Pangea

Minden, ami földtudomány

Morvák, akik nemet mondtak Csehszlovákiára

2014. január 26. 17:09 - Tranquillius

HULTSCHINER_L.jpgEgy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak. A semleges Dánia által megszerzett területek után következzen egy apró, még járásnak sem nevezhető terület sorsa Felső-Sziléziából.

Németország I. világháború utáni megnyirbálásából az újonnan alakult Csehszlovákia is kivette a részét. Ennek az országnak már a neve is megtévesztő, sokkal inkább Csehnémetszlovákmagyarruténiának kellett volna elnevezni az ott lakó népek aránya alapján. Csehszlovákia megalakulásakor ugyanis körülbelül kétszer annyi német élt az országban, mint "államalkotó" szlovák.

Cseh és Morvaország határa szinte megszakítás nélkül a német nyelvterületen belül haladt, csak egyetlen olyan határmenti apró terület volt, mely nem kerülhette el az új állam figyelmét. A Német Birodalomhoz tartozó Felső-Sziléziában, Hultschin/Hlučin városka környékén egy ómorva dialektust némettel keverten beszélő szláv népcsoport élt. A Keleti-Szudéták külső dombvidékén Ostrava és Opava között elhelyezkedő falusias tájon a legnagyobb település lélekszáma sem érte el az 5000 főt. A Hultschini Terület mint földrajzi név 1918 előtt nem létezett, nem alkotott önálló közigazgatási egységet sem, Felső-Sziléziában Ratibor járás (Kreis)  déli részét képezte.

A versailles-i békeszerződés 83. cikkelye szerint a Hultschini Terület bizonytalan kiterjedéssel (az adatok forrástól függően 286, ~300, 316,76, 316,9 négyzetkilométer között mozognak) Csehszlovákiához került. Érdekes módon a Felső-Sziléziában 1921-ben megtartott népszavazás ezt a kicsiny területet nem érintette, így hivatalos módon nem dönthettek az itt lakók, hogy Németországhoz vagy (nem elírás) Lengyelországhoz tartozzanak.

hultschin.jpgAz felső-sziléziai népszavazás által érintett terület (átszerkesztve, forrás)

A hultschiniakat/hlučiniakat azonban nem nyugodtak bele a nagyhatalmak döntésébe; 1919 novemberében nagyszabású cseh-ellenes tüntetést rendeztek. És ha már népszavazás zajlott Felső-Sziléziában, ők is megtartották a sajátjukat, melyet a csehek nem ismertek el sem hivatalosnak sem kötelező érvényűnek. A helyi 45-48000 fős lakosság döntő többsége, 93,7%-a Németország mellett szavazott annak ellenére, hogy mindössze 15%, azaz 6500 fő (cseh forrásokban 10%, 4500 fő) volt a német anyanyelvű lakosság aránya. A népszavazás ellenére 1920. február 4-én bevonultak a csehek. Bizonyára nagyon meglepődtek, amikor a felszabadítóknak járó virágeső helyett a katonák elé kivonuló tömegek a "Deutschland, Deutschland über allest" énekelték.

Das_Unrecht_am_Hultschiner_Laendchen+.jpgAz első csehszlovák választáson német pártokra leadott szavazatok aránya (kép innen)

A bizonytalan határkijelölés miatt a német-cseh határ pontos megállapítása egészen 1924-ig elhúzódott. A "senki földjére" eső német lakosságú Sandau, Haatsch és Owschütz települések, Rakowiec-telep és Lichtenhof tanya hovatartozásáról a Nagykövetek tanácsa döntött 1923-ban. A csehek számára kedvező jegyzék értelmében Sandau és Haatsch települések Csehszlovákiához kerültek, míg Lichtenhof tanya és Rakowiec-telep visszatért Poroszországhoz. A csehek által megszállt két német faluban a tiltakozó helyiek kitépték a határköveket, lerombolták a határon álló őrbódét. A csehszlovák hadsereg csak később tudta helyreállítani a rendet öt gyalogos, egy tüzér és egy felderítő zászlóalj segítségével.

Hlucin.jpgParázs a felszín alatt Hultschin/Hlučin látképe 1935-ből

A Hultschini Terület(ecske) betagozódása az új államba egyáltalán nem ment zökkenőmentesen. A cseh hatalom bezáratta a német iskolákat, a tanárokat elbocsátották. Népszámláláson a hatóságok szerint csak az számított németnek, akinek német neve volt, a többi lakost automatikusan csehnek számolták. Aki ez ellen tiltakozott, mint például Alois Bitta ludgerstali plébános, 2000 korona büntetést kapott. Az iskolabezárások ellen tiltakozó szülők nem engedték el a cseh iskolába gyermekeiket, őket ugyancsak pénzbírságra ítélték.  A folyamatos tiltakozások miatt igen gyakoriak voltak a börtönbüntetések, ezért a hlučini börtönt a helyiek egyszerűen "Német Háznak" hívták. Körülbelül 4-5000 ember menekült át az üldöztetések és a munkanélküliség elől Németországba.

Az első csehszlovák fennhatóság alatt megtartott önkormányzati választáson a német pártok 76,4%-ot szereztek a morva nyelvű, de német érzelmű lakosság körében. 1935-ben pedig - amikorra már mindenki azt gondolná, hogy csitultak a kedélyek - a szudétanémet párt, Heinlein vezetésével 65%-ot (más források szerint 73%-ot) kapott. Ennek tükrében könnyen megérthető, miért fogadták 1938-ban a hlučini morvák felszabadítóknak kijáró virágesővel a német katonákat.

