Pangea

Minden, ami földtudomány

A földrajz a történelem kulcsa

2014. június 29. 18:51 - bendecs

Állította az előző századforduló környékén egy, már az élete derekán járó skót professzor. E skót professzor 1904-ben „A földrajz a történelem kulcsa” címmel publikálta nagyhatású művét, melyben lefektette a klasszikus geopolitika alapjait, s nevét örökre bevéste a történelembe. Könyve valóban korszakalkotó volt, de korszakot is teremtett. Korszakot teremtett, hisz e könyve és később publikált geopolitikai tézisei a 20. század elejének legjelentősebb politikai-katonai doktrínájává váltak, s enyhe túlzással, de kijelenthetjük, hogy a 20. század fő geopolitikai eseményeit determinálta. Téziseinek hatását érezhetjük az I. világháborút lezáró békekötésekben, a II. világháború katonai eseményeiben és a hidegháborúban is. Írásom középpontjában Sir Halford John Mackinder áll, kinek neve a biztonság politikai szakértők, történelem szakosok és földrajzosok számára valószínűleg ismerősen cseng.

mackinder_halford.jpgHalford Makicder (forrás)

Mackinder rendkívül mozgalmas életet élt, kortársaik gyakran felemlegették neki, hogy „pályafutása öt embernek is elegendő elfoglaltságot kínálna”, hiszen Mackinder nem csak geográfus, de aktív politikus és választott képviselő, felfedező, középiskolai és egyetemi tanár és diplomata volt. Tevékeny életének meg volt az eredménye. A számos különböző területről szerzett tudásával és éleslátásával megértette, hogy az 1900. év fordulópontot jelentett a viktoriánus Nagy-Britannia életében.

6a00d83451c0bf69e200e54f0ac7108833-800wi.jpgA Brit Birodalom "életciklusa", tündöklés és bukás (forrás)

A viktoriánus Brit Birodalom a Föld lakosságának egy-negyedét foglalta magába (400 millió főt) illetve közel 32 millió négyzetkilométernyi területet uralt. De a birodalom kezdte elveszíteni vezető pozícióját a világpolitikában és gazdaságban. Mackinder tudta, hogy a Nagy-Britanniát 1871 és 1911 között elhagyó közel 10 millió fő a hatalmi egyensúly átrendeződésével járhat. A dél-afrikai búrháborúkban a gyengülés további tüneteit vélte felfedezni. Kezdetben ugyanis sikeresen védekeztek Transvaal és Orange lakosai a britekkel szemben. A második ipari forradalom technológiai fejlődése megreformálta a közlekedést is. Felértékelődött a vasúti közlekedés, a tengeri hajózással szemben. Ez súlyos csapás egy olyan országra nézve, amely elsősorban tengeri hatalom volt, s akaratának a haditengerészeti előnyén keresztül szerzett érvényt. Az 1905-ben megnyitott Transzszibériai vasútvonal feltette az i-re a pontot. Mackinder belátta, hogy a tengeri hatalmak ideje lejárt.

Trans Siberian railway.jpgA világhírű vasút, amely legyőzte a tengeri közlekedést (forrás)

Mackinder életét a Brit Birodalomnak szentelte. Patriótaként azon munkálkodott, hogy felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a Birodalmat érintő hatalmi átrendeződésre. Négy évvel a századforduló után előadást tartott „A földrajz a történelem kulcsa” címmel, majd néhány hónapra rá könyvben publikálta, amelyben a máig jelentős Pivot-elméletét kifejtette.

A Pivot-elméletének az alapja a hatalom földrajzi megközelítése. A kontinensek, és a kontinenseken elterülő országok elhelyezkedése alapvetően meghatározza azt, de legalábbis befolyásolja azt, hogy melyik országból lehet világhatalom. Elméletének alapjai tehát a környezeti determinizmusban gyökereznek, de szemlélete mégis eltér kortársaiétól. A svéd Rudolf Kjellén (szintén geopolitikus) például azzal hencegett, hogy „mond meg egy adott ország melyik szélességi és hosszúsági körön fekszik, én megmondom milyen szintű civilizáció található ott!”. Mackinder ennél kifinomultabb módon és természetesen a Brit Birodalom szemszögéből közelített a problémához.

