Pangea

Minden, ami földtudomány

Harc Nagy-Lengyelországért

2015. április 22. 20:28 - Tranquillius

posen.jpgEgy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban semleges Dánia által megszerzett Schleswigről, ezután következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után részletesen tárgyaltuk a Memel-vidék sorsát a litván határon majd visszatértünk a belga határra Eupen-Malmédy vasúttörténetéhez. Nemrég újra keletre indultunk, Danzig, mai nevén Gdańsk városába, hogy utána következzen Poznań vidéke.

poznan-poland.jpgPoznań főtere

1904 és 1909 között egy különös cirkuszi kocsi járta be Posen tartományt, és annak híre egész Németországot. Mivel nem egy remek cirkuszi társaságról volt szó csupán egy lengyel parasztról, a történet akár érdektelenségbe is fulladhatott volna. De az ezidőtájt érvényben lévő lengyelellenes törvények egyfajta lengyel Robin Hood-ot csináltak Michał Drzymałából és négykerekű kocsijából (legóból is megcsinálták). 

Ebben az időben vásárolt Drzymała egy darabka földet Kaisertreu (a helybeliek csak Podgradowicének ismerték) mellett, Poznańtól délnyugatra. Már a telket sem volt egyszerű megvásárolnia, hiszen 1886 óta létezett már a Königlich Preußische Ansiedlungskommission in den Provinzen Westpreußen und Posen, azaz a Nyugat-Poroszország és Posen tartományi Porosz királyi telepítési bizottság, melynek röviden annyi volt a feladata, hogy felvásárolja a lengyelek földjeit, majd azt német telepeseknek adja el. Miután Drzymała a telkére házat is szeretett volna építeni beadta kérelmét a hatóságnak, mely rögtön látta, hogy itt egy lengyelről van szó, ezért kerek perec megtagadta a kérelmet. Hősünk azonban nem esett kétségbe és megvásárolta élete első és utolsó cirkuszi járművét, mellyel kihasználta a német hatóságok által hanyagul meghagyott kiskaput. A törvény szerint ekkoriban az minősült háznak, ahol állandó jelleggel legalább egy napig életvitel szerűen tartózkodik valaki. Nos ennek a cikruszi kocsi nem felelt meg, mert a tulajdonosa naponta arrébb vonszolta, így a hatóságok nem találtak fogást rajta. Lassan az egész országban híre ment a cirkuszi kocsinak, és a német hatóságok jobbnak látták visszavonulót fújni és Drzymała öt éven keresztül napi egy költözés után végül felépíthette házát. Az eset groteszksége sajnos csak a felszínét karcolja mindannak, ami akkoriban Kelet-Németországban folyt a lengyelek ellen. 

woz-drzymaly-w-rakoniewicach-219031.jpgMichał Drzymała kocsija (a tulaj alatt x)

Történetünk színhelye, Nagy-Lengyelország, helyesebben inkább Ó-Lengyelország (Wielkopolska) kiemelten fontos a lengyel államiság szempontjából. Itt telepedett le a VII.-VIII. század folyamán a "nyílt mezők népe", azaz a polán törzsek. Ezek később kiemelkedtek a többi apró szláv törzs közül és a X. század végére a "kerékgyártó" Piast-dinasztia vezetésével egyesítették Mazóviát, Sziléziát és a Visztula felső folyása mentén elhelyezkedő Kis-Lengyelországot. A polánok vezető szerpét jelezte, hogy a létrejövő lengyel államnak ők adták a nevét. A Poznań-Gniezno-Giecz-Ostrow Lednicki által kirajzolt rombusz körül fekvő, morénadombokkal tarkított lapályon állt a polán törzsek magterülete. Egy lengyel eredetmítosz is emléket állít ennek az országrésznek, melynek középkori központja Gniezno volt:

Három testvér, Lech, Cseh és Rusz áthatolt a rengetegen helyet keresve, ahol letelepedhetnek. Hirtelen egy halmot vettek észre, ahol egy magányos tölgyfán egy sas ült. Ekkor Lech azt mondta: "Ez a fehér sas lesz a népem címere, a tölgyfa köré várat építek és a sas fészkéről Gneizdónak nevezem".(Gniazdo lengyelül fészket jelent) A többi testvér tovább ment helyet keresni népüknek, Cseh délre ment, Rusz keletre. 

