Pangea

Minden, ami földtudomány

Klímaváltozás vagy interglaciális?

2017. június 13. 19:00 - Hágen András

Hogyan látom én a klímaváltozást?

Milutin Milanković a 20. században él és alkotott. A horvátországi Dálya (Dalj) községben született 1879-ben. Iskoláit Eszéken (Osijek), és Bécsben végezte. 1914-ben a feleségével együtt Budapesten tartózkodott. Még ugyanebben az évben a nemzetközi helyzet fokozódott, mert Bosznia és Hercegovina fővárosában Szarajevóban egy szerb, Gavrilo Princip nevű nacionalista, megöli a Habsburg trónörököst, Ferenc Ferdinándot. Ez épp elég indokot adott az Osztrák-Magyar Monarchiának ahhoz, hogy hadat üzenjen déli szomszédjának, Szerbiának.

Ebből kifolyólag Milankovićot és feleségét elfogták a csendőrök és internálták őket Budapesten belül. A szerb mérnök megegyezett a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának akkori vezetőjével (a matematikus Szily Kálmánnal), hogy használhatja az Akadémia könyvtárát a kutatáshoz.

mil.jpg

Az első világégés alatt matematikai formába öntötte az éghajlatváltozás extraterresztrikus okait. Priori szerepkörbe helyezte a Föld forgástengelyének változását, a Föld keringési pályájának megnyúlását és a Föld forgástengelyének szögváltakozását.

Ezen teóriáját 1920-ban publikálta francia nyelven. A kutatásai alapján három csillagászati pályaelem változására vezette le az éghajlatváltozást: 

Az első a Föld forgástengelyének hajlásszögének a változása. Ez a szög 41 000 éves periódussal ingadozik 21,5 és 24,5 fokok között. Minél nagyobb a hajlásszög, annál szélsőségesebbek az évszakok mindkét félgömbön: a nyarak melegebbek, a telek pedig hidegebbek.

A második a Föld keringési pályájának alakja, amely 100 000 éves periódussal változik. Egyszer megnyúlik, és nagy excentricitású ellipszis alakját ölti, majd ismét szinte kör alakúvá válik. Ha nő az excentricitás, akkor nő a különbség a Nap és Föld legkisebb és legnagyobb távolsága között. Jelenleg a Föld akkor távolodik el legjobban a Naptól, amikor a déli félgömbön tél van, ennek következtében a déli félgömbön a tél valamivel hidegebb, a nyár viszont valamivel melegebb, mint az északi félgömbön.

A harmadik pedig a precesszió, vagyis a földtengely elmozdulása. A forgástengely 23 000 év alatt ír le egy teljes kört a csillagokhoz képest. A precesszió határozza meg, hogy egy adott félgömbön a nyár a földpálya napközeli vagy naptávoli pontjára esik-e, vagyis, hogy a Föld éghajlatának a tengely ferdesége miatti évszakosságát erősíti vagy gyengíti-e a pálya excentricitásából adódó évszakosság. Ha az évszakosság e két meghatározója (a tengelyferdeség és pályaexcentricitás) az egyik félgömbön szinkronban van egymással, akkor az ellentétes félgömbön aszinkronban kell lennie. 

Kezdetben nem kapott nagy figyelmet az eszmefuttatás, egészen addig amíg meg nem jelent a tanulmány német nyelvű változata. E munkát olvasta a jogász végzettségű Bacsák György, aki elsőként megértette és felfigyelt a számítási hibákra és hiányosságokra.

Bacsák fellelkesült az új elméleten, és levélváltás következett be közte és Milutin Milanković között 1933 és 1955 között. Bacsák 56 levelet írt, míg a szerb tudós 10 levelet. E levelekben kifejti a magyar polihisztor, az interglaciálisok fontosságát és jelentőségét. Milanković okfejtéséből kettő csillagászati tényező felhasználásával képessé vált egy kalendárium szerkesztésére. Ezért is nevezzük az éghajlatváltozás csillagászati alapon való magyarázatát Milanković – Bacsák-elméletnek.

Megalkotásakor még nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a ciklusnak, egészen addig amíg felfedezték, hogy a geológiai rétegek között is nyomon követhetők glaciálisok és interglaciálisok nyomai. Például a jura végi és kréta eleji Mogyorósdombi Mészkő Formációban meghatározott időtartamban osztozik a kovavázas-, és mészvázas plantonok előfordulása. A kovavázas planktonok uralkodóan hűvös éghajlaton gyakoriak, a mészvázúak pedig meleg éghajlaton.

Az igen komoly lehűléssel járó jégkorszak 800 000 évvel ezelőtt kezdődött a Föld északi felén. A glaciális korszakot az Alpokban kutatták meg a legjobban, ezért egyes korszakok neveit az Alpokból kapták. Így lettek Bíber, Duna, Günz, Mindel, Riss és Würm elnevezések (Amerikában csupán 4 eljegesedést azonosítottak: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin). A jégkorszak kezdete és vége között eltelt 790 000 év. Számos glaciális és interglaciális időszak váltogatta egymást. Viszonylag sok ideig tartott egyes glaciális időszak és interglaciális esemény.

Megközelítőleg 10 000 éve ért véget az utolsó jégkorszak, és az emberiség története virágzásnak indult. Azonban rövid ideig tartó klímaváltozás is megfigyelhető volt a történelemben (Rácz L. 2001). Ilyen volt például a Heinrich-esemény (Heinrich H. 1988). Hartmut Heinrich tengergeológus írta le először azt a jelenséget, amikor a jégkorszak melegebb periódusaiban a jégtáblák szétesése miatt nagy mennyiségű hideg, édes víz kerül az óceánba, felborítva ezzel a tengeráramlatokat, ami erős éghajlati változást idézett elő. A róla Heinrich-eseménynek keresztelt jelenség nemcsak az átlaghőmérséklet csökkenését idézte elő, hanem egy rendkívüli száraz periódus kiváltó oka is volt.Lehetséges oka között szerepel a hirtelen olvadás miatt letöredező gleccserjég, amely módosítja a „nagy óceáni szállítószallagot”, Ebből következően hirtelen, de rövid időre csökken a Föld északi féltekének hőmérséklete, mint például 12000 évvel ezelőtt (1. táblázat).

