Pangea

Minden, ami földtudomány

Térképre rajzolt vaspályák – IX. forduló

2016. szeptember 28. 20:00 - Ferriviarius

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Háromhetente jelentkező játékunk mostani fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: olykor a vasútföldrajzi-történeti ismeretek hátrányt jelentenek.

Emlékeztetnénk, hogy egyrészt a MAPIRE honlapjáról vannak a feladványok, másrészt megfejtésekhez a gondolatmenetet is kérjük: szűkszavúan elég, de hivatkozásokkal, linkekkel (teljes url) együtt, hogy lássuk, milyen úton sikerült eljutni a válaszhoz, és melyek voltak a végül kizárt mellékutak, félrevezető adatok. A böngésző címsorából azt a néhány sort pár művelettel könnyedén be lehet tenni a levélbe, szövegesen kiegészíteni, a feladvány kitalálójának okulására. És a levél tárgya:

Térképre rajzolt vaspályák – IX. forduló

Lássuk a mostani feladványokat!

 

trv_ix_1_ret.jpg

81. A térképrészlet közepétől délre utóbb híresebb vasútüzem létesült. a) Küldje be az önnek legjobban tetsző kép linkjét Dobosy László a vasutat ábrázoló fotográfiái közül! ; ) b) Mellékelje a hungaricana.hu képeslapgyűjteményéből annak a képeslapnak a hivatkozását, amelyiken nincs megnevezés az előoldalon, csak a hátoldalon!
A képen látható vasút déli szakasza még pár évtizede is üzemelt. c) Mi köze ennek a vasútnak Szabó István azon filmjéhez, amely nagyrészt kötöttpályán játszódik? Képhivatkozással kérjük. d) Mi volt ezen a déli szakaszon üzemelő legújabb import mozdonyok gyári száma egy tematikus szakmai portál szerint? e) Küldje be egy, a vonalon gőzmozdonnyal közlekedő tehervonat fényképének hivatkozását Linzbauer Tamás hagyatékából! 

Tovább

Bevándorlók a berlini fal mentén

2016. szeptember 26. 20:37 - lezlidzsi84

"Mi Törökország fővárosa? - Berlin." - hangzik a szakállas német vicc. Most, hogy lassan csúcsra pörög a kvótanépszavazás kampánya, mely vélhetően a legkevésbé észérvek mellett véghezvitt korteskedések között lesz megemlítve a történelemkönyvekben, érdemes megvizsgálnunk egy igen érdekes - és valamennyire a szavazás témája szempontjából  is tanulságos - városföldrajzi jelenséget, a bevándorlók Berlinben való különös eloszlását. Abban a Berlinben, mely - az utóbbi 70 évben - nem éppen acélos gazdasága ellenére komoly bevándorlási célpontnak számított és számít.

Először ismerkedjünk meg néhány alapvető információval. Berlint, Németország régi-új fővárosát 3 millió 520 ezer ember lakja, ami közel fél millióval több az 1978-as mélypontnál (ha az 1945 májusi, alig valamivel kisebb értéket nem számítjuk), de még mindig közel egymillió fővel marad el az 1942-es maximumtól. A szokatlanul nagy népességi kilengéseket mutató város lakosságának 87%-a német állampolgár, mintegy 3%-a török, 2%-a délszláv, 1,4%-a lengyel, az olaszok, oroszok, franciák, vietnamiak 0,5-0,5 százalék körül képviseltetik magukat. Fontos megjegyezni, hogy a német statisztikák csak az állampolgárságot tartják számon, és a hosszabb ideje itt élő vendégmunkások és főleg gyermekeik részére a német állampolgárság megszerzése újabban nem túlzottan nehéz, így a valós etnikai összetétel csak becsülhető, a valós értékek a főbb népcsoportok esetében nagyjából az állampolgársági adatok kétszeresére saccolhatóak, azaz a város lakosságának mintegy 75%-a német származású,  6-7%-a török, 2-3%-a délszláv, 3%-a lengyel, 1,5%-a orosz, 1-1% palesztin, libanoni, 4%-a egyéb európai illetve észak-amerikai, 2% fekete-afrikai. A mohamedán vallásúak becsült aránya 7-8%-os, ami nagyjából összhangban van a becsült származási összetétellel. Mindez nem számít különlegesnek a német nagyvárosok között, ami viszont nagyon is, az a bevándorlók városon elüli eloszlása:

bevandorlo.JPGA migrációs hátterű lakosság aránya az egyes körzetekben - jól követhető az  egykori fal vonala (a szürke csík). Érdemes tanulmányozni a Berliner Morgenpost eredeti interaktív térképét 

A Berliner Morgenpost interaktív ábráján jól követhető, hogy a migrációs háttérrel rendelkező lakosság szinte kizárólag az egykori Nyugat-Berlin területén koncentrálódik, különösen a város belsejét egykor kettéosztó fal menti városrészekben. (A középtájon "kimaradó" rész a szinte lakatlan Tiergarten.) A térképen pirossal jelölt, legnagyobb bevándorlócsoportot kitevő törökök igen nagy részben Kreuzbergben és Neuköllnben, valamint az egykori munkásnegyedben, Weddingben koncentrálódnak. Akárcsak a libanoniak, palesztinok, és némileg meglepő módon az olaszok. A második legnagyobb csoportot kitevő lengyelek jelentős része is itt tömörül, ugyanakkor viszonylag nagyobb számban vannak jelen az egykori keleti és nyugati oldali lakótelepeken is. Az amerikaiak nem meglepő módon főképp a nyugati városrész kertvárosait és villanagyedeit favorizálják, a vietnamiak főleg a keleti oldal nagy lakótelepein élnek, míg a franciák jellemzően a dzsentrifikálódó belvárosi területeken keresnek maguknak lakóhelyet.

