Pangea

Minden, ami földtudomány

"Fővárosa Monaco, kártyabarlang. Európa szégyenfoltja"

2017. február 22. 20:00 - nyasszamegatanganyika

Lapozzunk bele dédapáink földrajzkönyveibe!

Dédapáink nem voltak túl szerencsések. A száz éves földrajzkönyveket böngészve láthatjuk, hogy rengeteg földrajzi nevet, adatot és lexikális ismeretet kellett bebiflázniuk. A földrajztankönyvek, és a földrajzoktatás tartalma sokat változott az utóbbi száz évben. A földrajzórákon már rég nem a - Hol van? - kérdés hangzik el a leggyakrabban, hisz manapság már néhány másodperces keresés után bármely város, tó vagy hegy földrajzi helyzetét könnyedén megtalálhatjuk a Google Föld segítségével. A régi földrajzkönyveket lapozgatva azonban a sok száraz tény mellett igazi „gyöngyszemekre” is bukkanhatunk a szövegben. Hiszen – talán épp azért, hogy érdekesebbé tegyék az unalmas ismertetéseket – a tankönyvírók gyakran színezték az országok száraz leírását szubjektív, az ott élők jellemét is bemutató leírásokkal. Lapozzunk bele dédapáink földrajzkönyveibe! Nézzük meg milyen hamis, vagy igaznak bizonyult sztereotípiákat tartalmaznak a népek lelki adottságairól!

írta: Dr. Szilassi Péter

img_20170219_201102_2.jpgTerítéken a felhasznált irodalom! Közülük a legkorábbit a magyar tudományos földrajz megalapítója, az első földrajz tanszék professzora, Hunfalvy János akadémikus írta 1875-ben.

Tovább
19 komment

5 perc geológia: A mineralizálódott polihisztor

2017. február 11. 20:13 - Tranquillius

Annak ellenére, hogy már egy éves a hír, hazai tudósítást még nem olvashattunk arról, hogy Szilárd Leó fizikusról urántartalmú karbonátásványt neveztek el. Mivel magyar tudósokról nem gyakran neveznek el újonnan felfedezett ásványt, mindenképpen fontos, hogy bepótoljuk ezt a geológiai mulasztást. 

A leoszilárdit ásványt már 2015-ben katalogizálták, de erről mindezidáig a magyar tudományos közvélemény még nem értesülhetett. Az általunk talált legrégebbi tanulmány is 2016. szeptember 26-án került fel az Ingenta honlapjára, a Science Daily cikke pedig 2017. február 8-i keltezéssel jelent meg. Ezért nagyon úgy tűnik, hogy elsőként a Pangea blog számol be az új magyar vonatkozású ásvány felfedezéséről!

Külön aktualitást ad a történetnek, hogy Szilárd Leó február 11-én ünnepelné a 119. születésnapját. 

1946020.jpgFelhagyott bánya Utah államban

Tovább
Szólj hozzá!

Roosevelt és a Tennessee-völgy

2017. február 08. 15:44 - lezlidzsi84

Az egyik legnagyobb szabású területfejlesztési (és természetátalakító) projektet meglepő módon az Egyesült államok hajtotta végre az 1930-as 40-es években az Appalache-hegység mögötti völgyrendszerben, a Tennessee-folyó vízgyűjtőjén. Az alapvetően állami beruházássorozat jelentősége nem merül ki az általa elért regionális hatásokban, a program mélyen beégett az USA (és pártfogoltjai) fejlesztéspolitikai gondolkozásába, így számos (sok esetben vitatható eredményű) harmadik világbeli gazdaságfejlesztési projekt mintájául szolgált.

Tovább
39 komment

Az óceán legmélyebb pontja

2017. február 01. 20:05 - lezlidzsi84

 Amikor a brit Royal Society és a Királyi Haditengerészet kutatóhajója, az éppen 130 ezer kilométeres kutatóútját teljesítő – és egyben az oceanográfia alapjait lerakó – Challenger 1875. március 23-án a Csendes-óceán peremén, a Fülöp-szigetek közelében, Guamtól délnyugatra az óceán vízébe bocsátotta mélységmérő műszerét, a fedélzeten lévők még nem tudták, hogy igen hosszú műszaknak néznek elébe: a mérő csak 8184 méter mélyen ért a fenékre. A kapott eredmény megdöbbentette a kutatókat, korábban ugyanis fogalma sem volt senkinek arról, milyen mélyek is az óceánok, mivel jellemzően csupán a partközeli, illetve a zátonyos vizek mélységét mérték – praktikusan azért, hogy a mélység változásából kikövetkeztethessék a kapitányok: hajójuk veszélyesen sekély vizek felé tart.

