Pangea

Minden, ami földtudomány

India népesedéstörténete

2016. december 18. 20:34 - lezlidzsi84

India népessége a becslések szerint 2014-2015-ben elérte az 1,25 milliárd főt, az éves átlagos növekedést figyelembe véve pedig nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a 2020-as években átveszi a világ legnépesebb országa címet Kínától. A csaknem minden hatodik földlakót lakójának mondható ország lakosságszámára és népességnövekedési ütemére van aki csodálattal, van aki megdöbbenve és kérdésekkel telve és van aki félelemmel tekint, ugyanakkor az ország újabb kori népesedéstörténetének áttekintése kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük Földünk alapvető népesedési folyamatait és eloszlassunk pár ezekkel kapcsolatos tévhitet.

India a történelmi időkben mindig is Földünk egyik nagy "emberi hangyabolya" volt, a nagy folyamvölgyi, öntözésen alapuló kultúrák csaknem mindig a kínaival összemérhető népességkoncentrációt eredményeztek a szubkontinensen. Itt merül fel, hogy mit is tekintsünk pontosan Indiának? Az írott történelem során az indiai szubkontinens államalakulatai sok esetben túlnyúltak a mai ország keretein (főként északon), míg a kulturálisan is eltérő délt nem mindig sikerült hatalmuk alá vonniuk. Amennyiben az utolsó nagy birodalmak (Mogul, Brit) határain belüli részt tekintjük vizsgálatunk alapjának, akkor "India" már ma is a világ legnépesebb "régiója", ugyanis ennek a ma 200 milliós népességű Pakisztán és a 160-170 milliós Banglades is része.

india_sights_culture_002_crowd_shopping_342046315.jpgAz írott történelem folyamán jellemzően a Föld minden 6. lakója az indiai szubkontinensen élt - (forrás

Az első, 1871-es modern indiai népszámlálást megelőzően természetesen csak becsléseink lehetnek a szubkontinens népességéről, azonban nagy általánosságban igaz lehet, hogy az írott történelem folyamán csaknem mindig minden 6-7. ember a szubkontinens lakója volt. 1600 - körül a mintegy 660 millió földlakóból körülbelül 100 millió lehetett "indiai", a népességszám 1750-re 125 millióra, az első népszámlálásra pedig 238 milliósra nőtt. (Ez a szám nem fedte a mai Pakisztán egyes hegyvidéki területeit, de tartalmazta a mai Dél-Mianmar lakosait.), míg 1921-ben 319 millió embert írtak össze a területen.  A népesség növekedési üteme az említett időszakban némileg lemaradt a világ átlagos növekedési ütemétől (1921-ben már csaknem 2 milliárd földlakóról beszélhettünk), amit csak részben írhatunk az ipari forradalommal járó tudományos- közegészségügyi fejlődésbe késve bekapcsolódó országban jóval későbbi időkig pusztító járványok számlájára. 

Legalább ekkora volt a hatása az ugyanilyen rendszerességgel pusztító, egyes esetekben akár 5-10 millió áldozattal járó éhínségeknek és "kísérőjelenségeiknek", melyeket általában a 18. század második felében dominanciára szert tevő britek és Indiát kizsákmányoló, elnyomó gazdaságpolitikájának számlájára szokás írni. Ezek a tragédiák nem mellesleg az indiai történelmi emlékezet máig fájó pontjai, és komoly szerepük volt az in diai politikai függetlenségi gondolat megalapozásában. Az egyes éhínségek kiváltó okait megvizsgálva megállapítható, hogy a két legborzasztóbb éhínség, az 1770-es bengáli és az 1876-77-es dél-indiai egyértelműen a britek gazdaságpolitikai döntései miatt következett be, ugyanakkor természetesen egyéb tényezők is komoly szerepet játszottak a katasztrófákban, sőt egyes időszakokban még a britek is képesek voltak megelőzni az éhínségeket.

famine_1876-78_bangalore_wellcome_m0014873.jpgÉhezők Dél-Indiában 1876-ban - (forrás)

Éhínségek a sűrűn lakott, de jellemzően agyonadóztatott és így nagyobb élelmiszertartalékokkal nem rendelkező, de az időjárási szélsőségeknek igencsak kitett  Indiában már a brit uralom előtt is voltak, igaz kisebb gyakorisággal (na és dokumentáltsággal). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a britek alatti éhínségek igen nagy részére akkor (a 19. század második felében) került sor, amikor a lakosságszám (nem teljesen a britek tevékenységétől függetlenül) növekedésnek indult, amit növekvő mértékű ellátási zavarok kísértek, jellemzően az időjárási anomáliák (tipikusan az El Nino) következményeképpen. Természetesen nagyban hozzájárult ezekhez a zavarokhoz, hogy a britek egyre nagyobb területen termeszttettek exportképes haszonnövényeket, az élelmiszernövények helyett, illetve hogy még a jellemzően regionálisan jelentkező ínségek éveiben is ragaszkodtak az indiai élelmiszertermények jövedelmező exportjához. Alapvetően ez, illetve a háborús idők után megcsappant tartalékok vezettek az 1770-es éhínséghez. Ugyanakkor az általánosan okolt brit "laissez fare" politika önmagában még nem feltétlenül vezetett volna tragédiákhoz, ennek hatása leginkább akkor bizonyult katasztrofálisnak, ha az ilyenkor alkalmazott pénz, vagy munkaalapú segélyezésre késve vagy rossz hatékonysággal került sor. (A hatóságok jellemzően nem osztogattak élelmiszersegélyt, nem is nagyon volt meg ehhez az infrastruktúrájuk, leginkább pénzsegéllyel vagy közmunkáért osztott bérrel próbálták lehetővé tenni a nélkülözők piacon történő élelmiszervásárlását - tehát ebben a rendszerben is megvoltak az eszközök a helyzet kezelésére.) A 18. század végén, 19. század elején a brit hatóságok viszonylag jó hatékonysággal tartották kordában a kitörő éhínségeket, sőt 1873-74-ben kifejezetten példás intézkedéssorozattal akadályozták meg a bihari élelmiszerhiány nyomán kirobbanni készülő krízist.