De mi is vezetett ahhoz, hogy a berlini bevándorlók térképen való ábrázolása ilyen szépen kirajzolja a berlini fal vonalát? Ennek megértéséhez először nagy vonalakban meg kell ismerkednünk a német bevándorlási politika múltjával. A második világháború a becslések szerint mintegy 6 millió német áldozatot követelt, kétharmaduk a harcokban elesett férfi volt, így a gazdaság 50-es évekbeli felpörgését követően mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban komoly (férfi) munkaerőhiány alakult ki, melyet csak egy ideig tudtak ellensúlyozni a keletről érkező menekültek. (Integrálásuk önmagában egy gigantikus projektnek bizonyult...) Nyugaton a helyzet már az 50-es évek közepén megoldásért kiáltott, és mivel az NDK-ból érkezőket leszámítva ekkor már nem volt realitása újabb nagyobb német népcsoportok érkezésének és az országnak gyarmatai sem voltak, ahonnan munkaerőt tudott volna vonzani, az NSZK magas munkanélküliséggel küzdő országokkal kezdett megállapodásokat kötni vendégmunkások küldéséről - legelsőként Olaszországgal 1955-ben, majd 1960-ban Görögországgal és Spanyolországgal, végül 1961-ben Törökországgal (később pedig Marokkóval és Portugáliával).  A vendégmunkások szervezetten érkeztek, és jellemzően a feldolgozóiparban találtak munkát. Az olasz, görög, spanyol, jugoszláv és török munkások beáramlása az 1973-ban bevezetett korlátozásokig tartott, ezt követően a legjellemzőbb bevándorlási mód a családegyesítés lett, mely a jellemzően nagyobb családdal rendelkező törökök beáramlásának kedvezett. (Főleg, hogy a fejlődésnek induló dél-európai államok munkásainak jó része hazatért.) 

media_media_4ee18d66-8992-433e-afdb-a7654e519a8a_normalized.jpegOlasz vendégmunkások a stuttgarti főpályaudvaron 1961-ben - (forrás)

Az NDK gazdasága ugyan lassabb fejlődése révén némileg kevesebb szorgos munkáskezet igényelt, és a berlini fal felépítésével 1961-ben sikerült "stabilizálni" a munkaerőpiacot, de pár év múlva már keleten is gondok mutatkoztak, amit a nyugatihoz meglepően hasonló államközi egyezményekkel igyekeztek orvosolni: a 70-es évek elejétől terjedt az "NDK-zás" azaz a keleti blokkbeli szakmunkások jellemzően pár éves kelet-németországi munkavállalása. A nagy különbséget az jelentette, hogy a keleten problémásabb lakásviszonyok miatt jellemzően nem telepedtek meg a jövevények - egyetlen csoport kivételével. Idővel ugyanis a keleti vendégmunkások egyre nagyobb részét tették ki a Vietnamból érkezők, akik a nagy távolság miatt nagyobb részben hozták magukkal családjukat, és ennek is köszönhetően inkább rendezkedtek be hosszabb távra. Jelenleg a vietnamiak az egyetlen olyan németországi népcsoport, mely szinte teljes egészében az egykori NDK területén él.

A 90-es években az újraegyesített ország újabb nagy bevándorlási hullámmal szembesült: szinte egyszerre érkeztek a Szovjetunióból és Romániából  "visszavándorló" németek a Szovjetunió összeomlása által generált nagy kivándorlási hullám nem németajkú alanyaival és a délszláv menekültekkel: a bevándorlók száma 1992-ben mintegy 1,5 millió fővel tetőzött, hogy aztán egészen a német munkaerőpiac kelet felé való megnyitásáig évi 800 ezer fő körül mozogjon. (Az éves kivándorlás jellemzően 6-800 ezer főre tehető.)

de_wanderung_svg.png

A Németországba érkező bevándorlók száma és összetétele 1991 és 2014 között - lilával a menedékkérők, zölddel az egyéb bevándorlók, világoskékkel a német "visszatérők" (főként a volt Szovjetunióból és Romániából), sárgával az egyéb németek (osztrákok, svájciak, egyéb német származásúak) - (forrás)

Összefoglalva: a Németországba érkező bevándorlók alapvetően munkavállalási célból érkeztek az országba, egy olyan időszakban, amikor a gazdaság fejlődését gátló munkaerőhiányt nem tudták más forrásból megoldani. A bevándorlók túlnyomó többsége európai országokból érkezett, illetve az Atatürk óta az európai kultúrához nagy erőkkel közelített Törökországból, tehát a kulturális különbségek sem voltak túlzottan nagyok. A német gazdaság és a társadalom képes volt integrálni a jövevényeket, a viszonylag  alacsonyabb megbecsültségű feldolgozóipari állásokba özönlő munkások amellett, hogy biztosították a német gazdaság fejlődését, lehetővé tették a korábban ezeket a feladatokat ellátó németek jobban fizető helyekre való átáramlását, így sokat segítettek egy fenntartható társadalmi mobilitás megteremtésében is. (Tulajdonképpen ez az integráció kulcsa - más kérdés, hogy a fenntartásához folyamatosan kell bizonyos számú új "jövevény" is, aki beugrik a gáz munkákra, lehetőséget biztosítva a korábban érkezetteknek a továbblépésre. Persze a technológiai fejlődés mindezt szerencsés esetben kiválthatja.) A német bevándorlókra - épp Berlin kivételével - a szegregálódás sem annyira jellemző, főleg Franciaországgal és Nagy-Britanniával összevetve, ahogy ezt Frankfurt példáján már megvizsgáltuk.

Mindezt figyelembe véve talán egy kicsit jobban érthető a németek "wir schaffen das" hozzáállása: korábban sikeresen meg tudták oldani igen komoly nagyságú, lökésszerűen érkező bevándorlási hullámok integrációját, úgy, hogy abból a legtöbb résztvevő profitálni tudott. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a 2015-óta tartó menekültválság sok elemében igencsak eltér attól, amit a németek eddig megszokhattak: nemcsak az intenzitása nagyobb, de a menekültek/bevándorlók igen nagy része kulturálisan távolabb álló országokból érkezik, sokuk kevéssé képzett, emiatt némileg nagyobb óvatossággal érdemes kezelni a helyzetet - a régi megoldások alkalmazása (és exportja az egész EU-ba) nem biztos, hogy ugyanazzal a hatással jár most is...

A kissé hosszadalmas áttekintés után nem hagyhatjuk ki azt a ziccert, hogy rámutassunk bizonyos magyar párhuzamokra. Az elmúlt pár hónapban szinte a csapból is a magyar gazdaság munkaerőhiánya folyik, a munkában pedig azt hiszem egyre többünk érzi a saját bőrén ennek mindennapi következményeit. Az elmúlt hetek fejleménye, hogy a magyar kormány mintha valami nagyon hasonlóval próbálná orvosolni a helyzetet, mint a németek az 50-es, 60-as években: külföldi vendégmunkások szerződtetésével.  Itt azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy miért is van munkaerőhiány az országban és megoldható-e máshogy a hiányzó kezek és agyak előteremtése? Szerintem a válasz a 2010-es évek Magyarországán egész más, mint az 1950-es évek NSZK-jában. Az országnak ugyanis komoly munkaerőtartalékai vannak, csak épp az EU fejlettebb vidékein (a nyugatra vándorlók révén) és hazánk fejletlenebb vidékein (főleg - de nem kizárólag - a cigányság révén). Az más kérdés, hogy mindezek rövidtávon hogyan és mennyire aknázhatóak ki. Épp ezért az egyébként nyugatról is favorizált bevándorlási megoldások itt az EU keleti végein nem biztos, hogy a legoptimálisabbak. Valahogy ezen kellene mind keleten, mind nyugaton elgondolkozni, ahelyett, hogy egymást támadnák döntéshozóink...