„Heinrich-esemény”

Ideje BP ezer évben

H0

12

H1

16-15

H2

24-22

H3

31-29

H4

38-35

H5

45

H6

60

1. táblázat: A Heinrich-események időbeni lebontása (Kordos L. 2015)

A gyors hőmérsékletcsökkenést, ugyancsak sebes hőmérsékletemelkedés váltotta fel. Kettő, egyenként 3 km-es mélyfúrásnak az eredményeit hozták nyilvánosságra W. Dansgaard és kutatócsoportja. A fúrást Grönlandon végezték. Jég- és üledékmintáik kb. 110 000 évre visszamenő éghajlati információt szolgáltattak, melyek az eddigieknél sokkal pontosabb képet adtak a múltbéli klímaváltozásokról. Most már nagyon pontosan lehet tudni, hogy a legutóbbi 10 000 évben a Föld éghajlata nemcsak enyhe, hanem bámulatosan stabil és változatlan volt. A korábbi százezer évben viszont az éghajlat vadul váltakozott oda-vissza egy nagyon hideg és egy maihoz hasonló között, és kb. 20 nagy globális változás (Dansgaard–Oeschger-esemény) történt. A hőmérséklet növekedés Grönlandon 50-100 év alatt megközelítőleg 10 °C gyors növekedéssel járt, amit egy lassú, ám folyamatos lehűlés követett (Rousseau – Sima 2014). Ilyen ciklusnak volt köszönhető, hogy a vikingek felfedezték Grönlandot, Észak-Amerikák – Kolumbusz előtt – és benépesítették Izlandot.

A moréna üledékeiben végzett vizsgálatok nyolc olyan klíma szintet állapítottak meg, amelyek 1470 évenként ciklikusan ismétlődnek. Ezt nevezik Bond-eseménynek (Bond et al. 1999). E szabályos időközönként ismétlődő jelenségek lehűlési klímaciklust mutatnak. Az utóbbi 10 000 évben számos olyan esemény történt, amely meghatározta a történelem alakulását (2. táblázat). 

„Bond esemény”

ideje BP ezer évben

megnevezés

0

0,5

kis jégkorszak (Little Ice Age)

1

1,4

vándorlások kora

2

2,8

Kr. e. korai első évezred, a késő bronzkori kultúrák összeomlása

3

4,2

az egyiptomi Óbirodalom

4

5,9

neolitikum, atlantikum lecsengése

5

8,2

„bibliai özönvizek”

6

9,4

Gleccseraktivitás növekedése Norvégiában; lehűlés Kínában

7

10,3

 

8

11,1

átmeneti szakasz a fiatalabb dryasból a boreális szakaszba

2. táblázat: A Bond-események és nevezetes történeti események (Kordos L. 2015)

A jelenség oka még tisztázatlan, azonban Gornitz és társai (2009) felvetik, hogy a Föld orbitális Milanković – Bacsák-ciklusainak egyik összetevőjeként alakulhatott ki, amire a Nap sugárzási energiájának periódikus váltakozása is hatással lehetett.

Napjainkban a médiában azt hangoztatják, hogy globális klímaváltozás játszódik le a Földön, amely főképp emberi, ún. antropogén okokra vezethető vissza. Szó, ami szó mérhetetlen mennyiségben égetünk el fosszílis tüzelőanyagokat. A légkörben nagy mennyiségben van jelen mesterséges úton odajuttatott szén-dioxid, nitrogén-dioxid, úgynevezett üvegházhatású gáz.

A Milanković – Bacsák-elmélet felhasználásával láthatjuk, hogy a würm glaciális 10 000 éves lezárulásával egy interglaciális fejlődött ki. Ebben a korban élt és alkotott a Homo sapiens, aki a kőbaltától eljutott egészen a mobiltelefonig. E korszakot nevezik holocénnek, napjainktól pedig antropocénnek, vagyis emberi kornak.

A holocénben – annak ellenére, hogy egy jégkorszakközi időszakban élünk – nem volt egyöntetű az éghajlat, erre a legjobb bizonyítékot a növénytársulások váltakozása adja meg. Az utóbbi 3000 év történetét, pedig az írásos források megjelenése adja meg. Az írásos emlékekből már tudunk következtetni a Föld klímájára is, hogy éppen Heinrich-, vagy Dansgaard-Oeschger-, esetleg Bond-esemény játszódik le.

A Bond-esemény során bekövetkezett „kis jégkorszak” megközelítőleg a 19. század végén ért véget, és a hőmérséklet lassan emelkedni kezdett. Egy újabb Dangaard-Oeschger-eseménybe kerültünk? A válaszom rá, hogy elképzelhető. Miért emeltem ki, hogy lassú? Azért mert természetes keretek között az eseményen lassan emelkedik a hőmérséklet, de az ember által a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok miatt gyorsult fel drasztikusan a hőmérsékletnövekedése.

3. ábra A hőmérsékletváltozás és a szén-dioxid közötti kapcsolat.

De ez hogyan lehetséges? Miért nem tűnnek el a légkörből ezek a gázok? Erre a választ a gázok tartózkodási ideje adja meg. Ez mutatja meg, hogy a légkörbe került gáz, átlagosan mennyi ideig maradnak a légkörben. A szén-dioxid esetén ez 50-200 év, a metánnál 12 év, a dinitrogén-oxidnál 114 év (IPCC, 2007). 

4. ábra A három üvegházhatású gáz a légkörben.

Összegezve eddigi észrevételeimet egy jégkorszak közi, ún. interglaciális korban élünk, amelyben elkerülhetetlen a légkör melegedése. A Milanković – Bacsák-ciklus egyik összetevőjének ingadozása és a napsugárzás intenzitásának váltakozásával különféle események jönnek létre, pl. „kis jégkorszakot” okozó Bond-esemény, vagy a Római Birodalom felvirágzását hozó Dansgaard-Oeschger-események. Véleményem szerint egy melegedő Dansgaard-Oeschger-eseményben élünk, amelyet az emberi úton nagy mennyiségben a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok felgyorsítanak. Alapvetően nem nevezhetjük az emberiség okozta eseménynek: Földön időjárási periodicitása játszódik le, erős emberi sebesség fokozással. Gondolataimat összegezve így látom én a klímaváltozást.

mta.jpg

A cikk megírásához az ihletet egy előadás adta. Budapesten 2017. április 20-án a Magyar Tudományos Akadémián emléktáblát avattunk Milutin Milanković tiszteletére. Jómagam is részese és egyik előadója voltam a konferenciának. Úgy érzem eddigi munkásságommal bizonyítottam annyit, hogy megírjam személyes véleményemet a klímaváltozásról, azaz hogyan is látom én az éghajlatot. Antropogén klímaváltozás figyelhető meg, vagy talán egy interglaciáliskorban élünk az utolsó nagy jégkorszak után? Személyes véleményem szerint egy interglaciális, melegedő korban élünk, amely az antropogén okoknak köszönhetően felgyorsult.

