Pangea

Minden, ami földtudomány

Irán eltűnő tavai

2017. november 12. 21:16 - Tranquillius

2017 októberében jelent meg a hír, hogy Irán második legnagyobb tava teljesen kiszáradt. A Perszepolisztól keletre, egy lefolyástalan terület mélyedésében elterülő Bakhtegān-tó egykor 3500 négyzetkilométeres víztükre, megannyi flamingó és vándormadár otthona az elmúlt évtizedben fokozatosan eltűnt. Hűlt (felforrósodott) helyén ma sós sivatag porát kergeti a szél. 

bakhtegan.JPG Az eltűnő Urmia-tó Északnyugat-Iránban (fénykép: Ako Salemi)

Iránban ez sajnos nem egy elszigetelt eset, hanem általános jelenség. Ha jelképet kellene választani a száraz területek tavainak eltűnéséhez az Aral-tó sorsa lenne a legmegfelelőbb. Iránban és Afganisztánban is hasonló, de kevésbé közismert esetekkel találkozhatunk, ráadásul mindegyik tó eltűnése hasonló okokra vezethető vissza. Korábban már beszámoltunk a Holt-tenger hasonló helyzetéről és a megmentésére tett erőfeszítésekről, ezúttal Irán nagy tavai helyén kialakuló sós sivatagokhoz látogatunk el. 

urmia1.JPGPartra vetett csónak az Urmia-tó egykori medrében (fénykép: Ako Salemi)

Szemfüles földrajzos olvasóink már a kezdő mondatba beleköthetnének, hiszen Irán legnagyobb tava a Kaszpi-tó, második az Urmia-, és csak harmadik a Bakhtegān-tó. Iráni tavakat vízfelszínük területe alapján amúgy nincs túl sok értelme rangsorolni, teljesen évszakfüggő, hogy egy adott időpontban melyik tó éppen mekkora. Van-e benne víz, vagy nincs. 

Irán bonyolult geomorfológiai helyzetéből adódik, hogy folyóinak csak egy kis része ömlik a világtengerekbe. Az ország területének döntő hányada lefolyástalan terület, amely részét képezi Földünk legnagyobb lefolyástalan területének. Ez a terület a Volga folyó vízgyűjtőjétől egészen Mongóliáig húzódik. Az iráni hegyvidék zegzugos vízgyűjtőjének kialakulása összefügg az Afrikai és Indiai kontinenslemezek északra vándorlásával, így a Tethys és Paratethys tengerek részmedencékre tagolódásával és megszűnésével. A felgyűrődő hegységek láncolatai között sok apró lefolyástalan medence képződött, mint például az Urmia-, Bakhtegān-, Namak-tavak medencéi, a világ 26. legnagyobb sivataga, a Dasht-e Kavir (melyről a sós sivatagok egyik elnevezése származik, lásd keretes írásunkat), vagy éppen a 27. Dasht-e Lut, az iráni "Death Valley" amely a Földünk egyik legforróbb és legszárazabb területe. 

v7f563_fig27.jpgIrán vízrajza (forrás)

Agyag- és sós-sivatagok általában a száraz, lefolyástalan területek legmélyebb pontjain alakulnak ki, ahol a lefutó vizek időszakosan összegyűlnek. A vízfolyások a szállított hordalékot szemcseméret alapján a medence alján lerakják, közülük a legkisebb szemcseméret, az agyag jut el a legtávolabb. Lerakódva sima felszínt képez, egyben meggátolja a víz elszivárgását. Az elszivárogni képtelen víz felhalmozódik, kialakul a tó. Az intenzív párolgás miatt ez a víz utánpótlás hiányában időszakosan teljesen elpárolog, maga után hagyva az oldott ásványokat és sókat. Egyensúlyi állapotban, ha a hozzáfolyás és a párolgás kiegyenlíti egymást a tó hosszabb távon fennmaradhat. Ha azonban a klíma szárazabbá válik a sós tó bepárlódik, azaz a sótartalom olyannyira megnő (320 g/L), hogy a víz az élővilág számára halálossá válik. Hosszabb távon a tó kiszárad, sós sivatagot hagy maga után, ennek neve földrészenként változik, a Szaharában szebhka, Iránban kevir, Közép-Ázsiában takir

A lefolyástalan területen nem csupán a tavak, de a beléjük ömlő folyók is javarészt időszakosak. Az általunk tárgyalt terület két említésre méltó állandó folyója Afganisztánban a Hindukus déli lejtőjén eredő Helmand, amely a Szisztáni-medence mélyén található Hámun-tóba ömlik, valamint Iszfahán folyója, az "életadó" Zāyanderūd. Vízhozamuk szélesőségesen ingadozó, évszakonként a százszoros eltérések is megszokottak. 