Gniezno egy ideig fontosabb és nagyobb város volt Poznań-nál, itt alapították az első lengyel érsekséget, éppen egy évvel az esztergomi érsekség előtt, 1000-ben. A térség Lengyelországon belül mindvégig kiemelt szerepet játszott, bár a hatalmi súlypont a lengyel "Drang nach Osten"-nel, azaz a keleti puszták meghódításával párhuzamosan egyre keletebbre tolódott. Poznań például 1296-ig volt királyi székhely, a királyság terjeszkedésével ez a szerep átkerült Krakkóba, majd Varsóba. Ó-Lengyelország a terjeszkedő lengyel-litván államon belül pedig egyfajta nyugati perifériává vált. 

800px-congress_poland_in_1815.PNGLengyelország a bécsi kongresszus után - 1815 - Világoskék: Poznańi Nagyhercegség, Világoszöld: Kongresszusi Lengyelország, Piros: Krakkó szabad város (forrás: wikipédia)

Nagy-Lengyelország egészen 1772-ig szerves részét képezte a Lengyel-Litván államnak. Lengyelország első felosztásakor először a terület északi része került német uralom alá (Nyugat-Poroszország és a későbbi Posen tartomány északi része). 20 évvel később, a második felosztás idején Poroszország bekebelezte egész Nagy-Lengyelországot, majd újabb 3 év elteltével már a főváros, Varsó is az övék volt. Lengyelország eltűnt a térképről, a szomszédok által megszerzett területet nemes egyszerűséggel betagolták saját országukba. Egymás közt még arra is gondot fordítottak, hogy a későbbiekben semelyik uralkodó se vegye föl címei közé a lengyel királyi címet. A francia felfordulás miatt a határok továbbra is meglehetősen képlékenyek maradtak ezen a vidéken. A lengyelek is Franciaország felé fordultak, bennük látták az egyetlen külpolitikai lehetőséget, hogy országukat legalább részben helyreállíthassák. Napoleon, miután vereséget mért az oroszokra és a poroszokra, az 1807-ben aláírt Tilsiti békében a 2. és 3. felosztáskor Poroszországhoz került területeken Varsó központal létrehozta a Varsói (Sándor cárt irritálta volna a Lengyelország kifejezés) Hercegséget (sokfelé hibásan: nagyhercegségként említik), így Poznań és vidéke az újjászülető lengyel államban találta magát. Napoleont nem a lengyelek iránti szimpátiája vezette erre a lépésre, hanem az, hogy egy szövetséges államot hozzon létre a poroszok hátában és Oroszország szomszédságában. Mint később kiderült a kérészéletű lengyel állam csak a francia hadiszerencséknek köszönhette fennállását. Az orosz háborúban kivéreztetett területeket a bécsi kongresszuson ismét felosztották a győztes hatalmak. Poroszország nem járt túl jól, kevesebb mint a felét tarthatta meg az 1795-ig megszerzett lengyel területeknek, sőt, a Varsói Hercegség "visszatért" részein fenn kellett tartania egyfajta autonóm lengyel kormányzatot, melyet Poznańi Nagyhercegségnek (Wielkie Księstwo Poznańskie) neveztek.  

andha1914k047a.jpgProvinz Posen és Nyugat-Poroszország nyelvi megoszlása az 1905-ös adatok alapján

Ezt az autonómiát a poroszok egyre nyűgösebbnek tartották, ezért Oroszországgal teljes egyetértésben arra törekedtek, hogy a lengyel önkormányzat írmagját is eltüntessék országuk területéről. A Poznańi Nagyhercegség 29000 négyzetkilométeres területén a 776 ezer fős lakosság 80% volt lengyel, a többi német és jiddisül beszélő zsidó. Kezdetben a hivatalos nyelv a lengyel volt, ez volt az oktatás nyelve, ezt használták a bíróságokon, hivatalokban. Még a helytartó herceg, Antoni Radziwiłł is lengyel nemzetiségű volt. A helyi országgyűlés tagjait a tartományi nemesség választotta. Ez a viszonylagos lengyel "jólét" 16 évig tartott, ekkor a Kongresszusi Lengyelországban kitört felkelés leverése után a porosz területeken is megtörténtek a retorziók. A helytartót meneszteték hivatalát megszüntették, helyére porosz hivatalonok került, feloszlatták a poznańi országgyűlést. Vagyonelkobzásra is sor került, akire sikerült rábizonyítani, hogy aktívan támogatták az oroszországi lengyel felkelést. A hamvába holt 1848-as poznańi felkelés után pedig magát a Nagyhercegséget is felszámolták, a tartomány hivatalos neve Provinz Posen lett, címeréből száműzték a fehér sast. 