Heartland.pngMackinder világfelosztása, középen a Pivottal (forrás)

Mackinder megjelölt egy központi térséget, Eurázsia északi részeit és Belső-Ázsiát. Ezt a terület nevezte el Pivotnak, amely köré rendeződik a világ többi része. E központi terület nagy részét Oroszország birtokolja, amely átvette a térség vezető szerepét a korábbi Mongol Birodalomtól. Úgy gondolja, hogy földrajzi elszigeteltsége nehézzé, talán el sem foglalhatóvá teszi a Pivotot. Ha mégis sikerülne, azt akkor sem lehetne hosszan megtartani, a vidék zordsága miatt.

A Pivot körül félkörívben helyezkedik el a Belső-öv vagy Marginális Peremív, amely magába foglalja a kontinentális Európát, az akkori Törökországot (tehát Észak-Afrikát is), Iránt, Indiát és Kínát. Mackinder hangsúlyozta, hogy önmagában a Pivotot birtokló államalakulat, nem lehet világhatalom, csak akkor válhat azzá, ha szövetségre lép egy a Belső övben elhelyezkedő - Angliánál nagyobb hatalommal, és együttesen legyőzik azt. Tehát a kontinentális Európában megerősödő és gyorsan fejlődő Németország szövetség kötését kell megakadályozni Oroszországgal.

A harmadik, egyben utolsó megkülönböztetett státuszú terület a világszigetek, amely az Amerikai kontinenst, Szahara alatti Afrikát, Ausztráliát, Japánt és természetesen Angliát foglalta magába. Érdekes, hogy az Egyesült Államokat, a 20. század eleji geopolitikai játszmákban még a peremre sorolta, s egyáltalán nem tartotta fenyegetésnek.

mackinder_heartland.jpgA Hearland elmélet vizualizálása, amelyben kiemeli Közép-Európa jelentőségét (forrás)

Az I. világháború tovább gyengítette a Birodalmat, s elméletének módosított verzióját éppen 1919-ben, az első világháborút lezáró békekötések előestéjén publikálta. Ezt nevezte el Heartland-elméletnek (Heartland megegyezik a korábbi Pivot területtel). Ebben Közép-Európa geopolitikai fontosságát hangsúlyozta és egy olyan Közép-Európát álmodott meg, amelyben számos kisállam helyezkedik el Németország és Oroszország között, melyek többsége brit vagy antant szövetséges, s a Brit Birodalom legfontosabb feladata a német-orosz szövetség megakadályozása. A szövetségkötést megakadályozni nem tudták, 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot.

Doktrínáját ekkor már nem egyszerű egyetemi tanárként publikálta, hanem Dél-Oroszország brit főképviselőjeként, s jó kapcsolatot ápolt Lord Curzonnal, aki Lengyelország keleti határainak meghúzására tett javaslatot. Majd 1920-tól a Brit Birodalmi Hajózási Bizottság elnöke volt, annak a bizottságnak az első embere, amely igazgatta a teljes Brit Birodalom hajózási ügyeit, s amire az egész birodalom alapozta világhatalmi pozícióját. A korabeli Anglia egyik legbefolyásosabb emberként, elmélete a legmagasabb szintekre is eljutott, tézise tehát döntő fontosságú lehetett a közép-európai határmegvonásoknál, így például a trianoni békeszerződés részleteinek meghatározásában is.

Democratic_Ideals_and_Reality_(1919)_-_from_Commons.djvu.jpgMackinder legfőbb tézise (forrás)

Heartland-elméletét néhány mondatban össze is lehet foglalni, amik mára egyébként szállóigékké is váltak. Az első tétel az, hogy „Aki uralja Közép- és Kelet-Európát az parancsol a Heartlandnek”. A második: „Aki uralja a Heartlandot, az parancsol a Világszigeteknek”, a harmadik pedig: „Aki parancsol a Világszigetek, az uralja a Világot”. Ergo, ha a Brit Birodalom kezében tartja Közép-Európa döntő részét, akkor nem jelent fenyegetést számára Oroszország, sem Németország, s világhatalmi pozíciója biztosított.

