Pangea

Minden, ami földtudomány

Csanád, merre vagy?

2017. október 15. 20:00 - Tranquillius

A 2017. október 3-i döntés értelmében, miszerint Trianon 100. évfordulóján Csanád vármegye (neve) visszakerül a térképre  több kérdés merült fel bennünk, mint amit magunk meg tudnánk válaszolni. Ezért egy rövid történeti-földrajzi áttekintés után megosztanánk az átnevezéssel kapcsolatos kételyeinket. 

csanad-arad-torontal-varmegye-terkep-1934.jpgCsanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék (forrás)

Már megint mire költik el az adófizetők pénzét? Tényleg az a legfontosabb ma Magyarországon, hogy megyenév-táblákat cserélgessünk? Talán ez a két leggyakoribb komment mostanában Csongrád-Csanád megye tervezett neve kapcsán, holott földrajzi szempontból is vitatható lenne a döntés. Történelmi szempontból már nem annyira, hiszen amit Rákosi Mátyás csinált, azt nem szoktuk szeretni. Több más történelmi megyenévvel együtt Csanádot is ő tüntette el a térképeinkről 1950-ben. 

A megye átnevezési ötletelésnek sajnos vannak vadhajtásai is, ami mellett geográfusként nem mehetünk el szó nélkül. Ilyen például Nógrád-Hont megye ötlete, amely földrajzilag nagyon sántít, tekintve, hogy Ipolyvece, Drégelypalánk és Hont települések kivételével Hont vármegye Pest megyéhez került Bernecebarátitól Nagymarosig. Tehát itt éppen a Pest-Hont megye lenne indokoltabb. A Nógrád-Hont csak úgy valósulhatna meg, ha a szobi járást Nógrád megye visszakapná, hiszen az 1923-1950 között is oda tartozott. 

Csanád vármegye (1030-1950†) egyike volt Magyarország legrégebbi vármegyéinek. Alapítása még Szent István király uralkodása alatt megtörtént, a krónikák szerint 1030 körül az Ajtonytól átpártolt Csanád vezér szervezte meg Ajtony egykori szállásterületén, vagy annak egy részén. Ugyancsak Szent István uralkodása alatt szervezték meg a csanádi püspökséget, amely az egész Bánságon kívül Arad vármegyére is kiterjedt, azaz jóval nagyobb volt Csanád vármegyénél. Első püspöke a Gellérthegy névadójaként ismert velencei származású Szent Gellért volt. 

csanad1510.jpgCsanád vármegye székhelyét eleinte Marosvárnak hívták, később a vármegye neve átöröklődött rá és Csanádnak kezdték hívni.  Csanád vármegye a középkorban kiterjedt a Maros mindkét partjára (lásd a bal oldali ábrát - forrás: Cartographia Történelmi világatlasz), nyugati határa a Tisza volt, azaz a mai Kelet-Csongrád déli része Lázár János szűkebb pátriájával, Hódmezővásárhellyel együtt is hozzá tartozott. Ugyancsak hozzá tartozott Dél-Békés, Nyugat-Arad, Észak-Torontál és Északnyugat-Temes vármegye is, ha kiterjedését az 1914-es állapot szerint nézzük. A török 1551-ben foglalta el a vármegye székhelyét és csak 1685-ben szabadult fel. Ekkor mindössze 7 lakott település állt az 1914-es vármegye határain belül, úgymint Battonya, Földeák, Makó, Tornya, (Magyar)Csanád, Nagylak és Sajtény. Utóbbi három nem is a vármegye, hanem a marosi katonai határőrvidék igazgatása alatt állt. A települések java részében ekkor már nem magyarok hanem főként szerbek éltek. A megye helyreállítása nagyon elhúzódott és nem is valósulhatott meg régi határai között. Az első megyegyűlésre csak 1731-ben kerülhetett sor Makón, amely átvette a székhely szerepét a Torontálba szakadt Őscsanádtól. Ekkoriban Csanád vármegye sorozatosan perben állt a szomszédos vármegyékkel. Békéstől Tótkomlóst követelték, Torontáltól és Temestől pedig a "Maroson túli" területeket. Mivel a Bánságot ekkoriban közvetlenül Bécsből irányították, a helyreállításról szó sem lehetett. Már annak is örülni lehetett, hogy a határőrvidék 1745. évi feloszlatása után néhány keleti települést sikerült Csanádba visszakebelezni. 