gniezno-katedra_1.jpgGniezno (Gnesen) katedrálisa (Kép: Tomasz Szymkowiak www.Szymkowiak.pro)

Oda: Ostsiedlung

A helyzet 1871 után Bismarck kancellár alatt gyökeresen megváltozott - reálisabban fogalmazva romlott. Az 1871-es háborúban a magyar "haladó" értelmiséghez hasonlóan a lengyelek is tüntetően a franciáknak drukkoltak, amit Bismarck nem felejtett el nekik. A kancellár lengyelekről alkotott véleményét tömören összefoglalja ez a korábbi, 1861-es idézet:

"Helyzetük együttérzéssel tölt el, de ha mi létezni akarunk, akkor nem tehetünk mást, mint hogy még az írmagjukat is kiirtjuk. A farkast sem lehet azért hibáztatni, hogy Isten olyannak teremtette, amilyen, de ez nem azt jelenti, hogy ne lőjük agyon, ha alkalom adódik rá." 

A hivatalos német álláspont szerint a csak az lehetett jó német, aki egyedül Németországhoz hű. Kizáró ok volt a Vatikánhoz való hűség és a szeparatizmus, és persze mindkettőben felülreprezentáltak voltak a lengyelek. Bismarck, mint liberális politikus kőkemény kézzel vitte végbe a katolikus egyház szekularizációját az ún. Kulturkampf során. Ezt Posen tartományban tetézte az a németesítési törekvés, mely 1871 után immár leplezetlenül folyt. A lengyelek asszimilációját célul kitűző német politika két fő csapáson haladt, egyfelől a lengyel kultúrát, másrészt a lengyel vagyon megszüntetését célozta meg. A kulturális háború egy része a Kulturkampf keretein belül zajlott, melynek révén szinte már vendée-i, vagy kommunista szintű egyházüldözés vette kezdetét. A katolikus egyház javait elkobozták, a szerzetesrendeket megszüntették, az egyházi iskolákat, beleértve a lengyel papi szemináriumokat állami irányítás alá vették. 185 pap került börtönbe, köztük a gnieznoi lengyel érsek, több százan menekültek el. Nem valószínű, hogy vigasztalta a lengyeleket, hogy a délnémet katolikus püspöki kar is hasonló sorsra jutott. Az iskolákban a lengyelt idegen nyelvként sem lehetett tanítani, egyedül a hittant tanították lengyelül, de az állam abba is beleszólt, hogy a hívek melyik dalt énekelhetik a templomban és melyiket nem. (Mindeközben a nemzetiségeit "elnyomó" Magyarországon a Lex Apponyi bevezetéséig nem volt kötelező a magyar nyelv oktatása...) A német tanárok pluszpénzt kaptak, ha lengyel faluba kérték áthelyezésüket. Ez sokszor olyan érzést keltett bennük, mintha német lovagként kerekednének fel pacifikálni a szláv barbárokat. 1894-ben létrejött a Deutscher Ostmarkenverein, közkeletűbb nevén a Hakata, amely egy sor felesleges intézkedéssel bosszantotta a lengyeleket. Nemcsak Inowrocław várost neveztették át Hohensalzára, Posen tartomány sok falva is így kapott német nevet, ezen kívül lecserélték az utcanévtáblákat, sőt az illemhelyek feliratait is. 

A másik csapásirányt a németek betelepítése jelentette. A már említett Königlich Preußische Ansiedlungskommission in den Provinzen Westpreußen und Posen azonban nem a germanizáció érdekében jött létre, sokkal inkább a németek drasztikus méreteket öltő elvándorlásának ellensúlyozására. Fő feladata az volt, hogy felvásárolja a lengyel birtokokat, majd azokat áron alul adja tovább német telepeseknek. Ilyen módon 22000 német család költözött Posen tartományba, de ezzel együtt sem sikerült szinten tartani a német lakosság számát keleten.

pfarr_church_bromberg_1900_2.jpgA német többségű Bromberg (Bydgoszcz) színezett fényképen 

Vissza: Ostflucht

Ma már kevesen tudják, hogy az 1904-ben a Ruhr-vidéken alapított gelsenkircheni Schalke 04 focicsapat korabeli gúnyneve a Polackenverein - azaz a "Lengyel egyesület" volt. Nem csak focicsapatuk, de bankjuk, iskoláik, egyházi életük is volt a lengyeleknek a Ruhr-vidéken. De hogyan fordulhatott elő, hogy a világháború kitörése előtt az iparvidék 3 milliós lakosságából fél millió volt a lengyel, sziléziai, kasub és mazur nemzetiségű? A kérdésre egyetlen szó a válasz: Ostflucht. 

