Pangea

Minden, ami földtudomány

A Szigetköz csúcsán

2017. szeptember 13. 18:18 - lezlidzsi84

"Európa legnagyobb szárazföldi deltavidéke" - gyakran hivatkoznak így a Szigetközre illetve nagyobb testvérére, a Csallóközre. A jól hangzó elnevezést időnként helytelenül - de, mint látni fogjuk nem teljesen jogtalanul - időnként a "delta" egy kitüntetett pontjára, a Mosoni-Duna Nagy-Dunába torkollására, azaz a Szigetköz csúcsára is alkalmazni szokták. Ez a torkolat önmagában is egy érdekes jelenség, de változatos múltja és meglehetősen turbulens jelene, jövője is megér néhány szót, főként, hogy egy Magyarországon ritka jelenséget, az egy adott ügyhöz tartozó regionális és országos  "tudat"  alapvető szembenállását és ennek következményeit is tanulmányozni tudjuk ennek révén.

dscn2531_fileminimizer.JPGA Nagy-Duna a Torda-sziget csúcsáról

De hogy is alakult ki a Szigetköz és a Csallóköz? Természetesen a Dunának illetve folyamőseinek köszönhetően, de helyezzük ezt egy kicsit tágabb ősföldrajzi keretbe. A Zempléni-hegység kialakulásával kapcsolatban már szó volt arról, hogy a Kárpát-medence mai földrajzát az eurázsiai és afrikai-kőzetlemezek (illetve ezek lemezszilánkjainak) ütközése formálta, mely egyrészt kiemelte az Alpokat, a Kárpátokat valamint a Dinaridákat, másrészt megsemmisítette a korábban "itt" hullámzó Tethys óceánt. Az óceán feldarabolódása természetesen hosszú folyamat volt, a térrövidülés és a szubdukciós folyamatok miatt kiemelkedő hegységek az egyre szűkülő óceáni területet több kisebb tengerrészre osztották, majd idővel a mai Földközi-tenger és melléktengerei kivételével ezek is eltűntek. 

pannoniansea_currentborders_hu.pngA Pannon-tenger - (forrás)

Az eltűnő tengerrészek egyike volt a nagyjából 10 millió éve önállósuló (értsd nagyobb összefüggő tengerrészekről leváló) Pannon tenger. A tenger eredetileg a Paratethys (nagyjából az Alpok és a Kárpátok által kettévágott Tethys déli része) egy öble volt, melynek szegélyét a kiemelkedő Alpok és a Kárpátok alkotta, amíg a Dinaridák nagyjából 10 millió évvel ezelőtti kiemelkedése végleg le nem választotta az öblöt. A  világtengerektől elvágott, de a kialakuló hegységekből lefutó folyók által táplált Pannon-tenger viszonylag gyorsan kiédesedett és immár Pannon-tóként folytatta pályafutását. A viszonylag mély tóból szigetként álltak ki mai középhegységeink, míg a folyók szorgalmasan töltögették üledékükkel a tó medencéjét, a mai Alföld területének süllyedése mellett helyenként 3-4 kilométeres üledékréteget maguk után hagyva. (Ilyen módon az ős-Duna valamikor tényleg rendelkezhetett errefelé torkolattal, de hogy az delta volt-e, nem tudhatjuk.)  Nagyjából 600.000 évvel ezelőtt a tó eltűnt: egyrészt a térszín emelkedése (izosztázia), másrészt a folyók feltöltő munkája, harmadrészt a Vaskapu "megnyílása" hozta el végzetét.  Ezt követően az ős-Duna már többé-kevésbé a Kárpát-medence síkságain át, azokat formálva folyt a Vaskapu és a tenger felé, igaz, kezdetben Brucktól déli irányba haladva tette ezt, és csak mintegy 1 millió éve "tör át" Hainburg-Dévénynél, lényegében ekkor kezdődött mai formájában kialakulni "Európa legnagyobb szárazföldi deltája".

