Pangea

Minden, ami földtudomány

Legnagyobb Magyarország

2014. november 09. 21:52 - Tranquillius

1918. november 9-én a Kárpátok hágói között megbúvó vasútállomások személyzete egyfajta déjà vu érzéssel szemlélte a Románia felől beszivárgó fegyvereseket. Talán még nem is tudták, hogy ezen a napon Románia újból hadat üzent Németországnak, hogy hadviselő félként fejezhessék be a háborút. Még annyi ellenállásba sem ütköztek, mint két éve. Az általuk átlépett határ azonban már nem egyezett az 1916. évi Nagy Magyarország határaival, ugyanis ez év tavaszán a bukaresti különbéke során - alig fél évvel az összeomlás előtt - Magyarország elérte legnagyobb kiterjedését. Mostani bejegyzésünkben végigjárjuk Legnagyobb Magyarország új határait a Dunától Bukovináig.

mackensen1916.jpgAugust von Mackensen vezértábornagy, a megszállt Románia katonai kormányzója. Bukarest, 1916. december.  (forrás)

Az 1916-os román támadás készületlenül érte a Monarchiát. Azonban nagyobb tragédia is történhetett volna, amennyiben a román hadseregek kihasználják az Erdélyben lévő fejetlenséget. Mackensen Bulgáriából indított sikeres ellentámadása következtében a románok hamarosan kénytelenek voltak kivonulni Erdélyből (ez sokkal gördülékenyebben ment mint maga a támadás). 1916. december 6-án már a főváros, Bukarest is elesett. Még zajlottak a csaták a Kárpátok keleti részén, amikor már felmerült a háború utáni határkiigazítás kérdése:

"És elkövetkezett egy korszak, melynek minden perce a magyar történelem legragyogóbb aranylapjára gyémánt betűkkel íródott be! Midőn a szörnyűséges, nagy kárpáti csatában megtörött végleg az orosznak ereje és a románt nap-nap után verte a hős magyar, közte a székely 82-ősök, kiket éppen a legnehezebb pontra állított a súlyos kötelesség, midőn a szomszédban nagy baj történt a szövetséges német 218. hadosztály veresége folytán. Akkor állítottalak benneteket hős székelyek a Casinuluira, ahogy ti neveztétek azt, a »Halálvár«-ba, melyet csudaszámba menő eréllyel megvédtetek mindvégig, akármennyi angol, francia, orosz és román tüzérséget tömörítettek ellenetek, mely hetekig rémes pergőtűzzel verte a Halálvárat s annak angyali védőit! Úgy, hogy midőn Erdélyért folytatott másfél esztendei hősi küzdelmek után a Keleten az orosz ereje végleg megtörött és a románt is térdre kényszerítettük, akkor boldogult Károly királyunk hozzám fordult és meghatottan mondotta nékem: 

»A dicső székely 82-ős hősök iránt érzett csodálatomnak jeléül elrendeltem, hogy a Magura Casinului magaslata Erdélyhez csatoltassék.«¹

A békére azonban még várni kellett, amíg állt az orosz front a románok nem voltak hajlandóak békét kötni. Amikor azonban elveszett az orosz hátország kénytelenek voltak tárgyalóasztalhoz ülni. Érdekes módon a békeszerződés gyors megkötése elsősorban a Központi Hatalmak érdeke volt, hogy mihamarább biztosítsák a román nyersanyagokat a háború folytatásához és a hadsereget mielőbb át tudják dobni a nyugati frontra. Éppen ezért az osztrák-magyar békedelegáció fel volt hatalmazva arra, hogy komoly engedményeket tegyen Romániának a béke megkötése érdekében. Ennek még a határkiigazítás sem állhatott útjába.

A Bukarest melletti Bufteában aláírt előzetes béke értelmében a Monarchia a Kárpátok gerince mentén jut területekhez, mely szükséges a hágók biztosításához. Megkapta volna egész Mehedinți  megyét, azaz létrejött volna a közös magyar-bolgár határ az Al-Dunán. Továbbá megkapta volna a modvai csángó falvak felét 30-35 ezer lakossal. Ez összesen körülbelül 16 ezer négyzetkilométer területet jelentett volna. 

