Pangea

Minden, ami földtudomány

Harc New York jövőjéért

2015. február 11. 08:24 - bendecs

A városfejlesztési beavatkozások, és általában véve a városfejlesztési politika a városok formáját, térbeli rendjét, képét igyekszik egy kívánatos módon átalakítani, és egy olyan elérendő jövőképet vagy víziót meghatározni, amely megvalósítása után a város lakói jobb életfeltételekkel, életkörülményekkel rendelkeznek. Ebben a bejegyzésben a városfejlesztés történelmének egyik, ha nem a legnagyobb konfliktusát szeretném bemutatni, amely éppen a 20. század első számú városában, New Yorkban zajlott az ’50-es és ’60-as években, s jelentősen hatott az egyetemes városfejlesztésre. Az összecsapás nem más, mint a szakmai körökben jól ismert munkásságú Jane Jacobs és Robert Moses közötti párbaj.

Először röviden áttekintjük, milyen tervezési szellem hatotta át New York első számú építészmestere, Robert Moses szemléletét. Majd ezt követően felvázolom, mi volt ezzel a problémája egy laikusnak tekinthető, kanadai újságírónak, Jane Jacobsnak.

12976r.jpgManhattan jól ismert látképe (forrás)

A történelem folyamán számos jelentős városfejlesztési irány létezett, de szerencsére ebben az esetben csupán a 19. század második feléig kell vissza ugranunk, a kontinentális Európa talán máig legjobban megtervezett, - és egyben legromantikusabb városába -, Párizsba. Aki már járt a városban saját szemével győződhetett meg a széles sugárutakról, a bulvárokról, a jól megtervezett lakótömbökről, a megannyi városi parkról és csinos épületről. E nagyfokú rendezettséget, amely ma már a legtöbb modern városnak a követelménye Párizs korabeli prefektusának, George Hausmannnak köszönhetjük.

George Hausmann volt az, aki városrendezési politikájával a világ első modern nagyvárosát alakított ki. Kétes érdem ez, hisz e modern Párizs szó szerint a középkori Párizs helyén jött létre. Sajnos ez utóbbi munkájának a legfőbb kritikája. Az addig a belvárost uraló középkori zegzugos utcahálózatot, a korábbi építészeti stílusok lenyomatát, a városperemi nyomornegyedeket teljesen eltüntette. Számtalan városnegyedet tett a földdel egyenlővé, hogy megszülethessen a rendezett, szabályos, átjárható és átlátható modern Párizs.

haussmannparc3ads.jpegPárizs renoválása, a fekete vonalak az újonnan kialakított utakat jelölik, természetesen a meglévő épületek bontásával, és a hálózat átalakításával. Elképesztő a változás (forrás)

A fejlesztésnek több célja volt. Az egyik a lakosság egészségügyi körülményeinek javítása, ezt a nyomornegyedek megszüntetésével, és a város szellősebbé tételével, vagyis közparkok és elsősorban széles sugárutak kialakításával érték el. Számos új lakótömböt kiépítésére is sor került, valamint a város hírnevét öregbítő, megnyílt a Garnier Opera (1875) és a Les Halles (1863) vásárcsarnok is. A beruházásokat infrastrukturális fejlesztések is követték, javult az ivóvíz ellátottság, a szennyvízelvezetés, és kiépült két vasúti pályaudvar is, a  Gare de Lyon (1855) és a Gare du Nord (1865).

E példát a legtöbb európai és kialakulóban lévő amerikai nagyváros követte. Pesten a bulvárosítás ékes példája az Andrássy út, és a meg nem épített Erzsébet (Madách) sugárút csonka kezdeménye.

madach_ter_740imgp6426.jpgInnen, a Madách térről indult volna az Erzsébet sugárút. Kialakítását szintén az akkori VII. ker rossz szellőzése, ebből következőleg a rossz egészségügyi körülmények indokolták. A terv végül nem valósult meg. (forrás)

