Pangea

Minden, ami földtudomány

Hawaii az Európai Unióban

2018. február 19. 11:59 - lezlidzsi84

Az afrikai partoktól alig 100 kilométerre fekvő, mégis az Európai Unió (illetve természetesen Spanyolország) részét képző szigetcsoportot, a Kanári-szigeteket tartották már Atlantisz maradványainak, a világ végének (másfelől nézve a kezdetének), illetve időnként találkozhatunk szigetcsoport a csendes-óceáni Hawaii-szigetekhez való hasonlításával is. Erre nemcsak a nemzetközi turizmusban betöltött szerepe miatt szolgál rá, hanem azért is, mert az óceán fenekéről nagy szintkülönbséggel kiemelkedő vulkanikus eredetű és különleges éghajlatú szigetcsoportról van szó - amelynek keletkezésével kapcsolatban eddig majdnemhogy több a kérdés, mint a válasz.

Kezdésként - a Mount Everest keletkezését taglaló írásunkhoz hasonlóan - tegyük helyre a szigetcsoport elnevezésének kérdését: a szigetek nem a kanárimadarakról kapták a nevüket, valójában az itt (is) őshonos madarakat nevezték el a szigetekről, melyek mai neve a késő római kortól használatos "Kutyák szigete" (Canariae insulae) elnevezésből eredeztethető. A "kutyák" eredete vitatott, egyesek szerint valóban a szigeten élő négylábúakról van szó, mások szerint a latinul tengeri kutyának nevezett fókafaj lehet a névadó. A szigetcsoport ugyanakkor már a rómaiakat megelőzően is ismert volt a földközi-tengeri népek előtt: a föníciaiak (karthágóiak) és a görögök is felkeresték a szigeteket, amelyet időszámításunk kezdetén "Szerencsés- vagy Boldog-szigetekként" emlegettek kedvező éghajlatuk miatt. A szigetek ókori kultúrtörténetével kapcsolatban számos érdekességre bukkanhatunk. Egyrészt a korabeli római források nem szólnak semmit a szigetek esetleges lakosságáról, illetve ebből a korból csak a szigetek egy részéről találtak állandó lakosságra utaló régészeti leleteket. Ugyanakkor az ókori források megemlítik, hogy a szigeteken néhol romokra lehet bukkanni, ami természetesen igencsak megmozgatta a kortársak fantáziáját, elsősorban abba az irányba, hogy a szigetek lehetnek Atlantisz maradványai.

1280px-teide_from_north_2006.jpgA Kanári-szigetek és egyben Spanyolország legmagasabb hegycsúcsa, az épp havas Teide - (forrás)

A szigeteknek van még egy ókorból eredeztethető tudománytörténeti sajátossága is: amikor a 2. században élt alexandriai térképész, Klaudiosz Ptolemaiosz megalkotta az akkor ismert világ térképét, koordinátarendszerét célszerűnek látta az akkor ismert legnyugatibb ponthoz igazítani: ez pedig nem volt más, mint a Kanári-szigetek legnyugatibb szigete: Ferro (mai nevén el Hierro). Tehát a kezdő szélességi fok (meridián) a szigeten áthaladó volt. Ezt a 17. században a franciák felelevenítették (mivel a ferrói kezdő meridián nagyjából 20 fokra volt nyugatra Párizstól, ami elég kényelmessé tette használatát), és rajtuk keresztül elterjedt egész Európában (kivéve persze Nagy-Britanniát). A legtöbb európai térkép a 19. század második feléig "Ferrótól keletre/nyugatra" számolta a földrajzi hosszúságot, a Monarchia katonai térképei pedig egészen az állam összeomlásáig használták ezt a rendszert (igaz a vége felé már a Greenwichtől számolt értékek is feltűntek).

Mivel a Kanári-szigetek sokáig a dél-amerikai, indiai és később az ausztráliai és óceániai hajóutak egyik potenciális megállójaként szolgáltak, a 18-19. század fordulójától a természettudósok (pl. Humboldt) egyik kedvenc kutatási terepeként funkcionáltak, ahonnan rengeteg információt lehetett nyerni a vulkánosságról, illetve a rendkívül tagolt és különlegesen sokféle mikroklímát felvonultató szigetcsoport a meteorológia és a földrajzi övezetesség iránt érdeklődők számára is kiváló "laboratóriummá" tette a területet.

De hogy kerültek az Atlanti-óceánba a szigetek? A megfejtéshez közelebb visz az alábbi térkép, mely a szigetcsoport szigeteinek korát (egész pontosan a tengerfelszín fölé emelkedésének idejét), valamint a környező óceán mélységét ábrázolja:

A Kanári-szigetek kora (milló években) és a környező óceán mélysége - (forrás)

A kor árulkodó, a szigetek nagyjából északkelet felől délnyugat felé haladva fiatalodnak. A térképen nem látszik, de az óceáni aljzaton  El Hierrótól délnyugatra jópár kisebb (részben inaktív) vulkáni csúcs található, közülük a legfejlettebb (és jelenleg is aktív), Las Hijas csoport már csak 300 méterre van a tenger felszínétől. Mindez a hasonló szigetcsoportokhoz hasonlóan arra utal, hogy a Kanári-szigetek egy "forró pont" felett keletkeztek. A forró pont gyakorlatilag egy sok millió évig viszonylag állandó helyzetű, a földköpenyből kiinduló "feláramlást" jelent, mely fölött a kőzetlemez elmozdul, és így a forró ponttal együtt járó vulkáni tevékenység a lemezmozgással ellentétes irányban fiatalodó "nyomokat" (hegységeket, szigeteket) hagy. Hasonló jelenség tapasztalható a Hawaii-szigetek esetében is:

1920px-hawaii_hotspot_cross-sectional_diagram.jpgA Hawaii "forró pont" működése - (forrás)