Iránban a csapadék eloszlása térben és időben egyaránt egyenlőtlen. A legtöbb csapadékot az északi országrész kapja, a Kaszpi-tengerrel szomszédos Elburz hegység északi lejtőin meghaladja az évi 800 millimétert. Nyugat-Iránban sok helyen meghaladja a csapadék mennyisége az évi 500  millimétert, de jellemzően 300 milliméter felett van. A középső és keleti országrészben mindenhol 150 milliméter alatt marad, a medencék legmélyebb részén azonban az 50 millimétert sem éri el. Nem véletlenül ebben az országrészben találjuk a legtöbb kiszáradó tavat. A legcsapadékosabb hónapok télen fordulnak elő, nyáron, júniustól szeptember végéig szinte alig hullik csapadék. A hegyekben (Elburz, Zagrosz, Hindukus) télen elraktározott hó kedvezően befolyásolja a folyók vízutánpótlását. A napsütéses órák magas száma, valamint a rendkívül magas nappali hőmérséklet — a Dasht-e Lut sivatagban a 70 fok is előfordul — pillanatok alatt képes felszárítani a nyáron vízutánpótlásukat vesztő sós tavakat. Ez azonban nem volt mindig így...

bakhtegan.PNGA Bakhtegān-tó vízgyűjtő területe

A posztglaciális időszakban, körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt a táj még egészen más arcát mutatta. A hegyekből lecsorgó olvadékvíz, valamint az ázsiai monszunok által szállított csapadék kiterjedt tóvidékeket táplált, amely változatos élővilágnak adott otthont. Ékírásos feliratok tengerként írják le ezeket a tavakat, a méretük és nyilvánvalóan a sótartalmuk miatt. Ami azonban meglepő, hogy ezeken akkoriban hajóztak is, tehát a nagyobb vízfelszín mellett rendelkeztek a hajózáshoz szükséges vízmélységgel is. A korabeli tavi színlők nyomozhatók a tavak partján, különböző magasságokban. A kiszáradás gyakorlatilag kisebb-nagyobb ingadozásokkal a jégkorszak vége óta tart. Ahogy az éghajlati övek észak felé vándorolnak, úgy szűnt meg előbb a csapadék utánpótlása és vált egyre szárazabbá az éghajlat. Az iráni tavak kiszáradását tekinthetjük tehát természetes folyamatnak, csakhogy ez részben igaz...

dailzmail1.jpgHalobacteriaceae színezi vörösre a sekély Urmia-tavat aszályos időben (forrás)

Ilyen száraz környezetben az élet csak úgy maradhat fenn, ha egy köldökzsinóron - időszakos folyón vízutánpótláshoz jut. A tavasszal érkező csapadék és olvadékvizekből táplálkozó vízrendszerek lehetőséget biztosítanak az élővilágnak és az emberi megtelepedésnek. Ha azonban a vízutánpótlás akadozik, vagy megszűnik ez az élet könnyen eltűnhet. Az időszakos sós tavak vízfelülete jó hatással van a környező területek éghajlatára, a párolgás csökkenti a hőséget és csökken a porviharok kialakulásának lehetősége. Otthont és szaporodó helyet biztosítanak a vándormadarak számára. Partjain megtelepedhet a sótűrő növényzet.

Az utóbbi fél évszázad szárazabb és melegebb periódusai nem kímélték ezeket a sós tavakat. 1960 óta több elhúzódó aszály sújtotta Irán tavait. Jellemzően januártól áprilisig tart a tavak feltöltődése, ezután a párolgás szinte azonnal átveszi a szerepet a hozzáfolyástól. Áprilistól januárig folyamatosan apad a tavak vize, szerencsésebb esetben azonban a medencék legmélyebb részein mindvégig marad némi víz. Szerencsétlenebb időszakban már júliusban kiszáradnak, mint például 2017 őszén a Bakhtegān-tó. Ekkor a Bakhtegān Nemzeti Park munkatársai és a környékbeli falvak lakói körülbelül 1000 flamingócsibét mentettek ki a biztos halálból, ugyanis a fészkelőhelyük előbb száradt ki, minthogy megtanultak volna repülni. A madarakat a tó nyugati részébe szállították el, ahol a nemzeti park vizet vásárolt a helybéliektől, hogy legalább a tó egy részét újra megtölthessék vízzel, ahol a flamingók felnőhettek. Egy évtizeddel korábban, 2007-ben 3000 flamingócsibe pusztult el hasonló körülmények között ugyanitt. 