A Hausmann utáni városfejlesztést a második világháború végéig, s még azt követően is e szabályszerűség, szervezettség, és funkcionalitás triumvirátusa uralta. Ennek példája a Ebenezer kertváros mozgalmának egyik hazai remeke a pesti Wekerle-telep, Le Corbusier marseilles-i lakóegysége, a német Bauhaus lakótelepek, és Tony Garnier funkcionális szempontból zónákra osztott város tervei. 

aoc263.jpgTony Garnier egyik terve, a városok külön zónákra való osztásáról (forrás)

1280px-corbusierhaus_berlin_b.jpgLe Corbusier "lakóegysége" (forrás)

Robert Moses, amerikai építész is e nagy kortársak szellemében nevelkedett, és alkotott, s manapság gyakran nevezik a 20. század Hausmannjának. Ez részben érthető is, hiszen karrierjét a ’30-as évek válsága által sújtott Egyesült Államokban kezdte. A kormány a jól ismert New Deal, és új gazdaságpolitika keretein belül jelentős forrásokkal támogatta az infrastrukturális beruházásokat. De ez csak az egyik toló ereje volt Moses nagyléptékű, brutális városszöveti beavatkozásainak. A másik kiváltó ok a szuburbanizáció volt.

rmoses.jpgRobert Moses modernista törekvéseivel jelentős hatással volt New York fejlődésére (forrás)

A szuburbanizáció mindenki számára ismeretes, ma is tapasztaljuk a nagyvárosok közelében, s legtöbbünk napi ingázásunk, s alapvetőn lakóhelyünk elhelyezkedéséből adódóan részesei, alanyai vagyunk e folyamatnak. Ugyan nálunk a szuburbanizáció hivatalosan a rendszerváltás után, míg az Egyesült Államokban már az első világháború utáni években megindult. Ezzel az USA az első ország, ahol leírták a jelenséget. Mozgatórugója legtöbb esetben a közép- és a felsőosztály kiköltözése a városok peremére. Motivációjuk sokrétű, de legjellemzőbb az igény a szebb, egészségesebb és zöldebb környezetre.

New York közép- és felsőosztálya már a ’20-as években megindult a város pereme felé. Mivel a tehetős rétegek a várost otthagyták, a belvárosi lakóövezetben főleg a szegények maradtak, s kiterjedt szegénynegyedek alakultak ki. Ha helyzetük hosszabb távon sem javult, akkor gettók alakultak ki, és sajnos sok esetben ez így is történt. De ekkor még a lakosság szuburbanizációját nem követte a munkahelyek szuburbanizációja, nem véletlen, hogy New York bank és szolgáltatás szektora még most is Manhattanban található. Ebből következőleg a közép- és felsőréteg ingázásra kényszerült, s jelentős igényekkel léptek fel a városvezetéssel szemben a városba vezető utak korszerűsítésével és kapacitásuk bővítésével kapcsolatban.

Moses lényegében a tehetős rétegek igényeit a városvezetés által finanszírozott terveken keresztül elégítette ki és hajtotta végre a szükségesnek vélt városszöveti beavatkozásokat. Első jelentősebb megvalósult tervei a Taconic State gyorsforgalmi volt, amely erősítette a szuburbia és a hátország összeköttetését New Yorkkal. Részt vett, mint főépítész a Long Island gyorsforgalmi út projektjeiben, melynek keretein belül 3 főútvonalat alakítottak ki annak érdekében, hogy javuljon az összeköttetés Long Island és New York között. Továbbá ő építette a világ első, mai értelemben vett autópályáját, amely szintén Long Island irányába haladt. Ezek a beruházások nyílván valóan javították New York és a szuburbia kapcsolatát és a városhálózat kiegyensúlyozottabbá vált, de a városból történő kiáramlást csak tovább fokozták, hiszen nagyban javították az elérhetőségét. E munkáiból láthatjuk, hogy nem mikroléptékű beruházásokban gondolkozott, hanem nagy, a fennálló városrendszert nagyban átformáló, jelentős, talán már radikális változásokat eredményező projekteket hajtott végre.

brooklyn-battery-bridge.jpgA Brooklyn-Battery bridge kapcsolódási pontja Manhattenen (forrás) 