1502_nagykep.jpgCsanád vármegye 1802-ben rajta a vitatott Tótkomlóssal és a később elvesztett Pusztaföldvárral

A vármegye területe a kiegyezés utáni vármegye rendezéskor is változott némiképpen. Pusztaföldvár átkerült Békés vármegyéhez, feltehetően azért, hogy fizikai kapcsolat jöhessen létre a Tótkomlósi exklávéval. Cserébe Arad vármegyétől megkapták a Mezőhegyes és Battonya közé beékelődő Peregi pusztákat, valamint a Battonya és Tornya közötti pusztákat. Így jött létre Magyarország vármegyéi közül a hatodik legkisebb, 1446 négyzetkilométeres területtel, amihez esetleg hozzá lehet még számolni Makó rendezett tanácsú város tekintélyes 269 négyzetkilométeres területét. Lakóinak száma 1910-ben Makóval együtt 144453 fő volt, akik közül 103242 magyar (71,4%), 17247 szlovák (11,9%) és 13982 román (9,7%) nemzetiséget írt be a népszámláláson. 

csanad_county_map.jpgCsanád vármegye térképe (Gönczy Pál, Pallas nagylexikon)

A következő jelentős változás 1920-ban érte Csanád vármegyét, amikor Nagylakot (10% magyar lakos), Sajtényt (3% magyar), Tornyát (59% magyar) és Kisiratos (97% magyar) településeket (összesen 245 km², 23326 lakos) Romániának ítélték. Csanád vármegye elveszítette területének 14,3%-át, lakosságának 16%-át. A vármegyerendezésre a területveszteség még egymagában kevés ok volt, más körülmények azonban ezt szükségessé tették. Arad és Torontál vármegyékből csupán törmelékek maradtak Magyarországnál (270 és 258 km²), ezeket 1923-ban hozzácsatolták Csanádhoz. Az új közigazgatási egység a Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye nevet kapta a keresztségben és ezzel még nem is volt a leghosszabb nevű új magyar megye (térképe a kezdő képünkön).  

megyerendezes_1923.pngAz 1923-as vármegyerendezés változtatásai (wikipédia)

A korabeli kormányzat az elnevezéssel jelezni kívánta, hogy itt valami ideiglenes félreértés következtében kell átszabni a vármegyehatárokat, és minden egyes törmelék vármegye nevét meg kívánták tartani. A legszélsőségesebb eset Ugocsa vármegye nevének megtartása volt, amelyből mindössze néhány négyzetméter maradt Magyarországon, de a nevet belefoglalták Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyébe. Az 1938-1941 közötti revíziós sikerek nem változtattak Csanád vármegye kiterjedésén. Bár 1941-ben a Vajdasággal együtt Torontál szerb részét is Magyarországnak ítélték, ezt a területet a német hadsereg szállta meg. 1944 szeptemberében a román átállást követően a magyar seregek pár napra helyreállították Csanád vármegye területi integritását, elfoglalták Aradot és egészen a Világosi dombokig nyomultak előre, de ez a 8 nap nem módosította a vármegyék határait.  

megyerendezes_1950.jpg

Az 1950-es megyerendezés változásai (wikipédia)

1945 után a vármegye területe nem változott, megmaradt a vármegye elnevezés is, mindössze az irredentának nyilvánított Arad és Torontál szavakat száműzték belőle. 1949-ben a vár szócska tűnt el a megye elől, majd 1950-ben a Rákosi-féle közigazgatási reform során területét felosztották. Békés kapta a battonyai, eleki (ex-Arad vm.) és mezőkovácsházi járásokat, Csongrád megye kapta Makót, a kiszombori (ex-Torontál vm.) és a központi járást. A Heti Válasz térképrajzolója fektette a legtöbb energiát a változások illusztrálásába, ezúton köszönjük neki az alábbi ábrát, de a bennünk szunnyadó történelem-földrajznáci pontosítaná a Romániának kedvezően megrajzolt magyar-román határt (vö. kezdőtérkép) és azt is hozzátenné, hogy a központi járás kopáncspusztai része Tótkomlóshoz, azaz Békés megyéhez került.

