Pangea

Minden, ami földtudomány

5 perc geológia - Jégbefagyott korallok

2017. augusztus 13. 20:00 - Tranquillius

Az Egyesült Államokban minden államnak megvan a saját egyedi jellemzője. Van saját rendszámtáblájuk, az állam nevezetes szülötteivel, "landmark"-jaival. Van nekik saját jelmondatuk, becenevük, nem hivatalos himnuszuk is. De ami számunkra most a legfontosabb, léteznek hivatalos állami ásványok, kőzetek és drágakövek. Természetesen nem kell mindent kritikátlanul átvenni, de ez a fajta regionális öntudat Magyarországon ismeretlen, képzeljük magunk elé mondjuk Szabolcs-Szatmár Bereg himnuszát és a megye kőzetét...   

petoskey-stones-4_6.jpg Petoskey kavicsok (forrás)

Mostani cikkünkben az Egyesült Államok északi részén található Michigan államba látogatunk el, ott is a Michigan-tó partvidékére, ahol az ott található Petoskey kavicsok 1965-ben állami szimbólum rangjára emelkedtek. A furcsa nevű, hexagonális mintázatú kövek a Little Traverse öböl déli partján hevernek szétszórva, Petoskey városka környékén. Már az első bekezdés elolvasása után több kérés felmerülhet, mi ez a furcsa Petoskey név, honnan kapta ez a kavics a hatszöges mintáját, hogyan és mikor keletkezett, miért csak itt található?

Szépen lassan minden kérdést megválaszolunk. 

petoskey-stones-3_2.jpgPetoskey kavicsok (forrás)

Manapság Petoskey kavicsot ugyanúgy kell keresni, mint a Balti-tenger borostyánját. Mivel a történelmi időkben a parton található összes példányt felszedegették, ezért érdemes várni egy komoly viharra, vagy a tavaszra, amikor elolvad a Michigan-tó jégpáncélja. Ilyenkor a tó újabb kavicsokat vet ki magából, vagy áthalmozza őket a parti zónában. Gumicsizma sem árt, ugyanis vizes állapotban könnyebb felfedezni őket, mint szárazon. Ha víz éri őket nyomban kirajzolódik felszínükön a jellemző hatszöges minta. De milyen földtani folyamat rajzolta ezeket a mintákat?

A hatszöges mintázatot nem földtani folyamat alakította ki a kövekben, hanem eleve így keletkeztek — ugyanis a Petoskey kavicsok megkövült Hexagonaria percarinata maradványok, melyek a középső-devon korban, körülbelül 397-385 millió éve éltek a Bahama-szigetekhez hasonló karbonátos platformon, egy trópusi sekély tengerben, valahol az Egyenlítő környékén. Nos, ez az ősföldrajzi környezet manapság már nem jellemző a Michigan-félsziget északi részére, de azóta elég idő állt rendelkezésre, hogy a koralltelepek a mai helyükre vándoroljanak. 

A nem mindennapi Petoskey név eredete a legendák homályába vész. A XVIII. század végén egy francia arisztokrata, Antoine Carre beállt trappernek, azaz prémvadásznak egy szőrmekereskedő céghez. Ilyen minőségben elvett egy ottawa indián "hercegnőt", így ő maga is a törzs tagja lett, ahol komoly karriert futott be, Neatooshing néven törzsfőnök lett. 1787-ben született meg a fia, aki a keresztségben a Hajnalsugár, azaz Petosegay nevet kapta. A család a Michigan-tó partján telepedett le, ahol az ifjú ugyancsak egy indián hercegnővel házasodott össze. Röviddel Petosegay halála előtt, 1873-ban egy apró település nőtt ki a környékbeli Medve-patak partján, amelyet a lakók tiszteletük jeléül róla neveztek el. A település neve pedig idővel átöröklődött a kavicsokra is. 1965-ben, amikor Michigan kormányzója "állami kő"-vé nyilvánította a Petoskey kavicsokat az egyetlen élő unoka, Ella Jane Petoskey is jelen volt. 

hexagonaria.JPGHexagonaria percarinata koralltelep (forrás).

Történetünk kezdetén majdnem 100 millió évvel vagyunk az első dinoszauruszok előtt, a devon sekély tengereiben éldegélő halak vállalkozó kedvű fajai éppenhogy kimásztak a vízből lábbá alakuló uszonyaikon. Az első, magokkal szaporodó növények ekkor terjedtek el hatalmas erdőségeket alkotva a három különálló kontinensen, Euramerikán, Gondwanán és Szibérián. Számunkra most Euramerika lesz fontos, mely a korai devon időszakban alakult ki Laurencia és Baltika kontinensek összeütközésével valahol a Ráktérítő tájékán. A tengerszint viszonylag magas volt, a kontinentális kéreg mélyebben fekvő részeit sekély tengerek borították. Ez a környezet kedvezett a koralltelepek kialakulásának. Gazdag élővilág jellemezte a területet, korallokon kívül éltek itt még trilobiták, bryozoák, crinoideák, brachiopodák, stb. 

petoskey-stones-2_2.jpgPetoskey-kő (forrás)

Később a tenger mélyülése miatt a korallok elpusztultak, üledék temette be őket és lassan megindult a kőzetté válás. Erre majdnem 400 millió év állt rendelkezésre. Később a tenger kiszáradt és a szárazföldi környezetben meginduló lepusztulás újra napvilágra hozta a korallzátonyt. Ekkor azonban már más világ volt a Föld felszínén. A pleisztocénben messze délre nyúló, olykor kilométeres vastagságú jégárak gyalulták a felszínt, apró törmelékké zúzták a Michigan-tó környékén felszínen lévő formációkat. A jég visszahúzódása után itt maradt tó hullámzása később kerekre koptatta a törmeléket.

