Pangea

Minden, ami földtudomány

A három részre szakadt Torontó

2014. február 12. 08:06 - bendecs

Bejegyzés alcíme...

Magyarországon sajnos sokak számára túl jól ismert jelenség az elszegényedés, a középosztály gyengülése. Míg a kiváltságos csoportok csak tovább gazdagodnak addig e két társadalmi osztály helyzete tovább romlik, a legszegényebbek helyzete egyre kilátástalanabbá válik. A nagyvárosokat járva a jelenség még szembeötlőbb, a korábban rossz hírű vagy rossz lakásállományú, ellenben jó elhelyezkedésű kerületek mind fel vannak újítva, míg a leszakadó városrészekbe nem hogy a befektető nem megy, de az állam sem lép közbe, hogy a leromlást lassítja, a megállításáról meg már nem is álmodoznak. A gazdagok által lakott és a leromló városrészek között egyre nyilvánvalóbb a különbség, a társadalomban pedig egyre nagyobb a feszültség a joggal igazságtalannak vélt jövedelem eloszlás miatt. E folyamat a '70-es évek kapitalista országaiban indult útjára, viszont a szocialista blokkot a rendszerváltásig megkímélte, ugyanis itt az állam a társadalmi kiegyenlítésre törekedett, vagyis a relatíve igazságosabb, egyenlőbb jövedelem eloszlás biztosítására. Sajnos e társadalmi és jövedelmi polarizációs folyamat a 2000-es években kapott erőre, így mi sem menekültünk meg előle. A továbbiakban a jövedelem szintek közötti különbség növekedését szeretném bemutatni Torontó példáján keresztül. A változás szinte hihetetlen.

800px-Night_skyline_of_Toronto_May_2009.jpgA központi üzleti negyed fényűzése (forrás)

A világgazdaságban egy új folyamat, a posztfordizmus vette kezdetét az 1970-es évek elején. A korábbi fordista tömegtermelés bukásának szimbolikus eseményei az 1973-as, illetve 1979-es olajárrobbanások. A válság hatására a kapitalizmus új, tőkefelhalmozására alkalmas területeket, ágazatokat, módszereket keresett, amit meg is talált. Először a termelés kiszervezésében, vagyis outsourcing-jában, ezzel intenzíven bekapcsolva új területeket a termelésbe és a felhalmozásba, az elektronikai ipar ekkor induló rohamos fejlődésében és a rugalmas termelési paradigma elterjedésében. A válságból kilábalt a világ, de újfajta egyenlőtlenségeket szült. A ’70-es évekig, posztszocialista államokban pedig a rendszerváltásig relatíve kiegyenlített társadalmak voltak jelen. A posztfordista világgazdaság társadalmai erősen polarizáltakká váltak, nőttek a jövedelem különbségek, csökkent a szociális háló szerepe, az állam már kevésbé avatkozik be, nem, vagy keveset tesz a társadalom peremére sodródott egyének helyzetének javítása érdekében, hagyja hogy a piac koordinálja a folyamatokat.

A kanadai kutatócsoport Torontó társadalmát vizsgálta 1970, tehát a termelési paradigma váltás és a neoliberális gazdaságpolitika térnyerésének kezdeti időpontja és 2005 között. Amit találtak hihetetlenül meglepte a kutatókat. Egy teljesen más, egy radikálisan átalakult társadalmi szerkezet jött létre mindössze 35 év alatt. Három teljesen elkülönülő „várost" fedeztek fel Torontóban.

terkep11.jpgKutatásaik során alapvetően a jövedelmeket vizsgálták meg, ehhez az 1970-es évek óta körülbelül állandó kérdésekből álló népszámlálási adatokból nyertek információt. Kutatási alapegységük a népszámlálások során körülhatárolt kerületek (531 db), melyeket általában valamilyen fizikai határ, például út, vasút választ el egymástól. A lakosok egy főre jutó átlag jövedelmét a Torontói Metropolitán Körzet átlagához (TMK) viszonyították, így azok nagyságáról és változásáról arányszámokat kaptak, nem abszolút értéket. Három jövedelem kategóriát különítettek el, a magas jövedelműeket, kiknek jövedelme a TMK átlagánál több mint 20%-kal nagyobb volt, a térképeken őket jelölik kék színnel. Az átlagos jövedelműekhez, tehát a középosztályhoz sorolták azokat, akiknek jövedelme +/-20%-kal mozgott a mindenkori átlag körül. Ők a térképeken fehér/halványsárga színűek. Az alacsony jövedelműek pedig azok, akiknek a jövedelme az átlagnál legkevesebb 20%-kal volt kevesebb, mint a térképen piros színnel jelzett lakosoké.