Szilagyi3.jpgLenaland. Az észak-atlanti erőtér víziója (forrás)

Utolsó geopolitikai elmélete a Lenaland volt, amelyet néhány évvel halála előtt 1943-ban publikált. Nagy hatást gyakorolt rá a két világháború közötti időszak, amikor már látta egy újabb hatalmi erőtér felemelkedését, nevezetesen az Egyesült Államok felemelkedését. Ebben az elméletében vizionálta egy észak-atlanti hatalmi erőtér létrejöttét, vagyis a NATO katonai-politikai együttműködés megszületését is. Lenaland tézise a korábbi elméletein alapult, s azok kiegészítése azzal, hogy az Egyesült Államok, mint geopolitikai játékos meghatározó szereplővé vált. Továbbá a Léna-vidéket (vagyis nagyjából a Nyugat-szibériai alföldet) leválasztja az orosz magterületről és a Pivotról.

Felmerül a kérdés, de miként hatott Mackinder a hidegháborúra, hisz elméletei a Nagy-Britannia, Németország, Oroszország háromszögben mozogtak, s az amerikai-orosz/szovjet szembenállásról szó sem esett téziseiben? A válasz az, hogy a II. világháború lezárása után az amerikaiak a világhatalmi vezető szerepet, s egyúttal Mackinder nézeteit is átvették az angoloktól, s adaptálták azt a saját helyzetükhöz. Ellenben a kulcskérdés már nem Közép-Európa helyzete volt, hisz a Szovjetunió eddigre már bekebelezte, hanem a Belső-öv és a Világszigetek. Az Egyesült Államok elsődleges feladatává a Szovjetunió a Belső-övben vagy a Világszigeteken való további terjeszkedésének megállítását tette. S itt köszönnek vissza a jól ismert hidegháborús konfliktusok, Korea, Szuez, Görögország, Guatemala, Vietnám és Afganisztán.

cold-war-graphics-640.jpgHidegháborús propaganda, melyen jól látszik, hogy mik a főbb tengelyek melyek mentén a szovjetek terjeszkedni igyekeztek, hogy kiléphessenek elszigetelt helyzetükből és befolyásuk alá hajtsák a Belső-övet (forrás)

Mackinder egy olyan kevésbé ismert személyisége volt a történelemnek, aki a háttérben dolgozott és alkotott nagyot, s neve csak ritkán köszön vissza a történelemkönyvekben. Nagyságát elhomályosítják a kor államférfiainak nevei, pedig ő azon kevesek egyike volt, aki valóban átlátta a világpolitikai irányokat. Felismerte, de mégsem tudta megmenteni a Brit Birodalmat bukásától, amely az egykori gyarmatok függetlenedési sorozatában csúcsosodott ki.

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr406451969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2014.06.29. 20:38:55

Ezek eléggé megkérdőjelezhető elméletek. A Brit birodalom hanyatlásának legfőbb oka az volt, hogy beléptek az első világháborúba és az addigi pénzügyi felsőbbrendűségüket elvesztették. Chruchillék nagy terve, mely szerint úgy mentik meg a birodalmat, hogy legyőzik kontinentális riválisukat Németországot egy orbitális nagy kudarc volt. A birodalmat nemhogy nem sikerült megmenteni, hanem pont ez okozta totális összeomlását, mivel a birodalom elvesztette gazdasági versenyképességét. A világ legnagyobb tőke exportőréből a világ legnagyobb adósaivá váltak.

Másrészt katonailag nagyon alábecsülték a németeket az első világháborúban, szimplán a többszörös materiális antant fölénnyel és a két frontos óriási túlerővel, nem tudtak gyors háborús győzelmet elérni. Egy hajszálon múlott még igy is, hogy ekkora német vereség lett belőle a végén, ha a németek nem kötnek tűzszünetet még évekig húzódhatott volna a háború és végül a szovjet fenyegetés miatt ki kellett volna egyezni döntetlenben. A franciák 1917-18-ban majdnem igy is beadták a kulcsot a hadszintéren.