Csanád tehát eltűnt a térképeinkről, ahogy eltűnt sok más vármegye neve is 1950-ben. 

csanad.jpgCsanád megye felosztása (forrás: Heti Válasz)

A különbség csupán annyi, hogy a Csongrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése megfogadva Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter ajánlását úgy határozott, hogy 70 év után egy döntő többségű szavazás csókjával felébreszti ezt a földrajzi nevet csipkerózsika-álmából. Az indoklás velős: a vármegye neve kulturális örökség és a lakosság érzelmileg is kötődik hozzá:

A földrajzi nevek nyelvünk és történelmünk számos – esetenként sok száz éves – emlékét őrizték meg. A történetileg kialakult, a helyi lakosság által is széles körben ismert és elfogadott neveket nem túlzás kulturális örökségnek tekinteni. Ezen alapvetésből kiindulva merült fel Csongrád megye esetében a megyenév változtatás igénye.

[...]


[...] Csongrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2017. június 30. napján tartott rendkívüli, nyilvános ülésén tárgyalta meg a „Vélemény megyenév változtatásról” tárgyú előterjesztést. A Közgyűlés – a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. CLXXXIX. törvény 125. § (4) bekezdése alapján hozott – határozata szerint támogatja, hogy Csongrád megye elnevezése „Csongrád-Csanád” elnevezésre módosuljon.

(forrás: http://www.parlament.hu/irom40/17226/17226.pdf)

A régi (vár)megyenevek felélesztése nem ördögtől való ötlet. 1950-ben nem csak Csanád földrajzi név tűnt el, hanem például Pilis, Solt, Hont, Gömör, Jász-Nagykun, Esztergom, Bereg és Moson is. Utóbbi 4 valahonnan mégis ismerős lehet; a rendszerváltás után e történelmi neveknek szinte azonnal "igazságot" szolgáltattak. Szolnok, Komárom, Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megye nevei kibővültek és ma már erre nem is nagyon emlékszünk; az új nevek váltak megszokottá. Csanád 1990-ben kimaradt a szórásból, talán éppen azért is, ami ma is a legfőbb gond a vármegye nevének visszahozatalával. Tudniillik Csongrád megyéhez csak a kisebbik része került (igaz a vármegyeszékhellyel Makóval), a nagyobbikat Békés megye kebelezte be. Tehát ha történelmi és kulturális okokból indokolt a Csongrád-Csanád, akkor még indokoltabb lenne a Békés-Csanád elnevezés. Vajon a battonyaiak, csanádapácaiak, bánhegyesiek vagy mezőhegyeseiek identitása miben különbözik a makói, földeáki, apátfalvi vagy pitvarosi emberekétől? A Békés-Csanád elnevezésről jelenleg szó sincsen és két megyenévben szerepeltetni Csanádot nem lenne túl értelmes döntés. Akkor már inkább helyre kellene állítani a teljes Csanád megyét és minden megye hordhatná a saját nevét. Ekkor merülhetne fel a következő kérdés, hogy a helyreállítás az 1923-1950-es Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített megye, vagy az 1914-es vármegye területén történjen meg. További kérdés lenne, hogy lenne-e területi korlátja egy régi megyenév visszahozatalának? Szerepeltessük majd Ugocsát is? 

Mindenesetre a makóiak mellett a Komárom-Esztergom megyeiek is örülhetnének a döntésnek, végre lenne náluk is kisebb megye. És Magyarország 20. új megyéje, Makó székhellyel a maga kb. 2000 négyzetkilométerével nem is lenne kirívóan parányi. 

Kedves olvasóink, mit gondolnak a kérdésről?

Kifejezetten örülnénk, ha az egykori Csanád vármegye területén élők fejtenék ki kommentben mi a véleményük a döntésről. Van-e különbség a battonyai és a makói csanádi identitás között? Vannak-e olyanok, akik csak most szembesültek azzal, hol is születtek, éltek? Vagy netán a 2020. június 4-től érvényes változtatás teljesen közömbös számukra?

104 komment

Az év, amikor a Niagara elapadt

2017. október 11. 19:00 - Tranquillius

Volt egy év, amikor az amerikai oldalon lévő Niagara rendszer két vízesése lassan elapadt. A majdnem teljesen kiszáradt mederben alig csordogált némi víz. A sebesen áramló víz helyén teherautók és gépek körül sürgő mérnökök jelentek meg. Kanadából és az Egyesült Államokból csodájára jártak az antropogén eredetű jelenségnek. Mostani bejegyzésünkben megvizsgáljuk milyen földtani folyamatok okozták a Niagara vízesés időszakos elapadását.

falls_603297002213.jpgA kiszárított amerikai Niagara, balra az Egyesült Államok és a Kecske-sziget, jobb oldalt félkörívben Kanada (forrás)