Toronto-vonzas.jpg

A város népessége 2,5 millió fő volt 2005-ben, területe 632 km2. Összehasonlításként Budapest jelenlegi területe 525 km2. Torontó kerületeinek 66% tartozott a középosztályhoz, vagyis 341 körzetben alkottak döntő többséget 1970-ben. 2005-re ez az arány 29%-ra csökkent! A legkevesebb 20%-kal az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők által lakott kerületek aránya 19%-ról 53%-ra emelkedett a vizsgált időszakban. A magas jövedelműek által lakottaké pedig 15%-ról 19%-ra emelkedett. A város domináns társadalmi csoportjává tehát az alacsony jövedelműek váltak, az eddig jellemző középosztály helyébe lépve. Gondolhatnánk, hogy a közepes jövedelműek kiköltöztek a szuburbiába, a városkörnyéki alvótelepülésekre, de sajnos nem ez történt.

diagram11.jpgTorontó kerületeinek átalakulása jövedelem kategóriák szerint 1970 és 2005 között, illetve előrejelzés 2025-ig.

terkep222.jpgterkep333.jpg

A Torontói Metropolitán Körzetben is hasonló folyamatok játszódtak le, mint magában Torontóban. A ’70-es években még szinte kizárólag középosztály (86%) által lakott szuburbán övezet társadalma is teljesen átalakult. A fennmaradó 14%-nyi területet pedig a magas jövedelmű társadalmi csoportok foglalták el. Tehát az amerikai álomhoz illő tipikus külvárosi terület volt, kertes házakkal és benzinzabáló autókkal, bejárónővel, utcán görkorizó fiatalokkal, hétvégi sütögetéssel. 2005-re viszont fokozatosan a középosztály egyes rétegei leszakadtak és az alacsony jövedelműek csoportjába kerültek. Az alacsony jövedelműek által lakott területek aránya 2005-re elérte a 21%-ot! Tehát a szuburbiában egy eddig ismeretlen társadalmi csoport, az alacsony jövedelműek is megjelentek. Ez önmagában is nagy átalakulás, de nézzük tovább, hogy mi történt a városban.  

diagram2.jpgA Torontói Metropolitán Körzet kerületeinek átalakulása a jövedelem kategóriák szerint 1970 és 2005 között, illetve előre jelzés 2025-ig.

A tanulmány a lakosság néhány jellemző tulajdonságát is megvizsgálta. Az egyes jövedelem kategóriák teljes népességét, a háztartások összetételét, a bérlői struktúrát, a külföldön születettek arányát, a kisebbségeket, a legmagasabb iskolai végzettséget, a foglalkoztatást, a konkrét jövedelmet és az ingázáshoz kapcsolódó tényeket, s ezt mind a három elkülönült társadalmi csoportban. Ezek közül csak néhánnyal foglalkozok itt részletesebben.

A város lakosságának 17%-a tartozott a magas jövedelműek csoportjába, 38%-a a középosztályba, míg 43%-a az alacsonyabb jövedelmű csoportokba.

A külföldön születettek aránya a magas jövedelmű lakosság körében 35 év alatt 35%-ról 28%-ra csökkent, vagyis az elit már egyre inkább helyben képződik, rekrutálódik. A középosztály tagjainak fele külföldön született, míg az alacsonyabb jövedelműek körében megduplázódott a külföldön születettek aránya (1970-ben 31%, 2005-ben 61%). Ez utóbbi sajnos a legtöbb fejlett ország nagyvárosára jellemző. Bevándorlók tömegei özönlenek a városokba, de nagyobb részüknek nincs lehetősége a felfelé irányuló társadalmi mobilitásra. Érdekes megemlíteni a rasszok közötti összetételt is. A magas jövedelmű csoport 82%-a fehér, míg a bevándorlók 34%-a.

