Pangea

Minden, ami földtudomány

Kaotikus evolúciós dinamika a (pre)kambriumban

2017. május 21. 20:00 - Hágen András

A Föld történetében 600 millió évvel ezelőtt egy valóságos diverzitás robbanás játszódott le. A kambriumi robbanás elnevezés a legtöbb ma ismert állatcsoport hirtelen megjelenésére utal. Bár akkor még nem élt annyi állatfaj, mint a mai tengerekben, az előgerinchúrosok (Urochordata) képviselői jelen voltak a kambriumi óceánokban. A Kriogén végén keletkezett fedő karbonát réteg a proterozoiukum utolsó emeletét, s egyben az Ediacara korszak (635-542 millió év) kezdetét jelzi. Az Ediacara-dombság Ausztráliában van, itt található a korszakra jellemző több mint 30 lelőhely közül a névadó. A fosszíliák többsége 560 millió évesnél fiatalabb.

Az Edicara fauna

Hogy mi okozta és mi hajtotta a robbanásszerű diverzitásnövekedést, azt nem tudjuk. A Darwin-féle evolúciós elméletet követve, azt láthatjuk, hogy az evolúció lassan és állandó sebességgel zajlik. Elképzelését felfordított kúpokkal ábrázolhatnánk, ami azt jelöli, hogy a morfológiai változatosság folyamatosan növekedik az idő előrehaladásával.

A kambriumi robbanás szereplőit és a későbbi fosszilis maradványokat vizsgálva azonban kiderült, hogy a földtörténet során nem jelentek meg folyamatosan újabb és újabb morfológiai elemek. Ezt tehát nem egy kúpszerű, folyamatosan növekvő grafikonnal szemléltethetjük, hanem inkább egy téglalappal, amelynek már alapjánál megjelennek a morfológiai újítások, és azután nagyjából állandó marad az élővilág morfológiai kincsestára. Számos állatcsoport korai evolúciója jellemezhető erősen felgyorsult fejlődési szakaszokkal.

A következőkben megpróbáljuk matematikai formába önteni a kambriumi robbanást.

Az Ediacara bióta (~Vendobióta) tagjai különböző méretű (1cm-1,5m), váz nélküli, lágy testű élőlények voltak, melyek homokkőben őrződtek meg és mind az öt kontinensen elterjedtek. A legidősebb 600-580 millió éves leletek a kínai Doushantuo formációból került elő: a Vernanimalcula guizhouena bilateria állatfosszília, embriófosszíliák, óriás baktériumok, szivacsok. (A fosszíliák egy része talán szervetlen képződmény.)

Az Ediacara típusú megafosszíliák után a korszak végén 550 millió éve feltűnt egy eltérő fauna, mely az első lelet-együttesek alapján a kis kagylós fosszíliák nevet (SSF: small shally fossils) kapta (1. ábra). 

1. ábra Kis kagylós fosszíliák

Egyik jelentőségét az adja, hogy felfedezhetők benne a kambriumi robbanáskor diverzifikálódott állatcsoportok ősi, kis méretű tagjainak vázmaradványai, amelyek legtöbbször mindössze milliméteres nagyságúak. Nagyon fontos momentum a biomineralizáció megjelenése a kalcium karbonát szervezetbe való beépítésével, s ennek következtében a szilárd váz kialakulása. A szilárd váznak számos előnye van: védelem, támaszték, aljzathoz való tapadás, izomtapadási felületek, a táplálék tartása. 

A kemény állati testrészek, mint például a csigák és kagylók, valamint más puhatestűek kalcium-karbonát héja valószínűleg hulladékként keletkeztek először (Margulis, L. 2000). A tengervízben jelen lévő kalciumionok a sejten belül mérgezőek, így a sejteken belüli kalciumkoncentrációt a tengervíznél ezerszer alacsonyabb szinten kell tartani, különben a mitózisok mikrotubulusai, továbbá a növekedés leáll. A kalcium kipréselése mint salakanyag-eltávolítás kezdődött, majd ez átalakult szilárd váz építésévé, amelyből később kifejlődtek a fogak, páncéllemezek, és a csontvázak. 

Fajgazdagság és a fagráf

A gráfelméletben azokat nevezzük fagráfnak, amely bármelyik két csúcsát pontosan egy út köti össze, azaz a fák körmentes összefüggő gráfok. Az Edicarai faunában megjelent élőlényekből egy tökéletes fagráfot lehet alkotni, hiszen a távoli jövőben belőlük fejlődnek ki a napjainkban élő állatok – még az emberek (Homo sapiens) – ősei.