Ez a pivot elmélet egy tényező, egy erős pont az oroszoknak, de semmiképpen nem döntő tényező. Abban a korszakban nagy divat volt ezeken a hosszú semmibe vezető vasútvonalakon flashelni, ilyen a transz-szibériai, vagy a Berlin-Bagdad vagy a Kairó-Fokváros vasútvonalak mindegyike. Ezek inkább presztizsberuházásaok voltak, mint megtérüléssel indokolható projektek. A kereskedelem ma is főleg az atlanti és a csendes óceánokon megy.

bendecs 2014.06.29. 21:18:40

Szerintem ezeket a vasútvonalakat céllal építették, egyrészről valóban presztízs kérdés volt, de másrészt jelentős katonai szerephez is juthattak volna. Hiszen nem mindegy, hogy a csapatokat 10nap alatt szállítják át Moszkvából Vlagyivosztokba, vagy teszem azt 2hónap alatt hajóval(nem tudom mennyi lehet hajóval az út). Meg abban a korban a vasútnak mérhetetlen fölénye volt a hajóval és szárazföldi szállítással szemben. A mai jelentőségével egyáltalán nem lehet össze hasonlítani.

A birodalom hanyatlása természetesen egy komplex folyamat volt, én a hatalomvesztés társadalmi, katonai oldalát emeltem ki, de a I. vh utáni gazdasági válságba, mint tudjuk jól valamennyi ország majdnem beleroppant.

2014.06.29. 23:34:14

Hmmm ez erdekes, ezekrol csak igy apro reszekben hallottam, mert amugy nem igazan erdekel a politika :D Szoval erdekes volt ezt igy egyben elolvasni. Egyszer mar kerdeztem, hogy fogtok-e human geografiaval is foglalkozni ezen a blogon, vegulis ez mar egesz kozel volt hozza :D Vagyis ugy ertem, hogy "Foldrajz a tortenelem kulcsa" hasonlit arra, hogy "Kornyezetbeli helyzet a gondolkodasmod kulcsa" amit en ilyen szemelyes szemszogbol erzek igy inkabb, meg Yi Fu Tuant olvasok, o az en abszolut kedvencem, mindent megfogalmaz az ember kapcsolatarol a kornyezetevel. Szoval en nem vagyok ilyen hatalmi jatszmakban erdekelt brit birodalmi ferfi, de ha igy oszerintuk peldaul ez politikara is kivetul akkor ezt erdekes elolvasni :D Na mindegy ez most nem tudom mennyire lett ertheto. :D De a lenyeg, hogy ilyen temaju posztok erdekesek, ezeket szeretni fogom a jovoben is :D

miva? 2014.06.30. 20:35:40

Egyszerűbb egyensúlyi helyzet környékén megérteni a folyamatokat, mint a legdinamikusabb változás kellős közepén. A természettudományok általában így csinálják. Nem tudom, hogy a legutóbbi 220 év mennyire tekinthető egyensúlyi állapotnak, gyanítom semennyire. Mindenesetre érdekes ennyire komplex rendszerről ilyen egyszerű modellt látni. Kíváncsian várom a hitvitákat.

J.László 2014.06.30. 20:51:35

@jvizkeleti:
A vasút elterjedése azt eredményezte, hogy attól kezdve gyorsabban lehetett szárazföldön mozogni, mint a tengeren. A britek nagy innovációja így járult hozzá a brit birodalom hanyatlásához. A két világháborúban sehol nem voltak a kontinentális hatalmakhoz képest (Németország, Oroszország), hiába uralták a tengereket.

vizipipa 2014.06.30. 21:29:08

A washingtoni konferencia (1921. november 12. – 1922. február 6.)

Öthatalmi flottaszerződés (1922. február 6.):

a Brit Birodalom, az Egyesült Államok, Japán, Franciaország és Olaszország flottáinak tonnatartalmát 5:5:3:1,75:1,75 arányában állapította meg.

Itt ért véget - papíron is - a brit tengeri fölény.

billy reed 2014.06.30. 22:28:42

"Felértékelődött a vasúti közlekedés, a tengeri hajózással szemben. Ez súlyos csapás egy olyan országra nézve, amely elsősorban tengeri hatalom volt, s akaratának a haditengerészeti előnyén keresztül szerzett érvényt. Az 1905-ben megnyitott Transzszibériai vasútvonal feltette az i-re a pontot. Mackinder belátta, hogy a tengeri hatalmak ideje lejárt."

