Pangea

Minden, ami földtudomány

Melyik az USA legnépesebb városa? - I. rész

2014. április 16. 11:14 - bendecs

Melyik az Amerikai Egyesült Államok három legnépesebb városa? Legtöbbünk rögtön rávágná, hogy New York, Los Angeles és Chicago. És száz vagy kétszáz évvel ezelőtt melyek voltak a „nagyok”? Fogós kérdés. Tudom, ha folyton ilyen kérdésekkel zaklatnám az olvasót, gyorsan tovább is lépne, de nincs ok az aggodalomra! Viszont mégis csak elárulom, ha New Yorkra gondolt, akkor helyes a válasza! A következőkben a múltba repítem az olvasót, hogy közösen áttekintsük az Egyesült Államok mindenkori „top 20” városát. Az utazást a 17. századdal kezdjük, majd fokozatosan haladunk tovább a jelen állás felé!

NewYork1873.jpgA Nagy Alma látképe 1873-ban  (forrás)

A tizenhárom amerikai brit gyarmat megszilárdulásának időpontja nagyjából a 17. század utolsó harmada. A legnépesebb városok az első gyarmati központok, általában kikötő városok. Az élénk kereskedelmen kívül a már kialakulóban lévő igazgatási funkciók is megkülönböztetik őket a többi településtől. A gyarmatok össznépessége 1700-ban alig éri el a 200 000 főt, vagyis hiába keresnénk több tíz ezres városokat. Ekkor az ország élén Boston áll csupán 6700 lakossal, miközben a Brit Birodalom fővárosának, Londonnak a népessége már meghaladta fél milliót! Boston után New York és Philadelphia 5-5 ezer fővel a 2. és 3. helyen álltak, míg a 4. Newport.

tabl1.png

Newport viszonylag hosszan szerepelt a listán, majd 150 évig meghatározó városa volt az amerikai gyarmatoknak. Ellenben népesség növekedési ütemén már látszott, hogy a növekedési versenyben alul fog maradni. Az 1700-ban összeírt 2 600 lakosával, épp hogy lecsúszott a dobogóról. A lassan, de folyamatosan gyarapodó lakosság szám mégis 1820-ig a „top 20”-as listán tartotta, utolsó szereplése idején 7 200 fő lakta. Kiemelkedő jelentőségét a jól védhető kikötő adta. A város aktív tagja volt a „kereskedelmi háromszögnek”, aminek alapja a Karib-tenger szigetein rabszolgákkal megtermeltetett cukor és melasz volt, amit onnan Rhode-Islandbe hajóztak, hogy ott rumot készítsenek belőle. A rumot pedig Nyugat-Afrikában rabszolgára cserélték, akiket munkára fogtak az Új-világban, s a körforgás kezdődött előről. Newport jelentőségét mi sem példázza jobban, hogy 1764-ben Rhode-Island állam 30 rumfőzdéjéből 22 Newportban volt megtalálható! A közel 100 évig virágzó kereskedelem számos kalmár család felemelkedését biztosította. Láthatjuk, hogy a város gazdasága stabil alapokon állt a "kereskedelmi háromszög" fennállásáig. De 1807-ben betiltották a rabszolgák kereskedelmét, ez súlyos csapást volt Newport gazdaságára nézve, s a városra csendes kisvárosi hangulat borult. A mai városkép is a korabeli állapotokat tükrözi, hisz számottevő iparosítás „szerencsére” nem érintette a későbbiekben. Newport ma 25 ezer lakosnak nyújt otthont, s méreteit tekintve fel sem veheti a versenyt egykori vetélytársaival.

newportHarbor_OnneVanDerWal_WR.jpgNewport békés kikötője madártávlatból (forrás)

Az Egyesült Államok függetlenedése után elindult az ország dinamikus gazdasági fejlődése, amely megindította a népesség növekedését is. 1800-ban a legnagyobb városi körzetek mind a Keleti-part északi csücskében helyezkedtek el. A legnépesebb város továbbra is Philadelphia, ami 1800. május 14.-ig az ország fővárosi címét viselte, s ekkor már több mint 60 ezren lakták. Szorosan mögötte a Nagy Alma, New York következik, míg a harmadik helyre Baltimore ugrott előre 26 ezer lakosával, s Boston a negyedik. Charleston az ötödik helyre küzdötte fel magát. Azt, hiszem nem újdonság, hogy a déli államok népesség száma általában alacsonyabb volt az északiakénál. Ez a gyérebb lakosság szám mindössze egyetlen, regionális központként funkcionáló település felemelkedését eredményezte, a híres Charlestonét.