Az iparosodás nagyon nagy számban szívta fel a keleti agrár jellegű területek lakosságát, amely nem volt tekintettel a nemzetiségi viszonyokra. Így hát nyugatra költözött a német és nyugatra költözött a lengyel is. A kalandvágyóbbak meg sem álltak az Újvilágig (1820-1914 között 6 millió német költözött az Egyesült Államokba). A kiürülő keleti tartományokba főleg lengyelek érkeztek a cári Oroszországból, ahol a helyzet még siralmasabb volt a németországinál. Míg a németek jogállamként a lengyelellenes törvények betartatásával zaklatták a 3 milliós kisebbségüket, addig az oroszoknál ez többnyire irracionális és kiszámíthatatlan cselekedetekben mutatkozott meg. Az ún. Ostflucht folyamata egészen a világháború kitöréséig tartott és ennek következtében a német lakosság főként a nemrég keletre költözött telepesekre és a hivatalnokokra korlátozódott. Ennek a későbbiekben még nagy jelentőssége lesz.

posen_1910_svg.pngNemzetiségi arányok Posen tartományban - 1910 (forrás:wikipédia)

Lengyel válasz

A német intézkedésekre néhány éves késéssel feleltek a lengyelek. A katolikus egyházat ért támadások következtében a lengyelek vallásossága elmélyült, az iskolában zajló németesítés ellen saját magániskolákat hoztak létre. Fellendült a közösségi élet, sportegyesületek, önképző körök alakultak. A katonai ismeretek elsajátítására lövészegyletek alapultak, ahol a tagoknak kifejezetten tanácsolták, hogy lépjenek be a német hadseregbe a kiképzés miatt. Az addig széthúzó lengyelek egységbe tömörültek, és nem csupán a helyi Landtagba, de a Reichstagba is lengyel képviselőket küldtek a katolikus Centrum Párt révén. Divat lett megemlékezni a lengyel nemzet dicső napjairól, például a Grunwaldi csata 500. évfordulójáról. A németek természetesen nem járultak hozzá az emlékmű felállításához, az oroszok sem, így hát kénytelenek voltak azt - ez is jellemző - Krakkó mellett felállítani, az Osztrák-Magyar Monarchiában. A némethez hasonló nemzeti küldetéstudat uralkodott el rajtuk, melynek egyik szép példája az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok voltak Henryk Sienkiewicz tollából. Összegzésül elmondható, hogy mind a Kulturkampf, mind pedig a lengyelellenes intézkedések kifejezetten kontraproduktívak voltak és az elvárt eredmény ellentéte következett be. A lengyel nemzeti érzés feléledt és a Németország irányában érzett állampolgári lojalitás végzetesen meggyengült.

prowincja_pozna_ska_de2.jpgNémet népesség aránya Posen tartományban (Regierungsbezirk Posen és Bromberg - 1905)

Posen tartomány két körzetre oszlott az első világháború előtt. Vékony félholdként ölelte körül a tartomány harmadát kitevő németség a tömbben élő kétharmadnyi lengyel lakosságot. A félhold legvastagabb része a nyugati határszélen volt Schwerin járásban, de jelentős számú németség élt a tartomány brombergi (bydgoszcz-i) körzetében. Maga a város is német többségű volt. A német népszámlálási módszertanról érdemes megemlíteni, hogy a kétnyelvű állampolgárokat is a németséghez számolták, így alakulhatott ki 1910-re a 38% német és a 61% lengyel arány. Ahogy egyre keletebbre, vagy délebbre érünk, úgy nő a német telepesekkel telepettyezett lengyel lakosság aránya. Posen, azaz Poznań éppenhogy lengyel többségű volt, a korabeli források kiemelték, hogy ebben a városban volt a legnagyobb az állami foglalkoztatottak (röviden: németek) aránya. Ez a gyökerekkel nem rendelkező lakosság az impériumváltás után gyakorlatilag azonnal felszívódott - az Ostflucht folytatásaként nyugatra költözött. 