Az alacsony jövedelműek felzárkózását hátráltatja az alul iskolázottságuk, mindössze 35%-uk rendelkezik valamilyen felső fokú képesítéssel, míg a magas jövedelműek 61%-a! A ma már teljesen más követelményeket támasztó gazdasági rendszerben a foglalkoztatottak 40%-a fehérgalléros, vagyis szellemi munkát végző munkavállaló. A kékgallérosok, vagy fizikai munkások aránya pedig az iparleépítésének következtében 17%-ra esett vissza.

Elképesztő, hogy 35 év alatt a magas jövedelmű csoportok jövedelme 99%-kal nőtt. E növekedésnek a 29%-a 5 év alatt, 2000 és 2005 között történt. Vagyis a jövedelem és a társadalmi csoportok átrétegződése, a 2000-es években hihetetlen nagy lendülettel indult. Az elit 37%-a 100 000 dollár felett keres, vagyis forintban 20-22 milliót havonta.

A társadalmi csoportok területi elhelyezkedését figyelembe véve szembetűnik az, hogy az elit olyan kerületekben alkot többséget, amik jól el van látva közlekedési eszközökkel, például a metró vonalakhoz közel helyezkednek el. Míg az alacsony jövedelmű csoportok a 68 metró megállóból mindössze 19-hez laknak közel. A szolgáltatásoktól és a közlekedési infrastruktúrától, valamint a központtól távol lakó alacsony jövedelmű társadalmi csoportok életkilátásai, illetve a lehetőségei a térbeli kirekesztődés miatt egyre rosszabbak.

2001 és 2005 között a kerületek 89%-a maradt ugyanabban a jövedelem kategóriában. 11%-uk viszont változatos utat járt be a társadalmi mobilitás terén. 34 kerület lakóinak státusza romlott le, ebből 11 kerület korábbi elit negyed volt és inkább középosztály által dominálttá vált, míg 23 középosztály által lakott negyed lakói kerültek alacsony jövedelmű csoportba. 21 kerület pedig javított társadalmi státuszán, 12 közepes jövedelműek által lakott térség került a magas jövedelműek, míg 9 alacsony jövedelmű a közepes jövedelműek közé. A kerületek javulása elsősorban a dzsentrifikációnak nevezett folyamatnak „köszönhető”.

terkep5.jpg

A dzsentrifikáció egy sokak által negatívnak ítélt jelenség, mely lényegében egy adott területen véghezvitt beruházások, például jobb esetben épületrekonstrukció vagy a korábbi épületek szanálása után új komplexumok építése. A folyamatot alapvetően a piac irányítja, a felújított vagy teljesen új épületek ára magas, a korábbi lakosok, általában szegényebb csoportok nem képesek a lakbért fizetni, ezért távozniuk kell, helyükre az elit vagy a magas középosztály költözik be. Így a lakosság teljesen kicserélődik, a gazdagok kiszorítják a szegényeket. A dzsentrifikáció általában egy adott szempontból a gazdagok számára vonzó területen alakul ki.

balham.png

A dzsentrifikáció által érintett londoni lakónegyed (forrás)

Érdekes a londoni Soho, művésznegyed esete, ami több fázisú dzsentrifikáción esett át. A kezdetben alacsony jövedelmű csoportok által lakott negyedbe elkezdtek a művészek beköltözni, majd az ingatlanosok fejlesztésekkel ösztönözték a további beköltözésüket és a szegények fokozatosan elhagyták a negyedet. Ezután Soho népszerűsége egyre csak nőtt a londoniak körében és az elit is szemet vetett rá. A kifejezetten magas jövedelmű csoportok is fokozatosan beköltöztek és mára már szinte teljesen kiszorították a művészeket, akiktől korábban annyira híres volt a negyed.

