepén - (forrás)

A rendszerváltás óta rendkívül gyorsan fejlődő szolgáltatásokon belül igen nagy növekedést ért el a bank és az ingatlanszektor, valamint a kis és a 90-es évek vége óta a nagykereskedelem. Előbbi rövid visszaesés után lassan növekedett, részben a növekvő nagykereskedelmi verseny miatt. A nagyáruházak gombamód szaporodnak a város jó vásárlóerejére, valamint a szlovákiai és ausztriai bevásárlóturistákra alapozva, megtörve a Belváros kereskedelmi dominanciáját. Legtöbbjük telephelye a 83-as út mentén van, a leggazdagabb „elővárosok”(Győrújbarát) és a lakótelepek között, de ipari területek rehabilitációjával is épült bevásárlóközpont (Interspar, Árkád). A város idegenforgalma is jelentős, vendégforgalma 4. a nem üdülő-települések között. A gyors gazdasági fejlődésnek köszönhetően a városi átlagjövedelem nagymértékben nőtt, 2001-ben 555 ezer Ft volt egy főre, ez az országos átlag 170%-át jelenti, míg 1996-ban ez „csak” 120% volt. Győr a 2000-es évek elejére a Nyugat –Dunántúl legfőbb gazdasági centrumává vált.

Az utóbbi években a városvezetés elsősorban a város vállalkozóinak innovációs képességét szeretné növelni, az oktatás, a kutatás-fejlesztés és elsősorban az autóipar regionális együttműködésének segítésével.(Autopolis-program.) 

A demográfiai tényezők változásai és a városrészek súlyának átalakulása

Győr népességszámának változása(%)

Forrás 1949-59 1960-69 1970-79 1980-89 1990-2001
Természetes szaporodás 10,8 5 8,9 1,5 -1,24
Vándorlási egyenleg 12,4 16 12,1 2,6 1,3
Összesen 23,2 21 21 4,1 0,06

Forrás: Népszámlálás 1960, 1971, 1980, 1990, 2001, KSH

Győr lakossága az 1970-es 100 ezerről, 1980-ra 124 ezerre, 1990-re 129 ezerre nőtt, azután hosszú ideig stagnált, az utóbbi években a lakónépesség 128-129 ezer fő körül ingadozik. A népességnövekedésben a bevándorlásnak volt nagyobb szerepe, de a 60-as, 70-es évek nagy beáramlásának és az országos népesedéspolitikai intézkedéseknek köszönhetően jelentősen nőtt a természetes szaporodás értéke is, az 1970-es 7,9 ezrelékről 1975-re 11,3-ra, valamint átmenetileg nőtt a fiatalok aránya is. A 80-as évek végére csökkent mind a bevándorlás, mind a természetes szaporodás értéke, előbbi főként azért, mert a környékbeli falvak infrastrukturális fejlődése miatt már kisebb volt a késztetés az onnan elvándorlásra. Az országos tendenciáknak megfelelően a rendszerváltás környékén erősen csökkent a születések száma, és kismértékben nőtt a halálozásoké, így 1993-tól természetes fogyás tapasztalható, de ezt a szerény (2-3 ezrelékes) vándorlási többlet ellensúlyozta.

A város korszerkezete elöregedést mutat, és már igen régóta jellemző, hogy az országos átlagnál mind a gyerekek, mind az idősek aránya alacsonyabb, és a fiatal középkorúaké(15-39 év) magasabb. Ennek oka, hogy az általában jó megélhetési körülményeket kínáló Győr mindig elsősorban a munkaképeseket vonzotta, valamint az 1975 körül született népes korosztály tagjai 2001-ben és 2011-ben is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ország más részeihez hasonlóan a városban is igen népes a Ratkó gyerekek korosztálya. Győr iparvárosi jellegéből következően általában egyensúlyban volt a nők és férfiak száma, de az 1980-as minimum után erősen nőtt a nők aránya, ami szintén elöregedésre utal.