Paradox módon három évvel később épp ez vezetett a leghírhedtebb katasztrófához. A brit közigazgatás ugyanis épp nagy költségcsökkentésben (és bevételnövelésben) volt, így a sikeres, de "drága" akciót végrehajtó hivatalnokokat komoly bírálattal illették, akik a röviddel később kitörő dél-indiai éhínség alatt igencsak visszavágták a segélyezést, és mire észrevették, hogy ez kevés lesz, közel 5,5 millió ember halt bele a nélkülözésbe illetve a legyengült szervezetüket megtámadó betegségekbe. A tragédiának három fontos következménye lett:

- Egyrészt elindította az indiaiak nagyarányú kivándorlását más brit uralom alatt álló területekre, ahol tipikusan éhbérért végeztek ültetvényes munkákat. (De legalább nem haltak éhen.) Így kerül nagy számú indiai Dél- és Kelet-Afrikába és Malájföldre és a Fidzsi-szigetekre.

- Egyes nagyobb indiai éhínségek egyik fontos jellemzője volt, hogy nem minden esetben a nincstelen falusi népességet érintették a legsúlyosabban (ott azért minimális élelem akadt), hanem a "városi" kézművesrétegeket, akik fizetőképes kereslete az élelmiszerárak emelkedésével elapadt, így nem tudtak élelmiszert vásárolni. Ez a lassan politikai öntudatra épülő, viszonylag képzettebb réteg egyben tanúja lehetett a britek rossz gazdaságpolitikai intézkedéseinek (pl. látta a kikötőkben exportra váró élelmet), így az 1877-es nagy éhínségnek komoly szerepe volt a britekkel szembeni indiai politikai mozgalmak ébredésében.

- A brit hatóságok levonták a tanulságokat és egy részben tudományos alapon álló, az élelmiszertermelést és az áremelkedéseket figyelő rendszert vezettek be, mely meghatározta mikor és hogyan kell beavatkozni, lehetőleg úgy, hogy ne okozzanak további piaci zavarokat. (A piac még mindig "szent" volt, másrészről a már akkor is népesnek számító, nehezen kézben tartható országban a piaci viszonyokba belenyúlás könnyen nem várt hatásokkal járhatott, mint azt majd hamarosan látni is fogjuk.) A rendszer a megfelelő infrastruktúrával rendelkező területeken meglepően jól is működött, általában akkor volt gond, ha az élelmiszerhiány elzárt területeken jelentkezett, ahonnan késve érkeztek az adatok, illetve lassan jutott el a segítség (pl. Orisszába 1896-97-ben). Ugyanakkor a 20. század elejétől - egy hírhedt kivételt leszámítva - megszűntek az éhínségek Indiában, és részben ennek, részben az orvostudomány első világháborút követő nagyarányú fejlődésének köszönhetően 1921-től (a rendkívül sok áldozattal járó spanyolnátha elvonultával) nagy ütemben esett a halálozások száma, a továbbra is fennmaradó nagy születésszám mellett pedig egyre nagyobb népességnövekedés volt tapasztalható: 20 év alatt 300-ról 388 milliósa duzzadt a népesség (az 1941-es népszámlálás már nem tartalmazta Burmát).

1024px-grainfaminemadras.jpgExportra váró élemiszer a madrasi rakpartokon az 1877-ben, az éhínség tetőpontján - (forrás

Mindez a háború alatt is folytatódott, a függetlenné váló India ugyanis 1951-ben már 361 millió lakossal büszkélkedhetett, Pakisztán pedig 76 millióval, az össznépesség tehát 437 milliósra gyarapodott, noha erre az időszakra esett a politikailag talán legkényesebb, sok tévhittel illetett 1943-as bengáli éhínség, mely a járulékos betegségekkel együtt mintegy 5 millió áldozatot követelt. Az indiai politikai folklór része, hogy ez az indiai függetlenségi mozgalommal szemben álló brit vezetés szándékos bosszúja volt. Churchill egyes kijelentései alapján mindez megalapozottnak tűnik, de mélyebben megvizsgálva a dolgokat, a katasztrófában szerepe volt egyes világtörténelmi eseményeknek, illetve az "ébredő" India szabadon választott helyi vezetőinek is, és a helyzetet épp a saját miniszterelnökük utasításaira fittyet hányó brit hadsereg stabilizálta. 

Az alaphelyzet a "szokásos" volt: több rossz termésű évet és egy nagyerejű ciklon pusztítását követően élelmiszerhiány alakult ki a legsűrűbben lakott Bengál tartományban, amit korábban burmai rizsbehozatallal orvosoltak. Azonban a japán hadsereg 1942 első felében megszállta Burmát, így az élelmiszerhiányt India más részeiből kellett volna fedezni. Az emelkedő élelmiszerárak hatására meg is indult a rizs és a gabona áramlása , de épp ez volt a Brit Birodalom utolsó tartalékát képző Brit Indiai Hadsereg óriási mértékű expanziójának időszaka, így más nagy felvásárló is akadt, ezért a helyi hatóságok pánikolni kezdtek, hogy helyben is hiány alakul ki - ezért megállították a Bengálba irányuló gabonakivitelt. (Ők jellemzően nem brit hivatalnokok voltak, hanem helyi erők.) A háborús viszonyok között a korábban kidolgozott mérőrendszer sem igazán működött, az egyetlen erő  (a hadsereg) ami segíthetett volna a japán inváziós fenyegetés miatt csak késve tudott reagálni, de végül - nagy késéssel - megoldotta a helyzetet. (Félelmük nem volt alaptalan, a japánok be is próbálkoztak 1944 tavaszán Imphalnál és Kohimánál, amit egy sztálingrádihoz némileg hasonló csatában törtek le a britek.) Az utókor egyik leggyakrabban idézett kritikája, hogy a helyzetet lehetett volna kezelni a Földközi-tengeri hadszíntéren felhalmozott fölös készletek Indiába szállításával. Hogy ez az adott szállítási helyzetben mennyire lett volna reális az más kérdés, főleg, hogy az élelmiszer Indiában is rendelkezésre állt, és még a szubkontinensen belüli mozgatást sem sikerült megoldani. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a legfelsőbb brit vezetés nem nagyon törte magát a megoldás érdekében, sőt Churchill még kifejezetten bicskanyitógató megjegyzéseket is tett.