Devon időszakbeli kőzetek az Egyesült Államok területének mindössze 3%-át borítják. 

petoskey-006-big.jpg

Michigan állam ujjlenyomatra emlékeztető félszigetén a geológiai formációcsoportok körkörösen jelennek meg a felszínen. Ezek a körök a félsziget karbon időszaki központjáról távolodva egészen a szilurig (443-417 Ma) idősödnek. Úgy kell elképzelni ezeket a rétegeket, mint egymásba helyezett tányérokat. A Traverse öbölről elnevezett formációcsoportban (fenti ábrán pirossal) megtalálhatók karbonátos kőzetek és palák is, melyek jelzik a tengeri transzgresszió—regresszió váltakozását. A formációcsoporton belül öt különálló formációt különítenek el, közülük a harmadik a Petoskey formáció

petoskez_devon.PNGA Michigan-félsziget középső és felső devon kőzetei. A, a kőzetkibúvás nyugati oldala, Antrim, Charlevoix és Emmet megye. B, a kőzetkibúvás keleti oldala, Cheboygan, Presque Isle és Alpena megye (forrás). 

Színe a sápadt sárgától a szürkésbarnáig váltakozik, finom szemcsés, homokos mészkő, mely kőolaj tartalmú porózus mészkövet tartalmazhat helyenként. Rá lehet bukkanni útbevágásokban, kavicsgödrökben, mint ahogy a Michigan- és Huron-tó egyes partvidékein is, de a legszebb példányokat az Emmett megyei Petoskey várostól Charlevoix-ig húzódó partszakaszon találni.

petoskey-stone-hunting-1.jpg

A legnagyobb példányt 2015. decemberében találták, ez egy 42 kilós "kavics" (=görgeteg) volt, amelyet a hatóságok azonnal elkoboztak a megtalálótól, ugyanis az egy fő által szedhető Petoskey kövek súlyát 11 kilóban maximálták.

   

 Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • http://www.michigan.gov/documents/deq/GIMDL-GSA87J_302415_7.pdf
  • https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_U.S._state_minerals,_rocks,_stones_and_gemstones
  • http://www.petoskeychamber.com/find-petoskey-stones
  • http://www.michigan.org/article/trip-idea/where-find-petoskey-stones-michigan
  • http://www.michigan.gov/documents/deq/ogs-gimdl-GGPS_263213_7.pdf
  • http://www.amusingplanet.com/2014/09/petoskey-stones-of-michigan.html
  • http://pangea.blog.hu/2016/11/06/5_perc_geologia_mirol_mesel_a_visegradi_korallzatony
  • http://www.agatelady.com/photo-gallery-mineral-of-the-month-june-2015.html
  • https://www.forbes.com/sites/trevornace/2017/06/18/ditch-the-tie-get-your-dad-a-petoskey-stone-for-fathers-day/#5a65ac956022
2 komment

A hétnapos háború és következményei

2017. augusztus 06. 18:00 - lezlidzsi84

Ha hazánk északi határán Komáromra, vagy Sátoraljaújhelyre gondolunk, szinte az első ami eszünkbe jut, a városok természetellenes és brutális kettévágása a határral. Ugyanakkor nem is olyan messze innen van egy másik régió, ahol települések tömegét sikerült mindenféle etnikai elvet mellőzve, pusztán stratégiai alapon kettévágni, pont ugyanekkor. Ráadásul minderre egy rövid (hét napos), de csúnya határháborút követően került sor, a következmények pedig világpolitikai jelentőségre tettek szert. Csehszlovákia és Lengyelország határán járunk, Cieszyn/Těšín/Teschen környékén.

800px-ciesz_olza_czciesz_355.jpgA megosztott város: jobbra  Český Těšín, balra Cieszyn - (forrás

Egy korábbi írásunkban már volt róla szó, hogy egyes, évszázadokkal korábbi terület adásvételeknek később nem várt következményei lettek. Esetünkben a viszály magvait néhány középkori hűbéri nyilatkozat adja, melyek alapján sok-sok évvel később egyes nemzetállamok stratégiai területi követeléseiket látták igazolva.