Az ediacara-fauna az archaikum végéről, az ediacara időszakból származó, a világ több pontjáról előkerült fosszíliák által ismert élőlénytársulások összessége. Ezek a legrégebbi életközösségek, melyekből többsejtű állatok ismertek. A legtöbb faj csalánozó-szerű forma, toll, diszkosz, fekvő toll, korong alakú lények és üregkitöltések ismertek. Valószínűleg a Kimberella egy ősi, váz nélküli puhatestű lehetett.

A kambriumból származó lerakódásokban Megjelennek a puhatestűek valamennyi ismert osztályának képviselői: kagylók, csigák (haslábúak), tintahalak (fejlábúak vagy lábasfejűek). Utóbbiaknak külső héjuk volt.

Az Edicarai faunában megjelenő Kimberella fajból felépíthető a puhatestűek osztálya fagráf segítségével.

2. ábra A Kimberella faj fagráfja

A Kimberellán kívül további fajokkal kapcsolatosan is megalkothatjuk a fagrágunkat, például az emlősök elődjének számító parányi Pikaia gracilis.

A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a kambriumi élővilág robbanással kapcsolatosan azonosítani tudjuk e a kaotikus evolúciós mechanikát.

A kaotikus dinamikájú mechanizmus

A kaotikus viselkedés az egyszerű, a kevés változóval leírható nemlineáris rendszerek mozgása, és időbeli viselkedése. A három fő tulajdonsága közül az első, hogy időben szabálytalan, soha nem ismétli önmagát, és semmilyen időtávon nem periódikus. Másodsorban hosszú távon előrejelezhetetlen, és érzékeny a kezdeti feltételekre. A harmadik fő tulajdonsága pedig, hogy ábrázolásban rendezett, fraktálszerkezet társul hozzá.

A említett tulajdonságok általában egyszerre vannak jelen, vagyis egy egyszerű biológiai, vagy fizikai rendszer hosszú távon aperiodikus, akkor időbeli fejlődése megjósolhatatlan és egyben fraktálszerű. A hagyományos szemlélet oldaláról nézve mindhárom tulajdonság újszerű és meglepő (Gruiz M. 2013).

Egy közös vonás van a három tulajdonságban, az hogy a hosszú idejű viselkedés véletlenszerű, s ezért csak valószínűségi fogalmakkal írható le.

A szabályos biológiai rendszerektől az különbözteti meg, hogy véletlenszerűsége a kevés összetevő elem erős kölcsönhatásából, a belső dinamikából adódik.

A kalcium-karbonát héjak kifejlődése a kambriumi robbanás során véges ideig tart, az ilyen típusú dinamikát tranziens káosznak nevezzük.

A kaotikus mozgások egyik legfontosabb tulajdonsága a közeli mozgáspályák idő függvényében való nagyon gyors (exponenciális) távolodása. Biológiába átültetve a kaotikus evolúciós dinamika, a rendszertanilag közeli fajok nagyon gyors szétvállása, lehetőleg belső fejlődésük miatt.

A helyileg és átlagosan is mérhető a távolodás gyorsasága, a mérésből kapott függvény exponensét (λ) Ljapunov-exponensnek nevezzük: 

d(t) = doeλt,                                         (1)

ahol t az idő, do és d(t) az evolúciós dinamika kezdeti és pillanatnyi távolsága (Tél T. et al. 2002).

A kezdeti kis hibák is exponenciális gyorsasággal terebélyesednek ki, amelyek következménye a káoszra jellemző előrejelezhetőség. Minnél nagyobb a λ, annál erősebb a káosz, amikor pedig egyenlő vagy kisebb mint 0, akkor nincs távolodás, és a mozgás sem kaotikus. A kaotikus mozgás ún. előrejelzési ideje a Ljapunov-exponens reciprokjaként, vagyis 1/λ-ként becsülhető.

A másik fontos, immár kimondottan a tranziens káosznál mérhető mennyiség a szökési ráta. A sejtek véletlenszerűen hagyják el a halmaz környékét. Ha N0 különböző pályát egyszerre indítottuk, s figyeljük a bent maradók N(t) számát az idő függvényében, akkor az exponenciálisan fog csökkenni:

N(t) = N0e-κt,                                     (2)

Itt is mérhető tehát egy exponens, amely nevében is hordozza a jelenség lényegét: szökési rátának hívják és κ-val jelöljük. A káosz átlagos élettartalma, amelyet τ-val szokás jelölni, a szökési ráta reciprokaként becsülhető: τ ~ 1/κ (Tél, T. et al. 2006). A káosz átlagos élettartama (τ ~ 1/κ) 0,0000001 volt.

Az evolúciós fejlődést (természetesen a prekambriumban), ahol megáll (egy faj esetében, amelyik nem fejlődik tovább) attraktornak nevezzük. A 3. ábrán látható az evolúciós fejlődést bemutató fraktál, ahol kettő attraktor jól kivehető:

3. ábra Az élővilág fejlődésének fraktálszerkezete, ahol a kezdeti élőlényekből további fajok alakulnak ki.

