Pangea

Minden, ami földtudomány

Tószigetcsilizköz

2015. július 22. 22:10 - lezlidzsi84

A kissé fura elnevezés egy járás nevét fedi, amely rendhagyó módon három tájegységet: a Tóközt, a Szigetköz egy részét, valamint a Csilizközt egyesítette. A Győr (később Győr-Moson-Pozsony majd Győr-Moson) vármegyei járás nemcsak több, egyedi arculatú tája miatt volt különleges: igen ritka volt a korabeli közigazgatásszervezésben, hogy egy járás különböző részeit nagy folyók válasszák el egymástól. Ennek eredményeképpen a mai győri járás elődjét alkotó területegység tájai meglehetősen eltérő adottságokkal és a történelem viszontagságai következtében ma is eltérő fejlődési pályával jellemezhetőek.

De hogy is alakult meg ez a fura járás? Többé-kevésbé maradékelven. A 19. század végi ország egyik legkisebb megyéje, az alig 1400 négyzetkilométeres Győr kis mérete ellenére igen tagolt vidék volt, a folyók mellett a Sokoró dombvonulata is hozzájárult az eltérő jellegű tájegységek kialakulásához. A folyók áthidalása - ha némileg hiányosan is - de ekkorra már megtörtént, ugyanakkor a Sokorón nem vezetett át minden évszakban járható közút (ez most sincs másképp), így célszerű volt a megye "szárazabb" déli részét az átjárhatatlan dombvonulat mentén kettéosztani: a nyugati domboldalak és a hozzájuk tartozó Rába és Marcal-síkság.alkotta a téti járást, míg a keleti oldal a pannonhalmi dombsággal és a keletre szélesen húzódó, a Duna felé alacsony dombsorral határolt síkság pedig a Pannonhalma (ekkor még Győrszentmárton) székhelyű Pusztai járás. Az elnevezés a járás keleti részének különleges településviszonyaira és viszonylag gyér népességére utalt. A településsűrűség ugyanis inkább az Alföldre hajazott, és a lakosság legnagyobb része külterületi kistelepüléseken (pusztákon) élt. Ennek gyökere a később híressé vált bábolnai nagybirtokra vezethető vissza, gazdái ugyanis bizonyos tevékenységekre specializált pusztákra telepítették a zselléreket. Ezek egy része önálló községgé vált (Bábolna, Nagyszentjános, Rétalap), a többségük pedig lassan elnéptelenedett.

gyor_county_administrative_map.jpgGyőr vármegye a 20. század elején - a pirossal jelölt terület a különös nevű járás - (forrás)

A megye maradékából pedig 1886-ban nemes egyszerűséggel létrehozták a Tószigetcsilizközi járást, mivel az azt alkotó három kistáj túl kicsi lett volna egyenként a járásalakításhoz. A járás eredeti falvai közül egy sem volt elég nagy ahhoz, hogy járásszékhely lehessen, ezért a székhely a járásnak (és a megyének) részét nem képző törvényhatósági város, Győr lett. (Ez közlekedési szempontból is mutatott némi célszerűséget, mert a hidak itt voltak.) A város ezt követően rendszeresen "kannibalizálta" a járás területét: 1905-ben Révfalu, 1950-ben Pinnyéd, 1951-ben Kisbácsa, 1954-ben a Győrszentivánból kiváló Kismegyer, 1966-ban Nagybácsa,  1960 és 1967 között három részletben Vámosszabadi külterületének déli része (Sáráspuszta és a Galántai út), 1970-ben maga Győrszentiván vált a Győr részévé.

A járás területét a 19. század végén felülvizsgálták, és - szintén közlekedési okokból - hozzácsapták a pusztai járás északi, Győr-Komárom vasútvonal menti részét (Gönyűt és Győrszentivánt).

