Pangea

Minden, ami földtudomány

Brexit atlasz

2016. június 29. 22:04 - Tranquillius

A 2016. június 23-i "népszavazás az Egyesült Királyság EU-tagságáról", becenevén a Brexit új fogalmat honosított meg a politikatudományban, ez pedig nem más, mint az európai dezintegráció. Ugyanis még nem volt példa az Európai Unió történetében arra, hogy egy szuverén állam visszaadja a tagságát. Már a 2014. évi skót függetlenségi népszavazásnál megpróbálkoztunk a tematikus térképezés leple alatt a politikai földrajzi elemzéssel, most ezt megismételnénk egy Brexit atlasz összeállításával, kiegészítve néhány földrajzos kitekintéssel, melyek mindeddig nem jelentek meg, vagy nem kaptak kellő hangsúlyt a megjelent elemzésekben.  

scotland.jpgBrexit (forrás: 9gag)

Az európai dezintegráció nem példa nélküli a történelemben, Nagy-Britannia feltételezhető kilépése (e cikk megjelenése idején még nem történt meg hivatalosan a kilépés, de szinte elképzelhetetlen, hogy ne történjen meg) előtt már három példa is volt erre, bár egyik sem volt szuverén terület. Algéria 1962-ig Franciaország egyik megyéje volt, mely a függetlensége kikiáltásával egyidejűleg vesztette el Európai Közösségbeli tagságát. Dánia tengerentúli területe Grönland 1984-ben szavazott arról, hogy elhagyja az Európai Gazdasági Közösséget. Utoljára a Karib-tengeren vesztett területet az Európai Unió, ekkor Saint Barthélemy-sziget szakadt el Guadalupe-tól, mely Franciaország tengerentúli területe révén ma is tagja az EU-nak. Saint Barthélemy azonban ma már nem teljes jogú, hanem csak speciális tagállami kapcsolatban áll az Európai Unióval. 

Nemcsak a dezintegráció, de a dezintegrációról szóló népszavazás sem újdonság. A 2016-os EU-s tagságról szóló népszavazást Nagy-Britanniában már megelőzte egy. Ezt 1975. június 5-én rendezték és a legutóbbi népszavazással ellentétben kétharmadnál is meggyőzőbb eredménnyel erősítette meg Nagy-Britannia tagságát (1. ábra). 

united_kingdom_european_communities_membership_referendum_1975_results.png1. ábra Keep Britain in Europe 1975 (forrás wikpédia, színskála: piros nem, zöld igen)

1975-ben mindössze két megyében született kilépéspárti eredmény. A Shetland-szigeteken kisebb, a Külső-Hebridákon nagyobb arányban szavaztak a kilépés mellett. Azt azonban meg kell említeni, hogy az aprócska Scilly-szigetek 802 szavazója mellett ezen a két területen szavaztak a legkevesebben, összesen 6208-an. Az első ábrán éppen ezért hasonló súllyal jelenik meg ez a két választókerület, mint London a maga 2,2 millió szavazójával. Az Egyesült Királyság országai közül 1975-ben a leginkább kilépéspárti Észak-Írország volt, itt a nem szavazat 47,9%-ot kapott, a sorrend így folytatódott: Skócia 41,6%, Wales 35,2%, Anglia 31,3%.  Érdekes módon 2016-ra a sorrend megfordult és az ellenzőkből lettek a leginkább pártolók, és a támogatókból az ellenzők.

A Brexit története 2012-ig nyúlik vissza, ekkor merült fel először az ötlet. Később, 2013 januárjában David Cameron ígéretet tett arra, hogy ha a pártja 2015-ben megnyeri a választásokat népszavazást rendez a kilépésről. Miután nagy fölénnyel megnyerte a kérdéses választást ígéretét betartva 2015-ben az Egyesült Királyság parlamentje törvényt hozott a népszavazásról. Ahogy közeledett a választás időpontja egyre több előrejelzés került napvilágra. Ezek közül kettőt választottunk ki. Dátumra az első (2. ábra) a későbbi, de az adatok rajta a 2015. évi parlamenti választások következtében alakultak így, ezért ezzel kezdünk. A térképen az egyes választókörzetek aszerint vannak színezve, hogy az ott megválasztott képviselőnek mi a személyes véleménye a népszavazás kérdésében. Személyes véleményről beszélünk, ugyanis például a Konzervatív párt feloldotta a frakciófegyelmet, azaz nem fogalmazott meg tagjai számára kötelező érvényű ajánlást a népszavazásra. 