distribution_of_food_among_people_in_bengal.jpgÉlelmiszerosztás Kalkuttában 1943-ban - (forrás)

Az igazán masszív népességnövekedésre csak India 1947-es függetlenné válásával került sor: a népesség a 361 milliós szintről 30 év alatt 684 millió fősre nőtt, a növekedés üteme pedig a csúcsot jelentő hetvenes években jóval meghaladta az évi 2%-os ütemet. A gyors növekedés fő oka a halálozási ráta korábbinál is nagyobb mértékű csökkenése, mely alapvetően a következőknek köszönhető:

- Komoly mértékben javult az egészségügyi ellátás, a kormányzati kampányoknak köszönhetően a 70-es évek második felére már szinte mindenhol rendelkezésre álltak az alapvető egészségügyi szolgáltatások.

- A "zöld forradalom" azaz a nagyobb termésátlagot biztosító növényfajták és művelési módszerek bevezetése nyomán nagymértékben növekedett az ország élelmiszertermelése, amely a nagymértékű népességnövekedés mellett is javította az élelmiszerellátást. Mindez csökkentette az alultápláltságot, ami növelte a betegségeknek való ellenállóképességet.

- Az indiai kormány a függetlenséget követő évtizedekben a korábbiaknál jóval kevésbé szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, így általában korábban tudott beavatkozni az élelmiszerhiányos helyzetekben. A bevatkozás egyébként a 70-es évekig a korábban kidolgozott brit rendszer alapján történt.

population_of_india_in_million.JPG

India (mai országterületének) népességfejlődése - az 1921-es adatokon jól látható a spanyolnátha hatása - (forrás

A 80-as évektől újabb tendencia kezdett kibontakozni: a halálozási ráta esését lassan követni kezdte a születési arányszám is, ami részben a korábbihoz képest "sok" életben maradt gyermek ellátási nehézségeinek, részben a jóléti társadalom (és kevesebb gyerek vállalására ösztönző családmodellje) lassú begyűrűzésének, részben pedig kormányzati felvilágosító kampányoknak köszönhető. Bár a lakosság 30 év alatt megint csaknem kétszeresére nőtt, és 2000-ben átlépte az 1 milliárd fős szintet, a népességgyarapodás üteme az 1971-es csúcshoz képest nagyjából harmadára mérséklődött.

800px-indiaibrdata.jpgA születések számának csökkenése a demográfiai átmenet szakaszának beköszöntét és a népességgyarapodás csökkenő ütemét jelzi - (forrás)

Indiának jelenleg a lassan mérséklődő népszaporulatnál nagyobb problémája a gyors ütemű városodás: 1951-ben a lakosság 17%-a, ma pedig 31%-a él városokban, több, mint kétharmadok 100.000 főnél népesebb településeken Az óriási népességű országnak tehát még igen komoly falusi "népességtartaléka" van, akik esetleges városokba özönlése, nemcsak komoly környezeti problémákhoz vezethet, hanem ha mindez még hosszútávon megfelelő képzéssel is párosul, a világpiac számára hirtelen elérhető, nagyszámú (többé-kevésbé) képzett munkaerő megjelenése világszerte további nagy munkaerőpiaci változásokkal járhat...

 

Főbb források:

http://www.yourarticlelibrary.com/history/the-four-distinctive-stages-of-indian-demographic-history/5483/

https://en.wikipedia.org/wiki/Famine_in_India

https://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_major_famines_in_India_during_British_rule

http://iussp2009.princeton.edu/papers/91026

52 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr511825345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2016.12.18. 21:22:48

A fehérek közben kihalnak.

lezlidzsi84 2016.12.18. 21:32:49

@David Bowman: Ugye az megvan, hogy az indiaiak többsége az europid (kaukázusi) nagyrasszba tartozik?

lezlidzsi84 2016.12.18. 21:38:41

Azt hiszem jobban ki kell még domborítanom, hogy hosszútávon (több száz év alatt) India és Kína részesedése a Föld népességéből többé-kevésbé állandó, egyszerűen Európa és Észak-Amerika népességrobbanása korábban következett be, a többiek most ezt az "előnyt" veszik vissza.

☉ ☾ 2016.12.19. 12:53:57

Nagyin klassz írás, kösz.

sdani 2016.12.19. 13:20:08

Szuper összefoglaló!

Jakab.gipsz 2016.12.19. 17:33:51

Értelmes cikk, köszönöm !

Gyingizik 2016.12.19. 22:55:45

@lezlidzsi84: Mint ahogy az ausztrál bennszülöttek is feketék, még sincs sok közük az afrikai feketékhez.

Gyingizik 2016.12.19. 23:01:54

Érdekes, valahogy ezekről az indiai éhínségekről nem készül "holokausztfilm" (max Indiában, nem kap nagy publicitást a világ többi részén). Churchill nem hogy közömbös, hanem ellenséges volt az indiaiak problémáival szemben, sőt visszatartott fölös élelmiszer-készleteket. Ez véletlen nem emberiség ellenes bűntett?! Amiről ugye nem illik beszélni.