Az élővilág diverzitását két attraktorral mutatom meg. A 3. ábra központi részén elhelyezkedő attraktor jelzi az élővilág egyetlen közös ősét, amely évmilliárdok alatt tovább, komplexebb élőlényekké fejlődik. Matematikai nyelven mondva a két attraktorhoz egy-egy szint rendelve szimulálással könnyen kiszinezhető az egész sík: egy adott pont színe jelzi, hogy az evolúciós dinamika melyik színű attraktorban fog megállni.

Az azonos színű területek az úgynevezett vonzási tartományok, amelyek mutatják az adott attraktorhoz vezető kezdeti helyek összességét. Az attraktorok vonzási határa első ránézésre fraktálszerkezetű.

A vonzási tartományok vizsgálatánál bármilyen kis területet is nagyítunk ki, a szinthatár közelében, mindig a színek keveredését fogjuk látni.

Következtetés

Aki figyelemmel olvasta a cikket, annak feltűnt, hogy a 10 millió éven át tartó fajgazdagságot hozó időszak megfelel a kaotikus evolúcióhoz. A kaotikus mozgások első fő tulajdonságának abban felel meg, hogy időben váratlanul jelentek meg az új fajok, hiszen közel 3 milliárd éven keresztül alig fejlődött az élővilág. A kambriumi robbanás sosem ismételte meg önmagát, hiszen ekkor hirtelenjében fajgazdag élővilág népesítette be a Föld vizeit.

Másodsorban annak tesz eleget, hogy hosszú távon előrejelezhetetlen (őslénytani adatok alapján előrejelezhető) az új sejtdifferenciálódás kialakulása. A kezdeti feltételekre érzékenyen reagált az élővilág, hiszen a tengerek magas kalcium tartalma miatt először a kiválasztó szerveknek köszönhetően hulladékként megszabadult a kalciumtól az élőlény, később azonban szilár vázat épít magának a víz magas oldott kalcium tartalma miatt.

Harmadik tulajdonságnak abban felel meg, hogy nem volt a fajgazdagság kialakulása periódushoz kötve, így aperiodikus volt, tehát fraktálszerkezetű, mint ahogy azt a 2. ábra is mutatja.

Mindent összevetve elmondható, hogy a kambriumi robbanás újszerű volt az élővilág fejlődésében és meglepő is volt egyben, hiszen semmi sem indokolta a fajgazdagság kialakulását.

A kaotikus mechanizmus definícó szerint nem tart sokáig, ebben az esetben is elmondhatjuk ugyanezt, annak ellenére, hogy 10 millió évig tartott (530-520 millió év), hiszen a 10 millió elhanyagolható a Föld történetében, hiszen előtte közel 2,5 milliárd éven át nem történt semmi lényeges dolog az élővilág fejlődésében.

 

Irodalom

  • Gruiz M. 2013: Káosz mint komplexitás. – Természet Világa Különszám, 144. évf. II. különszám, pp. 8-14.
  • Margulis, L. 2000: Az együttélés bolygója. – Vince Kiadó, pp. 97-101.
  • Tél T.–Gruiz M. 2002: Kaotikus dinamika. Bevezetés a kaotikus dinamika világába a klasszikus mechanika jelenségén keresztül. – Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • Tél T.–Gruiz M. 2006: Chaotic dynamics, An introduction Based on Classical Mechanics. – Cambridge University Press.
6 komment

Földmoraj - Geológia a zenében

2017. május 10. 20:00 - Tranquillius

Annak ellenére, hogy két végtelenhez közelítő elemszámú halmazról beszélünk, közös metszetük egy meglehetősen üres halmaz. Több külföldi cikk, fórumbejegyzés is foglakozott már a geológia és a zene kapcsolatával (1, 2, 3). Ezek mindegyike több műfajt átölelő kitekintés, bár néha érezhető, hogy az írónak nem mindig volt érzelmi kapcsolata az adott számmal, albummal. Ilyen témájú magyar cikkel még nem találkoztunk, de nem lehetetlen, hogy létezik. 

Hogy a cikknek mégsem a "Földmoraj - Geológia a metálban" lett a címe annak a reménynek köszönhető, hogy a geológia és zene kapcsolatát olvasóink esetleg saját kedvenceikkel is kiegészítik majd. Az első nyolc kiválogatott zene mindegyike ennek a durva műfajnak valamelyik ágához tartozik. Egy vulkánkitörés, kéreglemezek szubdukciója, kilométeres jégtömegekek felszínalakító hatása nem is könnyen fér be könnyebb műfajba. Szövegeiket és számcímeiket tekintve azonban az "intellektuális" műfajhoz tartoznak és végső soron a tudományok irányába kalauzolják a hallgatót. 