_90060771_eu_leave_remain_map_22_06_2016.png2. ábra Kilépés ill. maradáspárti brit parlamenti képviselők (MP) (Forrás: BBC 2016.06.22)

Ránézésre masszív a maradáspárti politikusok többsége, de hát ez végül is mindegy, csütörtökön az ő szavazatuk sem haladta meg választókörzetenként az 1 darabot. Nem ismeretes, hogy az egyes képviselők megválasztásában mennyire játszott szerepet a népszavazáson képviselt álláspontjuk, de a 2015-ös választáson elvileg már tudni lehetett melyik jelölt hogyan vélekedik az EU-ról. A szavazás előtt készült közvélemény kutatások már jobban kirajzolták a választói hajlandóságot. A 3. ábra a 2015/2016 téli közhangulatot rajzolja térképre. Érdekessége, hogy nem a választókörzeteket kategorizálja, hanem a helyi oktatási hivatalok (Local education authorities (LEAs)) területét és nem ad meg százalékos értékeket. 

eurosceptic.jpg

3. ábra Euroszkeptikus és eurofil választókörzetek (forrás: yougov.co.uk 2016.02.18)

A felmérés 80000 ember megkérdezésével készült és alapvetően tükrözi az egyes területek beállítottságát. Az ábra külön feltüntette a felmérésben megtalált 10 leginkább euroszkeptikus és 10 eurofil egységet. Ezek érdekessége, hogy mozaikszerűen helyezkednek el és nem alkotnak egységes gócpontokat. Talán a zöldülő London és Glasgow környéke adhat némi támaszt, hogyan is fog alakulni a népszavazás eredménye. Itt már alaposan elkülönül a piros Anglia a zöld Skóciától. Mint ahogy később elkülönült egymástól a szavazatok összeszámlálása után.

Kezdjük az eredmények közlését a legkülönösebb ábrával. A The Times honlapján talált ábrához nem fűztek ott túl sok magyarázatot. Úgy tűnik az ábrán egy hatszög jelent egy választókörzetet, Kaptár-Anglia így alapos térbeli torzulást szenvedett. Mivel a választókörzetek kialakításánál általános igény, hogy egyenlő lakosságszámot fedjenek le ez az ábra egyben a népesség térbeli megoszlása szerint torzítja a földrajzi teret. Hátránya sokkal több van mint előnye. Egy laikus nehezen tudja beazonosítani mi hol van rajta. 

map-final.png4. ábra Kartogram módszerrel készített "térkép" (kék: EU, sárga: Brexit) (forrás: RedBox/The Times)

Nemhogy Manchestert, de még Észak-Írországot is nehéz megtalálni rajta, tekintve, hogy az itt felsorolt ábrák jelentős része egybe számított minden ottani eredményt. Gibraltár pedig egy ugyanakkora méretű, bár más színű sejt ábrázolja. A következő kartogram (5. ábra) már próbálja lakosságszám alapján súlyozni a választókerületeket. És végre Észak-Írországot is sikerült felvinni teljes "nagyságában". Figyelem! A színek azonban éppen fordítva vannak.

cartogram.png5. ábra. Pöttyös kartogram (forrás:buzzfeed) 

A pöttyös kartogram a lakosságszám alapján még jobban torzít mint a 4. ábra. Szembeszökő, hogy ebből a szempontból Skócia (sárgával) mennyire eltörpül Anglia és Wales mellett. Erről az ábráról sajnos lemaradt a jelmagyarázat, bár az előző analógiából (sok helyen használták a kék-sárga színskálát) ki lehet találni mi történt. Ellenben nem valószínű, hogy bárki meg tudná tippelni róla, hogy most végül kilépett-e Nagy-Britannia, avagy sem? 

A kartogram módszerről már így is túl sok szó esett, de nem mehetünk el szó nélkül a The Guardian ábrája (6. ábra) mellett, mely ugyancsak a kék-sárga színskálát használja. Mielőtt bárki nekiállna megszámolni a pöttyöket: egy hatszög 10000 szavazatot ábrázol az adott választókerületeken belül. Vastag fehérrel a régiók közti határokat jelölik. A színskála nem túl változatos, mindössze négy kategóriát használ, melyek egyikébe sikerült Észak-Írországot egyben beleerőltetni. Itt már megjelennek a szigetek is, de a feliratok hiányával legfeljebb London beazonosítása sikerülhet és az is csak a szín alapján. 

brexit_guardian.jpg6. Ábra A kövér Anglia ahol 1 hatszög=10 ezer fő (forrás: The Guardian)

Ha összevetjük a három kartogramot még mindig nem tudjuk mi is lett a szavazás eredménye. Bár az a sejtésünk lehet, hogy a kilépéspártiak nyertek, méghozzá elég sokkal. Ahhoz, hogy visszatérjünk a földre és megtudjuk végre mi is lett a szavazás végkifejlete nézzük a The Telegraph brit régiókra lebontott összeállítását (7. ábra)! Összességében a kilépéspártiak kapták a szavazatok 51,9%-át, a maradásra voksolók 48,1%-ot kaptak, ami viszonylag szoros eredménynek tűnik, de hozzá kell tenni, hogy a különbség több mint 1,3 millió szavazat. Az összes szavazókör közül 270-ben nyert a "leave" és csak 129-ben a "remain". 

