Pangea

Minden, ami földtudomány

Dávid és az anarchisták

2015. február 01. 20:25 - Tranquillius

A geológus általában máshová fókuszál. A metróban nem az óriásplakátokat bámulja, hanem a falat alkotó kőtáblák mátrixát és a benne található ősmaradványokat, nagyobb temetőkben órákat képes eltölteni a különféle sírkövek anyagának meghatározásával, templomokban, múzeumokban várakban nem a díszítőelemek, boltívek, hanem az építőkövek összetétele nyűgözi le. Michelangelo ebben a tekintetben akár geológusnak is számíthatna.  

david2.jpgDávid szobrát nem Michelangelo választotta, hanem a firenzei dóm építői kérték fel, hogy kezdjen már valamit a firenzei dóm építési területén évtizedek óta álló elrontott, félbehagyott, átlyukasztott márványtömbbel.

A vatikáni Szent Péter székesegyházban a híres Pietà szobor előtt minden idegenvezető elmondja a turistáknak, hogy Michelangelo személyesen választotta ki a márványtömböt a szobor kifaragásához. Ezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy a szobrász kiment a legközelebbi raktárba és megvette a kedvére való kőtömböt. A XV. század végén ez kissé komplexebb feladat volt. Mivel Michelangelo a tökéletesre törekedett körülbelül két tucatszor utazott el Toszkánába, annak is az északnyugati csücskébe, ahol korának leghíresebb márványbányája volt. Már a rómaiak is ismerték az itt előforduló repedésektől mentes márvány tökéletes fehérségét. Komoly rabszolgatelepet létesítettek itt, hogy legyen miből felépíteni a Pantheont és Traianus császár emlékművét.

Michelangelo is hónapokat töltött Carrarában, hóban-fagyban, esőben, tűző napsütésben nap-mint-nap feltúrázott a kőfejtőkbe, ahol szakértő geológusként személyesen vizsgálta meg a különféle márvány-előfordulásokat. Ott kellett lennie, amikor a kőfejtőben kéziszerszámokkal kibányászták a megfelelő méretű márványt. Tulajdonképpen a szobrászmunka már a bányában elkezdődött, hiszen a kőtömböt már itt el kellett kezdeni faragni, hogy a nagyobb felesleges részektől megszabadulva minél egyszerűbb legyen a szállítás. Jó geológus szem kellett hozzá, hogy meggyőződhessen róla, hogy a márványban nincsenek rejtett erek, hasadások, esetleg idegen ásványi részek. Tárgyalt a bányatulajdonosokkal, intézte a kőfejtők, szállítók bérlését, fizetését, aztán pedig a hajók bérlését, hogy el lehessen szállítani a kiválasztott márványtömböt Rómába. Ennek fényében a szobor kifaragása már a munka könnyebbik részének tekinthető. 

carrara_strada.jpgNapnyugta a carrarai márványhegyekben. (forrás)

Amikor Carrarai márványról beszélünk a hófehér tömött kőzet jut az eszünkbe. A dolog nem ennyire egyszerű. Carrara kőfejtői az Apuanai-Appenninek tenger felé lealacsonyodó vonulatai között helyezkdenek el. Ez az egyik legnagyobb márvány-előfordulás a világon, mondhatni hegyekben áll itt a kiváló minőségű márvány. Középső-Triász tengerekben képződött meszes és dolomitos üledékek alakultak át nagy nyomás és hőmérséklet hatására márvánnyá, majd az eocéntól folyamatosan szárazulattá váló terület a pliocénben gyűrődött fel hegységekké. A nagy népszerűség és az ennek következtében kialakuló intenzív bányászat napjainkra teljesen átformálta a tájat. Egész hegyek tűntek az évezredek során, ami pedig megmaradt az fehér legókockák benyomását kelti. A márvány 1000-1300 méter tengerszint feletti magasság között található, a legmagasabban lévő bánya a "Cava Focolaccia" 1600 méteren található. Érdekesség, hogy minél magasabban van a bánya, annál fehérebb a márvány és ezzel együtt többnyire az értéke is nő.

carrara_cathedral_6366.jpgCarrara kizárólag márványból épült katedrálisa (forrás)

A carrarai márvány bányánként eltérő minőségű, színű és erezetű. Fajtájukat tekintve létezik például a klasszikus, nagyon kevés szennyeződést tartalmazó Bianco ordianrio, az erezett Bianco venato, a legértékesebb csontszínű szoboralapanyag, a Statuario, az alábbi képen látható autó anyaga, az l’Arabescato, Calacata, a szürke Bardiglio és a Cipollino Zerbino. Híresek az egyes kőfejtők is, például a miscegliai Fantascritti, ahonnan Dávid is származik, vagy a Polvaccio, melynek a Pietà-t köszönhetjük. De itt található a Carbonera fejtő is, ahonnan a valaha bányászott legnagyobb márványtömb származik. 1928-ban a Foro Mussolini obeliszkjéhez kellett ez a 18 m hosszú, 2,35 méter széles 300 tonnás óriás.

bassorilievo-big.jpgA márványbánya istenségei (forrás)