urmia_72-14.jpegAz eltűnő Urmia-tó 

  • Északnyugat-Irán legnagyobb, a világ egykor hatodik legnagyobb sós tava az Urmia napjainkra elveszítette 1970-ben mért 5500 négyzetkilométeres vízfelszínének 90%-át, mindössze a tó északi medencéjében maradt némi nyílt vízfelület. 1995-2011 között 7 méterrel csökkent a víz szintje (lásd fenti ábra).  
  • A Teherántól 85 kilométerre délre található Namak-tó, amelyet a Kom folyó táplál Irán legnagyobb "tükre" a vízutánpótlás csökkenése következtében a kiszáradás határán van.
  • A Szisztáni-medence tavai 2000-2004 között teljesen kiszáradtak, a part menti vegetáció 99%-a elpusztult, a mezőgazdaság összeomlott, a lakosság elvesztette mindenét és elköltözött. A tómedencékből származó homok és por 100 falut temetett be, a halászat, amely addig évi 12 ezer tonnás fogással büszkélkedett, teljesen megszűnt. 

A tavak kiszáradásának okai között fel lehet sorolni az időjárási viszonyokban bekövetkezett változásokat. 1985 és 2010 között eltelt negyed évszázad alatt csökkent az éves átlagos csapadékmennyiség — az Urmia-tó medencéjén konkrétan évi 40 milliméterrel (1967-2006). Nőtt az átlaghőmérséklet, csökkent a havas napok száma, nőtt a párolgás üteme, valamint drasztikusan nőtt a napsütéses órák száma. Egyedül a levegő páratartalmában nem történt változás. Ezek közül akár egy tényező romlása is negatív hatással lehet a lefolyástalan területek mélyén fekvő sekély, általában 1 méter mély tavakra. A tavak kiszáradása visszahat az éghajlatra, további szárazodást és melegedést okoz. 

Az éghajlati elemek változásán túl az emberi hatásokat is ki kell emelni. A vízgyűjtő területeken emelt duzzasztóművek és víztározók, a szabályozatlan és korszerűtlen öntözéses földművelés, a lakosság számának növekedése és az ezzel szorosan összefüggő lakossági vízfogyasztás jelentősen csökkentette a tavak vízutánpótlását. Az Urmia-tó katasztrófájához kellett egy forradalom is. 1979 előtt a környező dombokon szőlőt termesztettek és bort készítettek. A forradalom után az alkohol tiltólistára került és a gazdálkodók "szomjasabb" növényeket kezdtek termeszteni; napraforgót, búzát, almát, cukorrépát. Az öntözés érdekében duzzasztották a tó vízgyűjtőjén lefutó vízfolyásokat. Ha már a szőlő levét nem ihatják, isszák a gazdasági struktúra-váltásét. 

feb-12-figure-4.pngAz Urmia-tó vízgyűjtőjén felépült duzzasztóművek és a tó ideális kiterjedése (forrás)

Jó-jó —  mondhatnánk — mindez Iránban történik, mi közünk hozzá itt Magyarországon? Nagyon is sok. Mindez nem csak Iránban történik, hanem nagyjából mindenhol azon a szélességi körön. Irán majdnem mindegyik sós tava a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó védett élőhely (ki találja ki, Ramszari város melyik országban található?). A vándormadarak számára létfontosságú, hogy a vándorútjukon valahol megpihenhessenek, élelmet találjanak. Ilyen vándormadár a Magyarországon is élő gólya is például. De kihalás fenyegeti az iráni gepárdokat (Acinonyx jubatus venaticus) is, egyedszámuk már alig éri el a 100-200 példányt Horaszán tartományban. Remélhetőleg nem jut az 1950-es években kihalt Kaszpi-tigris sorsára. Ahogy a Szisztáni-medence katasztrófája is példázza, nem kell ahhoz háború, hogy tízezrek kerekedjenek fel Európa felé, elég két-három aszályos év, amikor a szárazság miatt egész megyék élővilága pusztul ki. A kiszáradó tavak alján lévő üledéket felkavarja a szél és a sós agyagot és port szétteríti a mezőgazdasági területeken, terméketlenné téve azt a kevés termőföldet, ami megmaradt. 