Skóciában háromból majdnem két szavazópolgár a maradásra szavazott, ez a legmagasabb érték régiónként. Skóciát London, majd Észak-Írország követi. Ez a három régió szavazott többségében a bennmaradásra, az összes többi a kilépés mellett voksolt. Még vissza fogunk térni rá, hogy ennek lesz-e bármi következménye. Gibraltár eredményeit valamely oknál fogva nem tartották érdemesnek feltüntetni. 

brexitregions.jpg7. ábra A szavazatok megoszlása régiónként (forrás: The Telegraph)

A fenti eredményeket a The Telegraph egy meglehetősen puritán ábrán összegezte (8. ábra), amely a linken megnyitva interaktívvá válik. Nem tudni hányan olvassák ezt az újságot Gibraltáron, de valószínűleg sokan lemondják az alábbi ábra miatt az előfizetésüket. Színezése patrióta, a fehér tengerrel ki is adják a brit zászló színeit.

brexitregions2.jpg8. ábra Nagy-Britannia nemzeti színekben (forrás: The Telegraph)

Azok számára, kiknek ez az ábra túl egyszerű, a BBC ábráját ajánljuk (9. ábra) inkább. Színezés a szokásos, három felirat már megjelent rajta. A szavazatszámokat immár nem csak arányaiban, de abszolút számban is láthatjuk. További plusz pont, hogy a részvétel arányai is ott vannak az ábrán. Ez az ábra már a választókerületenkénti adatokat tünteti fel, amely jelentősen árnyalja a 8. ábrát. A közszolgálati BBC honlapján interaktívan böngészhető képen sikerült végre a gibraltári eredményeket is eltalálni. 

brexitbbc2.jpg9. ábra A szavazás eredménye felületi színezéssel és országrészekre lebontva (forrás: BBC)

Ennek az ábrának az a hátránya, hogy London és a nagyobb népességű városok nem jelennek meg. A kéknek és a sárgának nincsenek árnyalatai, csak a többségi döntés látható. Hogy az adott választókerületben 0,2, vagy 50% volt a két tábor közti különbség a wikipédiára feltett ábrán (10. ábra) jelenik meg a legszebben. Érdemes tehát az összes többit ehhez viszonyítani. És érdemes levenni a polcról a nagy világatlaszt, ugyanis a feliratok hiánya itt is megnehezíti az eligazodást. A választókerületi adatok böngészéséhez pedig a német nyelvű wikipédia szócikk nyújt megfelelő hátteret.  

united_kingdom_eu_referendum_2016_area_results_svg.png10. ábra A végeredmény teljes pompájában (forrás: wikipédia)

Gibraltár nem kérdéses, hogy maradna az EU-ban, itt 96%-kal győzött a Remain. Ennek azonban semmi jelentősége nincsen, az ő szavazataikat a délnyugat-angliai szavazatok közé keverték. A legutolsó hírek szerint Skóciával együtt törik a fejüket, hogyan maradhatnának valamiképpen mégis az Európai Unióban. Érdekes helyzetben vannak, 2002-ban ugyanilyen meggyőző fölénnyel nyert egy másik uniópárti szavazás, igaz ekkor éppen az Egyesült Királyság mellett szavaztak. 

Észak-Írország kettészakadt. Bár összességében a maradáspártiak győztek, a Belfastot övező protestáns vidéki területeken a többség a kilépés mellett szavazott. Leginkább Belfastban szembeötlő a különbség, ahol az írek által lakott területeken előfordult a 74% "remain" szavazat (Belfast South, Belfast West). Észak-Belfastban 50,4%-kal még épphogy nyert a bennmaradás, míg a protestáns kelet (nem túl meggyőző fölénnyel) a kilépés mellett szavazott (51,9%). 18 választókerület közül 11:7 arányban nyert a bennmaradás, a két szélső érték az ír határ menti Foyle (Londonderry város), ahol 78,26%-ot kapott az EU, míg Észak-Antrimben az euroszkeptikusok nyertek 62,2%-kal. 

Skóciában minden sárga, ezért csak az árnyalatokról ejtenénk pár szót. Ha egy képzeletbeli észak-déli metszetet húzvunk a választókerületeken keresztül középen találjuk a leginkább EU-párti szavazókat. A szélek felé csökken a lelkesedés és egyre több a kilépéspárti. Általánosságban elmondható, hogy a Glasgow-Edinburgh tengely mentén 70%-ot is meghaladó eurofil szavazatarányokkal találkozhatunk. EU-párti gócpontok a városok, északon Aberdeen sárgája is jóval sötétebb árnyalatú, mint Aberdeenshire-é. Mindössze 122 szavazaton múlt, hogy Skócia egésze sárga lett. Moray megye majdnem megtörte ezt az egységet, egész Skóciában itt volt a kilépéspártiak aránya a legmagasabb, 49,9%. Az angol határ menti Dumfries and Galloway, valamint a Külső-Hebridák gael nyelvű lakossága ugyancsak erősebben kilépéspárti, mint Skócia egésze. 