A rendkívüli eredményt hozó 1875. évi mérés helyszínét a kutatóhajó után egyszerűen csak Challenger-mélységként emlegetik azóta is. Tágabb környezete ezt követően mind többször bekerült a tudományos hírekbe: ugyanis az ekkor még „lyukszerűnek” képzelt mélyedés az újabb és újabb mérésekkel egyre mélyült. Az Egyesült Államok haditengerészetének Nero nevű hajója 1899-ben már 9 636 méteres mélységet mért. A britek 1951-ben ismét az árok fölé irányították – az ugyancsak Challenger nevű – újabb mérőhajójukat, akusztikus mélységmérővel felszerelve, amely nyilván kényelmesebb és pontosabb eszköz volt a korábbi köteles módszernél.

hms_challenger_fl7843.jpgA második Challenger – a legmélyebb pont első felfedezője - (forrás)

Tovább
19 komment

A térképmű, és ami mögötte van – a IX–X. forduló megfejtései

2017. január 25. 20:00 - Ferriviarius

Elsősorban II. katonai felmérés térképművére épülő tavalyi játékunk megfejtéseinek utolsó részlete következik, a kérdésekkel egybeszerkesztve.
A IX. fordulóra Bibó Z. küldte a legtöbb választ, aki egyébként tavaly végig játszott, de idén csak erre az egy fordulóra szállt be; sorait VT válaszaival és helyes megfejtésekkel egészítem ki. A X. fordulóra nem érkezett megfejtés, így azok Ferriviarius sorai.
Várjuk az észrevételeket, kiegészítéseket. Az idei játék készülőben, kövessétek a blogot rss-en, Facebookon! 

 

trv_ix_1_ret.jpg

81. A térképrészlet közepétől délre utóbb híresebb vasútüzem létesült. a) Küldje be az önnek legjobban tetsző kép linkjét a D. L. monogramú fotósnak a vasutat ábrázoló fotográfiái közül! ; ) b) Mellékelje a hungaricana.hu képeslapgyűjteményéből annak a képeslapnak a hivatkozását, amelyiken nincs megnevezés az előoldalon, csak a hátoldalon!
A képen látható vasút déli szakasza még pár évtizede is üzemelt. c) Mi köze ennek a vasútnak Szabó István azon filmjéhez, amely nagyrészt kötöttpályán játszódik? Képhivatkozással kérjük. d) Mi volt ezen a déli szakaszon üzemelő legújabb import mozdonyok gyári száma egy tematikus szakmai portál szerint? e) Küldje be egy, a vonalon gőzmozdonnyal közlekedő tehervonat fényképének hivatkozását Linzbauer Tamás hagyatékából! 

Ózd. a)–b) A fogaskerekűről van szó, és Dobosy László képeiről.

http://dobosyphoto.blogspot.hu/2015/01/ozdi-gyar-4.html
Ózd fogaskerekű 11 találat: https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/74821/

c) A borsodnádasdi vasúton közlekedett az a villamosból kialakított személykocsi, ami a Budapesti mesékben szerepelt.

http://kisvasut.hu/showgallery.php?i=15879 ÓNV 13
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_(filmrendez%C5%91)#Az_1970-es_.C3.A9vek
https://www.google.hu/search?q=Budapesti+mesék+Ózd
ittforgott.blog.hu/2014/11/02/budapesti_villamosok_filmekben

d) U23A 22186/1974 22187/1974  kisvasut.hu/jarmulista/view_lista.php?vasut=35

e) http://www.ceerail.com/file/321 

Tovább
Szólj hozzá!

