Pangea

Minden, ami földtudomány

A balatoni kecskekörmök földtana

2014. július 13. 22:45 - Tranquillius

Bejegyzés alcíme...

A Tihanyi-félsziget helyén 12 millió éve még egy tenger hullámzott, 7-8 millió éve a sekély tengerből vulkánok emelkedtek ki hatamas robbanásokkal, 3 millió éve pedig olyan lehetett ez a táj, mint a Yellowstone Nemzeti Park, száznál is több gejzír lövellt az ég felé. 25 ezer évvel ezelőtt pedig egy keskeny tómeder kezdett kialakulni tektonikus süllyedéssel, melyet ma Balatonnak nevezünk. 

aaDSC06682.jpg

A Tihanyi-félsziget leghíresebb legendája a balatoni kecskekörmökről szól, egy kis rásegítéssel könnyedén bele lehet illeszteni a terület földtörténeti kronológiájába:

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy aranyhajú királylány a felső miocén pannóniai emeletében. Volt ennek a királylánynak egy aranyszőrű kecskékből álló nyája és egy igen rossz tulajdonsága; meglehetősen gőgös volt. Élt ekkoriban egy öreg tavi király is a közeli, kiédesedő Pannon-tóban, és volt neki egy fia, aki beleszerelmesedett ebbe a királylányba. A királylány azonban felfuvalkodott gőgjében elutasította az érte epekedő fiatalembert, mire az belehalt a bánatba. A pannon-tavi király elátkozta a lányt, mire a tihanyi hegyekben megindult a alkáli bazaltvulkanizmus, a Pannon-tó vize hatalmas hullámokat csapott, a kecskéket elnyelte a víz, a lányt egy szikla (talán gejzirit, talán hidrokvarcit...) zárta magába. Az elpusztult kecskék szőrében lévő arany sajnos elveszett, csak a körmük helyén nőtt Congeria ungula caprae kagyló - nem mellesleg pannon endemizmus - kemény váza maradt meg. 

 

A Tihanyi-félsziget felszínén megtalálható legidősebb üledékek rejtik a balatoni kecskekörömnek nevezett kagylókat. Az apátságtól 1-2 kilométerre délre lévő Akasztó-domb alatti Fehérparton találták a legszebb példányokat. Geológusok alaposan megkutatták már ezt a területet, ugyanis a kecskekörmök tanulmányozása a magyarországi újabb neogén (miocén és pliocén korok együttes elnevezése) egyik legnagyobb geológiai, rétegtani és őslénytani rejtélyét jelentik.

12 millió éve a Kárpát-medence belső területeit borító tenger lefűződött az óceánokról. Ugyan időszakosan a mai Al-Dunánál időnként még helyreállt ez a kapcsolat az egykori Paratethys-tenger maradványmedencéivel, de a Pannon-tóban kezdetét vette egy olyan sajátságos egyedfejlődés, mely egyáltalán nem mutatott rokonságot más tengerek élővilágával. Az egész földtörténetben párját ritkítja az itt végbement evolúció, melynek során évmilliók alatt teljesen új fajok, nemek, sőt családok jöttek létre. Ezeket az élőlényeket összefoglaló néven pannon endemizmusoknak nevezzük. A Congerián kívül még érdemes megemlíteni a Limnocardium, Dreissena, Paradacna, stb. fajokat a kagylók közül.

Ez a sajátos egyedfejlődés aztán azt eredményezte, hogy a Pannon-tóban lerakódott üledékeket őslénytani vizsgálatok alapján szinte képtelenség párhuzamba állítani a környező területek üledékes kőzeteivel. Ezért a magyar sztarigráfia (rétegtan) a felső-miocén pannon-tavi üledékekre tekintettel bevezette a pannóniai korszak elnevezést. Más vélemények szerint a miocént (23 - 5,332 millió éve) követő pliocén (5,332 - 2,588 millió éve) kor egésze is a pannoniai korszakba tartozik. A vita még mindig nem jutott nyugvópontra és ez sok problémát okoz a külföldi és magyarországi újabb neogén kutatási eredmények összevetésében.

congeria.jpg Balatoni kecskeköröm, Congeria ungula caprae (forrás)

A balatoni kecskekörmöket az ún. Tihanyi formáció kőzetei rejtik. Formációnak nevezzük azokat a kőzeteket, melyek nagyjából azonos ősföldrajzi körülmények között keletkeztek. A tihanyi Fehérparton meredek falakat alkot ez a formáció, mely körülbelül 8,3-8 millió éve rakódott le a Pannon-tó északi partvidékén. Ekkor a Kárpát-medence hegységkeretében erőteljes kiemelkedés zajlott, ez azt eredményezte, hogy a kőzetek lepusztulása is felgyorsult, a Pannon-tóba tartó folyók hordalékszállítása ennek következtében megnőtt. Az ős-Duna, ős-Vág, ős-Garam, ős-Ipoly, stb. folyók hatamlas deltavidékeket alkottak a Pannon-tó északi partján. Miközben a tómedence fokozatosan szorult vissza dél felé, még mindig voltak olyan részei, ahol a vízoszlop magassága meghaladta az 1000 métert.