Irodalom

  • Bond G, Showers, W, Elliot, M, Evans M., Lotti R., Hajdas I, Bonani G. and Johnson S. (1999) The North Atlantic’s 1-2 kyr climate rhytm: relation to Heinrich Events, Dansgaard/Oeschger cycle and the Little Ice Age.- In: Clark, P., Webb, R. and Keigwin, L., Mechanisms of Global Climate Change at Millennial Time Scales.- Geophysical Monograph Series, Washington DC., 112: 35-58.
  • Gornitz V (2009) Encyclopedia of Paleoclimatology and Ancient Environments. Encyclopeia of Earth Sciences Series. - Springer Science + Media B.V., Dordecht, pp. 1047.
  • Heinrich H (1988) Origin abd Consequences of Cyclic Ice Rafting int he Morttheast Atlantic Ocean during the Past 130,000 Years.- Quaternary Research, 29: 142-152
  • Kordos L. (2015) Gyors klimatikus átmenetek az észak-atlanti területen. Klímaszkeptikusok, A klímaváltozásról tudományosan.
  • Rácz L (2001) Magyarország éghajlattörténete az újkor idején. – JGYF Kiadó, Szeged, pp. 303.
  • Rousseau DD, A. Sima (2014) Abrupt changes recorded in loess sequences.- Past Global Changes, 22 (2): 86-87.
  • https://www.ipcc.ch/pdf/assessment-report/ar4/wg2/ar4_wg2_full_report.pdf
84 komment

A Föld legidősebb folyói

2017. június 11. 20:00 - lezlidzsi84

A földtörténet számos brutálisan régi "leggel" kápráztat el minket: beszélhetünk a legrégibb kőzetről, ásványról, legrégibb életnyomról, vagy legrégebbi kéregdarabról. Kérdés, hogy beszélhetünk-e hasonlóan öreg vízfolyásokról, folyókról, melyek őrzik egy ősi vízhálózat nyomait?

grand_canyon_view_from_pima_point_2010.jpgŐsinek tűnő tájba bevágódott folyó - a Colorado a Grand Canyonban - mivel a Colorado-fennsík "csak" 50-30 millió évvel ezelőtt kezdett kiemelkedni, nem tartozik a legöregebb folyók közé - (forrás

A válasz elsőre igen lenne, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy is tesszük fel a kérdést, azaz mi alapján is minősítünk valamit "ősi" vízfolyásnak. Azt a folyót amely a leghosszabb ideig folyt ugyanott? Az "ugyanott" a lemeztektonikai mozgások miatt millió éves időtávon gyakorlatilag értelmezhetetlen, hisz a kőzetlemezek elmozdulnak, és ahogy egy korábbi írásunkban már kiveséztük, a mai Észak-Amerika helyén 150-200 millió éve valami egészen más volt. Ez tehát zsákutca, azonban ha már a mozgó kőzetlemezeken belül vizsgálódunk, közelebb kerülünk a megoldáshoz. Mondhatnánk, hogy egy adott terület vizeit hosszútávon, egy völgyben a világtengerekbe vezető folyók közül kell választanunk? De mi van, ha közben megváltozott a világtengerek elhelyezkedése, azaz a folyó 200 millió éve még nem is az akkor még nem létező Atlanti-óceánba folyt? Mi van, ha a kéregmozgások miatt (akár többször is) megváltozott folyásiránya? Tulajdonképpen semmi, a folyóvölgy ettől még folyóvölgy, úgyhogy vizsgálódásunk alapja a következő lesz: melyik folyó mélyíti völgyét leghosszabb ideje egy adott geológiai formációba? Az előbb leírtak egyben meg is adnak pár szempontot ahhoz, hogy merre is érdemes keresgélnünk:

1. A legtöbb folyóvölgy az azt magába foglaló domborzatformánál (praktikusan hegységnél) nem idősebb, kivéve, ha teljesen átvágja azt.

2. Ebből következően nem a fiatal lánchegységekben kell a legrégibb völgyeket keresgélnünk, itt túl sok drasztikus változás történt, a "közelmúltban", azaz nagyjából az utolsó 70 millió évben. 

3 Szintén nem esélyesek az erőteljes eljegesedéssel érintett területek, igaz a jégtakaró egyes helyeken (jellemzően hegyvidéki területeken) hozzájárulhatott korábbi folyóvölgyek "kimélyítéséhez".

4. A rengeteg felszínalaktani változás miatt a legidősebb folyóvölgyek nagy valószínűséggel viszonylag rövidebb folyókhoz tartoznak.

A fentiek alapján tehát viszonylag rövid folyószakaszokat kell keresgélnünk ősmasszívumok vagy röghegységek területén, lehetőleg az 50 szélességi körnél kisebb földrajzi szélességeken. 

Következzenek "nyerteseink", azzal a megkötéssel, hogy egyrészt völgyeik becsült kora eléggé hozzávetőleges (50-60 millió éves pontosságú), másrészt mindegyikre ráütendő a "jelenlegi tudásunk szerint" címke is. (Tehát a pontos megfogalmazás így szólna: a felsoroltak valószínűleg Földünk legidősebb folyói között vannak.) Ez alapján a legöregebb folyó az ausztrál Finke, korát 350-400 milliósra teszik, második helyezettnek a 320-340 millió éves Meuse futott be, míg a 3. helyen - nem véletlenül - hármas holtverseny alakult ki az Appalache hegység három folyója, a New, a Susquehanna és a French Broad révén, mintegy 260-340 millió évvel ezelőtti kialakulással. (Lehetséges, hogy a 4. helyezett Rajna még beelőzi az észak-amerikai aggastyánokat, egyes források szerint idősebb lehet a völgyének nagy részét létrehozó hegységeknél, mivel átvághatta azokat. Más források szerint a Susquehanna egyes szakaszai akár 500 millió évesek is lehetnek, ezzel ő lenne győztesünk - igaz ezt az eredményt egy elég tág határok között mozgó becslés adta..) Azt is hozzá kell tennünk, hogy jellemzően nem az egész folyóvölgy ilyen idős korú, az erózióbázis (azaz a tó vagy tenger amibe a folyó ömlik) szintjének változása miatt csak viszonylag rövidebb szakaszaikról beszélhetünk "vénséges vénként".