A terület gazdasága finoman szólva sem volt acélos: a vizek által tagolt viszonylag gyenge termőföldekkel rendelkező tájon nehézkes volt a közlekedés, az utak gyakorlatilag csak Győrbe vezettek, azonban a város a 19. század végéig - a gabonakereskedelem egyik magyarországi központjaként - kevéssé volt rászorulva közvetlen környékére, zöldségigényének egy részét pedig elsősorban a várost övező széles kertekből is fedezni tudta, így a komolyabb méretű piacozás csak a 20. században alakulhatott ki. A járás falvai ennek megfelelően kicsiny méretűek volt, csak kevés település tudott kiemelkedni közülük: az állattartó Kóny, az aranyász Ásvány, a dunai hajósok faluja, Gönyű, valamint a kertész Révfalu, mely Győrszentivánnal együtt már a századforduló környékén a győri gyárakban dolgozók alvótelepülése lett. Mivel a legtöbb falunak nem volt vasútállomása, sőt, egyes községekből még a légvonalban közel lévő vasútállomásokat is csak a bizonytalan csónakos révátkeléssel lehetett megközelíteni, a 20. század elején fellendülő Győrbe ingázás is csak korlátozottan éreztette a hatását. 

farkaslyuki_zaras_felviz_asvanyraro_1226414_5127.JPGAz ásványrárói mellékágrendszer - (forrás)

Különösen elzárt helyzetben volt a Duna északi oldalán lévő Csilizköz hét falva, melyek Győrt csak a nagydunai és Mosoni-dunai átkelést követően tudták megközelíteni. (Utóbbin ugyan volt híd, de vámot kellett fizetni a használatáért.) Márpedig viszonylag sokat kellett Győrbe járniuk, mivel a helyiek többnyire a győri püspök birtokain éltek, ami megmagyarázza, miért is tartozott Győr vármegyéhez a Csallóköz eme szöglete. A balonyiaknak például az 1300-as évektől 1766-ig kellett naponta Győrbe járniuk, hogy a főúri szolgáltatások keretében megszólaltassák a város harangjait... Hogy egyszerűbb legyen a helyzet, a Csiliz patak és a Duna közötti 7 község 1920-ban (majd 1945-ben ismét) Csehszlovákiához került, hagyományos piacaitól elvágva, mind Komáromtól, mind Pozsonytól távol csak erősödött periferiális helyzete, noha az 1938-45 közötti visszatérés alatt épp meg tudott épülni a várva várt medvei híd (hogy a német utászok hamarosan nagy örömmel a folyóba robbanthassák), amivel végre lehetővé vált a közeli Győr elérése. Ennek örömére a községek ekkor némileg illogikus módon Komárom vármegyéhez tartoztak...

7221271.jpgNemcsak a szűkebb térség, de Közép-Európa egyik legfontosabb tranzitútja: a medvei híd - (forrás)

Az első világháborút követően a járás Magyarországon maradt nagyobb részén is változóban voltak a dolgok: a 20-as évek második felében a vasúttalan Alsó-Szigetközben beindult a buszközlekedés, ami nagy lendülettel folytatódott: 1951-re Vének kivételével az összes alsó-szigetközi faluba busz járt, így lehetővé vált a Győrbe ingázás. A buszhálózat - igaz némileg alacsonyabb színvonalon - a Tóközben is kiépült a 60-as évekre. Ezen felül a két világháború között kiépültek a mellékutak (illetve a szigetközi gazdasági vasutak) hídjai is, így némileg oldódott a szigetközi rész elszigeteltsége.

A 90-es években fellendülő győri szuburbanizációs folyamatok jelentős részben az 1950-ban megszüntetett (gyakorlatilag a korábbi Győr megyét magában foglaló "nagy" Győri járásba olvasztott) tószigetcsilizközi járás területét érintették, így ezt az utolsó nagy átalakulást is vizsgálva érdemes megismerkednünk a szinte egy-az egyben a fura nevű előd területén létrejött mai győri járás vidéki tájegységeivel.

22035876.jpgSzuburbanizáció a Szigetközben: Győrladamér és Győrzámoly összenövése - (forrás)

Talán a legismertebb terület a Szigetköz, melyből az Alsó-Szigetköz tartozott a járáshoz. Utóbbi a nagy dunai hordalékkúp talán kevésbé drámai "formakinccsel" megáldott része, ugyanakkor az épp a járáshatáron lévő ásványrárói ágrendszer még ma is lenyűgöző vízi vadon, akárcsak az európai egyik legnagyobb szárazföldi deltájának számító Mosoni-Duna torkolat, mely a Nagydunával együtt öleli körbe a festői kistelepülést Véneket.