Terézágyú 2016.12.20. 07:52:23

@Gyingizik:
Hát akkor beszélj róla. Lehetőleg zsidózás nélkül.

lezlidzsi84 2016.12.20. 07:57:07

@David Bowman: Nem kellett volna az okos "fehér embernek" 20-30 év népességnövekedésétől megszabadulnia a két világháborúban...

lezlidzsi84 2016.12.20. 08:06:36

@Gyingizik: Az indiaiak nagy fájdalma, hogy erről manapság keveset beszélnek, de ennek egyik oka az, hogy az erről beszélni akarók jelentős része egyből átesik a ló túloldalára, és egyből a holokausztot illetve a tervezett népirtásokat emlegeti. Ahogy írtam, ez nem az volt, igaz benne volt a brit közigazgatás tudatlansága a helyi gazdasági rendszer gyengeségeiről, egyensúlytalanságaitól illetve az időnként rosszul megválasztott ellenintézkedések tömkelege is. Churchillnek ugyan igen nagy volt a szája, de ahogy láthattuk a helyzet jóval bonyolultabb volt annál, minthogy "ő tartotta vissza a készleteket és ezért meghalt egy csomó ember".

pitcairn2 2016.12.21. 09:35:18

@lezlidzsi84:

"az általánosan okolt brit "laissez fare" politika"

már bocsi de a Brit Kelet Indiai társaság maga lenne a nyílt és burkolt állami támogatással összegründolt MONOPÓLIUM iskolapéldája:)

en.wikipedia.org/wiki/East_India_Company#Trade_monopoly

az indiai üzletpolitikáját meg leginkább a helyi kizsákmányoló elitre építette...

szóval hol is van itt az az un. "laissez faire" politika? :)

vagy esetleg a szipojlázadás vérbefojtása lenne a laissez faire gyakorlat? :)

pitcairn2 2016.12.21. 09:41:21

@lezlidzsi84:

az un. laissez faire epizódok pontosan onnan ismerhetőek fel, hogy a helyi lakosság széles ívben tesz a privilégiumokat biztosító állami szabályozásra:)

az amerikai gyarmatokon pl. igen gyorsan kijózanították a KIZSÁKMÁNYOLÁSBAN utazó privilegizált brit elitistákat:)

“The Boston Tea Party (initially referred to by John Adams as "the DESTRUCTION OF THE TEA IN BOSTON")[2] was a political protest by the Sons of Liberty in Boston, on December 16, 1773. The demonstrators, some disguised as Native Americans, in defiance of the Tea Act of May 10, 1773, destroyed an entire shipment of tea sent by the EAST INDIA COMPANY.”

en.wikipedia.org/wiki/Boston_Tea_Party

pitcairn2 2016.12.21. 09:56:26

@lezlidzsi84:

az export-szektor kapcsán esetleg az ópiumtermelés is megért volna néhány szót, elvégre a brit állam által létrehozott monopólium ezt is monopolizálta

"the Company created a British monopoly on opium buying in Bengal, India by prohibiting the licensing of opium farmers and private cultivation. "

en.wikipedia.org/wiki/East_India_Company#Opium_trade

és utána illegálisan terjesztette Kínában...

majd miután a helyi hatóságok felléptek ez ellen, a brit hadsereget hívta segítségül ellenük a "szabad kereskedelem" nemes és a Brit Kelet Indiai Társaság által totálisan mellőzött - eszméjére hivatkozva...

szóval a kizsákmányolásban utazó monopolisták cinikus drogkereskedőkké és háborús uszítókká váltak...

pitcairn2 2016.12.21. 10:05:27

@lezlidzsi84:

ha jól látom szó sem esik a privilegizált monopóliumként létrehozott Brit Kelet Indiai Társaságról

pedig az 1857-es szipojlázadásig - amikor egy hajszálon múlott a brit kizsákmányolók - Indiából való kipenderítése, afféle magánbirtokként irányították az egész szubkontinenst...

en.wikipedia.org/wiki/East_India_Company

a bukásuk után a brit állam vette át a helyüket, továbbfejlesztve az __oszd meg és (privilegizált helyi kollaboránsok segítségével ) uralkodj__ kizsákmányolás gyakorlatát...

Princely state
en.wikipedia.org/wiki/Princely_state

British Raj
en.wikipedia.org/wiki/British_Raj

hogy a fenébe került ide a "laissez faire" mondóka ?!

pitcairn2 2016.12.21. 10:15:17

@lezlidzsi84:

az indiai brit "laissez faire" rendszer 565 névleg független maharadzsa despotára és több ezer feudális földesúrra épült:)

en.wikipedia.org/wiki/Zamindar

en.wikipedia.org/wiki/Jagir

az egész az un. FEUDÁLIS FÖLDMONOPÓLIUMRÓL (+ egyéb monopóliumokról... oligopóliumokról) szólt...

When Is a Land Title Criminal?
mises.org/library/when-land-title-criminal

lezlidzsi84 2016.12.21. 21:04:47

@pitcairn2: Már vártalak :) Az élelmiszerpiacon jellemzően szabadpiaci viszonyok voltak, amibe a britek általában (és kezdetben szándékosan) nem avatkoztak be, és mind az írországi, mind az indiai éhínségeknél elő szokott kerülni, mint az egyik alapvető ok.

Az adóztatás, a haszonnövények termesztetése és kereskedelme(tehát az a monopólium, amiről te beszélsz) szintén az okok között voltak, ahogy említettem is.

Te most komplett politikai rendszerről beszélsz, én meg csak az élelmiszerek piacáról.

Gyingizik 2016.12.21. 21:41:13

@Terézágyú: Nem valószínű, hogy a kommentem akkora publicitást kap, mint pl. az Oscar-gála.