Ezzel azonban munkái még nem értek véget. Megvalósított számos Manhattanbe ívelő hidat (Triborough, Verrazano-Narrows, Throgs Neck, Bronx-Whitestone, Henry Hudson), s terveket készített egy Alsó-Manhattant Brooklynnal összekötő híd megépítéséről. E híd a Brookly-Battery nevet kapta volna. Terve nem valósult meg, ugyanis nagy ellenállásba ütközött, s számos érdeket sértett. A híd megépülése a Battery park megszüntetését, számos történelmi épület ledózerolásával, és a pénzügyi negyed jelentős átalakulásával járt volna. A híd ötletét végül Roosevelt torpedózta meg, aki arra hivatkozott, hogy elzárta volna az amerikai flotta East River partján lévő bázisát az óceántól. A híd helyett egy hasonló nyomvonalon futó alagút valósult meg. Ha nem így történt volna, akkor jelentősen megváltozott volna a Nagy Alma látképe. 

robert-moses-highway-plan.jpgA sokat kritizált Mid-Manhatten express terve (forrás)

De a Nagy Almát nem csak ez a híd fenyegette, hanem az azt kettészelő autópálya is. Ez lett volna Moses utolsó nagy alkotása, amellyel megkoronázta volna egész munkásságát. A 495-ös számú főútvonalat Manhattan kellős közepén keresztül kívánta átvezetni a városon, és összekötni New Jerseyvel. A tervek ismertetéseikor a lakosok nagy megdöbbenésére kiderült, hogy olyan jelentős épületek és parkok tűnnének el a nyomvonalon, mint a Pennsylvania vasútállomás, a Shakespeare park, vagy a mai SoHo (ekkor, dzsentrifikáció előtt Greenwich Village) városrész. A város látképe nagyban hasonlóvá vált volna Bostonévá, amely nem régiben hajtott végre egy teljes belváros rekonstrukciót, melynek keretein belül az addig a belvárost csúfító autópályák egy részét a föld alá vezették. 

21302-5.jpgBoston egykor és ma. Moses ideálja az előbbi volt (forrás)

A tervezett bontást és beépítést követő lakosság felháborodását épp egy kanadai újságíró, Jane Jacobs volt képes egy jelentős ellenállássá szervezni, amely 1961-ben kiadott Az amerikai városok élete és halála című műve mögé szerveződött.

jane-jacobs-007.jpgJacobs, a táblát tartó férfitől jobbra (forrás)

5694287441_3bf966a050_o.pngA várostervezők feldúlják városainkat - hirdetmény illusztráció Jacobs könyvéhez (forrás)

Jacobs ugyan nem foglalkozott mélyen a városfejlesztéssel, azonban volt egy igen fontos meglátása. Az, hogy a városi lakosság alapvetően a köztereken, tehát parkokban és tereken, és az utcákat szegélyező járdákon lép kapcsolatba egymással. Az egy lakónegyedben élők, e hétköznapi, véletlen vagy tervezett találkozások alkalmával formálódnak közösséggé. De az autópályák e közösségeket tönkreteszik. A SoHo (régen Greenwich Village) negyed lakóközössége pedig a negyed elbontása után teljesen felbomlik, s ezzel az veszik el, ami várossá teszi a városokat. Az emberek közössége. 

3844885936_1b010b27bf_b_1.jpg Közösségépítés a '60-as évek SoHo-jában (forrás)

Jacobs véleményét alaposan kifejtette művében, amelyben így nyilatkozott a modernista építészetről, városépítészetről:

„A középosztály számára épült lakások az unalom és széttagoltság szimbólumai. A luxuslakások haszontalanok, a kulturálisközpontok képtelenek eltartani egy jó könyvesboltot. A közösségi központokat mindenki elkerüli. Az üzletközpontok a zöldövezeti szabványosított áruházak gyenge utánzatai. A sétányok sehonnan sehová vezetnek, és nincsenek sétálók sem. A gyorsforgalmú utak kizsigerelik a városokat. Ez nem a városok újjáépítése, hanem kifosztása.” 