A kutatás során külön kitértek az alacsony jövedelmű csoportokra. Elhelyezkedésüket a már korábbi térképen láthattuk, viszont azt a térképet érdemes összevetni a következővel, melyen az adott kerület népsűrűségét láthatjuk. Sajnos ez utóbbi térképen az eredmények fő/km2-ben adják meg, vagyis a hagyományos népsűrűséget ismerjük, viszont az ennél még fontosabb fő/lakóterületet nem. De azért így is igen tanulságos eredményre juthatunk. Kirajzolódnak előttünk azok a gócpontok, ahol az alacsony jövedelmű népesség a legsűrűbben helyezkedik el. Ezek a területek, ha etnikai homogenitás is párosul hozzájuk, a város jövőbeni gettóivá válhatnak. A lakói ugyanis nem tudják környezetüket megújítani önerőből, a város pedig nem törődik a leszakadó területek helyzetével, így az épületek, a környék és az infrastruktúra lepusztulása várható, ami egy öngerjesztő folyamattá válik.

terkep66.jpg

A kutatók előrejelzései szerint, ha e trendek tovább folytatódnak, 2025-ben a kerületek 30%-a lesz magas jövedelmű csoportok által dominált, 59%-uk alacsony jövedelműek által és csupán 9%-a lesz a közepes gazdasági helyzetű csoportok által lakott. Az 1970-es állapothoz viszonyítva, miszerint a város kerületeinek 66%-a volt a középosztálybelieké, 15% az elité és mindössze 19% a leszakadóké. Hihetetlen nagy változáson ment keresztül a város és ha a várospolitika nem fog beleszólni a piaci folyamatokba, még megrendítőbb átalakuláson eshet át Torontó.

A bemutatott átalakulás nem csak Torontóban ment végbe, de még csak nem is kizárólag „amerikai” jelenség. Hasonló folyamatok zajlanak minden nagyvárosban, polarizálódik és szegregálódik a társadalom. Az elit egyre ritkábban érintkezik az alacsonyabb jövedelmű rétegekkel, hisz gyakran a közterekről is kitiltják őket vagy egyszerűen az elit el sem hagyja azt a negyedet, amelyben él, ha még is, akkor is az autók belső zárt teréből vetnek néhány pillantást a tőlük néhány utcányira lévő leromlott negyedekre, vagyis a slumokra. Az elit már nem érti a szegényeket, hiszen nem is ismerik őket, általánossá váltak a sztereotípiák, ezért inkább olyan jól védett negyedekbe húzódnak vissza, amelyek alaposan be vannak kamerázva és állandó a rendőri jelenlét. Ha oldódna ez a nagyfokú szegregáció, akkor talán az elit is támogatná a szegények felzárkóztatását és a kétpólusúvá vált társadalomban elindulnának a kiegyenlítődés felé tartó folyamatok.

Az eredeti angol nyelvű tanulmány itt elérhető.

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr565791570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micsoda? 2014.02.12. 21:13:51

Szép munka. Gondolom vigasznak szánta a posztíró.

¿Qué tapas hay? 2014.02.12. 21:54:31

Mindenesetre örök hála a poszternek, hogy az eredeti tanulmányt csak kellő szűréssel tette közzé magyarul. A 11. fejezet legfeljebb a szerző eredendő naivitása teszi emészthetővé, illetve az, hogy valószínűleg nincs első kézből szerzett tapasztalata, hogy a jövedelmi szegregáció mesterséges megszüntetésére tett intézkedések miféle következménnyel járhatnak. Pár szép példát lehetne a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról felmutatni.

Másrészről meg azzal nem számol a szerző, hogy a magasabb jövedelműek mindigis mobilisabbak, tehát, ha a lakókörnyezet összetételének mesterséges megváltoztatása nem tetszik, akkor otthagyják a francba az egészet. Utána meg az lesz a probléma, hogy drámaian csökken az átlagjövedelem a városban és előbb-utóbb elérünk Detroithoz.

Ja, és még egy szám: átlagos nettó háztartási jövedelem (Toronto Metropolitan Area, 2005): 46236 CAD.

