Pangea

Minden, ami földtudomány

Egy sosem volt obszervatórium és a nemzeti reputáció

2017. július 02. 19:30 - DSegyevy

„Segítse az érdemes fáradozókat „istenük”: a magas valutájú szokol!"

 

A Magas-Tátra különböző hegycsúcsaira tervezett meteorológiai obszervatórium több évtizeden át húzódó tervezete már a kortársak szerint is a tudománytörténet egyik „tengeri kígyója” volt. A Magas-Tátrába 1882 óta többen is szerettek volna meteorológiai obszervatóriumot építeni. A Magyar Földrajzi Társaság a századelő óta gyűjtött egy, a Magas-Tátra Nagyszalóki-csúcsán (Slavkovský štít, 2452 m) felállítandó meteorológiai obszervatóriumra. A tervezett Bolyai Obszervatórium végül nem készült el, a Magas-Tátra egykori magyar részei Csehszlovákiához (és Lengyelországhoz) kerültek az első világháború után. 

kasprowy_2014_portalgorski_pl.jpg

A Magas-tátrai obszervatórium kérdése ugyanakkor a csehszlovák érában sem került le a napirendről. Végül csak 1940-ben, a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2634 m) kezdték meg a meteorológiai megfigyeléseket az ott felépülő obszervatóriumban. A ’20-as évek eleji területi változások idején azonban még koránt sem volt egyértelmű a kezdeményezés jövője. A Magyarországi Kárpát Egyesület csehszlovákiai utódszervezetének, a Karpathenverein-nak a tárgyban született felhívására a Földrajzi Közleményekben a következő válasz jelent meg 1922-ben:

"A Bolyai obszervatórium. Jó emlékű Róth Márton iglói tanár, lelkes Tátra-barát már 1888-ban felveti egy tátrai meteorológiai magashegyi állomás létesítése gondolatát,[1] s alkalmas pontul a Nagyszalóki csúcsot jelölte ki (L. Magyarorsz. Kárpátegy. Évk. XV. 1888. német kiadás 90. old.). 1894-ben a M. К. E. felirattal fordul a magyar kormányhoz ennek a millenniumra való elkészítését sürgetve. 1895. július 3-án néhai Hegyfoky Kabosunk fent is töltötte az éjjelt a Nagyszalóki csúcson, s a csúcsot alkalmasnak találja magashegyi állomás felépítésére (L. Term. tud. Közlöny XXVII. 1895; 462. old.). 1896-ban kezdődik a közadakozás az obszervatórium javára, majd újabb időben a Magyar Földrajzi Társaság karolta fel az ügyet, s külön alapunkat kezeljük ma is — miként tagtársaink jól tudják.

Azonban hangsúlyozzuk, hogy sem az obszervatórium gondolata, sem az ügy propagálása, sem a pénzadakozásban egy árvafia cseh mákszem sincs. Hiszen a cseheknek sem tudományos, sem turisztikai gyökerük nincs a Tátrában.

Újabban a Magyarországi Kárpátegyesület felvette a csehek-jóváhagyta alapszabályok alapján működését, mint ,,Karpathenverein", amelynek vezetői a régi M. К. E. választmányából kerültek ki, s 1922 nyarán megindította az akciót, hogy csillagvizsgálót építsenek a Gerlachfalvi-csúcsra (L. Prágai Magyar Hirlap I. évf. 54. sz. 1922 aug. 5. p. 3—4). 1922 nov. 11. és 12.-ére pedig a Kárpátegyesület elnöksége magyar nyelvű köriratban hív meg bennünket, magyarokat a részvételre, csatolván egy röpiratot,[2] a megalkotáshoz, segítségünket kérve.

Segítse az érdemes fáradozókat „istenük": a magas valutájú szokol! De mi, magyarok mégsem áradozhatunk e terv mellett olyan nagyon. Röpiratuk az objektivitástól messze áll! 1. Egy Szót sem említ arról, hogy talán a mi Társaságunk is tett valamit ezen obszervatórium érdekében. 2. Önmagával jön ellentétbe a röpirat kibocsátó „Karpathenverein", amikor azt írják: „Megalkotása ma Csehszlovákia feladata, nemcsak azért, mert az ő területén fekszik a Gerlachfalvi csúcs, hanem azért is, mert ma csak neki van meg az az anyagi és szellemi ereje, amely képessé teszi a terv megvalósítására." (L. Röpirat III.col. alulról 8. bekezdésben). Miként gondolja a bölcs elnökség megoldani[3] eme, bizony főként: nem csupán az aranyborjú imádatával megoldódó kérdést? Mi magyarok csak nemes adakozók legyünk egyrészt, másrészt meg mivel nem raboltak el még mindent a megszálló csapatok, mivel a demarkácionális vonalakon belül még nem jutott elég a feneketlen mély cseh bendőbe, csak (!!) az a terv, hogy: „A belföldi tudományos társaságoknak kellene az obszervatóriumot felépíteni, amelyhez a külföldi tudományos társaságok adnák a műszereket..." Milyen szerények, lám ezek a csehszlovákok! Kegyeskednének elfogadni a „külföldi" tudományos társaságoktól a műszereket - s aztán ők fényeskednének ezzel az „idegen toll" dísszel. Köszönjük, Csehszlovákia, a szíves instanciát. Megjegyezzük jól magunknak, hogy а Кárpát egyesület mostani vezetőségének 1. "mi „külföldiek" vagyunk, 2. de azért (mivel magyar nyelvű e Röpirat, ennek révén bizonyosan nem az angliusoktól akar műszereket kapni) leereszkedik hozzánk s el is fogadná az ajándékot; 3. annyira öntelt az elnökség, hogy szemeinkbe is mondja, — bár kérni mer ugyanakkor tőlünk - miszerint „csak" nekik van meg a „szellemi" erejük is a terv megvalósításához.[4]