Anglia valamennyi régiójában a "leave" nyert, kivéve a fővárost, Londont. A főváros szomszédságában elhelyezkedő Délkelet-Anglia viszonylag enyhe kilépéspárti fölénye észak és keleti irányban egyértelmű túlsúlyba kerül, megközelíti a 60%-ot. Kelet-Midlands régióban negyvenből mindössze egy, Leicester városa szavazott a bennmaradás mellett. Ez volt az a régió, ahol a kilpéspárti rekordok születtek, A Fens vidékén nem volt ritka a 70% feletti euroszkeptikus arány. Hogy ez miért alakult így külön lesz róla szó. Jellemzően a külföldiek által nagyobb számban lakott nagyvárosok, Manchester, Liverpool, Leeds, Newcastle, Bristol, Reading, Warwick, York szavaztak a bennmaradás mellett, sokszor úgy, hogy az összes környező választókerület ellene volt. Voltak olyan nagyvárosok — főként északon, ahol a kilépéspártiak nyertek, ilyen például Birmingham, ahol 450 ezerből csupán 4 ezer szavazat volt a különbség. Sheffieldben 6 ezer szavazat döntött, míg Coventry már egyértelműbben (55,6%) foglalt állást az EU-val szemben. A híres egyetemi városok, mint Oxford az unió mellett szavazott, de különösen kiemelkedik környezetéből Cambridge, amely 13%-kal haladja meg az ugyancsak EU-párti Cambridgeshire eredményeit (60%). Londontól nyugatra és délre lehet felfedezni az egyetlen viszonylag összefüggő EU-párti térséget, miközben Londontól keletre masszív tömegek utasították el az Európai Uniót. Általánosságban elmondható, hogy a tengerparti körzetek inkább EU-ellenesek, mint a szárazföldiek. Ennek okára a 19. ábrán fog fény derülni. 

London szavazóinak majdnem 60%-a foglalt állást az EU mellett, de ha csak a választókörzeteket nézzük (11. ábra), akkor sokkal egyértelműbb lenne az eredmény. 33 körzetből csupán ötben győzött a kilépéspárti álláspont, ez csupán 15%. Mind az öt külvárosi övezet, három szorosan kapcsolódik a Londontól keletre tapasztalható EU-ellenességhez. Haveringben a kilépéspárti szavazatok aránya meghaladta 70%-ot, miközben az alig 12 kilométerre nyugatra lévő Hackney kerületben már 78,5% szavazott az EU mellett. Jellemzően minél közelebb érünk a Cityhez annál nagyobb az EU támogatottsága. Lambeth, Hackney 78,5%-ot elérő aránya rekordnak számítanak Nagy-Britannián belül, de rajtuk kívül hét másik kerületben is meghaladja a 70%-ot. 

london2.jpg

 11. ábra Nagy-London szavazatainak megoszlása (forrás és jelmagyarázat)

Wales a 10. ábrán alig különül el Angliától, részben azért, mert nem húztak éles határvonalat a készítői, részben azért, mert nem húztak éles határvonalat a választók. 52,5% a kilépés mellett szavazott, ez meglehetősen közel van az angliai 53,5%-hoz. Ugyancsak érdekes párhuzam, hogy a walesi főváros, Cardiff Londonhoz hasonlóan EU-párti (60%). Rajta kívül mindössze négy másik választókörzetről mondható el ugyanez, így "országosan" 5:17 arányban a kilépéspárti megyék győztek. 

Ha szétbontjuk az eredményeket a "leave" és a "remain" szerint két külön — de egymással összefüggő  ábrát kapunk (A forrásban lévő linken interaktív módban, magyarázattal böngészhető mindkettő). Lássuk először a nyertes kilépéspártiakat (12. ábra)! 

brexitleave.jpg12. ábra Brexit szavazatok (forrás: BBC)

Skócia ezen a színskálán már nem különül el olyan élesen, mint az eddigi ábrákon. Annak ellenére, hogy mindössze 6 színt használ még mindig jól látni, mennyire mozaikszerűen alakult ez a szavazás, főként Angliában. Sötéten magasodik a The Wash partvidékének négy — amúgy Hollandiához hasonlóan lapos megyéje. Belőle nyúlik egy kar mélyen a Midlands-nek szárazföld belseje felé. Cambaridge fehér foltja szakítja meg ez a sötét foltot déli irányban, mely Londontól keletre ismét megjelenik. Az öt "legkékebb" terület közül 3 a Wash partvidékén, kettő pedig Londontól keletre található. Mindegyik határos a tengerrel. Ugyanez jelenik meg inverzben a 13. ábrán, ahol az EU-párti szavazatok jelennek meg a fentihez hasonló beosztással.  

remainbrexit.jpg13. ábra EU-párti szavazatok (forrás: BBC)

Városi gócpontokba gyűlnek itt az EU-párti szavazatok, mellettük Közép-Skócia, London és a mozaikos Észak-Írország tűnik ki a szürkeségből. Az észak-dél szembenállásról már volt szó Skócia kapcsán, de talán ezen a képen jelenik meg jobban a kelet-nyugat ellentét, éppen az EU-hoz földrajzilag közelebb eső területek nem kértek belőle, míg a távolabbiak nagyobb szimpátiával viseltetnek iránta. Az öt "legsárgább" terület közül három található Londonban, egy maga Gibraltár, valamint a már említett Londonderry szűkebb környezete Észak-Írországban. 