dscn2485_fileminimizer.JPGA Szigetköz csúcsa: Vének

A "delta" létrejöttének kulcsa a Duna esésviszonyainak és munkavégző képességének megváltozása, ugyanis amikor Dévény Dunacsún után mérsékeltebb esésviszonyok közé kerül a folyó, már nem képes magával hordani az Alpokban eredő mellékfolyói által ráhagyományozott jelentős mennyiségű hordalékot (folyami kavicsot, iszapot, egyéb hordalékot), amit hirtelen elkezd lerakni. A létrejövő zátonyok nyomán kiterjedt ágrendszer alakult ki, a zátonyok szigetek között kanyargó folyó sebessége és munkavégző képessége pedig tovább csökkent, ezáltal csak még terebélyesebb lett ágrendszere. Ennek utolsó változata  lett a Szigetköz és a Csallóköz. Tekintve, hogy a hordalék jelentős részétől itt megszabadult a folyó, a további magyarországi szakaszon már valamivel mérsékeltebb volt az ágrendszerek, nagyobb szigetek képződése.

Kommentelőnk, gigabursch pontosítása: "A Duna Csúnynál történő vízlépcsőzése 18 m-es vízszint emelkedést okoz. Nagyobbat, mint Greinnél vagy Ybbsnél.
A Dunán a visszatorlasztás 22 fkm-re érvényesül.
Ehhez képest Csúnytól Komáromig már nincs két méter esés, onnan meg le Nagymarosig nincs további két méter.
Érdemes megnézni egy hosszmetszeti ábrát, ami ezt igencsak jól szemlélteti.
De visszatérve:
Pontosan ez az esés az, ami azt a minden mástól eltérő szigetstruktúrát kialakította a Duna összes másik szigetéhez képest.
"Kicsit" profán módon:
A főmeder folyik középen, amiről oldalra lefelé folynak el a vizek és amit két gyűjtő csatorna fog meg, azaz a Mosoni- és a Csallóközi Duna.

A rendkívül kiterjedt ágrendszer együtt járt azzal, hogy a 19. századi folyamszabályozás előtt nehezen volt megállapítható melyik is a Duna főmedre, illetve ezen a területen csak egy volt a biztos: a változás. Ebben jutott elég nagy szerep a Mosoni-Dunának. A Duna ma mintegy 121 kilométer hosszú fattyúága ma meglehetősen furcsa képet mutat: meglehetősen széles mederben egy viszonylag keskeny vízfolyást találunk, csak a Rába és a Rábca beletorkollása után kezdi komolyabban kitölteni a rendelkezésre álló teret. Ennek oka, hogy időnként (elsősorban áradáskor) a Duna főmedreként funkcionált, illetve a nagyon erősen zátonyos Szigetközi Duna-szakasz viszonylag kis átbocsátókapacitása miatt a szabályozásig jóval nagyobb vízmennyiség jutott bele (ahogy korábban a Csallóközt határoló Kis-Dunába is). Mindezt jól mutatják a korábban Győrről készült metszetek, térképek - igaz az alább látható metszeten azért akad némi költői túlzás (pl. a Nyúli-havasok magassága). Mindezt figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy a 19. századig általában a Mosoni-Duna szolgált fő hajózási útként, jelentős részben ennek köszönhető a győri (illetve mosoni) "gabonakonjunktúra" is.

to112se9303.jpgGyőr 1598 körül, igen széles Mosoni-Dunával - (forrás

A helyzet csak a 19. század végi folyamszabályozással változott. Az 1886-ban megkezdett munka oka a zátonyos főmeder folyamatos feltöltődése volt, ami jelentősen növelte az árvízveszélyt, illetve nehezítette a hajózást. (Magyarul a Duna természetes állapotában a környező táj "fölé" kezdte építeni medrét, amit természetes körülmények között egy idő után elhagyott volna, hogy 1-2 kilométerrel odébb folyjon - csak közben elfogyasztott volna pár falut is.) A kanyargós  és állandóan változó főmedret egy viszonylag egyenes főmederrel vágták át, melyben a Duna vize gyorsabban folyhatott, így kevesebb hordalékot is rakott le. Ugyanakkor a nagyon kiterjedt ágrendszer jelentős részét nem vágták el árvízvédelmi töltésekkel, mivel az túl nagy munkával járt volna (a töltések az ágrendszer külső oldalain épültek), így a kiterjedt vízi világ még jó ideig fennmaradhatott. 