Két állam és két város osztozik a Niagara-vízesésen. A településeket könnyű megjegyezni, Niagara Fallsnak hívják őket mind az amerikai, mind pedig a kanadai oldalon, az előbbi New York, az utóbbi Ontario államhoz tartozik. A Niagara vízesés tulajdonképpen három különálló vízesés összefoglaló neve, A legnagyobb vízhozamú Patkó-vízesés az 1819-ben megrajzolt harár szerint javarészt Kanadához tartozik (lásd alábbi térkép), tőle a már amerikai fennhatóság alatt álló Kecske-sziget választja el a legkisebb méretű Menyasszonyfátyol-vízesést. Tőle északra található a Luna-sziget és következik a mai cikkünk témája az Amerikai-vízesés

n2.jpg

Ahhoz, hogy pontosan megértsük miért száradt ki az Amerikai-vízesés nem csupán fél évszázadot, hanem 420 millió évet kell visszamennünk az időben. Egy természetes vízesés kialakulásához mindössze két dolog szükséges; víz és megfelelően nagy szintkülönbség. A víz meglehetősen nagy mennyiségben áll rendelkezésre az eddig utolsó jégkorszak óta. Jelenleg a Niagara-vízesés az öt nagy tó közül négynek (Huron-, Michigan-, Erie-, Felső-tó) vizét ereszti át az Ontario-tóba, vízhozama körülbelül a Duna torkolati vízhozamával (6000 m³/s) egyezne meg (hogy miért nem egyezik meg, arról később lesz szó). A szintkülönbséget pedig a középső szilur időszaki Lockport formáció ellenálló dolomit kőzete biztosítja. 

isthmus_bay.jpgA Lockport formáció nem csak a Niagara vízesésénél alkot látványos formákat (forrás)

Rétegtanilag a szilur időszak wenlocki (amerikában lockporti) korában a Nagy-tavak vidéke még valahol az Egyenlítő környékén feküdt. Egy trópusi óceánban partközeli zónájában rakódott le az a dolomitos üledék, amelyet később körülbelül 5 kilométernyi további üledék fedett be. Az üledékrétegek közül a Niagara vízesés szintkülönbségét adó Lockport dolomit a legellenállóbb az erózióval szemben. Alatta az idősebb Rochester formációnak nevezett kevésbé ellenálló alsó-szilur palákat találni.

n1.GIFA Niagara vízesés rétegtana. Jelmagyarázat fentről lefelé: dolomit; agyagos dolomit; homokkő palával, pala; homokkő (forrás)

A Lockport dolomitok enyhén megdőlt rétegei az erózióval szembeni ellenállás különbségei miatt magas peremként (ún. kuesztát képezve) szakadnak le körkörösen a Michigan-tó nyugati partjától egészen az Ontario-tó déli partvidékéig. Ezt a kuesztát a geológusok Niagara-rézsűnek nevezik (Niagara Escarpment). A Niagara-vízesés ott alakult ki, ahol a négy tó vize keresztezi ezt a rétegzett, ellenálló dolomitos kőzetből felépülő kuesztát. 

map-escarpment.gifA Lockport kueszta elhelyezkedése (forrás)

Ha a Niagara-vízesés csak ezen a kőzeten bukna keresztül akkor viszonylag lassú eróziót figyelhetnénk meg. De mivel puha palák alkotják a dolomit feküjét, a vízesés folyamatosan vágódik hátra az Erie-tó irányában. Ez egy napjainkban is zajló, igen látványos folyamat. Az erózió folyamata úgy zajlik itt, mint amikor egy kövezett utat a lefolyó csapadék alámos. Ilyen esetben a kövek alatt lévő homokot és kavicsot a lezúduló víz turbulenciája elmossa, így a nagyobb kövek elvesztik alátámasztásukat és tömbökben leomlanak. A folyamatot jól szemlélteti az 1954-ben, a Prospect Pointnál lezuhanó 185 ezer tonna kőzetről készült filmhíradó részlet: 