Történetünk valamikor a 9. század elején kezdődik, amikor az Olza folyó partján létrejött egy Cieszyn nevű szláv település. A későbbiekben ez a terület a kialakuló Lengyel és Cseh Királyságok határvidékeként funkcionált és az egyébként lengyel származású Piastok uralma alatt álló sziléziai hercegségek (egész pontosan az opolei/oppelni) részét képezték, egészen 1290-ig, amikor ebből kivált a Cieszyni (Tescheni) Hercegség, mely egészen 1920-ig többé-kevésbé önálló közigazgatási egység volt. A határvidék menti lét ugyanakkor azzal is járt, hogy a hercegek jellemzően szerettek a zavarosban halászni, azaz oldalt váltani, uralmukat erősíteni. Ennek része volt mind a német telepesek behívása, mind pedig az épp erősebb félnek tett hűbérnyilatkozatok sora. Cieszyn hercegei mindkettőt megcselekedték, 1327-ben a cseh koronának esküdve hűséget, amit 1335-ben a magyar-lengyel-cseh érdekszférák újraosztásánál is szentesítettek Trencsénben. A csehekhez húzódásra egyrészt Szilézia egészének cseh uralom alá kerülése késztetett, másrészt az egyébként virágzó terület gazdasági kapcsolatainak legnagyobb része is a cseh uralom alatt lévő területekkel (Cseh- és Morvaországgal és Sziléziával) alakult ki. Innentől papíron gyakorlatilag a keserű végig a cseh korona révén mondhatták magukénak uralkodói, azaz a cseh királyok, majd a Habsburgok a Tescheni Hercegséget, tehát volt némi alapja a későbbi cseh követeléseknek.

800px-teschen_merian.jpgTeschen 1650 körül - (forrás

De hogy is alakult az etnikai összetétel? Mindez a középkori viszonyok között nehezen értelmezhető kérdés, és nehezen is rekonstruálható, ugyanakkor a rendelkezésre álló források alapján azért nagyjából sejthetjük, milyen nyelvet is beszéltek az ittlakók. Cieszyn/Teschen városában vélhetően általában németül, kisebb részben lengyelül, az északi, síkabb vidéken inkább lengyelül, a délebbi hegyvidéken pedig valamilyen románhoz hasonlító újlatin nyelven, ugyanis itt a cieszyni vlachok voltak többségben.

800px-oesterreichisch_schlesien1880.pngOsztrák Szilézia 1880 körül - a keleti rész Tescheni (avagy Kelet-) Szilézia  - a Kassa-Oderbergi vasút nagyjából kettévágja a területet - (forrás

A középkor végétől a Hercegség az osztrák-lengyel határvidék nem éppen eseménytelen életét élte, ugyanakkor kiváló fekvése, kereskedelmi fordítókorong jellege miatt továbbra is meglehetősen gazdag birtok maradt, ráadásul 1722-től  a  Habsburg család egyik (jellemzően hadvezéreket, katonákat adó) ága is ide költözött. A Habsburgok változó mértékű vallási toleranciájának köszönhetően ráadásul ez vált szinte az egyetlen lengyel többségű területté, ahol némi gyökeret tudott verni a protestantizmus – és nem csak a német nyelvű lakosok között. A környékre jellemző vallási és etnikai toleranciának az sem tudott véget vetni, hogy  a 18. század végétől elsősorban Teschenbe és az egyéb városi jellegű településekre erősödött a német ajkúak bevándorlása, illetve a  Hercegség közigazgatási önállósága is csorbát szenvedett: Szilézia elvesztését (1742) követően a maradék osztrák sziléziai területekkel kezelték együtt, és jellemzően Osztrák-Sziléziaként emlegették (hivatalosan az Alsó- ás Felső-sziléziai Hercegség névre hallgatott. Osztrák-Szilézia két különálló területegységből állt, melyet nagyrészt a mai Ostrava városának keleti fele választott el egymástól: a Troppaut (Opavát), a "fővárost" is tartalmazó, jórészt nyugati területeket jobbára német és cseh ajkú lakosság lakta, míg keleti részen (azaz a Tescheni Hercegségben) jelentős német, és kevésbé számottevő cseh kisebbség mellett lengyel többséggel találkozthattunk, főleg, hogy Lengyelország felosztásával Bielskót is a hercegséghez csatolták.

A terület jelentőségét csak fokozta, hogy a 19. század második felében feketekőszenet találtak a területen (Karviná), amire alapozva jelentős fém, textil és faipar alakult ki. A kiépülő vasútvonalak, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb vasúti csomópontjává tették Oderberget/Bohumint/Bogumint.

Bár az 1920 utáni határok között jelentősége némileg csökkent, illetve nincs túlzottan a magyar szemek előtt, Oderberg (Bohumin) sokáig különösen fontos csomópontként  szerepelt Európa térképén, a csehek és lengyelek gyakran nevezték Közép-Európa fordítókorongjának. Jelentőségét az adta, hogy a számos igen nagy forgalmú, nemzetközileg is jelentős vasútvonal csomópontja volt.

A Kassa-oderbergi vasút menetrendrészlete 1914-ből - nem volt épp egy kisforgalmú vonal, Oberdergben pedig elég sokfelé lehetett csatlakozásunk - (forrás

A Bécs felől érkező vasútvonal ugyanis itt találkozott a Berlin és Szilézia felől érkezővel, amely a Kárpátokon átkelve Kassa felé (igen ez volt a sokat emlegetett Kassa-Oderbergi vasút), a csatlakozó MÁV vonalak révén pedig Losoncon illetve Trencsénen át Budapest felé folytatódott. Északi irányban Varsó-Szentpétervár illetve Krakkó – Lemberg – Moszkva felé lehetett eljutni. Mivel ezeken a vonalakon mozgott a legtöbb vonat, jópár útirányt (pl. Berlin-Krakkó) oderbergi átszállással lehetett leggyorsabban beutazni, még ha ez kis kerülőt is jelentett.