1881a.jpgA Nagy-Duna és ágai 1881-ben, a szabályozáskor kialakított főmeder piros pöttyözött vonallal - (forrás

Természetesen a szabályozás számos változást hozott magával:

- A gyorsabb vízáramlás és a kevesebb lerakott hordalék miatt a főmeder idővel elkezdett bevágódni, lassan lecsapolva az ágrendszert és nem utolsósorban a Mosoni-Dunát. (Ennek köszönhető mostani "kisfolyó" jellege, illetve a győri hajózás szinte teljes megszűnése.)

- Gyorsította a folyamatot a Duna felső szakaszán megépített vízlépcsők üzemelése, ez ugyanis csökkentette a szállított folyami hordalék mennyiségét. 

- Természetesen hatással volt a szisztémára a bősi vízlépcső megépítése, igaz a Mosoni-Duna torkolatára (és az Alsó-Szigetközre) kevésbé, illetve a több mint két évtized alatt elvégzett helyi kármentő beavatkozások miatt a Szigetköz többi része sincs már olyan rossz állapotban, mint azt a "hazai" propaganda beállítani szokta.

De hogy is alakult eközben a Szigetköz csúcsa, azaz a Mosoni-Duna torkolata? Ehhez a három katonai felmérés térképeit illetve a 20. században készült légifelvételeket hívhatjuk segítségül.

1kafelm.JPGAz első katonai felmérés vonatkozó része - (forrás)

A 18. század végi állapotot mutató első katonai felmérés térképszelvényein némileg bizonytalan a Duna medrének és szigeteinek/zátonyainak ábrázolása, persze mindegyik elég képlékeny volt, de az jól látható, hogy a torkolatot követően Gönyű irányában van két sziget, illetve a torkolat előtt, Vénekkel szemben zátonyok vannak - vélhetően ezek már a Kolera-sziget előzményei. A gönyűi szigetek a valóságban valószínűleg kevésbé voltak "krumpliszerűek", nem szűkíthették le ennyire a medret, vélhetően jóval áramvonalasabbak lehettek, így azt sem tartom lehetetlennek, hogy az egyik valójában a Torda-sziget vagy valamelyik előképződménye.

2kafelm.JPGA torkolat a második katonai felmérésen - (forrás)

A második katonai felmérés 1860 körül készült szigetközi lapjain már sokkal részletesebb  a vízrajz ábrázolása. Figyelemreméltó a Nagybajcs melletti (és vele szembeni) levágott kanyarulat, de  tisztábban láthatunk a Mosoni-Duna torkolatával kapcsolatban is: Vénekkel szemben a Kolera már bizonytalan körvonalú zátonyként szerepel, alig lejjebb annál, ahol a mindmáig igen erős zátonyképződésről beszélhetünk. Sokkal érdekesebb a kiterjedt Torda-sziget. Egyrészt gyanúnk bebizonyosodott: az egyik Gönyű felé eső "krumpli" szinte bizonyosan a Torda volt. Még érdekesebb, hogy a Mosoni-Duna a Torda két oldalán éri el a Nagy-Dunát, a fő ág ekkor még a ma Farkasúsztatónak nevezett ág, a Tordától délre csak egy jóval vékonyabb ágat találunk. Ilyen módon a Mosoni-Duna némi túlzással valóban "deltatorkolattal" érte el a Nagy-Dunát.