A hátravágódás nem ma kezdődött, hanem akkor, amikor az utolsó jégpáncél is eltűnt a környékről. 12300 éve az olvadékvizek kitöltötték már a Nagy-tavak medencéjét és a felesleg átbukott a Lockport dolomitból álló kueszta legalacsonyabb pontján. Az utolsó jégkorszak végén ez az átbukás a jelenlegi vízeséstől 11,4 kilométerrel északabbra zajlott, Lewiston és Queenston városok között. Tehát ha a távolságot elosztjuk az évek számával megkapjuk a hátravágódás ütemét, ami 11400 m/12300 év = 93 cm/év. Ez egy átlagos érték, ami azt jelenti, hogy ez időszakonként volt több és volt kevesebb is. Például 600-800 évvel ezelőttig mindössze egyetlen vízesés volt a mai háromhoz képest. A hátravágódás révén ekkor ért el az erózió egy olyan széles folyószakaszt, ahol három különálló csatorna alakult ki. Amennyiben egyetlen vízesés vezeti le az összes víztömeget feltételezhetjük, hogy az erózió gyorsabb ütemű. 1905-ben Grove Karl Gilbert még 1,6 méter/év átlagos értéket mért. A hátravágódás ma is ilyen ütemben folyna, csakhogy az ember beleszólt a táj formálódásába a XX. század során.

n7.jpgA vándolró Niagara-vízesés (forrás)

Niagara Falls mellett az amerikai és kanadai oldalon felépült vízerőművek 4,4 gigawatt energiát termelnek. Ez azzal jár, hogy a Niagara folyó teljes vízhozamának felét elvezetik a turbinákhoz, azaz ez a vízmennyiség hiányzik a vízesésből. Ezt a majdnem 3000 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot éjszakánként tovább emelik körülbelül 1500 köbméterrel. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a vízesést éjszakára — amikor a turisták alszanak és nem reklamálnak — egyszerűen lekapcsolják. Földrajzos szemszögből már a feles vízhozamú vízesés is csúnya szemfényvesztés, hát még az éjszakai látvány... Utóbbival csak az Amerikai-vízesés 1969-es képe versenyezhet, amikor a hatóságok az egészet "lekapcsolták". 

niagara_falls_without_water_1969.jpg

Már az 1954-es filmhíradóban is láthattuk hogyan zuhan bele egy emberek által használt kilátó a mélységbe. 1965-ben Niagara Fallsban már arról cikkeztek az újságok, hogy ha valami nem történik az egész vízesés leomolhat. Hamarosan egy országos mozgalom "Save the American Falls" indult a vízesés megmentéséért, mely 1969-re komoly eredményt ért el; közadakozásból a hadsereg mérnökei megkezdhették a víz elterelését, majd a sziklafal stabilizálását. 

A helybéliek csodájára jártak a kiszáradó medernek, de a látvány nem volt egyedi. 1848. március 30-án a niagara falls-i lakosság fura csendre ébredt; megszűnt a víz állandó zúgása. A mederben csordogáló patakocska partján vergődő halakat fogdoshattak össze, de a szemfülesebbek az 1812-es háború relikviáit is kiszedegették; puskákat, bajonetteket, tomahawkokat. Az elzáródás oka ekkor az Erie tavon szélvihar hatására kialakult jégdugó volt, melynek elolvadása után soha nem látott mennyiségű víz zúdult le a Niagarán.

niagara_falls_without_water_1969_4.jpg

1969. június 12-én a hadsereg mérnökei egy 200 méter hosszú gátat húztak fel Niagara Falls (NY) és a Kecske-sziget felső csúcsa között. A három napig épülő gát az Amerikai-vízesés vízhozamát (az összes vízhozam 10%-a) átterelte a Patkó-vízeséséhez. Az építkezés során az épülő gát alá egy kötelet húztak ki, hogy az esetleg vízbe pottyanó munkások ne raftingoljanak le az 50 m magas vízesésen. 

article-1338793-niagara1.jpg

Miután a robajló víztömeg egy csordogáló erecskévé változott a munkások birtokba vehették az Amerikai-csatornát. Egyik első dolguk volt, hogy egy biztonsági kerítést építsenek a sziklaperemre, nehogy úgy járjanak, mint az a férfi és nő, akiknek a holttestét a sziklafal tövében találták meg. Erre már csak azért is szükség volt, mert 1969 nyarán rengeteg turista kereste fel az elapadt vízesését, akik közül sokan a víztől és moszattól csúszós köveken egészen a peremig kimerészkedtek. Az eredeti tervek szerint a turistákat ráengedték volna a kiszáradt mederre, hiszen az életben egy ilyen alkalom adódik, vagy annyi se. Végül a tervet elvetették, mert akadályozták volna a munkálatokat. A Dry Falls-nak átkeresztelt Amerikai vízesés ebben az évben több látogatót vonzott, mint a megnövekedett vízhozamú Patkó-vízesés a kanadai oldalon.

article-1338793niagara.jpg

Komoly fenyegetést jelentett a fal állékonyságára a Rochester formáció paláinak kiszáradása. A nap és szél együttes hatásának kitett porladó kőzet nedvességtartalmát egy 243 méter hosszú vízvezetékkel és porlasztókkal biztosították. 