Épp ezért később a területért versengő felek mindegyike szerette volna magának megszerezni a várost, a sors iróniája, hogy ezzel jellemzően erősen csökkentette vasúthálózati használhatóságát, értékét…

 Az 1910-es évek eleje Teschen városának nagyobbrészt német, kisebbrészt lengyel lakóit viszonylag optimista hangulatban találta: a gazdaság fellendülőben volt, 1911-ben pedig átadták a 22 ezer lakosú város első villamosvonalát, mely az Olzától keletre lévő óvárost kötötte össze a másik parton fekvő fő vasútállomással (a Kassa-Oderbergi vonaléval). A lengyel többségű környéken is dübörgött az ipar, aminek a hamarosan kitörő első világháborúban elég nagy jelentősége lett. Teschen ráadásul 1914-16 között az Osztrák-Magyar Hadsereg főhadiszállásának is helyet adott, azt csak a keleti front jelentőségének csökkenésével helyezték át Badenbe. 

800px-teschen_stadtplan_1909.jpegTeschen 1909-ben még egy városként - a város sorsát megpecsételő vasútállomás a  balparton - (forrás)

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 őszi összeomlásával a 43%-ban németek, 31%-ban  lengyelek és 26%-ban csehek által lakott Osztrák-Sziléziában finoman szólva is zavaros viszonyok kezdtek kialakulni. A terület nyugati (német többségű) része ugyanis a Német-Ausztrához való csatlakozást tervezgette, ugyanakkor Teschenben ez az elképzelés kevésbé bizonyult trendinek: a keleti, lengyel többségű területen 1918. október 30-án megalakult a helyi lengyel nemzeti tanács, nagyjából azzal a céllal, hogy a területet lengyel uralom alá kormányozza. Mivel mindezt nagyjából már másnap sikerült is abszolválni, a Tescheni-Szilézia északnyugati részén (nagyjából a mai Ostrava elővárosaiban)  többségben lévő csehek is kapcsoltak, és november 1-jén ők is hasonló tanácsot állítottak fel. Két dudás persze nem fér el egy csárdában, a közös irányítást meg már másnap elvetették, így a csehek és a lengyelek 1918. november 5-én az etnikai határok mentén testvériesen megosztoztak a területen (a térképen ez a barna határvonal), leszögezve, hogy mindez csak ideiglenes megoldás, a középső (csehek által vitatott, lengyel többségű, de jelentős német és cseh kisebbséggel is rendelkező). területről majd még megegyeznek, vagy népszavazással döntik el a sorsát. Ezután egy darabig nem történt semmi, ugyanis a csehek leginkább a nyugati rész (Troppaui-Szilézia) Német-Ausztriához csatlakozásának megakadályozásával voltak elfoglalva, így a lengyelek nyugodtan folytathatták az államépítést saját részükön. Azonban november végére nagyjából siker koronázta a Troppauval kapcsolatos cseh törekvéseket, a helyi németség ugyan tett még egy elvetélt kísérletet a Szudétanémet Köztársaság megalakítására, de már látszott, hogy a hajó elment, sem Ausztriához, sem Németországhoz nem nagyon tudnak majd csatlakozni, az év végére pedig a cseh csapatok sikeresen bevonultak a területre.

_l_sk_cieszy_ski.PNGA határváltozások egy térképen - Tescheni Szilézia eredeti területe a két világoskék és a világoszöld rész. A barna vonal az 1918 november 5-i ideiglenes határ (kb az etnikai határvonal), a piros vonal a két világháború közti és jelenlegi határ, a leginkább világoskék terület a lengyelek által 1938-ban visszaszerzett rész - (forrás

Ezt követően a prágai vezetés gondolkodóba esett. Egyrészt sikerült uralmuk alá vonni olyan területeket, melyeken ugyan nem beszélhettünk cseh/szlovák többségről, de történelmileg a cseh korona alá tartoztak (Szudétavidék), másrészt a Magyarország rovására történő terjeszkedés is kezdte átlépni a nemzetiségi határokat, ami borítékolta konfliktust a bármikori magyar kormányzattal. Ugyanakkor a térképre tekintve elég elkeserítő helyzettel szembesültek: az elcsatolandó magyarországi területekkel egyetlen biztonságos vasútvonalon tarthatták a kapcsolatot: a Vlára-hágón át, de ez a vasút csak egy közepes kapacitású mellékvonal volt. A komoly áteresztőképességű Kassa-Oderbergi vasútvonal lengyel kézben volt november 5-e óta, a Pozsonyon áthaladó vonalakat pedig mind az osztrákok, mind a magyarok könnyűszerrel ágyúzhatták, sőt, egy jól megtervezett hadművelettel el is vághatták volna. Ráadásul a lengyel kézben lévő területeken is éltek csehek, igaz erős kisebbségben - de egy igencsak értékes iparvidéken. Emiatt a cseh kormány még inkább szerette volna újratárgyalni a határt, különösen, hogy annak ideiglenes voltában egyeztek meg.

