Pangea

Minden, ami földtudomány

Csúcsragadozók a Nagy Kihalás után!

2014. március 23. 15:09 - BendeA

A 252 millió évvel ezelőtt bekövetkezett perm végi "Nagy Kihalás" során került legközelebb a földi élet a teljes kipusztuláshoz. A kihalás során a tengeri fajok majdnem 90%-a eltűnt a Föld felszínéről. Eddig a kutatók úgy gondolták, hogy a tengeri és a szárazföldi ökoszisztéma fokozatosan állt helyre a kihalási esemény után, egy hosszabb, néhány millió éves időszakot követően.

A feltételezések szerint először a tápláléklánc alján levő élőlények jelentek meg és a táplálékpiramis legtetején helyet foglaló csúcsragadozók jelentek meg legutoljára, és így helyre állt a földi ökoszisztéma, mert minden egyes "elem" visszakerült a táplálékláncba. Ezzel szemben amerikai és svájci paleontológusok szerint a táplálékpiramis nem szakaszos kiépüléssel állt talpra a alsó-triászban (251-245 millió év), hanem a kihalási esemény után "szinte" közvetlenül megjelentek már a nagyobb testű csúcsragadozók. Az alsó-triász hajnalán a tengerek vizében nagy mennyiségben voltak jelen puhatestűek, Ammoniteszek, illetve szív-alakú kagylók, Megaloduszok is. A ragadozók közül többek között krokodil-szerű kétéltűek, továbbá a Pleisiosaurus és az Ichtyosaurus elődei indulhattak útra zsákmányszerzés céljából a korabeli óceánok, tengerek vizében.

800px-Saurichthys_curionii_1.JPGA sugarasúszójú halak osztályába tartozó Saurichthys az alsó-triász tengereinek félelmetes ragadozója lehetett a maga 1 méteres hosszával! (link)

Már a kezdetektől akcióban voltak a csúcsragadozók!

A tápláléklánc legtetején elhelyezkedő csúcsragadozók rendkívül fontosak az ökoszisztéma állapotának megőrzésében. A csúcsragadozók lényegében az ökoszisztéma egészségéért, illetve annak általános stabilitásáért "felelősek", mivel élelemszerzés céljából elsősorban egy adott csoport gyenge és beteg egyedeit ejtik el. A gyenge és beteg, tulajdonképpen a nem megfelelő tulajdonságokkal bíró egyedek elejtésével, és magára a zsákmányállat populációjára szelekciós nyomást gyakorolnak a folyamatos zsákmány-préda kölcsönhatás során, így elősegítik a populáció hosszabb távú életben maradását.

also_triasz.jpgAz ábrán a térbeli és rétegtani elterjedése látható az alsó triász és középső triász korú tengeri gerinces ragadozóknak. A) Földtani időskála részlete a perm végétől középső triászig. A kutatás során kiválasztott tengeri gerinces ragadozó fajok ősföldrajzi elterjedését különböző színű csillagokkal jelölték a cikk szerzői (az egyes színek bizonyos koroknak feletethetők meg, amit a kortábláról olvashatunk le). B) Az alsó, illetve középső triász tengerekben vadászó csúcsragadozóknak képzeletbeli ábrázolása (a számok alapján beazonosíthatók az egyes fajok, kattints a linkre!) (link)

A Zürichi Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a tömeges kihalás után vajon (a korábbi elképzeléseknek megfelelően) valóban hiányoztak-e az óceáni ökoszisztémából a csúcsragadozók, és ha igen, akkor hogyan volt képes működni nélkülük az ökoszisztéma. Ennek kiderítése érdekében a paleontológusok megnézték a kora és középső triász ragadozó életmódot folytató tengeri gerincesek térbeli és rétegtani (=időbeli) elterjedését, és azok testméreteinek arányait. A vizsgálatok során meglepő eredményre jutottak a kutatók, ugyanis az eredmények azt mutatták, hogy a tengeri gerinces csúcsragadozók populációi a "Nagy Kihalás" után egy viszonylag rövid időszak alatt regenerálódtak. A kutatás eredményei során sikerült egy korábbi, közkeletű teóriát is megcáfolnia, miszerint a kihalási esemény után a tengeri ragadozók testméretei fokozatosan növekedtek az alsó triásztól kezdve, míg a középső triászban el nem érték a legnagyobb testméretüket. Ezzel szemben a Zürichi Egyetem paleontológusai azt bizonyították be, hogy az alsó triász tengerekben már nagyméretű ragadozók vadásztak prédájukra, és számottevő testméret növekedés nem következett be a középső triászig, kizárva a fokozatos testméret növekedés elméletet.

Az új eredmények azt mutatják, hogy a tápláléklánc struktúrája alapjaiban nem változott meg a perm végi tömeges kihalási esemény során. Nincs semmilyen jele annak, hogy fokozatosan újra megjelentek volna a klasszikus táplálékpiramis egyes elemei annak talpától egészen a tetejéig. Azért, hogy jobban megértsük a tápláléklánc működését több figyelmet kell szentelnünk annak belső dinamikájára, így a táplálékláncban résztvevő fajok közötti evolúciós kölcsönhatásokra is.

183336.jpg

Szív-alakú Megalodusz kagylók (15-20 cm átmérőjűek) általánosan elterjedtek voltak a triász tengerek sekélytengeri és partszegélyi részein. Magyarországon a Dachsteini Mészkő Formáció bővelkedik Megalodusz ősmaradványokban, úgy gondolom már csak ezért is érdemes ellátogatni a tatai Kálvária-dombhoz és a mellette lévő geológiai bemutatóhelyre! (link)

Új fajok régi szerepben!