A város lakossága etnikai és vallási szempontból elég egységes, a lakosság zöme 2011-ben magyarnak, 1922-en pedig németnek (egy részük német állampolgár), 1072-en cigánynak, 199-en horvátnak vallották magukat. A cigányok száma ennél jóval nagyobb, 5-6000-en lehetnek (Rendezési terv, 2005). Főként Gorkijvárosban, és Újvárosban élnek, de jelentős még arányuk Szigetben és Sáráson. Szociális szempontból ezek a város legproblémásabb városrészei. A külföldiek közül a szlovákiai magyarok és a főleg multinacionális cégek alkalmazásában álló németek emelhetők ki. Vallási szempontból a katolikusok dominánsak (45%), de jelentős a nem válaszolók (31%), és a felekezethez nem tartozók részaránya is (13%).

adyvaros.jpgAz első nagy lakótelep, a 70-es évek elején átadott Adyváros mára konszolidált, parkos városnegyeddé vált - (forrás)

Győr lakosságának városrészek szerinti megoszlása jelentősen megváltozott 1970 óta, és nem csak a nagyarányú népességnövekedés miatt, hanem az igen jelentős városon belüli népességmozgás okán is (2. melléklet). Ezt bizonyítja, hogy 2001-ig a népesség száma 24%-kal, a lakásoké 68%-kal nőtt. A 70-es, 80-as évek Győrben is a lakótelep-építések időszaka volt, elsőként Adyváros épült meg, ezt követte a József Attila lakónegyed (70-es évek vége), majd Marcalváros I. és II. (leánykori nevükön Kun Béla I-II.) a 80-as években. Az új lakónegyedekbe a beköltöző vidékieken kívül igen nagy számban áramlott a zsúfolt Újváros, Sziget és a Belváros lepusztult házaiból. Különösen Újvárosban volt jelentős a népességcsökkenés, főleg miután a kiürülő házakba jelentős részben cigányok költöztek, és a városrész megindult a gettósodás útján. Ezzel a város súlypontja délre helyeződött, ami jelentős gondok forrásává vált, mivel a közintézmények és gyárak zöme a Budapest-hegyeshalmi vasútvonal túloldalán volt (van), és csak igen kevés helyen lehet és lehetett átkelni. Ezzel együtt erősen korlátozták az építkezést a külvárosokban, elsősorban a gyengén kiépített infrastruktúra miatt. A 70-es években indult meg a Belváros rekonstrukciója, mely a következő évtizedben gyorsult fel, főleg miután 1982-ben a városmag jelentős részét lezárták a gépjárműforgalom elől. A városrész elsősorban a fiatalok elköltözésével gyorsan vesztett népességéből, és egyre dominánsabbak lettek kereskedelmi, idegenforgalmi funkciói. Ez sok konfliktussal jár, mivel a gyorsan elöregedő népesség, kevésbé bizonyult toleránsnak a szaporodó rendezvényekkel és utcai teraszokkal szemben, ebből a szempontból csak a 2000-es évek második felében új lendületet kapó városrehabilitációs projektek hoztak "áttörést".

 szechenyi_ter.jpgA Széchenyi tér, legújabb formájában - a szabadtéri teraszok immár elfogadott városképi elemek - (forrás)