22256.jpgEtnikai viszonyok az 1910-es népszámlálás alapján (piros: lengyel, zöld cseh, barna: német többség) - északnyugaton a német többség mellett jelentős cseh kisebbség is volt - (forrás)

A terület értékével ugyanakkor a lengyelek is tisztában voltak. Korábbi írásunkban már körbejártuk, milyen elkeserítő geopolitikai helyzetben találta magát Varsó 1918-19-ben, így minden gazdaságilag teljesítőképes országrészre szüksége volt, különösen, ha ott még jelentős számban lengyelek is éltek. Azt is körbejártuk, hogy a korabeli lengyel követelések nem mindegyike nyugodott szilárd etnikai alapon, keleten történelmi alapon igyekezett minél nagyobb részt kiharapni az orosz/szovjet uralom alatt lévő területekből, nyugaton pedig gazdasági alapon az inkább Németországhoz húzó Felső-Sziléziai területekből valamint Nyugat-Poroszországból. Tehát nagyjából hasonló politikát igyekezett követni, mint Prága, ami nem sok jót ígért...

A lőporoshordót berobbantó szikrának végül a lengyelek magabiztossága bizonyult. A szépen lassan szinte minden szomszédjával fegyveres konfliktusokba bonyolódó ország viszonylag nyugodt volt Teschen/Cieszyn felől: lengyel többségű, etnikai alapon rendezett határokkal rendelkező terület, melyet legfeljebb egy szintén konfliktusokba bonyolódó pár hónapos állam vitathat - de semmiképp sem etnikai alapon. Ezért továbbmentek egy lépéssel a régió integrációjában: a január 26-ára tervezett parlamenti választásokba bevonták a területet is. Ez még talán elfért volna, bár a csehek az ideiglenes megállapodás miatt már ráncolták a homlokukat.  A lengyelek viszont lapot húztak még a 21-re is: január második felében bejelentették, hogy a lengyel parlamenti választásokat EGÉSZ Tescheni-Sziléziában megtartják, ugyanis ők meg így értelmezik a november 5-i megállapodás ideiglenes jellegét (hátha bejön). Vagyis az egész terület de facto Lengyelországé lett volna, frappánsan elvágva a csehek "érdeklődését".

importupload_mutschlechner_3anno_1_15_ganze-seite.jpgA lengyel döntést elősegíthették a csehek meglehetősen nagyvonalúan megrajzolt térképei is - itt teljes Osztrák-Szilézia cseh kézben lenne - (forrás)

Ezt már Prága nem tűrte el, a lengyel magatartás pedig kapóra jött, hogy úgy valósítsák meg tervezett hódításukat, hogy úgy tűnjön jogilag még nekik is van igazuk. 1919. január 23-án a csehszlovák légiósok átlépték az ideiglenes határt, és néhány óra alatt megszállták az általuk követelt területek legtöbb pontját. Mivel a lengyel erők java épp Kelet-Galíciában harcolt az ukránokkal illetve felvonulóban volt a szovjetek ellen, csak jóval gyengébb csapatokat sikerült összevonniuk, mely  január utolsó napjaiban Skoczównál rövid időre feltartóztatta a támadókat. Az újabb cseh erősítésekkel viszont reménytelen helyzetbe kerültek a lengyelek, noha már kezdtek beérkezni az erősítéseik, tehát egy elhúzódó konfliktus volt kibontakozóban. Ez volt az a pont, amikor az antant beavatkozott - nem volt ugyanis érdekük, hogy az egyébként máshol is határháborúkat vívó két támogatottjuk még egymással is hadat viseljen, különösen, hogy ez akadályozta volna a szovjetekkel és a németekkel szembeni törekvéseiket is. A január 30-án véget érő rövid (a csehek által 7 napos háborúnak nevezett) határháborút követően a csehek visszavonultak az eredetileg követelt (vagyis nagyjából a népszavaztatni kívánt) terület határvonalára, és 1919. február 3-án a felek megállapodtak abban, hogy ez az úgynevezett zöld vonal lesz a fegyverszüneti vonal.

1280px-legiona_i_z_italie_odji_d_ji_na_t_insko.jpgCseh légiósok indulnak Teschenbe . a kép vélhetően 1919 nyarán készült - (forrás

A háború áldozatainak számára vonatkozóan ellentmondásosak az adatok - a harcokban valószínűleg mindkét oldalon mintegy 50-100 katona lelhette halálát, ugyanakkor lengyel oldalon több százan eltűntek. A korabeli források alapján volt rá példa, hogy a cseh katonák kivégeztek lengyel foglyokat és civileket, ugyanakkor a több százas szám megdöbbentőnek tűnik. Feltételezhetően hozzájárulhattak ehhez az épp megalakuló államok kaotikus viszonyai, nyilvántartásai (a dezertőrök is eltűntekké válhattak), illetve a harcokban részt vevő lengyel milíciák nagy száma is. (Azaz nem volt könnyű megkülönböztetni, ki a civil és ki a katona...) Mindenesetre a lengyelek nem vették jó néven az áldozatok magas számát.