3kafelm.JPGA torkolat a harmadik katonai felmérésen - (forrás)

A harmadik katonai felmérés 19. század végi szelvényein csak kicsit változott ez a kép, de ez a változás elég beszédes a miértekre nézve. Itt már nevesítve is feltűnik a Kolera - (kicsit németesen Cholera) - sziget, körvonalai ugyanakkor gyanúsan az előző felmérésben ábrázoltakra hajaznak. (A sziget állítólag "karanténként" szolgált az utolsó kolerajárványok idején - ezt bizonyító forrást nem találtam.) Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a Tordától délre fekvő Mosoni-Dunaág sokkal szélesebb a korábbinál, ami utalhat az ágak keletkezésének módjára. Szó volt a Nagy-Duna főágainak 19. század végére egyre erősebben tapasztalható feltöltődésére, ami a Mosoni-Dunával szemben is érvényesült, azaz a fattyúág vize a farkasúsztatói torkolaton keresztül egyre nehezebben jutott a főágba, nagyobb árvizekkor pedig a főág vissza is duzzasztotta az egyre csökkenő vízhozamú Mosoni-Dunát (ez a hatás mindmáig tapasztalható), ekkor viszont a Mosoni-Duna duzzadó víztömege vélhetően a Torda-sziget elődjét képző zátonyon keresztül talált magának utat, mely jobb lefolyást biztosított a sekélyebb Farkasúsztatói ágnál. (Tehát a Mosoni-Duna torkolata jkénytelen volt "lejjebb" vándorolni a feltöltődő Duna-meder mentén.)A 20. századra ez az ág vált a Mosoni-Duna fő medrévé, illetve ez "idomult" a Duna szabályozást követően "bevágódó" medréhez. Ez egyben azzal is járt, hogy egyre kevesebb víz jutott a lassan hízó Kolera-szigetet leválasztó Nagy-Dunaágba, valamint a Farkasúsztatóba is, mely így a Nagy-Duna mellékágává vált. Persze ebben segített kőzárással való leválasztásuk is... (A Google Maps-es felvételen épp azt láthatjuk, hogy az áradó Nagy-Dunából származó víz a Mosoni-Dunába bukik a kőzáráson át.)  

dscn2506_fileminimizer.JPGA Farkasúsztató északi vége Vének felől: Balra a háttérben a Kolera-sziget, jobbra a Torda-sziget északnyugati vége

A 60-as évekből származó légifelvételeken már láthatóak a farkasúsztatói és a Kolera-szigettől délre folyó ágat lerekesztő kőzárások, illetve Nagybajcs és Vének között a sarkantyúk, melyek célja a folyó szűkítése a megfelelő mélységű hajózóút biztosítása érdekében.

1962.pngA torkolat 1962-ben - Forrás: fentrol.hu

Persze ezek segítik a további zátonyképződést is (erre szép példákat láthatunk a véneki szabadstrandnál, Szőgye és Vének között), de ez legalább nem a hajózóútban történik.

1969.pngA gyarapodó Kolera-sziget 1969-ben - Forrás: fentrol.hu

Az ágak lezárása segítette a Kolera-sziget alsó részének növekedését, illetve a szigetközi part stabilizálását, ahol létrejöhetett a Véneki üdülőtelep. A legnagyobb növekedést azonban a Torda-sziget könyvelhette el: a viszonylag alacsonyabb vízállás miatt az itteni zátonyok a 60-as évek óta beerdősültek és a sziget integráns részévé váltak.

 dscn2517_fileminimizer.JPGA Mosoni-Duna utolsó méterei a Tordáról a gönyűi kikötővel

A Torda-szigetet a 90-es években viszont a Gönyűi kikötő kialakításával kapcsolatban elég nagy változások érték: a "dunai" kikötő ugyanis valójában a Mosoni-Duna utolsó pár száz méterén létesült, gyakorlatilag a Torda- szigettől délre fekvő "új" ágat szélesítették és mélyítették ki némileg. A munkálatok során a Mosoni Dunát kőzárással rekesztették le (azaz duzzasztották némileg vissza),  illetve láthatólag kikotorták és szélesítették a Farkasúsztatói-ágat is az így kialakított kikötőmedence jobb vízellátása érdekében. Eközben rendezték a Torda-sziget déli partvonalát is, egy rakpartszerűség kialakításával, mely szükség esetén horgonyzóhelyként is funkcionálhat. (Mivel nem nagyon használják, a rakpartot elkezdte visszahódítani a természet.)