A mederben eközben nagy nyomású vízsugárral és homokmarókkal lemarták a csúszós algát és moszatot a kőzet felszínéről, hogy megkezdődhessenek a fúrások. A kőzet áteresztő képességének vizsgálata céljából 60 méter mély lyukakat fúrtak. A kőzetmintákat a legkülönfélébb geológiai, geofizikai és geokémiai vizsgálatoknak vetették alá. A kőzetek repedéseibe kékre színezett vizet eresztettek, hogy feltárják a szikla belsejében rejtőző repedéseket és szivárgásokat. 

niagara_falls_without_water_1969_5.jpg

A 1,5 millió dolláros projektnek része volt az is, hogy kezdeni kellene valamit a sziklafal tövében az omlásokból felhalmozódott 358 ezer tonnányi sziklával. Ezek ugyanis hasznosak voltak, hiszen megtámasztották a sziklafalat, másrészt a potenciális vízesés-magasságot is csökkentették, körülbelül a felére. Azt gondolták, egy sziklák nélküli "magasabb" és látványosabb vízesés talán még nagyobb vonzerőt jelenthetne a turistáknak. 1973-ban a vízesés két oldalán élők között kiosztottak 220 ezer tájékoztató brosúrát és benne egy szavazólapot, amelyen véleményt lehetett nyilvánítani, hogy 1, eltávolítsák a törmeléket 2, megnöveljék az Amerikai-vízesés vízhozamát 3, mindent hagyjanak a régiben. 

niagara_falls_without_water_1969_6.jpg

A visszaküldött szavazólapok elsöprő többsége a 3. verziót támogatta, így a turisták ma is gyönyörködhetnek az 1931-es, az 1954-es és az 1959-es omlások emlékében. 

falls-169950547.jpg

1969. november 25-én helyi idő szerint 10:05-kor ért véget a Dry Falls története, megnyitották a medret elzáró gátat. A víztömeget fokozatosan eresztették rá a sziklafalra, nehogy a hirtelen megnövekedő nyomás omlást idézzen elő. Az Amerikai-vízesés hamarosan visszanyerte eredeti szépségét és vízhozamát.  

Ajánlott és felhasznált irodalom

  • https://rarehistoricalphotos.com/niagara-falls-without-water-1969/
  • http://www.dailymail.co.uk/news/article-1338793/Niagara-Falls-ran-dry-Photos-moment-iconic-waterfall-came-standstilll.html#ixzz4uHYjOg69
  • http://hudsonvalleygeologist.blogspot.hu/2015/05/turning-off-niagara.html
  • http://hudsonvalleygeologist.blogspot.hu/2015/05/niagara-falls-erosion-part-i.html
  • http://hudsonvalleygeologist.blogspot.hu/2015/05/niagara-falls-erosion-part-ii.html
  • https://www.wired.com/2016/01/new-york-is-going-to-turn-off-niagara-falls-heres-how/
  • http://www.niagarafrontier.com/dewater.html
  • https://www.youtube.com/watch?v=SH8lsTO9Lsk
  • http://www.nysam.org/lockport/
24 komment
Címkék: erózió Niagara

Humboldt, az egyszemélyes tudományos intézet

2017. október 04. 19:31 - lezlidzsi84

A 19. század első felének ma már némileg feledésbe merült tudósa a porosz Alexander von Humboldt, akiről pedig kortársai annyi hajót (folyót, várost) neveztek el, hogy szinte már önálló tengeri hatalomnak számított. A hihetetlen munkabírású, aggastyánként is örökmozgó férfi amellett, hogy kiterjedt utazási nyomán bevezette a földrajzi övezetesség fogalmát, feltalálta az izovonalakat, illetve összességében mindenkinél többet tett a természet globális törvényszerűségeinek felismeréséért és megismertetéséért, még elsőként ismerte fel az emberi társadalom negatív környezetalakító tevékenységét, illetve először kezdte pedzegetni a kontinensvándorlások lehetőségét, nem mellékesen alaposan megágyazott Darwin evolúciós elméletének. Ezen kívül még több módon is sikerült szítania a latin-amerikai függetlenségi mozgalmak tüzét.