A hétköznapi időpont és a rossz idő (arrafelé átlagosnak mondható inkább) ellenére is magasnak mondható részvétel (72,2%, azaz 33 551 983 szavazó) mellett zajlott a szavazás. Többen szavaztak, mint a legutóbbi parlamenti választásokon. A részvételi adatokról készült 14. ábra részben magyarázatot adhat arra, miért is nyerhetett a kilépéspárti tábor. Szembeötlő, hogy Észak-Írországban volt a leglanyhább az érdeklődés, itt csupán 62,7% szavazott (főként a maradásra), következett a sorban Skócia 67,2%-kal ugyancsak maradáspárti győzelem született. 69,7% szavazott Londonban ugyancsak maradtak volna inkább. A nagyvárosokban mindenhol alatta maradt a részvételi arány a vidékhez képest. Ez részben betudható annak is, hogy a városlakók egy része nem brit állampolgár, ill. nem vesz részt a közéletben. Délen jelentek meg legtöbben az urnáknál, 78%-hoz közelítő értékkel, majd következett Kelet-Anglia, ahol két régió is 74% felett vett részt a szavazáson. Gibraltár egy kissé kilóg a sorból, itt 83,5% szavazott a maradásra. Összességében tehát elmondható, hogy minél magasabb volt a részvétel, annál inkább nyert a kilépés. A maradáspártiak tehát részben önmagukat is okolhatják, nagy részük valószínűleg nem vette a fáradságot, hogy elmenjen szavazni. 

turnout.jpg14. ábra Részvételi arányok (forrás: BBC)

Az országos sajtó már lelőtte a poént, hogy elsősorban a vidéki és nyugdíjas szavazók döntötték el a szavazást. A 15. ábrán a részvételi arányokat hasonlíthatjuk össze a fiatalkorúak arányával. Érdemes ezt az ábrát összevetni a 13. ábrával, ugyanis a maradáspárti szavazatokkal is megmutatkozik némi korreláció. Közép-Skócia, London, Nyugat-Wales, valamint a nagyvárosok jelennek meg világos színnel, de például érdekesség, hogy Londontól keletre a tengerparti fiatalok az EU ellen szavaztak. Jellemzően minél több 18-24 éves él az adott választókörzetben annál kisebb volt a részvételi hajlandóság. Ez ugyancsak meghatározó volt a szavazás végkifejlete szempontjából.  

 

brexitturnout.jpg15. ábra Részvételi arányok és a fiatalkorúak aránya (forrás: BBC)

Ugyan senki nem írta rá a születési évét a szavazócédulára, de az előzetes felmérések alapján már képet alkottak arról, melyik korcsoport hogyan szavazna. A 16. ábrán megfigyelhető trend kapcsán a Brexit-pártiakat hibáztató álláspont nem véletlenül ment át rasszista, vidéki, műveletlen nyugdíjas-ellenességbe. Minél idősebb ugyanis egy brit állampolgár, annál valószínűbb, hogy a Brexitre szavazott. A fordulópont valahol negyvenen felül következett be, tehát aki már élt az előző népszavazás idején, A mostani nyugdíjasok 1975-ben nagy valószínűséggel akkor igennel, most pedig nemmel szavaztak. Sajnos az 1975-ös szavazásról nem került elő ilyen ábra, de a szavazatok arányai alapján az biztos, hogy ezek a szavazók nem voltak mindig EU-ellenesek, volt annak valami oka, hogy a 41 évvel azelőtti kezdeti optimizmusuk éles elutasításban végződött. 

eletkor.jpg16. ábra. Szavazatok megoszlása korcsoportok szerint (forrás: BBC)

Az életkoron kívül sok más minden befolyásol(hat)ta a polgárok döntését. A The Guardian 6 ilyen tényezőt vizsgált meg egy nagyon érdekes interaktív ábrán, ahol az egyes pontok felett kirajzolódik a választókerület neve. Így nem csupán azt tudni meg, hogyan szavaztak az ott élők, hanem, hogy milyen életkorúak, mennyit keresnek, milyen végzettségük van és a többi (17. ábra)

charts.jpg

17. ábra Szavazói klaszterek és trendek végzettség, jövedelem, szociális helyzet, életkor és születési hely alapján (interaktív formában itt)

Vannak közülük olyan tényezők, ahol egyértelmű a trend, például a magasabb végzettségűek, a szakmával rendelkezők, a nagyobb jövedelműek és a három legmagasabb szociális helyzetben lévők (részletesebben itt) inkább a bennmaradásra szavaztak, míg az életkor és a születési hely alapján már nem ilyen egyértelmű az összefüggés. Ha ezt az összevetést csak Angliára és Walesre készítették volna el a trendek élesebben kirajzolódtak volna. Skóciában az alacsonyabb végzettség, a kisebb jövedelem, a szociális hátrány sem akadályozta meg a polgárokat, hogy az EU mellett szavazzanak. Észak-Írországban pedig — mint minden más kérdésben — nagyon sokat döntött az is, hogy ki milyen vallású, vagy kulturális hátterű, ezek felülírták a vizsgált hat tényezőt.