9762ceab0eec1f9920f5992b074e018f.jpgAz épp bővízű Finke folyó - (forrás

Elnézve a fent említett korokat, feltűnhet, hogy a legidősebb folyóvölgyek gyanúsan 3-400 millió év körüliek, ebből a korból pedig homályosuló emlékű középiskolai földrajzórákról beugorhat az úgynevezett "kaledóniai" és "variszkuszi" hegységképződések. A rossz emlékű biflázások nyomán még az is derenghet, melyik hegységek is voltak ezekben érintettek. Igen, többek között az Appalache, az Ardennek és a Nagy-vízválasztó-hegység. De miért pont ennek a földtörténeti eseménynek a nyomán beszélhetünk ősi-folyóvölgyekről? Máshogy feltéve a kérdést: miért nincs idősebb? 

kepkivagas.JPGA Finke folyó hegységet átvágó, meanderező völgye - Forrás: Google Maps

A rövid válasz úgy hangzik, hogy lehet, hogy van, csak nem tudunk róla. A hosszabb meg úgy kezdődik, hogy ennek a következő okokból nagyon kicsi az esélye:

- Egyrészt a kor nem csak emlékeinket ritkítja és szépíti, de a folyóvölgyeket  is eltünteti, elsősorban az azokat tartalmazó hegységek pusztulása révén, így a kor növekedésével arányosan egyre kisebb az esélye, hogy eredeti felszínformával, vagy maradványával találkozzunk. (Az alföldi területeken a feltöltődés miatt pedig hosszútávon nagymértékben megváltozik a folyók futása, így ott nehéz lenne ilyen nyomokat találni.)

- Ezt az arányosságot azonban több tényező is felboríthatja: egyrészt az eljegesedések már említett felszínformáló (legyaluló) hatása. Mivel a mintegy 2,5 millió éve kezdődött és ma is tartó eljegesedést megelőzően  mintegy 360-240 millió éve került sor hasonló (egyébként a mai Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát, Ausztráliát és az Antarktiszt) érintő eseményre, Földünk jelentős részén elég jól behatárolt a finomabb felszínformák maximális kora. Szintén hozzájárulhat ehhez a szuperkontinensek megléte is: a szárazföldi kőzetlemezek ütközése, egységes "kontinenssé" forrása majd szétválása olyan kiterjedt és masszív felszínformálással jár, amit kevés folyóvölgy él túl. (Arról nem is beszélve, hogy a szuperkontinensek nagy kiterjedésű szárazföldbelseji területei jellemzően sivatagosak, ami nem igazán kedvez a kiterjedt vízrendszerek létrejöttének, pusztulásának viszont annál inkább.) Az utolsó szuperkontinens, a Pangea mintegy 350-150 millió évvel ezelőtt létezett, létrejöttéhez kötődik az említett variszkuszi és kaledóniai hegységképződés, mai lánchegységeink pedig javarészt a szétválását kísérő lemezmozgások termékei.

- Az előbb említett tény igen fontos: ugyan a kaledóniai és variszkuszi hegységképződés egykor szintén magas hegyvidékei idővel ugyan alacsonnyá koptak, de az újabb — a szuperkontinens szétválásával járó — kéregmozgások ismét kiemelték magjaikat, mindez pedig a folyó mélyre vágódó völgyének és ezáltal hosszú életének kulcsa. Tehát a folyórendszerek kialakulásának legfontosabb tényezője a lemeztektonika.

newriverbridge_west_virginia.jpgA New River völgyének hídja (Fayetteville, West Virginia) - (forrás) 

Most már egyértelmű, miért valószínűtlen, hogy sokkal idősebb folyóvölgyre bukkanjunk, ugyanakkor azt még nem tisztáztuk, miről is ismerik meg ezeket a kutatók: leginkább a rendkívül nagy, visszahajló kanyarokat tartalmazó (gyakorlatilag meanderező) szurdokaikról. A folyók ugyanis nem a hegyvidékeken meandereznek, hanem torkolatukhoz viszonylag közel, tipikusan alföldi területen. De képzeljük el, hogy "hirtelen" elkezd emelkedni a térszín, megnövekszik a folyó esése, már nem teríti el szelíden hordalékát, hanem elkezd bevágódni Ekkor ez a bevágódás a korábbi kanyarulatok nyomán fog történni, konzerválva azokat. Képzeljük el, hogy két kontinens ütközésénél mi történik: a bezáruló óceán partközeli területein meanderező folyók egy idő után a hegységképződés kellős közepére kerülnek, de a viszonylag lassú emelkedés miatt van idő a meanderek bevágódására, igaz a folyásirány eközben simán meg is változhat. Szintén a lassú (és az említett röghegységek esetén többszöri) emelkedés miatt  előfordulhat, hogy folyónk átvágja a szóban forgó hegységet. Ha tehát ilyennel találkozunk, és a földtörténeti múlt rekonstrukciójából világos, hogy az elmúlt 300-350 millió évben ott hegység emelkedett, világos, hogy a meanderek ezt megelőzően alakultak ki, tehát itt az ősi vízrendszer egy darabjával van dolgunk. (Persze annak megállapítása, hogy az említett időszakban folyamatosan hegységgel volt dolgunk azért nem annyira egyszerű.)

1000px-meuse_in_the_french_ardennes.JPGA Meuse bevágódott kanyarulata - (forrás

Jogosan merülhet fel a kérdés: mi van, ha nem meanderezett a folyó? Akkor jóval nehezebb felismerni mivel is van dolgunk. Erre jó példa "rekorderünk" a Finke, mely több szempontból kakukktojás. Egyrészt a lefolyástalan Eyre-tóba ömlik (már amikor van benne elég víz), másrészt ebben az esetben elmaradt a bázishegység nagyobb mérvű ismételt kiemelkedése: Ausztrália belső része viszonylag nyugalomban volt az utolsó 300 millió évben. Itt tulajdonképpen nem is "ütközéses hegységképződésről" volt szó, hanem az ennek nyomán felgyülemlett feszültségek okozták a kontinensbelseji kiemelkedést. Tehát, itt kb. 300-400 millió éve történt meg az a mérsékelt emelkedés, ami az Appalache és az Ardennek esetében az újabb földtörténeti korokban - ezért is ez az egyik legöregebb folyó.

lake_eyre_basin_map.pngAz Eyre tó vízgyűjtője - a jobb oldalon található Finke középső szakaszát tartják a legősíbb aktív folyóvölgynek, de vélhetően az egész vízrendszer igen idős - (forrás)

A környezet viszonylagos nyugalma miatt erős a gyanú, hogy némelyik környékbeli vízfolyás is igen ősi lehet, de a Finke vágott magának szép meanderező szurdokot, így erről tudjuk biztosan, hogy egy ősi táj lenyomatát őrzi...