De térjünk a tárgyra: az 1945 és 90 között  különleges helyzetű Berlinre hogyan is hatottak a fenti folyamatok? Mi is eredményezte a bevándorlók Németországban szokatlan mértékű szegregációját? Valóban kialakultak a magyar kormány kampányában is hivatkozott berlini No-go zónák, vagy itt valami egészen másról van szó?

Az egykori Kelet-Berlint gyorsan elintézhetjük: a bevándorlók 1990-ig ott kaptak helyet ahol éppen volt, ez pedig jellemzően a gigantikus, a házak közötti távolságot és az ott tenyésző gaz mennyiségét figyelembe véve szovjetunióbeli viszonyokat idéző marzahni lakótelepet jelentette. Mindez az újraegyesítés után sokat változott, de erről majd később.

A nyugat előretolt bástyájaként funkcionáló Nyugat-Berlinben egész más volt a helyzet: komolyan hatottak rá az NSZK-t érintő bevándorlási hullámok, de különleges helyzete miatt kicsit máshogy.

Ugyan Nyugat-Berlin a falon túlról a nyugat gazdagságának kirakatának, a jólét netovábbjának tűnt, valójában a második világháborút követő 45 évben többé-kevésbé folyamatosan "hanyatlott" gazdaságilag. A korábban Németország idegközpontjának számító 4 és fél milliós város nyugati fele gyakorlatilag elvesztette államigazgatási funkcióinak, hivatalainak zömét, feleslegessé vált az országos funkciójú infrastruktúra egy része (pl. pályaudvarok, egyéb vasúti létesítmények), az elzárt helyzetéből adódó nehézségek miatt pedig kezdték elhagyni a jelentősebb üzemek (pl. Siemens) is. Mindez jelentős lakosságcsökkenéshez vezetett: a háborús mozgások lezárultával kialakuló 2,228 milliós csúcsot (1957) követően 1984-re (legalábbis papíron) 1,848 millió főre csökkent a lakosság - itt tehát nem feltétlenül beszélhettünk nagy munkaerőhiányról. Sőt a férfihiány sem volt olyan nagy, egy meglehetősen különleges ok miatt: Nyugat-Berlinben ugyan nagyrészt a nyugatnémet törvények voltak érvényesek, egy lényeges különbséggel: mivel a három hatalom által megszállt városrésznek nem volt hadserege, így férfilakosai nem is voltak hadkötelesek - ellentétben NSZK-beli társaikkal. Így meglehetősen népszerű megoldás volt úgy megúszni a katonáskodást, hogy az illető Nyugat-Berlinbe költözött. (Hozzá kell tenni, hogy volt egy ellenkező irányú tendencia is. Miután 1971-től az NSZK állampolgárai többé-kevésbé szabadon beutazhattak az NDK-ba, sok nyugat-berlini átjelentette magát a Szövetségi Köztársaságba, hogy hozzájuthasson a könnyebb mozgást lehetővé tevő útlevélhez - miközben továbbra is a városban élt. Ez papíron a becslések szerint 120-150 ezer fővel csökkentette a hivatalos népességet.)

Természetesen mind a városvezetés, mind a nyugatnémet kormány igyekezett tenni a város hanyatlása ellen: a helyi cégeket pedig különböző kedvezményekkel igyekeztek maradásra vagy letelepedésre bírni. Emellett a népességcsökkenés miatt nem voltak az egekben a lakásárak, Berlinben kifejezetten olcsó volt a lakhatás, ami Nyugat-Európában a megélhetési költségek igen jelentős hányadát alkotja - mindez már viszonylag jól ellensúlyozta a kevesebb és rosszabbul fizető munkalehetőség hátrányait. Ez pedig kellően vonzó kombinációt nyújtott a bevándorlóknak - ugyan a magas státuszú álláshelyek száma csökkent Nyugat-Berlinben, de a várost azért fenn kellett tartani, így alacsonyabb státuszú munkahely maradt bőven.

279.jpg"Kellemes", jól őrzött lakókörnyezet - valahol Kreuzbergben a 80-as években... (forrás)

Ugyanakkor ahhoz, hogy a jobb munkahelyekkel együtt kiáramló magasabban képzett német szakemberek el tudják hagyni a várost, kellett némi "pótlás" (valakinek ki kellett adni a lakást) - és erre tökéletesek voltak a bevándorlók, akik ráadásul még örültek is, hogy olcsón találnak bérlakásokat. Természetesen az olcsóbb lakásokat keresték, és ezek jelentős részben a fal mellett voltak nagy számban elérhetőek. Ennek több oka volt:

- Talán a legfontosabb Berlin városföldrajza, illetve a megosztás arra gyakorolt hatása. A reprezentatív városközpont keletre került, az ezt körülvevő belső lakóhelyöv (tipikusan munkáslakta városrészek - mint pl. "vörös" Wedding) viszont legnagyobbrészt nyugatra, ezek gyakorlatilag félkörben vették körbe a keletre került centrumot. Az új nyugati belváros ugyanakkor némileg messzebbre került (közelebb a nyugati kertvárosokhoz), így a régi munkásnegyedek városon belüli pozíciója romlott. Az 1990-es egyesítés után pedig az alapvetően nem lakófunkciójú keleti belvárosba nem költöztek nagy számban bevándorlók, ezért éles ma is az egykori fal jelentette határvonal.

- Az említett negyedek tipikusan 19. század végi, 20 század eleji bérházakból álltak, melyekből a tehetősebbek azért igyekeztek kiköltözni. Tehát szabad lakások főleg itt voltak.

320px-berlin-wedding_postkarte_005.jpgTipikus weddingi bérház az 1910-es években  - (forrás)

- A nyugat-berlini ipar hanyatlása főleg a munkásnegyedeket érintette, tehát ez is erősítette az eredeti lakosság kiáramlását.