1280px-ecuador_chimborazo_5923.jpgAz ecuadori Chimborazo - Humboldt felismeréseinek egyik nagy ihletője - (forrás) 

Tovább
10 komment

A 200 éves ősfenyves

2017. szeptember 24. 15:06 - lezlidzsi84

Hazánk egyik legnagyobb, több 10 négyzetkilométeres fenyőerdője, a Fenyőfői ősfenyves igazán különleges hely: a 700 méter fölé növő Magas-Bakony hegyeinek lábánál nagy kiterjedésű itt-ott vörös bauxitporral borított homokos síkságon terül el, igazán különleges hangulatú mikrotájként beékelődve a hegyek és a dombok közé. De valóban olyan ősi, mint neve alapján feltételeznénk? Egyes kiadványokban jégkorszaki maradványként, máshol őshonos növényzetként emlegetik, megint máshol pedig a török idők utáni telepítésként. A különleges tájat bemutatva szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba.

De hogyan alakult ki ez a mintegy 30 km2-es, sajátos hangulatú, igen tekintélyes mennyiségű bauxitot tartalmazó „homokfennsík”? Ehhez röviden bele kell merülnünk a Bakony és környékének őstörténetébe. A Zempléni-hegységről szóló írásunkban viszonylag részletesen foglalkoztunk a Kárpát-medence kialakulásával és lemeztektonikai hátteréről. A Bakony az itt tárgyalt kéregszilánkok közül az „ALCAPA” egységhez csatlakozó, annak északkelet felé mozgása során lehasadó egység, mely kőzetanyagában (dolomit) a mai dél-alpi térséggel mutat rokonságot. Az alpi térség kőzetanyaga pedig igen jelentős részben az egykor a Pangea szuperkontinensbe ékelődő, az eurázsiai és afrikai kőzetlemez közeledésével mára szinte teljesen megsemmisült Tethys-óceánban halmozódott fel. Az alpi-hegységképződés (azaz az óceán megsemmisülése) során leváló, északkelet felé mozgó Bakony sem kivétel ez alól,  a triászban közel 1000 méter vastag, úgynevezett „fődolomit” halmozódott fel, amire csaknem ugyanilyen vastagságban mészkő is rakódott – mindez máig a hegység anyagának zömét alkotja. A mai Bakony tömege a következő 200 millió év folyamán többször kiemelkedett és lesüllyedt, így erőteljes lepusztulási és tengeri üledékfelhalmozódási ciklusok követték egymást, jelentős mértékben gazdagítva a tengeri és szárazföldi üledékes kőzetek tárházát – ezek közül különösen a bauxit képződéséhez elengedhetetlen tavi vagy sekélytengeri agyagfelhalmozódások emelendőek ki. Ezek a folyamatok a mainál jóval nagyobb átlaghőmérsékletű Földön jellemzően trópusi körülmények között mentek végbe, így azok az ábrázolások, ahol az ősi Bakony tengerparti lagúna, melynek partján dinoszauruszok mászkálnak, egyáltalán nem túlzó.

fenyofo_osborokas.jpgA fenyőfői ősborókás - (forrás)

Tovább
Szólj hozzá!

Magyar zászló arany nappal

2017. szeptember 20. 21:54 - Tranquillius

A független Kurdisztán küszöbén

A kurd nemzet ismét ott áll az államiság kapujában. Hogy belép-e rajta szeptember 25-én, egy hétfői napon még nem tudni. Egy hét van hátra a függetlenségi népszavazásig, de az egyetlen biztos dolog vele kapcsolatban a bizonytalanság. Végül fejest ugrik-e a kurd autonóm tartomány az ismeretlenbe? Kik szavazhatnak? Hol szavazhatnak? Mi történik szeptember 26-án a borítékolhatóan elsöprő igen szavazatok után? Mit szólnak a szomszédok? Az Iszlám Állam letűnése után elkövetkezik a kurd függetlenségi háború korszaka? Vagy a nagyhatalmak végül annyi hitegetés és halasztás után rábólintanak a legalább száz éve ígérgetett függetlenségre?

akrekurdistanreferendum4.jpgKurd függetlenségi fesztivál Akre, Dohuk tartomány Szeptember 10. (forrás)