 

Felhasznált források:

  • https://web.archive.org/web/20130708193907/http://www.geology.byu.edu/wp-content/uploads/2011/11/Volume-48-2006.pdf
  • https://www.nywea.org/clearwaters/09-1-spring/04-Historical.pdf
  • https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_rivers_by_age
  • https://nt.gov.au/leisure/parks-reserves/find-a-park-to-visit/finke-gorge-national-park
  • http://www.theaustralian.com.au/life/weekend-australian-magazine/the-oldest-river/news-story/19dbcf983ea3e1394b8500368489ee57
Szólj hozzá!

Katar válaszút előtt

2017. június 07. 23:18 - Tranquillius

Június 5-én robbant a hír, miszerint az Öböl-térség országai megszakították a diplomáciai kapcsolatokat Katarral. Mindazoknak, akik nem követik figyelemmel a Közel-Kelet geopolitikai folyamatait a lépés drasztikusnak tűnhetett, de nem volt minden előzmény nélküli. Mivel a lépés nem csak a diplomáciai, hanem a hanem a gazdasági érdekeltségeket is átrendezheti, érdemes áttekinteni mi, miért és hogyan történt. És nem utolsósorban, készülnünk kell-e egy újabb Öböl-háborúra?

doha-skyline-in-the-morning.jpgManhattan a Perzsa-öbölben, Doha (forrás)

Tovább
25 komment

Csehszlovák-lengyel határviták 1919-1945 között

2017. június 04. 09:41 - Tranquillius

1918 után, a széthulló Magyarország egykori területein megindult osztozkodás nem ritkán fegyveres konfliktusokhoz vezetett az utódállamok között. Olaszország nem hagyta, hogy Fiume Jugoszláviához kerüljön, képlékeny volt a csehszlovák-román határ, és a 90%-ban németek által lakott bánsági Zsombolya megszerzéséért majdnem kitört egy szerb-román háború. A frissen megalakult Csehszlovákia és Lengyelország seregei pedig már 1919 januárjában egymást lőtték a Tescheni-hercegségért, valamint Árva és Szepes vármegye északi részeiért.  

dsc08832.JPGA szepesi Nedec vára Lengyelországhoz került, lakója 1945-ig egy magyar főúr volt. 

Az egykori Magyarország területéért zajló versengés már az 1919-es Magyarországról nézve is nagyon távolinak tűnt. A felvidéki magyar uralom széthullásával a konfliktus már kizárólag a cseh-lengyel félre tartozott. A Trianoni békeszerződés szövegében ez a határvonal nem is szerepel, csak egy hónappal később, a Spában aláírt cseh-lengyel szerződésben rögzítették. Jelenleg (úgy, hogy Fiume Horvátországban van) Szepes és Árva vármegye legészakabbi részei az egyetlen olyan magyar területek, amelyek nem szomszédos országhoz kerültek. Nem véletlen tehát, hogy a téma Magyarországon sem közismert. 

Habár a két ország között Tescheni-Sziléziáért (Těšín/Cieszyn) zajló elkeseredett küzdelem egy külön bejegyzést is megérne, mi ebben a bejegyzésben csak a történelmi Magyarország területét érintő határvitákat ismertetjük. 

Aki követte a Pangea blog Szepességről szóló négy részes eposzát (Magyarország legbonyolultabb vármegyéje, ill. a Szepesi szász etnikai térszerkezet I., II., III.), már tudhatja, hogy Magyarország Szepes vármegyéjének jelentős része 1412 óta lengyel uralom alatt állt Zsigmond király üres kincstárja miatt. A 360 éves lengyel hatalom nem múlt el nyom nélkül, habár kimutatható lengyel lakosság nem maradt a szepesi városokban. Gorálok, azaz hegyi lengyelek éltek a szepesófalvi járásban, holott ez nem tartozott az elzálogosított területekhez. Ez a népcsoport lengyel-szlovák keveréknyelvet beszélt ekkoriban, önazonosságát e kategóriákon kívül határozta meg. Életmódjuk hasonló volt a Kárpátokban vándorló vlach és albán pásztorokéhoz, vagy éppen a kárpátaljai huculokéhoz. Mind a szlovák, mind pedig a lengyel állam komoly propagandatevékenységet folytatott annak érdekében, hogy az egyik, vagy másik nemzet mellett tegyék le a garast. A határok megszilárdulása után a gorálok jelentős részben az új hazájuk nemzetiségét választották. Mivel a XIX. század végén a szepességi gorálok magukról sem tudták, hogy ők lengyelek, vagy éppen szlovákok-e, a magyar népszámlálásokon egyszerűen a szlovákokhoz írták be őket. Amikor 1918-ban Lengyelország feltámadt halottaiból rögtön bejelentette igényét Szepes-vármegye északi részére. Nem csak bejelentette, de a hadserege 1918 őszén már meg is szállta a Késmárkig terjedő északi Szepességet. A határ a Poprád folyó és a Tátra vonulata lett volna.  

575px-orawa_mapa_narodowosciowa1931_ziemia_nr10_1931.JPGCitromsárgával a lengyel települések határa egy lengyel propagandakiadványban.

Míg a Szepességre a történelmi jog alapján tartottak igényt, addig Árva vármegye északkeleti részét etnikai alapon kívánták megszerezni. Ahogy a lengyelek mondják, Orawa lakosságának körülbelül ötöde lengyel volt. A magyarországi népszámlálások sokáig erről egyáltalán nem vettek tudomást, 1900-ig szín szlovák vármegyének tüntették fel, ahol a magyarság aránya még 1910-ben is 2,5% alatt volt. 1918 novemberében, amikor a helyi lengyelek megtudták, hogy Csehszlovákiához fognak kerülni, Jablonkában megalapították a Felső-Árva vármegyei, Ólublón pedig a szepesi lengyel nemzeti tanácsot. Egyetlen céljuk volt; csatlakozni Lengyelországhoz. 

plebiscyt_cieszy_spisz_orawa.pngVitás területek Lengyelország és Csehszlovákia között. Narancssárga: népszavazásra bocsátandó terület,  Piros vonal: csehszlovák-lengyel végleges határ, rózsaszín pöttyözött vonal: lengyel hadsereg ellenőrzése alatti terület 1918 októberében, ahonnan kivonultak az antant nyomására. 