2011.pngA torkolat mai állapota a némileg megnagyobbodott Torda (vagy Tordai)-szigettel - Forrás: Google Maps

Hogy érhetjük el ma a Szigetköz csúcsát? (Pontosabban a Torda-sziget csúcsát?)  Leginkább hajóval, csónakkal, ugyanis a gönyűi kikötőhöz köthető tereprendezés  már legalább egy évtizede lezárult, és a Torda-szigetet ismét kezdi ellepni a tipikus szigetközi gatyaletépő vadon. Gyalogosan a Torda-szigetre kis és közepes vízállás mellett viszonylag könnyen eljuthatunk: a véneki üdülőtelep utolsó házainál jobbra fordulva az erdőn át néhány 100 méter után a kőzáráshoz juthatunk. (Idáig biciklivel és többnyire kocsival is mehetünk.)  Itt ne keressünk ösvényt, menjünk neki egyenesen a kőzáráson lévő fiatal füzeknek. A szigeten már van némi ösvényféle, ami általában az egyre jobban benőtt, a kikötőre nagyszerű rálátást biztosító rakparton kanyarog, majd a sziget csúcsához közeledve eltűnik, illetve nyomokban a Nagy-Duna partján lévő kőzárás felé tendál. Ne kövessük, mert nem lesz jó vége, ha a vízállás engedi, maradjunk a Mosoni-Duna partján, az itt lévő látványos kis parti erdőben egyszerűbb az előrejutás, a kőzárásra csak az utolsó métereken érdemes felmászni. (Természetesen télen vélhetően kevéssé kell küzdeni az aljnövényzettel.)

dscn2535_fileminimizer.JPGParti erdő  a Mosoni-Duna partján, a háttérben a Nagy-Duna kőzárásával - ez már nagyon a csúcs

A torkolat maga szép látvány, általában jól elkülöníthető a Mosoni-Duna sötétebb vize a Nagy-Dunáétól, illetve feltűnő a két folyó sebességkülönbsége is: a kanyarból kijövő, eléggé összeszűkülő Nagy-Duna jellemzően sebesen áramlik egy-két méterre tőlünk, míg a Mosoni-Duna  (pontosabban a kikötői medence) vize általában lomhán cammog.

dscn2546_fileminimizer.JPGA Szigetköz csúcsa: balra a Mosoni-Duna, jobbra a Nagy-Duna 

Eszünkbe se jusson itt fürdeni: A Nagy-Duna felé gyakorlatilag a több méter mély hajózóútba lépnénk, a sodrás miatt pedig még a jó úszok is nehezen tudnának visszajutni a szigetcsúcsnál véget érő kőzárásra, a folyók összefolyását kísérő örvények pedig nem a pánikba eső ember barátai...

dscn2539_fileminimizer.JPGAz összefolyásnál feltűnő a két ág sebesség és vízszínkülönbsége

A környék képe a következő pár évben valószínűleg gyökeresen meg fog változni, a Mosoni-Duna tervezett új medre miatt a "Szigetköz csúcsa" a Kolera-sziget végére fog "áthelyeződni", de pár hónapig még elérhetjük a vázolt módon a szigetcsúcsot.