salt_lake_iran_2016.jpgKiszáradt tavak gazdasági hasznosítása (forrás)

Mindez rengeteg anyagi kárt okoz az országnak, bár a GDP-ben pozitív oldalon jelennek meg a helyreállítási költségek. Az iráni elnök, Hasszan Róháni választási programjába is belekerült a tó megmentése. Irán milliárd dollárokat fog elkölteni egyedül az Urmia-tó újjáélesztésére, ez a tíz éves környezetvédelmi terv lesz a legnagyobb az ország történelmében. 2015-ben már elköltöttek 660 millió dollárt, hogy korszerűsítsék a vízgyűjtő terület elavult öntözőberendezéseit, hogy lehetőleg csökkenjen a vízveszteség. Mindez csupán kármentés, tudományos kutatásra, a lakosság szemléletének megváltoztatására, élőhelyvédelemre a keret nem tartalmaz forrásokat. 

 

 

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

  • http://time.com/4713291/iran-climate-change/
  • http://www.dailymail.co.uk/news/article-3765818/Back-pink-Iranian-salt-lake-turned-blood-red-overnight-dried-saved-thanks-fresh-rains.html
  • http://en-gb.topographic-map.com/places/Bakhtegan-Lake-7061090/
  • http://en-gb.topographic-map.com/places/Urmia-Lake-5535594/
  • http://www.tehrantimes.com/news/416017/Rangers-locals-join-hands-to-save-hundreds-of-flamingo-chicks
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Bakhtegan_Lake
  • http://www.iran-daily.com/News/203033.html
  • https://www.theguardian.com/world/iran-blog/2015/jan/23/iran-lake-urmia-drying-up-new-research-scientists-urge-action
  • https://www.scirp.org/journal/PaperInformation.aspx?PaperID=74382
  • https://na.unep.net/geas/getUNEPPageWithArticleIDScript.php?article_id=79
  • http://ulrp.sharif.ir/sites/default/files/field/files/node_1270.pdf
  • https://postconflict.unep.ch/publications/sistan.pdf
  • https://ncr-iran.org/en/news/society/21563-disastrous-consequences-of-iran-regime-s-destructive-environmental-policies
21 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr7213087570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

David Bowman 2017.11.12. 23:15:18

Semmilyen okból nem jöhetnek ide. Most kezdjenek el fogyni, ne várják meg, míg a természet irtja ki őket.
Vámbéri útleírásában sok vízrajzi adat van. Ilyen-olyan tavakon kelt át, de inni alig egy párból lehetett. Amúgy is a sekély tavak a legrövidebb életű földtani képződmények. Akkor is csak pocsolyák, ha akkorák, mint a Csád-tó.

dollarpapa 2017.11.13. 10:22:25

@David Bowman: sikerült megfognod a lényeget.

pitcairn2 2017.11.13. 10:24:04

"a Kaszpi-tengerrel szomszédos Elburz hegység északi lejtőin meghaladja az évi 800 millimétert. "

az 1600 millimétert is

szép mérsékelt-övi esőerdők vannak arrafelé

en.wikipedia.org/wiki/Temperate_rainforest#Caspian_Hyrcanian_forest_.28Iran_and_Azerbaijan.29

az azeri oldalon is

en.wikipedia.org/wiki/Hirkan_National_Park#Climate

Tranquillius 2017.11.13. 10:30:13

@pitcairn2: Igaz, vannak kiemelkedően csapadékos pontok a hegységben, én beleértettem a hegység alatti keskeny partvidéket is.

pitcairn2 2017.11.13. 10:35:47

@Tranquillius:

csak érdekességként írtam, számomra megdöbbentő hogy efféle is van Iránban

ellenben lenne egy általánosabb megjegyzésem

nem nagyon jön át a szövegből az, hogy a glaciális időszak extrém szárazságról szólt és a csapadékos posztglaciális időszak a mainál jóval melegebb klímához kapcsolódott (holocén klímaoptimum), ill. az se, hogy a szárazabb periódusok általában mindig az időszakonként visszatérő lehűlési fázisokhoz az un. bond event-ekhez kapcsolódtak

en.wikipedia.org/wiki/Bond_event

en.wikipedia.org/wiki/Holocene_climatic_optimum

steery 2017.11.13. 10:58:03

Egy kérdés: hogy akarják megmenteni ezeket az eltűnő tavakat? A talajból pumpálják föl a vizet? Vagy csatornákat, csővezetékeket építenek, hogy sok száz vagy ezer kilométerről nyomjanak oda át vizet? Ennyi erővel a Perzsa-öbölből is átemelhetnék a tengervizet, menet közben napenergiával sótalanítva. Csak győzzék pénzzel.