Az Alsó-Szigetköz a Duna szabályozás óta viszonylag száraz mezőgazdasági terület, melyet sűrűn behálóznak az egykori morotvák nyomában haladó csatornák, melyeket esetenként dús növényzet szegélyez. Nem ritkák a nagy nádasok sem (Dunaszegi morotva, a Győr határában fekvő Bálványos és a kisbácsai tavak környéke), amelyek alján a csapadékos években víz csillog. A települések nagyrészt az alig észrevehető kiemelkedéseken csoportosulnak, többnyire az egykor veszélyt jelentő Dunától távolabb (a szelídebb Mosoni- Dunán hajózni is könnyebb volt). Az egyetlen jelentősebb kiemelkedés a Bálványost övező nagy kiterjedésű homokdomb, a Szitásdomb Győr határában, Sárás és Kisbácsa alatt.

A táj épített arculata az elmúlt 60 évben kétszer változott meg jelentősen: Az 1954-es árvíz az Alsó-Szigetköz egészét letarolta, alacsonyabb fekvése miatt itt volt a legmagasabb és a legtartósabb vízborítás: a győr-révfalusi Damjanich utcában 4 méteres volt a víz magassága, az egész tájból csak az előbb említett Szitásdomb állt szárazon. A pusztulásból az akkor szokásos egyenházakból épült újjá a vidék, ugyanakkor megfigyelhetjük a "kádár-kocka" speciális helyi verzióját is: az árvíztől való félelem miatt sok ház kétszintesre épült: alul a műhely (később garázs), fent pedig a lakóhelyiségek.

A második nagy átalakulást a 80-as évektől már a városhatáron kívülre jutó  győri szuburbanizáció jelentette, melynek a Sokoróalján kívül a másik fő iránya az Alsó-Szigetköz volt, a legtöbb község népességszáma  a 70-es 80-as évek stagnálása vagy csökkenése után erősen megnőtt, különösen Vámosszabadi, valamint Győrzámoly és Ladamér esetében. Utóbbi kettő többé-kevésbé amerikai típusú házakból  álló új részei révén az elmúlt 15 évben összenőtt, noha korábban több, mint egy kilométer választotta el a két falu szélét. Az is látszik, hogy a szuburbanizáció a távolabbi Hédervárig és Ásványráróig már nem igazán ért el.

szigetkoz.pngAz alsó-szigetközi községek népességének változása - (forrás)

Az Alsó-Szigetközt a vízlépcsőügy felelőtlen magyar kezelésének következtében előálló természeti katasztrófa csak kevéssé és inkább átmenetileg érintette, a Nagyduna itteni szakasza már nagyrészt nem terelt, így nem meglepő, hogy az elmúlt években már megint a túl sok víz okozott gondot: a 2013-as árvíznél Győrújfalut (egy átgondolatlanul elbontott töltés miatt) ki kellett telepíteni, Vámosszabadi lakosainak nagy része pedig a lejtésviszonyok ismeretében önként hagyta el lakóhelyét. Ugyanakkor a környék más jellegű hidegzuhanyt kapott: az árvízi felfordulást farvízén evezve az illetékes minisztérium a helyiek feje felett döntve menekülttábort költöztetett Vámosszabadira. Mindez helyben nem igazán erősítette a magyar államigazgatás a Duna 90-es évekbeli elterelésének ügyében, valamint az elbaltázott 2013-as győrújfalusi "árvízi felkészülésben" már igencsak megtépázott renoméját. (De valahogy így szokott kialakulni az erős regionális öntudat...) 

A Tóköz a Szigetköznél kevésbé jól körülhatárolható (és kevésbé is ismert) tájegység, a Hanság mocsár és erdővidéke, valamint a Mosoni-Duna, Rábca és a Rába között helyezkedik el, gyakorlatilag a Rábaköz északkeleti, alacsonyabb, vizenyősebb része, mely a Hanságtól sem válik el élesen, ugyanakkor az északnyugat-délkelet irányú egykori dűnesorok miatt annál több helyen kínált megtelepedési lehetőséget az embernek. Ez az irányultság kiválóan követhető a települések elhelyezkedésében és az azokat összekötő utak futásában. A terület legfőbb természeti értéke a szigorúan védett, nádtengerbe vesző Fehér-tó Győrsövényház és Fehértó határában.

tokoz_1.pngA tóközi községek népességének változása - (forrás)