Elfüstölt erdőink

2017. január 15. 20:00 - Tranquillius

Hamuzsírfőzés Magyarországon

Magyarország legfőbb exportcikke a XVIII. században egy bizonyos fehér por volt, melyet növényi alapanyagokból kezdetleges vegyipari eljárással nyertek ki. Kiváló minősége miatt hatalmas árat fizettek érte nyugaton és hatalmas árat fizettünk érte itt, Magyarországon. Erdőink túlnyomó része ekkor vált szó szerint füstté és hamuvá.

geredafaragas.gif

Tovább
85 komment

A térképmű, és ami mögötte van – a VII–VIII. forduló megfejtései

2017. január 11. 20:00 - Ferriviarius

Ismét kiváló játékosaink gondolatmenetét követve

A II. katonai felmérés térképművére épülő tavalyi játékunk megfejtéseinek további részlete következik, a kérdésekkel egybeszerkesztve. Várjuk az észrevételeket, kiegészítéseket. Az idei játék készülőben, kövessétek a blogot rss-en, Facebookon! 

 

trv_vii_1_ret.jpg

61. Innen később vasút épült volna, de az aztán mégsem készült el. A terv lefújásának megvolt az oka, és ezen ok egy másfajta építkezést indokolt: az ebbe beépített építőelemek nagyságrendje a kérdés.

Abelovszky Tamás megfejtése: A helyszín: Bátaszék. Először Mohácsra gondoltam, aztán a 63. kérdést megnézve jöttem rá a helyes helyszínre. :)

A Bátaszék–Mohács vasútvonal nem épült meg a szovjet-jugoszláv, illetve magyar–jugoszláv kapcsolatok megromlása miatt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Bátaszék–Mohács-vasútvonal). Ellenben megépült a határzár, és ebbe mindez beleépült: „A kiépített védőkörletekben összesen 5444 erődelemet (bunkert, óvóhelyt, erődöt, tüzelőállást, lövészárkot, figyelőt stb.) alakítottak ki, amelyekbe óriási mennyiségű anyagot építettek be: 27.415.500 db téglát, 204.044 db 1,5 méter hosszú és 13.020 db 2,6 méteres 20/10 vasbeton gerendát, 1045 vasbeton kupolát, 1105 figyelő kupolát és 19 páncélkupolát.” (http://falanszter.blog.hu/2012/09/21/a_rakosi_erodvonal_a_lancos_kutya_arnyekaban) (Ferriviarius: A tökéletes válasz tízmillió lenne. ; )

Tovább
Szólj hozzá!

A szepesi szász etnikai térszerkezet megsemmisülése

2017. január 08. 20:00 - Tranquillius

A középkori Szepesség kicsiben leképezi a korabeli Magyarország bonyolult közigazgatási viszonyait, sokszínűségét az etnikai és a partikuláris jogok tekintetében. Az egységes vármegyének sokáig nem is nevezhető terület betelepített, majd kitelepített szász őslakosairól már koránt sincs olyan „rossz” véleménnyel a magyarság, mint erdélyi testvéreiről, akikkel származásilag és jogilag sem voltak egységesek. Bejegyzésünk harmadik részében az erdélyi szászokról szóló sorozathoz hasonlóan mutatjuk be ennek a népcsoportnak szomorú hanyatlását és eltűnését.   

a008268_zips.jpg

Tovább
11 komment

A térképmű, és ami mögötte van – Az V–VI. forduló megfejtései

2017. január 04. 20:00 - Ferriviarius

Ahogy a játékosok felfedezték és elmesélték

A II. katonai felmérés térképművére épülő tavalyi játékunk megfejtéseinek további részlete következik, a kérdésekkel egybeszerkesztve. Várjuk az észrevételeket, kiegészítéseket. Az idei játék készülőben, kövessétek a blogot rss-en, Facebookon!

 

trv_v_1.jpg

41. A térképrészleten utóbb két győzelem nevű szolgálati hely létesült. Ezeknek a koordinátáit kérjük Geohack-linkként.

Csuka B. helyes megfejtését idézzük: A térképről két dolog látszik: egyrészt olyan helyen kell keresnünk, ahol a térkép színeiben váltás van, másrészt pedig az Oboz konföderatów felirat lengyel nyelvű, így a lengyel határ környékét kell megnézni. Így jutunk el a mai szlovák–lengyel határra Mezőlaborc és Łupków közé, ahol ma vasútvonal is halad, vagyis azon a vonalon kell keresni a két keresett szolgálati helyet (egészen pontosan az egykori fővonalról van szó Sátoraljaújhelyről Hommona és Lengyelország (Lvov) felé – http://vasutallomasok.hu/terk/MAVterkep.jpg – http://vasutallomasok.hu/index.php?o=vonkep&num=691).