- A fal melletti helyzet természetesen nem emelte ezen lakónegyedek presztizsét, a fal korlátozta a fejlesztési lehetőségeket illetve némi veszélyérzetet is keltett a nyugat-berliniekben.

 kotti_berlin.JPGCottbuser Tor, Berlin Kreuzberg - a klasszikus bevándorlónegyed - (forrás)

Így már érthető, miért itt voltak a legolcsóbb lakások, melyek a vendégmunkások rendelkezésére álltak. Tulajdonképpen minden rendelkezésre állt egy jó kis "slumösödéshez", mely természetesen nem csak berlini jelenség, elég ránézni a budapesti Józsefváros és Ferencváros bizonyos részeire. Mivel mindez még a bevándorlók magas arányával is párosult, minden adott volt egy szíjjártói értelemben vett No-go zóna kialakulásához. Hogy ez nem teljesen lett így annak a következő okai voltak:

- A nyugat-berlini városvezetés, észlelve a veszélyt 1986-ban korlátozta a külföldiek érintett városrészekbe való települését. Persze ezzel inkább csak lassított a folyamaton, mivel sokan családegyesítés okán érkeztek.

- Az igazi változást a város 1990-es újraegyesítése jelentette - ekkor a peremhelyzetű fal melletti negyedek hirtelen megint a város közepén találták magukat, ráadásul az egykori határsáv révén jelentős fejleszthető területek közelében. Lassan megindult a hivatalok, vállalkozások, cégközpontok visszaáramlása az egyesített Németország fővárosába, ezzel együtt fellendült a gazdaság és nőtt a lakosságszám is.

95795680.jpgBerlin-Kreuzberg - a dzsentrifikálódás korai szakaszában - (forrás)

- Az új jövevények között megtalálhatóak voltak jól fizetett német és egyéb nyugati munkavállalók és a viszonylag szerény anyagi hátterű vendégmunkások, diákok is. Előbbiek kezdetben jellemzően a délnyugati kertvárosokat favorizálták, utóbbiak viszont az olcsóbb kerületeket - vagyis jellemzően épp a belvárosközeli, bevándorlók lakta nyugati városrészeket és ezek keleti megfelelőit. (Az oroszok mondjuk érdekes módon az északkeleti lakótelepet, Marzahnt kedvelik.) Ezáltal még sokszínűbbé vált Kreuzberg, Neukölln és Wedding. Hamarosan azonban meglepő módon a tehetősebb lakosok is feltűntek - az említett területek kiváló terepei voltak a dzsentrifikáció jelenségének, azaz az olcsó lepukkant városrészek magas státuszú megújításának.

Mivel alapvetően nagy területű városrészekről van szó, a megújulás szigetszerűen ment végbe, ugyanakkor kellő mennyiségben ahhoz, hogy általánosan pozitív hatással legyen az egész városrész imidzsére, illetve az ott élők egy részének életminőségére - ami azért is örvendetes, mert azért az eredeti lakók jelentős részét nem szorították ki az újak. Persze ez lassú változás volt, és elsősorban Kreuzbergben volt jelentős, amely még a 2000-es évek elején is a meglehetősen rossz hírű "török" városrész volt. (Igaz Marzahnnak, Berlin Avasba oltott Újpalotájának is rossz híre volt, pedig ott főleg németek laktak.)

Párhuzamosan az egykori keleti városrészek megújítása is lendületet vett, amelyek eredeti lakóik részleges kiáramlása miatt szintén olcsó lakhatást kínáltak (nem utolsósorban a helyet egzotikusnak tartó nyugati fiataloknak), így lassan csökkenőben van a külföldiek és a bevándorlók berlini koncentrációja.

Klasszikus No-go zónákról tehát nem igazán lehet beszélni Berlinben, inkább csak bevándorlók által dominált városrészekről, melyeknek vannak rossz hírű és jó hírű részei - körülbelül mint minden nagyvárosban. (Egy személyes élmény: négyhónapos berlini tartózkodásom alatt egyszer féltem az utcán. Ez éjszaka egy marzahni villamosmegállóban volt - az ott állók épp a közeli kocsmából menekültek ki, mert egy alul félmeztelen polgár egy sörösüveggel keringett körülöttük.)

Hogy mi ebből a tanulság? Egyrészt egy ellenőrzött bevándorlási folyamat járhat komoly gazdasági előnyökkel, akár még egy viszonylag hanyatlóban lévő (igaz különleges státuszú) területen is - de nem biztos, hogy minden esetben ez a jó megoldás. Az sem törvényszerű, hogy a külföldiek magas koncentrációja egy adott városrészben komoly problémákhoz vezet, ha mégis, akkor megfelelő városfejlesztési beavatkozásokkal enyhíthetőek ezek. (Persze utóbbiak sikeréhez nem árt némi gazdasági fellendülés.) És hogy mindezt miért hoztam elő épp a népszavazási kampány hajrájában? Azért mert jó lenne, ha minél többen döntenének több forrásból is tájékozottan, a kérdést racionálisan végiggondolva, nem pedig indulatból vagy gyűlöletből. Ha figyelembe vesszük a népszavazási kérdésben elrejtett jogi csavart (nevezetesen az Országgyűlés és az EU hatáskörét boncolgató jellegét) is, valamennyi válaszlehetőség megindokolható észérvekkel. És az lenne az örvendetes, hogyha féligazságokkal operáló kampány, illetve az eltérő álláspontok kölcsönös megbélyegzése helyett az eddigi külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve lassan elinduljon a vita arról, hogy tud ebből a helyzetből Magyarország a legjobban kijönni.

 

3 komment

Bradbury Landing - Párhuzamos marsbéli krónikák

2016. szeptember 21. 20:00 - Tranquillius

2012-ben alig két hónap telt el aközött, hogy Ray Bradbury vsszaadta lekét a teremtőjének és a Curiosity marsjáró "földet" ért a Mars bolygón, a Gale kráter közelében. A leszállás helyét az író iránti tiszteletből Bradbury Landingnek keresztelték, melynek az író "Neveknek adása" c. novellája alapján nem biztos, hogy örült volna. A Curiosity immár hatodik éve szorgalmasan küldi haza a fényképeket a bolygóról. Mi most képeslapoknak fogjuk ezeket használni, mindegyikre felírva Ray Bradbury "Marsbéli krónikák" c. kötetéből a legszebb idézeteket (kettő kakukktojás lesz, ezeket az Opportunity marsjáró készítette).

mt-sharp-in-gale-crater-curiosity-bradbury-landing.jpg

Bradbury Landing, ahol a Curiosity marsjáró "marsot ért", háttérben a Mount Sharp

Tovább
2 komment

Bécsi határbiznisz

2016. szeptember 14. 18:00 - lezlidzsi84

1814 őszén a 131 évvel azelőtti török ostrom óta nem látott számú külföldi özönlötte el az Osztrák Császárság székvárosát, Bécset. Európa minden sarkából érkeztek a koronás fők, arisztokraták, városi küldöttek, hogy részt vegyenek az addig talán legnagyobb szabású béketárgyaláson, amelyen a Napóleon utáni Európa politikai berendezkedésének kialakításán kívül igen komolyan hozzányúltak a kontinens térképéhez is. A határhúzásra széleskörű alkudozás keretében került sor, részben archaikus és részben ma is gyakorolt (részben épp ott és ekkor kitalált) modern „elvek” alkalmazásával, amelyek száz évvel később még egyszer elég masszívan visszaköszöntek.