tabl2.png

Charleston a kezdetektől fogva kiemelkedő települése volt a déli államoknak, s maga mögé utasította az összes többi déli települést. Fejlődésének alapját sok más keleti-parti településhez hasonlóan a kikötője jelentette, emellett jelentős közigazgatási funkciókat látott el 1788-ig Dél-Karolina székhelyeként. E közigazgatási funkciót Columbia vette át tőle, ami egyike az első tervező asztalon született amerikai városoknak. Charleston, híres volt a gyapottermesztéséről, amelyet igyekeztek helyben feldolgozni. Egy 1793-ban született ötletes találmány segítségével a gyapotszárát és a magokat hatékonyabban és gyorsabban tudták szétválasztani, mint korábban. E találmány tovább növelte a gyapotkereskedelem volumenét. A növekvő gyapotkereskedelem önmagában még sem volt képes a város további fejlődését biztosítani. Charleston csupán 1850-ig szerepelt a 20 legnagyobb amerikai város között, s ezután végleg középvárosi szintre csúszott vissza.

SC111_sm.jpgA charleston-i városháza egy korabeli képen (forrás)

Az 1800-ra magát a harmadik helyre feltornázó Baltimore a prosperáló malomiparának köszönhette fejlődését. A legnagyobb malomipari versenytársát a korabeli New York jelentette, aminek sikerült is megőriznie előnyét Baltimore-ral szemben. Kereskedelmi partnerei Anglia mellett a többi amerikai nagyváros, valamint Dél-Európa volt. Népessége az 1812-es Baltimore-i csata után kezdett el jelentősen növekedni. A háborút követő években épült meg a város a nyugati irányú vasútvonala, amely Baltimore-t az óceán parttól távolabb eső belső központokkal kötötte össze. A vasúti csomóponti szerepkör kedvezett a gazdaságának, s jelentős feldolgozó ipari központtá vált. A tőke felhalmozás színterévé válásával Baltimore számos nagyberuházás helyévé vált, az épületállomány megújult, és sok reprezentatív épület is helyet kapott a városban. John Quincy Adams, amerikai elnök 1827-es látogatása alkalmával a várost „The monumental city”-ként említette beszédében. Az 1835-ben baltimore-i bank lázadás néven elhíresült zavargások az egy évvel korábban csődbe ment Maryland Bank és számos rossz befektetés miatt a lakosság által felhalmozott tartozások miatt törtek ki. Ezt követte egy 1861-es lázadás a kormány ellen, ami pontot tett látványos fejlődésére. 1860-ban még negyedik helyen szerepelt a 20-as listán, közel 220 ezer fő lakta, tehát 50 év alatt majdnem meg tízszerezte lakosainak számát, de a többi vetélytárshoz képest veszített jelentőségéből.

Post-Card Baltimore Courthouse.jpgBaltimore, a monumentális város (forrás)

A 1850-es évben a 20 legnagyobb város közül 5 New York államból került ki. Ekkor kapta az „Empire State” becenevet New York állam. Az öt város, New York, Albany, Buffalo, Rochester és Syracusa az 1817-ben elkezdett, majd 1825-ben átadott Erie-csatorna mentén helyezkednek el. E csatorna képezte tehát a kor New York államának gazdasági tengelyét. A 10 évvel korábbi népesség számokhoz viszonyítva elképesztően nagy a népesség növekedés zajlott le. New York city népessége 220 ezer fővel gyarapodott, így 1850-ben már 650 ezer fő lakta. A rangsor elején őt követte Philadelphia, Boston, Baltimore és Cincinatti.

tabl3.png

New York történetét nehéz lenne összefoglalni néhány mondatban, de néhány jelentősebb momentumot ki kell emelni, hogy a megértsük, hogyan vált 1810-re az Egyesült Államok legnagyobb városává, s tartja ma is pozícióját, 200 év elteltével. A város alapításáig nem mennék vissza, hisz az közismert tény, hogy holland telepként, New Amsterdam néven kezdte életét. Annál jobban meghatározó esemény volt az amerikai függetlenségi háború lezárását követő intézkedés. George Washington tisztában volt azzal, hogy a függetlenségi háború teljesen kimerítette az államok gazdaságát, s jelentős mértékű adósságot is felhalmoztak. A helyzet megoldására tett első lépése a Bank of the United States megalapítása volt, melynek székhelyévé New Yorkot nevezték ki. A város azóta kiemelkedő jelentőségű pénzügyi központja az Egyesült Államoknak.