Révfalu esete különleges volt. Eredetileg ide tervezték az „egyetemvárost” egy 10 ezer főnél népesebb lakóteleppel, ezért 1965-ben építési tilalmat rendeltek el. Az egyetemi épületek el is készültek, de a lakótelep nem, így a tilalom 1981-es feloldása után megindult a „roham”. Először családi házak épültek, majd az évtized második felében már társasházak is, és a csendes, öregedő külváros gyorsan a helyi elit kedvelt lakóhelyévé vált. Hasonló folyamat játszódott le Bácsán (itt egy családiházas „lakótelep” épült), Likócson, de a 80-as években valamennyi külvárosban erőteljes volt a gyarapodás, beleértve a csatolt településeket is. A 90-es években erőteljessé vált a szuburbanizáció is, melynek fő hajtóereje a győri ingatlanok áremelkedése volt. A lakosság jó anyagi helyzete, és a bevándorlók és a növekvő számú főiskolai diákság, majd az Audi-gyár bővülése által idevonzottak albérletigénye által megnövelt kereslet miatt jelentősen nőtt még a panellakások ára is, ami lehetővé tette a győrieknek, hogy lakásukat eladják és kiköltözve nagyobb lakáshoz, házhoz jussanak. Ezáltal a lakótelepeken is fiatalodás ment végbe, mert a lakásokat többnyire fiatalok vették meg.

egyetem.jpgRévfalu egykori gyümölcsöskertjeiek helyén ma a Széchenyi István Egyetem campusa terpeszkedik - balra fent a "Lapos Tanszékkel" - (forrás)

2001-ben Győr lakosságának 30%-a élt lakótelepi területen, 21%-a falusias beépítettségű területen, 16% kertvárosban, a többi pedig vegyes beépítettségű lakóövezetben. A városrészek korszerkezete is a végbement változásokat tükrözi. A belső városrészek erősen elöregedettek, ahogy Sziget is. Fiatalos a korszerkezet Újvárosban, Sáráson amiben az etnikai háttér mellett az új beköltözők is szerepet játszottak miatt is. Hasolónló volt a helyzet Bácsán, az új építkezések miatt. A lakótelepeken magas volt a középkorúak aránya, ahogy a 80-as, 90-es években kiépült városrészekben is. Különösen Likócs és Révfalu rendelkezik extrém értékekkel, itt a 15-39 évesek aránya 56, illetve 48%. Ez a népességi hullám komoly gondokat okozott az egyébként közintézményekkel gyengén ellátott lakónegyedekben. Kis túlzással: a 90-es években a sok gyerek miatt beállított iskolabuszok 10 évvel később elakadtak az időközben felnőtt, és autót vásárolt „gyerekek” által okozott dugóban.

A közeljövőben a győri lakosság további területi (és valószínűleg társadalmi) átrendeződése várható, a tervezett és folyamatban lévő városrehabilitációs programoknak köszönhetően: A Rába gyár egykori telephelyén, a Belváros keleti folytatásaként megindult  - igaz el is akadt -  a több ezer lakásosra tervezett Városrét lakótelep építése, valamint tervbe van véve Sziget és Újváros rehabilitációja is. Emiatt várhatóan a győri népesség súlypontja ismét északabbra tolódik.

 Az oktatás szerepe a város társadalmában

Egy település társadalmának életét, megújuló-képességét és lehetőségeit nagyban befolyásolja népességének tudása, iskolai végzettsége. A helyben tanulók pedig (a ráfordítások mellett) komoly bevételt hozhatnak a településnek, illetve később nagyobb valószínűséggel választják lakóhelyükül tanulmányaik színhelyét.

A győri lakosok iskolai végzettsége

  Iskolai végzettség (fő) A megfelelő korosztályból (%)
  Legalább 8 osztály Legalább érettségi Diploma Legalább 8 osztály Legalább érettségi Diploma
1960  n.a.  n.a. n.a. 50,5 16,9 4,4
1970 53258 19266 4320  n.a.  n.a.  n.a.
1980 65549 33017 8083  n.a.  n.a.  n.a.
1990 89418 40769 12141 91,1 43,2 15
2001 104708 54573 17778 94,7 52,3 18,7
2011 n.a. n.a. n.a. 98 61,5 25,4