pitcairn2 2017.11.13. 11:01:12

@Tranquillius:

pl. ha jól látom a jégkorszak leghidegebb periódusában olyan száraz volt arrafelé az időjárás, hogy a hideg ellenére kiszáradt a tavak jó része

"Combined the evidence suggests that during certain periods of the lake’s history (principally during the Last Glacial Maximum and the penultimate glacial maximum), water levels dropped sufficiently to create a facies change from open water precipitates to mud flats that were occasionally or seasonally inundated. "

UNRAVELING THE HYDROCLIMATIC HISTORY OF LAKE URMIA, IRAN FROM THE EARLY HOLOCENE THROUGH THE PENULTIMATE GLACIATION
gsa.confex.com/gsa/2010AM/finalprogram/abstract_181217.htm

Tranquillius 2017.11.13. 11:22:59

@steery: A pazarlást szeretnék csökkenteni elsősorban, másodsorban pedig szárazságtűrőbb növényeket kellene termeszteni a tavak vízgyűjtőjén. A Perzsa-öbölből nem lenne sok értelme vizet szivattyúzni, a tavak és a tenger sóösszetétele és szalinitása nagyon eltérő.

Tranquillius 2017.11.13. 11:24:01

@pitcairn2: Ez megérne egy külön cikket. Rendszeresen szoktam rágni a füled, még mindig nem vállalod? :)

pitcairn2 2017.11.13. 17:14:58

@Tranquillius:

a keskeny partvidéken is vannak extrém csapadékos területek, itt pl. 1853 milliméter csapadékot írnak évi átlagként

en.wikipedia.org/wiki/Bandar-e_Anzali#Climate

pitcairn2 2017.11.13. 17:17:46

@Tranquillius:

én inkább "kommentelni" szeretek:)

David Bowman 2017.11.13. 18:23:23

Ha több a jég, hidegebb van, kevesebb a párolgás az amúgy is kevesebb vízből, naná, hogy szárazság lessz. És fordítva.

gigabursch 2017.11.14. 08:11:53

Tegnap írtam egy levelet, mert egy hsz nem ment át a rendszeren?
Tudsz segíteni?

Tranquillius 2017.11.14. 09:00:55

@gigabursch: ment válasz, ilyet még nem láttam.

lezlidzsi84 2017.11.14. 09:08:47

@gigabursch: Lehet épp rendetlenkedett a blog.hu, egy-kétszer nálam is előfordult már. Ha továbbra sem megy, esetleg próbáld meg másik böngészővel, de valószínűleg nem ez okozta a dolgot.

gigabursch 2017.11.14. 12:33:10

Pedig pont a lényeget írta le.

Olvasd csak el a Dervisruhában Közép-Ázsián át c, útleírását és tanulj belőle.

Amúgy:
A kifejezetten nem szakmabeliek számára íródott Wohlleben: A Fák titkos élete c. könyv nagyon egyszerűen bemutatja azt, hogy meddig jutnak el a felhők maguktól és mi kell ahhoz, hogy magukat újrahúzva jóval messzebb is csapadékot adjanak, adhassanak.

Ehhez erdő kell. Rengeteg erdő, pontosan a csapadék hozó irányban.

S akkor van esély arra, hogy megvalósuljon az, amit már egyvalaki egyszer megcsinált:
[https://www.youtube.com/watch?v=1C8sh7y7RDM]

gigabursch 2017.11.14. 12:35:57

@lezlidzsi84:
@Tranquillius:

A @ dollar papa-s hivatkozáson akadt ki.

gigabursch 2017.11.14. 12:42:19

@Tranquillius:
Ez a szalinitás szó nagyon tetszett.
(enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/Szalinit%C3%A1s.pdf)
Főleg az után adott levezetés bemutatva a hazai vizek dolgait.

Tranquillius 2017.11.14. 13:57:07

@gigabursch: Na, jól van, működik akkor. :)