Az 1919 januárjában kirobbant cseh-lengyel háború az előbbiek győzelmével zárult, a hadműveletek elsősorban Cieszyn környékére korlátozódtak. Az egykor Magyarországhoz tartozó területeken nem folyt fegyveres harc. Többek között azért sem, mert Lengyelország ebben az időben minden szomszédjával konfliktusba keveredett, így nagyon meg kellett választania, hol veti be a katonaságot. A két tucatnyi észak-magyarországi település nem tartozott a prioritások közé. Mindenesetre a csehszlovák kormány alaposan kihasználta a lengyelek szorult helyzetét, hogy minél kevesebb területet kelljen nekik juttatni. 

1919. február 3-án, az antant által kikényszerített fegyverszünet életbe lépésekor rögzítették az ideiglenes demarkációs vonalat, amely megegyezett a mai cseh-lengyel határvonallal. Ugyanezen a napon a csehek elfogadták a lengyelek népszavazási javaslatait Teschen, valamint Árva és Szepes vármegyére. Ebből azonban nem lett semmi. Egy év múlva, amikor már Varsót ostromolták a szovjetek Benes elnök kihasználta a lengyelek reménytelenenk tűnő helyzetét és elérte az antanthatalmaknál a népszavazások visszavonását. Végül a határt az antanthatalmak húzták meg. A lengyelek ezt nem felejtették el és az első adandó alkalommal bosszút áltak a csehek szószegéséért.

1920. július 28-án, másfél hónappal a Trianoni szerződés után a belgiumi Spa városában írták alá a csehszlovák-lengyel határegyezményt. Ennek értelmében Lengyelország végül megkapott 13 települést Szepes vármegyéből, úgymint: 

A csillaggal jelölt Erdős települést 1938 őszén, a Müncheni egyezmény után szállta meg Lengyelország. Az 1910-es utolsó magyarországi népszámlálás 81 lengyelt számolt össze ezen a 13 településen, akik mindössze két településen oszlottak meg, Alsóláposon 5,2, Frigyesvágásán 4% aránnyal. Magyar szerzők is kárhoztatták ezt a népszámlálást, hiszen a gorálok szlovákokká minősítése nélkül a szlovákság csupán relatív többségben lett volna Szepes vármegyében. Az elcsatoláson azonban ez az 5-6% sem változtatott volna. A szepesófalvi járás területének körülbelül a fele (195 négyzetkilométer) jutott Lengyelországhoz.

629px-polskyspis-hu_svg.pngCsehszlovák-lengyel határ a Szepességben 1920-1938, 1945-jelenleg

Árva vármegye trsztenai járásából ugyancsak kaptak 13 települést és 389 négyzetkilométer területet. A Fekete-Árva folyó révén Lengyelország részesült a Duna folyó vízgyűjtőjéből. E falvakban a lengyelek aránya mindenhol meghaladta a 90%-ot az 1910-es népszámlálás alapján: 

A csillaggal jelölt települések itt azt mutatják, hogy az 1920-ban meghúzott határok Árvában csak ideiglenesek voltak. Négy évvel később felül kellett vizsgálni a döntést, melynek következtében módosult a határ. Szuchahora és Hladovka átkerült Csehszlovákiához és cserébe a lengyelek megkapták Alsó-Lipnicát. Javorina és Zsgyár maradt Csehszlovákiában, a lengyel igény ellenére. 

arva_hatar_2.jpgHatárváltozások 1919-1939 között Árva vármegye területén. Jelmagyarázat: 1. Vízgyűjtő terület határa 2. Lengyel Duna-vízgyűjtő 1920 előtt 3. Jelenlegi lengyel-szlovák határ 4. Határ 1920 előtt  5. Lengyel-Csehszlovák határ 1924-ig  6. Hladovka és Szuchahora területe  7. Árvai-víztározó (forrás)

Összességében 584 négyzetkilométernyi magyar terület és körülbelül 25000 főnyi lakosság került át Lengyelországhoz. A kor sajátossága, hogy ezt a területet a lengyelek nem Magyarországtól, hanem Csehszlovákiától szerezték meg. Mindenesetre a döntés miatt különösen csalódottak voltak, főként Cieszyn elvesztésébe nem tudtak belenyugodni. 

A revansra egészen 1938 őszéig kellett várni. A Müncheni egyezményben Németország megkapta a Szudéta-vidéket és Sziléziát. Csehszlovákia meggyengülését Magyarországon kívül Lengyelország is igyekezett kihasználni, meglehetősen rossz ütemérzékkel. 1938. szeptember 30-án lengyel ultimátum érkezett Prágába, követelve az 1918 óta vitás területek átengedését. Varsó attól tartott, hogy a számukra fontos vasúti csomópontokat a németek fogják megszállni. Október elsején érkezett meg a csehszlovák válasz, amely engedett a lengyel követeléseknek. Český Těšín mellett egykor Magyarországhoz tartozott területek is gazdát cseréltek. 

polish_army_capturing_zaolzie_in_1938.PNG1938. Lengyel csapatok megszállják Český Těšín-t (forrás: wikipédia)

Trencsén vármegyéből három települést kapott meg Lengyelország. Skalité (Sziklaszoros), Čierne (Cserne), Svrčinovec (Fenyvesszoros) falvak vlach jogon települtek még a XVII. században. Rutén és oláh pásztorok lakták, akik később elszlovákosodtak. Stratégiai fontosságú völgyben fekszenek, rajtuk keresztül vezet az út és vasút Lengyelországból Cieszynbe. Miután a cseh rész vasúti csomópontjait is megkapták 1938-ban e három falu nélkülözhetetlenné vált a rajtuk áthaladó vasútvonal miatt. 1918-ban a csehek is éppen erre alapozták az igényüket, hiszen itt haladt át a Kelet-Csehországot és Szlovákiával összekötő Bohumín-Kassa vasútvonal. 1910-ben a magyar népszámlálás egyetlen lengyelt sem jegyzett fel Trencsén vármegye csaczai járásában.

Árva vármegye területén Szlovákia elvesztette Hladovkát és Szuchahorát, valamint két kisebb területet Alsó-Lipnica mellett. Szepes vármegyében pedig átengedték Javorinát és Zsgyárt a Tátra északi előterében, valamint Erdőst a Dunajec mellékvölgyében. 

A területnyereség miatt érzett eufóriában Varsóban nem vették észre, hogy Csehszlovákia feldarabolásában játszott szerepükkel egy oldalra kerültek a náci Németországgal. A németek talán éppen ezért is támogatták a lengyel törekvéseket. A nyugati hatalmak szimpátiája jelentős csorbát szenvedett, miközben a Szovjetunió a nyílt háborút sem tartotta kizártnak Varsó irányában. Churchill emlékirataiban például Csehszlovákia holttestén lakmározó dögkeselyűként jellemezte Németország mellett Lengyelországot is.