Az első állomást még könnyebb megtalálni, a fenti linken is szereplő Zastávka vit'azstava szolgálati helyről van szó, amelyben a szlovákul szerepel a győzelem (víťazstvo), de a pontos helyet nem lehet belőni így. A második állomás keresése során megnéztem a vonal más nyelvű oldalait, és ekkor akadtam a cseh nyelvű leírásra (https://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=cs&tl=hu&u=https://cs.wikipedia.org/wiki/Železniční trať Michaľany – Łupków). Ez két dolog miatt fontos: egyrészt megkapjuk a Győzelem megálló pontos helyét (119,47 km, 220 méterrel az államhatár előtt), másrészt pedig láthatunk egy Podieda nevű helyet is, ami oroszul a győzelem. A fordított szövegből annyit ki lehet venni, hogy a háborúban az alagút használhatatlan lett, így egy ideiglenes vonal épült az alagút felett, a magasságkülönbséget pedig egy csúcsfordító küzdötte le (lásd pl. börzsönyi kisvasutak), ez volt a Podieda nevű hely. Google Maps felvételein az alagút szlovák felén egy őrház látható, illetve egy egykori kiágazás nyoma a csúcsfordító felé. Az őrház volt a Győzelem megálló (https://tools.wmflabs.org/geohack/geohack.php?params=49_14_58_N_22_1_59_E).

A másik állomás helyének behatárolása sokkal nehezebb. Az alagút történetére keresve a következő oldal található meg (https://translate.google.hu/translate?sl=sk&tl=hu&u=https://www.rail.sk/skhist/tunely/191.htm), melyben szintén leírják a történetet a világháború után, de ami fontosabb, hogy egy vázlatos térképet is találunk benne. Ezen térkép alapján kivehető a térképen egy út, ami a régi vasút helyén mehet, illetve a határokhoz nézve megfelelő helyen a tisztás az erdő közepén, ami nagy valószínűséggel a fordító lehetett (https://tools.wmflabs.org/geohack/geohack.php?params=49_15_28_N_22_1_40_E).

 

trv_v_2.jpg

42. Mindannyian ismerjük a főleg Afrikára jellemző gyarmati határokat, amiket vonalzóval húztak meg. A dörzsöltebbek azt is tudják, hogy Lengyelország északkeleti és délkeleti határai is ilyenek ma (nem mintha a pl. a nyugati határ szerves történeti-földrajzi fejlődéstörténeten alapulna). Még kevésbé ismert, hogy a Kárpát-medencében is húzódik ilyen államhatár, pedig valójában már mindannyian halottunk róla.
a) Kik írták alá az erről szóló egyezményt? b) A két térfél-területrész között a hányadik határ hatályos ma? Mikor húzták meg ezeket? (A XX. századra vonatkozik a kérdés.)

Csuka B. megfejtése: a) Ezt a határt az 1945-ös csehszlovák-szovjet szerződés állapította meg, melyet 1945.06.29-én írtak alá: szovjet részről Vjacseszlav Molotov, csehszlovák részről pedig Zdenek Fierlinger és Vladimir Clementis ( http://mult-kor.hu/amikor-egy-magyar-falut-vagott-kette-az-uj-csehszlovak-szovjet-hatar-20150629). A szerződés, a határvonal annyira nem figyelt semmire sem, hogy pl. egy komplett települést, Szelmencet teljesen ketté is vágott.
b) A terület a trianoni békeszerződésig magyar volt Kárpátalja néven, így ennek a területnek a határváltozásait érdemes vizsgálni ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Kárpátalja#Történelem). 1920-ig a magyar állam területe volt, majd pedig a csehszlovák állam része lett ( http://www.huszadikszazad.hu/img/570/19213_400px-czechoslovakia1920-38.jpg). Ezt követően 1938-ban, a bécsi döntés értelmében feldarabolták Csehszlovákiát, így jött létre a mai határ elődje Szlovákia és Magyarország között ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Bécsi_döntések). A II. vh. után a területek Csehszlovákiához és Szovjetunióhoz kerültek, a korábbi magyar–szlovák határ módosult, a magyar határ visszahúzódott a mai helyére, így lett pl. Szelmenc kettévágva ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyszelmenc). Ez a határ él a mai napig, csak a felek változtak azóta: előbb a Szovjetunióból kivált Ukrajna lett az egyik oldalon, majd a másik oldalon a kettévált Csehszlovákiából Szlovákia. Tehát összesítve a mai a negyedik határ a területen a XX. századot tekintve (ha nem vesszük azt, hogy felbomlott Csehszlovákia és Szovjetunió).