Facebook oldalunkon sok ötletet kaptunk, mely számokat, előadókat lehetne belefoglalni a listába, de végül arra jutottunk, hogy talán jobb ha mindenki maga mutatja be kedvenc számait. Az alábbi tehát egy nyílt lista, szigorúan ABC sorrendben.


A Blood Rainbow egy viszonylag ismeretlen angol nyelvű magyar zenekar, mely elsősorban az őslénytanosok körében lehetne népszerű. Már a legelső demójuk (In the Depths of Pangea's Ancient Caves) is főként geológiai és őslénytanos témákkal foglalkozott. Az első albumon találkozhatunk olyan számokkal, mint a Fossil, a Reptilian Age (a Jura időszak), vagy a számunkra kedves Pangea. 

Mark Knopfler (ex-Dire Straits) többségében emberekről, érzésekről ír frappáns dalszövegeket, de néha helyek is a témák közé kerültek. Sailing to Philadelphia c. dala pedig két földrajztudósról, Charles Masonről és Jeremiah Dixonról szól, akiknek leghíresebb eredményei a Vénusz nap előtti átvonulásának kétszeri megfigyelése, egyszer Dél-Afrikából, egyszer Norvégiából, valamint az Egyesült Államokban a Maryland-Pennsylvania határát alkotó nyílegyenes Mason-Dixon-vonal kijelölése. Knopfler dalában - melyet az albumon duettként énekel James Taylor country-énekessel - éppen Amerika felé hajózva elmélkednek az életükön.

A francia Gojira zenekar számai közül sok foglalkozik a környezetvédelemmel, környezeti problémákkal. A From Mars to Sirius albumuk teljes egészében ezt a tmát járja körül, olyan számcímekkel mint pl. a Global Warming. A Toxic Garbage Island (Mérgező Szemét-sziget) szám ugyan a The way of all flesh albumról származik, viszont szorosan kapcsolódik a Pangea blogon többször tárgyalt antropocén földtörténeti kor egyik súlyos, világméretű környezetszennyezéséhez (Szemét-tengerek, Egy új kor hajnala: Antropocén, Vajon már most is az antropocénben élnénk?). 

Az ameikai Mastodon zenekar tematikus albumai közül a Blood Mountain és a Leviathan jár a legközelebb a geológiához, bár sok számnál éppen a határon egyensúlyoznak, közülük kevés köthető egyértelműen a földtudományhoz. Korai albumaikra jobban jellemző ez a hatás, ellenben az újabb kiadványaik könnyebben emészthetők. A Blood Mountain (2006) album a földet, mint elemet járja körül egy hegymászás keretében, ahol a főszereplő fiktív hegymászóval válogatott dolgok fordulnak elő. A Mastodon már önmagában is egy őslény neve és van egyfajta pikantériája a dolognak, amikor  a pleisztocén végén kihalt Mastodon egy miocén kori Megalodon nevű őscápának szentel dalt. (Amúgy szenteltek dalt a késő devonban kihalt háromkaréjos ősráknak is.) 

A The Ocean nevű svájci-német zenekar, kihagyhatatlan a felsorolásból, ugyanis alapítója, Robin Staps gitáros geológiát hallgatott az egyetemen. Precambrian c. albumuk (2007) minden geológia és zene kapcsolatát tárgyaló cikkben megtalálható, innen sem maradhat ki. Egy húsz perces kislemez fedi le a földtörténet legkorábbi Hadaikum/Archaikum (önmagában a teljes földtörténet több mint felét kitevő) eonjait. A második, teljes hosszúságú lemez számcímei a Proterozoikum időszakainak felosztását követik. Egyetlen hiányérzet marad csupán, a Proterozoikum utolsó időszaka, az Ediakara lemaradt az albumról, talán azért, mert ekkor jelentek a bentikus élőlények addig soha nem látott változatossága, az Ediakara-fauna. A  számok címei csupán keretbe foglalják a számokat, a dalszövegek nem kapcsolódnak a geológiához, de ezzel együtt az egyik legszebb kivitelű zenei CD, melyet nagyon nehezen hagyna ott geológus a lemezboltban. 