A "forró pont" feletti vulkánosság jelei első ránézésre tehát stimmelnek a Kanári-szigetek esetében is: a szigetek fiatalodása a lemezmozgással (azaz az Atlanti-óceán kinyílásával) ellentétes irányban, döntően szilícium-dioxidban szegény, bazaltos vulkánosság, ami a kőzetlemezek ütközési/alábukási zónáitól távoli területeket jellemzi, illetve ebből kifolyólag nagy méretű pajzsvulkánok létrejötte. Ugyanakkor van néhány zavaró tényező is: egyrészt a "forró pont" egyéb jeleit (hőmérsékleti anomáliák, az anyagfeláramlás miatti szerkezeti felboltozódások), nem vagy csak nagyon mérsékelten sikerült detektálni a Kanári-szigetek esetében. Ugyanakkor gyanúra ad okot, hogy a szigetek csapásiránya nagyjából hasonló, mint a nem túl messze található Atlasz-hegység nyugati vonulataié, azaz kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy a vulkánosság a hegységképződés nyomán keletkező törésvonal(ak) mentén zajlott le. Ezzel az elmélettel csak az a gond, hogy ezt a bizonyos törésvonalat mindeddig nem sikerült megtalálni. Számos egyéb elmélet is napvilágot látott a keletkezéssel kapcsolatban, jelenleg a legkevésbé kockázatosnak (legnehezebben megcáfolhatónak) a felmerült elméletek "keveréke" tekinthető, azaz a köpenyfeláramlások mellett a szigetek kialakulásában a tektonikus folyamatokkal járó feszültségek, lemezdarab elmozdulások illetve a keletkező törésvonalak is szerepet játszhattak. Hasonló a helyzet a viszonylag közeli, de jóval fiatalabb Azori-szigetek és Madeira esetében - igaz előbbiek már igen közel vannak a Közép-atlanti hátsághoz.

Hogy jobban érthessük, miről is van szó, érdemes egy kicsit jobban végigmenni a szigetek feltételezett keletkezéstörténetén. A szigetek a jurában az Atlanti óceán kinyílásával keletkezett körülbelül 130-150 millió éves óceáni kőzetlemezen nyugszanak, tehát egy igen idős, alapvetően konszolidált (és sűrű) lemezdarabon, melyet nyugaton jelenleg 3-4 kilométeres, keleten mintegy 500-1500 méteres vízréteg borít. A vulkánosság kezdetére különböző elméletek léteznek. Közös pontjuk, hogy minderre a mai Fuerteventura szigeténél került sor (természetesen ekkor még mélyen a tengerszint alatt), de egyesek 70 millió évvel ezelőttre, mások "csak" 30 millió évvel ezelőttre teszik az első vulkáni működést. Az első sziget, a már említett Fuerteventura mintegy  20 millió évvel ezelőtt bukkant a tenger felszínére, majd ezt követően körülbelül 10 millió éven keresztül jellemzően nyugati irányban újabb és újabb pajzsvulkánok bukkantak a felszínre és nőttek egyre magasabbra. Ezt követően viszont vélhetően módosult a vulkáni tevékenység intenzitása: nem képződtek újabb szigetek, és a pajzsvulkánok további (nagyjából 3-5 millió évvel ezelőttig tartó) további növekedésével eróziójuk is egyre előrehaladottabb lett: gigantikus (nagyrészt tenger alatti) földcsuszamlások kezdték átrendezni a vulkáni anyagot és természetesen a külső erők is komoly lepusztító tevékenységet végeztek. A "rövidebb" (szigetenként különböző időtartamú és időpontú) szünetet követően viszont az elmúlt időszakban újabb vulkános fázis volt tapasztalható: 1-2 millió évvel ezelőtt felszínre bukkant La Palma és El Hierro pajzsvulkánja, illetve a pusztulóban lévő pajzsvulkánokon is újabb (a korábbinál kisebb léptékű) vulkáni tevékenység kezdődött. A Kanári-szigetek tagjai jelenleg tehát felszínfejlődésük alapján alapvetően három típusra oszthatóak:

- Pajzsvulkáni fázis (az eredeti pajzsvulkán kialakulása folyamatban van): La Palma, El Hierro

- Eróziós fázis (a pajzsvulkán már nem aktív, lepusztulása folyamatban van): La Gomera

- Poszteróziós fázis (a részben lepusztult pajzsvulkánon újabb vulkánosság tapasztalható: (Gran Canaria, Tenerife, Lanzzarore és Fuerteventura)

De hogy kell elképzelni a gyakran emlegetett pajzsvulkánokat? A pajzsvulkánok a "klasszikus" rétegvulkánokkal szemben jellemzően kevésbé kúpszerű képződmények, inkább szélesek, mint magasak. Ennek oka, hogy a forró pontos vulkánosságot jellemző, főleg köpenyanyagot tartalmazó, alacsony szilícium dioxid tartalmú láva "hígan folyó". (A kőzetlemezek szubdukciója, egymás alá bukása esetén a "beolvadó" lemezdarabok jóval magasabb szilícium-dioxid tartalmú magmát produkálnak.) Viszonylag gyors terjedése és kis állékonysága miatt a láva a kráterből/vulkáni kürtőből kifolyva nagy területen terül szét. Mivel a vulkáni gőzök, gázok könnyen átjutnak a hígabb magmán, nem jellemző a robbanásos működés, a szórt vulkáni anyag minimális. Ezért a pajzsvulkánok szerkezetében nem igazán figyelhető meg a rétegvulkánokra jellemző sokszínűség, a megszilárdult lávafolyások közé nem ékelődnek tufa- és hamurétegek, piroklaszt árak maradványai. A roppant tömegű pajzsvulkánokat egyszerűen csak az egymásra rakodó, megszilárdult lávafolyások rétegzik. A pajzsvulkánokat a vulkáni működésen kívül óriási lejtős tömegmozgások formálják: igen gyakori, hogy a felhalmozódó vulkáni anyag valamelyik lejtőn megindul és gigantikus "földcsuszamlás" keretében "csobban" a környező óceánba, tengerbe.

Szintén figyelemreméltó a vulkáni szigetek tömegének és magasságának alakulása. A legkorábban létrejött  szigetek viszonylag sekély tengerben jöttek létre és nem is túl magasak, ellenben a később létrejött középső és nyugati szigetek alapja a közel négy kilométeres mélységben nyugszik, és igen magasra is emelkednek a tengerszint fölé. Ezáltal a Kanári-szigetek egyes tagjai Földünk legmagasabb hegyei közé tartoznak, ha az óceánfenéktől számítjuk őket: Tenerife legmagasabb pontja, a Teide 7500 méterrel magasodik az óceáni aljzat fölé. Ezzel kapcsolatban viszont a kutatók egy további furcsaságra bukkantak: a roppant méretű hegyek a hasonló képződményekkel ellentétben alig süllyedtek meg - vélhetően a viszonylag idős és konszolidált kőzetlemez miatt.