A térkép elkészülte után még két kelet–nyugati és egy észak–déli tájolású vasút épült ezen a területen.
c) Az észak–déli tájolású vasút a megszűnése előtt egy különlegesebb elrendezésű végállomásig közlekedett: milyenig?

Ferriviarius: Királyhelmec helyett Zemplénagárd lett a végállomása a bordogközi kisvasútnak, ami hurokvégállomás volt, http://www.fentrol.hu/hu/legifoto/23829?r=1&c=2454962.8795955:6168246.3999765:12

Tovább
Szólj hozzá!

India népesedéstörténete

2016. december 18. 20:34 - lezlidzsi84

India népessége a becslések szerint 2014-2015-ben elérte az 1,25 milliárd főt, az éves átlagos növekedést figyelembe véve pedig nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a 2020-as években átveszi a világ legnépesebb országa címet Kínától. A csaknem minden hatodik földlakót lakójának mondható ország lakosságszámára és népességnövekedési ütemére van aki csodálattal, van aki megdöbbenve és kérdésekkel telve és van aki félelemmel tekint, ugyanakkor az ország újabb kori népesedéstörténetének áttekintése kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük Földünk alapvető népesedési folyamatait és eloszlassunk pár ezekkel kapcsolatos tévhitet.

India a történelmi időkben mindig is Földünk egyik nagy "emberi hangyabolya" volt, a nagy folyamvölgyi, öntözésen alapuló kultúrák csaknem mindig a kínaival összemérhető népességkoncentrációt eredményeztek a szubkontinensen. Itt merül fel, hogy mit is tekintsünk pontosan Indiának? Az írott történelem során az indiai szubkontinens államalakulatai sok esetben túlnyúltak a mai ország keretein (főként északon), míg a kulturálisan is eltérő délt nem mindig sikerült hatalmuk alá vonniuk. Amennyiben az utolsó nagy birodalmak (Mogul, Brit) határain belüli részt tekintjük vizsgálatunk alapjának, akkor "India" már ma is a világ legnépesebb "régiója", ugyanis ennek a ma 200 milliós népességű Pakisztán és a 160-170 milliós Banglades is része.

india_sights_culture_002_crowd_shopping_342046315.jpgAz írott történelem folyamán jellemzően a Föld minden 6. lakója az indiai szubkontinensen élt - (forrás

Az első, 1871-es modern indiai népszámlálást megelőzően természetesen csak becsléseink lehetnek a szubkontinens népességéről, azonban nagy általánosságban igaz lehet, hogy az írott történelem folyamán csaknem mindig minden 6-7. ember a szubkontinens lakója volt. 1600 - körül a mintegy 660 millió földlakóból körülbelül 100 millió lehetett "indiai", a népességszám 1750-re 125 millióra, az első népszámlálásra pedig 238 milliósra nőtt. (Ez a szám nem fedte a mai Pakisztán egyes hegyvidéki területeit, de tartalmazta a mai Dél-Mianmar lakosait.), míg 1921-ben 319 millió embert írtak össze a területen.  A népesség növekedési üteme az említett időszakban némileg lemaradt a világ átlagos növekedési ütemétől (1921-ben már csaknem 2 milliárd földlakóról beszélhettünk), amit csak részben írhatunk az ipari forradalommal járó tudományos- közegészségügyi fejlődésbe késve bekapcsolódó országban jóval későbbi időkig pusztító járványok számlájára. 