Forrás: Népszámlálás 1960, 1970, 1980, 1990, 2001, 2011 KSH

Győr lakosainak végzettségi szintje általában meghaladta az országos átlagot, de a hatvanas évek óta e téren is jelentős fejlődés következett be.  Különösen figyelemreméltó, hogy nagymértékben nőtt a diplomások aránya és száma. Ez jó feltételeket biztosított a modern ipari és szolgáltató szektor fejlődéséhez. A városon belül jelentős eltérések vannak az iskolázottság mértékében. A diplomások aránya 2001-ben Révfaluban volt a legmagasabb (36%), de nem sokkal maradt el mögötte a Belváros, Nádorváros és Bácsa sem. A lakótelepeken átlag közeli volt az arányuk, míg a legkevesebb diplomás az egyelőre még átmeneti jellegű Újvárosban, a központtól igen távoli Gyirmóton és szociálisan igen rossz helyzetű Gorkijvárosban (2,9%) volt. Ha az érettségivel rendelkezők arányát vizsgáljuk, szinte teljesen ugyanez volt a sorrend. Örvendetes azonban, hogy a kertvárosokba áramlás miatt a 90-es években a diplomások aránya Révfalun, Bácsán és Kisbácsán kívül a gyengébb értékekkel rendelkező csatolt településeken, és a lassan normalizálódó, szépülő Újvárosban és Gorkijvárosban nőtt leginkább (Rendezési terv 2005).

bences_gimnaziium.jpgA templomtól balra az 1626-ban alapított Bencés Gimnázium - (forrás)

A városban az elmúlt negyedszázadban lendületesen nőtt a középiskolások száma, melynek fő forrása az egyre több vidékről bejáró volt.  A viszonylag jó nevű győri középiskolák már más megyékből (és Szlovákiából) is növekvő számban vonzzák diákjaikat.

A legnagyobb fejlődést a felsőoktatás érte el. 1970-ben a kis létszámú tanítóképzőn és papneveldén kívül nem volt felsőfokú tanintézmény a városban. A hallgatói létszámot az 1974-ben Révfaluban letelepített műszaki főiskola emelte meg, mely a 90-es években dinamikusan növelte hallgatói létszámát, majd 2001-ben egyetemmé vált. A vizsgálatok szerint e közel 10 ezres tömeg igen pozitívan hat a város gazdasági és társadalmi életére. Jelentős részük van a győri lakásárak emelkedésében, komoly vásárlóerőt jelentenek, és jelenlétük miatt javult Révfalu addig meglehetősen hiányos kereskedelmi ellátása. Becslések szerint mintegy 4,5%-kal növelik a város bevételeit. Nem elhanyagolható, hogy a hallgatók tanulmányaik után gyakran itt találnak munkát, és számos esetben családjuk is utánuk települ a jobb megélhetés reményében (Rechnitzer-Hardi, 2003). Szintén biztató fejlemény, hogy a helyi cégek egyre szorosabbra fűzik kapcsolatukat a főleg műszaki és gazdasági profilú intézménnyel.

A győri felsőfokú intézmények vonzáskörzete nagymértékben megnőtt, kiterjed Észak-Dunántúl nagy részére és a Csallóközre, de a hallgatók jelentős része – főleg a népszerű és elterjedt szakokon – győri és Győr környéki.

Szólni kell azonban a nagymértékű fejlődés árnyoldalairól is. Az erősen felduzzasztott létszámú győri felsőoktatás nem túl jó hírű, a helyiek ha tehetik, nem Győrben tanulnak tovább, ami jelentős veszteség a városnak. A helyi igényeknek nem megfelelő képzési szerkezetet jelzi a diplomás munkanélküliek megyei szinten magas aránya is.