Az elképesztő méreteket öltött perm végi kihalási esemény alapjaiban formálta át a táplálékláncban résztvevő fajokat. A fajok zöme kipusztult, így azok üresen hagyott ökológiai fülkéjébe, az ún. niche-be új fajok kerültek, így a perm végi kihalás a fajok közötti összetételt is erőteljesen átalakította. A perm végi tengerekben dominánsan nagyméretű ragadozó halak voltak jelen, míg a kihalási esemény után ezt a szerepet már főként krokodil-szerű kétéltűekkel kellett megosztaniuk. A tanulmány szerint a perm végi kihalási esemény válthatta ki a "megmaradt" tengeri élőlények továbbfejlődését és egy korai biodiverzitás növekedést a tengeri ragadozók körében. A perm végi kihalás után néhány millió évvel, az alsó triász szkíta emeletében (angolszász területen olenyoki és indusi) egy földtörténeti "krízis" helyzet által kiváltott kisebb léptékű kihalás során ismét változott a tengeri csúcsragadozók csoportjának összetétele. Ettől az "időpillanattól" kezdve ragadozó halak és a földtörténet során első alkalommal már hüllőszerű élőlények - például az Askeptosaurus - jelentek meg a tengeri tápláléklánc csúcsán.

800px-Askeptosaurus.jpgAz Askeptosaurusz az első hüllőszerű tengeri csúcsragadozó, melynek fosszíliái elsősorban Olaszországból és Svájcból kerültek elő. A tengeri őshüllő teljes hossza elérhette a 2 métert is! (link)

"A csúcsragadozók szerepe mindig is ugyanaz marad az ökoszisztémában, csak a szereplők változnak az idők folyamán" - tette hozzá Torsten Scheyer mikor összegezte az új eredményeket.

Az ilyen témájú, új kutatási eredmények olvasása során gyakran elgondolkozom azon, hogy ezek az apró bepillantások a Föld "életébe" mennyire is létfontosságúak nekünk, emberek számára, mivel "a múlt megértése kulcs a jelen problémáinak megoldásához". Különösen, hogy jövőnk szempontjából nem kevés múlik azon, hogy mennyit leszünk képesek megérteni a változófélben lévő klíma és a földi ökoszisztéma kölcsönhatásai kapcsán.

Jó szerencsét!

A "Nagy Kihalás" témájában írt korábbi bejegyzésünk:

http://pangea.blog.hu/2014/02/26/a_perm_vegi_kihalas_60_000_ev_alatt_zajlott_le

További részletekért kattints az alábbi linkekre :) 

http://www.sciencedaily.com/releases/2014/03/140320100822.htm

http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0088987

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr425873743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bloggerman77 2014.03.24. 15:50:59

Azt látom nem vették számításba, hogy - mint páran felvetették már - a nagy kihalások valójában nem is voltak nagy kihalások, csak szimplán kutatási hiányosságokból fakadnak ezek az aránytalanságok.
A kövületek csak egy kis résnyire nyitott ajtók az egykori élővilág egy-egy kis szegmensére.

BendeA 2014.03.24. 18:10:34

@bloggerman77: Az egész probléma kör, amit "páran felvetettek már" arról szól, hogy mennyiben reprezentálja az élővilág teljes sokaságát a fent maradt fosszíliák. Azt erősen eltúlzónak érzem, hogy "kutatási hiányosságnak" nevezed azt, hogy nincs elég számú minta (relatíve egy teljes bioszférához képest). Ez való igaz, egyrészt minden nem tud megőrződni, másrészt fizikai korlátok is léteznek tudni illik egy hegyet néhány db kagylóért nem fog senki szétkalapálni. Visszatérve a reprezentativitás probléma körére. Egyébként pont a kihalási eseményekről tudunk legtöbbet (jelentős mennyiségű minta is van), ugyanis régóta a paleontológia fő érdeklődési körében tartozik. Ha veszünk adott számú egykor élt fajt, és ha a fosszílizálódott minták között rendre jelentkezik a "kihalás" egyik geológiai korról a másikra, akkor kijelenthető, hogy volt kihalás. Ezt interpretálhatjuk azokra a fajokra is, amiket nem látunk a rétegsorban. Elképzelhető, hogy az arányok eltolódnak, de akkor mondja meg valaki nekem, egy mennyivel, meg hogy mire alapozza azt hogy nem volt... ha a mintákban jelentkezik, már pedig csak a mintákból tudunk levonni tanulságot, a hozzá rakott ezernyi képzeletbeli fajból viszont nem. Másrészt a tömeges kihalások során vannak marker rétegek, amik a világ bármely pontján teli vannak ugyanolyan korú, hasonló összetételű fajokkal, melyek a rákövetkező rétegben már nem jelennek meg. Szerintem az magáért beszél, hogy világszerte jól definiált horizontok jelölik a kihalási eseményeket. Harmadrészt a geológia és paleontológia több száz éve terepen támpontként kezeli a marker rétegeket, mint "időhorizontokat". Várom a szkeptikusokat :)

BendeA 2014.03.24. 18:18:15

@bloggerman77: Egyébként laikusok számára valóban egyszerűbb lehet látatlanba azt mondania, hogy "kevés a fosszília és nem reprezentál semmit". Azért merik 100%-os magabiztossággal kijelenteni a paleontológusok, mert ha bárhol megnéznél p/t határt, azt tapasztalnád, hogy jelentősen változott az üledékes környezet, és a fosszília tartalom.