A Hultschini Terület elcsatolása nem a mérete miatt volt megalázó a Német Birodalom számára, hanem sokkal inkább az elve miatt. Míg Csehszlovákia a népek önrendelkezésére hivatkozva a 40 ezres morva népcsoport számára (akiknek esze ágában sem volt Csehszlovákiához csatlakozni) nagyhatalmi hátszéllel kierőszakolhatta a négyzetcentiméterre kiszámolt pontos etnikai határt, addig a határ túloldalán 3,5 millió német hiába várta ugyanezt a kölcsönösség és önrendelkezés elve alapján.

 

Lásd még:

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr805783598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szúnyog 2014.01.27. 17:43:08

Örülök, hogy erről is esik szó, hiánypótló írás.

Balt 2014.01.27. 17:50:24

Lesz dotoho reposzt? :)))

Szúnyog 2014.01.27. 18:01:14

@Balt: beleolvasva ebbe a blogba, remélem, nem fog semmilyen módon még válaszolni sem annak a szerencsétlen, identitás zavaros Botond gyereknek.

Batávia 2014.01.27. 18:38:04

Nagyon jó történeti földrajz poszt!

Tranquillius 2014.01.27. 19:22:37

@Balt: Ha lehetne válogatni egy lemil vagy wangfolyónak jobban örülnék. :)

bloggerman77 2014.01.27. 20:13:50

Jó blogbejegyzés lenne, de élvezhetetlené teszik a tömeges nyelvhelyességi és helyesírási hibák.

Studiolum · http://wangfolyo.blogspot.com 2014.01.27. 20:34:57

Egy wangfolyó – nem reposzt, hanem – hozzátoldás, a századfordulós tescheni villamosról és ennek kapcsán az egész tescheni problematikáról, épp most készül. De nem volna kedved magát ezt a posztot is másodközlésben feltenni a wangfolyóra, s onnan továbbsugározni angol, német, olasz, sőt ez esetben – gondoskodom róla! – cseh nyelven is?

bloggermann77: Én mint egykori szerkesztő nem látom azt a *tömeges*-et. Az élvezhetetlent meg pláne nem, sőt.

Tranquillius 2014.01.27. 20:49:56

@Studiolum: Dehogynem lenne! :) E-mailben megbeszéljük.

Helyesírás és nyelvhelyesség tekintetében a segítő szándékú megjegyzések jöhetnek magánüzenetben, a többi kommentben.

J.László 2014.01.27. 20:52:09

Nagyon jó írás. Nem tudtam eddig, hogy '19-ben Csehszlovákia Németországtól is kapott területet.

J.László 2014.01.27. 20:54:41

@Balt:
Nekem is egyből beugrott az a szerencsétlen ember.

Balt 2014.01.27. 21:03:55

@J.László: @Szúnyog: @Tranquillius: Jó, ha nem reposzt, akkor legalább egy trackback. :) (Eredetileg arra gondoltam.)

A poszt remek, nyilván kevesen vannak ezzel tisztában - még talán az ex-Csehszlovákiában is :) -, csak néznek, hogy nem találják a térképen Olmützöt, Königgrätzet stb. Jó, tudom, ezek a német nevek nem a németajkú többségből vezethetők le, hanem az osztrák államigazgatásból, de nemrég volt a balassagyarmati csata évfordulója, onnan ismerős lehet a korabeli cseh attitűd...

J.László 2014.01.27. 21:14:02

Én itt mindenfelé kattintgatva (pl. Schleswig) egy kincses bányára leltem! Köszönet érte a kedves posztolónak.

Tranquillius 2014.01.27. 21:26:20

@Balt: A morvákról még annyit, hogy amennyiben lehet hinni báró Boroviczény Aladárnak - aki IV. Károly király utolsó kabinetfőnöke volt - egy sikeres magyarországi restauráció esetén Morvaországban felkelés tört volna ki a csehek ellen 1921-ben.(Der König und sein Reichsverweser, München, 1924) Az császári udvar nem véletlenül menekült annak idején Olmützbe. :)

Blogger Géza 2014.01.27. 22:30:16

Na, vannak itt értelmes blogok, értelmes posztokkal, miért nem ezek vannak többet címlapon...

bloggerman77 2014.01.28. 01:59:03

Látom pár dolog javítva lett. :)

A csehszlovák kormány nem "csak úgy" gyűjtögette a területeket (ez szlovák-magyar viszonylatban ment), itt jelen esetben a középkori cseh királyság területének visszaszerzése volt a cél, ui. Felső-Sziléziát az osztrák örökösödési háborúban foglalta el Poroszország.

Ugyanezen a jogon pályáztak a csehek Alsó- és Felső-Lausitz (Luzica) területére is, de ezt már az antant sem támogatta, mert ott már alig élt szláv lakosság, és azok is egy önálló nyelvet, a szorbot (vend) beszélték.

bloggerman77 2014.01.28. 02:01:44

@Balt:

"Jó, tudom, ezek a német nevek nem a németajkú többségből vezethetők le, hanem az osztrák államigazgatásból,"

**

Elég furcsa elképzelésed van, a szudétanémet településneveket a német lakosság adta... Nem az osztrák közigazgatás.

Balt 2014.01.28. 08:11:25

@bloggerman77: OK, Lehet, hogy e kettő nem jó példa, meg azt is igaz, hogy az összes cseh-morva(-felvidéki) település német neve az államalkotó (...? Beneš után mondhatjuk?) sziléziai és szudéta- és dé-cseh, dél-morva, (felvidéki szász) németajkú lakosságtól eredeztethető, de nyilván ugyanígy használta a mindenkori osztrák közigazgatás.

Albu 2014.02.20. 18:18:29

Király téma és cikk, köszi.