A legutóbbi (viszonylag) nagyobb rendezés, azaz az 1648-as Vesztfáliai-béke után Európa térképe nem változott jelentős mértékben: a nagyhatalmak (Franciaország, Anglia/Nagy-Britannia, Oroszország, Svédország, Habsburg Birodalom) inkább a térkép peremén helyezkedtek el, erőterük közepén pedig a többnyire a Német-római Császárság részét képző kisállamok mozaikja, ahol szinte mindegyik nagy "kedvére" halászhatott a zavarosban (már persze ha a többiek hagyták). 

hrr_1648.pngAz igazi "Kleinstaaterei":  a nagyhatalmak játszótere, Közép-Európa 1648 után - (forrás)

Tovább
9 komment

Térképre rajzolt vaspályák – VIII. forduló

2016. szeptember 07. 20:00 - Ferriviarius

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Háromhetente jelentkező játékunk mostani fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: olykor a vasútföldrajzi-történeti ismeretek hátrányt jelentenek.

Emlékeztetnénk, hogy egyrészt a MAPIRE honlapjáról vannak a feladványok, másrészt megfejtésekhez a gondolatmenetet is kérjük: szűkszavúan elég, de hivatkozásokkal, linkekkel (teljes url) együtt, hogy lássuk, milyen úton sikerült eljutni a válaszhoz, és melyek voltak a végül kizárt mellékutak, félrevezető adatok. A böngésző címsorából azt a néhány sort pár művelettel könnyedén be lehet tenni a levélbe, szövegesen kiegészíteni, a feladvány kitalálójának okulására. És a levél tárgya:

Térképre rajzolt vaspályák – VIII. forduló

Lássuk a mostani feladványokat!

 

trv_viii_1.jpg

71. a) Milyen színű ma a térképrészleten látható állomás felvételi épülete? b) Itt később államhatárt húztak meg: melyik hév-vonalat metszette ez a legtöbbször? c) A b) pontban megfejtett vonal kezdőpontjának névadó települése mikor került át másik államhoz utoljára? Válaszához mellékelje egy léptékhelyes térkép hivatkozását (linkjét)! d) A c)-ben megfejtett település főterén álló szobor melyik szakma védőszentjét ábrázolja? 

Tovább

A diluvium vándorló óriásai

2016. augusztus 24. 20:00 - Tranquillius

A szibériai tajgán, angol dombvidéken, bajor mezőkön, iowai szántóföldön, a new yorki central park kellős közepén, az Alpokban, a Szaharában, antarktiszi tengerek mélyén, avagy gyakorlatilag bárhol a világon megtalálható magányos, esetenként több ezer tonnás kőtömbök mindig is megragadták az emberiség fantáziáját. Hol azt gondolták, hogy történelmi idők előtti óriások dobálták szét őket, hol azt, hogy egy kataklizmaszerű özönvíz szállította őket keletkezési helyüktől ezer kilométerekre. Abban igazuk volt, hogy hatalmas erő kellett mozgatásukhoz és abban is, hogy ez a hatalmas erő már eltűnőben van a Föld felszínéről.

115.jpg Vándorkőből lett ingókő, miután a csapadék és a szél elhordta az alátámasztást. (forrás)

Kanadában, Saskatchewan tarományban állt egy Mistaseni nevű hatalmas kőtömb. A környékbeli cree indiánok szerint ez a kő valamikor egy ember volt, aki egy óvatlan pillanatban leesett a szülei szánjáról. Bölények találtak rá és nevelték fel. Amikor a "nevelőszüleit" a cree indiánok halálosan megsebesítették, ő is bölénnyé változott, majd kővé, hogy ne kelljen egész életében a vadászok elől menekülnie. Később a kő zarándokhellyé vált, még a távolabb élő feketelábú és assiniboi indiánok is tisztelettel keresték fel. Kendőket, gyöngyöket és dohányt áldoztak itt Manitounak. A követ ma már hiába keresnénk, egy közeli vízerőmű építésekor felrobbantották, manapság a Diefenbaker víztározó hullámzik a helyén. 

116.jpgVándorkő a Rock road és a Doremus avenue kereszteződésében, Glen Rock, New Jersey. (forrás)

Kulturális szempontból Európában is hasonló pályát futottak be a vándorkőnek, lelenckőnek, vagy erratikus tömbnek nevezett szikladarabok. Az emberiség hajnalán ezek a folyóvízi üledék kellős közepén, hegyektől nagyon messze fekvő magányos kőtömbök kultikus áldozati, temetkezési helyként funkcionáltak. Több száz tonnás méretük később felkeltette a kőben szegény vidékek lakóiban a racionalitást, A jó minőségű és kemény gránit tömbök legtöbbjét egyszerűen elbányászták. Ezzel párhuzamosan próbáltak ésszerű magyarázatot találni arra, hogyan is kerülhettek helyükre. A válasz nem volt egyszerű, ugyanis a kőzetek sokszor nem voltak rokoníthatók a legközelebbi hegységek anyagával. Sőt előfordult az is, hogy egy kőzettípusnak a legközelebbi lelőhelyét egy tenger túloldalán fedezték fel. Ilyenekre jó példa a Német-lengyel síkság Skandináviából származó gránitja és gnejsze. Az első geológusok — elvetve a mitikus magyarázatokat — bizonyításul a Bibliát vették alapul.  

114.jpgYeager Rock, Sims Corner Eskers and Kames National Natural Landmark, Washington állam (forrás)

Diluvianizmusnak nevezzük azt az elméletet, mely szerint a földrétegeket az özönvizek rakták le és a bennük található kövült növények és állatok akkor élt élőlények maradványai. Alexander ab Alexandro már a XV. században megfogalmazta ezt az elméletet, mely összhangban volt a Bibliával is. A diluvianizmus a XVII.-XVIII. sz. fordulóján élte virágkorát. A XIX.-XX. század fordulóján a magyar osztrák és német tudósok még diluviumnak nevezték azt a korszakot, melyet a franciák ezzel párhuzamosan quaternair-nek, azaz negyedidőszaknak, az angolok pedig pleisztocénnek. 1893-ban a diluvium a Pallas lexikonban még külön szócikkben szerepelt, az 1912-es Révei Lexikonban már a "l. Pleisztocén" szerepel helyette. Ebben a terminológiában a diluviumot az alluvium követte, amely kb. a mai holocénnek feleltethető meg.  