Legalább ekkora volt a hatása az ugyanilyen rendszerességgel pusztító, egyes esetekben akár 5-10 millió áldozattal járó éhínségeknek és "kísérőjelenségeiknek", melyeket általában a 18. század második felében dominanciára szert tevő britek és Indiát kizsákmányoló, elnyomó gazdaságpolitikájának számlájára szokás írni. Ezek a tragédiák nem mellesleg az indiai történelmi emlékezet máig fájó pontjai, és komoly szerepük volt az in diai politikai függetlenségi gondolat megalapozásában. Az egyes éhínségek kiváltó okait megvizsgálva megállapítható, hogy a két legborzasztóbb éhínség, az 1770-es bengáli és az 1876-77-es dél-indiai egyértelműen a britek gazdaságpolitikai döntései miatt következett be, ugyanakkor természetesen egyéb tényezők is komoly szerepet játszottak a katasztrófákban, sőt egyes időszakokban még a britek is képesek voltak megelőzni az éhínségeket.

famine_1876-78_bangalore_wellcome_m0014873.jpgÉhezők Dél-Indiában 1876-ban - (forrás)

Éhínségek a sűrűn lakott, de jellemzően agyonadóztatott és így nagyobb élelmiszertartalékokkal nem rendelkező, de az időjárási szélsőségeknek igencsak kitett  Indiában már a brit uralom előtt is voltak, igaz kisebb gyakorisággal (na és dokumentáltsággal). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a britek alatti éhínségek igen nagy részére akkor (a 19. század második felében) került sor, amikor a lakosságszám (nem teljesen a britek tevékenységétől függetlenül) növekedésnek indult, amit növekvő mértékű ellátási zavarok kísértek, jellemzően az időjárási anomáliák (tipikusan az El Nino) következményeképpen. Természetesen nagyban hozzájárult ezekhez a zavarokhoz, hogy a britek egyre nagyobb területen termeszttettek exportképes haszonnövényeket, az élelmiszernövények helyett, illetve hogy még a jellemzően regionálisan jelentkező ínségek éveiben is ragaszkodtak az indiai élelmiszertermények jövedelmező exportjához. Alapvetően ez, illetve a háborús idők után megcsappant tartalékok vezettek az 1770-es éhínséghez. Ugyanakkor az általánosan okolt brit "laissez fare" politika önmagában még nem feltétlenül vezetett volna tragédiákhoz, ennek hatása leginkább akkor bizonyult katasztrofálisnak, ha az ilyenkor alkalmazott pénz, vagy munkaalapú segélyezésre késve vagy rossz hatékonysággal került sor. (A hatóságok jellemzően nem osztogattak élelmiszersegélyt, nem is nagyon volt meg ehhez az infrastruktúrájuk, leginkább pénzsegéllyel vagy közmunkáért osztott bérrel próbálták lehetővé tenni a nélkülözők piacon történő élelmiszervásárlását - tehát ebben a rendszerben is megvoltak az eszközök a helyzet kezelésére.) A 18. század végén, 19. század elején a brit hatóságok viszonylag jó hatékonysággal tartották kordában a kitörő éhínségeket, sőt 1873-74-ben kifejezetten példás intézkedéssorozattal akadályozták meg a bihari élelmiszerhiány nyomán kirobbanni készülő krízist.

Paradox módon három évvel később épp ez vezetett a leghírhedtebb katasztrófához. A brit közigazgatás ugyanis épp nagy költségcsökkentésben (és bevételnövelésben) volt, így a sikeres, de "drága" akciót végrehajtó hivatalnokokat komoly bírálattal illették, akik a röviddel később kitörő dél-indiai éhínség alatt igencsak visszavágták a segélyezést, és mire észrevették, hogy ez kevés lesz, közel 5,5 millió ember halt bele a nélkülözésbe illetve a legyengült szervezetüket megtámadó betegségekbe. A tragédiának három fontos következménye lett:

- Egyrészt elindította az indiaiak nagyarányú kivándorlását más brit uralom alatt álló területekre, ahol tipikusan éhbérért végeztek ültetvényes munkákat. (De legalább nem haltak éhen.) Így kerül nagy számú indiai Dél- és Kelet-Afrikába és Malájföldre és a Fidzsi-szigetekre.

- Egyes nagyobb indiai éhínségek egyik fontos jellemzője volt, hogy nem minden esetben a nincstelen falusi népességet érintették a legsúlyosabban (ott azért minimális élelem akadt), hanem a "városi" kézművesrétegeket, akik fizetőképes kereslete az élelmiszerárak emelkedésével elapadt, így nem tudtak élelmiszert vásárolni. Ez a lassan politikai öntudatra épülő, viszonylag képzettebb réteg egyben tanúja lehetett a britek rossz gazdaságpolitikai intézkedéseinek (pl. látta a kikötőkben exportra váró élelmet), így az 1877-es nagy éhínségnek komoly szerepe volt a britekkel szembeni indiai politikai mozgalmak ébredésében.