Egy évvel később, amikor Németország és Szlovákia megtámadta Lengyelországot minden területnyereségük elveszett, Teschent/Cieszynt a németek, az egykori magyar területek mindegyikét Szlovákia kapta meg, és újra a régi magyar határ vált hivatalossá. Lengyel öröm lehetett az ürömben, hogy állampolgáraik Szlovákiában viszonylag védettebb helyzetbe kerültek, mint honfitársaik a németek által megszállt országrészben. 

1945 után pedig visszaálltak a régi, 1938 előtti határok Csehszlovákia és Lengyelország között. 

Szólj hozzá!

Széthulló kalifátus

2017. május 28. 23:29 - Tranquillius

Ceterum censeo Civitatem Islamicam esse delendam

2017 nyarára a világ első terrorista állama, az Iraki és Levantei Iszlám Állam  az összeomlás szélére került. Habár még mindig jelentős nagyságú területet birtokolnak Szíriában, Irakban és fiókszervezetei révén számos más országban, a geopolitikai folyamatok egyáltalán nem kedveznek a fennmaradásának. 

tabqa_flag.jpgTabkában a kurdok bevonják az Iszlám Állam zászlaját.

Tovább
28 komment

Kaotikus evolúciós dinamika a (pre)kambriumban

2017. május 21. 20:00 - Hágen András

A Föld történetében 600 millió évvel ezelőtt egy valóságos diverzitás robbanás játszódott le. A kambriumi robbanás elnevezés a legtöbb ma ismert állatcsoport hirtelen megjelenésére utal. Bár akkor még nem élt annyi állatfaj, mint a mai tengerekben, az előgerinchúrosok (Urochordata) képviselői jelen voltak a kambriumi óceánokban. A Kriogén végén keletkezett fedő karbonát réteg a proterozoiukum utolsó emeletét, s egyben az Ediacara korszak (635-542 millió év) kezdetét jelzi. Az Ediacara-dombság Ausztráliában van, itt található a korszakra jellemző több mint 30 lelőhely közül a névadó. A fosszíliák többsége 560 millió évesnél fiatalabb.

Az Edicara fauna

Tovább
8 komment

Földmoraj - Geológia a zenében

2017. május 10. 20:00 - Tranquillius

Annak ellenére, hogy két végtelenhez közelítő elemszámú halmazról beszélünk, közös metszetük egy meglehetősen üres halmaz. Több külföldi cikk, fórumbejegyzés is foglakozott már a geológia és a zene kapcsolatával (1, 2, 3). Ezek mindegyike több műfajt átölelő kitekintés, bár néha érezhető, hogy az írónak nem mindig volt érzelmi kapcsolata az adott számmal, albummal. Ilyen témájú magyar cikkel még nem találkoztunk, de nem lehetetlen, hogy létezik. 

Hogy a cikknek mégsem a "Földmoraj - Geológia a metálban" lett a címe annak a reménynek köszönhető, hogy a geológia és zene kapcsolatát olvasóink esetleg saját kedvenceikkel is kiegészítik majd. Az első nyolc kiválogatott zene mindegyike ennek a durva műfajnak valamelyik ágához tartozik. Egy vulkánkitörés, kéreglemezek szubdukciója, kilométeres jégtömegekek felszínalakító hatása nem is könnyen fér be könnyebb műfajba. Szövegeiket és számcímeiket tekintve azonban az "intellektuális" műfajhoz tartoznak és végső soron a tudományok irányába kalauzolják a hallgatót. 

Facebook oldalunkon sok ötletet kaptunk, mely számokat, előadókat lehetne belefoglalni a listába, de végül arra jutottunk, hogy talán jobb ha mindenki maga mutatja be kedvenc számait. Az alábbi tehát egy nyílt lista, szigorúan ABC sorrendben.


Tovább
5 komment
Címkék: zene geológia

Alfred Wegener és a kontinensvándorlás elmélete

2017. május 03. 21:16 - Hágen András

Alfred Wegener a kontinensvándorlásról szóló elméletét 105 évvel ezelőtt 1912. január 6.-án ismertette. A Frankfurti Múzeumban ismertette a Német Földtani Társulat előtt elméletét a Pangea szuperkontinensről, amely év milliók folyamán részekre tagolódott és mozgásuk révén a mai helyükre kerültek. Nagy műve „Die Entstehung der Kontinente und Ozeane” (A kontinensek és az óceánok eredete) 1912-ben jelent meg. A harmadik kiadás 1922-ben jelent meg, amelyet sok nyelvre lefordították. Ezt a művet tekintik a lemeztektonika alapkövének.

Wegener ötletét az akkori szakemberek elutasították, mondván, hogy nem létezik olyan erő, amely a kontinenseket „feldarabolná”, továbbá olyanról sem tudnak, amely „szállítaná” őket.  Nem mellékesen meg kell említeni, hogy Wegener végzettségét tekintve nem volt geológus. Talán ez hátráltatta a geológus szakembereket, hogy elfogadják a klimatológus által ismertetett elméletet.

Tovább
10 komment

Gyertek szerzőnek a Pangeára!

2017. április 26. 23:41 - Tranquillius

Kedves olvasók, blogot nem csak olvasni, írni is lehet!

Így van ezzel a Pangea blog is, melyet pillanatnyilag két állandó szerző visz a vállain, lezlidzsi84 kolléga és jómagam, Tranquillius. Volt, hogy többen voltunk és volt, hogy beesett néhány alkalmi szerző is, velük együtt jön össze a Pangea tízes "hall of fame" szerzői gárdája. Hálásak vagyunk nekik, mint ahogy hálásak vagyunk az olvasóinknak is. Hozzátok szólnánk most ebben a szerkesztőségi cikkben és felkínáljuk a lehetőséget a Pangea blog és a földtudományok minden lelkes rajongójának a lehetőséget az írásra!

pangea_logo21_1.jpg

Kikre számítunk elsősorban?