Nem is fájna megbélyegzésünk, ha ezeket mondjuk pl. oláhok, rácok, csehek vagdosnák fejünkhöz, de a Kárpátegyesület vezetői nyelvünkön szólnak hozzánk, s ők maguk is magyarok voltak volna - persze régen (amikor valójában sem volt magyar szívdobbanásuk). 
Ne méltóztassanak – érdemes kárpátegyesületi elnökség! – ránk „anyagilag és szellemileg tehetetlen" magyarokra számítani! Kár volt a magas pozícióiból „lepillantani" reánk. Azonban tisztelettel tudatjuk: 1.

„Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit, A szégyen bélyegét, mely rajta vereslik", 

de még 2. kegyeskedjenek el nem felejteni egy pillanatra sem hatalmuk magas pozíciójában: az utóbbi években, 1915 óta, ott a Magas-Tátrában a depresszionalis szelek[5] mind sűrűbben, elementáris erővel sepertek el útjukban minden akadályt, épp ott a Gerlachfalvi és Nagyszalóki csúcsok alatt! A turáni síkság mérhetlen távlatához szokott és edzett szemű Turul acélszárnya csattogásán keletkező szélviharnak majd pehely foszlányok sem lesznek az i. t. urak!

[1] Az első hegyi obszervatóriumot hold. Térу Ödön a Szitnyán szerette volna látni (l. Dr. Téry Ödön: . Selmeczbányai Híradó 1882. I. évf. 13. szám. Az első magaslati megfigyelőt a Magyar Turista Egyesület létesítette. (Dr. Réthly Antal: A magyar Turista Egyesület 25 éves múltja 1888—1915, Budapest 1914, 157. old.).
[2] „Obszervatórium a Gerlachfalvi csúcson" 1 old. ½ nyomd. ív.)
[3] A Gerlachfalvi csúcson való felállítását alpin szempontból a hazai szakirodalom kifogásolja, mert akkor ez a csúcs a hegymászók részére — elveszett (v. ö. Turistaság és Alpinizmus XII. évf. 9/10. szám, 1922. szept okt. 194. old.)
[4] A németnyelvű, s a Késmárkon megjelenő Karpathen-Post 1922 okt, 28.-i számában közreadott felhivásban nem feszeleg az elnökség Csehszlovákia egyedül való, kizárólagos képességével!
[5] Marczell György magyarázata Vadas Jenő cikkében: (Erdészeti Kísérletek 1916. XVIII. 2. oldal)."

A Bolyai obszervatórium. IN: Földrajzi Közlemények. 1922. Vol. 50. pp. 225-226.

szepes2.jpgA Magas-Tátra környékének anyanyelvi viszonyai 1910-ben (zöld - szlovák; piros - magyar; narancs - német; barna - rutén; lila - román; szürke - egyéb), forrás: magángyűjtemény

A Magyar Földrajzi Társaság és a Magyarországi Kárpát Egyesület közös múltja (1873-1889)

A Magyarországi Kárpát Egyesület 1873-ban, egy évvel a Magyar Földrajzi Társaság után alakult meg a Szepességben, így vezetői és tagjai kezdetben jobbára szászok voltak, fő érdeklődési területének a Magas-Tátrát tekintette, de hamar számos területi osztálya alakult szerte az országban. Eleinte a két szervezet szinte testvérként tekintett egymásra. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a cipszer kötődésű Hunfalvy János (szül.: Johann Hunsdorfer, Nagyszalók, 1820-1888), a Magyar Földrajzi Társaság első elnöke, az intézményesült magyar nemzeti földrajztudomány megalapítója,  aktív szerepet vállalt a Magyarországi Kárpát Egyesületben is: ő volt az egyesület Budapesti Bizottságának első elnöke. Mellette azonban még az MFT számos tagja, így például Thirring Gusztáv, Lóczy Lajos és Déchy Mór is tevékenyen részt vett az MKE életében.