demarkationslinieposen.jpgFegyverszüneti vonal - a németek számára még kedvezőbb helyzet

1918 novemberében, a német fegyverletétellel szinte egy időben megkezdődött a lengyel szervezkedés Posen tartományban is, mely másfél hónap után nyílt fegyveres felkelésbe torkollott. Ez volt a Nagy-lengyelországi felkelés, melynek során a lengyel fegyveres erők szinte majdnem az egész tartományt elfoglalták, a németek által lakott nyugati félhold kivételével. Maguk a lengyelek határoztak úgy, hogy német lakosságú településeket már nem támadnak meg, hogy ezzel is kivívják az antant szimpátiáját. Akik cserébe szövetséges hadviselő félként ismerték el a nagy-lengyelországi hadsereget a Trier-i fegyverszüneti tárgyalásokon. Ez a fegyverszüneti vonal még meg is felelt a korabeli etnikai viszonyoknak, azonban a Bromberg/Bydgoszcz feletti német fennhatóság gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a lengyel korridor kialakítását a tengerhez, ezért végül a Versailles-i békeszerződésben a tartomány döntő hányada népszavazás nélkül került Lengyelországhoz. 1918 vége és 1920 között a Poznańi tartomány egy kvázi független államként működött, saját törvényhozással, hadsereggel és pénzzel. A varsói kormányzattal ugyanis komoly belső konfliktusaik voltak és Piłsudskit a poznańiak nagyon nem szerették. 

danzig_1194695416_p1007275.jpgPosen és Nyugat-Poroszország tartományok törmelékei 1920 után 

A Lengyelországhoz került területekről elsősorban a hivatalnokok, tanárok, telepesek menekültek vissza tömegesen Németországba. Számukról eltérően nyilatkoznak a források, attól függően, hogy a német, vagy a lengyel statisztikákat nézzük 400-800 ezer németről van szó, akik 1923-ig elhagyták Lengyelországot. Az 1886 után beköltözött telepesek 1 hónapot kaptak, hogy elköltözzenek. A többiek féltek a létbizonytalanságtól, az alacsonyabb életszínvonaltól, de menekültek a behívók elől a szovjet-lengyel háború idején és sok hivatalnok nem volt hajlandó állampolgári esküt tenni. Ezt a kivándorlást a lengyel kormány egyáltalán nem bánta, sőt lehetőségeihez mérten ösztönözte is.

karte-grenzmark.jpgEz maradt Posen tartományból 1920 után

Posen tartományból mindössze 7,6%, azaz egy 2200 négyzetkilométeres csík maradt meg Németországnak. Ha a lakosság arányában osztották volna ketté a területet, a németeknek legalább 38%-ot kellett volna kapniuk. A közigazgatási rendezés során a lengyel korridor által kettévágott Nyugat-Poroszország nyugati részét hozzácsatolták Posen tartomány két elkülönülő részből álló maradványaival. 1922-ban alakult meg Provinz Grenzmark Posen-Westpreußen összesen 7695 négyzetkilométer területen 332443 lakossal. Székhelye egy harmincezres kisváros Schneidemühl/Piła volt. Az itt élők 58-62 százaléka evangélikus, azaz valószínűleg német és 36-41 % katolikus, azaz nagy valószínűséggel lengyel lakosa volt.

Különös módon a tartományt 1938. október 1-én felszámolták. A Lengyelország ellen küszöbön álló támadás ismeretében ez egy kissé érthetetlen lépés volt, hiszen nagyszerűen ki lehetett volna egészíteni az egy év múlva megszállt területekből. Rejtély, hogy miért nem így történt és miért olvasztották be Grenzmark tartományt Pomerániába, Brandenburgba és Sziléziába. 

1939 után már nem állították helyre az egykori Posen tartományt, Lengyelország egykor Németországhoz tartozó területein két Reichsgau jött létre: Danzig-Westpreußen és Wartheland. Majd 6 év múlva, 1945 után a németek már csak az Odera és Neisse folyók túlsó partjáról nézhették egykori lakóhelyüket. De ez már egy másik történet.  