Mindezzel a Robert Moses által képviselt extrém modernizmust olyan kritikával illette, amely valóban átformálta a városfejlesztők gondolkodásmódját. A modern várostervezéssel csak a városok sivárságát érték el az építészek, a közösségek felbomlottak, helyzetük kilátástalanná vált. Egykor e projektek a haladás szimbólumai voltak, de ’60-as években már inkább egy letűnt kor lerázandó láncaként tekintettek rájuk. A városfejlesztésbe az emberi közösség, mint egész igényeit kell szem előtt tartani. Ez volt Jacobs legfontosabb üzenete.

Végül Moses terveit elvetették, és végleg lekerültek a napirendről. Az új utat kereső városfejlesztés pedig újabb inspirációt kapott, a ’70-es években kiszélesedő társadalmi mozgalmaktól, amelyek a lakosok városi térhez való jogát, a fejlesztésekbe és azok céljainak meghatározásába beleszólási jogát hirdették. Habár maradéktalanul egyik sem valósult meg, azonban legalább is az Egyesült Államokban, a fejlesztések szociálisan jóval érzékenyebbek mint egykoron.  

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr757142837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le Orme 2 2015.02.12. 01:17:33

Jó poszt, de az index már megint hamisan foglalja össze a tartalmát természetesen. Nem Jacobson múlt, hogy a tervezett autópálya nem valósult meg.
A szuburbanizáció mozgatórugója az autó elterjedése volt.

gigabursch 2015.02.12. 08:05:23

Érdekes az írás, de pár szempont kimaradt.

Kétféle település szerkezet kialakítás jellemezte az elmúlt közel két-három évezredben az emberiséget.

Az egyik (nevezzük most épp római típusúnak) legjellemzőbb tulajdonsága a raszterezés, azaz csinálnak egy hálózatot, és arra építenek fel mindent. Ez általában derékszögű utcűkból áll. Minden római castrum és a köré épült települést ez jellemzi.

A másik az meg alapvetően az adott hely adott tulajdonságához igazít. Magyarán a tepmlomot a templomhoz, kikötőt a kikötőhöz és ha kacskaringós az utca, akkor úgy marad. Nálunk jellemzően egyébként ilyenek a települések (szerencsére).

Persze az egy dolog, hogy a népességváltozással és társadalmi-technológiai változásokkal indőnként belenyúlnak a rendszerbe és eltüntetnek valamit, vagy gyökeresen megváltoztatnak (lásd Bp-en eltűnt a Tabán, ami leginkább Sopron Szent Mihály-domb - Bécsi-domb területéhez hasonlított, vagy éppen a pesti belváros úgy a múlt század közepéig sok változáson ment át), de maga a település igyekszik megtartani - a szükségességig - az eredeti funkcióit, akkor sokkal, de sokkal bensőségesebb marad. Ez pedig az élhetőséget is magában foglalja.
Szerintem.

wowerman 2015.02.12. 10:32:51

Ez a nő olyan pedagógusnak tűnik, elképzel valamit és vagy úgy van vagy nem...

"Jacobs ugyan nem foglalkozott mélyen a városfejlesztéssel, azonban volt egy igen fontos meglátása. Az, hogy a városi lakosság alapvetően a köztereken, tehát parkokban és tereken, és az utcákat szegélyező járdákon lép kapcsolatba egymással. Az egy lakónegyedben élők, e hétköznapi, véletlen vagy tervezett találkozások alkalmával formálódnak közösséggé"

Manapság pont leszarjuk az utcát, talán a szomszédnak köszönünk, de megvannak a saját ismerőseink, barátaink, családtagjaink, ezekkel lehet hogy találkozunk parkokban, különböző helyeken, de nem itt ismerjük meg őket. A 70-es években elhiszem hogy jól lehetett sikátoros utcákban "ismerkedni"..