NYC-GRID-1811.pngAz 1811-es new yorki városrendezési terv (forrás)

Központi szerepkörét tovább növelte az 1825-ben átadott Erie-csatorna, amely az Atlanti-óceánt a Nagy-tavakkal kötötte össze. Ez volt az első vízi út, amely a Keleti-part városait a Közép-nyugati városokkal összekapcsolta. A beruházás hihetetlen nagy hatással volt a csatorna mentén lévő városokra, népesség növekedésük elképesztően gyors volt. A kor New York államában a nyugati területek népesség növekedése meghaladta a keleti részekét! A csatorna lehetővé tette a belső területeken megtermelt mezőgazdasági termékek eljuttatását a tengerparti kikötőkbe, ahol azokat feldolgozták, vagy tovább exportálták.

Erie-canal_1840_map.jpgA Hudson-folyót és a Nagy-tavakat, vagy Albanyt és Buffalot összekötő Erie-csatorna (forrás)

Az Egyesült Államok egyik első vasútvonalát 1831-ben adták át, amely New Yorkot Albanyval kötötte össze. A vasút megjelenése és a fél évtizeddel korábban megnyitott Erie-csatorna New York állam gyors iparosodását indította el. New York állam és város iparosodása rengeteg bevándorlót vonzott. A nagy ír éhínség következtében írek tömegei érkeztek bevándorlóként az Egyesült Államokba az 1840-es évek végén, legtöbbjük a jó megélhetési lehetőségeket kínáló New Yorkba érkezett. Az írek száma 1860-ra elérte a 200 ezer főt, ami a város népességének 1/5-ét tette ki. A másik jelentős csoportot a németek tették ki, számuk szintén közel 200 ezer fő volt, őket nem az éhínség, hanem a német tartományokban dúló forradalmak hajtották az Egyesült Államokba. Egyébként a németek aránya az ország össznépességén belül annyira meghatározó maradt a 19. század folyamán, hogy felmerült a német nyelv hivatalossá tétele is! Egy legenda szerint, amikor eldöntötték, hogy mi legyen az államok hivatalos nyelve, mindössze két szavazaton múlott, hogy az angol helyett a német legyen. A valóság viszont az, hogy a Virginiában letelepült németek járultak egy nyilatkozattal a német nyelv hivatalossá tételéről a helyi hatóságok elé, s egy szavazaton múlott az, hogy a törvényhozók megvitassák (!) a javaslatot.

HD_EmigrantLandinginNY1858.preview.jpgMegérkeztek az írek! (forrás)

1850-ben három évtizedeken keresztül meghatározó város felemelkedése indult meg. Az illinois-i Chicago, a michigani Detroit és a luisianai New Orleans. Tündöklésük a 19. század közepén indult, s három különböző utat jártak be az évek során.

New Orleans közel 80 éven keresztül a déli államok (Dixie) egyetlen olyan városa volt, amely bekerült a 20 legnagyobb amerikai város közé. Louisiana csupán 1803-ban vált az Egyesült Államok részévé, amikor is Napóleon eladta az államoknak. Népessége már alapítása idején igen sokszínű volt. Habár a fehér népesség volt túl súlyban - ami egyébként francia, brit, és spanyol származásúakból állt - a fekete és kreol népesség száma is jelentős volt. A francia nyelv dominanciája egészen 1840-es évekig fennmaradt, ezután a német és ír immigránsok magas száma végleg átrajzolta a város nyelvtérképét. A francia hatás egy világhíres szubkultúrát alakított ki az Egyesült Államokban, melynek köszönhetjük a jazz (dzsessz) zenei irányzatot. E műfaj vitathatatlan szülővárosa az 1910-es évek New Orleans-a. Az 1850-es években város kikötője Boston és New York után a harmadik legforgalmasabb volt az országban, amely egyébként máig az egyik legjelentősebb a déli államokban!

new-orleans-french-quarter.jpgHangulatos new orleans-i utca részlet (forrás)