- A brit hatóságok levonták a tanulságokat és egy részben tudományos alapon álló, az élelmiszertermelést és az áremelkedéseket figyelő rendszert vezettek be, mely meghatározta mikor és hogyan kell beavatkozni, lehetőleg úgy, hogy ne okozzanak további piaci zavarokat. (A piac még mindig "szent" volt, másrészről a már akkor is népesnek számító, nehezen kézben tartható országban a piaci viszonyokba belenyúlás könnyen nem várt hatásokkal járhatott, mint azt majd hamarosan látni is fogjuk.) A rendszer a megfelelő infrastruktúrával rendelkező területeken meglepően jól is működött, általában akkor volt gond, ha az élelmiszerhiány elzárt területeken jelentkezett, ahonnan késve érkeztek az adatok, illetve lassan jutott el a segítség (pl. Orisszába 1896-97-ben). Ugyanakkor a 20. század elejétől - egy hírhedt kivételt leszámítva - megszűntek az éhínségek Indiában, és részben ennek, részben az orvostudomány első világháborút követő nagyarányú fejlődésének köszönhetően 1921-től (a rendkívül sok áldozattal járó spanyolnátha elvonultával) nagy ütemben esett a halálozások száma, a továbbra is fennmaradó nagy születésszám mellett pedig egyre nagyobb népességnövekedés volt tapasztalható: 20 év alatt 300-ról 388 milliósa duzzadt a népesség (az 1941-es népszámlálás már nem tartalmazta Burmát).

1024px-grainfaminemadras.jpgExportra váró élemiszer a madrasi rakpartokon az 1877-ben, az éhínség tetőpontján - (forrás

Mindez a háború alatt is folytatódott, a függetlenné váló India ugyanis 1951-ben már 361 millió lakossal büszkélkedhetett, Pakisztán pedig 76 millióval, az össznépesség tehát 437 milliósra gyarapodott, noha erre az időszakra esett a politikailag talán legkényesebb, sok tévhittel illetett 1943-as bengáli éhínség, mely a járulékos betegségekkel együtt mintegy 5 millió áldozatot követelt. Az indiai politikai folklór része, hogy ez az indiai függetlenségi mozgalommal szemben álló brit vezetés szándékos bosszúja volt. Churchill egyes kijelentései alapján mindez megalapozottnak tűnik, de mélyebben megvizsgálva a dolgokat, a katasztrófában szerepe volt egyes világtörténelmi eseményeknek, illetve az "ébredő" India szabadon választott helyi vezetőinek is, és a helyzetet épp a saját miniszterelnökük utasításaira fittyet hányó brit hadsereg stabilizálta. 

Az alaphelyzet a "szokásos" volt: több rossz termésű évet és egy nagyerejű ciklon pusztítását követően élelmiszerhiány alakult ki a legsűrűbben lakott Bengál tartományban, amit korábban burmai rizsbehozatallal orvosoltak. Azonban a japán hadsereg 1942 első felében megszállta Burmát, így az élelmiszerhiányt India más részeiből kellett volna fedezni. Az emelkedő élelmiszerárak hatására meg is indult a rizs és a gabona áramlása , de épp ez volt a Brit Birodalom utolsó tartalékát képző Brit Indiai Hadsereg óriási mértékű expanziójának időszaka, így más nagy felvásárló is akadt, ezért a helyi hatóságok pánikolni kezdtek, hogy helyben is hiány alakul ki - ezért megállították a Bengálba irányuló gabonakivitelt. (Ők jellemzően nem brit hivatalnokok voltak, hanem helyi erők.) A háborús viszonyok között a korábban kidolgozott mérőrendszer sem igazán működött, az egyetlen erő  (a hadsereg) ami segíthetett volna a japán inváziós fenyegetés miatt csak késve tudott reagálni, de végül - nagy késéssel - megoldotta a helyzetet. (Félelmük nem volt alaptalan, a japánok be is próbálkoztak 1944 tavaszán Imphalnál és Kohimánál, amit egy sztálingrádihoz némileg hasonló csatában törtek le a britek.) Az utókor egyik leggyakrabban idézett kritikája, hogy a helyzetet lehetett volna kezelni a Földközi-tengeri hadszíntéren felhalmozott fölös készletek Indiába szállításával. Hogy ez az adott szállítási helyzetben mennyire lett volna reális az más kérdés, főleg, hogy az élelmiszer Indiában is rendelkezésre állt, és még a szubkontinensen belüli mozgatást sem sikerült megoldani. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a legfelsőbb brit vezetés nem nagyon törte magát a megoldás érdekében, sőt Churchill még kifejezetten bicskanyitógató megjegyzéseket is tett.