Untermensch4 2016.12.21. 22:52:30

@lezlidzsi84: "Az élelmiszerpiacon jellemzően szabadpiaci viszonyok voltak, amibe a britek általában (és kezdetben szándékosan) nem avatkoztak be, és mind az írországi, mind az indiai éhínségeknél elő szokott kerülni, mint az egyik alapvető ok. "
Ez így pont így hangzik: "Az élelmiszer-piaci laissez faire az egyik alapvető oka volt az írországi és indiai éhínségeknek."
"Ugyanakkor az általánosan okolt brit "laissez fare" politika önmagában még nem feltétlenül vezetett volna tragédiákhoz" kapcsán azért elfért volna még egy utalás arra hogy az élelmiszer-növények helyett termesztett és kínába (illegálisan) exportált ópium bevételeiből mennyi csapódott le az így nagyobb mértékben éhínségi kockázatnak kitett területeken indiában, hogy esetleg (a máktermesztés helyéről nézve) "import" élelmiszerrel foltozták volna be a lyukat...
Legalábbis a bengáli éhínség kapcsán nagyon objektívnek tűnik az írás, a brit k-indiai társaság és az ópium-affér mintha kissé a feledés homályába merült volna egyébként (de ezt ne vedd személyeskedésnek, vhogy drogfronton nagyon furcsák az emberek).

pitcairn2 2016.12.21. 23:38:20

@lezlidzsi84:

hát elég nevetséges az indiai és az ír éhínségek kapcsán a "szabad piacot" okolni

pl. az ír éhínség kapcsán nagyon szépen körbejárják ezt az alábbi esszében

What Caused the Irish Potato Famine?
mises.org/library/what-caused-irish-potato-famine

De facto Írország is gyarmat volt ahol lényegében kirabolták a helyi lakosságot az angol hódítók.

pitcairn2 2016.12.22. 00:27:48

@lezlidzsi84:

"Az élelmiszerpiacon jellemzően szabadpiaci viszonyok voltak, "

hát nem igazán

pl. a Kelet Indiai Társaság főként a termőföld tulajdonosokat adóztatta meg

en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_India_under_Company_rule#Land_revenue

azaz

1. elvonta a jövedelmeiket
2. élelmiszer-termelés helyett profitábilis exporttermékek termelésére kényszerítette őket (amit persze a privilegizált helyzetben lévő társaság közvetített a külső megrendelők felé)

"This uncertain foray into land taxation by the Company, may have gravely worsened the impact of a famine that struck Bengal in 1769–70 in which between seven and ten million people—or between a quarter and third of the presidency's population—may have died."

en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_India_under_Company_rule#Land_revenue

ezek után volt a Kelet Indiai Társaságnak olyan iszonyatos híre Amerikában, hogy szimplán megsemmisítették Bostonban a "monopolizált" tearakományukat

kb. ezzel indul az amerikai függetlenségi háború

pitcairn2 2016.12.22. 00:37:26

@lezlidzsi84:

itt kb. annyit írnak az indiai agrár "laissez faire" gyakorlatról, hogy míg a mogul uralkodók a termés 10-15%-át nyúlták le a parasztoktól, addig a Brit kelet Indiai társaság először 50%-ot követelt majd később a termés 60%-ához ragaszkodott...

yourstory.com/2014/08/bengal-famine-genocide/

és persze gondolom a kereskedelmi rendszert is telepakolta a kis privilégiumaival...

hát ha ez igaz akkor teljes mértékben érthető, hogy az amerikai gyarmatlakók miért rúgták ki azonnal (Bostoni Teadélután) a náluk próbálkozó Brit Kelet Indiai társaságot a remek londoni kapcsolataival együtt...

pitcairn2 2016.12.22. 20:26:56

@lezlidzsi84:

Brit India - még a XX. század elején is - a világ egyik legdurvábban túladóztatott területe volt...

"Income from agriculture is supposed to be taxed at the rate of 50 per cent of the net income of the landlord, or at the rate of 20 per cent of the gross produce of the ryot, under the ryotwari system. In some cases it exceeds these proportions and is as high as 65 per cent."

A Few Facts about British Rule in India (1915)
en.wikisource.org/wiki/A_Few_Facts_about_British_Rule_in_India#TAXATION.

ennek semmi köze sincs a "laissez faire" gyakorlathoz

a valódi "laissez faire" ethosz mellett különben felettébb nehéz adót szedni, a témában ajánlom az alábbi videót:)

Whiskey Rebellion U.S. History
www.youtube.com/watch?v=YXIwNlWnuVw

tanulság:

a felfegyverzett vadonlakókat jóformán reménytelen vállalkozás megadóztatni...

és a központban kitalált (merkantilista) szabályoknak se könnyű érvényt szerezni... (finoman fogalmaztam...)

lezlidzsi84 2016.12.24. 18:19:17

Máshogy fogalmazom meg. Be nem avatkozás, avagy hagyjuk úgy ahogy van (Laissez Fare): hiába látjuk, hogy beledöglik a népesség, akkor sem nyúlunk bele az élelmiszerárakba, amik a piacon adott körülmények között kialakultak. Nyilván ebbe bele kell kalkulálni az adóztatás miatti tartalékhiányt, a haszonnövények vagy az ópiumtermékek helyett termeszthető élelmiszernövények hiányát, amik szépen megnyomhatják az élelmiszerárakat az időjárási események nélkül is. DE be lehetett volna vezetni exportkorlátozásokat, hatékonyabb segélyezést, hatósági árakat stb, amikkel kezelhették volna a helyzetet - de nem tették, vagy sok esetben csak korlátozottan.

Az éhínség esetében az áldozatok szempontjából az számít, hogy mennyiért kap kaját. Na ebbe viszont nem nagyon avatkoztak be a hatóságok, mert többnyire azt gondolták a helyi tisztviselők, hogy ha felmegy az élelmiszerár, majd szépen odaszállítja mindenki a feleslegét, lenyomva az árakat. Két dologgal nem számoltak: egyrészt az odaszállítás ebben a közegben lassú és költséges, tehát ha sikerül sem feltétlenül mennek le gyorsan az árak. Másrészt a nagyobb területeket érintő szárazság miatt mindenki spájzolni kezd, így nem biztos, hogy piacra kerül a felesleg.

Egyébként ezek az éhínségek mind az 1857-ig fennálló Keleti Indiai Társaságnak, mind a későbbi brit hatóságoknak komoly gazdasági veszteségeket okoztak (kimaradó adóbevételek), szóval alapvetően ők is érdekeltek voltak a megelőzésben.

De természetesen mindig okok többsége vezetett az éhínségekhez - és jellemzően mindig más kombináció révén.