A gyorsan töltődő, lecsökkent sótartalmú sekély partvidéken leülepedett kőzettörmelékes agyag, kőzetliszt és homok közé szorult kagylókból, csigákból áll össze a Tihanyi-formáció. Egymásra rakódott rétegeiben nyomon követhetjuk a Pannon-tó kiédesedését és faunájának változását. Ha hihetünk a legendának, valahol ebben a mocsaras deltavidékben találkozott a tavi király fia az aranyhajú pásztorkirálylánnyal. A tragédiával végződő románc az öreg király átkát vonta maga után és a nyugodt, békés deltavidéket hamarosan tűz pusztította el.

getty_image.jpgÍgy nézhetett ki a Tihanyi-félsziget 7 millió éve (forrás)

Még alig konszolidálódhatott a deltavidéken lerakódott Tihanyi-formáció az időközben szárazulattá váló területen hatalmas robbanásokkal és törmelékszórással beköszöntött egy új korszak, amely a mai napig meghatározza a Balaton-felvidék arculatát. 

Körülbelül 10 millió éve kezdődött a Kárpát-medence belsejében az az alkálibazaltos vulkanizmus, melynek (többek között) a Badacsonyt, a Somlót, a nógrádi Medves-hegységet és a Tihanyi-félszigetet köszönhetjük. Kialakulása összefüggésben volt a kőzetlemez elvékonyodásával és az ún. felsőköpeny felemelkedésével. A felemelkedő felsőköpeny anyaga a nyomáscsökkenés miatt megolvadt és azokon a helyeken ahol a kőzetburok a legvékonyabb volt elérhette a földfelszínt. A Tihanyi-félsziget vulkanizmusa a legidősebbnek számít a Balaton-felvidéken. Valószínűleg ez volt a legelső pont ahol a bazaltos magma elérte a felszínt. 7 millió éve az öreg tavi király egy mocsaras szárazföld, esetleg egy igen sekély tóparti tájra szabadította rá az első vulkánt. A magma ugyan nem érte el a felszínt, de a rengeteg vizet tartalmazó üledékekben gőzzé változtatta a vizet és a kiszabaduló gőz hatalmas robbanással tört magának utat a felszínre. Valami hasonló játszódhatott le itt is, mint 50 éve Surtsey szigeténél, Izland mellett, amikor a tengerből előbukkant egy fiatal vulkán.

A robbanással nem csak bazaltos kőzetek érték el a felszínt, hanem azok a kőzetek is, amelyen a magma megpróbált áthatolni. A vulkáni tufában zárványként találni szilur (443 - 416 millió éve) fillitet, triász mészkövet és permi vöröshomokkövet is, ez utóbbi nagyon sok helyen a felszínen is tanulmányozható a Balaton-felvidéken. Geológusok három kitörési központot azonosítottak. Kettő közülük egészen nyilvánvalónak tűnik, a Külső- és a Belső-tóról lenne szó. A harmadik a félsziget nyugati oldalán emelkedő Csúcs-hegytől délre lehetett.

kulso_to.jpgA majdnem lecsapolt Külső-tó nádtengere

A Tihanyi-félsziget vulkanizmusa nem eredményezett lávaömlést, a gőzképződés miatt erősen robbanásos ún. maar-vulkanizmus zajlott. Sekély vulkáni kráter alakult ki, melyben viszonylag kevés a tufa, többnyire a kürtőből kirobbantott egyéb nem-vulkáni kőzet építi fel. Ezek a törmelékgyűrűk viszonylag gyorsan lepusztulnak, így azonosításuk viszonylag nehéz (hacsak nem találják meg az egykori kürtőt.) A kráterben gyakran tavacskák alakulnak ki a vulkanizmus megszűnése után, lásd Külső- és Belső-tó. Erre utal a német eredetű maar szó, mely tengerszemet jelent.