Tranquillius 2014.02.12. 22:29:13

Nekem erről a városról mindig az a sződligeti útjelző tábla jut eszembe, amely <--- Torony-tó feliratáról egy kéz gondosan lesatírozta az ipszilont. :)

is 2014.02.13. 00:02:11

egy kis vitát hadd generáljak: az egész poszt az _átlagos_ jövedelmehez képesti százalékokat jelzi. ez azért nem jó, mert ha egy városban 90% ugyanannyit keres, a 10% pedig csak kicsit gazdagabb, akkor mindenki középosztály lesz, ha viszont a 90% még minidg ugyanannyit keres, és kb. ugyanúgy is él, de a 10% valamiért kőgazdag lesz (pl. beköltözés miatt), akkor az átlaogt annyira elviszik, hogy a 90% hirtelen mind szegény lesz, legalábbis a számítás szerint, miközben egyébként ugyanúgy élnek, mint korábban, függetlenül a 10% gazdagodásától vagy szegényedésétől. a poszt semmit nem tartalmaz arról, hogy netán véletlenül nem ez a helyzet alakult ki Torontóban is, vagyis hogy nem a középosztály szegényedett el, hanem a kőgazdagok költöztek be.

a minőségi statisztika már rég le is szállt az _átlag_ alapú elemzésekről, és median, illetve modusz alapúakat használ, ez a poszt viszont még nem. ezzel nagyot veszített a minőségéből.

zdyzs 2014.02.13. 05:29:33

@is: Teljesen egyetértek ezzel. Maga a cikk is mondja, hogy a legmagasabb jövedelmek 99%-al nőttek. Ez önmagában durván el fogja téríteni az átlagot, amennyiben az átlagos, illetve alacsony jövedelmek nem ilyen arányban nőttek.

A posztolót pedig kérném, hogy nézze meg még egyszer, hogy az elit 37%-a valóban havonta keres-e 100.000 dollárt. Ezt nagyon nem tartom valószínűnek, az amerikai kontinensen én még soha nem hallottam senkitől, hogy havi fizetésről beszél, mindig éves adatokat adnak meg. Az USD 100.000 per év pedig már komoly jövedelemnek számít.

különvélemény 2014.02.13. 07:58:54

@is: @zdyzs:
Nyugaton nem számtani átlaggal számolnak, mint nálunk, hanem minimum mediánnal, azt nem fogja meghúzni a top 1%.

Ha megnézitek a filmet, amit linkeltem fentebb láthatjátok, hogy csökkentek a fizetések, miközben nőttek a kiadások.
Az ugyan az USA-ról szól, de Kanadában is hasonl a helyzet.
Nagyon részletesen benne van a szakszervezetek visszaszorításától a gyártás kiszervezéséig minden.

Kedvencem amikor megkérdezi az egyetemen a csákó, hogy az ájfón árából mennyi jut az USA-nak, 70%-ra szavaznak pedig alig 6%-a jut el oda. Azt hitték, ha ájfónt vesznek, az USA gazdaságát erősítik.

zdyzs 2014.02.13. 08:07:14

@különvélemény: Az eredetiben feketén fehéren le van írva, hogy átlagot használtak és nem mediánt. Pont ezért mert a két szélsőséget jobban mutatja. (Note on methods)

Naná, így az jött ki amit akartak. Ahogy a statisztikatanárom mondta anno, a megfelelő adatokból, a megfelelő módszerrel a MEGFELELŐ eredményt fogjuk kapni.

Ettől még a jelenség létezik és valós. De a módszer szerintem indokolatlanul felnagyítja azt ami történt.