A Kanári-szigetek tagjainak valós, tengerfenék feletti méretét próbálja érzékeltetni az ábra - (forrás

Tehát annyit biztosan tudunk, hogy a vulkánosság több fázisban zajlódott le, középső (5-15 millió évvel ezelőtti) és legújabb (1-2 millió évvel ezelőtt kezdődött) fázisuk pedig igen nagy méretű vulkáni szigeteket hozott létre. A szigetek létrejöttének sorrendje megfelel a feltételezett forró pont felett mozgó kőzetlemez haladási irányának. A más szigetívekhez képet igen hosszan elhúzódó és szakaszos működést valószínűleg az okozhatja, hogy a vulkáni anyag forrása egy "kihűlőben" lévő "forró pont" maradéka, ahonnan az óceánfenék szerkezeti gyengeségei, törésvonalai mentén tud felszínre jutni a vulkáni anyag. Ez megmagyarázhatja a viszonylag alacsony hőmérsékleti anomáliát és a felboltozódás hiányát is. A régebbi szigeteken kiújuló vulkáni tevékenység keretében helyenként már valamivel magasabb szilícium-dioxid tartalmú magma kerül a felszínre, mivel a kisebb intenzitású vulkánosság során nagyobb részben kerülhet az óceáni kőzetlemez egyébként szintén "bazaltos" anyaga a magmába - így számos esetben már kisebb vulkáni kúpok is keletkeztek a lepusztulóban lévő pajzsvulkánokon.

1280px-timanfaya_boca_volcan.JPGVulkáni táj - a Timanfaya Nemzeti Park Lanzarote szigetén - (forrás)

Nézzük, milyen érdekességeket kínál az egyes szigetek természetföldrajza - a teljesség igénye nélkül. A két legidősebb sziget, Lanzarote és Fuerteventura viszonylag közel fekszenek Afrikához (azaz a Szaharához), ezért őket kevésbé érik az óceán nedves légtömegei, éghajlatuk ezért jellemzően száraz, félsivatagi. Igaz a legtöbb esetben a Szaharából származó forró légtömegek sem érik el a szigeteket (javarészt a hideg kanári-áramlás hatása miatt), úgyhogy az időjárás jellemzően itt is igen kellemes (Fuertaventurát az "Örök tavasz szigeteként" szokták emlegetni, ami nem épp előnytelen a Floridával nagyjából egy szélességen fekvő szigetek turisztikai vonzereje szempontjából, A vulkánilag legkevésbé aktív Fuerteventura esetében mindezt még fokozza, hogy a Szaharához legközelebbi szigetnek közel 50 km-es fehér homokos partszakasza van.

1280px-lanzarote_timanfaya_geysir.jpgGejzír a Timanfaya Nemzeti Parkban - (forrás)

A szintén szubtrópusi sivatagi éghajlatú Lanzarote egy kicsit más jellegű látnivalókkal szolgál - a sziget középső részét ugyanis  a "Kanári-szigetek Yellowstone-ja" a Timanfaya nemzeti park foglalja el jópár alacsony vulkáni kúppal, gejzírrel. jelenleg csak a névadó vulkáni csúcs aktív, de 18. századi komoly vulkáni kitörések nyomán még mindig masszív a területen a geotermikus gradiens alakulása. Egyes helyeken 10-15 méteres mélységben már akár 600 fokos hőmérsékletet is lehet mérni. 

2018-02-13_11-46-33.pngA Google Maps térképén jól láthatóak a Timanfaya Nemzeti Park lineárisan rendeződő, hasadékok mentén keletkezett vulkáni kúpjai

Még több érdekességet kínál a két legnépesebb sziget, Tenerife és Gran Canaria. Utóbbit egyesek a világ legjobb klímájú helyének tartják, mások egyszerűen csak "miniatűr kontinensként" hivatkoznak rá, igen nagyfokú természeti változatossága miatt. A mindössze 40 km átmérőjű sziget központi részén csaknem 2 kilométeres magasságba nyúló csúcsot övezői dús erdőségektől nem messze már klasszikus dűnés homoksivatagot találhatunk. A meglehetősen tagolt sziget éghajlati szempontból is nagyon változatos - bár a partvidéken és a déli oldalon nem esik évente több eső 150 mm-nél, a magasabb központi régiókban jóval több a csapadék. Mivel a majdnem kör alakú sziget völgyei a partvonalra közel merőlegesek, a jellemzően uralkodó északnyugatias szelekkel más-más szöget zárnak be, ami szinte mindegyikben önálló mikroklímát hozott létre.

pico_de_las_nieves_wle_spain_2015.jpgGran Canaria legmagasabb pontja, a Pico de las Nieves - (forrás)

Ez a sokszínűség (és az igen szabályos alak) annak köszönhető, hogy Gran Canaria szinte a tökéletes példája a tankönyvi értelemben vett pajzsvulkánnak, Az eredetileg tenger alatti hasadékvulkánként  induló sziget fő tömege 14-9 millió évvel ezelőtt keletkezett, majd ezt követően még két nagyobb működési fázis gyarapította a sziget tömegét, melyek között erőteljes lepusztulási folyamatok domináltak - az utolsó vulkáni működésre körülbelül 3500 éve került sor. Ez magyarázza a sziget igen erőteljes tagoltságát sokszínűségét. Gran Canaria egyébként vulkáni szempontból is az egyik legsokszínűbb sziget, itt ugyanis — vélhetően a tengervíz fokozottabb jelenléte miatt —időnként robbanásos kitörésekre is sor került, illetve a szigetcsoportra kevéssé jellemző módon a sziget a vulkáni anyag felhalmozódásával/lepusztulásával összhangban többször is megsüllyedt/megemelkedett.

dunas_de_maspalomas.jpgPár kilométerrel arrébb már a maspalomasi dűnék között járhatunk - (forrás)

Még érdekesebb a legnagyobb, legnépesebb és legmagasabb sziget, Tenerife. A sziget háromszögalakját annak köszönheti, hogy eredetileg három, ma a háromszög csúcsait képző hasadékvulkáni eredetű sziget "összenövéséből" keletkezett mintegy 3 millió éve.

teideform2.pngTenerife keletkezése - (forrás)

Az "összecementáló anyag" pedig nem volt más, mint a Földünk 3. legmagasabb vulkánja, a Teide (illetve elődje a Los Canadas) masszívuma, a számos vulkáni és lepusztulási periódus, illetve a jelentős szintkülönbségek igen eltérő jellegű tájakat alakítottak ki a viszonylag kisméretű szigeten.

1024px-anaga_2006.jpgAz erősen erodált Anaga-masszívum Tenerifén - (forrás)

A sziget legidősebb részei a három csúcsán található masszívumok, melyek igen erősen erodáltak: mély völgyekkel, és helyenként igen látványos sziklafalakkal rendelkezik, mind az északkeleti Anaga-masszívum, mind az északnyugati Teno masszívum (a sziget legidősebb része), mely nyugat felől az Óriások szikláival fogadja a látogatót. A déli Adeje masszívum már kevésbé látványos nagyfokú lepusztultsága miatt. Ezen az alapon ül a Teide 3718 méter magas vulkáni masszívuma, ami tulajdonképpen egy 17 kilométer hosszú kráterben (a Los Canadas kalderában) helyet foglaló vulkáni kúp. A sziget ma képét meghatározza két gigantikus, mintegy 800.000 évvel ezelőtti földcsuszamlás, amelyek létrehozták az Orotava és a Güimar völgyeket.