Chicago. Szinte hihetetlen, de a város a semmiből került fel a térképre az 1850-es években, s csupán 40 év leforgása alatt vált az Egyesült Államok második legnépesebb városává, s e posztjától csak Los Angeles fosztotta meg a második világháború után, s máig tartja a 3. helyét a listán. 1819-ben még alig százan éltek a mai Chicago területén, s a mai város hivatalos alapítását is 1830-ra datálják a történészek. A városba nagy számban érkeztek spekulánsok és befektetők a kikötője miatt, s velük együtt letelepedni vágyók csoportjai is érkeztek szép számban. Ekkor még elsősorban a mezőgazdaságból éltek a lakosok, akik termékeiket az Erie-csatornán keresztül hajózták le New Yorkba, első számú felvevő piacukba. Érdekes, hogy a mai államok egyik központi városa, ekkor még gazdasági függésben állt New Yorkkal! Chicago népessége 1840-ben érte el a 4 000 főt, s a következő 10 évben megtízszereződött lakosainak száma! Persze lentről könnyű nagyot fejlődni, de akkor is szép eredmény. 1850-re tehát a 17. helyre lépett elő az Egyesült Államokban. További fejlődését garantálta az 1848-ban átadott, közel 160 km hosszú Illinois és Mississippi-csatorna, amely a Nagy-tavakat kötötte össze a Mississippivel, és a Mexikói-öböllel valamint az ugyanebben az évben átadott vasútvonal.

Illinois-michigan-canal.pngAz Illinois és Michigan-csatorna nyomvonala (forrás)

Chicago kiemelkedő szerepet játszott a keleti és a nyugati államok összekötésében, s e közlekedési csomóponti szerepkör révén magához vonzotta a további befektetőket, a vidéki migránsokat és bevándorlókat. A város hamar pénzügyi és feldolgozó ipari központtá vált, s 1848-ban megalapították az első amerikai tőzsdét, a Chicago Board of Trade-et. A város vezetése a népesség növekedési ütemét látva elrendelt számos infrastrukturális beruházást, többek között a szennyvízelvezető hálózat kiépítését. E hálózat kiépítésének leglátványosabb elemei a város ma ismert csatornahálózatának megépítése volt.

Great_Chicago_Fire_map_with_starting_point.jpgA tűzvész által sújtott városrészek (forrás)

1871-ben tűzvész sújtotta a várost, s a lakóépületek jelentős része elpusztult, közel 100 ezer ember maradt fedél nélkül (a lakosok harmada). Ellenben a kiemelkedő jelentőségű infrastruktúrák, a kikötő és a vasút érintetlen maradt. A nagy chicagói tűzvész után a fa, mint építési alapanyag használatáról áttértek a tégla, a kő és az acél használatára.

390px-Home_Insurance_Building.JPGAz újjáépítési periódusban épült a világ első acélszerkezetes felhőkarcolója, a Home Insurance Building (forrás)

A tűzvész sem volt képes útját állni a város fejlődésének. A város iparának robbanásszerű növekedése bevándorlók ezreinek letelepedését eredményezte. A városba érkezők között nagy számban voltak németek, írek, lengyelek, svédek és csehek, de a lakosság összetétele már legalább annyira vegyes volt, mint New Yorké. 1900-ban a városlakók 2/3-a a felsorolt nemzetek valamelyikének tagja volt! A városban Kis-Lengyelország, de Kis-Németország becenevű bevándorló negyedeket találhatott az utazó.

tabl4.png

Az Egyesült Államok a 19. század közepére tudta kiterjeszteni hatalmát a ma ismert Nyugati-partra. Kalifornia állam 1821-ig a Spanyol Birodalom része volt, majd a függetlenné vált, több államformát (királyság, föderáció, köztársaság) is megélt Mexikóhoz tartozott 1848-ig. Mexikó e legészakabbi, gyéren lakott és az állam érdeklődését elkerülő területre az amerikaiak és kanadaiak mellett még az oroszok is szemet vetettek!

800px-Map_of_Mexico_1847.jpgAlto California, Mexikó 1821-ben (forrás)

Ők alapították meg a San Franciscoi-öböltől nem túl messzi Fort Ross erődöt 1821-ben. Az erődöt és települését 1841-ben a svájci származású, de mexikói állampolgár John Sutternek adták el 30 ezer dollárért, amit soha ki nem fizetett, ezért lényegében még mindig az orosz lakosokhoz tartozik.