 Foglalkozási szerkezet, munkanélküliség, szociális gondok, ingázás

Győr foglalkozási szerkezetében, mint az a gazdasági hátteret taglaló fejezetből kitűnt, 1970-ben az ipar dominált, majd a kereskedelem és a gazdasági szolgáltatások gyors fejlődése jóvoltából a szolgáltató szektor került az első helyre. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás nem járt a foglalkoztatottak számának drasztikus csökkenésével, az 1980-as 58 ezerrel szemben 2011-ben 57 ezer a győri foglalkoztatottak száma. A helyi munkahelyek száma 2001-ig csak kis mértékben csökkent, 84 ezerről 81 ezerre, tehát az ingázók számában is csak kezdetben volt csökkenés tapasztalható, 2001-re már megint csaknem elérte a 80-as szintet (KSH, 2002b), az AUDI gyár bővítésével pedig mára már vélhetően meg is haladta azt. Tehát bár a gazdaságszerkezet átalakult, az emberek tömegesen nem kerültek az utcára, a munkanélküliség 1995-ben 6,5%-os, volt, 2004-ben pedig 3,4% (Bódiné, 2005).

A foglakozási szerkezet városrészenkénti megoszlásán látszik, hogy Győr továbbra is különböző jellegű "településekből" állt össze és jelentős hatása volt az elmúlt évtizedek népességáramlásainak is. A mezőgazdaság szerepe csak a perifériális Pinnyéd (9,3%), és Gyirmót, illetve a korábban termelőszövetkezettel rendelkező Kismegyer és Bácsa esetében jelentős. Az ipar foglalkoztatottak aránya a lakótelepeken, Gyárvárosban, Újvárosban Kisbácsán, és a csatolt településeken magas, kivéve Ménfőcsanakot, ahová nagyobb részben költözött módosabb (általában értelmiségi) lakosság. A tercier szektorban dolgozók aránya Likócson (76%) Révfaluban, a Belvárosban és Nádorvárosban a legnagyobb. egyben e városrészekben él a legtöbb vezető értelmiségi foglakozású, és itt a legkisebb a munkanélküliség. Az utóbb felsorolt városrészeknek ellenpontját képzi az igen magas munkanélküliségi rátával és rossz szociális helyzettel jellemezhető Újváros (20%), Gorkijváros, Sárás és Sziget. Ez elsősorban etnikai okokra vezethető vissza, és a városban előforduló „társadalmi devianciák” zöme ide köthető (KSH 2003b).

buszok.jpgMűszakváltás az Audinál - kisebb buszpályaudvar vidéki céljáratokkal - (forrás)

A Győrben foglalkoztatottak között mindig jelentős arányban voltak ingázók, a szuburbanizáció erősödésével, és a Győrben tapasztalható (elsősorban ipari) munkaerőhiány miatt számuk emelkedett. 2001-ben 25 918-an voltak, 56%-uk az iparban, 43%-uk pedig a szolgáltató szektorban talált munkát. Ebben nincs benne az ezres nagyságrendű szlovákiai ingázó, akik nagyrészt az iparban találnak munkát, tehát valószínűleg az iparban foglalkoztatottak (33 ezer fő) több mint fele bejáró. A Győrbe történő ingázás jellemzője, hogy nőtt a megyén kívülről jövők száma, és minél messzebbi a település, annál nagyobb az ipari ingázók aránya. Ennek magyarázata hogy a 90-es években olyan munkásbusz-hálózat alakult ki, melyek közvetlenül kötik össze a távoli falvakat, városokat (Pápa, Tata, Zirc, Rábaköz) a győri üzemekkel. A leírt tendencia az AUDI gyár bővítésével csak tovább erősödhetett. Ezenkívül a Győrhöz közeli, divatos szuburbán települések lakosai között több a magasabb végzettségű, tercier szektorban foglalkoztatott munkavállaló. Az ingázás volumene természetesen a legközelebbi településeknél a legnagyobb, és innen többnyire a győri tercier szektorba történik, és többnyire növekszik.(KSH 2003a) Ezért a Győrrel legintenzívebb kapcsolatot fenntartó 29 községet a KSH a várossal együtt a győri agglomerációba sorolta.