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

  

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr557209861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gmihaly 2015.04.23. 07:42:59

A kedves blogger a különféle, a nem szláv népekkel szemben eléggé agresszív szláv mozgalmak ignorálásával, az elfogult szláv történetírások motívumait felhasználva írt meg ezt a cikket. Bismarck pedig már egy kései fejlemény, de a szláv mozgalmak máshol is zéró opcióra játszottak, mert az idő nekik dolgozott, egészen a milosevicsi Szerbia szarrá bombázásáig. A nyugatiakat jól meg lehetett etetni a speciális mártíromságukat kiszínező újságcikkekkel. Hogy a harmincéves háborúban a Német Birodalmat is széttagolták, Napóleon erre még rátett egy lapáttal, és az egyesülést Franciaország meg akarta akadályozni, ezért kellett Bismarck Poroszországának háborúban legyőzni, ami kiváltotta a franciák eszelős revansvágyát, az smafu? Az angolok meg azért akarták a németeket lenyomni, mert versenyképesebb áruikkal betörtek az angol piacra. Az extraprofitot termelő gyarmatok kérdéséről nem is szólva...És a lengyeleknek is volt a "felosztás" előtt keleti terjeszkedésük, lásd: Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna.Tehát azért ők sem ártatlan barikák. Mi, magyarok a 150 év török mellé megkapott 400 év Habsburgságban vergődtünk, miközben ők függetlenkedve ebben a "keleti nyitásban" tobzódtak...

Tranquillius 2015.04.23. 19:27:01

Kedves gmihaly, kommentelés előtt mindenképpen javasolnám elolvasni a témában írt többi bejegyzést, hogy átfogóbb képet kaphasson a sorozat szempontrendszeréről. Igaz, Elzász-Lotharingia még nem volt, de ami késik nem múlik.

lezlidzsi84 2015.04.24. 15:26:15

@gmihaly: Tehát az teljesen rendben van, hogy a poroszok (németek) kiharapnak egy darabot a gyengélkedő szomszédból, majd törvényeket hoznak a többségi lengyel lakosság ellen? De ezzel a logikával akkor az is rendben van, hogy amint fordult a kocka, a lengyelek tették meg ugyanezt a németekkel, ugye? Vagy az már agresszív pánszlávizmus?
Gondolom az is világos, hogy pontosan miért is jött létre a Lengyel-Litván perszonálunió illetve később a lublini unió, és hogy mikor is tudott kelet felé terjeszkedni?

gmihaly 2015.04.24. 19:34:03

Gizike a gőzekével nem keverendő. Amit nem írtam, azt nem írtam, vagyis "tehát" nincs, csak "egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz". Most úgyis van elég bajuk, még a tudatlan seggfej amcsik is lenácizták őket. Egy kis ízelítő abból, hogy hol van a helyük a térség népeinek, nemzeteinek Pökhendiék szerint.

lezlidzsi84 2015.04.24. 22:47:11

@gmihaly: Elég korrekt módon le lett írva, mi történt 1918 előtt és után, és az 1918 előtti évtizedek német (!) statisztikáinak bemutatásával.
Ennek tükrében kicsit fura az alábbi mondatod: "A kedves blogger a különféle, a nem szláv népekkel szemben eléggé agresszív szláv mozgalmak ignorálásával, az elfogult szláv történetírások motívumait felhasználva írt meg ezt a cikket." Milyen agresszív szláv mozgalmakra gondolsz, ami Posen/Poznan ügyében releváns és nincs megemlítve?

Véleményem szerint nagyon sántítanak a párhuzamaid is: a harmincéves háborúban az addig sem egészen egységes németlakta területeket - kevés kivétellel - német államokra tagolták, a Lengyel Királyságot meg megették a szomszédai, a lengyel állam megszűnt létezni, a felkeléseiket elfojtották, az autonómiájukból (az Osztrák-Magyar Monarchia kivételével) visszavettek. A korábbi, "lengyel" keleti terjeszkedés javarészt annak köszönhető, hogy a litván nagyhercegek meghódították a gyengülő Arany Horda nyugati vazallusait, ezután került csak sor az unióra, amelynek oka pedig az volt, hogy a dinasztikus okokból meggyengülő Lengyelországnak támaszra volt szüksége a Német Lovagrend által jelentett veszéllyel szemben. Ezzel tudták elég ellensúlyt képezni, mind kelet, mind nyugat felé.