A 17. ábra felső sorának harmadik része térképen is megjelenik, a 18. ábrát érdemes összevetni a szavazás végeredményével  10. ábra esetleg úgy, hogy valamelyiket külön ablakban megnyitjuk (nem egy okostelefon-barát dolog, valóban). Sajnos a két közigazgatási beosztás nem teljesen fedi egymást, de általánosságban megállapítható, hogy a jövedelemben tapasztalt különbségek esetén már nem annyira egyértelmű a trend, mint amit a végzettség esetében tapasztalni brexit- és EU-párti szavazók között.

 heat-map-wages-002.jpg

18. ábra Jövedelmek térbeli eloszlása Nagy-Britanniában (forrás)

Hasonlóan a The Guardian ábrájához a BBC is megvizsgált és térképen ábrázolt 3 szempontot (19. ábra). Nagy-Britannia 30 olyan régióját vették górcső alá, ahol 1, a legtöbb időskorú él, 2, a legkevesebb diplomás és 3, ahol a legtöbb olyan ember, aki angolnak vallja magát (ebben az esetben néhány terület érthetően nem szerepel). Sajnos nem írják milyen arányban, pedig fontos lenne. 

 top30_berxit.jpg19. ábra Anglia top 30 régiója 3 szempont alapján (forrás: BBC)

A 30 választókörzetből, ahol a legtöbb idős él (többnyire a tengerpartokon) 27 szavazott a kilépés mellett, a 30 választókörzetből, ahol a legkevesebb diplomás él 28 szavazott a kilépés mellett és a 30 választókörzetből, ahol a legtöbben vallották magukat angolnak mind a harminc az EU ellen szavazott. Ezzel az ábrával az a legfőbb probléma, hogy alkalmas arra, hogy embercsoportokat minősítsen. Ez pedig azok szerint, akik most ezeket a szavazókat minősítik többnyire megengedhetetlen. 

Az (angol) individualizmus ugyanis egyike azoknak az értékeknek, melyre állítólag Európa épült. Angliában ennek az individualizmusnak a szülőhazája a Fens mocsárvidéke volt. A Fens pedig 2016-ban 70% felett szavazott arra, hogy kilépjenek abból az Európai Unióból, melynek alapjait — tudtukon kívül  — ezer évvel ezelőtt éppen ők kezdték el lerakni. Ezen a vidéken a szabad parasztok aránya már akkor is megközelítette, sőt át is lépte az 50%-ot. A 20. ábrát pedig most kivételesen Michael Wood történész magyarázza el. 

paraszt.jpg20. ábra Az angol társadalom 1086-ban (forrás: Michael Wood: Anglia múltjának nyomában)

[...] 1086-ban a Wolds egyedi, szabad paraszti rétegnek adott otthont, amely nagyon szorosan kötődött a földhöz - egyfajta kemény, konzervatív függetlenség volt ez. Mindezek mellett 1086-1300 között a Fens területén lakók mintegy gyarmati társadalomban éltek, annak minden jellegzetességével együtt: fejlődőek voltak, megragadták az alkalmat, és ha arra került a sor, hogy a saját érdekeiket megvédjék a helyi uraságokkal szemben, nem tétováztak erőszakos úton megoldást keresni. Olyan társadalom volt ez, amelyet elsősorban fiatalok vezettek, és amelyben mindenki számára nyitva állt a lehetőség a meggazdagodásra, csak ki kellett használni a kínálkozó alkalmat. Emellett, akárcsak a gyarmati társadalmak szinte kivétel nélkül, ez is kooperatív társadalom volt, melynek tagjai hozzászoktak, hogy együtt dolgozzanak, közös erővel csapolják le a mocsarakat, közösen építsék ki és tartsák karban a gátakat, melyek eredményeképpen mindannyian hatalmas földterületre tehettek szert. A Danelawban élő parasztság, de különösen akik a Fens mocsaras területeire költöztek, a középkori, vidéki Anglia legsikeresebb társadalmi rétegei voltak. Együttesen sikerült művelésre alkalmassá tenniük a mocsarakat, meggazdagodni ennek révén, és nyomot hagyni maguk után a következő korokra is - egész Anglia legszebb plébániatemplomait, valamint azokat a hatalmas töltésfalakat, melyek még manapság is behálózzák a vidéket, védve az értékes termőföldet a tengertől. Lehetséges azonban, hogy a Domesday feljegyzései között maguk után hagyták még egy történelmi örökséget - a legkorábbi példáját annak, amelyet évszázadokkal később "angol individualizmusnak" neveznek el. 