Szuburbanizálódás és a győri agglomeráció

Az eddigi fejezetekből láthattuk, hogy Győr és a környező települések kapcsolata a XX. században a város nagy munkaerőigénye miatt igen intenzív volt. Azonban a 80-as évektől a győri lakosság anyagi gyarapodása, igényeinek növekedése miatt új folyamat bontakozott ki a város és vidéke között: a szuburbanizáció. Az első „kertesház-építési” hullám még a városon belül zajlott le a 80-as évek elején, majd pár évvel később egyre többen költöztek ki az 1970-ben Győrhöz csatolt városrészekbe és a várossal határos jó infrastrukturális ellátottságú, és olcsóbb telkeket kínáló községekbe. A folyamat a 90-es években kapott nagyobb lendületet, olyannyira, hogy Győr lakossága az évtized végén fogyni kezdett. A folyamat gyorsulása a már említett győri ingatlanár emelkedéssel magyarázható, és a kiköltözők 72%-a panellakását tudta kertes házra cserélni (Hardi 2002).

vizivaros.jpgA "belső" szuburbanizáció kései példája - a 2000-es években kiépülő Víziváros Délkelet-Révfaluban - (forrás)

A szuburbanizációnak kezdettől két fő iránya volt, a szigetközi és a sokoróalji. Ezeken a területeken növekedett legnagyobb ütemben a népesség, és ide költöztek legnagyobb mértékben a szolgáltató szektorban dolgozók és az értelmiségiek. A legnagyobb növekedést a Győr „Rózsadombjának” számító Győrújbarát, valamint a szigetközi Vámosszabadi és Győrújfalu érték el (KSH, 2003a). Ezekben a falvakban már megindult a magas jövedelmű lakosságra épülő szolgáltatások fejlődése, bár általánosan jellemző, hogy a kitelepültek a városban veszik igénybe a szolgáltatásokat. Az agglomerációs települések a győri gazdasági fejlődést kihasználva számos ipari üzemet tudtak letelepíteni, melyek főleg a városi üzemek bedolgozói. Különösen erőteljes az ipar és logisztikai cégek letelepedése Kunszigeten, Lébényben, és Gönyűn, a kikötő közelében. A jó munkalehetőségek miatt nem csak a Győrből kiköltözőkkel növekszik az agglomerációs községek létszáma, mivel a település-együttes lélekszáma a Győr népességfogyása ellenére növekedett: az 1990-es 177 ezerről a 2001-es 182-ezerre, majd a 2011-es 183 ezerre. A növekedés lassulása elsősorban annak tudható be , hogy Győrben nagyjából elfogyott az a réteg, melynek van pénze kiköltözni, és az olcsó telkek is egyre messzebb kerültek a várostól, ahol már kevésbé jelentkeznek a váltás előnyei.

gyorujbarat.pngA külső szuburbanizáció: győrújbaráti domboldal - (forrás)

A győri agglomeráció lassan szembesül a folyamat hátrányaival is. A sok kiköltöző itt is főleg személyautóval jár dolgozni a városba, viszont a szűk utcákkal rendelkező, a folyók és vasútvonalak miatt nehezen átjárható Győr úthálózata nem képes ekkora forgalmat levezetni. A 2000-es évek végétől felvett erőteljesen autópárti, a tömegközlekedés visszafejlesztése mellett a város szövetébe nem egyszer nem kellő átgondoltsággal történő beavatkozásokat (Duna-kapu tér, Révfalu) pártoló fejlesztési irány megoldást kínálhat ugyan, de nem biztos, hogy élhetőbbé teszi a várost.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a 60-as években meginduló gyors növekedés Győr társadalmát és településszerkezetét is átalakította. 1970-ben a szétszabdalt szerkezetű város részei még őrizték „hagyományos” arculatukat, de a lakosság lakótelepekre áramlása, és a régi városrészek leromlása megváltoztatta azt. A 80-as években a belváros visszanyerte régi fényét, egyben megindult a lakosság belső lakónegyedekből a kertvárosokba áramlása, ami átcsapott a városhatáron és erőteljes szuburbanizáció következett be. Mindez megfelel a nemzetközi és a magyar városfejlődési trendeknek, bár a változások időnként meglehetősen gyorsak voltak.