 

anticzech_agitation.jpg"Cseh paradicsom" - lengyel röplapon elevenedik meg a cseh légiósok tevékenysége  - (forrás

A csehek ekkor népszavazást javasoltak, amit a két ország között vitatott árvai és szepességi területekre is kiterjesztettek volna. Ezen a javaslaton minden egyéb érintett fél megdöbbent: az etnikai viszonyok alapján a csehek mindenképpen elvesztették volna a népszavazást Tescheni Sziléziában. A javaslat mögött valójában az állt, hogy a cseh politikusok várakozása szerint a lengyel állam a szétesés felé haladt, és időt szerettek volna nyerni addig, amíg tényleg szét is esik. A népszavazásra sohasem került sor: a két ország vezetői külső nyomásra 1920 júliusában Spaban megegyeztek a végleges határvonalban. Mindez nem volt független attól, hogy Lengyelország épp elég nagy "problémával" küzdött: Tuhacsevszkij csapatai ekkor már Varsó környékén kalandoztak.

map_of_plebiscite_area.jpgA cseh népszavazási terv - a középső  (egyébként lengyel többségű) területen tartottak volna referendumot - (forrás)

A végleges határvonal Tescheni Sziléziában nagyjából a fegyverszüneti vonalat követte, tehát cseh kézbe került az iparvidék java, az Oderberg-Jablonka vasútvonal, illetve mintegy 140.000 lengyel ajkú helyi. A határvonal egy szakaszon az Olza folyó lett, kettévágva jópár települést, köztük Teschent/Cieszynt/Tesint és pár éve büszkén átadott villamosvonalát is. Cserébe Lengyelország "a megállapodási csomag" részeként megkapta a vitatott árvai és szepességi falvakat. Hogy ez mennyire volt jó csere, azt rábízom az olvasóra, de tény, hogy a cseheknek volt egy megnyert háborújuk, az adott pillanatban pedig épp úgy tűnt, hogy a lengyeleknek meg lesz még egy elveszített konfliktusuk, úgyhogy belementek a "cserébe". A kompromisszum következményei egyszerűen zseniálisak voltak: a lengyeleknek volt okuk a csehekkel való konfliktus folytatására, egyben a szlovákok is szerették volna visszavenni a lengyelektől az árvai és szepességi falvakat - a viszály bármilyen országkonfiguráció esetén kódolva volt - és mindkét fél borzasztó árat volt később kénytelen fizetni emiatt.

 

320px-antipolish_agitation_aimed_at_teschen_silesians.jpgA lengyel állam iránti bizalmat kifejező cseh röplap - (forrás

A megállapodás egyben feltett egy új régiót a térképre: Zaolziét, ami lengyelül nagyjából "az Olzán túlt" jelentette, egy lengyel többségű, igen gazdag és fejlett területet, melynek megszerzése a komoly gazdasági és belpolitikai nehézségekkel küzdő két világháború közti Lengyelország jelentős politikai céljává vált. A revansra 1938 őszén jött el az alkalom: a Müncheni egyezmény farvízén evezve szeptember 30-án Varsó is ultimátumot küldött Prágába, amiben követelte Zaolzie az 1918 november 5-én meghúzott határvonal alapján, kis "rátartással" való átadását. Mondjuk még kérték pár hegyvidéki falu átadását is, de ha már lúd, legyen kövér... Másnap a csehszlovák kormány kénytelen volt engedni - most bosszulta meg magát az, hogy Csehszlovákia szinte valamennyi szomszédja rovására szerzett nemzetiségi területeket 1918-20 között: amint bajba került, egyszerre repültek rá mindenfelől a "szlávok poroszaira". (A nem éppen megtisztelő elnevezést 1918-20-as terjeszkedésükkel és a nemzetiségeket elnyomó politikájukkal érdemelték ki lengyel részről a csehek.)

polish_army_capturing_zaolzie_in_1938_1.PNGLengyel csapatok vonulnak be Český Těšínbe - (forrás

Ugyanakkor az éppen nagy iparosítási és modernizációs programját megvalósító és az emiatt a gazdag iparvidéknek igencsak örülő Lengyelország sem élvezhette sokáig sikerét.

zaolzie_karwina_1938.jpg"600 éve várunk rátok" - a Visegrádi (trencséni) megállapodás  még ekkor is kísértett - hogy egy katasztrófát alapozzon meg - (forrás

Egyrészt úgy került egy platformra a hitleri Németországgal, hogy annak jelentős területi követelései voltak vele szemben - azaz sikerült megerősíteni egyik legnagyobb potenciális ellenfelét, illetve csökkenteni potenciális szövetségesei (Franciaország és Nagy-Britannia) szimpátiáját. Az akció miatt szintén kiélezetté vált a lengyelek viszonya a másik nagy ellenféllel, a Szovjetunióval. Ráadásul Csehszlovákiának nem voltak túlzottan jelentős területi követelései Lengyelországgal szemben, ellenben erős hadsereggel rendelkezett, és a keleti német terjeszkedéssel szemben erős szövetségese lehetett volna a lengyeleknek. A meggyengített Csehszlovákia viszont már inkább csak mint német felvonulási területként jöhetett szóba, illetve az azon belül megerősödő Szlovákiának területi követelései miatt már volt oka nekimenni a lengyeleknek. Egy szó mint száz: nem volt jó buli Zaolzie megszerzése: alig egy év múlva az egyre elszigeteltebb lengyel államot elsöpörte a három oldalról meginduló invázió, és 1945 után visszaálltak az 1920-as határok. De addigra sok millió ember pusztult el mindkét országban, és Lengyelországnak sokkal nagyobb határproblémái lettek, mintsem, hogy Zaolziével törődjön...