E rövid, de fontos történeti kitérő után búcsúzóul vessünk egy pillantást, hogyan szavaztak 1994-ben a skandinávok, az Európai Unióhoz való csatlakozásról. A párhuzam talán meredek, hiszen Finnországban, Svédországban és Norvégiában nem a kilépésről, hanem a csatlakozásról szavaztak, bár hasonlóan szoros eredmények születtek, mégsem követeltek akkoriban új szavazást.


tumblr_o9d74nh0ar1rasnq9o1_1280.png21.ábra Skandináv EU-csatlakozási népszavazások és a brit szavazás összehasonlítása (kék: EU igen; piros EU nem) (forrás: reddit.com)

A skandináv országokban éppen az Európához földrajzilag közelebb élők szavaztak igennel, míg a távolabbi területek ellene. Nagy-Britanniában ez fordítva volt. Míg Skandináviában az ország kisebb népsűrűségű területei szavaztak nemmel és emiatt színeződnek vörösre, addig Nagy-Britannia a ritkábban lakott Skócia miatt kékül be ennyire.

Következményekről már sok szó esett az elmúlt héten, ezek közül csak a földrajzi vonatkozásokat tekintjük át. Atlaszunk 22. ábrája meglehetősen fiktív kategória, de nem egyedülálló a maga nemében. Sokan kezdték már el és még többen szeretnék átrajzolni Nagy-Britannia térképét a politikusok közül is.

mapsonthewebfuture.png22. ábra Lehetséges, de nem túl valószínű jövő (forrás: http://mapsontheweb.zoom-maps.com/)

Népszerű hír, miszerint a 2016-os brit EU-tagságról szóló népszavazás nyomán rengetegen kerestek rá a neten, hogy mi is történik a kiválás után. Ezt a hírt egyrészt illik kritikával kezelni, másrészt pedig az brit állampolgároknak is elég lett volna megkérdezniük egy manx, vagy Csatorna-szigeteken élő honfitársukat, milyen is az élet az EU-n kívül. A brit koronafüggőségek, mint a Man-sziget, Jersey és Guernsey (azaz a Csatorna-szigetek) nem részei az Egyesült Királyságnak, és így az EU-nak sem. Éppen ezért ezeken a szigeteken nem volt értelme népszavazást tartani. Némi iróniával mondhatjuk, hogy Nagy-Britannia éppen csatlakozási tárgyalásokat folytat a koronagyarmataival.  

Gibraltárra már bejelentkezett Spanyolország, akik 1713 óta szeretnék visszakapni "a Sziklát", miközben Ceuta és Melilla esetében Marokkó szeretné ugyanezt elérni. Valószínűleg a terület EU szimpátiája ellenére is megmarad Nagy-Britannia keretein belül, miközben az Unióval speciális szerződéseket kötnek. 2002-ben 98,48% szavazott arra, hogy megmaradjon a brit szuverenitás, de mint ismert ugyanezt a skótok is kinyilvánították alig két éve. 

Nagy-Britannia esetleges szétesését sokan vizionálják mostanában. A Brit-szigetek Szerbia-Montenegrója valószínűleg Anglia-Wales maradna, amennyiben sikerülne végre a skótoknak megszavazni a függetlenséget. Skócia pedig úgy maradna az EU tagja, hogy független államként átveszi ezt a pozíciót Nagy-Britanniától. Erre azonban nincsen lehetőség, ezt a francia és a spanyol miniszerelnök a szavazás utáni szerdán egyértelműen leszavazta. Újabb problémát jelentene, hogy a skótok pillanatnyi logikája alapján a Skócia függetlenségét elutasító települések is népszavazhatnának a Nagy-Britanniához való visszatérésről. Mindeközben Írország is bejelentkezett Ulster maradékára, 

Az Európai Unió pedig úgy tűnik elveszíti az egyik hivatalos nyelvét, az angolt. De csak akkor, ha az írek hajlandóak lennének végre megtanulni a saját nyelvüket. Jelenleg minden egyes tagország egy hivatalos nyelvet jelölhet az EU hivatalos nyelvének, mivel Írország az írt, Málta pedig a máltai nyelvet jelölte még egy esetleges skót visszatérés esetén sem lenne az angol hivatalos nyelv az EU-ban, ott ugyanis scotsul beszél a többség. 

brexitmap.jpg23. ábra Hosszú poszt volt, itt a krumpli a végére (eredeti linken mozog is: MARCO KESSELER/MASHABLE) 

Nagy-Britannia kilépésének következményei egyelőre beláthatatlanok. Elképzelhető, hogy egy egykor hatalmas birodalom végső napjainak vagyunk tanúi, miközben az Európai Unió tanul a hibáiból. De az is előfordulhat, hogy a britek jól jönnek ki ebből az egészből. Utóbbi esetben az Európai Unió tagállamai közül sokan fogják követni a brit példát. Így az is előfordulhat, hogy egy másik hatalmas birodalom végnapjait fogjuk végignézni.