Győr társadalmi szerkezetére jellemző a kertvárosok és a Belváros minden tekintetben jobb helyzete (bár a Belváros öregszik), de más városokkal ellentétben nem, vagy csak kevéssé tapasztalható lakótelepi szegregáció, a lakótelepek átlagos helyzetűek, a városba költözők java itt talál lakóhelyet. A szegregáció elsősorban Győr nyugati részén jelentkezett, de a város általános anyagi gyarapodásával javul a helyzet.

Győr már nem nevezhető iparvárosnak, igaz egy hosszan elnyúló szerkezetváltás nyomán még erősíteni is tudta az országos ipari termelésben betöltött szerepét. Még azt figyelembe véve sem nevezhetjük annak, hogy a város gazdasági életében korábban a vagongyár által betöltött szerepet egy másik óriás, az Audi vette át, komoly befolyással az oktatási, kulturális és sportéletre is. Ugyanakkor még nem egyértelmű, hogy a gazdaság tőle független elemei mennyire tudnak majd tovább erősödni, vagyis, hogy milyen mértékben tud Győr egy erős, regionális szerepkörű város pozíciójába feltörni, és ott megmaradni.

Győr további jelentős változások előtt áll. A felhagyott gyártelepek és a lepusztult városrészek rehabilitációjával valószínűleg ismét átrendeződik a város társadalma. Nagy kérdés, hogy a város hogy tudja majd kezelni az agglomeráció növekedésével és a városszerkezet változásával járó közlekedési nehézségeket, és a különböző szolgáltatások iránt megváltozó térbeli igényeket - az eddigi tapasztalatok alapján korántsem biztos, hogy a megfelelő módon.

Felhasznált források:

- KSH Népszámlálás: 1960,1970,1980,1990, 2001, 2011

- A győri agglomeráció. KSH 2003a

- A nagyvárosok társadalmi tagozódása - Győr, KSH, 2003b

- Hardi Tamás: Szuburbanizációs jelenségek Győr környékén - Tér és Társadalom 2002/3

- Rechnitzer János - Hardi Tamás: A Széchenyi István Egyetem hatása a régió fejlődésére, Tudományos füzetek V. Széchenyi István Egyetem Társadalomtudományi Intézet, Győr, 2003

- Győr Megyei Jogú Város rendezési terve 2005

- Dr. Bódiné Vajda Györgyi: A munkanélküliség főbb jellemzői. KSH, 2005

  

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr207017729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2015.03.19. 20:45:04

Ez nagyon jó lett.

Egy apróság: az iskolázottsági táblázat mind FF, mind IE alatt teljesen szétesik, a hét oszlopból csak hat és fél látszik.

Egy gondolat a felsőoktatásról:
"A győri felsőfokú intézmények vonzáskörzete nagymértékben megnőtt"
a hetvenes évektől a kilencvenes évekig a KTMF egy erősen specializált, szakmai főiskola volt, országos felvételi körrel. Gyakorlatilag az itt oktatott szakterületeket - főiskolai szinten - sehol másutt nem oktatták az országban. Ezt váltotta fel azután a "népegyetem" koncepciója, ahol mindent oktatnak, amit másutt is, de semmit sem kiemelkedő színvonalon. Ebből adódóan nemhogy kibővült, hanem szerintem kifejezetten szűkült az "egyetem" vonzáskörzete, - a korábbi tanítóképzőéhez hasonlóan - kifejezetten az észak-dunántúli területre. Amúgy ez a tízezres szám borzasztó, a "kampusz" eredetileg 1200 fős hallgatói létszámra lett tervezve, és igazán nem is tud tovább terjeszkedni, csak ezekkel a kétes értékű "átépítésekkel".