2018-02-13_13-28-35.pngA kép közepén és jobb oldalán a Güimar völgy és az azt létrehozó óriási földcsuszamlás nyomai. A bal felső sarokban látható az Orotava völgyet létrehozó leszakadás

A sziget változatossága és tagoltsága itt is igen különböző jellegű és klímájú tájakat hozott létre egymáshoz igen közel. Tenerifét is az "örök tavasz szigetének" szokták nevezni - tengerszinten. A nyár jellemzően nem forróbb 28 fokosnál, és télen sem nagyon süllyed a hőmérséklet 18 fok alá, ugyanakkor télen a tengerparton napozóktól légvonalban alig 8 kilométerre már havasak a Teide lejtői. A több csapadékot (körülbelül 200-250 millimétert) kapó északnyugati lejtőkön mediterrán klíma uralkodik, a beépítetlen részeket kertek, szőlők valamint fenyőerdők borítják, melyek közé egyes völgyekben a korábbi szubtrópusi erdők maradványai ékelődnek. A szárazabb délen, délkeleten már szubtrópusi száraz éghajlattal találkozhatunk (illetve a turistáknak igen vonzó homokos tengerpartokkal), a táj helyenként pedig kifejezetten sivatagos. Ugyanakkor ez még korántsem a teljes felhozatal: a szigetnek ütköző és szükségszerűen felemelkedő légtömegek gyakran képeznek felhőréteget a 600-1800 m közötti magasságban, és mivel a sziget északkeleti részén (La Laguna környékén) lévő nyereg pont ebbe a magasságtartományba esik, itt igen gyakori a köd, és az éves csapadékmennyiség meghaladja az 500 millimétert. (Némileg balszerencsés módon pont ide építették a sziget első repülőterét - a ködnek komoly szerepe volt abban, hogy pont itt következett be a történelem legtöbb halálos áldozatát követelő repülőgépszerencsétlensége. Meg még jópár "kisebb" légikatasztrófa.)

cuevadelviento-breveritas_14-03-12_029-30y76_trz-1024x576.jpgTenerife északnyugati részén található az EU leghosszabb lávaalagútja, a Cueva del Viento - (forrás)

A viszonylag kicsiny La Gomera szigete is klasszikus pajzsvulkán,  szokatlanul meredek hegyoldalai az erőteljes és hosszantartó erózió miatt igen tagolt, a meredeksége miatt pedig meglehetősen csapadékos erdőkkel borított, 1487 méter magasságig emelkedő központi része. La Gomera a szigetek vulkánilag legkevésbé aktív tagja, felszínét már hosszú ideje csak a külső erők formálják.

la_gomera_d81_7693_32635325232.jpgLa Gomera meredek és erodált lejtői - (forrás)

Sokkal mozgalmasabb a két legfiatalabb sziget, La Palma és El Hierro jelene. Különösen az észak-déli irányban "elnyújtott szív" alakú La Palma érdekes. Az alig 2 millió éves sziget szintén egy óriási, 7 kilométer magas pajzsvulkán, mely 2426 méter magasra emelkedik a tenger szintje fölé. Fiatal kora miatt egyrészt még viszonylag kevésbé erodált, igaz legjellegzetesebb képződménye, a 9 kilométer hosszú, óriási sebhelyre emlékeztető, tengerszintig terjedő Caldera de Taburiente egyáltalán nem klasszikus vulkáni kaldera hanem eróziós úton keletkezett "kráter". A sziget másik jellegzetes képződménye a déli "megnyúlást" alkotó Cumbre Vieja nevű gerinc. A Cumbre Vieja máig aktív vulkáni terület (amely révén a sziget a közelmúltban dél, azaz a legfiatalabb sziget, El Hierro felé terjeszkedett), amely egy speciális "tulajdonsága" révén időről időre nyugtalanságot ébreszt a szigetvilágban. A gerinc mentén ugyanis az 1949-es kitörést követően a egy nagyobb, mintegy 2 és fél kilométeres törésvonal jelent meg, amelynek pontos méretei (pl. mélysége) erősen vitatottak. Hogy miért is ijesztő ez? Már volt szó, hogy a magasabbra "növő" pajzsvulkánok oldalai hajlamosak gigantikus földcsuszamlások keretében leszakadni. Mivel La Palma egy fiatal, és az eróziós fázisba még nem igazán belépett, fiatal pajzsvulkán, egyesek a törésvonal megjelenését az óriás földcsuszamlás első jeleként értelmezik. Mindez természetesen nem csak a kutatók figyelmét keltette fel, BBC  "Túlélhetünk-e egy megacunamit" című írásában is szerepeltették a gerincet, mint az (akár 650 méteres) megacunamit esetlegesen kiváltó hegyomlás kiindulópontját. A katasztrófa közeli bekövetkeztével és méretével kapcsolatban azonban vannak komoly kétségek. Egyrészt nincs további nyoma a hegyoldal esetleges megindulásának, pedig a gerincen 1971-ben komoly kitörések voltak és az El Hierrotól délre zajló, 2011-es vulkáni tevékenység (és a kísérő földrengések) sem okoztak semmi változást. Másrészt a Kanári-szigeteken az elmúl egymillió évben sor került ennél nagyobb földcsuszamlásokra is, de az Atlanti-óceán medencéjében sehol sem bukkantak "megacunami" nyomaira, tehát a katasztrófa méreteire vonatkozó félelmek is megalapozatlannak tűnnek.

la_palma_volcano-close.jpgLa Palma a világűrből - középen a Caldera de Taburiente, a bal felső sarok felé tartó vonulat a kis vulkáni kúpokkal a Cumbre Vieja - (forrás)

A látványos felszínű és mozgalmas jelenű sziget közvetlenül a nedvesebb atlanti légtömegek útjában van, itt a tengerszinten is jelentősebb mennyiségű (370 mm körüli) csapadék hullik, a meredek (és még csapadékosabb) hegyoldalakon pedig örökzöld felhőerdők és szubtrópusi maradványerdők zöldellnek.