Tovább
11 komment

A Szigetköz csúcsán

2017. szeptember 13. 18:18 - lezlidzsi84

"Európa legnagyobb szárazföldi deltavidéke" - gyakran hivatkoznak így a Szigetközre illetve nagyobb testvérére, a Csallóközre. A jól hangzó elnevezést időnként helytelenül - de, mint látni fogjuk nem teljesen jogtalanul - időnként a "delta" egy kitüntetett pontjára, a Mosoni-Duna Nagy-Dunába torkollására, azaz a Szigetköz csúcsára is alkalmazni szokták. Ez a torkolat önmagában is egy érdekes jelenség, de változatos múltja és meglehetősen turbulens jelene, jövője is megér néhány szót, főként, hogy egy Magyarországon ritka jelenséget, az egy adott ügyhöz tartozó regionális és országos  "tudat"  alapvető szembenállását és ennek következményeit is tanulmányozni tudjuk ennek révén.

dscn2531_fileminimizer.JPGA Nagy-Duna a Torda-sziget csúcsáról

Tovább
11 komment

Hol beszélünk külföldiül?

2017. szeptember 06. 15:50 - lezlidzsi84

„A földrajzos olyan, mint a kalapácsos ember: mindenben szöget (területi különbséget) lát.” – hangzik el gyakran a nem is annyira megalapozatlan kritika. Ma sem teszünk mást: egy bizonyos dimenzió területi különbségeit vizsgáljuk meg, de egy olyan dimenzióét, amin a fejlesztéspolitikai dokumentumok általában nagyvonalúan átsiklanak, pedig esetenként fontos fejlődési tényező lehet: a hazai idegennyelvtudás bizony komoly regionális különbségeket tükröz.

4-class-09.jpg

Tovább
1 komment

Francia menekültek a Bánságban

2017. augusztus 30. 21:15 - Tranquillius

Magyarország a XVIII. században a lehetőségek földje volt, kissé olyan, mint a klasszikus Vadnyugat. És nem csupán a közbiztonságot lehet párhuzamba állítani, a hazánkba érkező telepesek és szerencselovagok etnikai összetétele is a lehető legtarkább képet mutatta. Általában szemeink előtt a Havasalföldről beáramló vlach népcsoportok, ill. a Törökországból menekülő rácok jelennek meg, talán még az Alföldre vándorló tótok és a nyugatról érkező különféle német népcsoportok is eszünkbe jutnak. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy érkeztek nyugatról olaszok, spanyolok, katalánok sőt vallonok is. Ebben a bejegyzésben most egy olyan népcsoportról lesz szó, amely ugyancsak nyugatról érkezett és egyszerre volt tekinthető menekültnek és telepesnek is. 

schwabenzug.jpg

Tovább
51 komment

5 perc geológia - Jégbefagyott korallok

2017. augusztus 13. 20:00 - Tranquillius

Az Egyesült Államokban minden államnak megvan a saját egyedi jellemzője. Van saját rendszámtáblájuk, az állam nevezetes szülötteivel, "landmark"-jaival. Van nekik saját jelmondatuk, becenevük, nem hivatalos himnuszuk is. De ami számunkra most a legfontosabb, léteznek hivatalos állami ásványok, kőzetek és drágakövek. Természetesen nem kell mindent kritikátlanul átvenni, de ez a fajta regionális öntudat Magyarországon ismeretlen, képzeljük magunk elé mondjuk Szabolcs-Szatmár Bereg himnuszát és a megye kőzetét...   

petoskey-stones-4_6.jpg Petoskey kavicsok (forrás)

Tovább
2 komment

A hétnapos háború és következményei

2017. augusztus 06. 18:00 - lezlidzsi84

Ha hazánk északi határán Komáromra, vagy Sátoraljaújhelyre gondolunk, szinte az első ami eszünkbe jut, a városok természetellenes és brutális kettévágása a határral. Ugyanakkor nem is olyan messze innen van egy másik régió, ahol települések tömegét sikerült mindenféle etnikai elvet mellőzve, pusztán stratégiai alapon kettévágni, pont ugyanekkor. Ráadásul minderre egy rövid (hét napos), de csúnya határháborút követően került sor, a következmények pedig világpolitikai jelentőségre tettek szert. Csehszlovákia és Lengyelország határán járunk, Cieszyn/Těšín/Teschen környékén.

800px-ciesz_olza_czciesz_355.jpgA megosztott város: jobbra  Český Těšín, balra Cieszyn - (forrás

Tovább
8 komment