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:02:34

"A fejlesztésnek több célja volt. Az egyik a lakosság egészségügyi körülményeinek javítása, ezt a nyomornegyedek megszüntetésével, és a város szellősebbé tételével, vagyis közparkok és elsősorban széles sugárutak kialakításával érték el."

magyar fordítás:

__kirúgták__ a szegényeket a városközpontból és olyan sugárutakat építettek amiket könnyen végig lehetett lőni __kartáccsal__:)

eme döbbenetesen __antiszociális__ városrendezés kapcsán ajánlom az alábbi linket:

Social disruption - Haussmann's renovation of Paris
en.wikipedia.org/wiki/Haussmann%27s_renovation_of_Paris#Social_disruption

a nagy Haussmann-i "progresszió" pedig végül a __párizsi kommünnel__ ért véget...

Paris Commune
en.wikipedia.org/wiki/Paris_Commune

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:03:57

"épp egy kanadai újságíró, Jane Jacobs"

akkoriban még amerikai állampolgár csak a vietnami háború idején lett kanadai állampolgár

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:08:34

"Jacobs ugyan nem foglalkozott mélyen a városfejlesztéssel"

helyesebben:

__áltudománynak__ tartotta a "városfejlesztést"

a tervezők egyfelől politikai kényszereknek engedelmeskednek, másfelől pedig az akadémiai elefántcsonttoronyból való népboldogítás vhogy sohasem volt egy átütő sikertörténet...

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:17:48

"Moses lényegében a tehetős rétegek igényeit a városvezetés által finanszírozott terveken keresztül elégítette ki "

inkább az __állami szubvenciókra__ vágyó __föld-__ és __ingatlanspekulánsok__, ill. a hozzájuk kötődő bankok igényeit elégítette ki

__állami szubvenció__ nélkül sohasem jött volna létre a mai elvadult városburjánzás ...

a nagymértékű állami beavatkozás előtt sokkal normálisabban folyt az amerikai szuburbanizáció

Streetcar suburb
en.wikipedia.org/wiki/Streetcar_suburb

pl. ilyen szuburbán közösségek jöttek létre 1914 előtt

Columbus Neighborhoods: Olde Towne East
www.youtube.com/watch?v=9KW7mq1dz5I

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:20:03

"Az új utat kereső városfejlesztés pedig újabb inspirációt kapott"

hát az lehet, hogy kapott, de Jacobs vhogy nem volt ettől elragadtatva, ihol lenne a legutolsó könyve 2004-ből...

Dark Age Ahead (Jane Jacobs)
en.wikipedia.org/wiki/Dark_Age_Ahead

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:31:24

@Le Orme 2:

"A szuburbanizáció mozgatórugója az autó elterjedése volt."

kezdetben inkább a __villamos__ volt a mozgatórugó

ajánlom az alábbi fantasztikusan érdekes könyvet a Los Angeles-i __villamos-királyról__

Henry E. Huntington and the Creation of Southern California
William B. Friedricks
ohiostatepress.org/index.htm?/books/book%20pages/friedricks%20henry.htm

és azt külön is kihangsúlyoznám, hogy Huntington __állami szubvenciók nélkül__ teremtett egy komplett - villamosra alapozott - világvárost

az "önzetlen", "tudományos" alapokon álló várostervezők pedig a 20-as évektől kezdve lényegében elpusztították az életművét a Los Angeles Railway-t, ill. a Pacific Electric Railway-t...

pitcairn (törölt) 2015.02.12. 11:56:43

@gigabursch:

a budapesti példád kapcsán azért ne feledkezz el a központi kormányzat "fővárosépítő" ambícióiról se

1873-tól kezdve a budapesti városfejlesztés lényegében központi tervek alapján ment

ha többé kevésbé spontán folyamatokat akarsz abból az időszakból látni, akkor vigyázó tekintetedet inkább az akkori városhatáson túli területekre vesd:)

A másik BUDAPEST – Képeskönyv az elő(d)városokról
moly.hu/konyvek/fodor-bela-horvath-tamas-szerk-a-masik-budapest-kepeskonyv-az-elo-d-varosokrol

és azt is tartsd szem előtt, hogy a megalomán projektek előfeltétele mindig is az állami kisajátítási jog, ill. a település-rendezési, földhasználati terv volt

mellesleg településrendezés piaci alapon is mehet, pl. ihol lenne az egyik legszebb, __magánprojektként__ kiépülő, pesti kertváros