 

A legfiatalabb sziget, El Hierro szintén egy igen nagy méretű, fiatal pajzsvulkán, amelyet fiatal kora ellenére az elmúlt 100.000 évben némileg kikezdtek a már ismerős "giga-földcsuszamlások" melyekre 3 példát is találhatunk, a legmarkánsabb seb a sziget északnyugati oldalán van, közvetlenül az 1501 méteres  Pico de Malpaso alatt. A sziget hegyoldalai tehát meglehetősen meredekek, és igen tagolt, aminek következtében az alig 269 négyzetkilométeres sziget is igen változatos tájképi és klimatikus szempontból: a hegyek nedves szubtrópusi klímája váltakozik a félszáraz és a trópusi sivatagi éghajlattal. A sziget vulkánilag igen aktív, tőle délre pedig már megkezdődött a Kanári-szigetek legújabb tagjának képződése az óceáni aljzaton.

2018-02-15_15-44-48.pngEl Hierro. A "meridián szigetén" erős nyomot hagytak a földcsuszamlások

Reméljük ezzel a rövid ízelítővel sikerült felkelteni az érdeklődést a népszerű szigetcsoport kevésbé populáris természeti érdekességei iránt is, illetve sikerült hasznos kicsit kiegészítenünk a földrajzórán tanultakat.

 

 

Felhasznált források:

http://www.aepect.org/hemeroteca/Canarias01-ing.pdf

http://www.travelinggeologist.com/2012/08/tenerife-part-1-html/

http://www.travelinggeologist.com/2012/08/tenerife-part-4-html/

http://www.travelinggeologist.com/2012/08/tenerife-part-3-html/

http://www.travelinggeologist.com/2012/08/tenerife-part-2-html/

http://www.mantleplumes.org/Canary.html

http://www.islandconnections.eu/1000003/1000003/0/44976/canary-islands-article.html

https://eprints.soton.ac.uk/351339/1/Hunt_PhD_2012.pdf

15 komment

Kiruna költözik

2018. február 14. 23:39 - Tranquillius

Mostani bejegyzésünkben Svédország lesz a téma, annak is a legnagyobb területű, legfiatalabb, legészakibb, legzordabb városa, amely mellesleg Svédország legnagyobb tájsebével, legfontosabb űrközpontjával és a világ legnagyobb és legmodernebb mélyművelésű vasércbányájával rendelkezik. Ahhoz képest, hogy alig száz éve egy mindössze egy tajgai favellaként lehetett jellemezni, Kiruna ma a átköltöztetése után az ország legmodernebb települése lehet.  

b18688.jpgKiruna (forrás)

Kiruna egyszerre két közigazgatási egységet fed le Svédországon belül. Városként adminisztratív központja az ugyancsak Kiruna nevű svéd községnek. Kiruna kommun területe 20500 négyzetkilométer, Svédország területének 4,6%-át foglalja el. Magyar viszonylatban ez 2,5 Bács-Kiskun megyével egyenértékű. Ezen a hatalmas területen Kiruna városon kívül további hat település található, közöttük Jukkasjärvi és Svappavaara, melyekről később is lesz szó. Ezek kis falvak, lakosságszámuk 780 és 220 fő között váltakozik. Kiruna városban jelenleg 17 ezren élnek, ez 8 ezer fővel marad el az 1970-es évek közepén mért rekord népességszámtól. Még ez a 17 ezer fő is nagyon sok ha csupán a város földrajzi elhelyezkedéséből és éghajlatából indulunk ki.

A bánya ablakába télen soha nem süt be a nap...

Kiruna városa Budapestről nézve éppen félúton van az északi sark felé. Egészen pontosan 144 kilométerrel van az északi sarkkörön túl. Télen mértek már itt -43 fokot, nyáron pedig plusz 32 Celsius fokot. A hómentes időszak május közepétől szeptemberig tart, de a helybéliek az év bármely napján számíthatnak havazásra. Akit az éghajlat nem tántorít el a kirunai élettől a napfénytartam földrajzi szélességből adódó szélsőségei újabb megfontolásra késztethetik. A város domborzatától függően a nap december 11 és 31-e között egyáltalán nem kel fel, május 28 és július 16 között viszont egyáltalán nem nyugszik le. A hajnali és alkonyi órákban a Nap beesési szöge miatt rendkívül hosszú ideig gyönyörködhetünk. Azok, akik decemberben is vágynak némi fényre két lehetőségük van; vagy felkapcsolják a villanyt, vagy nézhetik a sarki fény táncát a fekete égbolton. 

kirunadaylight.jpg

Kiruna tágabb környezete lélegzetelállítóan szép, nem véletlen, hogy az idegenforgalomból származik a település második legnagyobb bevétele (a vasércbánya után természetesen). Itt található Svédország legnagyobb hegycsúcs-párja, a Skandináv-hegységben található Kebnekaise. 2104 méteres magasságával egyelőre a déli csúcs a magasabb, de ha az olvadás ilyen ütemben folytatódik, akkor belátható időn belül a helyét át fogja venni az északi csúcs, amely mindössze 2097 méter magas. Ugyancsak itt található a Lapporten (=lapp kapu) nevezetű hegypáros, a két csúcs közötti markáns és szabályos "U" alakú völgye akár a glaciális erózió tankönyvi ábrája is lehetne. Nagyrészt ma is érintetlen ez az emberi hatásoktól mentes terület, egyes részei országos védettség alatt állnak. A Norvégiával határos Abisko Nemzeti Park már akkor (1909) megalakult, amikor számi pásztorokon kívül még nem nagyon járkált más ezen a tájon. Ugyancsak glaciális örökség Kiruna hatezer tava, közülük legnagyobb a fél-Balaton méretű Torneträsk, de a legkülönlegesebb a Rissjaure, amely Svédország legtisztább tava; 35 méter mélységig látni le benne. 

forest_aurora2.jpgSarki fény Kiruna mellett (forrás)

Vashegyek

Annak ellenére, hogy legalább 6000 éve él ember ezen a barátságtalan éghajlatú, de gyönyörű tájon, viszonylag kevés nyomot hagyott rajta. Egészen a XIX. század végéig. Már a lappok is tudták, hogy Giron (=Kiruna eredeti lapp nyelven) környékén a Kiunavaara és a Luossavaara hegyek vasércet rejtenek. És nem is a hegyek gyomrában, hanem a felszínen. A Svéd Királyság is ismerte a lelőhelyet; már a XVII. század végén fel is térképezték, de a kiaknázását a zord éghajlaton kívül egy másik tényező is akadályozta.

Svéd- és Finn-Lappföld hegynevei között éghajlati övek szerint érdekes átmenetet figyelhetünk meg. Délebbi tájakon a jellemzően erdős hegyek utótagja a -vaara, míg északon, a kopár, vagy törpefenyvessel borított jégcsiszolta domborulatokat a -tunturi utótaggal jelölik. 