Egészen elképesztő utazásra visz magával a The Ocean zenekar Pelagial c. albuma (2013). Hidrológusok már a számcímek alapján kosárba teszik a CD-t és kíváncsian olvasnák a dalszövegeket. Feltéve, ha a megfelelő albumot vették meg, ugyanis a Pelagial eredetileg instrumentális albumként jelent meg. Az énekkel felvett második verzió azonban nagyon sokat tud hozzátenni az alapból (szó szerint) elképesztő mélységű zenéhez. Ha valaki esetleg az album hallgatása során tudat alatt leveszi a Némó kapitányt a polcról ne csodálkozzon, már mással is előfordult. Az óceán pelágikus zónái adják a számok címeit. Az első számban még a napsugár csillog a tenger felszínén fodrozódó hullámokon, majd fokozatosan eltűnik a fény, nő a nyomás és a legutolsó számban pedig már üledékként hullunk lassan a tenger fenékre ezer atmoszféra nyomás alatt, erősen klausztrofóbiás hangulatban. A dalszövegek követik ezt az utat, bár csak metaforaként használva a keretet. Ez egy utazás a tudat és a lélek legmélyebb bugyraiban.

Az Edinburghban élő Kátai Tamás egyszemélyes zenekara a Thy Catafalque minden ízében élő lényként tekint a Földre. Az egyedi hangzású, magyar nyelvű sokszor avantgárdba hajló zenében megfestett hangulatok szervesen kapcsolódnak a természethez, az esőhöz, az őszi föld illatához, az égen szaladó kék felhőkhöz. Talán ez az a zenekar, amely szövegeivel a legtöbb élményt nyújtja a földtudomány szerelmeseinek. A Rengeteg című album (2011) leginkább "geológus" száma a Vashegyek. Soha senki nem énekelt még a magmadifferenciációról olyan szépen, mint Bakos Attila és Tóth Ági. A szerző Kátai Tamás dalszövegei pedig versnek sem utolsók:

A kemence melegedne,
olvad, egyre izzik a szíve.
Ki a mélyből, a sötétből,
vörösen tör fel, fel az égre.

Ez a kamra hamut őröl,
anyagot gyárt, gyúr üres űrből.
Ásvány ásít fel a mélyből,
le a kék hold hűlt üvegéről.

A Thy Catafalque sorban következő nagylemeze, a Sgúrr (2015) magán viseli Skócia minden ridegségét. Az 1500 számozott példányban kiadott lemezt Kátai Tamás saját fotóiból összeállított 40 oldalas booklet teszi minden idők egyik legigényesebb kiadású magyar lemezévé. A földtudományos vonal itt is megvan olyan számcímekkel mint a Jura, vagy a víz ásvány-tulajdonságairól szóló "Oldódó formák a halál titokzatos birodalmában" című 15 perces szám. Minden geológus szívét megdobogtatja, ha ilyen dalszöveget olvashat (még ha a wikipédiáról másolták is): 

Geológiai értelemben a víz egyszerre két csoportba tartozik:
ásvány, kőzet. Ásványként az oxidok és hidroxidok ásványosztályba,
és annak első alosztályába, az egyszerű oxidok közé tartozik,
és tetraéderes elemi cellái hatszöges kristályrendszerű, hexagonális
kristálykifejlődést eredményeznek. Általános megjelenési formája
a hatszöges oszlop lenne, ennek azonban leggyakoribb és legismertebb
a kezdeti fázisa, a hópihe, a hatszöges oszlop metszete.
Kőzetként monomineralikus, a hidrogén-oxid ásványból álló üledékes kőzet.
Ezt nem befolyásolja a folyékony halmazállapot, ahogy a higany is lehet
ásványos terméselem, sőt, a földgáz is kőzetfajta.


Az album legzordabb száma kétségtelenűl a 
Sgúrr Eilde Mòr, a maga 16 percével. A névadó kopár hegy Skóciában található, maga a sgúrr kifejezés gael nyelven kopár hegycsúcsot jelent, melyet a glaciális erők taroltak le. Ilyen értelemben nem is csodálkozhatunk a szám hangulatán. 

Az eddig legutolsó Thy Catafalque album a Meta (2016) sem nélkülözi a geológiai hatást. A Mezolit című szám a régészek számára a középső kőkorszakot idézi meg, a mineralógusoknál pedig egy zeolit-csoportba  tartozó ásványt (Na2Ca2(Al2Si3O10)3·8H2O). 

Földben alvó madarak,
néma barlang az idő,
csend ül roppant hegyeken,
hallgasd.

Kő hull, robogó vizeken
süllyed zengő szerelem,
csend jár ezeken a hegyeken,
hallgasd.