gmihaly 2015.04.24. 23:24:35

@lezlidzsi84: Hát voltak a neoszlávok, a pánszlávok, a jugoszlávok, a csehszlovakisták, stb., stb., hát, finoman szólva, nem tartották partnernek a környékükön élő nem szláv népeket. A lengyelek "beszállása" az Arany Horda és utódállamai bekebelezésébe - erre nemcsak a litvánok, hanem az oroszok is aspiráltak - a némethez hasonló "keleti nyitás" volt. Végül is az oroszok "nyertek" ebben a "játszmában". De Fehéroroszország és Ukrajna esete más. A lengyel történetírás gondolja valahogy, de az orosz mégiscsak a kievi Ruszt tekinti kezdetnek. Akkor hogy is van ez? Mert bizony a történelem, nemzetek történetírása és az iskolai tananyag igencsak el tud térni egymástól. Na de hát nem mi álltunk ott és tartottuk a gyertyát.

lezlidzsi84 2015.04.24. 23:56:21

@gmihaly: "Hát voltak a neoszlávok, a pánszlávok, a jugoszlávok, a csehszlovakisták, stb., stb., hát, finoman szólva, nem tartották partnernek a környékükön élő nem szláv népeket." Ez igaz, de ennek 1918 utáni következményei szerepelnek is az írásban. Azt hiszem viszonylag logikus, hogy a csehszlovák mozgalmakról/érdekekről Posennél nem, csak a hultschini területelcsatolásnál van szó, míg a szerző nem keveri ide a jugoszlávokat, mert a szerbek valahogy nem lengyel földre tartottak :) Te mégis ezt kérted számon.

A lengyelek tudtommal soha nem tagadták, hogy hogyan jött létre a Kijevi Rusz, és hogy később hogyan került a Litván Nagyfejedelemséghez, majd az unióhoz, ezért nem igazán értem a felvetésedet.

A németek "keleti nyitása" többnyire masszív gyarmatosítás és germanizálás volt, hasonlóról nem nagyon beszélhetünk a lengyel-litván uralom esetében. (Ha az érintett térségek nyelvi és vallási térképeit tanulmányozod több évszázadra kiterjedően, akkor elég különböző tendenciákat láthatsz.)

Az tény, hogy a lengyelek szívesen beleharaptak az orosz medve seggébe, ha lehetett, de ez kevés kivétellel nem terjeszkedési céllal történt, inkább a már meglévő területek védelmében.

gmihaly 2015.04.25. 00:10:24

@lezlidzsi84:ÉS AZ OROSZOK IS ÍGY GONDOLJÁK a lengyel betöréseket területeikre? És azok a történetírói hivatkozások, amelyek szerint a csúnya németek őket germanizálták, meg minden,azok nem túloznak egy hangyányit? Most pl. a "kezdetekre", az államalapítások körüli időszakra gondolva. Mert bizony itt is újra kellene gombolni a mellényt, ha valaha is Európai Egyesült Államokat akarunk a mei, egyenlőtlenségektől szabdalt bakfitty helyett. "...békévé oldja az emlékezés..." "emlékezetpolitikák" és egyebek helyett, de jó is lenne...

lezlidzsi84 2015.04.25. 10:24:19

Várj, válasszunk már ketté két dolgot, mert folyamatosan keverednek:
1. Mi történt (dokumentálhatóan)
2. És mindez hogyan csapódott le érzelmileg az ellenérdekelt felekben, hogyan értelmezik azt.
A 2. a legtöbb esetben nem egyezik az elsővel.

Az írás témája az 1. és a határmegvonás kérdésének időszakát vizsgálva.

A németek kora középkori beáramlásával, illetve főként annak erőszakosságával kapcsolatban természetesen túloztak a történészek, elsősorban az 1990 előttiek, ugyanakkor valóban más jellegű volt az egész, mint a lengyel"keleti nyitás". A "germanizálás" egyébként általában nem úgy nézett ki, hogy "te márpedig német leszel, vagy meghalsz", hanem, hogy "előnyösebb neked, ha német vagy", és általában fokozatos folyamat volt.

Az oroszok több ok miatt is máshogy látják a 17. század eleji lengyel befolyásolási kísérletet: korábban a Romanov dinasztia alapítása okán, később pedig egyfajta "nemzeti ébredésként" értelmezve romanticizálták (nem alap nélkül). Ugyanakkor abban az országban azóta sincs nagy jövőjük a tárgyilagos történészeknek :)

De a korszak ilyen irányú értékelését belekeverni egy alapvetően a 19-20. századi eseményeket tényszerűen bemutató írás kritikájába kicsit fura.