Geológiai értelemben komoly üledékhiányról beszélhetünk ezen a tájon, hiszen a mezoproterozoikum üledékein egyből pleisztocén és holocén moréna-üledékeket találni. Körülbelül 1600 millió éve zajlott le az a vulkáni működés, melynek következtében létrejött a kirunai vasérctelér. Másfél milliárd év alatt az egykor vízszintes magnetit-vasérctartalmú kőzetrétegek 60º-ban megdőltek, igencsak megbonyolítva a jelenkori kitermelést. A bányászatot ezen kívül az érc jelentős foszfortartalma (0,9%) is nehezítette; az apatitot csak az 1878-ban felfedezett Gilchrist-Thomas eljárás felfedezése után lehetett ipari kereteken belül felhasználni. A kirunai vasérc különlegesen jó minőségű mindemellett, magas, 60%-os vastartalommal rendelkezik. 

kiruna-mine-levelsonline.jpgA kirunai vasérc-telér keresztmetszete (forrás: wikipédia)

Szervezetlen keretek között ekkor már a XIX. században is zajlott némi kitermelés a két vashegyen, de az ugrásszerű fejlődést Kiruna két tényezőnek köszönhette. Az egyik a már említett Gilchrist-Thomas eljárás volt. A másik pedig az angol tőkével 1884-től épülő, a Botteni-öblöt az Atlanti-óceánnal összekötő Luleå-Narvik vasútvonal volt. Az építkezés délről haladt észak felé áthatolhatatlan tajgán keresztül, ahol még ember sem járt, útba ejtve a nagyobb vasérctelepeket. A célja az volt, hogy a télen befagyó luleå-i kikötőt ki ki lehessen váltani egy olyannal, amely az egész évben képes áruforgalmat lebonyolítani. 1888-ban a munkálatok csőd következtében félbeszakadtak Malmberget (=érchegy) vasbányatelepe mellett. Ezt a települést a hazai földrajzoktatásban Kiruna "testvérvárosaként" Gällivare-ként ismerjük. 

Végül 1899-ben futott be az első vasúti szerelvény Kirunába. Érdekesség, hogy kiépített út ekkor még mindig nem kötötte össze a bányásztelepet a külvilággal. Így egy komolyabb hófúvás télen hetekre elzárhatta a bányát a külvilágtól. 1903-ban aztán már Narvikba is el lehetett jutni vonattal, az első szerelvényen maga a svéd király is tiszteletét tette. 

luossavaara.jpgÉpül a Lulea - Narvik vasútvonal 

Favella a tajgán

1890-ben jött létre a kirunai vasérckitermelésért felelős, pillanatnyilag Svédország legnagyobb (állami) bányavállalata a LKAB. Kontinens viszonylatban is jelentős cégről van szó, ők adják az EU vasérctermelésének 78%-át. Nevét a két helybéli vashegyről kapta; Luossavaara-Kirunavaara AB. Kiruna az 1800-as évek legutolsó évtizedében még nem úgy festett mint egy manapság megszokott, rendezett svéd kisváros. Sokkal inkább hasonlított egy dél-amerikai favella és egy vadnyugati település keverékére. A nyomorúságos telepre nem vezetett sem út, sem vasút, csak némi számi állatcsapás és az időszakosan hajózható folyók. A környék lakossága túlnyomórészt számi lapp volt, némi finn kisebbséggel. Svédek csak munka ill. kalandvágy céljából merészkedtek a zord tajgára. 1900-ban mindössze 222 fő lakta a várost. A legközelebbi lakott település Jukkasjärvi volt. Közigazgatásilag egyben egyházügyileg Kiruna sokáig ennek volt az egyik telepe. Miután a bányászat ipari méreteket öltött egyfajta "vasláz" lett úrrá a svédeken, 1910-ben már 7500 fő, 1930-ban pedig már majdnem 13 ezren éltek Kirunában. Az első központilag szervezett urbanisztikai beruházás a XX. század hajnalán zajlott, amikor a bányavállalat ledózerolta a favellát és tisztességes faházakat épített az alkalmazottaknak, a szükséges templommal és közintézményekkel együtt. Helyi megfigyelések szerint az éghajlat valamelyest enyhébb volt a magasabb térszíneken, ezért Kiruna várost nem a völgyben, hanem a Luossavaara déli lejtőin építették fel. Kijelenthetjük tehát, hogy Kirunát az LKAB bányavállalat alapította, táplálta és tartotta el és teszi ezt mind a mai napig.  

ullspiran_flyg_mg_2312.jpgKiruna városa a Luossavaara és a Kirunavaara között (forrás: LKAB)

Svédország legnagyobb tájsebe

Az első bányászok még külszíni fejtéssel kezdhették meg munkájukat 1900-ban, de hamarosan a hegy mélyére kellett hatolniuk. Eleinte ezt úgy oldották meg, hogy a város felé eső kvarcporfír fedőkőzetet elhordták, később már kénytelenek voltak áttérni a mélyművelésre. Az érctelér 4 kilométer hosszúságban húzódik a felszínen, nagyobb hányada a Kirunavaara, kisebb része a már kimerült Luossavaara alatt helyezkedett el. Az érctömeg szélessége 80-120 méter és legalább 2 kilométeres mélységig ér le — jócskán a tenger szintje alá. 

A mélyművelés során a LKAB bonyolult tárna és aknarendszert épített ki a hozzá tartozó logisztikai, levegőztető, kommunikációs és automatizált termelő rendszerekkel. Ez a világ legmodernebb mélyművelésű vasércbányája. Az érctömeget robbantással termelik ki, melynek során a fedőkőzet és ezzel együtt a felszín folyamatosan süllyed. Napi 75 ezer, évi 27 millió tonna ércet hoznak a felszínre és dúsítanak a bánya közvetlen környezetében található ércműben. Kirunán kívül folyik még termelés Malmberget városban (évi 17,4 millió tonna) és a kettő között elterülő Svappavaara bányászfaluban (évi 4,7 m tonna) külszíni fejtéssel, ahol ugyancsak dúsítanak ércet. Svappavaara ugyancsak híres a Ralph Erskine által tervezett szélfogó lakótelepről. Az Ormen Långe viking hajóról elnevezett házsor építészeti megoldásait a világ más, szeles részein is lemásolták.

kirunarr-08-03-20-15.jpgAz LKAB ércfeldolgozója a Kirunavaara tövében (kép: Rainer Raffalski)

Kiruna természeti környezetét egy 4-5 kilométeres körön belül teljesen átalakította a bányászkodás. Hatalmas tájsebek, meddőhányók, zagytározók varázsolják posztapokaliptikus holdbéli tájjá a tajgát. 