800px-View_of_Settlement_Ross,_1841_(variation).jpgFort Russ, az orosz "gyarmat" (forrás)

Vissza térve az állam történetére, fontos megjegyezni, hogy Kaliforniát háború útján szerezte meg az USA. A mexikói-amerikai háború mindössze másfél évig tartott, de jelentős területszerzéssel zárult az Egyesült Államok  részéről. A konfliktus eredetileg a függetlenné vált Texas és Mexikó között robbant ki, ugyanis Texas nyugati és déli határai hivatalosan nem lettek kijelölve. Texas a Rio Grande-ig tolta volna ki a határát, Mexikó pedig a Nueces-folyóig szerette volna visszaszorítani Texast. Texas az Egyesült Államoktól kért segítséget 1846-ban, s csatlakozott az USA államaihoz. Ettől kezdve a konfliktus az USA problémájává vált, s az megindította a háborút Mexikó ellen. A Rio Grande-nél nem álltak meg, tovább nyomultak nyugatra, egészen a Csendes-óceánig. Az összecsapások helyszínei között néhány ismerős név is felcseng, például Los Angeles és Palo Alto. A háborút a Guadalupe Hidalgó-i béke zárta le, s ezzel hivatalossá vált három amerikai állam határainak kitolása, illetve egy mexikói terület (California) teljes bekebelezése. Kaliforniát méretei miatt később később 4 államra osztották fel, Kalifornia, Új-Mexikó, Nevada és Utah.

Palo_Alto_nebel.jpgHarcok Palo Alto mellett, Szilícium-völgy (forrás)

Jól ismert történet a kaliforniai arányláz. 1848 januárjában két amerikai pionír aranyat talált Colomában, a Nevada-hegység nyugati irányú völgyeiben. A hír hallatára aranyásók ezrei érkeztek az államba, egyes becslések szerint számuk elérte a 300 ezret. Sokan Ázsiából, Ausztráliából és Latin-Amerikából érkeztek a Csendes-óceánon áthajózva, habár sokan kiábrándultságukban inkább visszatértek hazájukba. A tengeren túlról érkezők számára San Francisco volt a kapu, amelyet átlépve gazdagság és az arany csillogása várta őket. Tehát nem véletlen San Francisco legnagyobb parkjának és a világhírű hídjának (habár nem aranyból készült) elnevezése, Golden Gate.  

428px-California_Gold_Rush_relief_map_2.jpg A feltételezett aranymezők és Coloma, ahol a pionír páros aranyat talált (forrás)

San Francisco ekkor kezdte pályafutását. 1846-ban még csak 200 fő lakta, de 6 év múlva már 32 ezer lakosa volt. 1870-re már Kalifornia egyik legjelentősebb városaként van számon tartva, a település térben is kiterjedtté vált, s a környező településeket is bekebelezte. A ’80-as években épült ki a város jól ismert villamos hálózata, amely a város negyedmilliónyi lakosát szolgálta ki olcsó tömegközlekedési lehetőséggel. San Francisco 1900-ra a város a 10. helyre küzdötte fel magát, közel 400 ezer lakossal. A város fejlődését semmi sem volt képes megállítani, 1906-ben hihetetlen mértékű pusztítást vitt végzett egy földrengés, de az újjáépítés gyorsan megkezdődött. A tervek elméleti hátterét a francia George Hausmann Párizsban végzett „hausmannosítása” vagy „boulvardosítása” adta, melynek középpontjában a sugárutak kialakítása állt. San Francisco további fejlődését a nyugati parti iparosítás is biztosította, melynek keretén belül először a nagy állami beruházások jelentek meg, majd a '70-es évektől a jól ismert mikro-, kis-, és középvállalkozások. Habár e vállalkozások már nem San Franciscoban telepedtek meg, hanem a Szilícium-völgyben, mégis összességében a szűkebb régió versenyképességét javították.

 

Hogy miként alakult a rangsor a 20. században, azt a második részből tudhatják meg!

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr876031090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2014.04.16. 17:08:20

Nagyon jó írás. Várom a folytatásokat. :)

Globetrotter2014 2014.04.18. 14:01:17

JÓ írás, várjuk a folytatást...

bendecs 2014.04.18. 19:15:02

köszönöm a biztató hozzászólásokat:) hamarosan lesz folytatás!

Írd be a képen látható betüket! 2014.05.27. 00:25:24

Csak egy apró hiba: annak a Palo Altonak semmi köze a Californiai Palo Altohoz. A csata Brownsville közelében, Texasban volt, és történetesen azt a helyet is Palo Altonak hivták.