distribution_of_food_among_people_in_bengal.jpgÉlelmiszerosztás Kalkuttában 1943-ban - (forrás)

Az igazán masszív népességnövekedésre csak India 1947-es függetlenné válásával került sor: a népesség a 361 milliós szintről 30 év alatt 684 millió fősre nőtt, a növekedés üteme pedig a csúcsot jelentő hetvenes években jóval meghaladta az évi 2%-os ütemet. A gyors növekedés fő oka a halálozási ráta korábbinál is nagyobb mértékű csökkenése, mely alapvetően a következőknek köszönhető:

- Komoly mértékben javult az egészségügyi ellátás, a kormányzati kampányoknak köszönhetően a 70-es évek második felére már szinte mindenhol rendelkezésre álltak az alapvető egészségügyi szolgáltatások.

- A "zöld forradalom" azaz a nagyobb termésátlagot biztosító növényfajták és művelési módszerek bevezetése nyomán nagymértékben növekedett az ország élelmiszertermelése, amely a nagymértékű népességnövekedés mellett is javította az élelmiszerellátást. Mindez csökkentette az alultápláltságot, ami növelte a betegségeknek való ellenállóképességet.

- Az indiai kormány a függetlenséget követő évtizedekben a korábbiaknál jóval kevésbé szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, így általában korábban tudott beavatkozni az élelmiszerhiányos helyzetekben. A bevatkozás egyébként a 70-es évekig a korábban kidolgozott brit rendszer alapján történt.

population_of_india_in_million.JPG

India (mai országterületének) népességfejlődése - az 1921-es adatokon jól látható a spanyolnátha hatása - (forrás

A 80-as évektől újabb tendencia kezdett kibontakozni: a halálozási ráta esését lassan követni kezdte a születési arányszám is, ami részben a korábbihoz képest "sok" életben maradt gyermek ellátási nehézségeinek, részben a jóléti társadalom (és kevesebb gyerek vállalására ösztönző családmodellje) lassú begyűrűzésének, részben pedig kormányzati felvilágosító kampányoknak köszönhető. Bár a lakosság 30 év alatt megint csaknem kétszeresére nőtt, és 2000-ben átlépte az 1 milliárd fős szintet, a népességgyarapodás üteme az 1971-es csúcshoz képest nagyjából harmadára mérséklődött.

800px-indiaibrdata.jpgA születések számának csökkenése a demográfiai átmenet szakaszának beköszöntét és a népességgyarapodás csökkenő ütemét jelzi - (forrás)

Indiának jelenleg a lassan mérséklődő népszaporulatnál nagyobb problémája a gyors ütemű városodás: 1951-ben a lakosság 17%-a, ma pedig 31%-a él városokban, több, mint kétharmadok 100.000 főnél népesebb településeken Az óriási népességű országnak tehát még igen komoly falusi "népességtartaléka" van, akik esetleges városokba özönlése, nemcsak komoly környezeti problémákhoz vezethet, hanem ha mindez még hosszútávon megfelelő képzéssel is párosul, a világpiac számára hirtelen elérhető, nagyszámú (többé-kevésbé) képzett munkaerő megjelenése világszerte további nagy munkaerőpiaci változásokkal járhat...

 

Főbb források:

http://www.yourarticlelibrary.com/history/the-four-distinctive-stages-of-indian-demographic-history/5483/

https://en.wikipedia.org/wiki/Famine_in_India

https://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_major_famines_in_India_during_British_rule

http://iussp2009.princeton.edu/papers/91026

47 komment