A feltárt tartalékok és az évente kibányászott ércmennyiség alapján a bányászat ötven évig még biztosíthatja a helybéliek megélhetését. Addig azonban a bányavállalatnak még le kell győznie egy saját maga által támasztott akadályt; odébb kell tolnia magát a várost, nehogy elnyelje azt az egyre terebélyesedő tájseb. Bár az állami bányavállalat rekultivációs költségei valószínűleg jóval nagyobb összegbe fognak kerülni, mint amibe végül a város odébbköltöztetése kerül.

Kiruna költözik

Svédország legészakibb városának elköltöztetése kapcsán minden földtudomány iránt érdeklődő más kérdést tenne fel. A terület és településfejlesztők a "hogyan"-ra keresik a választ, a történeti földrajzosok a "mikor"-ra kíváncsiak, a geológusok és iparföldrajz iránt érdeklődők pedig a "miért"-re. A gazdaságföldrajz iránt érdeklődők kérdésére legnehezebb választ adni: mennyibe kerül ez a művelet, amelyet a várost létrehozó LKAB bányavállalat kénytelen finanszírozni? Megéri-e egyáltalán, amikor láttuk, hogy a vasérc-készletek bizony végesek.

kirunamove.jpgKiruna költöztetése számokban (forrás)

Már 2004-ben jelezte a LKAB a helyi önkormányzatnak, hogy a városnak valószínűleg mennie kell. A költségeket a vállalat állja. A helyi lakosoktól 1,25-ös szorzóval vásárolják fel a lakásokat az ingatlanpiaci árhoz képest. A történelmi értéket képviselő védett épületeket egy az egyben átköltöztetik, de pl. Svédország legnagyobb fatemplomát is kénytelenek elszállítani, igaz azt muszáj lesz lécekre szétszedni. Teljesen új vasútvonalat kell építeni, amely immár dél felől kerüli meg a bányavidéket. 2010-ben született döntés arról, hogy a várost keletre költöztetik az eredetileg tervezett északnyugati helyszín helyett. 2014 óta zajlik a költözés, melynek során egy teljesen új városközpont jön létre jóval szűkebb utcákkal, ahol a hangsúly a gyalogos és tömegközlekedésen lesz. A szűk utcák révén csökkenhet a szélnek való kitettség és valószínűleg a havat is egyszerűbb lesz ellapátolni. A teljes költség 1,3 milliárd euró, de még így is megéri a vállalatnak. Ezt az összeget nem egyben kell szerencséjükre kifizetni, hanem három évtized alatt, 2035-ig, amikor vélhetően az egész költözés befejeződik. 

kiruna_truck.jpgKöltözik a város

Élet a bányászat után 

Kirunában is tisztában vannak azzal, hogy a vasércbányászatot nem lehet a végtelenségig folytatni, előbb utóbb elérkezik az a mélység, amikor a kitermelés már drágább lesz, mint maga az érc. Már most is jóval a tenger szintje alatt zajlik a bányászat, de a LKAB még egyelőre halad lefelé a föld kérgében. Ha a város szeretné túlélni a költözést és a bányászat végét kénytelen lesz új lábakra állni. Valahogy úgy, ahogy Szaúd-Arábia készül az olaj utáni időszakra. Kirunában két kitörési pont látszik már most is, az egyik a kutatás-fejlesztés, a másik pedig a már említett turizmus. Az persze nem egészen biztos, hogy ez a két szektor el tud majd tartani annyi embert, mint a vasércbánya.

Kiruna már régóta élen jár a kutatás-fejlesztésben. Ennek egy része természetesen a bányához kapcsolódik, de kevesen tudják, hogy itt található Svédország űrközpontja is, az Esrange telep. A várostól negyven kilométerre található telepen 50-1500 kilométeres intervallumban bocsátanak fel ballonokat, kutatórakétákat, de itt kutatják a sarki fény jelenségeit is. Komoly űrtudományos képzés biztosítja a helyi tudományos utánpótlást; Kirunában található a Svéd Űrfizikai Intézet központja, valamint a Luleå-i Műszaki Egyetem Űrtudományi tanszéke. 

kirunanew.PNGKiruna-Újváros (forrás)

Sőt még az sem biztos, hogy Kirunának le kell mondania a bányászatról. Ausztrál befektetők nemcsak Verespatakon, de Észak-Svédországban is kutatnak újabb réz és arany lelőhelyek után. És ugyanúgy mint Romániában, itt is számíthatnak a helyi, jelen esetben számi közösségek ellenállására, akik vitatják a "terra nullius" elvre alapozott bányászati engedélyeket. 

Kiruna lakói mindeközben legfeljebb a lábukkal tudnak szavazni a már zajló költözés ellen. Ha már menni kell, sokan választják inkább a melegebb éghajlatot valahol Malmö, vagy Stockholm környékén. De sokkal többen vannak azok, akik maradnak.

Talán megszokásból, talán a varázslatos táj miatt. 

 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • https://www.nature.com/articles/srep01644
  • https://www.lkab.com/en/about-lkab/from-mine-to-port/mining/
  • https://www.architectsjournal.co.uk/home/moving-kiruna/8668891.article
  • https://www.mining-technology.com/projects/kiruna/
  • http://uk.businessinsider.com/kiruna-sweden-is-moving-its-city-center-2016-6
  • https://www.citylab.com/life/2016/05/swedens-radical-plan-to-move-an-entire-city/483345/
  • https://www.smithsonianmag.com/travel/instead-being-swallowed-mine-swedish-arctic-town-moving-180955314/
  • https://www.thestar.com/news/insight/2016/02/05/how-to-move-an-entire-sweden-town.html
  • http://www.sirihermansen.com/project_terranullius.html
  • https://www.researchgate.net/publication/309668248_Genesis_of_the_Per_Geijer_apatite_iron_ores_Kiruna_area_northern_Sweden
  • http://www.origo.hu/utazas/europa/20160705-kirunat-keletre-koltoztetik.html
  • https://www.nytimes.com/2016/05/21/world/europe/kiruna-sweden-move-arctic-circle.html
  • https://arkinetblog.wordpress.com/2010/03/01/kiruna-the-town-that-looks-for-a-new-home/
  • https://www.ghilardihellsten.com/kiruna4ever
11 komment