A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete - EPA
epa.oszk.hu/02100/02120/00030/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_30_253.pdf

bendecs 2015.02.13. 07:49:25

@Le Orme 2: A szuburbanizáció mozgatórugója az egyéni moticávció, a motorizáció inkább csak alapfeltétele, ami lehetővé teszi, hogy ha úgy szándékozom, akkor leköltözzek az egyik közeli faluba, ahonnan majd bármilyen eszközzel beingázok a központi településre.
Jacobs pedig azzal, hogy tömegeket sikerült mozgósítania, és rávilágított a terv árnyoldalaira is, a városi döntéshozók elutasították a tervet. Tehát közvetett szerepe volt benne.

bendecs 2015.02.13. 07:53:17

@pitcairn: kösz a linkeket. azon voltam, hogy nagyobb összefüggésben értelmezzem a történteket, de egy két dolgot a véletlen, vagy a terjedelmi korlátok végett el kellett hagynom.

pitcairn (törölt) 2015.02.13. 09:31:34

@Le Orme 2: @bendecs:

ha már Párizs szóba került ott is nagyon szép szuburbanizációs hagyományok vannak,

elvégre a XVIII. században a francia királyok __Versailles-ba költöztek__ a minisztériumokkal, a követségekkel és az ezekhez tartozó szolgáltató egységekkel együtt:)

Versailles - Louis XV and Louis XVI
en.wikipedia.org/wiki/Versailles_(city)#Louis_XV_and_Louis_XVI

a forradalom előestéjén már több mint 60 ezer (!!!) ember élt Versailles-ban

gyakorlatilag Versailles volt akkoriban Franciaország fővárosa

ráadásul nemcsak Versailles virágzott akkoriban Párizs környékén

volt egy rakás egyéb "Faubourg" is

Faubourg
en.wikipedia.org/wiki/Faubourg

Párizs egyenes úton volt afelé, hogy vmi policentrikus konurbációvá alakuljon

ez a folyamat először a nagy francia forradalommal kapott komoly gellert, majd pedig a Haussmann báró-féle városrekonstrukciós projekt vetett véget neki

ami mindenekelőtt az újra meg újra __forradalmakat kirobbantó__ párizsi "csőcselék" megzabolásázásáról szólt

pitcairn (törölt) 2015.02.13. 09:54:35

@bendecs:

ok, a wikipedia szócikket azért még belinkelném a könyvvel kapcsolatban

The Death and Life of Great American Cities
en.wikipedia.org/wiki/The_Death_and_Life_of_Great_American_Cities#Introduction

és ez is kitűnő könyv

Jane Jacobs - The Economy of Cities
en.wikipedia.org/wiki/Jane_Jacobs#The_Economy_of_Cities

A "The Death and Life of Great American Cities" egyébként még ma is roppant aktuális...

Le Orme 2 2015.02.13. 10:07:24

@bendecs: Jobban szeretem, ha egy folyamat okaként nem valami baromi általános tényező van megjelölve, mint az egyéni motiváció, ami mindennek lehet valamilyen általános oka. Jacobs szerepét nem vitattam, hozzájárult, csak azt az index címlapos értelmezést, hogy kizárólag ő akadályozta meg.

pitcairn (törölt) 2015.02.16. 09:10:25

Ken Burns monumentális (vmi 16 óra hosszú) New York dokumentumfilmje egyébként fent van a youtube-on

a Moses-Jacobs polémiával kapcsolatos rész vhonnan innen kezdődik:

New York: A Documentary Episode 7 City and the World
www.youtube.com/watch?v=Ko3DQiioGos#t=4542

pitcairn (törölt) 2015.02.16. 09:14:19

innen kezdődik egyébként a "saga"

New York City - Part 1 - The Country and the City
www.youtube.com/watch?v=vZndiVFLJXo

az összes rész fent van a youtube-on

bendecs 2015.02.16. 10:54:26

@pitcairn: Köszi. Amúgy úgy tűnik nagyon benne vagy az urbanisztikában. Nincs esetleg olyan témád amiről szívesen írnál egy cikket itt a blogon?