Pangea

Minden, ami földtudomány

A klímakutatók válaszolnak

2014. február 27. 18:18 - Tranquillius

A Pangea blog indulásától kezdve figyelemmel kísérte a II. Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíciót. Élve az expedíció által felkínált lehetőséggel, interjút készítettünk a helyszínen tartózkodó klímakutatókkal. Ebben az esetben azonban nem mi, hanem a földrajz, a geomorfológia, a hegymászás vagy éppen a magashegységi sivatagok túlélési esélyeire kíváncsi olvasóinkra bíztuk a kérdések megfogalmazását. A megadott időpontig beérkezett kérdéseket megrostáltuk és szerkesztett változatban, mintegy ívet adva a történetnek kiküldtük Chilébe. Volt némi bizonytalanság ugyan, hogy a kérdések még a hegyen találják-e a kutatókat, de szerencsénk volt, a válaszok megérkeztek!

banderasos-montazs.jpg3 hét munka után jól esik 1-1 doboz sör. Így Antonio vezet.

Pangea (P): Mivel a kérdésgyűjtésünk kikerült az index főoldalára is kezdjük egy igazi troll kérdéssel: Mennyibe kerül az expedíciótok a magyar adófizetőknek?


Nagy Balázs (NB), az expedíció vezetője: Semennyibe. Az expedíció nem kap semmilyen állami támogatást, kizárólag magánszemélyek és cégek adományaiból a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány finanszírozza. E támogatásokat ezúton is köszönjük.

P: Miért esett a választásotok éppen az Ojos del Saladora?


NB: A két fő ok:
-ez egy olyan szélsőséges helyszín, amely kiváló jelzőterepe a környezeti átalakulásoknak, a méréssorozatunkkal számos olyan adatunk lesz, amellyel jól modellezhető az ilyen típusú területek átalakulása, ráadásul szinte érintetlen, emberi hatásoktól mentes

- minden szempontból extrém környezet, amely elég érdekes ahhoz, hogy az itt végzett kutatómunka ráirányítsa a figyelmet az ilyen expedíciós feltáró munkákra.

P: Mit érdemes tudni a hegy történelméről, geológiájáról, milyen népek laknak a környéken?


NB: Az Ojos del Salado a Föld legnagyobb tengerszint fölötti magasságába emelkedő vulkánja, szunnyadó tűzhányó, utolsó nagy működési periódusa kb. 30 ezer éve zajlott, de kisebb kitörései egy évezrede még lehettek. A Puna de Atacama sivatagos-félsivatagos felszínéből, kb. 4500 méterről kiemelkedő összetett rétegvulkán két fő központi és számos mellékkráterrel, hatalmas lávafolyásokkal. Az egyik fő krátert épp tegnap (02.20) jártuk be, ennek talpa 6500 m magasan van, tele forró, dübörgő vulkáni kísérőjelenségekkel (iszapfortyogók, gőz- és gázfeltörések), de ebben a kráterben van a Föld legmagasabb tómedencéje is (bár az interneten nem ezt lehet olvasni, hanem ugyanezen hegy egy alacsonyabb tómedencéjét illetik e ranggal, de e kráterhez nagyon nehéz eljutni). A környék lakatlan. A legközelebbi települések Chile és Argentina felé is mintegy 200 km-re találhatók. Néhány időszakos pásztorszállás és bányatelep működik alacsonyabb magasságban.
 
P: Mennyire befolyásolja a kutatómunkátokat az, hogy határzónában kell dolgoznotok?


NB: Chilei oldalon dolgozunk, valóban a határsávban, engedéllyel a DIFROL-nevű határkezelő szervezettől. Semmiben nem akadályoz a határ közelsége.
 
P: Beszélhetünk-e egyáltalán élővilágról egy ilyen szélsőséges éghajlatú területen? Hány kilométerre van tőletek a legközelebbi fa?


NB: Meglehetősen különleges a vidék élővilága, a magashegyi sós tavakhoz például számos állat alkalmazkodott. Flamingók, vikunyák, rókák, sőt pumák is élnek itt, persze főként 4500 méteres magasságig. E fölött mi csak egy-egy tücsökkel találkozunk... A magashegyi tavak ugyanakkor igen különleges mikrobiális élővilág otthonai lehetnek, ennek kiderítésére - egyetemi kollégáink számára - sok víz- és üledékmintát viszünk. A fásszárú növényzet hiányzik, egészen 6000 méteres magasságig sivatagról beszélhetünk, homokkal, kövekkel, sziklákkal. A legközelebbi fa nagyjából 150 km-re lehet, egy völgyi pásztortanya mellett.

OJOS_2012_NB_00557_1.jpg

P: Hogyan telik egy átlagos napotok a Puna de Atacamán?


NB: Nincs igazán átlagos nap. Munkaterv szerint dolgozunk, de az időjárás alapvetően befolyásolhatja ezt. Itt elsősorban a viharos szél korlátozza a terepi tevékenységet. A fő táborunk 5800 m-en található. Itt árnyékban nyáron napközben is fagy, vagyis a reggeli fő tevékenység a jégolvasztás abból a több száz liternyi vízből, amelyet 6 literes palackokban hoztunk fel. Ha messze megyünk, nem lehet elég korán indulni. Akár hajnali 3-kor is, de például tegnap, amikor a krátreraljzatot vizsgáltuk, reggel 6-tól délután 6-ig voltunk folyamatosan úton. Ha közelebb dolgozunk, akkor többször is visszatérünk naponta a táborba. Az alap létfenntartás ilyen környezetben, magasságban elég sok időt vesz igénybe, teljesen magunkra utalva tevékenykedünk. Az élelmezésen túl természetesen a napelemes energiaellátás biztosítása is ide tartozik, hiszen ma minden áramot igényel - a laptopoktól az adóvevőkön át minden egyéb műszerig.
 