Erdőirtás a fenntartható olimpia nevében

2018. február 07. 21:26 - Tranquillius

600 éves erdő esett áldozatul a 11 napos versenynek

2018. február 9 és 25 között a Dél-Korea északkeleti részén magasodó hegyvidék ad otthont a XXIII. téli olimpiai játékoknak. Több sikertelen pályázat után 2011-ben a dél-afrikai Durban városában megrendezett szavazáson nyerte el Phjongcshang megye a rendezést. Az észak-dél szembenállás árnyékában megrendezett versenyek sporteseményei geopolitikai elemzésekkel versenyeznek a vezető hírekért, így talán nem véletlen, hogy egy harmadik szempont, a természetvédelem és általában az olimpiák fenntarthatóságának kérdése rendre elsikkad. 

sust_py.JPG

Tovább
47 komment

Hazatérés a nagy háborúból

2018. január 29. 11:12 - lezlidzsi84

Karácsony előtti, a második világháborút követő, Egyesült  Államokat érintő "katonai népvándorlást" feldolgozó írásunkhoz kapcsolódó ötletelés nyomán merült fel, hogy hogy is történt mindez egyéb emblematikus, nagy embertömegeket kontinensek között megmozgató konfliktusok esetén? Mai írásunkban megvizsgáljuk, hogy  milyen békeidőben szokatlan volumenű és irányú népmozgásokra került sor, hogy sikerült megküzdeni az érintetteknek az elébük kerülő földrajzi (és politikai) akadályokkal az első világégést követően.

72sbpphj4wsbeo9is.pngHazatérés a frontról 1918-ban - (forrás)

Tovább
34 komment

5 perc geológia - Földönkívüli üveg

2018. január 21. 22:09 - Tranquillius

Az oligocén kor kellős közepén, 28 és fél millió évvel ezelőtt egy hatalmas meteor érkezett a Föld légkörébe valahol a mai Líbiai-sivatag fölött. Ismert kráter hiányában azt feltételezik, hogy még a légkörben felrobbanhatott. Anyaga szétszóródott az akkor még valamivel délebb elterülő tájon és elkeveredett a hatalmas hőmérséklet által megolvasztott homokkal. Az olvadt homokból később szerszám és ékszer lett, a meteor darabkáiból pedig tudományos szenzáció. 

libyan-desert-glass-1_9.jpgLíbiai-sivatagi üveg (forrás)

Tovább
15 komment

Ausztrália megrajzolása

2018. január 14. 23:52 - Tranquillius

Kanada kapcsán már áttekintettük egy viszonylag fiatal ország közigazgatási határainak változását. Most a világ második legnagyobb állama után megvizsgáljuk hogyan történt mindez Ausztrália esetében. Első ránézésre elegendő volt hozzá egy vonalzó és egy ceruza, de a bejegyzés végére kiderül, hogy ennél többről van szó. Az is kederül, hogy Ausztrália második legnagyobb városa miért cserélte le a Batmantól származó nevét.

slnsw_826105_botany_bay_new_south_wales_ca_1789_watercolour_by_charles_gore.jpgAz első flotta megérkezik a Botanika-öbölbe, 1788-ban

Tovább
7 komment

Miért ilyen magas a Mount Everest?

2018. január 03. 19:36 - lezlidzsi84

Hogyan nevezzük Földünk tengerszinttől számított legmagasabb pontját? A helyi nyelveken Csomolungmának vagy Szagarmathának? Esetleg használjuk egy olyan ember (George Everest) nevét, aki egyrészt kézzel-lábbal tiltakozott  ez ellen, sőt nem is úgy ejtette ki a nevét, ahogy ma használjuk? Egyáltalán milyen magas ez a hegy és hogy lett ekkora? Ennek fogunk ma utánajárni.

800px-mount_everest_north_face.jpgA Mount Everest északról. Az északi mászóútvonal a bal oldali (félig árnyékban lévő) gerincen át a bal oldali vállon vezet fel a csúcsra - (forrás)

Tovább
38 komment

Paleopatológia

2017. december 27. 19:00 - Hágen András

Csontelváltozások az utolsó jégkorszakban

A Föld története megközelítőleg 4,6 milliárd éve kezdődött. Az élő organizmusok 4 milliárd éve jelentek meg az óceánokban. A folyamatos fejlődés révén összetettebb élőlények alakultak ki bolygónkon. Jelenleg a legfejlettebb élőlény az emberszabású majom, a Homo sapiens.

Az emberi technikai fejlődés révén sikerült kiemelkedni valamennyi organizmus közül, azonban léteztek olyan sejtmagnélküli, vagy sejtmagos organizmusok, amelyek nem-, vagy csak nagyon nehezen tudnak legyőzni. Ilyenek a járványok-, és a betegségek. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a járványok egyidősek az emberiséggel.

Azonban a betegségek nemcsak az embereket sújtják, hanem az állatvilágot is. Ezek a betegségek már az emberiség megjelenése előtt is megjelentek az élővilágban, ezekről a csontfosszíliák nyújtanak bizonyítékot. Ezek felderítése és vizsgálata képet nyújthat az egykori földrajzi környezetre, a klímaváltozásra, illetve ökológiára is. Az egykori élőlények betegségének felderítésével foglalkozik a paleopatológia.

Tovább
2 komment

Hazaérni karácsonyra

2017. december 22. 18:56 - lezlidzsi84

A karácsony már hosszú évtizedek óta komoly kihívás elé állítja az azt ünneplő országok közlekedési rendszerét. Az egyik legnagyobb hasonló erőpróba elé az Amerikai Egyesült Államok távolsági közlekedése állt 1945 karácsonyán, amikor példa nélküli tumultushoz vezetett a "Varázsszőnyeg" ("repülő szőnyeg") és a "Télapó" hadművelet keretében a tengerentúlról hazaszállított veteránok hazajutási vágya.

uss_saratoga_cv-3_during_operation_magic_carpet_1945.jpgAz USS Saratoga egy fuvarral 29.204 katonát vitt haza - ez a "Varázsszőnyeg" rekordja" - (forrás)

Tovább
10 komment

5 perc geológia - Földtani világatlasz

2017. december 20. 22:21 - Tranquillius

Talán egyszer eljut majd oda a technológia, hogy elég a telefonunk kameráját egy kőzetre irányítanunk és az közli velünk a kőzet formációját, korát és összetételét. Amíg ez nem sikerül addig kénytelenek vagyunk a saját érzékszerveinkre és földtani tudásunkra hagyatkozni, esetleg földtani térképet használni, amelyből már szerencsére vannak online verziók is. Ilyen projekt a Macrostrat is, ami többé-kevésbé részletes geológiai térképet ad az egész Földre. 

vilagatlasz.JPG

Tovább
1 komment