acDSC06777.jpgBazalttufába vágott barátlakások

Körülbelül négy millió éven át szórta a törmeléket a tihanyi kitörési központ, a kezdeti robbanásos (ún. Surtsey-típusú) működést később felváltotta a salakszórásos (Stromboli-típusú) kitörés. Az előbbi működés kőzeteit a Barátlakásoknál tanulmányozhatjuk az apátságtól északra, ahol a bazalttufában rengeteg robbanással feltépett zárványt találni. Néhány kilométerrel nyugatabbra, míg a Gödrös és Diós vidékén már a Stromboli-típusra jellemző kirobbanó magmából keletkezett vulkáni bombákat és lapilliket láthatunk. A robbanásos működés végül lassan abbamaradt, de a mélyben szunnyadó forró kőzetek még tovább formálták a félsziget arculatát, valahogy úgy, mint manapság a Yellowstone Nemzeti Parkban. Ekkor már a Pannon-tónak nyoma sem volt, körülbelül 4,5 millió éve a Kárpát-medence folyói végleg feltöltötték. Talán nem véletlen, hogy a tavi király átkaként elmített alkáli bazaltvulkanizmus is kezdett veszíteni erejéből.

yellowstone-national-park.jpg Így keletkezik a gejzirit (Yellowstone Nemzeti Park)

Már a Stromboli-típusú működéssel egyidőben forróvizes oldatok járták át a vulkáni területet. Jelenlegi ismereteink szerint száznál is több gejzír működött a Tihanyi-félszigeten. Nem valószínű, hogy ezek mind egy időben működtek, de az biztos, hogy a ma ismerteknél sokkal több gejzírkúp létezett. A feltörő hévizek és gejzírek cementálták a környező kőzeteket, de a forróvizes oldatokból is váltak ki kőzetek. Utóbbira szép példa a Nyereg-hegyen található hidrokvarcit, ahol a forróvizes tavacskákba belehulló növényi maradványok is konzerválódtak. Talán innen ered a sziklába kövült királylány legendája.

Ahol a gejzírek összecementálták a környező vulkáni rétegeket, sokkal ellenállóbb kőzetek alakultak ki. Ezeket a külső erők nehezebben tudták csak lepusztítani. Mialatt a tufagyűrűket az esővíz, időszakos vízfolyások belehordták a kráterbe, a gejzírkúpok megőrizték közel eredeti magasságukat, valahogy úgy, mint a tanúhegyek. A Nyereg-hegynél tanulmányozhatjuk a bazalttufa és a közvetlenül felette elhelyezkedő gejzirit eltérő lepusztulási formáit.

nyereg_hegy.jpgAz ellenállóbb gejzirit és az alatta fekvő bazalttufa eltérő lepusztulása (forrás)

Gejzírkúpokkal elsősorban a félsziget déli részén találkozhatunk. Legszebb előfordulása a sárga zuzmóval borított Aranyház, ahonnan remek kilátás nyílik a Külső-tóra. Maga a Tihanyi Bencés Apátság is egy gejzírkúpra épült. A vulkáni utóműködés keretében kialakuló gejzírkúpok adják a félsziget Európa Diplomával jutalmazott változatos felszíni formakincsét.

acDSC06675.jpgAz Aranyház-gejzírkúp a Hármas-hegyen

Talán már egy millió év is eltelt azóta, hogy az utolsó gejzír is kihunyt a Tihanyi-félszigeten, amikor az utolsó eljegesedés maximuma idején újra vízfelszínen csillant meg a nap sugara. 25000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni három új tómedence, melyek a fokozatos süllyedés következtében összeolvadtak. Amikor a Balaton elérte legnagyobb kiterjedését a Tihanyi-félsziget szigetté változott, talán éppen úgy, mint amikor kibukkant a sekély Pannon-tóból. Magas vízállás idején a tó hullámmarása alámosta és megbontotta a Fehérpart meredek falát, így kerültek napvilágra a balatoni kecskekörmök és így érkeztünk vissza oda, ahonnan elindultunk.

Ennyi földtani érdekesség ritkán található egy helyen, talán ezért nem véletlen, hogy a Tihanyi-félszigeten hozták létre hazánk első tájvédelmi körzetét 1952-ben. 1562 hektáros védett területéből a Külső-tó, valamint a Bozsai-öböl áll fokozott védelem alatt, 1997 óta immár a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében.

 

A forrás nélküli fényképek a 2011. évi Téli Tihany teljesítménytúrán készültek. 

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr536484197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.