A Mosoni-Duna torkolata a következő néhány évben alapvetően fog megváltozni: Az úgynevezett torkolati műtárgy  létesítése során a Farkasúsztatói-ág megsemmisítésével és a Torda-sziget átvágásával a fattyúág új nyomvonalon fogja elérni a Nagy-Dunát, amelyen a torkolati műtárgy (vagyis egy a mosoni-Duna vízét duzzasztó gát és hajózózsilip) is helyet kap. Ezzel a korábbi, Torda-szegettől délre elhelyezkedő torkolati ág zárt kikötői medencévé fog válni. A projekt céljai az ÉDUVIZIG szerint a következők:

1. Elsőrendű feladat a Duna vízszintsüllyedésének hatására Mosoni-Duna lesüllyedt kis- és közepes vízszintjeinek visszaállítása, a Duna megtámasztó hatásának megfelelő torkolati vízszint visszaállítása. A kis- és közepes vízszintek visszaállításával lehetővé válik a
2. vizes élőhelyek rehabilitációja,
3. hajózás biztosítása,
4. győri városkép javítása,
5. „Mosoni-Duna és Lajta folyó térségi vízgazdálkodási rehabilitációja” és a „Szigetközi mentett oldali és hullámtéri vízpótló rendszer ökológiai célú továbbfejlesztése” tárgyú projektek céljainak maradéktalan teljesülése. A projekt további célkitűzései:
6. a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő medencéssé alakítása a Mosoni-Duna torkolatának áthelyezésével, és a torkolatáthelyezésbe kerülő műtárggyal
7. a torkolati műtárgy árvízkapuként hasznosíthatósága, a vízszint rehabilitáció hatásterületén az árvízvédelmi biztonság növelése.

Máshogy megfogalmazva: a Nagy-Duna a már említett okok miatt olyan mértékben "csapolja" le a Mosoni-Dunát, hogy az veszélyezteti a Szigetköz déli részének vizes élőhelyeit, illetve nehezíti a Szigetközi vízpótló rendszer működését. Ezen felül a torkolati gáttal megoldást nyerne az a probléma, hogy áradás esetén a nagy-Duna visszaduzzasztja a Mosoni-Dunát, komoly veszélyt okozva Győrben és főleg környékén. 

torkolati.JPGA tervezett torkolati műtárgy - (forrás

De miért nem tiltakoznak a helyiek  a torkolatot lezáró, egy szigetet megsemmisítő betonmonstrum ellen illetve a természetes állapot megtartása érdekében? Egyrészt senki sem tartja a Szigetköz mai állapotát "természetesnek", főleg nem Bős után. Az egyébként is gyorsan változó tájon egy-egy sziget "erős módosulása" kevésbé rendkívüli dolog. Másrészt a beruházásnak a helyben viszonylag széles körben elterjedt vélemény szerint nagyobb a haszna mint a kára, mivel egy viszonylag kis terület beáldozásával jóval nagyobb területen sikerülhet "visszatérni" egy korábbi, gyakran talán idealizált, de mindenesetre jobbnak tartott állapothoz. Győrben ugyanis régóta téma, hogy hiába álmodnak gyönyörű vízpartokat a városnak, ha egyszer méterekkel vannak lejjebb a folyók annál, mint amihez a város épült, illetve alacsony vízállásnál kilátszanak a kövek a Révfalusi-híd alatt.

A harmadik, kicsit messzebbre vezető ok a Bősi-vízlépcsővel kapcsolatban kialakult "regionális" ellentét. Ugyanis jellemzően nagyon más a vélemény helyben a Bős-Nagymaros ügyről, mint az ország más részeiben. A két narratívát természetesen számos érzelem, sérelem, tévhit hatja át, a szigetközi viszont az igazságnak némileg több darabkáját tartalmazza, mint az "országos". A helyiek fő sérelme, hogy Magyarország környezetvédelmi és politikai okokból úgy mondta fel a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szerződést, hogy azzal teljesen szükségtelenül elintézte a Szigetközt. Arról van szó, hogy az akkori "környezetvédők"   egy része némileg naivan úgy gondolta, hogy ezzel a vízlépcsőrendszer szlovák ágát ("papírtigris") is elintézik, és minden marad úgy, ahogy volt. A szlovákok meg nem így gondolták, és az eredeti tervekkel ellentétben Dunacsúnynál terelték el a Dunát. (C-variáns.) Eredetileg mindez a Dunakiliti duzzasztóműnél történt volna, tehát a régi Duna mederbe (és a szigetközi ágrendszerbe) irányítandó vízmennyiségbe jóval nagyobb magyar beleszólás lett volna, illetve működött volna egy vízpótló rendszer is. Így viszont egyik napról a másikra eltűnt a víz a Felső- és a Középső-Szigetközből és lehetett menni könyörögni a szlovákokhoz vízért.

Már ez is kapitális hiba volt, de még sikerült tetézni: Magyarország nemzeti sérelmeit hangoztatva a Hágai Bíróság elé vitte az ügyet (mely természetesen gyakorlati szempontból nem ítélt a javára), ahelyett, hogy megkezdte volna a kármentést a rendelkezésre álló eszközökkel. A helyiek számára ez volt a második arculcsapás: a nem megfelelő módszerek (szivattyús vízpótlás a fenékküszöb helyett) mellett még ment a propaganda is a Szigetköz pusztulásáról, hátha az segít a nemzetközi vitában. Nem segített, de legalább további károkat okozott. Az "elpusztult Szigetköz" narratíva egyébként még bőven kitartott a 2000-es években is, amikor már vígan működött a vízpótló rendszer, és a táj nagyjából "visszatért az életbe". Az egyetemen még 2007-ben is külön kis esszét kellett írnom egy ZH-ban annak bebizonyítására, miért volt szinte minden erről a témáról leadott mondat téves... A 90-es évek közepétől a fenékküszöb építésével és a vízpótló rendszer  jelentős részben helyi erők révén történő kiépítésével sokat változott a helyzet, de ez csak ráerősített arra a "hiedelemre", hogy a környezetkárosítás felelősei a "mindenkori magyar kormány" és a "zöldek", illetve, hogy velük szemben a helyi (vízügyi/műszaki) megoldásokat kell forszírozni. A torkolati műtárgy ebből a nézőpontból a vízpótlás befejező eleme, amivel a "kormány" tartozik a Szigetköznek, jóváteendő korábbi hibáit. Mindez most találkozott a 2010-es évek "műtárgyépítő" szenvedélyével, és a megvalósulás útjára lépett.

Természetesen nem nehéz belátni, hogy mehet félre ez a dolog: egy bizonyos szempontból "magára hagyott" , kényszerpályára terelt terület, közösség olyan megoldásokat fog adni az adott problémára, ami nem veszi figyelembe az esetleges tágabb következményeket. Egyrészt nem az ő felelőssége, másrészt vele szemben sem tették ezt azok, akiknek meg a felelőssége lett volna. Hogy a torkolati műtárgy létesítése összességében valóban pozitív hatásokkal lesz-e, hamarosan kiderül. De a projekt értékelésénél tanulságos lehet a fenti szemüvegen keresztül vizsgálni  a kiváltó okokat.

Felhasznált források:

http://www.eduvizig.hu/sites/default/files/EDUVIZIG_Mosni_Duna_torkolat_KEHOP.pdf

http://www.szigetkoz.biz/terkepek/page1881.html

http://szigetkoz.eu/sajto3/torkolati_mu_2016_2.htm

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/jovo_osztol_epulhet_a_torkolati_mu_gonyunel/2487187/

http://magyarepitok.hu/mi-epul/2017/04/uj-torkolati-mederrel-allitjak-helyre-a-mosoni-duna-vizszintjet

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/jovo_osztol_epulhet_a_torkolati_mu_gonyunel/2487187/

http://www.portofgyor.hu/

 

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr712803884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tranquillius 2017.09.15. 11:55:34

A Trianoni béke II. rész /27. cikk szerint a Csehszlovák-Magyar határ a Duna hajózási fővonala. Ugyanez áll a Párizsi békében (1947) is. Eszerint Vajka Doborgaz, Nagybodak a "C" variáns megépültével átkerült (volna) Magyarországra. Ezzel a vízutánpótlás kérdése is megoldódott volna.

lezlidzsi84 2017.09.15. 12:41:03

@Tranquillius: De gondolom nem ez áll az 1977-es államközi szerződésben...

lezlidzsi84 2017.09.15. 12:47:05

@Tranquillius: Plusz ilyen helyzetben vita esetén lehet azzal érvelni, hogy az üzemvízcsatorna az nem a Duna, az maradt a medrében, még ha kevesebb víz is folyik rajta, hajózni meg lehet rajta, csak kisebb hajókkal. Mindenesetre az ilyen határfelülvizsgálati gondolatok is erősítették 1992-ben azt a hitet, hogy a (cseh)szlovákok nem merik elterelni a Dunát, mert akkor vissza kell adniuk három falut. Igazi magyaros történet...

Tranquillius 2017.09.15. 17:21:11

@lezlidzsi84: Abban az áll, hogy a két fél egyetértése nélkül nem lehet semmmilyen munkát végezni a a Dunán, mivel az határfolyó.

lezlidzsi84 2017.09.18. 09:44:28

@Tranquillius: Ezért terelték el Dunacsúnnál, ahol már nem az :) Ha jól emlékszem Moldova könyve is azzal kezdődik, hogy tulajdonképpen a Párizsi békeszerződés tette lehetővé a C-variáns néven ismert manővert.

gigabursch 2017.09.18. 14:23:11

"Dévény után mérsékeltebb esésviszonyok közé kerül a folyó..."

Nagyon erős tévedés.
Csak hogy érzékeljük:
A Duna Csúnynál történő vízlépcsőzése 18 m-es vízszint emelkedést okoz. Nagyobbat, mint Greinnél vagy Ybbsnél.
A Dunán a visszatorlasztás 22 fkm-re érvényesül.

Ehhez képest Csúnytól Komáromig már nincs két méter esés, onnan meg le Nagymarosig nincs további két méter.

Érdemes megnézni egy hosszmetszeti ábrát, ami ezt igencsak jól szemlélteti.

De visszatérve:
Pontosan ez az esés az, ami azt a minden mástól eltérő szigetstruktúrát kialakította a Duna összes másik szigetéhez képest.

"Kicsit" profán módon:
A főmeder folyik középen, amiről oldalra lefelé folynak el a vizek és amit két gyűjtő csatorna fog meg, azaz a Mosoni- és a Csallóközi Duna.

Persze itt működik még a sóderen belüli vízmozgástól kezdve ezer és egy egyéb szempont is., de a lényeg akkor is ez.
Mint amikor a Blahán a gombán mindenhol elindul a víz lefelé és mégis nem egyenletes ernyő megy le, hanem "Pisil" a gomba. Remélem érthető a hasonlat.

S itt bukik meg az a baromsághalmaz is, amivel szövegeltek a dunaökörtárs vargHa féle senkik, mert szerintük az Alföldre nem érdemes vízlépcsőt építeni.
Fogalmuk sem volt itt a meder eséséről.

gigabursch 2017.09.18. 14:25:38

Érdemes lett volna az MTA-VEAB 1984-1986-os munkáit elolvasni, vagy a későbbiekben abból is táplálkozni.

lezlidzsi84 2017.09.18. 14:49:53

@gigabursch: Bocs, rosszul fogalmaztam: a Szigetköz és a Csallóköz területére gondoltam, mint "mérsékeltebb" esésviszonyú részre. Tehát Csún után.

Kösz, megnézem az anyagokat, ha elérhetőek.

gigabursch 2017.09.18. 15:37:25

@lezlidzsi84:
Egyébként épp Temagad írtad a bejegyzésben, hogy kb. "nem tudni merre van a főmeder, mert a sok lerakódó hordalék miatt mindenfelé elfolyik a Duna..."

Ez az egész kulcsa!

Egy "gerinc" helyzetben lévő víz a megtorladás miatt mindenfelé ki akar folyni. Emiatt van az a tengernyi kis szigetecske és nem a nagy "lomha-Dunás" hordalékszigetek.

gigabursch 2017.09.18. 15:48:36

@lezlidzsi84:
Ha hazaérek és nem felejtem el az otthoni ricsajban, akkor előkeresem a pontos címét a műnek.