A tervezett határkiigazításnak gyakorlatilag csak geostratégiai szempontjai voltak. A magyar kormány okulva az 1916-os román támadásból arra törekedett, hogy az erdélyi nagyvárosok a lehető legtávolabb kerüljenek a határtól. A magyar oldalról nagyon nehéz megközelíteni a hegységeket és a hágókat, mivel az északi és nyugati oldalon sokkal meredekebbek a hegyvonulatok mint Románia felé. Az enyhébb román lejtők kifejezetten alkalmasak a támadó hadműveletekre. A határkiigazítással a szorosok és hágók teljes területe magyar ellenőrzés alá került. Ugyancsak fontos szempont volt a román határhoz közel eső nagyobb bukovinai városok előterének biztosítása. 

A magyar kormány az előzetes békében foglaltakkal ellentétben kifejezetten kérte, hogy a lehető legkevesebb román anyanyelvű állapolgár kerüljön át Magyarországra. Ezért még Turnu-Severin, azaz Szörényvár elcsatolását sem támogatták. Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy a magyar és a román fél érdeke egybeesett e tekintetben. 

A Bukarestben, 1918. május 7-én megkötött békeszerződésben Romániának adott kedvezmények mögött az is meghúzódott, hogy így szerették volna leszerelni az antant-párti ellenzéket, hiszen egy komolyabb országcsonkítás elkeseredést szülhetett volna Romániában, újra destabilizálva ezzel a keleti helyzetet. A békekötésen a Monarchia mellett képviseltette magát Németország, Bulgária és Törökország is. A bolgár fél járt a legjobban, megkapta az egész Dobrudzsát a Duna-delta nélkül. 

HIVd_0267_10%.jpgÚj-Románia 1918. (forrás: Hadtörténeti Múzeum Térképtára)

Magyarország végül csupán a harmadát kapta meg az előzetes békében foglalt területeknek. Az elcsatolt 3772 négyzetkilométer egy erdős, hegyes sáv volt a Kárpátokban, a Dunától egészen Bukovináig. Viszonylag lakatlan volt, de még így is Magyarországhoz került 23000 fő román nemzetiségű polgár. Elhelyezkedése szerint ezt a sávot a régi magyar államhatár 5 részre tagolja, így nem beszélhetünk egységes területről. Az egyes szakaszokat a régi országhatárral és az azt kísérő 10 kilométeres sávot az alábbi térképeken ábrázolták: 

bukarest_doc3.jpgMagyarország új keleti határai

A Monarchia összesen 5636 négyzetkilométer területet kapott Romániától, melynek egy részét Magyarországhoz, másik részét Bukovinához csatolták. A történelem viharai miatt Ausztria és Magyarország számára nem maradt idő a Beszterce-Naszód vármegye és Bukovina határán futó terület felosztására. Ezért ez a bizonytalan határvonal nem teszi lehetővé, hogy pontos számokkal írjuk le a megkapott területet. Beszterce-Naszód vármegye területváltozása ezért sem került fel az összesítő táblázatba. 

Bukovinához, azaz Ausztriához több falu került mint Magyarországhoz. A síksági és dombsági terület sűrűbben lakott volt, amelyre az osztrákok mindenképpen igényt tartottak, hogy Csernowitz és Szeret városát biztonságos távolságban tudhassák a románoktól. 

4446_Kezdivasarhely_sosmezo.pngMagyarország legkeletibb pontja, a Magura Casinului (forrás: Hadtörténeti Múzeum Térképtára)

Csík és Háromszék vármegyéhez került az első területsáv, ahol a Tatros és az Aranyos-Beszterce mentén kaptak fontos stratégiai területet, pl. A Békás, vagy az Ojtozi-szoros stratégiai magaslatai Magyarországhoz kerültek. Ezen a területen az országhatár eddig is a vízválasztótól keletre futott, ez a helyzet most még hangsúlyosabbá vált. Hazánk legkeletibb pontja 8 kilométerrel került messzebb. Ettől délre a régi országhatár folytatódott, majd a Bodzai-szoros, Tömösi-szoros előterét kaptuk meg és látó (és lő)határon belülre került Sinaia, a híres királyi nyaralóhely. 