 

Felhasznált források:

  • https://www.historycampus.org/2017/04/02/polish-czech-relations-stereotypes-mistrust-misunderstandings-put-practise/
  • Marcel Jesensky: The Slovak Polish Border 1918-1947 (https://books.google.hu/books?id=KFhvBAAAQBAJ&pg=PT79&lpg=PT79&dq=czech+polish+war&source=bl&ots=G0WtRVJ-7f&sig=3kWUbwqyP5M4Ph6_ad7dthLDJE4&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiFmdz5yLvVAhWBnhQKHeoyBZk4ChDoAQgkMAA#v=onepage&q=czech%20polish%20war&f=false)
  •  https://en.wikipedia.org/wiki/Austrian_Silesia
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Zaolzie
8 komment

A kozmikus sugárzás és az élővilág biokémiai fejlődése, valamint pusztulása

2017. augusztus 02. 20:00 - Hágen András

A kozmikus sugarak folyamatosan záporoznak a Földre, és bár nem igazán érzékeljük ezeknek a nagy energiájú részecskéknek a hatását, azonban a hidegháború kísérleti atomrobbantásai után kiderült, hogy a sugárzás nagy szerepet játszhatott az élővilág fejlődésében, különösen a kambriumi robbanásban.

A kozmikus sugárzás felfedezése elválaszthatatlan a radioaktivitástól, amely részecskék sugárzásával jár. A radioaktivitást 1896-ban Henri Becquerel francia tudós fedezte fel, amiért 1903-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.

 hess.JPG1. ábra. Victor Hess felkészül a kozmikussugárzás észlelését célzó léggömb-repülésre (Forrás: Bill Breisky 2012).

Tovább
4 komment

Felbillen az ország?

2017. július 26. 17:28 - lezlidzsi84

A közelmúltban számos olyan sajtóanyag látott napvilágot, ami azt állítja, hogy az ország "felbillenőben" van, a lakosság egyre nagyobb része koncentrálódik a nyugati határszéleken, miközben a "kelet" kiürül. Az egyre sűrűsödő cikkek jelentős része a nyugati határszél médiájában jelent meg, és a be nem jelentett, de helyben élő, dolgozó beköltözők által kiváltott infrastrukturális (intézményi) nyomásra vonatkozó megfigyeléseken alapult. A tudósítások másik részének kiváltója vélhetően a némileg túlmisztifikált kelet-nyugati "fejlettségi lejtő" mantrázása, illetve a népességi adatok időnkénti félreértelmezése lehet. (Kelet-nyugati lejtő helyett valójában egy központi heggyel és lejtőivel van dolgunk, ahol a nyugati lejtő kevésbé meredek...) A cikkekben közös, hogy mindegyikük valamilyen természetes egyensúly megbomlásaként említi a helyzetet, ami szintén kérdőjeleket vethet fel bennünk.  Vizsgáljuk tehát meg, hogy mennyire bomlott meg az ország népességének "területi egyensúlya", illetve azt, hogy egyáltalán beszélhetünk-e bármiféle egyensúlyról?

sopron-01.jpgSajtóbeszámolók (és a népessségstatisztika) szerint az ország északnyugati határterületeire - köztük Sopronba és környékére - egyre több ember érkezik  - (forrás)

Tovább
25 komment

Vulkán nőtt a kukoricaföldön

2017. július 19. 20:00 - Tranquillius

Egy vulkánkitörés kétségtelenül a földtan egyik leglátványosabb megnyilvánulása. A lomhán cammogó tektonikai lemezek, az évmilliók alatt felgyűrődő hegységek, vagy éppen a feltöltődő medencék már inkább csak a tudósokat kötik le. A szemeink előtt lezajló, olykor pusztító események magukkal ragadják a képzeletet, különösen akkor, ha azt a televízió élőben is közvetíti. Persze az ember nem szívesen lenne Dionisio Pulido mexikói földműves helyében, aki 1943. február 20-án egy vulkánt talált a kukoricaföldje kellős közepén. 

paricutin_23.jpgA Parícutin kitörése (képek: Ed Clark/The Life Images Collection/Getty Images)

Tovább
14 komment

Ilyen gyorsan süllyed New Orleans

2017. július 09. 22:14 - Tranquillius

Louisiana tengerparti sávja katasztrofális ütemben fogy a tenger rovására. Az elmúlt száz év alatt öt ezer négyzetkilométer vizenyős terület (ún. wetlands), az állam területének 4,5%-a tűnt el a Mississippi-delta parti eróziója és süllyedése következtében. Egy idén publikált kutatás révén sikerült pontosítani a deltavidék süllyedésének ütemét. A Louisiana állam tengerpartján 274 helyszínen végzett mérések alapján az átlagos süllyedés 9±1 milliméter évente. És ez nem sok jót jelent a deltában épült New Orleans számára. 

neworleansskyline.jpgAz új Atlantisz: New Orleans, LA

Tovább
14 komment

Egy sosem volt obszervatórium és a nemzeti reputáció

2017. július 02. 19:30 - DSegyevy

„Segítse az érdemes fáradozókat „istenük”: a magas valutájú szokol!"