Brix 2014.02.13. 09:57:45

Torontóban rendkívül sok bevándorló telepszik le éves szinten, ezért is növekszik egyre a relatív szegénységben élők száma. Ma már a 2005-ös 2,5 millió helyett 2,9 millió lakosa van Torontónak, és kb 5,9 millióan élnek a vonzáskörzettel együtt.
A kanadai állam sokat tesz a társadalmi különbségek csökkentéséért, de a munkajövedelmek leértékelődésével nem sokat tud kezdeni.

yaffa · http://www.yaffa.blog.hu 2014.02.13. 10:13:40

Metropolitán terület, szuburbia?
A poszt autora nem találta a dikcionárius könyvet?

zdyzs 2014.02.13. 10:48:31

@különvélemény: A filmet nem néztem végig, de azért azt állítani, hogy az iPhone árában csak 6%-a jut el Amerikába elég szöges ellentétben van az Apple eredményeivel. Talán akkor lehet igaz, ha figyelembe vesszük, hogy az Apple pénzének legnagyobb részét már offshore adóparadicsomokban parkoltatja. De akkor is a tulajdonosai (akik között a túlnyomó többség amerikai) gennyesre keresik magukat rajta.

különvélemény 2014.02.13. 11:34:44

@zdyzs:
Nem, mert nem lehet osztalékot fizetni, ahhoz be kellene vinni az országba a pénzt.

zdyzs 2014.02.13. 11:46:12

@különvélemény: Ugyanezt írtam én, is, de azon nem változtat, hogy ha Apple részvénytulajdonos vagy, nem jársz rosszul azzal, hogy a 800 dollárért árult iPhone bekerülési költsége 200 dollár körül van!!! 600 dollárt fizetnek az emberek a márkanévért.

különvélemény 2014.02.13. 11:47:46

@zdyzs:
Nem mellesleg az apple egyik fő bevétele az előfizetésekből visszaosztott lóvé, aminek nem sok köze van a készülékhez.

bendecs 2014.02.13. 13:30:29

@is: igen, ez így van ahogy mondod. Én a tanulmány fordítását és kiegészítését végeztem el a saját tudásom szerint, illetve prezentáltam a nagy közönségnek. A tanulmányban elvégzett módszereknek széleskörü alkalmazhatóságáról és annak helyességéről nem szeretnék vitázni, de az eset véleményem szerint elgondolkodtató.

bendecs 2014.02.13. 13:32:36

@zdyzs: több helyen utána néztem a jövedelmeknek és valóban igazad van. Amint lehet a hibát korrigálom. Köszönöm a tájékoztatást.

szbi 2014.03.03. 23:45:49

@¿Qué tapas hay?: Az átlagjövedelem így nem mond semmit, a megélhetési költségeket is mellé kell tenni. Emlék: a 70-es és 80-as évek NDK-jában és Csehszlovákiájában egy átlag magyar remekül tudta költeni a pénzét, mert ott minden "olcsóbb" volt. Itthon a közeli Makk Hetesben a feleségemmel -- mindketten kezdő humán értelmiségiek, gyerek még sehol -- kb 150 forintból vacsoráztunk 2 Jókai-bablevest és 3 sört. Berlinben damaszt abroszos asztalnál, porcelán tányérból vert ezüst evőeszközökkel ettük a legdrágább fogásokat s ittunk bort /!/ - 21 DM-ért. Hét forintjával számolva: kb. 140.- volt a ceh. Ennyit átváltva (kanadai) dollárra fejenként egy hot dogot rágicsálva sétálgathattunk volna Toronto bármelyik negyedében. Na jó, még egy közös doboz 7up belefért volna. Gazdagok voltunk vagy szegények?

¿Qué tapas hay? 2014.03.05. 20:53:37

@szbi: Persze hogy egy szám nem mutat meg semmit. Épp ez a cikk legfőbb fogyatékossága.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2014.07.11. 10:15:12

Toronto legfőbb problémája (mint sok egyéb városnak is a világban) a multiukulti, amit annyira istenítenek. Egyre több és több "szín" érkezik a városba, egyre több és több segélyt kell ezek részére kifizetni és egye többet kell velük foglalkozni - értve itt, hogy meg kell nekik mutatni, hogyan élnek,/élhetnek egy világvárosban, civilizáltan. Nagyon sok családnak fogalma sincs róla, hogyan működik az ajtó, az ablak, hogyan lehet fűteni vagy a légkondit hasnálni, mi az a hűtőgép és a sütő, hogyan kell használni a vécét, a fürdőt, a csapból ömlő vizet. Ez komoly, nem mese - sok cikk foglalkozott vele 2010 környékén odakinn.