bukarest_doc2.jpgMagyarország új déli határai

Magyarország új déli határvonala a Vöröstorony-szorosnál került a legmesszebb a régitől. Itt a határ eddig jobbára egybevágott a vízválasztóval, most Magyarország számtalan román patak forrásvidékét kapta meg. Nagyszeben védelme és a szász egyetem erdőbirtokainak érdekében előfordult, hogy 10-15 kilométernél is jobban kikerekítették Fogaras és Szeben vármegyét. Hunyad megyében a Zsil-völgyi szénbányák biztosítása miatt törekedtek arra, hogy egy esetleges román támadás minél jobban lefékeződjön már a Szurduk-szoros előtt. Végül az utolsó szakasz révén a Cserna folyó forrásvidékétől a Dunáig terjedő terület következett, ahol a magyar Duna-szakasz 12 folyamkilométerrel bővült, Turnu-Severin városáig. Magyar fennhatóság alá került a Vaskapu-szoros egésze, ahol ma az I. számú erőmű áll. A Monarchia továbbá bérbevett 3 román szigetet a Dunán, Szörényvártól keletre. A dunai határ változásával bővebben a Dunai Szigetek blog foglalkozik. 

tablazat1918.jpg

A térképen ábrázolt határvonal tulajdonképpen egy 200 m széles sávként funkcionált, amelyen belül kellett meghúzni az új pontos határvonalat. A térképész bizottságok számára ez némi mozgásteret jelentett a későbbiekben. Ez a határsáv ugyanis több települést is magában foglalt, ilyen esetben a határkijelölő bizottságok mérlegelhették, hogy az adott település melyik országhoz kerüljön. A falubelieket legtöbbször megkérdezték hová szeretnének tartozni, és ők kivétel nélkül minden faluban Románia mellett nyilatkoztak. Az átcsatolt települések száma ezért igen alacsony: szám szerint 42, többségük leginkább hegyi tanya, vagy telep volt. Közigazgatási szempontból különösen szerencsétlen volt az új határvonal, az átcsatolt területeket, településeket volt, hogy csak Romániából lehetett megközelíteni. Az új határ legritkább esetben követte a közigazgatási határokat és előfordult, hogy a Romániánál hagyott falvak külterületei Magyarországhoz kerültek.

Turnu severin3.jpgA határsáv az eredeti térképen az Al-Dunánál (forrás: Hadtörténeti Múzeum Térképtára)

A határvonal kitűzése sohasem fejeződött be. 1918. júniusában kezdődött, de a németek már a következő hónap elején kérték a munkálatok leállítását. A kitűzés kifejezetten lassan ment a terepadottságok miatt. Áthatolhatatlan erdők, sziklás hegyormok, vad patakok nehezítették a határkijelölő bizottságok munkáját. Különösen érzékeny módon csak a fontos helyekre tettek le határjeleket, nehogy azok kiválthassák a helyi lakosság elkeseredését. 1918 őszétől a hadseregben bekövetkezett a felbomlás, a határkijelölő bizottságok, melyek legénysége többnyire nemzetiségi volt, egyszerűen hazamentek. Másokat a román csapatok fegyvereztek le, felszerelésüket elvették. Szeptember 29-én végleg abbamaradtak a határkijelölő munkálatok.

Az 1918-as bukaresti békében meghúzott határvonal 1:200 000-es térképeken ábrázolva megtalálható a Hadtörténeti Múzeum Térképtárában. Ez a fellelhető legpontosabb ábrázolás. A témát alaposan feldolgozta Dr. Suba János, jórészt az ő munkája alapján készült e bejegyzés. Hogy saját munka is legyen a bejegyzésben, elhatároztuk, hogy a nagyközönséggel is megismertetjük ezt a kevéssé ismert határvonalat. Az interneten keringő térképek jobbára elnagyoltak és nem teszik lehetővé az elmélyültebb tanulmányozást. Ezért elkértük a térképeket Dr. Suba János alezredestől, az azokon található vonalat bedigitalizáltuk és Szabó Balázs segítségével google alaptérképre illesztettük. Mivel jelenleg Balázs szerveréről fut az alkalmazás, ezért keresünk olyan lelkes tárhelytulajdonosokat, ahol állandó helyet tudnánk biztosítani ennek az online térképnek. 