Az agyonadóztatásban teljesen igazad van, igaz ez már korábban is elég masszív méreteket öltött, de kétségtelen, hogy a Kelet Indiai Társaság uralma minden korábbinál nagyobb mértéket ért el.

lezlidzsi84 2016.12.24. 18:21:20

@Untermensch4: Igen, kösz, valóban nem fejtettem ki részletesen mik is azok a "haszonnövények".

lezlidzsi84 2016.12.24. 18:31:13

@pitcairn2: Egyébként érdekes kérdés, hogy mondjuk egy adóelengedés mennyire segíthetett volna egy már kiakalakult élelmiszerhiányos helyzeten. Rövidtávon vélhetően keveset, mert ettől nem lesz jobb a termés, illetve a városi mesterek az elmaradó bevételek elmaradó adójából nem sokat profitáltak volna, de hosszabb időszakra nézve biztosan csökkentette volna az érintettek körét, jobban lehetővé tette volna a felhalmozást. Ha kevésbé lett volna kizsigerelve India, jóval kevesebb áldozat lett volna.

lezlidzsi84 2016.12.24. 18:57:15

@Untermensch4: India korabeli élemiszerellátása részben különálló piacok összessége volt, épp ez volt az egyik nehézség az éhínségek kezelésében. A belső részeken még a vasútvonalak kiépítését követően sem volt egyszerű a szállítás, a termények elosztása még a 70-as években is olyan feladat volt, ami a vasúthálózatot maximálisan igénybe vette. A partvidéken már jobb volt a helyzet, ott ment az élelmiszerkereskedelem mindkét irányban, a termésnagyság és az árak függvényében. Ezért alakulhatott ki például az a helyzet, hogy hiába kezdtek elszállni az árak (legalábbis a helyiek a szárazsággal csökkenő jövedelméhez képest) az 1870-es években Dél-Indiában, a britek simán engedték a kivitelt mivel máshol még magasabb árak voltak. (Ezért vezették be ezután a termésmennyiség és az árak együttes figyelését, mert ezek alakulása elég jól előrejelezte a bajt.)

Visszatérve az ópiumkereskedelemre: igazad van, ennek hasznát a britek és az elit fölözte le, így csökkent az élelmiszervásárlásra, felhalmozásra esetleg felhasználható jövedelem. Ettől függetlenül megfelelő árszínvonal esetén a partvidéken működhetett az élelmiszerbehozatal.

lezlidzsi84 2016.12.24. 19:30:00

@pitcairn2: "és a központban kitalált (merkantilista) szabályoknak se könnyű érvényt szerezni... (finoman fogalmaztam...)"

Ez nagyon tetszik :)

Igen, a valódi laissez faire mellett nehéz komolyabb mértékű adóztatást elképzelni - a fogalmat legtöbbször valóban rossz kontextusban használják/használjuk.

pitcairn2 2016.12.25. 09:56:41

@lezlidzsi84:

a laissez faire megközelítés per definitionem __minimális__ kormányzati beavatkozást jelent

www.britannica.com/topic/laissez-faire

ergo

egy olyan rendszer, amelyben pusztán __egy__ adónemmel a mezőgazdasági termelők jövedelmének az 50-60%-át elvonják semmiképpen sem lehet "laissez faire"

pitcairn2 2016.12.25. 10:01:58

@lezlidzsi84:

"DE be lehetett volna vezetni exportkorlátozásokat, hatékonyabb segélyezést, hatósági árakat stb, amikkel kezelhették volna a helyzetet "

azt a helyzetet ami pontosan az ő szakpolitikáik miatt alakult ki

különben Írországban voltak efféle próbálkozások - még katasztrofálisabb következményekkel

"What was different in Ireland in the 1840s? The ___Irish Poor Law___ __crowded out private charity___. In previous famines, the Irish and English people had provided extensive charity. But why donate when the taxpayer was taking care of the situation? The English people were heavily taxed to pay for ___massive welfare programs___. The Irish taxpayer was in no position to provide additional charity."

"In addition to the fundamental failure of the government programs, ___workhouses___, public works, and soup kitchens tended to concentrate the people into larger groups and tighter quarters. This allowed the main killer of the Famine — disease — to do its evil work."

mises.org/library/what-caused-irish-potato-famine

pitcairn2 2016.12.25. 10:10:48

@lezlidzsi84:

1845-ig 123 bentlakásos - méregdrága - dologház épült Írországban. Ez volt az 1838-ban megálmodott állami program

ezekben a túlzsúfolt bentlakásos intézményekben haltak meg a legtöbben (minél túlzsúfoltabbá váltak annál inkább tomboltak a különböző járványos betegségek)

ABANDONED IRELAND

The Workhouse
www.abandonedireland.com/Workhouse.html

pitcairn2 2016.12.25. 10:22:14

@lezlidzsi84:

ezt Edmund Burke fogalmazta meg a legszebben a XVIII. században

Salutary neglect
en.wikipedia.org/wiki/Salutary_neglect

az amerikai gyarmatlakók hosszú évtizedeken át jóformán tudomást sem vettek a Londonban megálmodott merkantilista szabályozásról

ez volt a brit "uralom" és a béke záloga

amikor végül a londoni kormányzat az 1760-as évektől megpróbált érvényt szerezni a hatályban lévő merkantilista szabályozásnak + - horribile dictu! - megpróbálta megadóztatni az amerikai gyarmatlakókat - pillanatok alatt robbanásveszélyessé vált a gyarmatokon a hangulat és a történet egyenes úton tartott a függetlenségi háború felé

megjegyzem ilyen hagyományok mellett a Washington-i kormányzat sem járt nagyobb sikerrel az adószedés tekintetében - a Whiskey lázadás után egészen a XX. század elejéig leginkább a vámbevételekre alapozta a működését

az antebellum időszakban gyakran 90% fölött volt a vámbevételek részesedése a szövetségi költségvetésen belül

grafikon
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/01/US-Tariffs.svg/600px-US-Tariffs.svg.png

en.wikipedia.org/wiki/Tariffs_in_United_States_history

lezlidzsi84 2016.12.25. 11:13:26

@pitcairn2: Igen, mondjuk tankönyv szerint egyetlen modern gazdaságpolitika sem lehet Laissez Faire (adó, vám jellemzően van) , mindenesetre az indiai éhínségeknél való "mérsékelt" brit beavatkozást szokták ezzel a fogalommal illetni. Persze ez csak egy az éhínségek okai közül, illetve az az érdekes, hogy még az akkori gazdaságpolitikában is meglettek volna az eszközök a jobb hatékonyságú beavatkozásra.