Carrara bányáit az első század óta művelik, bár ekkoriban nem carrarai, hanem a közeli római városról luni márványnak hívták az itt termelt anyagot. A rómaiak emlékét őrizte Hercules, Jupiter és Bacchus domborműve a Fantiscritti kőfejtőnél, ahol a rabszolgák imádkozhattak jó szerencséért. A három figura "fanti=infanti" adta végül a nevét a helynek, ahol Michelangelo is többször megfordult. Ennek emléke egy MB karcolás a domborművön, mellyel hagyományt teremtett, később Bernini, Canova és más szobrászok is rajtahagyták a kézjegyüket. 1863-ban kénytelenek voltak a domborművet biztonságos helyre szállítani, mert az időjárás és a bányászok komoly kárt okoztak benne. 

carrara-marble.jpgPillantás egy márványbánya belsejébe (forrás)

A római birodalom bukása után a termelés hosszú ideig szünetelt. Körülbelül 700 évet kellett várni, amikor a Duocento idején Rőtszakállú (helyi nyelven: Barbarossa) Frigyes császár idején újra beindulhatott a kőfejtés. Gyakorlatilag a XVIII. századig a római korból ismert módon fejtették a márványt, azaz kéziszerszámokkal. Két ember kezelte a kézifűrészt, melyet homokkal és vízzel együtt alkalmaztak. Sok türelemre volt szükségük, ugyanis naponta 7-8 centimétert haladtak. A szállítás csúszópályákon vagy kocsikon történt. La Lizzaturának hívták azt a módszert, amikor a márványtömböket 2-3 gerendára kötözték, ezt a rakományt keresztben lefektetett, beszappanozott fadarabokon, kábelen tartva eresztették le a völgybe. Ezután egyre zajosabb lett a munka, felfedezték, hogy a puskapor és a különféle robbanószerek is kiválóan tudják repeszteni a követ. Vasút is épült később a bányákhoz, viadukttal és alagúttal, melynek kivésése mindössze 18 évet vett igénybe, de legalább a kibányászott kőzet árából visszajött némi pénz. Mivel a bányászat fellendülése hatalmas forgalommal járt, és egyre inkább a közútra helyeződött a szállítás nemrégiben hatalmas beruházással (9 év és 120 milló euró) elkerülő utat (Strada dei Marmi di Carrara) kellett építeni, hogy a 12 tengelyes teherautóknak ne a városka központján kelljen keresztülhaladniuk.   

immagine116j.jpgFehér arany bánya (forrás)

Miután már volt szó a kőzetről és a bányáról szót kell ejtenünk magukról a bányászokról és az ő politikai nézeteikről is. Elvégre a márványbányáknak köszönhetően Carrara a nemzetközi anarchizmus fővárosa. Minden év május elsején itt gyülekeznek a világ anarchistái fekete-vörös lobogók, bekarikázott "A" betűk alatt. Habár a mozgalom sokat vesztett a XIX. századi befolyásából még mindig jelentős számú carabinerit tudnak megmozgatni ezeken a felvonulásokon. 

balkunin.jpgGianluca Boni: Balkunin (forrás)

Az anarchizmus a helybéli kőfejtő hagyomány része egészen a XIX. század második fele óta. A márványbányászat egy kifejezetten nehéz és veszélyes munka volt, így hát nem nagyon álltak sorba az emberek a munkáért. Éppen ezért a bányatulajdonosok kénytelenek voltak fölvenni bárkit, akinek elég ereje volt a tömbök mozgatásához. Nem nézték ezért ki honnan és miért került ide; rablásért, gyilkosságért, vagy éppen anarchista nézetei miatt, csak bírja a munkát. A helyi szakszervezeteket az anarchisták alapították, gyakran komoly összetűzéseik voltak a tulajdonosokkal és a kormányzattal is. 1894. januárjában a munkások felkelést robbantottak ki szolidaritást vállalva a szicíliai parasztok követeléseivel. A Lungiana-felkelést a kormányzat ostromállapot bevezetése után 11 halálos áldozat árán leverte, a környező hegyekbe menekült bányászok után hajtóvadászatot indítottak. Egy New York Times cikk tudósít az eseményekről. Azonban az anarchisták sztrájkokkal eredményeket is el tudtak érni, például 1911-ben már csak napi 6 és fél órát kellett dolgozniuk. Azóta a munkások életkörülményeivel fordítottan arányosan változott az anarchisták száma a városban, a bányamérnökök például világszerte elismert és keresett szakemberek.  

carrara_cozze_9_june_2012_072.JPG1952 Cadillac Coupe de Ville - Silvio Santini műve (forrás)

Carrarában nem csak a katedrális van márványból, ebből készül a járdaszegély, a helybéli fogorvos szabadidejében márványfigurákat készít, egy életnagyságú, 15,5 tonnás márványautó áll a városka színháza előtt (77 tonnás tömbből faragták ki) és ha fogytán van a homok, vagy a sóder márványzúzalékot tesznek a betonkeverőbe...  

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr907007311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harrison Bergeron 2015.02.03. 00:44:40

Hát hogy ez a poszt már megint milyen jó lett. Ha én lennék a natgeo, vagyont fizetnék az első közlés jogáért :)

Tranquillius 2015.02.03. 11:27:08

Világért sem sérteném meg a magyar natgeót, de az egy fordítóiroda, sok köze nincs a földrajzhoz.