1_2.jpgHátrahagyott kövek. Olmsted point, Yosemite NP, California (forrás)

Az özönvíz-elmélet mellett megjelent az ún. drift elmélet, mely szerint a hatalmas köveket a jég szállította keresztül a tengeren. Később az Alpokban svájci és német kutatók empirikus megfigyelései alapján terjedt el egy harmadik elmélet, miszerint a vándorköveket a jégkorszak összefüggő és mozgó kontinentális (gleccser)jege szállította magával. A legszebb az egészben, hogy a vándorkövek eredete szempontjából mindhárom elmélet helyes! 

erratic.jpgVándorkő a Yellowstone Nemzeti Parkban, melyet a közeli Beartooth hegységből hozott magával a jégár. (forrás) 

Lássuk, hogyan tették meg a kőtömbök ezt a hatalmas utat! Kezdetben érdemes tisztázni, hogy a jégkorszakot nem a zord telek, sokkal inkább a hűvös nyarak jellemezték, amikor a lehullott hó nem, vagy csak részben tudott elolvadni a magasabb szélességi körökön. Az elsősorban hegyekben lehulló hó tömörödik, először firnné, majd jéggé kristályosodik át. Ahogy a tömege növekszik, lassan megindul lefelé a völgyekben. Útja során felszakítja és magával sodorja a völgy alján lévő kőzeteket és mint valami óriási smirglipapír letarolja az útjában álló erdőket, magával cipeli az összes talajt. A kibukkanó alapkőzeteket mozgás irányban összekarcolja. Ilyen karcolt formákat még a Szaharában is találni, ami azt bizonyítja, hogy a Föld története során már előfordult több hasonló eljegesedés. A jégben található kőzetek folymatosan kopnak, egészen apró, iszap szemcseméretűre is széteshetnek. Egy gleccser oldalazva is pusztítja a völgyeket és ha a meredek völgyoldal elveszti a stabilitását egy hegyomlás során a legkülönbözőbb méretű sziklák zuhannak a jég felszínére.

1024px-glacial_transportation_and_deposition.jpgVándorkövek egy kanadai gleccser felszínén (wikipédia)

Ha elég vastag a jég, márpedig a Skandinávia felett a 2,6 kilométer már már elég vastagnak számít akkor ezeket a sziklatömböket képes elvinni a hátán. Utazás közben a kő súlya és a Nap által felmelegített felülete miatt fokozatosan elsüllyedhet a jégben, de a jégtömb belséjében, esetleg az aljára kerülve ugyanúgy folytatódik a vándorlása. Egészen addig, amíg a szállító erő rendelkezésre áll. Amennyiben a jég meggyengül, elvékonyodik és elolvad, (pl. azért mert alacsonyabb szélességre ér, vagy melegebb évszakok köszöntenek be) a szikla vándorlása megáll. Lassan tundranövényzet, majd füvek, bokrok és erdők nőnek fel mellette. Ha esetleg egy újabb, az előzőnél kiterjedtebb jégkorszak köszönt be, a vándorkő újra mozgásba lendülhet. De ez a mozgás csak egy irányú lehet.  

vandorkovek.jpg

Előfordulhat azonban, hogy a jégár nem szárazföldön végződik el, hanem tengerben. Ilyen esetben a jégár borjadzása során leváló úszó jéghegyek magukkal viszik a beléjük fagyott kőzeteket. Ahogy olvad a jéghegy, úgy potyognak ki belőle a kövek a tenger fenekére. Az Atlanti-óceán északi medencéjében az ún. Heinrich-rétegek 70-17 ezer éves szárazföldi üledéket képeznek, melyet a jég akár 3000 kilométeres távolságba szállított a szárazföldről. Ha pedig a kövekkel megpakolt jéghegy egy másik szárazföldre, partszakaszra sodródik, máris igazolódik a drift-elméletet. 

everett.jpg18 ezer éve pihenő 150 tonnás vándorkő. Everett, Washington állam (forrás)

Előfordulhat az is, hogy ezek a jégárak egy belföldi tóban végződnek el, melyet egy vékony végmoréna vagy jégből álló gát duzzaszt fel. A tóban learkódott glaciális hordalék képes mozgásba jönni, amennyiben ez a gát az olvadás következtében átszakad. Ilyen hatalmas tó-túlcsordulás a világ sok részén dokumentálható, talán a leghíresebb a Montana állambeli Missoula-tó kataklizma-szerű kiáradása volt. Ha elég sok víz áll rendelkezésre akár tonnás méretű köveket is megmozgathat az özönvíz. És máris igazolódik a diluvializmus-tan létjogosultsága. Sőt a diluvium ma is létező földrajzos fogalom, a Missoula tavihoz hasonló tókitörések révén lerakódott üledékekre használják.

Vándorköveknek csak az 1 köbméternél nagyobb sziklákat nevezik. Különös módon a legnagyobb példányok a legkevésbé látványosak. Felszínnel párhuzamos törések mentén darabolódak fel, melyet a jég repesztő munkája is segített. A jég erejére bizonyíték, hogy egyes megablokkok akár 300 kilométerre is eljutottak származási helyüktől. Saskatchewan tarományban például található egy 38*30 kilométer területű, 100 méter vastag megablokk, amelyet egy arra tévedő kiránduló könnyen összetéveszthet az alapkőzettel. 

findling_alter_schwede_wmt.jpgAz "öreg svéd" Hamburg és az Elba folyó mellett (wikipédia)

Magyarország területén nem találhatunk vándorköveket, összefüggő jégtakaró sosem borította a Kárpát-medence belsejét. Hozzánk legközelebb az Alpokban, a Tátrában, a Retyetzátban és a Keleti-Kárpátokban (Radnai-, Kelemen-havasok) létezet állandó eljegesedés. Ilyen hegyvidéki környezetben azonban kevésbé látványos egy leszakadt sziklatömb, mint például Észak-Németország, Lengyelország vagy Dánia síkságain. Ahol az ember még azt is elhinné, hogy a vándorköveket valóban a skandináv óriások dobálták át a tengeren.

1 komment

5 perc geológia - A riói olimpia földtani háttere

2016. augusztus 17. 20:00 - Tranquillius

Szerencsés helyzetben vannak a riói olimpiát néző sportrajongók, őket a riporterek ellátják minden szükséges információval, hogy eligazodjanak a képernyőn látható sportokkal, sportolókkal kapcsolatban. Az olimpia csodálatos "díszletét" adó földrajzi háttérről annál kevesebb szó esik. Mitől ilyen változatos a domborzat? Miért ilyen égbetörően meredekek itt a hegyek? Honnan ez a pirosas színe a kőzeteknek? 5 perc geológia rovatunkban ezúttal ezt a hiányt pótoljuk.