lezlidzsi84 2015.03.20. 06:26:23

@¿Qué tapas hay?: Bocsánat, Chrome alatt készítettem, néztem, úgy egy kicsit jobb, ugyanakkor a megszerkesztett keret itt is eltűnt a másik táblázattal ellentétben. Ha bárkinek bármi ötlete van a probléma kezelésére, ne tartsa magában :)

Az egyetem vonzáskörzeténél valóban nem fogalmaztam szerencsésen: valójában arról van szó hogy az új szakok révén a régiós tortából nagyobb szeletet vágott ki a SZE, illetve az új szakoknál valóban tapasztalható volt a fokozatos "terjeszkedés". Arról van infód, hogy a 70-es, 80-as években mennyire volt jellemző, hogy azok mentek a KTMF-re, akit pl. a Műegyetemre nem vettek fel?

Egyébként egyes területeken lassan változóban van a "második-harmadik helyen megjelölt népegyetem" jelleg, ami nem független az Audi által beletolt pénztől és az általa hozott külső kapcsolatoktól. Ezen kívül pl. a levelező szakoknál bőven kiterjed az egyetem vonzáskörzete Budapestre és környékére, ugyanis számos olyan szakot indítanak, amit egyes pesti egyetemek csak nyűgnek éreznek, és általában nem indítanak el.

¿Qué tapas hay? 2015.03.20. 19:32:30

@lezlidzsi84: "Arról van infód, hogy a 70-es, 80-as években mennyire volt jellemző, hogy azok mentek a KTMF-re, akit pl. a Műegyetemre nem vettek fel?"

A hetvenes-nyolcvanas években más volt a felsőoktatás struktúrája és másra képzett a főiskola és az egyetem. Az egyetemen elsősorban tervezőket (termék-, gyártás-, létesítmény- és folyamattervezőket), a főiskolákon üzemi, elsősorban üzemeltető, karbantartás- és javításvezető szakembereket képeztek. A főiskola természetes folytatása volt a szakközépiskolai képzésnek, mert itt a hallgatók a megszerzett szakmai ismereteiket jobban tudták kamatoztatni, viszont a műszaki alaptudományi tárgyak kevésbé hangsúlyosak voltak.

Az általam jobban ismert közlekedésgépész és közlekedésüzemi szakokon abszolút nem volt jellemző, hogy az egyetemről lecsúszott, másod-, harmadhelyes jelentkezők jártak volna ide. Inkább volt jellemző, hogy a felkapottabb főiskolai szakokról az intézet kevésbé népszerű szakjaira kerültek át a kevésbé sikeres felvételizők. Inkább az volt szokásos, hogy az egyetemről az első, vagy a második félév után kiesett hallgatók a felvételi eredmény beszámításával kezdték újra a főiskolát. (pl. mit én) Az én induló tanköröm 34 emberéből 25 első helyen jelentkezett a szakra (ebből 24-en szakközépből), négyen jöttek a "népszerűbb" párhuzamos szak helyett (mind gimnazisták), illetve öten kezdtük újra fél- egy év egyetem után.

Másik érdekesség volt, hogy pl. a járműgépész szakon diplomázott üzemmérnökök minden külön tortúra nélkül folytathatták BME KSK járműgépész szakját negyedéven. (persze matekszigorlat kellett, ami azért erősen megszűrte a továbbmenőket). Ez a kiegészítő képzési rendszer akkor egyedülálló volt az országban.

¿Qué tapas hay? 2015.03.20. 19:35:05

@lezlidzsi84: Még egy gondolat: Az AUDI nem csak a földrajzi közelség okán fektet az egyetembe, hanem azért, mert a Műegyetem autógépész járműmérnöki alapképzéséről kikerülő BSc-k nem igazán azok a szakemberek, akiket rögtön be lehet dobni a termelésbe jelentősebb gyakornokoskodás nélkül.