bukarest_terinf.jpgRománia és a Magyar királyság új határai, 1918. Készítette Szabó Balázs: Böngészhető: http://terinf.hu/dsz/

Összegzésként elmondható, hogy Románia a kárpáti határsáv és a Dobrudzsa elvesztése ellenére érdekes módon pozitív területi szaldóval került ki a bukaresti béke után. A központi hatalmak ugyanis hallgatólagosan engedélyezték Románia számára, hogy a széthulló Oroszországból megszállják Besszarábia területét. A bukaresti különbékét a román törvényhozás becikkelyezte ugyan, de a király addig halogatta az aláírást, amíg az érvényét vesztette 1918 őszén. Ekkor fordult elő két éven belül másodszor, hogy a meginduló román csapatok egy védtelen Erdély földjére léptek, átlépve Legnagyobb Magyarország új határvonalat, amit ki sem jelöltek és nem is védtek.

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

  • Bukaresti béke szövege (angolul)
  • A magyar-román határ és őrzése 1867–1918. 
  • SUBA János: A dualista Magyarország határainak változásai 1867-
    1918. Rendvédelem-történeti füzetek (Acta Historiae Preasidii
    Ordinis), III.évf. (1993) 4. sz. 87–101. p.
  • SUBA János: A trianoni országhatárok kitűzésének politikai és technikai
    kérdései. Rendvédelem-történeti füzetek (Acta Historiae Preasidii
    Ordinis), IV. évf. (1994) 5. sz. 61–64. p.
  • SUBA János: Erdély új – az 1818. május 7-i bukaresti békeszerződésben
    kijelölt – határok kijelölése. In BOROS László (szerk.):
    Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000, Bessenyei
    György Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszéke, /Észak és
    Kelet-Magyarország földrajzi évkönyve 8./

¹ [A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története : 1883-1919 / Vitéz József királyi herceg tábornagy előszavával]

 

Amennyiben tetszett a bejegyzés,

 Lehet ránk szavazni az idei Goldenblogon Tech/Tud kategóriában!

Valamint a Kutatók a Neten szavazás "Legjobb kutatói blog" kategóriájában!

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr216432069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Albu 2014.11.10. 11:15:33

Ó, erről a témáról itt cikk: király! A többség hülyének néz, amikor azt mondom, volt ilyen (igaz, ennyit is ér a többség).

A román politikát meg nem szabad alábecsülni, minden hitványsága ellenére bármit elad, mindent kidumál, amióta létezik. Aki sokra akarja vinni a nem becsületes – tehát: való – világban, az náluk tanuljon politológiát! Nem viccelek, több száz ilyen emberre lenne szükségünk.

Albu 2014.11.10. 11:31:35

Rss-ben még bukaresti béke címen szerepel a cikk.

Kitűnő írás. Én eddig csak ezt ismertem:
terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php?nev=119
terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php?nev=120

És összehangolt támadás a Dunai szigetekkel! Arra el is felejtettem feliratkozni, itt az idő.

Hol tudok hozzájárulni? : )

pityókaborsommelier 2014.11.10. 11:38:55

Egy háborúban négyfajta ország van: ellenségek, szövetségesek, semlegesek és a románok.

Tranquillius 2014.11.10. 11:44:06

@Albu: Az volt a munkacíme. Sajnos a blog.hu mindig az elsőt jegyzi meg.
Szívesen feldolgoznám az egész Köztes-Európa térképgyűjteményt, kiváló és abszolút feldolgozatlan témák vannak benne.

Fb-on lehet, meg a bloggeren.

Funsir 2014.11.10. 16:43:13

Véleményem szerint területileg legnagyobb Magyarország a középkorban volt Luxemburgi Zsigmond, Nagy Lajos, és Mátyás király uralkodása idején.