1449486412-corcovado-rio-de-janeiro.jpgA Január-folyó, avagy a Guanabara-öböl. (forrás)

Rio de Janeiro a világ egyik legszebb fekvésű városa. Az itt élő mintegy 12 millió ember életét nagyban meghatározza a város geológiája és ebből következően a domborzata. A tengerbe meredeken leszakadó dómok szigetként emelkednek ki a síkabb területekre települt város szövete közül. A város képét elsősorban a Guanabara-öböl bejáratát őrző meredek csúcsok határozzák meg, mint például a gránitdómok tankönyvi példája a Pão de Açúcar, avagy a "Cukorsüveg", vagy a Corcovado, melyet a hatalmas Jézus-szobor koronáz meg. Mellettük a tengerben is sok kopasz sziget található, a legszebb közülük az Ilha Redonda. Sok helyen turzások alakultak ki a tagolt partot alkotó szirtek között, melyek lagúnákat zártak el. Ilyen lagúna a Rodrigo de Freitas, melyet az Ipanema és a Copacabana háromszögturzása rekesztett el az Atlanti-óceántól. Nem mellesleg itt zajlanak a riói olimpia kajak és evezős versenyei. 

cristopaomaracanaflamengo-04.jpgA Pão de Açúcar cukorsüvege (forrás) 

Rio de Janeiro emblematikus hegyei jóval ősibbek, mint maga a szépségüket kiemelő Atlanti-óceán. Ahhoz, hogy megértsük kialakulásukat jócskán vissza kell mennünk az időbe, egészen a neoproterozoikumig, avagy a földtörténeti előidőbe. Mintegy 750 millió éve (Ma.) a korabeli szuperkontinens, amely nem a Pangea, hanem a Rodinia nevet viselte elkezdett feldarabolódni egy északi és egy déli kontinensre. Kettőjük között a történetünkben még szerepet kapó Kongó kontinentális pajzs helyezkedett el. 600 millió éve a feldarabolódás megállt és a szétvált kontinensek ismét megindultak egymás irányába. A korabeli Rio de Janeiro ekkoriban is tengerparti terület lehetett, az elő-Atlanti-óceánnak is nevezett Adamastor-óceán hullámzott partjainál. Ez az óceán is elkezdett bezáródni, a megszűnése hosszú folyamat volt, a neoproterozoikum végén kezdődött és eltartott az ordovícium elejéig (~480 Ma.).

saldanian_orogeny_a5.gifElméleti ábra az Adamastor-óceán bezáródásról. Narancssárgával a gránitintrúziók. (forrás: wikipédia, Compton, John S.: The Rocks and Mountains of Cape Town, 2004)

Párhuzamosan az óceán bezáródásával kezdetét vette a Brasiliano - Pán-Afrikai hegységképződés. Az egymáshoz közeledő kontinensek magját képező Sao Francisco és Kongó ősmasszívumok között felgyűrődő tengeri üledékek hozták létre a Rio de Janeiro környékén nyomozható Ribeira-övet. A hegységképződéssel egy időben, de három fázisban mélységi magmatizmus zajlott a felszín alatt. Két fázis még a kontinensek ütközése előtt lezajlott (591-565 Ma és 555-525 Ma), egy pedig utána (500 Ma). Gránitos intrúzió nyomult be a Ribeira-öv alá, mely nem érte el a felszínt és nem okozott látványos tűzhányó-működést. A megrekedt tonalitos, granodioritos intrúzió magas hőmérsékleten (T=750-800 °C) és alacsony nyomáson (P < 7 kbar) gneisszé metamorfizálódott. A hegyek anyaga tehát készen volt, de még kilométerekkel a föld felszíne alatt. Évmilliók alatt a kőzet lassan kihűlt és megkezdte hosszú útját a felszín irányába.  

corcovado-view-from-sugar-loaf---rio-de-janeiro-5085c8545eb68_hires.jpgDzsungel a metropolisz közepén: A Corcovado-hegy és a Tijuca Nemzeti Park esőerdője. (forrás)

A kréta időszak legelején (~145 Ma) a Gondwana kontinens még mindig egyben volt és Rio de Janeiro környéke egy kontinens kellős közepén volt, távol a világtengerektől. 120 millió éve északi és déli irányból megkezdődött az Atlanti-óceán felnyílása, melyet bazaltos vulkanizmus kísért a térségben. Ennek kőzetei Rio de Janeirótól nyugatra találhatók a felszínen. A kontinentális hasadékvölgy nyugati pereme geológusok szerint a várostól északra magasodó Órgãos-hegység meredek lejtői alkották, mely mögött már az ősmasszívum fennsíkja kezdődik. Az alatta húzódó Guanabara-árok, pedig már a hasadékvölgyhöz tartozott. Körülbelül 110 millió éve pedig végleg elbúcsúzott egymástól Afrika és Dél-Amerika. Valahol Angolában, Benguela városától délre, a Szent Mária-foknál kell keresnünk azokat a szétszakított kőzeteket, melyek Rio de Janeiro városa mellett is megtalálhatók. A távolság köztük ma már a 6000 kilométert is meghaladja. 

guanabara.jpgAz Atlanti-óceán egykori hasadékvölgyének nyugati része (forrás)

Évmilliók során, a tektonika és a szelektív erózió révén kerültek elő a föld mélyéből a helybéliek által morróknak nevezett, az őserdőből kiemelkedő csupasz, meredek sziklák. Anyaguk főként gneisz, azaz a mélyben metamorfózison átesett, átkristályosodott gránit. Mivel ez a kőzet kilométerekkel a föld felszíne alatt nagy nyomás és hőmérséklet hatása alatt kristályosodott ki a felszínre érve a nyomás megszűnésével a szabadon álló kőzetfelszín hagymaszerűen kezd leválni. Ez az exfoliációnak nevezett folyamat alakította ilyen dóm és kúp formájúra ezeket a csúcsokat. A külső erőkkel és a mállással szemben igen ellenálló gneisz alapkőzet miatt alakulhattak ki ennyire meredek és látványos formák. Mindazonáltal az aprózódás és a mállás is folyamatos a kőzet felszínén. A trópusi éghajlat és a sok csapadék hatására meginduló mállás lúgos oldatai kioldják a kovasavat és a visszamaradó alumínium- és vas-hidroxid feldúsulások vörösre festik a hegycsúcsokat.

litte_shuteye_pass.jpgExfoliáció, Little Shuteye pass, Kalifornia (forrás)