Utak elválnak: Budapest-Szepesség szembenállás, majd kivonulás (1889-1891)

A két szervezet egymástól való eltávolodása leginkább az MKE identitás-válságára vezethető vissza. 1889-ben vita bontakozott ki az egyesületben arról, hogy az egyesület székhelye a jövőben a Szepességben (ezekben az években éppen Lőcsén), vagy Budapesten legyen-e. A Budapest mellett érvelők (ebben vezető szerepet vittek a Budapesti Osztály tagjaiként az MFT itt is aktív tagjai, különösen Thirring Gusztáv) egyrészt általánosságban szerették volna, ha Budapestről szervezve az MKE országos jelentőségre tesz szert (és így egyértelműen magyar nemzeti jelleget kap), míg az egyesület szász vezetősége szerette volna, ha a Magas-Tátrára (és így a szepesi szász érdekekre) irányuló kiemelt figyelem megmarad, mondván, ez az ország egyetlen valódi magashegysége. Miután a vezetőség mégis belement volna a budapesti költözésbe, a Tátrafüreden tartott közgyűlés leszavazta azt.

A Budapest-pártiak alulmaradásuk okát így látták:

„(...) A régi alapszabályok nem engednek az ország távol vidékein fekvő Osztályoknak a gyűlésen semmi befolyást, - a megjelenő tagok fej szerint számolnak s így történt, hogy a gyűlésező hely vidéke tagjainak többsége, kapacitálván a fürdőző, a viszonyokkal nem ismerős, az egyleti működésre talán soha be sem folyt esetleg ott lévő tagokat, lemajorizálták az összes Osztályokat, le magát a vezető központi választmányt, mely a tervezetet elfogadásra ajánlotta. A Budapesti és a Mátra-Osztály tagjai mintegy felét teszik az összes tagoknak; ha volt ott tőlünk 10 tag (mert hisz külön vonatot nem rendezhettünk a gyűlésre, az ország szélére!) ezt a két osztályt, talán tegnap belépett 10 külföldi fürdővendég ellensúlyozhatta! (...)”

Központ. IN: Turisták Lapja. 1891. Vol. 3. pp. 202.

Mivel törekvéseik az MKE egészének megreformálására nem jártak sikerrel, a Budapesti Osztály az 1891. szeptember 5-i választmányi ülésén elhatározta az egyesület központjától való elszakadását, a Budapesti Osztály megszüntetését, és új egyesület létesítését. Ennek nyomán született meg a máig létező Magyar Turista Egyesület.

A viszony a két turisztikai szervezet között valamelyest rendeződött (bár később is előfordultak konfliktusok, pl. az I. bécsi döntés után a visszakerült turistaházak elosztása kapcsán), a két szervezet végül nagyjából azonos súlyúvá nőtte ki magát. 

Kísérlet az obszervatórium felállítására Vol.1 (1894-1897)

Egy tátrai obszervatórium ügye, ahogyan arra az idézett cikk is utalt, a Magyarországi Kárpát Egyesületben 1894-ben merül fel először. Ekkor azonban az egyesület még csak egy egyszerű meteorológiai megfigyelőállást akart a magyar kormány pénzügyi segítségével, a Nagyszalóki-csúcson, a Millennium tiszteletére létrehozni. Hegyfoky Kabos meteorológus, ahogy az első idézetben is szerepel, 1895 nyarán vizsgálatokat folytatott a csúcson, és alkalmasnak is találta azt. Erről beszámolt a Magyar Természettudományi Társaság közgyűlésén tartott előadásán is. Ekkor sikerült az ügy mellé állítani Konkoly-Thege Miklóst, a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatóját is, és a Magyar Tudományos Akadémiát is csakhamar sikerült megnyerni a létesítendő obszervatórium ügyének, viszont a Magyarországi Kárpát Egyesület fokozatosan kiszorult a kezdeményezésből.

A létesítendő meteorológiai obszervatórium turistaházként is működött volna. Egy 10 × 15 m alapterületű, egy előszobából, egy konyhából, egy kamrából, két lakószobából, egy vendégszobából állt volna, továbbá külön helyiség állt volna a műszerek rendelkezésére. A meteorológiai megfigyeléseket elősegítendő egy 10 méter magas, 6 méter átmérőjű torony is tartozott volna az épülethez. A létesítményt tisztán meteorológiai profillal javasolták létrehozni, a csillagászati vizsgálatokat itt nem támogatták még.

A projekt pénzügyi részének biztosításához a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztályát nyerték meg a kezdeményezők. Abban állapodtak meg, hogy csatlakoznak a Nagyszalóki-csúcson építendő létesítmény megvalósításához, de ha nem sikerül megegyezniük, akkor a Magas-Tátra más részén fognak saját menedékházat építeni. Az obszervatórium ügye azonban hamar zátonyra futott, a Természettudományi Társaság Szepes vármegye törvényhatóságához intézett előterjesztése ugyanis pénzhiány miatt elakadt, a Magyar Turista Egyesület pedig ekkor kihátrált a kezdeményezés mögül, és a Szepesi-Öt-tóhoz tették át a helyszínt. 1899-ben itt nyílt meg a Téry menedékház, a Magas-Tátra egyik legmagasabban fekvő (2015 m), egész évben üzemelő menedékháza, ami ma is létezik. Ekkor a Magyar Természettudományi Társaság az ügy megmentésére állami segítséget próbált kérni, azonban a beadványt elutasították. Ennek indoka épp az ügyet kezdetben leginkább pártoló Konkoly-Thege Miklós szakvéleménye volt, miszerint a központi obszervatórium kérdése elsőbbséget élvez a hegyvidéki obszervatóriummal szemben. Ez utóbbi a ma Szlovákiában található Ógyallán épült meg 1900-ban (Csillagászati Obszervatórium 1871 óta működött már Ógyallán), majd az új határok kialakulása után a Sváb-hegyre telepítették.

Vol.2 (1905-1910)

A Magyar Turista Egyesületben Réthly Antal előadása nyomán néhány évvel később újra felmerült az obszervatórium építésének ötlete.

A Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya 1909 márciusában azon kérvénnyel fordult Darányi Ignác földművelésügyi miniszterhez, hogy vásárolja meg tőle azt a Téry-menedékházat, amit a korábban tervezett közös obszervatórium helyett építettek, hogy az árából, illetve társadalmi gyűjtésből fedezhessék az immár a Gerlachfalvi-, korabeli nevén Ferenc József-csúcsra (Gerlachovský štít, 2655 m) építendő obszervatórium felépítését. Erről a tervezetről már részletes költségvetés, valamint alaprajzokkal is ellátott műszaki leírás is fennmaradt.

tl190921.JPG

tl190919.JPGA Gerlachfalvi-csúcsra tervezett meteorológiai obszervatórium és turistaház tervrajzai (forrás: Gabriny Sámuel: A Ferencz József-csúcson létesítendő „Budapesti ház” és ezzel kapcsolatos „Meteorológiai obszervatorium” épületének műszaki leírása. IN: Turisták Lapja. 1909. Vol. 21. pp. 16-20.) 

A minisztérium, noha Darányi tudományszeretetére apelláltak, pénzügyi támogatást nem adott, a menedékházat sem vásárolta meg. A terv Téry Ödönnek, az ügy lelkes támogatójának az MTE éléről 1910-ben történt visszavonulásával került le végleg a napirendről.

foldszint.JPG

 1_emelet.JPG

2_emelet.JPG

meteo.JPGA Gerlachfalvi-csúcsra tervezett meteorológiai obszervatórium és turistaház tervrajzai. (forrás: Gabriny Sámuel: A Ferencz József-csúcson létesítendő „Budapesti ház” és ezzel kapcsolatos „Meteorológiai obszervatorium” épületének műszaki leírása. IN: Turisták Lapja. 1909. Vol. 21. pp. 16-20.)

Vol.2,5 (1905-1920-(1943?))

Tulajdonképpen itt térünk rá a nyitóidézetben a Karpathenverein magyar nyelvű agitációs röplapjából hiányolt kezdeményezésre. A Magyar Földrajzi Társaság 1905 körül határozta el, hogy egy, a Magas-Tátra egyik hegycsúcsán létesítendő meteorológiai obszervatórium ügye mellé áll, ehhez Konkoly-Thege Miklóst is (ismét) megnyerték (ekkorra az ógyallai meteorológiai obszervatórium már elkészült). A társaság azért vállalta fel a kezdeményezést, mert hosszú távú elképzelései között az szerepelt, hogy a Balaton- és az Alföld-Bizottság tevékenységének befejeztével a Magas-Tátra felé fordulnak, és szerették volna, ha addigra már hosszabb idősoros adatok állnak majd rendelkezésükre. Ez a vállalkozás sok tekintetben nem elválasztható a Magyar Turista Egyesület kezdeményezésétől, hiszen a kérdés körül a különböző szakfolyóiratokban és egyéb sajtótermékekben folyó diskurzus személyi szinten is összeért, azonban a Magyar Földrajzi Társaság elsősorban a Nagyszalóki-csúcsban gondolkozott a helyszínt illetően, kivételt képez ez alól az a rövid periódus 1909-ben, amikor készek lettek volna a Magyar Turista Egyesület éppen felfutóban lévő, a Gerlachfalvi-csúcsot célzó kezdeményezése mögé pénzügyileg is beállni.

A Bolyai-obszervatóriumnak keresztelt, turista-menedékházként is működtetendő obszervatórium felállítására az MFT gyűjtést kezdett, illetve vidéki előadásokat is szervezett (ezekben Réthly Antal és Cholnoky Jenő jártak az élen), elsősorban a Felvidéken.

Ahogy korábban az MKE, úgy az MFT is próbált állami támogatást szerezni a vállalkozásához, ezt azonban nem sikerült elérnie, a kudarcról egy meglehetősen keserű hangvételű írásban adtak hírt:

„(...) Minálunk még sokat kell az embereket tanítani és nevelni, hogy ne csak az érdekelje őket, ami ősapáinkat, hanem tekintsenek egy kissé messzebb is, a jövendőbe. Amíg más országokban a levegő magasabb rétegeinek megismerése, a repülés problémája, a dróttalan táviratozás mestersége lázban tartja a világot, addig mi szűk látókörrel, aprólékos belső küszködésekkel maradunk el a művelt népek mögött.

Társulatunk tagjai képviselik hazánkban azt a legműveltebb elemet, amely a geográfiái ismeretek alapján széles látókör felett tekinthet szét, azért ismét tagjainkhoz fordulunk, hogy értsék meg és értessék meg a kor intő szavát s minden erejükkel segítsenek megvalósítani Társaságunknak ilynemű törekvéseit. (...)”

A Magas-Tátrán létesítendő Bolyai-obszervatórium. IN: Földrajzi Közlemények. 1908. Vol. 35. pp. 297.

Az adománygyűjtés ennek ellenére folytatódott, külön Tátra-Obszervatórium-Alapot hoztak létre a társaság költségvetésében, melynek vagyona 1920-ig, a Trianoni békeszerződés aláírásáig gyarapodott, az eredetileg tervezett összeg nagyjából negyedét sikerült adakozásokból összegyűjteniük. Ennek nagy részét az első világháború idején hadikölcsönként jegyezték. Ezt követően a kérdés a Magas-Tátra elvesztésével elsorvadt, ugyanakkor – itt is jelezve az államhatárok átmenetiségét – az alap egészen 1943-ig megtalálható a társaság költségvetésében, igaz, tartalma az elkövetkezendő több mint 20 évben már csak a kamatokkal bővült, a gyakorlatban pedig elértéktelenedett.

Vol.3 (1922-1924)

A fenti előzmények után tulajdonképpen ennél a pontnál értünk el oda, hogy az obszervatórium-ügy azon, sokadik hullámát is bemutassuk, amelyre az írás elején ismertetett idézet reflektált. Az első világháborút követően a Magyarországi Kárpát Egyesület két részre szakadt. A nagyobb része a természeti kincsekkel együtt Csehszlovákiához került, és itt német-magyar kisebbségi egyesületként, Karpathenverein néven, késmárki székhellyel működött tovább. Az egyesületet a Csehszlovák állam kezdetben komoly nyomás alá helyezte, és csak 1922-re enyhült valamelyest a helyzet. Első komolyabb intézkedésként leporolták a Magyar Turista Egyesület 1909-es obszervatórium-tervezetét. Az elképzelés már az első rendes közgyűlésen, 1922 augusztusában testet öltött, a szakmai kérdések megvitatására 1922. november 11-12-ére hívtak össze értekezletet több szakember jelenlétével.

 
obszervatoriumturistikundalpinismus222321.JPGAz 1922. november 10-11-i értekezlet résztvevői (forrás: Karpathenverein: Die Tagung wegen des Observatoriums. IN: Turistik und Alpinisimus, 1922–1923, Vol. 3. pp. 233-237.) 

Erre a megbeszélésre szóló meghívó lehetett az a mintegy másfél oldalnyi terjedelmű röpirat, amelyre válaszul született meg a nyitóidézetként szereplő írás a Földrajzi Közleményekben. A Karpathenverein nem csak a Földrajzi Társaságot, hanem a Magyar Turista Egyesületet, valamint az Országos Meteorológiai Intézetet is megkereste a tervezettel. A megkeresettek különböző vérmérséklettel reagáltak:

„(...) Egyik-másik propagandairatnál kissé elidegenítőleg hat, és fájdalmasan érintett bennünket, hogy úgy állítják be a dolgot, mintha Csehszlovákia kultúrfölénye tenné lehetővé a terv megvalósítását. Megengedjük, hogy az anyagi eszközöket a mesterségesen feltornásztatott sokolokkal Csehszlovákia tudná ma legkönnyebben előteremteni, – bár ismerve az ottani gazdasági válságot, ebben is kételkedünk, – ami azonban a kultúrfölényt illeti, eléggé közismert, hogy mindent, ami a Tátrában kultúrát jelent, a magyaroknak, szepesieknek köszönhetünk, mig a „csehszlovák“ kultúrának eddig még csak negatív, romboló oldalát volt alkalmunk megismerni. Helyeseljük, hogy egy ilyen nagy, egész Közép-Európa tudományos és közgazdasági világára mérhetetlen fontosságú terv megvalósítására a legszélesebb körű támogatást és az államhatalom teljes erejét igyekeznek megnyerni, de ehhez nem szükséges a múlt hálátlan feledése, mert ily módon elveszthetik a magyar körök támogatását, mely talán szomorú valutáris viszonyainknál fogva ma nem oly lényeges, de tekintve, hogy a Magas Tátrának, tekintet nélkül az országhatárokra, mégis csak a nagy magyar medence a természetes Hinterlandja, ez a jövőben súlyosabb következményekkel járhatna. (...)”

Obszervatórium a Gerlachfalvi-csúcson. IN: Turistaság és Alpinizmus. 1922. Vol. 12. pp. 220.

Egy másik vélemény:

„(...) Azt kéred, ismertessem nézetemet arról a mozgalomról, amely szerint a cseh-szlovákok – dehogy, hiszen a jó magyar érzésben élt zipserek csinálják – a Magas Tátra legmagasabb csúcsán meteorológiai obszervatóriumot akarnak építeni. A dologról már régebben tudok. A Meteorológiai Intézetet is felkeresték körlevelükkel és bizony bármennyire fájdalmas is az, hogy a felvidéket a csehek átmenetileg megszállva tartják, mégis a magam részéről nagyon, de nagyon örülök ennek a mozgalomnak. Ha siker koronázza, abból nemcsak a zipsereknek és indirekt a cseh-szlovák időleges államnak, hanem az egész tudományos világnak és végül még nekünk magyaroknak is kétségtelenül hasznunk lenne. Sőt még azt is hozzá kell tennem, ha rajtam múlnék, átadnám nekik azt a pénzt is, amelyik itten a Tátra-obszervatórium alapja javára összegyűlt. Sajnos, ebből ugyan alig egy néhány csehkoronás napszám kerülne ki, de a pénz mégis csak eljutna arra a célra, amelyre gyűjtötték, illetve adták. Jól tudod, hogy erre az első pénzt éppen Tátrafüreden a nagy szállóban tartott előadásomon gyűjtötte össze dr. Dalmady Zoltán, és Lóczy Lajos tőlem mint az obszervatórium első pénzét vette át és kezelte.

Már abból is, amit eddig megírtam, megismerted állásfoglalásomat és nézetemet ebben a kérdésben. A jó zipserek, akik ma jó arcot vágnak a rossz játékhoz, ha komolyan akarják a dolgot, talán meg is tudják csinálni. Az előttem fekvő tervezet szerint is óriási pénzre van szükségük. De nem hiába csinálják ezt a zipserek a csehekkel. Már is üzleti alapra fektették az egész ügyet és biztosra vehetjük, hogy számításaik a kifizetődést illetőleg helyesek. (...)

Réthly Antal: A Gerlachfalvi obszervatórium kéréséhez. Levél a szerkesztőhöz. IN: Turisták Lapja. 1923. Vol. 35. pp. 47.

A Réthly által említett tervezet a Karpathenverein Késmárkon megjelenő lapjában, a Turistik und Alpinismus-ban (ez nem azonos a magyarországi Turistaság és Alpinizmus c. folyóirattal) érhető el. E szerint a meteorológiai obszervatórium két emelet magas lett volna, és a terveknél jelentős mértékben támaszkodtak volna a korábban már bemutatott, 1908-as Gabriny-féle tervezetre (Gabriny Sámuel már 1918-ban meghalt). Emellett drótkötélpályát is terveztek építeni. Részletes költségvetést is mellékeltek, a különböző változatok 11-13 millió csehszlovák koronából tartották megvalósíthatónak a csúcson építendő turistaházat és meteorológiai obszervatóriumot, valamint a drótkötélpályát, ebből az épület azonban csak 2 milliót vitt volna el, a többi a felvonóra kellett volna. A tervezet szerint 22-26 év alatt hozta volna vissza a létesítmény a belé fektetett pénzt.

drotkotel.JPGA Gerlachfalvi-csúcsra vezető drótkötélpálya 1922-es tervezete (forrás: Karpathenverein: Technische Vorarbeiten zum Entwurf eines meteorologischen Observatoriums, sowie einer Verbindungsbahn auf der Gerlsdorfer Spitze (Referat des Bauausschusses des Karpathenvereines). IN: Turistik und Alpinismus,1922-1923, Vol. 3. pp. 224-232.) 

A vállalkozás kezdetben nagy lelkesedéssel indult, előadásokat, gyűjtést is szerveztek, valamint az obszervatórium előkészítésének fent említet értekezletén való részvételre több szakembert és minisztériumi küldöttet is sikerült megnyerni.

A kezdeményezés azonban ezen a novemberi értekezleten érdekes fordulatot vett. A megbeszélésen jelen volt a csehszlovák hadügyminisztérium képviselője is, aki a tervek ismertetését követően felállt, és bár a kormányzat érdeklődéséről a tervezetet biztosította, ugyanakkor kijelentette, hogy az objektum megvalósítása katonai szempontok miatt állami feladat, és hogy annak megvalósítása csak a Javorinát érintő lengyel-csehszlovák határvita rendezése után van mód. Ezzel a kezdeményezés ismét lendületet vesztett, a kialakult helyzetre, tapasztalva a Csehszlovák kormányzat meghatározó jelenlétét az ügyben, a magyarországi szaksajtó élesen reagált. A távlati cél sosem változott, az oda vezető út azonban a pillanatnyi helyzet szerint módosulhatott, így ezúttal a cipszerek helyett már a prágai kormányzatot találták meg:

„(...) Ha egy ország egyik legrégibb kultúregyesülete egy ily nagyfontosságú tervet vet fel, és annak megvalósítása érdekében oly lelkesen fáradozik s az előkészületekből látszik, hogy az ügy a legjobb kezekben van, semmi esetre sem lehet az állam feladata, hogy a terveket egyszerűen kisajátítsa, és maga akarja majd egyszer vagy soha a tervet megvalósítani, ez egyszerűen az eszme elkommunizálását jelentené. Hanem igenis feladata az államnak, hogy a terv megvalósítása érdekében minden lehető módon támogassa az illető egyesületet, a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésére bocsássa, szállítási kedvezményekkel, ingyenes katonai munkaerő rendelkezésre bocsátásával stb. siessen segítségére, de nem szabad a kezdeményezést, a szellemi vezetést az illető kultúregyesület kezéből kivennie. Ha eszünkbe jut a szélmalomharc, melyet a cseh állam hosszú időn át a Kárpát Egyesület ellen minden ok nélkül folytatott, ha eszünkbe jut a sok nehézség, amelyet az egyesületnek az alapszabályok körül a hatóságok okoztak és a menedékházak elkobzására (mert csak így nevezhetjük azt) gondolunk, erősen kételkednünk kell azon ígéretek értékében és őszinteségében, hogy annakidején a K. E.-et a munkálatokba be fogják vonni és tartunk tőle, hogy – ha mégis sor kerül az obszervatórium megvalósítására egykor – a Kárpát Egyesület szellemi erejét, munkakedvét, alkotó vágyát megint csak a Klub Ceskoclovenskych Turistu igyekszik majd lefölözni… Minthogy a cseh miniszter képviselőjének lépése által az obszervatórium terve, úgy véljük, jó időre lekerült a napirendről, ez alkalommal nem tartjuk szükségesnek, hogy a Gerlachfalvi-csúcs tervével szemben a Nagyszalóki-csúcson való építkezés előnyeire újból rámutassunk. (...)”

A Gerlachfalvi-csúcson építendő obszervatórium ügyében. IN: Turistaság és Alpinizmus. 1922. Vol. 12. pp. 244.

A kezdeményezés később valóban elhalt, 1924 áprilisából ugyan még van róla információnk, hogy a csehszlovák Nemzetvédelmi minisztérium a Gerlachfalvi-csúcson obszervatóriumot kívánt felállítani, azonban az elkövetkezendő években sem történt előrelépés az ügyben.

+1 kísérlet (1940-1944)

A revíziós célok részleges megvalósulásának idején, 1940-ben azonban újabb magashegyi obszervatórium-építési terv merült fel a Magyar Földrajzi Társaságban. Ezúttal a visszacsatolt Észak-Erdély területén, a Radnai-havasokban, az akkori Magyarország legmagasabb pontján, az akkori Horthy-csúcson (Nagy-Pietrosz/Vârful Pietrosul Rodnei, 2303 m) tervezték az obszervatóriumot felállítani, ezt már az első adandó alkalommal, 1940 augusztusában javasolták. Az obszervatórium részére az MFT-ben 1942-re 1000 pengőt irányoztak elő (noha a még mindig létező, de csak a kamatokból gyarapodó, és idő közben elinflálódó Tátra-obszervatórium-alap ekkor már csak 16,37 pengőt tett ki, azt nem egyesítették a másik obszervatórium-alappal, így két ilyen tétel is szerepelt a társaság költségvetésében). Végül ez a törekvés sem jutott el a megvalósításig.

A megvalósulás ((1938)/1940)

A Magas-Tátra egykori magyar területein végül 50 évvel az első tervezgetések után a Lomnici-csúcson épült meg a máig működő magashegyi meteorológiai obszervatórium, a méréseket 1940-ben kezdték meg. Ekkor készült el a csúcsra vezető kabinos felvonó is. 1957 és 1962 között épült fel a ma is látható épület, azóta a fő profilt már a csillagászati megfigyelések jelentik, ezek közül is elsősorban a napkorona megfigyelése, azonban a továbbra is gyűjtenek meteorológiai adatokat is. A létesítményt a Szlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézete, valamint a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet tartja fenn.

lomnici.jpg A Lomnici-csúcson álló obszervatórium. (forrás: grossglockner.hu)

A lengyel oldalon, a Gáspár-csúcson (Kasprowy Wierch, 1987 m) már pár évvel korábban, 1938-ban megépült a máig működő meteorológiai és csillagászati obszervatórium, melyhez szintén drótkötélpálya vezet fel Zakopane irányából. Ez az épület a mai Lengyelország mindmáig legmagasabban fekvő épülete.


kasprowy_wierch-kasprov_vrch_winter_1.jpgA Gáspár-csúcson álló lengyel obszervatórium (forrás: wikipédia)

Összefoglalás

A fentiekből kitűnik, hogy az obszervatórium felépítése a korszakban a szűkebben vett természettudományi értékén túl egyfajta szimbolikus, nemzeti értékkel is bírt a hazai tudományos közélet résztvevői számára. A létesítmény tehát ilyen értelemben túlmutatott volna önnön tudományos jelentőségén, hiszen azt sugallta (volna) a kor emberének, hogy a (magyar) ember meghódította az „ország tetejét”. Tanulságos a korabeli tudomány és a hatalom viszonyára nézve, hogy az aktuális (nemzet)politikai szituáció miképpen képeződik le még olyan látszólag politikamentes tudományterületek esetében is, mint a meteorológia, ez a szempont hogyan segíti, vagy éppen lehetetleníti el az egyes projekteket. Emellett tanulságos, hogy a különböző területek, szervezetek miképpen tudtak együttműködni akár éveken keresztül egymással, milyen személyes kapcsolati hálók tették lehetővé a már többször elsikkadt vállalkozás újból és újból történő felbukkanását.

Azt viszont már az adakozási hajlandóságból szűrhetjük le, hogy a nemzeti tudomány eszméjét és a konkrét természettudományi kérdéseket a(z adakozó) nagyközönség számára általában csak mérsékelten sikerült összekötni.

 

Felhasznált Irodalom:

  • Gabriny Sámuel: A Ferencz József-csúcson létesítendő „Budapesti ház” és ezzel kapcsolatos „Meteorológiai obszervatorium” épületének műszaki leírása. IN: Turisták Lapja. 1909. Vol. 21. pp. 16-20.
  • H. Gy.: A Magas-Tátrán létesítendő Bolyai-obszervatórium. IN: Földrajzi Közlemények. 1908. Vol. 35. pp. 296-297.
  • Karpathen-Post szerkesztősége: Das Observatorium auf der Gerlsdorfer Spitze. IN: Karpathen-Post. Politisches Wochenblatt zur Förderung der gesamten Interessen des zipser Deutschtums. 1922. október 28. pp. 2.
  • Karpathenverein: Die Tagung wegen des Observatoriums. IN: Turistik und Alpinisimus, 1922–1923, Vol. 3. pp. 233-237.
  • Karpathenverein: Technische Vorarbeiten zum Entwurf eines meteorologischen Observatoriums, sowie einer Verbindungsbahn auf der Gerlsdorfer Spitze (Referat des Bauausschusses des Karpathenvereines). IN: Turistik und Alpinismus,1922-1923, Vol. 3. pp. 224-232.
  • Magyar Földrajzi Társaság: Az obszervatórium. IN: Földrajzi Közlemények. 1922. Vol. 50. pp. 225-226.
  • Magyarországi Kárpát Egyesület: Frage des meteorologischen Observatoriums auf der Gross-Schlagendorfer-Spitze. IN: Jahrbuch des Ungarischen Karpathenvereines. 1897. Vol. 24. pp. 86-87.
  • Magyarországi Kárpát Egyesület: Ein meteorologisches Observatorium auf der Gross-Schlagendorfer Spitze. IN: Jahrbuch des Ungarischen Karpathenvereines. 1896. Vol. 23. pp. 155-157.
  • Magyarországi Kárpát Egyesület: Vereinsgeschichte. IN: Jahrbuch des Ungarischen Karpathenvereines. 1894. Vol. 21. pp. 16-33.
  • Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya: Kivonat az M. T. E. Budapesti Osztályának a Földmivelésügyi Miniszter Úrhoz intézett kérvényéből. IN: Turisták Lapja. 1909. Vol. 21. pp. 12-15.
  • Réthly Antal: A Gerlachfalvi obszervatórium kéréséhez. Levél a szerkesztőhöz. IN: Turisták Lapja. 1923. Vol. 35. pp. 47-53.
  • Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége: A Gerlachfalvi-csúcson építendő obszervatórium ügyében. IN: Turistaság és Alpinizmus. 1922. Vol. 12. pp. 244.
  • Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége: Obszervatorium a Gerlachfalvi-csúcson. IN: Turistaság és Alpinizmus. 1922. Vol. 12. pp. 220.

Internetes források:

  • Polgárdy Géza: Magyar Turista Lexikon. Turistaság története a második világháborúig. 1941.http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/tortenet/turizmus/turtor3.htm (2017. 07. 01.)
  • A Szlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének honlapja https://www.ta3.sk/l3.php?p3=lso (2017. 07. 01.)

Borítókép: A Gáspár-csúcson lévő felvonó és obszervatórium. forrás: portalgorski.pl

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr4112634233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.07.02. 21:06:43

"Azt viszont már az adakozási hajlandóságból szűrhetjük le, hogy a nemzeti tudomány eszméjét és a konkrét természettudományi kérdéseket a(z adakozó) nagyközönség számára általában csak mérsékelten sikerült összekötni."

Véleményem szerint azért "tartjuk" az államot, hogy az alapkutatást - nemzetiségi szempontok figyelembe NEM vétele mellett támogassa. Mert a tudomány, az nemzetközi. Ebből valahol az a civil hozzáállás is levezethető; én - mint civil, adózással kizsigerelt polgár - eftárs - adakozzak alapkutatási célra? Ha Monarchia, ha anarchia, ha Csehoszlovákia, ha Tisoland, haha.

Erről ennyit. Állami alapadatok gyakori felhasználójaként hagy ne filózzak azon, ki mérte, milyen nemzetiség mérte, miazmás. Határokon átnyúló problémákat csak és kizárólag jól dokumentáltan mért alapadatokkal lehet megoldani. Ha ilyen nincs, akkor tenyér széttár, aztán a válasz annyi, (minden nemzetiségű) gyerekek, problémákat akkor lehet megoldani, ha van (szabványosan) mért adat.

Nincs adat? Akkor a problémákat oldjátok meg ti.

Amúgy meg lehet ennek "nemzetiségi élét élezni", de nem kéne. Semmivel nem lesz jobb, és az esetleges visszarendeződést sem szolgálja.

Ahogy elvették, ugyanúgy - nagyhatalmi érdektől vezérelve - visszaadhatják. Ezt a velünk nyolc szomszédos országban élő honfitársaink is így élik meg. Elvették őket tőlünk. Ezzel az erővel vissza si adhatják. Bármit is gondolnak erről a velünk szomszédos népek, lelkük mélyén ők is tudják.

Még egyszerűbben. Nem a szomszédokkal van a bajunk, még ha ők ezt fordítva is látják.