 

Felhasznált cikkek listája: 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr678836364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2016.06.30. 09:04:32

Még mindig a fejem fogom ettől a hülyeségtől.. Arról mit lehet megtudni, hogy miért szavaztak az adott régiók a kilépésre ? Sok zagyvát lehet ugyan magyar neten is olvasni erről.

pitcairn2 2016.06.30. 10:45:28

@Sigismundus:

a regionális bontás tekintetében nem tudom tromfolni a posztot

a kilépéspártiak érvrendszere kapcsán azonban ajánlani tudom a múvijukat:)

BREXIT THE MOVIE FULL FILM
www.youtube.com/watch?v=UTMxfAkxfQ0

fő pontok:

1. az EU antidemokratikus rendszer
2. az EU protekcionista, piacellenes rendszer

pitcairn2 2016.06.30. 10:48:01

@Sigismundus:

azért némi regionális vonatkozás van a fenti múviban, pl. hosszasan elidőznek a közös halászati politika piacellenes idiotizmusa fölött, meg hasonlók...

komplett iparágakat/régiókat nyírtak ki a fantörpikus EU szabályok anno...

pitcairn2 2016.06.30. 13:18:50

@Sigismundus: @Tranquillius:

az EU kapcsán a leginformatívabb anyagokat az angol EU szkeptikus honlapokon lehet találni

pl. itt rengeteg érdekes és ingyen letölthető tanulmány van

www.iea.org.uk/policy-areas/european-union

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2016.06.30. 13:23:47

Köszönöm a sajtószemlét mindenkinek.

Untermensch4 2016.07.05. 06:56:37

Azt még mindig nem értem hogy leszakadás esetén skócia miért nem maradna automatikusan az EU tagja.

Tranquillius 2016.07.05. 08:59:33

@Untermensch4: Mert Nagy-Britannia még azelőtt ki fog lépni, hogy Skócia elnyerné a szuverenitását. És minden független államnak külön kell kérnie a felvételt az EU-ba. Ezt pedig pl. a spanyolok kapásból megvétózzák, mert Katalónia kapcsán precedens lehetne. De az is lehet, hogy Nagy-Britannia meglepően jól fog boldogulni a kilépés után és ragadós lesz a példája. Így az EU pár éven belül darabjaira hullik. Akkor pedig tárgytalan lesz a kérdésed.

pitcairn2 2016.07.05. 09:37:11

@Tranquillius:

egyáltalán nem biztos, hogy kilép az EEA-ból az pedig lényegében afféle "lájtos EU" még a közös kasszába is tisztes összegeket nyomnak be (lásd norvég alap), szóval az ördög a részletekben lakik, a "kilépést" de facto lazán el tudják szabotálni menet közben

pitcairn2 2016.07.05. 09:39:15

@Tranquillius:

az is lehet, hogy a happening végén még erősebben megy tovább a nemzetközi politikai integráció... csak éppen egy kissé "átfestik" a homlokzatot...

Tranquillius 2016.07.05. 12:12:45

@pitcairn2: Az EU jövője nagyban függ attól, hogy a nemzetállamok laza szövetségének, vagy az Európai Egyesült Államoknak a víziója valósul meg a közeljövőben. Utóbbi erőltetése esetén is megvan az esélye a széthullásnak.

pitcairn2 2016.07.05. 13:24:50

@Tranquillius:

ha ki akarják terjeszteni az integrációs folyamatot, akkor vmi többsebességes verzióra kell átállni, ez különben oly mértékben növelné a rendszer komplexitását, hogy szerintem még a transzatlanti integráció becsempészése is könnyebb lenne végül

pl. brexit kapcsán ezzel kampányoltak, érdekes dolog lenne ezzel összeboronálni az EU-t...

Commonwealth free trade
en.wikipedia.org/wiki/Commonwealth_free_trade

Untermensch4 2016.07.06. 21:12:33

@Tranquillius: Arra az esetre gondoltam hogy a brit kilépés előtt válik skócia függetlenné. Ma Nagy-Britannia részeként Skócia tagja az EU-nak, ha "EU-joghatóságú" területként válik függetlenné akkor nekem ellentmondásosnak tűnik hogy újra kell felvételiznie. Ha meg egy érdekes jogi trükkel államszövetséget alapítanának "Nagy-Gaellia" :) néven az írekkel akkor bekerülnek mert nem független ország? Ez a verzió mondjuk azért lenne vicces mert ha EU-maradhatnékja miatt Észak-írország is csatlakozna akkor Anglia érdekes helyzetben találná magát, viccelődhetnénk velük trianonosakat... :)

annamanna 2016.07.07. 01:37:32

"Angliában ennek az individualizmusnak a szülőhazája a Fens mocsárvidéke volt. A Fens pedig 2016-ban 70% felett szavazott arra, hogy kilépjenek abból az Európai Unióból, melynek alapjait — tudtukon kívül — ezer évvel ezelőtt éppen ők kezdték el lerakni. Ezen a vidéken a szabad parasztok aránya már akkor is megközelítette, sőt át is lépte az 50%-ot."

na végre értem, miről szól ez a kis részlet: www.youtube.com/watch?v=njlcgSuXykE