  • Mindenkire, aki földtudományok iránt érdeklődik, ezt tanulja éppen, ezt szeretne a jövőben tanulni, vagy a földtudományok valamely ágát oktatja bármilyen szinten (már két egyetemi tanár szerzőnk van!) 
  • Diákokra, hallgatókra, akiknek van egy jól sikerült beadandójuk, diplomamunkájuk, melyet nem csak a fiók számára írtak és már csak a belefektetett idő és energia miatt sem szeretnék, ha feledésbe merülne. Netán egyéb olyan témájuk van, melyre kutatásaik során bukkantak, de oda szervesen nem illeszkedik, ellenben a köz érdeklődésére számíthat, ill. a közműveltség szintjét emelheti.  
  • Tanárokra, tudósokra, akik szívesen terjesztenék akár tudományos közlés szintjén, de annál velősebben kutatásaik eredményét, vagy azok mellékszálait. De ha maguk nem is érnek rá az önkéntes ismeretterjesztésre, ellenben olvastak olyan dolgozatokat, melyeket esetleg tehetséges, de szemérmes hallgatóik nevében továbbküldenének nekünk, hogy azokat blogposzt formába szerkesszük. (És a lakásszintű népszerűség köréből kiemelve őket a bírálón kívül még néhány ezer ember elolvashassa.) 
  • Grafomán kommentelőinkre, akiknek néhány hozzászólásából elég pöpec cikkeket lehetne kerekíteni. Itt jegyeznénk meg, hogy olyanokra is számítunk szerzőként, akikkel az égvilágon semmiben sem értünk egyet. Ígérem mindent elolvasunk, legfeljebb nem közöljük az írást! :)
  • Más tudományterületek művelőire, akik valami egészen más perspektívából képesek a földrajzra és a térbeli folyamatokra tekinteni. Legyen szó választási-, járvány-, vagy éppen szerelmes földrajzról.

 

Milyen követelményeknek kell megfelelni?

Az írásnak legyen köze a földtudományokhoz. A központi mag nálunk a geológia és a földrajz, ezen kívül szeretettel várunk írásokat a következő (társ)tudományok területéről:

  • Geofizika
  • Térinformatika
  • Térképészet
  • Csillagászat
  • Biogeográfia
  • Régészet
  • Geopolitika
  • Paleontológia (őslénytan)
  • Mineralógia (ásványtan)
  • Urbanisztika
  • Vulkanológia
  • Földtörténet
  • Klimatológia (éghajlattan)
  • Földrajztudomány története
  • Hidrológia
  • Történeti földrajz
  • Környezetvédelem
  • Földrajzi felfedezések
  • Minden egyéb, amit kifelejtettünk

 

A terjedelem legyen minimum 2000 karakter, szóköz nélkül, ennek azonban igencsak velősnek és érdekesnek kell lennie. Természetesen jobban örülünk a terjedelmes írásoknak. Felső korlátot még a 39 ezer karakteres giga-cikkekkel sem értük el, ezt a határt egészen nyugodtan lehet feszegetni, legfeljebb két vagy több rész lesz belőle. Semennyire nem vagyunk tekintettel arra, hogy az átlag olvasó hajlandó-e végigolvasni ilyen terjedelmet. Népi megfigyeléseink alapján ugyan fordított arányosság van a bejegyzésre fordított idő és energia, valamint az olvasottság között, de ez ne tántorítson el senkit!

Egészen bátran lehet tudományos kifejezéseket használni, ez nem a natgeó. Mindenképpen kellenek a cikkbe megfelelő felbontású és esztétikai élményt nyújtó képek és ábrák. Legjobb, ha mindkettő saját munka eredménye. Manapság úgyis majdnem mindenki csak a képeket nézegeti...

A beküldött írásnak legyen eleje, vége, füle, farka és értelme. Derüljön ki miért tartotta érdemesnek az író a közlésre. Bontson ki, válaszoljon meg egy érdekes földrajzi problémát, magyarázva a felmerülő fogalmakat és elvarrva az esetleges mellékszálakat is. Lábjegyzet nem kell, de érdemes csatolni a végére némi szakirodalmat továbbolvasáshoz. Plagizálást, kritikátlan wikipédiázást, egyoldalúságot, elfogultságot, aktuálpolitizálást kerüljük el messziről.

Ha bárki veszi a fáradságot és végigolvassa a blogot Xavértől kezdve, nagyjából képben lehet vele, milyen írásokat várunk. 

Fontos, hogy a szerzőktől elvárnánk a rendszeres írást, de a rendszerességet már rájuk bíznánk. Ha valaki évi egyet vállal teljesen rendben van, csak tartsa be. Ugyanez vonatkozik azokra, akik napi egy bejegyzést vállalnának. Bárki indíthat meghatározott időnként jelentkező saját rovatot, mint például az 5 perc geológia. 

Eddig kizárólag magyar nyelvű cikkeink jelentek meg, de ezen a tradíción hajlandóak leszünk változtatni, ha valaki világnyelven kíván publikálni. A nyelvi lektorálást valahogy megoldjuk. :) (Ha 48 órából állna egy napunk már lenne angol vagy német verzió is, de ha valaki fordításban segítene, nem fogjuk elutasítani.)

Amit ajánlani tudunk:

Vért verítéket és rengeteg kritikát stílusra, szakmai színvonalra és tartalomra egyaránt — nevezzük ezt tehetséggondozásnak. :) Emellett: 15 perc hírnevet, átlag 5500 olvasót (beeshet akár 40 ezer is), blogtalálkozót, kirándulásokat, néha teljesítményarányosan némi pénzt, amennyiben legközelebb is nyerünk pályázaton! 

 

Jelenkezzetek itt: pangea.geography[@]gmail.com

Vagy itt: https://www.facebook.com/Pangea-607307499325187/

Szólj hozzá!

A közlegelők tragédiája II. – Tikópia, a pozitív példa

2017. április 19. 22:17 - BendeA

Garett Hardin 1968-ban „A közlegelők tragédiája” címmel publikált tanulmányában a következőt fogalmazta meg: „Létezik-e olyan kulturális csoport, amely manapság akár csak intuitív szinten is, de megoldotta ezt a gyakorlati problémát? Egy egyszerű tény bizonyítja, hogy nem létezik: nincs ma a világon olyan virágzó populáció, amelynek növekedési rátája zéró volna, méghozzá már egy bizonyos ideje zéró”.

Ma már tudjuk, hogy Hardin tévedett, mivel létezik olyan „virágzó populáció”, melynek népessége stabilizálódott, és elkerülte a környezeti tragédiát. Ezt azonban egy olyan szabályrendszernek köszönhetően sikerült elérniük, amely olyannyira szembemegy ma általunk használt morális és életmódbeli megszokásokkal, hogy bevezetése a Föld más részein teljességgel lehetetlen lenne. E parányi "fenntartható" civilizáció a Salamon-szigetekhez tartozó Tikopia szigetén található. 

tikopia3.jpg

Tovább
72 komment
Címkék: Tikopia