 

A Magas-Tátra különböző hegycsúcsaira tervezett meteorológiai obszervatórium több évtizeden át húzódó tervezete már a kortársak szerint is a tudománytörténet egyik „tengeri kígyója” volt. A Magas-Tátrába 1882 óta többen is szerettek volna meteorológiai obszervatóriumot építeni. A Magyar Földrajzi Társaság a századelő óta gyűjtött egy, a Magas-Tátra Nagyszalóki-csúcsán (Slavkovský štít, 2452 m) felállítandó meteorológiai obszervatóriumra. A tervezett Bolyai Obszervatórium végül nem készült el, a Magas-Tátra egykori magyar részei Csehszlovákiához (és Lengyelországhoz) kerültek az első világháború után. 

kasprowy_2014_portalgorski_pl.jpg

A Magas-tátrai obszervatórium kérdése ugyanakkor a csehszlovák érában sem került le a napirendről. Végül csak 1940-ben, a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2634 m) kezdték meg a meteorológiai megfigyeléseket az ott felépülő obszervatóriumban. A ’20-as évek eleji területi változások idején azonban még koránt sem volt egyértelmű a kezdeményezés jövője. A Magyarországi Kárpát Egyesület csehszlovákiai utódszervezetének, a Karpathenverein-nak a tárgyban született felhívására a Földrajzi Közleményekben a következő válasz jelent meg 1922-ben:

Tovább
1 komment

A sziget

2017. június 28. 18:00 - lezlidzsi84

Csendes-óceáni korallsziget 1000 km-re Mexikótól, mely meglepő módon francia terület, és hírét korábbi tartós telepeseinek tragikus pusztulása árnyékolja be.

A Clipperton- (spanyol és francia nevén: Passion-) szigeten járunk, mely önmagában egy fura képződmény: a Közép-Amerikától délre fekvő Albatrosz-plató egy a szokásosnál jobban kiemelkedő vulkáni eredetű hegyére települt atoll, melynek lagúnája teljesen zárt. Legtöbbünk fejében végtelen, megszakítás nélküli vízfelületként él a Csendes-óceán keleti medencéje, ahol a valóságban az egyhangúságot számos kisebb-nagyobb (nálunk nagyrészt ismeretlen) sziget, szigetcsoport szakítja meg, elég ha a Galapagos-szigetekre, a Jurassic Park helyszínének mintájául szolgáló Kókusz-szigetre vagy a Revilla Gigedo-szigetekre gondolunk. Közülük a partoktól legtávolabbi a Clipperton-sziget, mely első pillantásra inkább már egyes óceániai szigetekkel mutat rokonságot.

800px-clippertonisland.jpgA Clipperton-sziget bércei és dús növényzete - (forrás

Tovább
4 komment

Az élet eredete

2017. június 25. 21:55 - Hágen András

Az ötödik csoda rövid története

Vajon hogyan jött létre az élet? Miféle magból nőhetett ki az élet fája? Hogyan indult el ez a folyamat? Ezen kérdésekre próbálok választ adni az „Ötödik csoda rövid történetében”.

Napjainkban eléggé sokszínű a biológiai élet. A szénalapú organizmusok benépesítették a bolygó minden zugát szárazföldön, vízen és a levegőben egyaránt. Azonban ne gondoljuk, hogy a sokszínű élet öröktől fogva létezett, hiszen a Föld születése után sok millió évig nem alakult ki komplex élet, de még DNS, RNS sem. A kietlen és zord földi környezetet egy apró szintetizáló baktérium tette élhetővé. Előbb megtisztította a légkört és a tengerek tömegét, amelyeket ez után megtöltött oxigénnel. Ebből az új és erős energiaforrásból tört elő az élet. Napjainkban eléggé sokszínű a biológiai élet. A szénalapú organizmusok benépesítették a bolygó minden zugát szárazföldön, vízen és a levegőben egyaránt. Azonban ne gondoljuk, hogy a sokszínű élet öröktől fogva létezett, hiszen a Föld születése után sok millió évig nem alakult ki komplex élet, de még DNS-, RNS sem. A kietlen és zord földi környezetet egy apró szintetizáló baktérium tette élhetővé.

Tovább
133 komment

Klímaváltozás vagy interglaciális?

2017. június 13. 19:00 - Hágen András

Hogyan látom én a klímaváltozást?

Milutin Milanković a 20. században él és alkotott. A horvátországi Dálya (Dalj) községben született 1879-ben. Iskoláit Eszéken (Osijek), és Bécsben végezte. 1914-ben a feleségével együtt Budapesten tartózkodott. Még ugyanebben az évben a nemzetközi helyzet fokozódott, mert Bosznia és Hercegovina fővárosában Szarajevóban egy szerb, Gavrilo Princip nevű nacionalista, megöli a Habsburg trónörököst, Ferenc Ferdinándot. Ez épp elég indokot adott az Osztrák-Magyar Monarchiának ahhoz, hogy hadat üzenjen déli szomszédjának, Szerbiának.

Ebből kifolyólag Milankovićot és feleségét elfogták a csendőrök és internálták őket Budapesten belül. A szerb mérnök megegyezett a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának akkori vezetőjével (a matematikus Szily Kálmánnal), hogy használhatja az Akadémia könyvtárát a kutatáshoz.

mil.jpg

Tovább
84 komment