Ha esetleg valaki saját kedvenc földtanos számait is bemutatná a nagyközönségnek írjon nekünk levelet, vagy kommentet, esetleg üzenje meg a facebook csoportunkban. Ízlésen nem fogunk vitatkozni, legfeljebb a geológiához való viszonyon. :)  

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

5 komment
Címkék: zene geológia

Alfred Wegener és a kontinensvándorlás elmélete

2017. május 03. 21:16 - Hágen András

Alfred Wegener a kontinensvándorlásról szóló elméletét 105 évvel ezelőtt 1912. január 6.-án ismertette. A Frankfurti Múzeumban ismertette a Német Földtani Társulat előtt elméletét a Pangea szuperkontinensről, amely év milliók folyamán részekre tagolódott és mozgásuk révén a mai helyükre kerültek. Nagy műve „Die Entstehung der Kontinente und Ozeane” (A kontinensek és az óceánok eredete) 1912-ben jelent meg. A harmadik kiadás 1922-ben jelent meg, amelyet sok nyelvre lefordították. Ezt a művet tekintik a lemeztektonika alapkövének.

Wegener ötletét az akkori szakemberek elutasították, mondván, hogy nem létezik olyan erő, amely a kontinenseket „feldarabolná”, továbbá olyanról sem tudnak, amely „szállítaná” őket.  Nem mellékesen meg kell említeni, hogy Wegener végzettségét tekintve nem volt geológus. Talán ez hátráltatta a geológus szakembereket, hogy elfogadják a klimatológus által ismertetett elméletet.

Tovább
10 komment

Gyertek szerzőnek a Pangeára!

2017. április 26. 23:41 - Tranquillius

Kedves olvasók, blogot nem csak olvasni, írni is lehet!

Így van ezzel a Pangea blog is, melyet pillanatnyilag két állandó szerző visz a vállain, lezlidzsi84 kolléga és jómagam, Tranquillius. Volt, hogy többen voltunk és volt, hogy beesett néhány alkalmi szerző is, velük együtt jön össze a Pangea tízes "hall of fame" szerzői gárdája. Hálásak vagyunk nekik, mint ahogy hálásak vagyunk az olvasóinknak is. Hozzátok szólnánk most ebben a szerkesztőségi cikkben és felkínáljuk a lehetőséget a Pangea blog és a földtudományok minden lelkes rajongójának a lehetőséget az írásra!

pangea_logo21_1.jpg

Kikre számítunk elsősorban?

  • Mindenkire, aki földtudományok iránt érdeklődik, ezt tanulja éppen, ezt szeretne a jövőben tanulni, vagy a földtudományok valamely ágát oktatja bármilyen szinten (már két egyetemi tanár szerzőnk van!) 
  • Diákokra, hallgatókra, akiknek van egy jól sikerült beadandójuk, diplomamunkájuk, melyet nem csak a fiók számára írtak és már csak a belefektetett idő és energia miatt sem szeretnék, ha feledésbe merülne. Netán egyéb olyan témájuk van, melyre kutatásaik során bukkantak, de oda szervesen nem illeszkedik, ellenben a köz érdeklődésére számíthat, ill. a közműveltség szintjét emelheti.  
  • Tanárokra, tudósokra, akik szívesen terjesztenék akár tudományos közlés szintjén, de annál velősebben kutatásaik eredményét, vagy azok mellékszálait. De ha maguk nem is érnek rá az önkéntes ismeretterjesztésre, ellenben olvastak olyan dolgozatokat, melyeket esetleg tehetséges, de szemérmes hallgatóik nevében továbbküldenének nekünk, hogy azokat blogposzt formába szerkesszük. (És a lakásszintű népszerűség köréből kiemelve őket a bírálón kívül még néhány ezer ember elolvashassa.) 
  • Grafomán kommentelőinkre, akiknek néhány hozzászólásából elég pöpec cikkeket lehetne kerekíteni. Itt jegyeznénk meg, hogy olyanokra is számítunk szerzőként, akikkel az égvilágon semmiben sem értünk egyet. Ígérem mindent elolvasunk, legfeljebb nem közöljük az írást! :)
  • Más tudományterületek művelőire, akik valami egészen más perspektívából képesek a földrajzra és a térbeli folyamatokra tekinteni. Legyen szó választási-, járvány-, vagy éppen szerelmes földrajzról.

 

Milyen követelményeknek kell megfelelni?

Az írásnak legyen köze a földtudományokhoz. A központi mag nálunk a geológia és a földrajz, ezen kívül szeretettel várunk írásokat a következő (társ)tudományok területéről:

  • Geofizika
  • Térinformatika
  • Térképészet
  • Csillagászat
  • Biogeográfia
  • Régészet
  • Geopolitika
  • Paleontológia (őslénytan)
  • Mineralógia (ásványtan)
  • Urbanisztika
  • Vulkanológia
  • Földtörténet
  • Klimatológia (éghajlattan)
  • Földrajztudomány története
  • Hidrológia
  • Történeti földrajz
  • Környezetvédelem
  • Földrajzi felfedezések
  • Minden egyéb, amit kifelejtettünk

 

A terjedelem legyen minimum 2000 karakter, szóköz nélkül, ennek azonban igencsak velősnek és érdekesnek kell lennie. Természetesen jobban örülünk a terjedelmes írásoknak. Felső korlátot még a 39 ezer karakteres giga-cikkekkel sem értük el, ezt a határt egészen nyugodtan lehet feszegetni, legfeljebb két vagy több rész lesz belőle. Semennyire nem vagyunk tekintettel arra, hogy az átlag olvasó hajlandó-e végigolvasni ilyen terjedelmet. Népi megfigyeléseink alapján ugyan fordított arányosság van a bejegyzésre fordított idő és energia, valamint az olvasottság között, de ez ne tántorítson el senkit!

Egészen bátran lehet tudományos kifejezéseket használni, ez nem a natgeó. Mindenképpen kellenek a cikkbe megfelelő felbontású és esztétikai élményt nyújtó képek és ábrák. Legjobb, ha mindkettő saját munka eredménye. Manapság úgyis majdnem mindenki csak a képeket nézegeti...

A beküldött írásnak legyen eleje, vége, füle, farka és értelme. Derüljön ki miért tartotta érdemesnek az író a közlésre. Bontson ki, válaszoljon meg egy érdekes földrajzi problémát, magyarázva a felmerülő fogalmakat és elvarrva az esetleges mellékszálakat is. Lábjegyzet nem kell, de érdemes csatolni a végére némi szakirodalmat továbbolvasáshoz. Plagizálást, kritikátlan wikipédiázást, egyoldalúságot, elfogultságot, aktuálpolitizálást kerüljük el messziről.

Ha bárki veszi a fáradságot és végigolvassa a blogot Xavértől kezdve, nagyjából képben lehet vele, milyen írásokat várunk. 

Fontos, hogy a szerzőktől elvárnánk a rendszeres írást, de a rendszerességet már rájuk bíznánk. Ha valaki évi egyet vállal teljesen rendben van, csak tartsa be. Ugyanez vonatkozik azokra, akik napi egy bejegyzést vállalnának. Bárki indíthat meghatározott időnként jelentkező saját rovatot, mint például az 5 perc geológia. 

Eddig kizárólag magyar nyelvű cikkeink jelentek meg, de ezen a tradíción hajlandóak leszünk változtatni, ha valaki világnyelven kíván publikálni. A nyelvi lektorálást valahogy megoldjuk. :) (Ha 48 órából állna egy napunk már lenne angol vagy német verzió is, de ha valaki fordításban segítene, nem fogjuk elutasítani.)

Amit ajánlani tudunk:

Vért verítéket és rengeteg kritikát stílusra, szakmai színvonalra és tartalomra egyaránt — nevezzük ezt tehetséggondozásnak. :) Emellett: 15 perc hírnevet, átlag 5500 olvasót (beeshet akár 40 ezer is), blogtalálkozót, kirándulásokat, néha teljesítményarányosan némi pénzt, amennyiben legközelebb is nyerünk pályázaton! 

 

Jelenkezzetek itt: pangea.geography[@]gmail.com

Vagy itt: https://www.facebook.com/Pangea-607307499325187/

Szólj hozzá!

A közlegelők tragédiája II. – Tikópia, a pozitív példa

2017. április 19. 22:17 - BendeA

Garett Hardin 1968-ban „A közlegelők tragédiája” címmel publikált tanulmányában a következőt fogalmazta meg: „Létezik-e olyan kulturális csoport, amely manapság akár csak intuitív szinten is, de megoldotta ezt a gyakorlati problémát? Egy egyszerű tény bizonyítja, hogy nem létezik: nincs ma a világon olyan virágzó populáció, amelynek növekedési rátája zéró volna, méghozzá már egy bizonyos ideje zéró”.

Ma már tudjuk, hogy Hardin tévedett, mivel létezik olyan „virágzó populáció”, melynek népessége stabilizálódott, és elkerülte a környezeti tragédiát. Ezt azonban egy olyan szabályrendszernek köszönhetően sikerült elérniük, amely olyannyira szembemegy ma általunk használt morális és életmódbeli megszokásokkal, hogy bevezetése a Föld más részein teljességgel lehetetlen lenne. E parányi "fenntartható" civilizáció a Salamon-szigetekhez tartozó Tikopia szigetén található. 

tikopia3.jpg

Tovább
72 komment
Címkék: Tikopia

Elmosódó Anglia

2017. április 12. 20:00 - Tranquillius

A Brexit árnyékában fontos leszögezni, hogy Nagy-Britannia távolodása Európától nem mai keletű dolog. Körülbelül 7600 éve tart már, attól a pillanattól fogva, amikor a tenger leválasztotta a Brit-szigeteket a kontinensről. A távolodás ma is zajlik, sőt Európa leggyorsabban pusztuló tengerpartja éppen Anglia keleti partján, Yorkshire-ben található. 

cliffs-0_1000x666.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

A győri hidak problémája

2017. április 09. 14:20 - lezlidzsi84

Euler után szabadon: hogyan passzírozzunk át látszólag korlátlanul növekvő számú gépjárművet egy szűk utcákkal rendelkező kertvárosból egy szintén szűk utcákkal rendelkező történelmi belvárosba, korlátozott számú folyami átkelőhelyen úgy, hogy a lehető legkevesebb ponton okozzanak gondot? (Ha úgy tetszik, minden pontot csak egyszer érintsenek.) Milyen gondokat okoz, ha egy "szélsőségesen tömegközlekedés-orientált" városból mintegy 15-20 év leforgása alatt "szélsőségesen személyautó-orientált" város lesz? Mindezt ma Győr példáján fogjuk megvizsgálni.

A vizek városának közlekedése első pillantásra "egyszerűnek" tűnik: a városrészeket elválasztó folyókon igény szerint hidakat kell építeni. Nincs ez másként a szigetközi városrészek esetében sem, ugyanakkor ebben az esetben a természeti tényezők némileg korlátozták a szóba jöhető átkelőhelyek számát és elhelyezkedését.  A Mosoni-Duna Győr városa (ma már belvárosa) elé nyugat felől egy széles déli kanyarulattal érkezik, majd északkelet felé távozik, az így képződő délre nyúló „szigetközi félsziget”  két oldalán nem túl kedvezőek a feltételek hídépítésre. Egyrészt a kanyarulat nyugati oldalán található a nagy kiterjedésű Püspökerdő valamint a Rábca, a keleti oldalon pedig viszonylag széles ártéri mezők és a kisbácsai homokdomb (Szitás-domb). Másrészt  a történelmi városmag is a kanyarulat déli csúcsával szemben van, így minden irányból ide „csatornázódtak” be az utak, és itt jöttek létre az északi elővárosok (kezdetben persze csak falvak). 

333069_334555849891358_20116429_o.jpgA Győr és Révfalu közti gyalogoshíd (Kecskelábú híd), a Révfalusi-híd elődje - Forrás: Régi Győr

Tovább
13 komment

A közlegelők tragédiája I. - Tanmese a fenntarthatatlan fejlődésről

2017. március 29. 20:00 - BendeA

Fenntartható fejlődés alatt többnyire azt értjük, hogy a GDP növekedése és a fogyasztás bővülése a földi erőforrások végessége ellenére tovább folytatódhat. Egészen addig, amíg a Föld pillanatnyilag összes, 7,5 milliárd lakójának jut élelem, víz, lakás, autó, laptop, nyaralás és a többi. Valahol azonban az agyunk hátuljában sejtjük, hogy ez lehetetlen. 

bison_skull_pile-restored_0.jpgFenntartható vadgazdálkodás a Vadnyugaton

Képzeljük el az alábbi szituációt:

Tovább
184 komment

Elzász és a francia „Drang nach Osten”

2017. március 22. 21:45 - Tranquillius

elsa.jpglothringen.jpgEgy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották – ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett – de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban semleges Dánia által megszerzett Schleswigről, ezután következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után részletesen tárgyaltuk a Memel-vidék sorsát a litván határon majd visszatértünk a belga határra Eupen-Malmédy vasúttörténetéhez. Nemrég újra keletre indultunk, Danzig, mai nevén Gdańsk városába, hogy utána következzen Poznań vidéke.  Sorozatunk utolsó előtti részében visszatérünk nyugatra, ahhoz a tartományhoz, amely miatt kirobbant az első világháború. 

1280px-1887_bettanier_der_schwarze_fleck_anagoria.jpgMég a diákok is tudják: Csonka-Franciaország nem ország...

Tovább
3 komment

Megérteni Szíriát

2017. március 05. 20:00 - Tranquillius

Meddig nem nézhetünk meg egy közszolgálati híradót migránsok nélkül? Mikor omlik végre össze az Iszlám Állam? Kitörhet-e a harmadik világháború a NATO és Oroszország között? Ki áll nyerésre a szíriai polgárháborúban? Lesz-e önálló Kurdisztán és mit szól mindehhez Törökország? Elindult-e már az orosz gőzhenger Ukrajnában? Van-e áram a Donbasszban?

Ha esetleg nem tudnánk a kérdésekre a választ, szerencsére létezik egy honlap, ahol mindezt percre pontosan nyomon követhetjük. Mai bejegyzésünk témája a Liveuamap.com honlap, amely minden geopolitika iránt érdeklődő ember kezdőlapja mostanában.  

livemap_syria170305.JPG1. ábra A szíriai polgárháború, 2017. március 5-én.

Tovább
14 komment