Ez teljes tévedés. Egyrészt a kontinensek közötti - egyre növekvő volumenű -kereskedelem nem bonyolítható le szárazföldön, kizárólag tengeren.
Másrészt tengeri ütőerő nélkül nincs szárazföldi hatalom sem. Nem véletlen, hogy Németország épp a 20. század elején kezdett flottaépítési programba, az USA akkor lett világhatalom, mikor kiépült a hadiflottája / II. vh./, valamint a SZU is kísérletet tett egy hatalmas hadiflotta kiépítésére az 1970-es években.
Nyilván önmagában a haditengerészet nem elegendő, de anélkül sem megy. A transzszibériai vasútvonal megnyitása semmit sem jelentett, olyan nagy a távolság, és olyan kicsi a kapacitása. Ezt az oroszok meg is tapasztalták az orosz-japán háborúban.

@bendecs: "Hiszen nem mindegy, hogy a csapatokat 10nap alatt szállítják át Moszkvából Vlagyivosztokba, vagy teszem azt 2hónap alatt hajóval(nem tudom mennyi lehet hajóval az út). "

10 nap max. papíron lehet, egy vonatnyi emberre. De ha 2-300 ezres hadseregről beszélünk, utánpótlással, mindjárt más a helyzet. Az hónapokba telik.

jogalany 2014.06.30. 23:55:40

A világkereskedelem 70 %-a a tengereken történik.
Egy vonal terhelhetősége (kapacitása) 3 perces követési idővel számolandó. A transszibériai vonalon nem ritka a 100 vagonos szerelvény.
1 vagon 70 tonna. A mai menetidő 3,7 nap, mert sok a kitérő.
A tengeri szállítás akkor csökken le majd, mikor a földrészünk északi része önellátó lesz.

bendecs 2014.07.01. 06:27:01

@billy reed: A cikkben egyáltalán nem arról van szó, hogy a tengeri kereskedelem hanyatlik le a vasút miatt. azt józan paraszti ésszel be lehet látni, hogy vasúttal nem igen történik transzatlanti kereskedelem (nem gondolom, hogy a tengeri hajózást bármi is kiváltaná a közel jövőben). Ami a lényeg, a közlekedés fejlődése egy olyan korszakot zárt le, amiben a hatalom kizárólag a tengeri fölényből adódott. A britek abból eredeztették hatalmukat, hogy a tengeri kulcspozíciókat (lásd Földközi-tengeren Gibraltár, Málta...; Távol-Keleten Szingapúr)tartották.

Kétségtelen, hogy a transzsszibériai vasútvonal nem vált a világ legjelentősebb kereskedelmi tengelyévé, de jelzésértékű volt, egy fordulópont a világtörténelem menetében, ami a hatalom birtoklását illeti.

pitcairn2 2016.06.04. 09:55:21

"Doktrínáját ekkor már nem egyszerű egyetemi tanárként publikálta, hanem Dél-Oroszország brit főképviselőjeként,"

no ezen a ponton válik felettébb zavarossá a történet, mivel pillanatok alatt át lehet látni azt, hogy a Mackinder-i logika mentén Nagy-Britannia mindenben érdekelt volt csak egy sikeres orosz államban nem...

+ ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy 1914 előtt az Orosz Birodalom volt a világ egyik legdinamikusabb területe, robbanásszerűen fejlődő gazdasággal

persze ez a sikertörténet 1917-ben vakvágányra ment...

pitcairn2 2016.06.04. 09:58:24

"a Brit Birodalom legfontosabb feladata a német-orosz szövetség megakadályozása."

már az 1907-es orosz-brit antant is erről szólt...

pitcairn2 2016.06.04. 10:02:02

"Az Egyesült Államok elsődleges feladatává a Szovjetunió a Belső-övben vagy a Világszigeteken való további terjeszkedésének megállítását tette"

azért ezt némi fenntartással kezelném, mert már az első USA intervenció - az orosz polgárháború alatt - is a japán terjeszkedés megállításáról szólt...

lényegében biztosították a kommunistáknak a transz-szibériai vasútvonalat majd szépen hazamentek...

pitcairn2 2016.06.04. 10:06:04

+ arról se feledkezzünk el, hogy honnan indult el a forradalmat sikerre vivő Trockij:)

Leon Trotsky: The mystery of world revolution
www.youtube.com/watch?v=t2NQ2yPzJAo

és hogy hol jött létre az első kommunista külképviselet...

1919, New York - Russian Soviet Government Bureau
en.wikipedia.org/wiki/Russian_Soviet_Government_Bureau