lezlidzsi84 2016.12.25. 11:26:04

"különben Írországban voltak efféle próbálkozások - még katasztrofálisabb következményekkel"

Igen, de 1873-ban Biharban meg pont sikerült a megfelelő intézkedéssorozatot véghezvinni, ahogy 1900 és 43 között is. Persze utóbbiban közrejátszott, hogy a sűrűbben lakott területeken az 1910-es évekre megfelelően sűrű és teljesítőképes vasúthálózat épült ki, a belső részeken pedig a 20-as években érték el a megfelelő vasútsűrűséget. (Persze, ahogy fentebb írtam: a megfelelő ellátáshoz fullon kellett működtetni az év egy részében a vasutakat.)

Az írországi katasztrofális beavatkozásban egyetértek. Egyébként nem véletlenül féltek belenyúlni az indiai hivatalnokok az árakba, illetve az élelmiszerfelhalmozásba (lásd az 1943-as helyzetet), brutális tovagyűrűző hatása lehetett. Persze ennek alapjait, a jövedelmi egyensúlytalanságot jelentős mértékben a britek alapozták meg. Másrészről meg a közegészségügyi helyzet javulását is, ami a korábbinál nagyobb népességnövekedéshez vezetett. A kettő együtt növelte a éhínségek kockázatát a 19. század végén.

pitcairn2 2016.12.25. 12:13:55

@lezlidzsi84:

az indiai brit szakpolitikák áldásos hatását az alábbi grafikonnal lehet szemléltetni a legjobban

The global contribution to world's GDP by major economies from 1 AD to 2003 AD
en.wikipedia.org/wiki/Economic_history_of_India#Declining_Share_of_World_GDP

1700 és 1950 között India részesedése a globális GDP-ből 27%-ról kb. 5%-ra zuhant vissza

pitcairn2 2016.12.25. 12:16:45

@lezlidzsi84:

az egy főre jutó érték tekintetében is vannak becslések

"Whereas in 1650, Indian per capita GDP was more than 80 per cent of the British
level, by 1871 it had fallen to less than 15 per cent"

INDIAN GDP, 1600-1871: SOME PRELIMINARY ESTIMATES AND A
COMPARISON WITH BRITAIN

www2.warwick.ac.uk/fac/soc/economics/staff/sbroadberry/wp/indiangdppre1870v4.pdf

és persze a GDP nem azonos a GNP-vel

pitcairn2 2016.12.25. 12:24:53

@lezlidzsi84:

tudom, de ez szimplán csúsztatás

lezlidzsi84 2016.12.26. 15:03:32

@pitcairn2: Érdekes cucc a warwicki cucc, kösz! :)

De csak óvatosan az idézett számokkal: Nagy-Britannia pont ebben az időszakban (különösen az elején) szinte mindenkivel szemben növelte a globális GDP-ben való részesedését az ipari forradalom révén szóval a különbség nem teljes egésze írható a "szakpolitika" rovására. De mindez szépen le van vezetve.

lezlidzsi84 2016.12.26. 15:25:59

@pitcairn2: Nem írtam, hogy OK, de a legelérhetőbb forrásokban az egyik kiemelt okként a britek a kialakult élelmiszerpiaci árhelyzetbe való be nem avatkozási politikája (amit neveznek Laissez Faire-nek, liberális gondolatoktól befolyásolt kereskedelempolitikának stb.) , tehát nem ártott foglalkozni vele legalábbis idézőjelben.

pitcairn2 2016.12.26. 23:14:51

@lezlidzsi84:

a "legelérhetőbb" forrásokban is csúsztathatnak

mi több, már maga az idézett forrás is csúsztathat

de ha mindenképpen egy kizsákmányoló rendszer kapcsán valódi laissez faire politikákat próbálsz keresni, akkor érdekes __ellenpéldaként__ bedobnám itt az amerikai dél esetét

kizsákmányolás itt is volt (mármint a fehér rabszolgatartók zsákmányolták ki a fekete/színes rabszolgáikat), a kizsákmányoló rendszer azonban decentralizált volt - sok ezer dúsgazdag exportpiacokra termelő ültetvényessel és jelentős számú __fékevesztetten szabad__ (elsősorban fehér) lakossággal

(pl. gondolj itt a fentebb idézett viszki-főző fehér farmerekre), akik pillanatok alatt a "nem vagyunk mi rabszolgák" felkiáltással reagáltak a szabadságuk vélt vagy valós megcsorbításának még a kísérletére is... vagy mondjuk a huckleberry finn című opusz kapcsán az amerikai délen játszódó jelentekre...)

szóval ebben a szisztémában nem volt olyan "jó erős" központi hatalom mint a brit állam vagy a Kelet-Indiai Társaság...

no de hova is akarok kilyukadni?

hát a __robbanásszerűen növekvő__ fekete lakosságra...

ebben a többé-kevésbé kapitalista alapon szerveződő decentralizált rendszerben a Kelet-Indiai Társaság despotikus paradicsomával szemben furcsamód a feketék is meglepően jól éltek (ami persze nem jelenti azt, hogy OK volt a rabszolga státuszuk)

erre a legjobb példa a XIX. század első felében kibontakozó fekete népességrobbanás

1808-ban betiltották a rabszolgaimportot az USÁ-ban

en.wikipedia.org/wiki/Act_Prohibiting_Importation_of_Slaves

onnantól kezdve fő profilban a természetes szaporodás vitte előre fekete népességet

hihetetlen ütemben...

pl. 1810 és 1840 között több mint 100%-al nőtt a fekete lakosság az USÁ-ban

és 1840 és 1860 között is több mint 60%-os volt a növekedés

blackdemographics.com/wp-content/uploads/2013/01/Population-2-chart-1790-to-2012.jpg

1810 és 1860 között a rabszolgaimport tilalma ellenére 1,37 millióról 4,45 millióra nőtt a feketék száma az USÁ-ban

szóval

summa summarum

ebben a rendszerben nemhogy éhínség nem volt, de még a rabszolgák is jobban éltek, mint pl. a korabeli brit munkásság jó része...