Mindenhol a világon hasonló módon erodálódnak a gránitos kőzetek. Híresen szép forma a Half Dome a Yosemite Nemzeti Parkban. Ha valaki Magyarországon szeretne a riói hegyekhez hasonló formakincset látni a Velencei-hegységbe kell mennie. Tengerszint feletti magasságuk közel egyező a riói morrókkal, de a relatív magasságkülönbség miatt kevésbé látványosak a hazai gránitfelszínek. Egyúttal fiatalabbak is, a Velencei-hegység gránitja "csak" 350 millió éves. A gránit a kőzetben meglévő törések mentén feldarabolódik, elválnak egymástól a sarkain lekerekített tömbök, így jönnek létre a jellegzetes ingókövek. Találóan gyapjúzsákoknak nevezi a népnyelv a külső erők által jobban lekerekített szálban álló gránitkőzetet.

kiemelt1_f_improf_750x502.jpgA Pákozd melletti Kocka-kő ingókő. (forrás

Ezek a mélyben és felszínen egyaránt zajló földtani folyamatok alakították ki a 2016. évi nyári riói olimpia fantasztikusan szép díszletét.

 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

 

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

  

1 komment

Szemét-tengerek

2016. augusztus 10. 20:00 - Tranquillius

A riói olimpiával kapcsolatban igen gyakran került elő a vízminőség problémája. A tudósítások rendre megemlékeztek a szemetes tengerpartról és a vízben tenyésző megannyi baktériumról. Rio de Janeiro szemete azonban csak "csepp" a tengerben. 

water-pollution-rio-olympics.jpegA kép készülhetett volna bármelyik átlagos városi tengerparton (forrás)

Tovább
28 komment

Bolygók vonzásában – az űrverseny kevésbé ismert oldala

2016. augusztus 03. 20:51 - lezlidzsi84

A tudomány, a technika és ezeken belül a csillagászat és az űrkutatás iránt érdeklődők bizonyára figyelemmel követték a bolygókutatás legújabb nagy eredményét, a Juno szonda elmúlt időszakban történő Jupiterhez érkezését. Ennek alkalmával érdemes visszatekernünk a naptárat több, mint 50 évvel, megemlékezve arról, hogyan is indultak (és milyen eredményeket értek el) az emberiség bolygókutató missziói az űrverseny részeként, de általában az emberi részvétellel zajló missziók árnyékában.

A naprendszer bolygóinak „kutatása”, pontosabban megfigyelése már évezredek óta folyamatos, persze a Nap körül keringő égitestek rendhagyó mozgását nem minden esetben tudták megfigyelőik helyesen értelmezni. A megfigyelés eszköze kezdetben csak a csillagász szeme volt, de a 16-17. századtól már egyre nagyobb segítséget jelentettek a növekvő felbontású távcsövek is. A viszonylag kezdetleges eszközök dacára számos kiváló bolygókutatási eredmény született: a Vénusz Nap előtti elhaladásának megfigyelése révén nem csak a Nap-Föld távolságot sikerült jól kiszámítani, de az 1769-es (Tahitiről megfigyelhető) átvonulás hozzásegítette (az európai civilizációt) Ausztrália és Óceánia feltérképezéséhez, megismeréséhez.

Az egyre jobb távcsövek, valamint az 19. század második felétől elterjedő egyéb módszerek (színképelemzés, rádióhullámok észlelése, a fény terjedésének jobb megértése) révén a 20. század derekára már meglehetősen sokat tudott az emberiség a Föld bolygótársairól és Holdjáról, de földi bázisú vizsgálatoknak megvoltak a korlátai: nem volt lehetséges látni a Hold átellenes oldalát, csak korlátozottan voltak megfigyelhetőek a Mars felszíni alakzatai, nem lehetett belátni a Vénusz felhőrétege alá, ami alatt sokáig a földihez hasonló virágzó életet feltételeztek, nem lehetett bővebb ismereteket szerezni a Jupiter nagy vörös foltjáról.

12e189_sol379-7_84.jpgAmit nem láthattunk volna az űrszondák versenye nélkül: Marsi napfelkelte a Viking-1 csodálatos képén – (forrás)

Tovább
76 komment

Vasútépítések az Egyesült Fejedelemségektől az erdélyi betörésig

2016. július 20. 23:15 - Ferriviarius

A romániai vasúti infrastruktúra rövid története I.

Melyik volt Románia első vasútvonala? Mikor miért épültek vasutak? Hogyan változtak a körülmények az idők során? Vasútföldrajzi-történeti cikksorozatunk keleti szomszédunk olyan kérdéseit tárgyalja, melyek anyanyelvünkön nemigen érhetőek el. Nem, nem Erdélyről lesz szó – egyelőre.

 
Bevezetés

A cikksorozatban a román államiság keretében épült vasúti infrastruktúra történeti és földrajzi vonatkozásairól lesz szó. Először is tegyük tisztába a fogalmakat! Mivel a vasútvonalak jellemzően az államtól nem függetlenül épülnek, sőt: ki kell mondanunk, hogy a témánk függ az államiságok történeti és földrajzi vonatkozásaitól. Térségünkben az államok határainak jó része folyton változik, így a tárgyalt terület is. Nem tekintehetünk el az etnikai kérdésektől sem. És bár az államok jönnek-mennek, a toponímia változik, de a különböző nyelvek helynévhasználata már kevésbé. Ezt bonyolítja, hogy a vasutak szolgálati helyeinek névhasználata sokszor eltér a helységnévtártól. Keretes írásainkban ezekhez adunk támpontot.

A középkorban két fejedelemség jött létre a magyar királyság alapításában vagy hűbéri függésében, és a keletről jövő népvándorlások következtében vagy közepette: a Kárpátoktól keletre Moldva, délre pedig Havasalföld. Ezek a Kunország nyomában létrejött, kevert etnikumú államok országokká fejlődtek, később az oszmán megszállás alatt, de önállóságot élvezve. (Érdekesség: Bukarest ortodox egyházi vezetője egészen 1990-ig a mitropolit al Ungrovlahiei címet viselte.)

Havasalföld: A fejedelemséget történelmileg északról a Kárpátok, nyugatról, délről és keletről a Duna, északkeletről a Milkó határolja: ez utóbbi hagyományosan a határfolyó Moldvával.

Moldva: A fejedelemséget történelmileg nyugatról a Kárpátok, délről a Milkó és a Duna, keletről és északról a Nyeszter (!) és a Cseremosz határolja (Pokuciától eltekintve). 1812-ben a cári Oroszország a Prut folyóig megszállja.

vagott_etats_danubiens_1898.jpgA tárgyalt terület domborzati viszonyai és vasútvonalai egy 1898-as francia atlaszban (szerk.)

 

Tovább
12 komment

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu