Pangea

Minden, ami földtudomány

25 éves a geográfusképzés - vitaposzt

2018. május 20. 11:45 - lezlidzsi84

Ez év május 5-én az ELTE-n 25 éve indult geográfusképzés (illetve az első geográfusévfolyam diplomázásának 20 évfordulója) alkalmából öregdiák találkozóra került sor. A jól szervezett és jó hangulatú eseményen mind az előadók, mind a hallgatóság részéről elhangzott pár olyan, a geográfus szakkal és szakmával kapcsolatos mondat, amit érdemes lehet - akár egy vitaposztban is - továbbgondolni. A poszt felvetései erősen szubjektív elemeket is tartalmaznak, melyeket remélhetőleg a továbbiakban hozzászólóink segítségével tudunk árnyalni kicsit.

Először ismerkedjünk meg röviden tárgyunkkal, a geográfusokkal és a geográfusképzéssel. A képzés Magyarországon 1993-ban indult, az első geográfusok tehát 1998-ban végeztek. A szak életre hívásának motivációiról a találkozón is volt szó: egyrészt a földrajzzal foglalkozó kutatóknak, szakembereknek ezt megelőzően tanárszakot kellett végezniük, jellemzően egy másik tantárgy tanításának elsajátításával együtt,ami abban az esetben, ha az illető csak földrajzzal szeretett volna foglalkozni, idő és energiapazarlásnak tűnt. Másrészt volt ebben egy szakmateremtő igyekezet is: elszakadni az ekkor még inkább leíró tanári szemléletmódtól (ugye a vasérc...), és ennél többre képes és alkalmas szakembereket képezni. Persze ebben azért komoly kockázat volt: ha ugyanis nem sikerül szakmát teremteni a képzéshez, akkor az itt végzettek lehet, hogy bajba kerülnek a munkaerőpiacon...De turbulens évekről volt szó, rengeteg újdonsággal és új kihívással, mikor máskor próbálkoztak volna meg ezzel, mint a 90-es években?

cnnhongkonginbrazil100713.pngTévedni emberi dolog - de azért van némi relevanciája a földrajztudásnak is (Forrás)

A geográfusképzés gyorsan szárba szökkent más egyetemeken is: első körben a nagy tudományegyetemeken (Szeged, Debrecen, Pécs), majd Miskolcon, Egerben és Nyíregyházán is indítottak ilyen képzést. Szaporodott a szakirányok száma is: a kezdeti alap természet- és társadalomföldrajzos szakirányok (utóbbiak általában az ekkor divatos terület- és településfejlesztő eposzi jelzővel rendelkeztek) mellett más irányok is meghonosodtak, Szeged például hagyományosan a térinformatika, Pécs a turisztikai földrajz terén volt erős, de ezek hamarosan máshol is elterjedtek - jellemzően a valóban igencsak piacorientáltnak tűnő geoinformatika növekvő jelentőségével. (Nem soroltam fel valamennyi szakirányt, szerintem nem ez a lényeges.) Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy van-e szükség egyáltalán ennyi geográfusra és képzőhelyre? Máshogy megfogalmazva: sikerült-e a szakmateremtés? Ezt a kérdést általában meglehetősen óvatosan szokták kerülgetni az alumni rendezvényeken (melyek alapvető jellemzője az adott képzés inkább napos oldalának bemutatása) - ez jelen esetben sem volt másképp, de azért elhangzott néhány érdekes mondat, amin van mit vitázni bőven.

Az egyik érdekes állítás, hogy "az újabban kikerülő geográfusok képességei és teljesítménye nem érik el a korábban végzettekét, persze lehet, hogy itt valami generációk közti kommunikációs problémáról van szó"

Tegyük hozzá: a geográfus keretszámok jóval nagyobbak, mint korábban, azaz csökkenő létszámú évfolyamokból merítenének egyre többet, ami már önmagában színvonalesést okozhat - ha a képzés színvonalemelkedése nem kompenzál valamennyire. Szubjektív tapasztalatom egyébként az, hogy a nálam 10 évvel fiatalabb, húszas éveik első felében járó kollégáim hozzáállásában, képességeiben és munkájában semmi kivetnivaló nincs, kicsit gyorsabban kommunikálnak és cselekszenek (és várnak el eredményeket), de ezt a különbséget szerintem a többség képes kezelni. Lehet, hogy valami másról van szó, amit a pár nappal a találkozót követően a legtöbb geográfussal szembejövő kérdőív háttere kezdett megvilágítani.

A kérdőív a végzettek munkavállalási tapasztalataira kérdez rá igen nagy - az anonimitást egyébként veszélyeztető - részletességgel. Emiatt többen is rákérdeztek a felmérés hátterére, és az a válasz érkezett, hogy a "vidéki" egyetemeken komoly mértékben visszaesett a földrajzos képzésekre jelentkező hallgatók száma, és ezért szeretnének jobban tisztában lenni a szak piaci értékével, erősségeivel és gyengéivel. 

felsooktatas.pngA hallgatók számának csökkenését a demográfiai változások is okozhatják - (forrás)

Valószínűleg a jelenség számottevő részben a demográfiai változásoknak köszönhető, azaz egyszerűen kisebb a felsőoktatásba jelentkezők létszáma, ráadásul ez fokozottan érinti a legtöbb nem budapesti egyetemet. Ugyanakkor a "hirtelen" kérdőívezés mögött az a sejtés is meghúzódhat, hogy emellett a szak presztizsének csökkenése is állhat, ami természetesen összefügghet azzal, hogy esetleg mégsem sikerült tökéletesen a szak mögé történő szakmaépítés, azaz akár csökkenhetett is a geográfus diploma piaci hasznával kapcsolatos várakozás.

Ez mondjuk nem csoda, ha beírjuk a gyakori kérdések közé vagy úgy általában a google-be az "érdemes-e  geográfusnak tanulnom" kérdéscsalád valamelyik változatát, elég vegyes válaszokkal találkozhatunk. Az egyéb "spontán" médiamegjelenések sem mindig szerencsések: elég széles körben elterjedt az a videó, amin a miniszterelnök a déli határszakaszra látogat, és az ott posztoló határőr azt válaszolja neki, hogy azért állt be, mert geográfus diplomával nem kapott munkát...

Így már egy kicsit más megvilágításba kerülhet az alumni találkozón elhangzó néhány kritika: nevezetesen, hogy a képzés során nagyon kis hangsúly esett az idegen nyelvek elsajátítására, illetve hogy "komoly probléma volt, hogy az ember csak az utolsó képzési évben találkozott a célzott szakma valós elvárásaival", magyarul a képzés nagyon nem volt gyakorlatorientált, sőt, egyes résztvevők félre- vagy késve informáltnak érezték magukat a valós szakmai kimenet (vagyis áttételesen akár diplomájuk piaci értéke) vonatkozásában.

1_abra.jpgIgen feltűnő a legtöbb vidéki egyetem fokozott hallgatóvesztése (Debrecen kivételével) - (forrás)

Véleményem szerint a gyakran elhangzó kritikák és a vidéki egyetemek által érzékelt fokozott hallgatószám csökkenés - a demográfiai változások mellett - a szakkal kapcsolatos munkaerőpiaci problémákra illetve emiatt a szak vonzerejének csökkenésére is utalhatnak, talán a következők miatt is: Keveset tárgyalt, de azért viszonylag ismert jelenség, hogy a magyar felsőoktatás állami finanszírozott helyeinek "ingyenessége" gyakorlatilag a hallgató lakhelyének egyetemhez való közelségétől függ, azaz a messzebbről érkezők taníttatására a szülők jellemzően sokat kell, hogy áldozzanak, ezzel párhuzamosan nagyobb részben tekintik azt egyfajta "befektetésnek". Azaz a távolról érkezők szülei jóval kisebb arányban vállalják az anyagi áldozatot egy biztos megélhetést kisebb eséllyel biztosító, bizonytalan kimeneteli szakmát biztosító szak elvégzése érdekében. Ezért az ilyen bizonytalan szakok hallgatói között jellemzően felülreprezentáltak a egyetemi településen vagy környékén élők, illetve inkább küldik gyermekeiket a nagyobb presztizsű egyetemekre, ha már egyszer úgyis utazni kell. Lefordítva ezt az adott problémára: a viszonylag nagyobb presztizsű ELTE 15-20 éve még simán be tudta húzni a távolabbról érkező földrajzszerető hallgatókat (akik jellemzően országos versenyhelyezettek voltak), és a vidéki egyetemek is ugyanezt tudták tenni saját, viszonylag kisebb vonzáskörzetükben, mivel a szülők egyrészt bíztak gyermekeik képességeiben, másrészt abban, hogy a diplomával különösebb problémák nélkül el is tudnak helyezkedni. Ha ez a bizalom megrendül, első körben valószínűleg épp a távolabbról érkezők maradnak el, a helyi népességbázis pedig a vidéki egyetemi központok esetében jellemzően kisebb, mint Budapesten, azaz itt lesz legelőször feltűnő a hallgatók elmaradása. (Illetve az ELTE illetve Budapest vonzereje azért tovább kitarthatott/kitarthat...) Mindez természetesen csak feltevés, de érdemes lenne megvizsgálni a geográfushallgatók számának alakulását, illetve a "távolabbról érkezők" és a "helyiek" arányának alakulását, illetve a versenyhelyezettek bevonzásának képességét a feltevés igazolására vagy elvetésére. 

01_vonzaskorzet_01_legtobb_hallgato_telep.jpgJól látható a budapesti egyetemek igen nagy vonzáskörzete - az ábrán látható 2014-es adatokat érdemes lenne összehasonlítani a korábbiakkal, hogy láthassuk, terjeszkedett-e Budapest a többiek rovására - (forrás)

De mi válthatja ki a diploma értékével kapcsolatos kétkedő hangokat? Miért elégedetlenek sokan ezzel az értékkel és miért mondják, hogy "szakmán" kívül kellett elhelyezkedni?

1. Egyrészt nem definiált, mi is a "szakma", ennek határait lehet szűkebbre és tágabbra is venni, annak megfelelően, mi is az ember célja. Megint más kérdés, mennyire is lehet elégedett a geográfus a "szakmai" elhelyezkedéssel? Mit él meg nagyobb sikernek az ember, ha a szakirányának megfelelően települést fejleszt egy önkormányzatnál (de gyakorlatilag pályázatíró 15 éve és már esélye sincs kitörni az állami szférából), vagy hogy önerejéből, mást is tanulva bedolgozta magát egy piacilag értékes pozícióba, ahol jó esetben néha használja a geográfus tudását. (Valószínűleg mindkét - erősen sarkított - esetben némileg keserű szájízzel emlékszik 5 év geográfus tanulmányaira.) Másrészt a "diploma értékével kapcsolatos csalódás" oka lehet, ha kezdetben túl magasak az ezzel kapcsolatos várakozások. Ez fakadhat abból, hogy eredetileg más szakmai kimenetet céloztak meg a képzést beindítók, amelyet nem sikerült elérni (vagy változtak az "idők", a külső körülmények és ezért volt sikertelen a törekvés), vagy abból, hogy a hallgatók vagy életkoruknál fogva vagy téves információk miatt várnak túl sokat a diplomájuktól. (Az szerintem teljesen természetes, hogy 20 évesen azt gondolja az ember, hogy a diplomájával, munkájával "megváltja majd a világot".)

2. Nem mehetünk el amellett, hogy a geográfus szak valamennyire a "válságévek" terméke: fennállásának nagyobb része alatt bizony igencsak köhögött a magyar gazdaság. Ezekben az években  jellemzően nem volt nagy bérezési szakadék egy államigazgatásban illetve a közigazgatás jobb állásaiban dolgozó közszolga és egy nem állami szférában dolgozó alkalmazott között, sőt előbbi munkahelye sok esetben biztosabb volt - azaz az alapvetően állami szférára kimenettel rendelkező szakirányok sokáig anyagilag legalábbis tűrhető pozíciókba küldték a végzősöket, míg az utóbbi pár évben igen nagyra nőtt a szakadék a piaci és a közszféra bérei között, ami eléggé leértékelhette a szakot, kivéve talán a geoinformatikai (és még egy-két más, hasonlóan "piacibb" jellegű) szakirányt.

Persze erre lehet mondani, hogy ez van, "ilyen ez a popszakma", de lehetséges, hogy a hallgatók tudatosabb orientációjával illetve képzésével lehetne valamit segíteni a fentieken, azaz mondjuk viszonylag korán  (de  legkésőbb a bsc képzés második felében) tudatosítani és elősegíteni a következőket:

- munkapiaci versenyképességük egyik sarokköve az idegen nyelvek megfelelő színvonalú elsajátítása 

- érdemes "kiegészítő tudáskészletet" is felhalmozni a geográfus tananyag mellé - az aktuális piaci trendeknek megfelelően

- már gyakorlaton érdemes a hallgatókat a gyakran jobban menő, jobb bérezést kínáló állami háttérintézmények és az állami holdudvar vállalható része illetve a nem állami munkalehetőségek felé irányítani.

Természetesen nem csak "tájékoztatásra", hanem aktív intézkedésekre gondolok elsősorban, például a nyelvvizsga-követelmények szigorítására a nyelvtanulás lehetőségének megteremtése mellett, kiegészítő kurzusok indítására, szakmai gyakorlatok proaktív szervezésre. Ezekre azért már van jópár pozitív példa is, mondjuk angolul tartott előadások révén, illetve az egyes szakirányokra jelentkezők számának eltolódása is azt mutatja, hogy egyre többeknek van tisztább képük a lehetőségeikről. Persze ezt senki nem várhatja egyetlen egyetemtől se, hogy tűpontosan felkészítse a hallgatókat az 1-5 évvel későbbi piaci viszonyokra.

3. Ehhez a problémakörhöz tartozik, hogy a 1990-es években és a 2000-es évek első felében  - mai szemmel nézve - talán felfokozott várakozások övezték az uniós területfejlesztési források "érkezését", illetve az önkormányzatiság fejlődését, azaz valószínűleg arra számíthattak az érintettek, hogy kiépül egy olyan intézményrendszer, amiben biztos és jó helye lesz a geográfusoknak (mint pl. Németországban). Ez a várakozás sajnos nem teljesült maradéktalanul, sem az uniós pénzosztás mechanizmusa, sem hazánk közjogi fejlődése nem teljesen ebbe az irányba mutatott. Emiatt sikerült például jóval több "terület- és településfejlesztőt" képezni, mint amennyire valójában szükség volt - ez persze nem csak a geográfusoknál volt így. 

4. Ezzel függ össze az, hogy a "korán végzett" geográfusok a vártnál kevesebb, valóban ilyen végzettséget igénylő pozíciót gyorsan betölthették, a később jövő "sokak" már egy beszűkült piaccal találkozhattak, egyre többek voltak kénytelenek "más területek" felé mozdulni, nem ritkán meglehetősen küzdelmes úton.

5. Valószínűleg ez lesz a feltevéseim legvitatottabb és legnépszerűtlenebb pontja: egy egyetemi szak presztizsét egyáltalán nem csak az általa elérhető anyagiak határozzák meg, hanem az egyéb társadalmi megbecsültsége, hasznossága, elfogadottsága, "menősége". A földrajz "menőségével" annyira nagy baj nincs is, azért erre még most is sokan felkapják a fejüket, látható (vagy látványosan érvényesülő) hasznosságában ugyanakkor nehezen tud versenyezni más tudományágakkal. Nem találja meg a rák ellenszerét, nem programoz rendkívül hasznos (vagy annak tartott) kütyüket, nem talál fel új vegyületeket. Ugyanakkor hasznossága a társadalom környezetéről alkotott képében, ahhoz való hozzáállásmódjában igencsak tetten érhető lenne, befolyásolhatná a nagy társadalmi vitákat, jelenünket és jövőnket. Ez a fajta "földrajzos névjegy" viszont még alig látható, keveset írunk, keveset látszunk, nagyon kevés olyan teljesítményt tudunk felmutatni, ami vitathatatlanul jó, vonzó lehet a szak felé kacsingatóknak. 

Mindez azért is probléma, mert azért 20 év alatt - teljesen természetes módon - sikerült azért jópár negatív teljesítményt is letenni az asztalra a geográfusoknak, kezdve a szakmányban gyártott, gyakran semmitmondó fejlesztési tervektől a "magyar banánok" csodálatos ábragyűjteményéig - valaminek pedig ellensúlyoznia kellene ezt.

A tudományterület megbecsültségében természetesen a földrajz tudományos határterületeken mozgása sem segített, a természettudósok egy része számára gyanús a "kevésbé egzakt, bölcsész" társadalomföldrajz, a közgazdászoknak pedig gyanús a természettudományos háttér. Valamennyire mindegyik igazságtalan megközelítés, a geográfusok például sokkal alaposabb tudománymódszertani alapokat kapnak, mint a közgazdászok, amit bizonyos esetekben igen jól tudnak kamatoztatni. Ugyanakkor ugyanezen az alapon  a geográfusok, földrajzosok is tévútra kerülhetnek, viszonylag sokoldalú, de nem mindenben elmélyült képzésük következményeképpen egyes témákban talán túlzottan magabiztosak, szerintem például iszonyatosan vakmerő dolog mélyebb gazdasági ismeretek nélkül regionális fejlesztési terveket alkotni (nem, a geográfus szak mikro- és makroökonómiája nem mélyebb gazdasági ismeret...) A másik probléma az lehet, amit nagyjából úgy szokás interpretálni, hogy a "földrajzos olyan, mint a kalapácsos ember, mindenben a szöget látja". Néha túlontúl nagy a kísértés, hogy bizonyos társadalmi jelenségek földrajzi (térbeli) oldalát ragadjuk meg, egyéb összefüggések mellőzése mellett. Máshogy megfogalmazva: szeretünk olyan jelenségekkel (pl. ipar mezőgazdaság, vonalas infrastruktúra) foglalkozni, amelyek térbeli kiterjedése sokkal könnyebben megfogható, megemészthető, mint egyéb, a regionális és társadalmi fejlődés számára fontosabb és gyakran bonyolultabb dolgok (pl. üzleti szolgáltatások). 

Sajnos emiatt a szemléletmód miatt nem is olyan nehéz kiszolgáltatottá válni bizonyos, a világot leegyszerűsítetten szemlélő gazdaság- és geopolitikai áramlatoknak, ami nem biztos, hogy hosszútávon jót tesz a "szakma" renoméjának.

A megoldás szerintem a más tudományágak felé való nyitás lehet, erre - szerintem - jó próbálkozás a Corvinuson létrejött földrajzos mag, bár ők alapvetően a földrajzos megközelítést szeretnék bevinni a közgazdaságtudományba, míg szerintem ennek ellenkezője lenne inkább fontos - de ez még kiforrhatja magát. A földrajzosoknak meg kell mutatniuk hasznosságukat, de ez csak úgy megy, ha együttműködünk azokkal a tudományterületekkel, amelyekhez értelmesen kapcsolódni tudunk. Ehhez bizony tanulnunk kell tőlük el kell sajátítani a nyelvezetüket (nem pedig még különállóbb nyelvezetet alkotni), meg kell érteni gondolkodásmódjukat. (Tulajdonképpen a blogon is ezzel próbálkozunk, nem húzunk merev határokat a földrajz köré, illetve azért konyítunk valamennyit a történelemhez és a gazdaságtanhoz is.)

 6. A földrajz viszonylagos láthatatlanságához hozzájárulhatott az is, hogy az elmúlt évtizedekben lezajlott (illetve talán még zajlik) egy generációváltás, amiben természetesen az elmúlt 20 évben végzett geográfusok is részt vesznek. Ez azonban együtt járt egyes régi kommunikációs formák (pl. folyóiratok) megszűnésével, eljelentéktelenedésével, miközben az új kommunikációs csatornák még kiépülőben vannak. Ez természetes folyamat, és valamennyire már kezdenek látszani az eredményei, több helyütt is elég nagy a "mozgolódás" és egyre aktívabb a földrajzi ismeretterjesztés, valamint újszerű tanulmányok jelennek meg, ami sokat javíthat a "szakma" megbecsültségén.

Ez a kis felvetésgyűjtemény valószínűleg kicsit negatív kicsengésű lett, amiben benne vastagon benne vannak a saját élményeim, látásmódom, de talán vitaindítónak alkalmasabb, mint egy "patikamérlegen kimért" gondolathalmaz. Az is igaz, hogy nagyon a társadalomföldrajzra és annak problémáira lett kihegyezve, de egyrészt arra látok rá jobban, másrészt amennyire láttam, ezzel a területtel kapcsolatban voltak "felfokozottabb" és újszerűbb munkaerőpiaci elvárások.

Természetesen nem egyetemi oktatóként, illetve részben a szűkebb "szakmán" kívül dolgozóként nehéz igazán megalapozott véleményt alkotni a fentiekről, számos feltételezésem erősen provokatív (rosszabb esetben akár bántó) lehet, ugyanakkor a "külső nézőpont" is hasznos infókkal szolgálhat a bennfenteseknek. Ezért arra kérem az érdeklődő olvasóinkat, hogy nyugodtan szálljanak vitába az általam leírtakkal (illetve tetszés szerint egészítsék ki azokat), akár geográfusként, akár a geográfusok tevékenységére valamennyire rálátóként. Lehet sorolni a geográfusok hibáit is, egyvalami azonban a jelek szerint nem róható fel a rovásunkra: mind az öregdiák találkozó megrendezése, mind az említett kérdőívezés, mind a vitára való hajlandóság azt mutatja, hogy képesek vagyunk az önreflexióra, és ez a mai Magyarországon nem is olyan kevés.

 

Jakab László 

 

44 komment

Lávaszökőkút a kertben

2018. május 13. 21:44 - Tranquillius

A Hawaii-szigeteken úgy tartja a legenda, hogy a helyi tűzistennő, Pele Tahitiből származott. Négy ezer kilométert kenuzott, hogy tüzeket gyújtson új hazájában, de a testvére Namaka ezt nem nézte jó szívvel és Maui-szigetén, Hana mellett legyőzte. Pele meghalt, lelke a Halemaʻumaʻu kráter lávatavába költözött, amely a Kīlauea kalderájában található, a nagy sziget délkeleti részén. Ott, ahol 2018. május első napjaiban hatalmas földrengések jelezték, hogy a mélyben a tűzistennő szelleme készül valamire.  

bo2_5596sm.jpgNem ilyen emlékeink vannak általában egy vulkánról. Hasadékvulkán a Leilani Estates területén. (forrás) 

2018. Május 13-án a legutóbbi hírek már arról szóltak, hogy Hawaii nagy szigetén már dermed a bazaltláva, hatalmas fekete kupacokat hagyva maga után kertekben, utakon, nyaralók kiégett helyén. Az elmúlt kilenc napban folyamatosan érkeztek az egyszerre szenzációs és sokkoló fotók Hawaii sziget keleti csúcsáról. Szenzációs azok számára, akik még nem láttak bazaltvulkánosságot, sokkoló azok számára, akik nem hitték volna, hogy lakott településen is megnyílhat a föld, hogy vörösen izzó lávát okádjon a felszínre. 

kepkivagas_kitores.JPGA 2018. május eleji vulkanizmus által érintett terület (forrás)

Hawaii lakói viszonylag hozzászokhattak már a vulkánkitörésekhez. A Csendes-óceán északi medencéjében található szigeteket is a forrópontos vulkanizmus hozta létre és emelte szédületes magasságba. Ugyanis ha egy hegy relatív és nem abszolút magasságát mérjük, akkor a Mauna Kea a világ legmagasabb hegycsúcsa; 10,2 kilométerrel magasodik az óceáni aljzat fölé. Ez a magasság viszonylag meredek tenger alatti lejtőkkel társul, amely a vulkánosságra is hatással van. 

Hawaii-szigetének keleti részén magasodó aktív vulkánok ún. forrópontoknak köszönhetik létüket. A forrópontok lemezszegélyektől függetlenül fordulnak elő olyan helyeken, ahol a földköpenyből származó magma a litoszféra repedésein a felszínre tör. Ezek a köpenycsóvák igen mélyről, akár 2900 kilométer mélyről is származhatnak. Szeizmikus mérésekkel 122 köpenycsóvát sikerült kimutatni az egész Földön, melyek közül a Hawaii-szigetek alatt elterülő a leginkább kutatottak közé tartozik. Ezek az állandósult köpenycsóvák nem követik a litoszféralemezek mozgását, ezért mindig más ponton ütik át a földkérget, tűzhányóláncokat hozva létre. A Hawaii-szigeten lévő aktív vulkánok az Emperor mélytengeri hegylánc legkeletibb egységét alkotják, miközben a 75 millió éve kihunyt vulkánok tőle keletre már csak atollként, vagy mélytengeri tanúhegyként maradtak fenn. 

volcano-smile-paradise-helicopters.jpgA mosolygós Halema‘uma‘u lávató (forrás

Mielőtt rátérnénk magára a május 3-án kezdődött kitörésre érdemes áttekinteni a földrajzi környezetet, ahol mindez végbement. A földrajzi névanyag szerencsére megőrizte a prekoloniális helyi neveket. A már említett 4205 méter magas Mauna Kea egy szunnyadó pajzsvulkán csúcsa. Utoljára körülbelül 4500 éve tört ki. Ettől a csúcstól dél-délnyugati irányban található a hasonló magasságú, 4168 méter magas Mauna Loa, azaz Hosszú-hegy. Ez a pajzsvulkán fiatalabb a Mauna Keánál, legutolsó kitörése 1984-ben volt. Tőle keletre található a Hawaii-sziget másik aktív vulkáni kúpja, a Kīlauea. A vulkáni kaldera pereme 1247 méter magas, de elképzelhető, hogy a forró pont vándorlása következtében egyszer majd eléri és meg is haladja a 4000 métert. Hogy tovább bonyolítsuk a névanyagot, a Kīlauea kalderában van Pele istennő otthona, a Halema‘uma‘u kráter, amiben folyamatosan fortyog egy olyan lávató, amibe Frodó bátran beledobhatná az egy gyűrűt. A különös vulkáni jelenségről Mark Twain író is megemlékezett 1866-ban. A lávató ovális alakú, körülbelül 770*900 méter átmérőkkel, szintjét a mélyben zajló folyamatok befolyásolják. Az 1200-1350 fokos, alacsony viszkozitású (=hígan folyós) láva az időnként felgyűlő gázok hatására emelkedik ill. süllyed. Amikor a gázok a felszínre bukkannak lávabuborékok, lávaszökőkutak keletkeznek, változatos formákat hozva létre.  

main_1200_2.jpgIzzó aa láva (forrás)

Bazaltos lávafolyás típusok:

Aa-láva: Már a neve is kifejező, ilyen hangot ad ki az ember, aki rálép az aa-láva kihűlt felszínére. A kifröccsenő, majd megszilárduló láva foszlányos, salakos, durva felszínű, többnyire járhatatlan. 

Pahoehoe-láva: Ez már kellemesebb, sima felszínű. Kialakulása a felszínen hömpölygő lávához köthető, felszíne simább, fonatos. gyakran előfordul, hogy a lávafolyás a felszínen levegő hatására megdermed, de a jól szigetelő felszín alatt tovább áramlik a láva, ilyen esetekben lávaalagutak is kialakulhatnak. 

Egyéb salaktípusok:

Pelé haja: Kifröccsenő lávából a levegőben megszilárduló finom üveges szálak.

Pelé könnye: Kifröccsenő lávából a levegőben megszilárduló csepp alakú, fekete vulkáni üveg.

Pelé hínárja: Vízbe ömlő láva felszínén képződő buborékokon megszilárduló, barnás zöldtől az átlátszóig terjedő színtartományú vulkáni üveglemezkék.

A vulkáni kráterben fortyogó láva időnként túlcsordul a kráter peremén lávafolyásokat indítva lejtőirányban. Időnként azonban az is előfordulhat, hogy a láva hirtelen eltűnik a kráterből. Ilyen történt már korábban a Halema‘uma‘u esetében és 2011. március 5-én előfordult a  700 méter magas Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúpon is, amely a Kīlaueától keletre húzódó, ún. Keleti Riftzóna mentén emelkedik. A Puʻu ʻŌʻō 1983 óta aktív, egy 1987-es lávaömlése semmisítette meg a parton húzódó autóutat, kitörései akkor a leglátványosabbak, amikor a kiömlő bazaltláva eléri az óceánt

ashcloud.jpgVörösesbarna füstfelhőt száll fel a PuʻʻŌʻō kráterből (forrás)

A 2018. május 3-án kezdődő kitörés érintette a Halema‘uma‘u-t. a Puʻu ʻŌʻō-t és a Keleti Riftzónát is, holott maga a lávaömlés csak a Keleti Riftzónában jelentkezett, a Leilani Estates nevű területen. A szakirodalom a "2018 Lower Puna eruption" nevet adta a vulkáni működésnek. 2018 április 26-án túlcsordult a Halema‘uma‘u lávató, kitöltve a kaldera egy részét, és megemelkedett a Pu‘u ‘Ō‘ō felszíne is, egyértelműen jelezve, hogy a mélyből magma nyomul fel. A magmafelnyomulást több száz földrengés kísérte, közülük volt amelyik elérte az 6,9 magnitúdót. Egyedül május 5-én 170 földrengést észleltek. Április 30-án egy negyed mérföldes repedésből fehér gázok szálltak az égbe miközben hatalmas vörösesbarna füstfelhőt szállt fel a PuʻʻŌʻō kráterből (video), majd hirtelen eltűnt belőle a láva. Április vége és május 6. között a Halema‘uma‘u lávatavának szintje több mint kétszáz métert süllyedt. De hová tűnt ez a rengeteg olvadt kőzetanyag?

hawaii_foldrenges050405.jpgFöldrengések mélysége és magnitúdója a Hawaii-sziget Keleti Riftzónája mentén

A földrengések fészke fokozatosan keleti irányba vándorolt, a Keleti Riftzóna mentén, jelezve, hogy a magma egy föld alatti hasadékrendszeren ugyancsak kelet felé vette útját. Az első kitörést Május 3-án jelentették a Leilani Estates területéről, ahol egy erdő kellős közepén, lakott házak közelében megnyílt a föld és izzó kőzet bukkant a felszínre. A kezdeti lávaszökőkutat később csendesebb lávafolyás váltotta fel. 1800 embert kellett kitelepíteni, sokan az autójukat is otthagyták, miközben egy közeli geotermikus erőművet is le kellett állítani. A közműveket lekapcsolták és 1 km alatt megtiltották a repülők közlekedését. 

16719204_g.pngAz első 14 törés mellett később még három helyen tört felszínre olvadt kőzettömeg

Az elmúlt kilenc nap alatt összesen 17 különálló hasadék keletkezését észleltek, amelyből láva tört fel a felszínre. Ezek egy vonalban helyezkednek el, a törésvonal mentén. A felszínre kerülő láva súlya miatt a Hawaii-sziget aljzatára egyre nagyobb nyomás nehezedik; a Kilauea térsége a kitörés kezdete óta mintegy fél métert csúszott az óceán irányába. 

main_1200_1.jpgGőzök és gázok távoznak a hasadékokon kereszül (forrás)

A hasadékvulkanizmust hatalmas gázkiáramlás kíséri. Míg a földi folyamatokat az USGS végzi, addig a légköri folyamatokat a NASA monitorozza. A Terra műhold hamisszínes felvételein zöldessárga színnel jelenik meg a mérgező kéndioxid-csóva. Szerencsére az uralkodó szélirány az óceán és nem a szárazföld felé sodorja ezt a vulkáni szmogot, de még így is ajánlatos a helyszínre látogatóknak gázmaszkot viselni. 

180507-sulfur-dioxide-fumes-al-1345_8205e1bd1a916e781b6496c12426993a_fit-560w.jpgKéndioxid csóva (forrás)

Leilani Estates területén a lávafolyások hossza elérte az egy kilométert, 35 házat, autókat, kerteket, utakat erdőrészeket emésztett fel. Ez a 17 különálló hasadék egy 4,5 kilométeres NyDNy-KÉK láncra fűzhető fel, amely szinte teljes hosszában lakott területen húzódik. A növényzettel sűrűn benőtt területen egészen szürreális felvételek készültek, ahogy a lávaszökőkutak magasabbra csaptak a fák koronájánál. A legmagasabb szökőkút 90 méteres magasságba lövellt fel. A hatodik napon a kiömlő bazaltláva már 47 hektárt borított be. A lakók tehetetlenek, bár a hawaii politeizmus maradék hívei próbálják Pele istenasszonyt a hasadékokba tűzött ágakkal, nagyobb levelekkel kiengesztelni, egyelőre nem túl nagy sikerrel.  

main_1200.jpgLávaszökőkút egy lakott területen felnyílt repedés mentén (forrás

Az alsó Puna régióban zajló vulkanizmus talán legfőbb üzenete, hogy a föld nem csak távoli és felhőbe burkolózó hegycsúcsokon történhet meg, hanem lakott területen is. Szerencsére ezúttal csak egy ritkán lakott üdülőterületről van szó, de jobb bele sem gondolni, hogy ez megtörténhet olyan nagyvárosok alatt is, mint például az 1,4 milliós új-zélandi Auckland. 

A kitörésekről folyamatosan tudósítanak a tévétársaságok és a nagyobb hírügynökségek, emellett érdemes felkeresni az USGS Hawaii Volcano Observatory (HVO) honlapján frissülő állapotjelentéseket valamint a magyar nyelvű Tűzhányó blogot is!

 

 Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • https://fingfx.thomsonreuters.com/gfx/rngs/HAWAII-VOLCANO/010062V84TX/index.html
  • https://edition.cnn.com/2018/05/08/us/hawaii-pele-volcano-trnd/index.html
  • https://www.nbcnews.com/mach/science/satellite-photos-show-hawaii-volcano-leaking-lava-toxic-gas-ncna872461
  • https://www.theatlantic.com/photo/2018/05/photos-of-kilaueas-newest-lava-fissures-on-hawaiis-big-island/559751/
  • https://www.accuweather.com/en/videos/man-records-massive-lava-fountain-exploding-over-his-backyard-in-hawaii/11b2jhzje6_jlbtvbsuipxfw3n6x99sw
  • http://www.hawaiinewsnow.com/story/38087728/new-kilauea-eruption-triggers-house-fires-as-hundreds-evacuate-area
  • http://tuzhanyo.blogspot.hu/2018/05/hawaii-nagy-sziget-telepules-kozeleben.html
  • https://www.usgs.gov/news/k-lauea-volcano-erupts
  • https://volcanoes.usgs.gov/volcanoes/kilauea/status.html
9 komment

Az 1944-es Budapest szövetséges légifotókon

2018. május 02. 20:00 - Tranquillius

A Mapire.eu honlap egyik személyes kedvencem. Felbecsülhetetlen értéket talál az oda látogató, közülük is a legérdekesebb egy 1944 áprilisi légifotó sorozat, amely a Hadtörténeti Múzeumban szunnyadt egészen addig ameddig az Arcanum és a Fortepan el nem kezdte digitalizálni. Egy búcsúpillantás ez a régi, ostrom előtti Budapestre, a Duna királynőjére. A Magyar Királyi Honvéd Légierő készítette a felvételeket az első nagyobb angolszász bombázás után április 14-17 között. Azonban nem a magyar légierő volt az egyetlen, amely felmérte a károkat és lefényképezte odafentről a magyar fővárost...

fortepan_96570.jpgPokol Angyalföldön, 1944 (fortepan_96570)

A Hadtörténeti Múzeumból beszkennelt sorozatban 550 légi felvétel található, amelyek közül az átfedések miatt elég volt 193-at georeferálni. Voltak benne ugyan hiányos részek, de azt korábbi, sajnos homályosabb képekkel egészítettek ki. Budapest 1944-es közigazgatási határait követik a képek, többnyire azon belül helyezkednek el, talán az akkor még önálló Csepel az egyetlen kivétel. Van azonban néhány fehér folt rajta, a Kosztolányi tér környéke a XI. kerületben, egy sáv a Gellérthegytől Kőbányáig, a Fogarasi út-Hungária körút környékén Zuglóban és a Csömöri út egyik szakaszán Újpalotán. Sajnos szürke folt is van rajta, a Budai Vár és a tőle keletre eső pesti tömbházas terület, ahol túlságosan homályosak az 1943-ban készült "pótképek". De a város nagyobbik része ezzel együtt jól nagyítható és használható utcanév keresővel. Kondor Vilmos Bűnos Budapest sorozatának első három kötetét is nagyszerűen illusztrálja. 

bp44.PNGBudapest légifotókon 1944-ben (forrás: Hadtörténeti Múzeum, mapire.eu)

Az 1944. április 3-i légitámadás fő célpontja a ferencvárosi teherpályaudvar volt. A légifotókon látszódik még néhány eltévedt bomba Kispesten és Csepelen, de a porig bombázott közlekedési csomópont messze a legszomorúbb látvány. Mivel a képeken sehol nem látszódnak égő épületek, ill. füstfelhők a fényképezésnek egyértelműen a bombázás után kellett következnie, azaz kárfelmérés lehetett a fő cél. Az angolszász kötelékek annak idején a támadás közben is készítettek felvételeket a célpontokról, rajta bombázó-kötelékekkel és hulló bombákkal, de ezek többnyire használhatatlanok voltak a sűrű füst miatt. De akkor honnan tudták a támadók, hogy sikerült-e megsemmisíteni a kijelölt célpontokat? A válasz egyszerű, nem csak a magyarok, hanem az angolszászok is végeztek támadás utáni légifényképezést Budapest felett. Ráadásul; 1, ezek néhol jobb minőségű légifotók, mint a Mapire.eu-n láthatók 2, kiegészítik azt és sok helyen a fehér foltokat is lefedik 3. online is böngészhetők, sőt meg is vásárolhatók.   

fortepan_24312.jpgLégifényképezés bevetés közben, a Gubacsi híd felett 1944 nyarán. (fortepan_24312)

A National Collection of Aerial Photography (NCAP) a világ egyik legnagyobb légifotós gyűjteménye több mint 26 millió felvétellel a világ minden részéről, így Magyarországról is. Elég begépelnünk a keresőbe, hogy Hungary és máris felbukkan összesen 569 légifelvétel. A több tízmillió képhez képest ez elenyésző, de ha azt nézzük, hogy az angoloknak mennyi lehetőségük volt a történelem során Magyarország felett légifényképezni érthető is ez az alacsony szám. A felvételek két időpontban készültek 1944. április 25-én, azaz mindössze egy héttel a magyar kárfelmérés után, valamint 1944. október 7-én, amikor már jóval nagyobb pusztulás látható, de még mindig Budapest ostroma előtt vagyunk. Október 7-én még csak egy napja zajlott az alföldi páncéloscsata Debrecennél, és a magyar honvédség csak három nap múlva adta fel Kolozsvárt, azaz a szovjetek még messze voltak a fővárostól. Szeptember vége óta azonban a szövetségesek már nem bombázták a Dunától keletre eső országrészt, így feltehetően az október 7-i repülés az utolsó bombázások kárfelmérése lehetett. 

ncap-000-000-018-461_gellert.jpgGellért-hegy és környéke (1944. április 25.)

Nem csak budapesti képek szerepelnek a NCAP archívumában, készültek képek Győr, Kecskemét, Székesfehérvár és Nógrádverőce tágabb környezetéről is. Velünk párhuzamosan a Dunai Szigetek blog mutatja be a Duna mentén készült felvételeket ugyanebből a sorozatból.

A keresés azonban nem egyszerű, a 12 oldalnyi "Hungary" találatból mindössze 2 oldal fedi le a "Budapest" keresőszót, holott a képek több mint háromnegyede a fővárosról készült. Ennek az az oka, hogy sok felvételt egy adott városrészről neveztek el, pl. Zugló, Pestlőrinc, Kőbánya, Ruggyantagyár Vasúti Megálló stb.  

ncap-000-000-018-466_nyugoti.jpg"Nyugoti" pályaudvar (1944. április 25.) 

Az angolszász légifényképezés 1944 tavaszán és őszén elsősorban a főváros pesti kerületeire fókuszált. Budáról csak jóval kevesebb kép készült. Azonban ez a kevesebb kép is jól kiegészíti a Magyar Királyi Légierő által lefedett területet, sőt néhol olyan részek is lencsevégre kerültek, ami a magyar képeken nem szerepeltek. Ilyen terület északon az Újpesti vasúti híd nyugati előtere, ahol az esztergomi vasutat fényképezhették, ahol a szövetségesek szerencsére lefényképezték az Arany-hegy és a Róka-hegy környékét is. A Budai Vár is jobb felbontásban tanulmányozható náluk, sőt a Gellérthegy is megvan nekik. Délnyugat Budán a Gazdagréttel, valamint a budaörsi repülőtér kapcsán lefényképezett Kamaraerdő Budatétényig nyúló területével lehetne kiegészíteni a Mapire.eu 1944-es légifotóit. 

ncap-000-000-006-968_kispest.jpgKispest az Üllői út és a Gyömrői út közé eső része (1944. Október 7.)

A Duna balpartján lényegesen több fénykép készült, elvégre a stratégiai üzemek és a közlekedési csomópontok is jobbára a pesti részen helyezkedtek el. A kitüntetett figyelem azt eredményezte, hogy a pesti oldalon lefényképezték a közigazgatási határon belüli teljes területet, sőt néhol túl is nyúltak rajta. Északról indulva láthatjuk Megyer déli részét is a temetővel, Újpest keleti részét a vasútállomással, Rákospalotát egészen a Rákos útig, Újpalota déli házait. Egy különálló tömbben kiegészül Törökőr, az Örs vezér tere, Alsórákossal és Rákosszentmihály körvasút menti részeivel. Egy képkocka erejéig még Mátyásföld is feltűnik. Megvan Pestnek a Gellérthegytől Ferencvároson át egészen Kőbányáig terjedő — a magyar fotókról hiányzó — sávja. Ez a sáv elér egészen az Új Köztemetőig, bekapcsolva ezt a különálló "szigetet" is. Nagyobb részt láthatunk a Wekerle-telepről és a XX. ker. erzsébetfalvi kertes házairól.

ncap-000-000-007-103_ujpest.jpgÚjpest és Rákospalota 1944. október 7. 

Beszédes az is, hogy a szövetségesek mely részeit fényképezték a városnak, de van némi hiányérzet is a képek böngészése után. Ugyan nem volt Budapest része, de hiányzik a csepeli Weiss Manfréd Művek, nincsenek képek a tököli Messerschmitt gyárról, amelyek ugyancsak jelentős (és porig rombolt) célpontok voltak. A kárfelmérő áprilisi és októberi légifotók nagy valószínűséggel alapul szolgálhattak későbbi légitámadások célpontjainak kijelölésénél. Budapesten az 1944. év nyarán először a stratégiai közlekedési pontokat bombázták, majd következtek a német hadiipar szolgálatába állított magyar gyárak, elsősorban Dél-Pesten, de lebombázták a csepeli és tököli célpontokon kívül az újszőnyi olajfinomítót is. A légitámadások során Budapest és Magyarország ipari kapacitásának, vasútvonalainak, stratégiai nyersanyagainak, hadianyagának nagy része megsemmisült. Ezáltal az 1944. október 29-én megindított szovjet támadás egy alaposan legyengített és kivéreztetett város ellen indulhatott meg. De így is 102 nap kellett az elfoglalásához. 

egyesitett1944bp.jpg2. ábra. Pirossal a brit adatbázisban található légifotók által lefedett terület. 

A légifotók megvásárolhatók a honlapon, egy felvétel 9,9 angol fontba kerül forgalmi adóval, ami kb. 3500 forint. Talán megérné akár közösségi finanszírozásból megvásárolni a hiányokat lefedő légifelvételeket és kiegészíteni vele a mapire.eu-s Budapest légifotók 1944 térképgyűjteményt. 

60 komment

A földrajz múzeuma

2018. április 23. 12:17 - lezlidzsi84

Balázs Dénesné Sprincz Vilma,

a múzeumalapító Balázs Dénes

nemrég elhunyt felesége és segítője emlékére

Viszonylag ritka, hogy a földrajznak önálló múzeuma legyen - a földrajzi, földtudományi tárgyú kiállítások jellemzően a nagy természettudományi vagy néprajzi múzeumokban kapnak helyet. Ez a megoldás általában kiválóan szolgálja a több tudományterületre is kiterjedő ismeretterjesztést - elég ha a hozzánk legközelebbi ilyen "gigaintézményre", a bécsi Naturhistorisches Museumra (Természettörténeti Múzeumra) és nagyszerű kiállításaira gondolunk. Amennyiben valamely országban mégis különálló intézmény foglalkozik a földrajzzal, amögött általában a megszokottól eltérő fókusz és általában sajátos múzeumtörténet áll. Magyarország ezen különleges országok közé tartozik: a nem mindennapi küzdelmek árán világra jött érdi Magyar Földrajzi Múzeum elsősorban a magyar világutazók, felfedezők történetére, eredményeire és örökségére koncentrál.

Az, hogy a magyar utazók gyűjteményét, örökségét rendezetten be kellene mutatni, meglehetősen régi ötlet: már Teleki Pál is felvetette az I. világháború előtti években, de ebből igen sokáig nem lett semmi: a kezdeményezést valahogy egyetlen szervezet sem érezte a magáénak, a hagyományos múzeumi profilba pedig kevésbé fért bele egy ilyen önálló kiállítás. Így nem meglepő, hogy a Múzeum végül magánakció eredményeképpen jött létre.

mfm_erd_epulet_budai_ut_felol2.JPGA Magyar Földrajzi Múzeum épülete Érd központjában - (A Magyar Földrajzi Múzeum felvétele)

Tovább
5 komment

Katar "elszigetelése"

2018. április 18. 08:25 - Tranquillius

Kifejezetten barátságtalan lépésre szánta el magát Szaúd-Arábia a Katarral szemben fennálló geopolitikai nézeteltérés "megoldására" - amennyiben hihetünk a szaúdi híreknek. A királyság ugyanis új szintre emelné a Katar ellen már létező vízi, légi és szárazföldi blokádot; egy csatorna építésével szigetté változtatná a kicsiny Perzsa-öbölbeli országot. A tervnek van egy kifejezetten (nincs rá jobb szó) aljas része; az új sziget déli egy kilométeres sávjában fennmaradna a szaúdi fennhatóság egy katonai tábor és egy nukleáris hulladéklerakó formájában.  

qatarimage004.jpg2017-ben még nem gondolták volna, hogy a karikatúrából valóság lesz... (forrás)

Tovább
41 komment

5 perc geológia - A Börzsöny aranya

2018. április 11. 20:00 - Tranquillius

„Der Schwanz der goldenen Kuh ist in Schemnitz, aber ihr Kopf ist in Börzsöny.”

A régi bányász legendák szerint az aranytehén farka Selmecbányán van, a feje viszont Deutschpilsen településen, amit magyarul Nagybörzsönyként ismerünk. Nem véletlenül kutatták és bányászták ezt a területet évszázadokon keresztül a nemesfémek után, néha több, néha kevesebb sikerrel. A bányászat emlékeit elnyelte azóta a természet, de geológusok szerint még található a mélyben értékes ércvagyon.  

kp072-banyasztemplom.jpg

Tovább
24 komment

Burgenland felemelkedése

2018. április 04. 15:58 - lezlidzsi84

Ha valaki a 90-es évek elején nyugati irányban átlépte az osztrák-magyar határt, gyakran az a benyomása támadhatott, hogy a "nyugat" - néhány infrastrukturális és általános kereskedelmi jellemzőt leszámítva - inkább Brucknál kezdődik, nem pedig Nickelsdorfnál. Burgenlandban ugyan jobbak voltak az utak (mondjuk a magyar viszonylatban is gyalázatosan szétjárt kisalföldi hálózatnál nem volt nehéz jobbnak lenni), de első pillantásra sem a házak, sem az utcakép nem tanúskodott olyan nagy jólétről, mint Ausztria többi részében, a tartomány valahogy minden tekintetben köztes terület volt "Ausztria" és Nyugat-Dunántúl között. Ma már eléggé más a kép: bár a határ mindkét oldalán komoly fejlődés tapasztalható, a határátkelés talán kontrasztosabb, Burgenlandot sokkal inkább Ausztriának lehet érezni, mint korábban. Mai írásunkban számokkal megtámogatva nézünk utána, hogy mennyire is igaz ez a benyomás és valóban lehetséges-e (és ha igen, milyen módon) egy minden tekintetben periférikus vidéki terület (azaz Burgenland) felzárkóztatása?

burgenland-1024x768.jpgTájak szempontjából és szinte minden másban is átmeneti peremvidék - (forrás)

Tovább
31 komment

Humor a tudományban

2018. április 01. 09:12 - Hágen András

Beck Mihály tiszteletére

A tavaly, 2017-ben egy jellegzetes kémikussal lett kevesebb a magyar tudomány. Beck Mihály Tibor elismert kémikus, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2017. július 31-én elhalálozott. Számos kémiai- és fizikai kémiai cikket, könyvet publikált. Emellett azonban a tudománytörténeti munkái is kiemelkedők. Olyan könyveket szerzett, mint például a „Parajelenségek és paratudományok”, de véleményem szerint a legérdekesebb könyve az Akadémiai Kiadó jóvoltából megjelenő „Humor a tudományban” volt. Nagyon színesen írja le, hogy a szürkének és egyhangúnak beállított tudomány világa valójában, milyen színpompás is, mintha egy hétköznapi emberrel történne meg a tudomány rózsaszín színfalai mögött.

A következő cikk nem idézet lesz a könyvéből, de még csak nem is kiemelés, hanem egy általam összeállított-, és válogatott humorbonbon Beck Mihály tiszteletére. Őszintén remélem sikerül lerántanom a leplet a földtudósok sötétnek és zordnak beállított tudományvilágáról.

Bevezetés

Sokan azt gondolják, hogy a tudomány humoráról beszélni felér egy vétekkel, hiszen a tudomány komoly dolog. Akik ezt gondolják, azok nem fogták fel, hogy a tudomány művelői is kifinomult tulajdonságokkal rendelkező emberek, és ebből következően sajátságos, szarkasztikus és humoros történések forrásai lehetnek.

 1.JPG1. ábra A végét járja a jégkorszak

Tovább
4 komment

Oktatás a világ legelzártabb országában

2018. március 21. 20:00 - adamisbence

Avagy a bhutáni oktatási rendszer

Bhután nem az az ország, amely napi szinten szerepelne a magyar hírekben, szinte semmilyen információ nem jut el róla hozzánk. Ez a kis, ázsiai ország azonban nagyon sok érdekességet rejt magában. India és Kína közé zárva az egyik legelzártabb, a hivatalos mutatók alapján az egyik legfejletlenebb állam mégis a legboldogabb a világon. Hogyan lehetséges ez? A válasz egyik eleme a rohamosan fejlődő oktatása.

heping-271656-unsplash.jpgForrás: unsplash.com

Tovább
30 komment
Címkék: oktatás Bhután

A térképek harca: Románia „vörös térképe”

2018. március 14. 18:23 - DSegyevy

Az első világháború befejeződésének századik évfordulója és a trianoni békeszerződés közelgő centenáriuma kapcsán elhatároztuk, hogy indítunk egy tematikus sorozatot, amelyben olyan, elsősorban etnikai jellegű térképeket mutatunk be, amelyek így, vagy úgy a Kárpát-medence (némi kitekintéssel a Köztes-európai régió más területeire is) politikai határainak megváltoztatását (vagy éppen megtartását) szorgalmazták tudományos háttéranyagként, vagy éppen a nagyközönség számára készült propagandaanyagként. Az írásokban igyekszünk minél több nem magyar, így a hazai közönség számára talán kevésbé ismert példát is bemutatni. Az időhatárokat tágan kezeljük, előfordulhat első világháború előtti, de a második világháború idején készült térkép is.

Ebben a bejegyzésben egy román kiadású térképet mutatunk be. A Romániában addig készült egyik legnagyobb méretű, ugyanakkor első ránézésre meglehetősen egyszerű etnikai térképet, jellegzetes, vöröses-rózsaszínes színezése után méltán lehetne Románia "vörös térképnek” is hívni. Alaposabban megnézve az idén éppen 80 éves térképet azonban kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik, sőt több módszertani trükköt is tartogat a térképolvasó számára.

20180312184107656_0001.jpgV. Meruţiu: Carte ethnographique de la Roumanie. 1938. (magángyűjtemény)

Tovább
64 komment