(az eszméletlen ütemű népességrobbanásból nem igazán lehet másra következtetni... az idézett adatok különben az amerikai népszámlálásoknak köszönhetőek)

és itt pl. a brit rendszerrel szemben "szociális háló" sem volt (már ha a brit "poor laws" című förmedvény keretében létrehozott dologházakat annak lehet tekinteni...)

pitcairn2 2016.12.26. 23:28:16

@lezlidzsi84:

a brit take off-ban a külföldről összeharácsolt vagyon is vastagon benne volt, és szerintem az sem véletlen, hogy az ipari forradalom az amerikai fiaskó után bontakozott ki

(a keményvonalas brit kizsákmányolók igen kemény leckét kapták az amerikai függetlenségi háború során és onnantól kezdve már az USA "népességelszívó" erejével is számolni kellett Nagy Britanniában... ami jelentős mértékben növelte pl. a helyi munkásság alkupozícióját...)

az indiai kizsákmányoló politika azonban zavartalanul ment tovább egészen a XX. század derekáig és ez nemcsak India kizsákmányolásáról és kiszipolyozásáról szólt, hanem a despotikus struktúrák bebetonozásáról is...

a britek hatalma Indiában a helyi kizsákmányoló elitre épült és mindent meg is tettek annak érdekében, hogy pozícióban tartsák ezt a kizsákmányoló kollaboráns elitet

rendkívül nagy sikerrel...

Untermensch4 2016.12.27. 20:50:28

@pitcairn2: "és itt pl. a brit rendszerrel szemben "szociális háló" sem volt (már ha a brit "poor laws" című förmedvény keretében létrehozott dologházakat annak lehet tekinteni...)"
A rabszolgaság ugyanolyan "szociális rendszer"-ként is tekinthető mint a dologházak. Cselekvőképességet kizáró gondnokság és munkaterápia... :)

pitcairn2 2016.12.31. 14:05:08

@Untermensch4:

bizonyos tekintetben igen:)

egyébként még beugrott egy efféle - legalábbis a szabad emberek számára - többé kevésbé tényleg "laissez faire" alapon működő rabszolgatartó rezsim melynek kapcsán csak egy mondatot idéznék:)

"The Brazilian per capita income in 1880 was similar to that of the United States[30] "

en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_the_Empire_of_Brazil

nem véletlenül van a császárságnak hihetetlenül jó sajtója még ma is Brazíliában:)
en.wikipedia.org/wiki/Pedro_II_of_Brazil

50 év alatt itt is vmi 150%-al nőtt a népesség

en.wikipedia.org/wiki/Empire_of_Brazil#Demographics

bár ebben természetesen a bevándorlás, ill. a rabszolgaimport is jelentős szerepet játszott

pitcairn2 2016.12.31. 14:14:55

@Untermensch4:

67 év alatt 4 millióról 14,3 millióra nőtt a brazil népesség és a legutolsó 18 év alatt is vmi 50%-os népességnövekedés volt
en.wikipedia.org/wiki/Empire_of_Brazil#Demographics

no ez már tényleg sok tekintetben közel állt a laissez faire ideálokhoz, még a rabszolgákat is felszabadították 1888-ban (közel 30 évig tartott a fokozatos felszabadításuk) - a császári család is ebbe bukott bele, többek között ezért is van ma meglepően erős "császárkultusz" Brazíliában

pitcairn2 2016.12.31. 14:32:41

@Untermensch4:

a braziloknál 1852-ben tiltották be a rabszolgaimportot és 1872-re már a feketék 75%-a szabad volt, lényegében vagy piaci alapon váltották meg a szabadságukat, vagy pedig a tulaj önként szabadította fel a rabszolgáit
en.wikipedia.org/wiki/Slavery_in_Brazil#The_end_of_slavery

a császárság meglehetősen közel állt a szabadpiaci ideálokhoz és ebben a környezetben egyszerűen __nem volt versenyképes__ a rabszolgatartás

ha jól emlékszem még a rabszolgasors című brazil szappanopera is azzal végződik, hogy megérkezik egy rakás olasz bevándorló

kb. velük kellett volna versenyeznie ennek a régi vágású rabszolgatartó rendszernek

Untermensch4 2017.01.06. 00:31:07

@pitcairn2: Mellékszál ugyan de vmit nem értek. Ha a rabszolgatartás gazdaságilag nem versenyképes akkor miért kell tiltani és miért nem "hal ki" magától?
Kapcsolódóan: ha a munkaerő minél olcsóbb, annál jobb a versenyképesség, akkor hol lehet a határ ahol a "legolcsóbb" munkaerő-ár alá lépve már hatékonytalan rabszolgatartás valósul meg?

David Bowman 2018.08.12. 19:56:11

Ki ért hozzá? Írja már át valaki ezt a cikket!:
en.wikipedia.org/wiki/Iranrud
"Central Hungarian massif and Alborz,"

David Bowman 2018.08.12. 20:35:21

@pitcairn2: Az emberek mindig jöttek-mentek. Szerintem az őskortól a kontinensek között is. Marco Poló pl elmondja, hány európai náció képviselőit találta a kínai udvarban. Mind mesteremberek voltak, és ha írtak is, nem maradt meg a leírásuk. Polo unatkozott a sitten, hát az övé fennmaradt.

gigabursch 2018.08.12. 21:13:24

@David Bowman:
Ez tényleg érdekesen hangzik.
süti beállítások módosítása