A város különböző részekre szakadása (még ha gazdaságilag is nézzük) folyamaos, nem újkeletű. Etobicoke mindig is gazdag volt, többségében fehér bőrű emberek lakják, miközben a történelmi belváros északi részét a zsidók sajátytották ki maguknak (legtöbben a volt Szovjetunióból érkeztek), North York-ban a kínaiak vannak töbségben és a mauk képére próbálják változtatni, miközben Scarborough az igazi, hamisítatlan Miskolc - és itt most mindenki gondolhatja, hogy cigányozó rasszista vagyok. Scarborough olyan szegény része a városnak, hogy a szégyen miatt talán jobb is lenne, ha el tudna szakadni - de nem tud. Rengeteg indiai, pakisztáni, afgán, tamil, mindenféle hol tanult, hol pedig síkhülye nép lakja Ázsia középső részéről, leginkább egykori angol gyarmatterületekről.

Szó van róla, hogy mg kellene teremteni a GTA-t, az úgynevezett Nagy-Torontót, aminek már egésen más neve lenne (Angel City vagy mifene)(elég nevetséges), éppen ezért komoly tárgyalások folynak a Toronto környéki városok és Toronto vezetése között a közeledésről. Ami aztán mjd egy oltári gazdasági és társadalmi katasztrófához fog vezetni - de ezt már nem taglalom itt.

Mindenesetre szörnyű látni, ahogy egy potenciális, szép világváros lassan elesüllyed az érdektelenség posványába és röpke 20-30 év alatt elmossa maga mögött azt a fejlődést, ami anno 1950-1980 között jellemző volt rá.

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:19:05

az efféle negatív folyamatok sajna általában nem piaci kudarcról, hanem méregdrága és átgondolatlan kormányzati politikákról szólnak...

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:26:31

@bendecs:

Ha még nem olvastad, akkor feltétlenül ajánlom az alábbi könyvet:

Jane Jacobs - The Death and Life of Great American Cities
www.scribd.com/doc/124201744/Jane-Jacobs-The-Death-and-Life-of-Great-American-Cities-1961

számomra ez a number 1 urbanisztikai alapmű

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:30:55

@bendecs:

Jane Jacobs különben a torontoi évei előtt New Yorkban vált híressé

egész pontosan a __hiperaktív__, __méregdrága__ és rendkívül kártékony állami buldózertaktikával vette a harcot...

Jane Jacobs vs Robert Moses: Urban Fight of the Century
www.youtube.com/watch?v=AUeuQT6t7kg

Jane Jacobs: Libertarian Outsider | by Jeff Riggenbach
www.youtube.com/watch?v=YalmUBGWwyA

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:43:32

"Bevándorlók tömegei özönlenek a városokba, de nagyobb részüknek nincs lehetősége a felfelé irányuló társadalmi mobilitásra"

korábban furcsa mód volt...

persze akkor még alig kellett adót fizetni és az un. "szabályozási teher" is minimális volt

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:49:09

a dzsentrifikációs folyamatokat és úgy általánosságban a városfejlődést alapvetően nem a "piac", hanem különböző kormányzati szakpolitikák, ill. ösztönzőrendszerek irányítják

a mai rendszer kapcsán se használnám a "kapitalizmus" fogalmat, az un. "vegyes gazdaság" sokkal jobban kifejezi a jelenlegi gyakorlatot

Mixed economy
en.wikipedia.org/wiki/Mixed_economy

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:53:24

a londoni példa még vadabb állami/önkormányzati szakpolitikák "eredményeit" "dicséri"...

minimális szerepet játszik itt a piaci koordináció...

Liberating the Land
The Case for Private Land-use Planning
www.iea.org.uk/sites/default/files/publications/files/upldbook134pdf.pdf

calabria008 (törölt) 2014.07.25. 19:56:44

"Hihetetlen nagy változáson ment keresztül a város és ha a várospolitika nem fog beleszólni a piaci folyamatokba, még megrendítőbb átalakuláson eshet át Torontó."

a jelenlegi helyzet pontosan az un. aktív várospolitika "eredményeit" tükrözi...