P: Mekkora hőingással találkoztatok és ez mennyire viseli meg a szervezeteteket?


NB: Az éjszakai minimumok -20 °C fok körüliek, nappal, napon akár +30 °C is lehet. A legfontosabb ugyanakkor a windchill-érték, vagyis a hideg és a szél együttes hatása, ez -40 °C is volt néhány napja. A sátorban éjszaka -6- -13 °C fok közötti a hőmérséklet. A legjobban a szél és a rendkívüli szárazság a megviselő. Bőrünk hatékonyan repedezik, nyálkahártyáinkról inkább nem beszélnék, a polírozó homok pedig mindenhová beférkőzik.
 
P: Találkoztatok-e odafenn másokkal, pl. turistákkal?


NB: Igen, vannak turisták, hiszen ez legmagasabb vulkán és mi is a hegymászótáborokat használjuk alapvetően. A legfontosabb sajátosság, hogy a hegy mászási-sikerességi statisztikája igen sötét. Mi most kb. 10 %-ra tesszük, de az elmúlt évek átlaga 20 % körül volt. Valószínűleg azért mert sokan lebecsülik a hideg és a szél hatásait. Évente átlagosab 400-an érkeznek ide és a többéves statisztikák évi kb. 80 feljutóról szólnak.

P: Milyen konkrét méréseket végeztetek ezalatt az egy hónap alatt?


NB: Elsősorban a felszín alatti jég jelenlétét vizsgáljuk több magassági szintben, 4200 métertől 6893 méterig. Ezt részben persze telepített adatgyűjtőkkel tesszük, amelyek már 2 éve mérnek (egy részüket most cseréljük, adataikat letöltjük és egészen újakat is telepítünk). Vizsgáljük az aljzat hőmérsékletét, nedvességtartalmát, a felszín és a felszín alatti rétegek felmelegedését. Az ún. aktív réteg, vagyis a nyáron felengedő részek viselkedését. Elemezzük a magashegyi tavak keletkezésének kapcsolatát az örökfaggyal és a fagy felengedéséből származó nedvesség, ill. víz útját. Egy másik tevékenységünk a Föld legmagasabbra hatoló sivatagában a szél szerepét elemzi. Szélcsapdákat telepítünk például, amelyek a szállított anyag egy részét fogják be.

P: Milyen új folyamatokat, jelenségeket, változásokat dokumentáltatok az előző expedícióhoz képest?


NB: Az előző expedíció fő tevékenysége a műszerek telepítése volt, ill. a fő felszínformáló folyamatok meghatározása, alapvető mintavételek. Most már jókora adattömegünk van minden lényeges környezetformáló jelenségről. Ezek értékelése otthon történik.
 

0226.jpgHazatérő kutatók és hazatérő minták

P: Adatokon kívül milyen más újdonságokat fogtok becsekkolni a repülőtéren hazafelé? (kőzetminták, elromlott műszerek, különleges emlékek)?


NB: Már most fejtörést okoz némiképp a üledékminták szállítása (pl. hogy egyrészüket hűtve kell tartanunk). De különleges szélmarta kőzetmintákat is viszünk és még rókaharapta méregdrága mérőműszert is.

P: Hogyan tartottátok a kapcsolatot az otthonmaradottakkal? Kértek más médiumok is interjút tőletek odafönn?


NB: Műholdas telefonra kötött laptop kapcsolat a háttér, beszámolókat-képeket minden nap küldünk. Elsősorban a saját honlapunkra (atacama.expedicio.eu) és az Időkép honlapjára. De pl. most adtam MTI-interjút is. Az érdeklődés - nagy örömünkre - erőteljes.
 
P: Ugyan troll kérdésnek szánták ezt is, de sokakat érdekelhet: Mi értelme van ezeknek a megfigyeléseknek, használhatók-e az itt megszerzett információk a hétköznapi életben?


NB: Elsősorban a jelen környezetváltozást elemző alapkutatást végzünk, de ebben a környezetben ennek konkrét gyakorlati vetülete is van: az örökfagy jelenléte vagy épp eltűnése, évszakos viselkedése és a hozzá kapcsolódó jelenségek (a víz forrása, a felszínközeli rétegek mozgása) mind mind befolyásolják e magashegyi környezet emberi használhatóságát (bányászat, közlekedés, turizmus).
 
P: Lesz-e nyilvános - diavetítéssel egybekötött - beszámoló, készül-e publikáció a 2. Atacama expedícióról hazatérésetek után?


NB: Igen, mint minden alkalommal, most is számos előadás várható. És persze mind a szakmai mind az ismeretterjesztő publikációk terén erősek leszünk. (Friss hír: Március 26-án szerdán 18-20h között a Földrajzos Klub szervezésében: Nagy Balázs - Mari László: Újra a Száraz-Andokban. Az Atacama-expedíció folytatódik. A Magyar Földrajzi Társaság Természetföldrajzi Szakosztályával közös előadás)
 
P: Mikor mentek az Ojos del Saladora legközelebb?


NB: 2016-ban.

P: Köszönjük az interjút és szerencsés hazautat kívánunk az olvasók nevében is!

 

További információk az expedícióról, köztük a hegyen töltött napok részletes leírása az Expedíció honlapján:

http://atacama.expedicio.eu/hu/

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr725828670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.