Hogy a Rábca és a Mosoni Duna közé eső rész a Tóköz része-e, vitatható: az alapot adó a homokdűnék hiánya miatt inkább az Alsó-Szigetköz morotvás, csatornás vidékére hasonlít a táj. A Tóköz belsejének viszonylagos elszigeteltsége eltérő jellegű társadalmi folyamatokat indukált, mint amelyek a táj szélein futó 1-es és 85-ös főutak menti településeken tapasztalhatóak. Utóbbiak (dunántúli mércével mérve) nagy falvak a szolgáltatások viszonylag széles körével, többnyire jelentős gazdasági erővel (börcsi guminőgyár, kunszigeti ipari park). A legtöbb község lakossága növekvő, ami legnagyobbrészt a győri szuburbanizációs folyamatoknak köszönhető. A főutaktól távolodva inkább elnéptelenedő - bár nagyon rendezett - kistelepülésekkel találkozunk, idáig általában már nem érnek el a nagyvárosból kiköltözők, vagy az ország más részeiből áttelepülők.

images_1.jpgA kunszigeti ipari park (forrás)

A Tóköztől és a Szigetköztől erősen eltérő tájügyileg nehezen besorolható az egykori Tószigetcsilizközi járás nyugati része, Gönyű és Nagyszentjános környéke. A ritkásan betelepült nagy kiterjedésű erdőséggel borított alacsony dombokkal tarkított vidék dél fel intenzíven művelt síkságba megy át. Közvetlenül a Duna mellett található a szabályos utcahálózatú Gönyű, mely kikötője mellett a nem egészen szabályosan kimért "stadionjáról" is híres. Nagyszentjános gyorsan nőtt agrárfalu, ahol ma is igen jelentős súlya van a nagyüzemi mezőgazdaságnak. Mindkét falu lakossága erőteljesen növekszik, részben a szuburbanizációnak, részben a viszonylag bőséges munkahelykínálatnak köszönhetően.

768c6d1a3b99dab7fb4595a7a5914987_thum_1024x768.jpgA Fehér-tó (forrás)

Az egykori járás örök kakukktojása a ma a nagyszombati kerület részét képző Csilizköz, mely 1920 óta egy kisebb megszakítással  Csehszlovákia majd Szlovákia vendégszeretetét "élvezi". A Duna és a Csiliz patak közti hét kicsiny falu (össznépességük ma nagyjából 5000 fő) az Alsó-Szigetközhöz hasonló természeti környezetben fekszik. Szinte teljesen magyar lakosságuk újabban ismét egyre inkább Győrhöz kötődik. A 90-es évek előtt inkább csak vásárolni jártak a magyar városba (Délnyugat-Szlovákia egy jó részével egyetemben) a mára már igen komoly nemzetközi teherforgalmat is lebonyolító egykori "hitlerúton" (a szlovák oldalon az egykori német és csehszlovák főutak többségéhez hasonlóan sokáig az egykori M7-eshez hasonló anyagú és minőségű betonburkolat volt). Mára azonban már dolgozni és tanulni is sokan járnak Győrbe, amit az 2013-ban végre újra beindított rendszeres távolsági buszforgalom is segít. Magyarul a korábban kényszerből Győrhöz tartozó jobbágyfalvak a hivatalosan megszűnő határok és a fejlődő közlekedés révén már önként tendálnak korábbi régiójuk felé.

58510348.jpgAhol a tájak összeérnek: a Mosoni-Duna torkolata - (forrás)

Tószigetcsilizköz" jó példa arra, hogy egy a térképen unalmasnak tűnő táj mennyire változatos lehet a valóságban, mind természetileg, mind az ott zajló társadalmi folyamatok tekintetében. Mind a társadalom-, mind a természetföldrajz iránt érdeklődőknek ajánlhatom a területtel kapcsolatos kutakodást, ugyanis kis területen is sok érdekes jelenséggel találkozhatnak, a terület számos földrajzos "toposz" (regionális öntudatra ébredés, szuburbanizációs hatások, falusi iparfejlődés, határmenti folyamatok, országon belüli migráció, ember és a táj kapcsolata) érdekes laboratóriuma. 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr347614156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Otzst 2015.07.25. 18:05:00

Börcsi guminőgyár? :D Erről mit lehet tudni? Google apó csak a pangeát dobja ki.

lezlidzsi84 2015.07.25. 18:46:55

@Otzst: Még valamikor 2000 körül létesített egy német cég szexuális segédeszközöket gyártó üzemet, és mivel a termelés javát guminők (és a vibrátorok) tették ki, a viszonylag kis (30-50 főt foglalkoztató) gyár erről híresült el. Az eredeti vállalkozást év elején felszámolták, de új vállalkozás, az AMOR Ungarn Kft. működik ugyanitt, hasonló profillal: hvg.hu/kkv/20150409_Lekokadt_de_ujra_merevedett_a_magyar_mupe

Otzst 2015.07.25. 20:37:16

@lezlidzsi84: Köszönöm, ez tényleg hasznos kiegészítése a cikknek. :D

lezlidzsi84 2015.07.25. 20:53:40

@Otzst: "I'm proud to serve my country"
Egyébként ebből a szempontból is érdekesek a Győr környéki falvak: többükben viszonylag sok középvállalkozás működik, amik összességében elég sok embert foglalkoztatnak, így egyre gyakrabban előfordul a Győrből kiingázás is. Ezen felül emiatt a nagy munkaadók (pl. az Audi) is egyre messzebbről toboroznak embereket. És egyre több a keleti országrészből átköltöző, vagy legalábbis rendszeresen ingázó is - vasárnap este, hétfő reggel sokukkal lehet találkozni a Győr felé tartó (immár nem fekete) vonatokon... Szóval ebben a témában még lehetne vizsgálódni.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.05.07. 16:22:59

A Tóköz még valamiről lehetne híres. Takács Károly régész éppen itt ásta ki árpád-kori vízgazdálkodásunk nyomait. Szenzációs, mai vízgazdálkodásunk is tanulhatna belőle. :-)

A víz de még az árvíz is az erőforrás. Árpád-kori eleink tudták ezt. Hol van a helye az árvíznek? Magyarul értjük, tudjuk a választ. Ugyanis nem bonyolult.

Az ártéren.

Eleink az árterek terepszintje fölé kiemelt, a mainál 20-szor sűrűbb csatorna hálózattal juttatták ki az árt annak a terére. :-)

Gravitációsan!

Ma a belvizeket a Tisza középvizi vízhozamát felülmúló összegzett vízhozamú átemelőkkel "oldjuk meg", és hogy milyen "sikeresen" arra adok egy linket.

www.vizugy.hu/?mapModule=OpBelviz&mapData=BelvizTajekoztatok#mapModule

A mesterséges középső szintes fenekű csatornák fenékszintje valahol a középvízinél, vagy kissé alatta lehetett.

Történelmi toposz a KM-e árpád-kori élelem, hal, vad, gyümölcs bősége. Csak ezt a bőséget a természet (hatalmas nagy lapos feltöltődő ártereink és szélsőséges vízjárású folyóink) és a korai köznépi magyarság agro- és vízgazdálkodás technológiai ismereteinek (és grandiózus földmunkájának) együttese eredményezte.

Árpád hont foglaló, szerintük visszajövő magyarjai ehhez vajmi keveset tettek (semmit). Az árokrendszer kiásásához nagyságrendileg és minimum 10 ezer embernek 100 évi munkájára volt szükség. Ez a sűrű árok-csatorna rendszer a 900-as évek elején már működött! Nem kizárt korábbi, vagy jóval korábbi kezdete sem, ahogy a nyilván magyarul beszélő köznép is itt kellett hogy legyen már korábban is, igaz ez utóbbi észrevételem már a sajátom. Hiszen nekünk gyöttment szittyának kell lennünk, akik mindent a fejlett Eu-tól tanultak meg, hát ahogy a szeretetet, úgy a csatornázást, a halastavakat sem a papoktól tanultuk.

Mindezt 15. éve tudhatnánk (a vízügy is tudhatná), ha olvasnánk Takács Károly régész kutatásainak az eredményét:

www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html

epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf

A posztban is említett, vagy harminc éve rekonstruált ártéri vagy fokgazdálkodás ennek a grandiózus rendszernek a török háborúk időszakában leromlott - elfajzott maradványa volt csupán. :-(

Tanulni az okosabbtól nem szégyen és ha történetesen ők az eleink voltak, az csak külön öröm.

Amit a reformkortól kezdve vízgazdálkodás címen művelünk az az állandó csapadék többletű országok lejtős csatornázásának az ész nélküli átvétele. Ugyanis a KM-e csapadéka szélsőségesen változó. Ezért amikor belvizes időszak volt, akkor a sziket kimosattuk és elfolyattuk.

Az intenzív öntözéses mezőgazdaság pont a mi klímánkon a fenntartható!